Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-09 / 49. szám
I 1972. december 9. Ara 1.— Kčs XXIII. évfolyam, 49. szám. Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZEI — A gyümölcs és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója A szocialista termelés jelenlegi színvonala még nem teszi lehetővé a szükség szerinti elosztást. A dolgozóknak a munkáról, a mukához való viszonyról alkotott nézetei sem felelnek meg a szocialista társadalom követelményeinek. Ezért a szocializmusban a jutalmazás a végzett munka menynyisége és minősége szerint történik. Az anyagi érdekeltség elvét akkor alkalmazzák helyesén, ha az ösztönzi a kitűzött feladatok maradéktalan megvalósítását. Az anyagi érdekeltség elvét úgy kell megvalósítani, hogy az erősítse az egyéni és a népgazdasági terv egységét. A párt és az állami szervek irányításával kidolgozott tervek népgazdasági érdeken alapulnak. A tervek kidolgozásánál figyelembe veszik a termelőerők fejlettségi színvonalt, a termelési viszonyok állapotát, a sajátos gazdasági-társadalmi viszonyokat, a szocialista nemzetközi munkamegosztás különböző formáit, fejlődési szakaszát, a nemzetközi helyzet alakulását és még több más tényezőt. A népgazdaság érdeke — mivel az egész társadalom célját szolgálja — magában foglalja egyesek érdekeit is. Ezért az egyének érdeke, hogy minden erejével segítse a népgazdasági tervekben kitűzött gazdaságpolitikai, kulturális és más jellegű össztársadalmi érdekek megoldását. Nálunk a termelő eszközök társadalmi tulajdonban vannak, de a szocialista öntudat még nem fejlődött odáig, hogy mindenki felismerje az egyéni érdekének egybeesését a társadalom egészének érdekeivel. „Mit nekem a társadalom“ — mondják egyesek. „Az a fontos, hogy én érvényesüljek.“ örvendetes tény, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala nagy lépésekben halad előre. Ennek egyik fő tényezője a szövetkezetekben a jó szakirányítás mellett a tagság szorgalma, lelkiismeretes munkája. Sok mezőgazdasági üzemben joggal dicsérik az öntudatos munkafegyelmet, a dolgozók odaadását, becsületességét. A közös vagyona szent és sérthetetlen, senkinek sem jut eszébe, hogy lefölözze a tejet, avagy valamit elemeljen. Ennek ellenére megtalálják az egyéni boldogulás útját, gazdag a szövetkezet és a tagság. Ez azért van, mert egyesek érdeke is, hogy semmi ne vesszen kárba, a föld időben és alaposan meglegyen művelve. Sürgős tennivalók idején, még ünnepnap és vasárnap is hangos a határ a gépek munkájától és a késő esti órákban is hangzik a traktoruk egyhangú zenéje. A jól működő mezőgazdasági üzemekben már az idén is elvégezték az ősziek betakarítását és a mélyszántást. Tudatában vannak, hogy így segítik a munkás-paraszt szövetség erősítését és az egész társadalom jobb ellátását. Sajnos nincs ez még így mindenütt. Vannak szövetkezetek, ahol a dolgozók nváridöben is nyolc órakor állnak munkába, ímmel-ámmal dolgoznak, nem törődnek a gépek karbantartásával és a legsürgősebb tennivalók elvégzése is édesmindegy nekik. Emellett „ha nem jösz, viszlek“ mondás alapján ritkán térnek haza üres „zsebekkel“. Ennek ellenére jóval kevesebbet visznek haza családjuknak, és sok esetben a társadalomnak kell hozzájárulni a gazdaság fenntartásához. Amíg a jól működő szövetkezetekben sokoldalúan tőrödnek a szakmai továbbképzéssel, a mérleghiányosokhan rendszerint közömbösek mindenféle iskolázás iránt. sAz iparban más-más munkahelyeken szintén sok a lazítás. A minap azt hallottam két munkaruhás sörözőtől: A harminc év körüli fiatalok azt mesélték egymásnak, hogy mindössze 27 korona elszámolást kaptak. El lehet képzelni, hogy milyen munkateljesítményük volt az előző hónapban és hogyan láthatják el családjukat. Természetesen szidták a rendszert, a vezetőket, mert szerintük a magas normák az okai a gyenge keresetnek. Sok esetben nem népszerűek azok az emberek — köztük a vezetők — akik elvárják és megkövetelik a rendes, tisztességes munkát. Ilyeneket mindennek elmondanak, irigykednek rájuk, mivel jól keresnek. Azokat tartják jó irányítónak, akik szemet húnynak a hibák felett, és akik megtűrik a lógást. Márpedig mindenkinek tudatosítani kell, hogy a munkavállalás — legyen az fizikai munka, szellemi, vagy más jellegű tevékenység — kötelező betartással jár. A szocialista állam ezernyi példát szolgáltat arra, hogy a pontos, fegyelmezett munkának megvan az erkölcsi, anyagi haszna. A helyes munkahelyi vezptés azokra az emberekre épít, azokat becsüli meg legjobban, akikre leginkább számíthat és azokat is jutalmazza a legmagasabban. Akinek szocia lista viszonya van a munkához, az nem késik el a munkából, mert tudja, hogy az ő személye fontos a munkafolyamatban. Jellegzetes kispolgári vonás a telhetetlenség. Vannak olyan dolgozók, akik mindig követeiődznek és a keresettel nincsenek megelégedve. Egyszerűen elfelejtik a társadalom sokrétű ingyenes szolgáltatását, a különböző juttatásokat, a legfontosabb élelmiszerek olcsó árait, és így sorolhatnám lei. Ezeket természetesnek veszik, de főleg a kapitalizmusból örökölt bizonytalanság miatt minél többet szeretnének öszeharáesolni, munkatársaik és az egész társadalom kárára. Az ilyen egyének nem vállalnak semmilyen társadalmi munkát, csak az anyagi ösztönzők hatására igyekeznek dolgozni. Minőig elégedetlenek, újabb és újabb munka után szaladgálnak és jelentősen elősegítik a fluktuációt. Több esetben (ismeretségen keresztül) ha betegek, ha nem, hónapokig táppénzt szednek, s a betegállományban privát-munkát végeznek. A szocializmus építésének a tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az anyagi érdekeltség elvét párosítani kell a forradalom, a .szocializmus szülte lehetőségekkel. Jó példával szolgálnak ezen a téren a szocialista munkabrigádok és azok a honpolgárok, akik társadalmi összefogással utakat, tereket és más létesítményeket építenek a nemzeti bizottságok szervezésében. A munkához való szocialista viszony kialakítása a további fejlődés jelentés záloga. Meg kell értetni az emberekkel, hogy nem lehet jó dolgozó az, akinek nincs szocialista viszonya a munkához, aki személyes érdekeit mindenképpen a közösség, a társadalom fölé szeretné helyezni, aki naprőlnapre megsérti a munkafegyelmet, felületesen dolgozik, idegenkedik a tanulástól, a szakmai továbbképzéstől. Ezért a munkához való jóviszony tudatosítása legyen a nevelömunka előterében mind a párt-, mind a társadalmi szervezetekben, iskolában és a családban. Az anyagi érdekeltség mellett tehát elengedhetetlenül szükséges a szocialista öntudat elmélyítése, amely biztosítéka a szocialista társadalmunk harmonikus, gyorsütemii fejlődésének, vagyis a közösség és egyén boldogulásának. TÓTH DEZSŐ A technika gyorsütemü fejlődése is elősegíti, hogy minél többet találkozzunk. A szuvjatunióbeli SZARATOV „mindössze“ három és egynéhányezor kilométerre van Bratislavától, de ez nem akadályozza meg, hogy a Volga menti metropolis lakóival többször is kezet fogjunk évente. A közelmúlt napokban (a képen középen) a Kommunyiszt című napilap szerkesztője LOBKOV V. NYIKOLÄJ járt nálunk, és ismerkedett hazánkkal. A felvételen ING. ŠTEFAN RAŠKO, a bratislavai Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség elnökét és a szövetség titkárnőjét látjuk. S*ür a szocializmusban vannak ** alapvető elvi kérdések, amelyek szabályozzák a mezőgazdasági termelést is, mégis helyes, ha általános megvalósításuk előtt néhány helyen a gyakorlati megoldást is kipróbálják. Néhány járásban, de különösen a Nové Zámky-iban (érsekújváriban) a kooperációs (üzemközi) vállalkozások mellett hozzáláttak a többezer hektáros szövetkezetek létrehozásához, vagyis az egyesítéshez. Az eltelt néhány röpke esztendő igazolta a helyes útra térést — vagyis a szövetkezetek koncentráció]a — nagy lehetőséget teremtett a termelőerők további fejlődésének. A termelés valóban ní^gyüzemivé változott, és megoldódojft a szakosítás. Pártunk XIV. kongresszusa a tapasztalatok alapján levonva a tanulságokat, feladatni tűzte ki az integrációs és kooperációs kapcsolatok további elmélyítését, mint a gazdaságos termelés egyik fő előfeltételét. A kongresszus határozatának szellemében a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok a szövetkezetek irányítóinak bevonásával kidolgozták elképzeléseiket az egyesítéssel . kapcsolatban. Közismert, mások a viszonyok az egyes járásokban. Van, ahol az efsz-ek aránylag nagykiterjedésű földterülettel rendelkeznek. Másutt néhány 100 hektárosak a közös gazdaságok. Ezeknek a tényeknek az alapján differenciálni kell az összevonást, vagyis azokban a járásokban, ahol kisebbek a szövetkezetek, az egyesítés után is csak olyan földterülettel vagy még kisebbel rendelkeznek majd, mint másutt a közepes nagyságú efsz-ek. Ez természetesen nem a végső megoldás, s majd ha később megteremtődnek az előfeltételek, újabb koncentrálásra kerül sor, ha ezt a tagság is helyesnek látja. A Bratislava-vidéki járás szövetkezeteinek többsége szintén a kisebb földterülettel rendelkező közös gazdaságok közé tartozik. Ezért nagyon meggondoltan láttak hozzá az egyesítéshez, s azt főleg már az eddig kialakult kapcsolatok nyomán oldják meg. Van ahol több szövetkezet egyesül, de legtöbb helyen csak a két szomszédos. Ezekben a hetekben több egyesítő közgyűlést tartanak, ahol jóváhagyják az alapszabályzat és a munkarend módosítását — négy évre — új vezetőséget és ellenőrző bizottságot választanak és kitűzik a megvalósítandó fő feladatokat. Az elmúlt hét végén a tomášovi és vlkyi (féli és vőki) szövetkezetek egyesítésére került sor. Á két szomszédos gazdaság — attól eltekintve, hogy a lomásoviak földterülete háromszor annyi (1200 ha) — jószomszédi viszonyban volt egymással és ez elősegítette, hogy mindkét efsz tagsága egyetértett az egyesítéssel. Ez a nyáron megtartott külön-külön taggyűléseken is beigazolódott. KŰZOS ÖTÖN ELŐRE Különben mindkét szövetkezet a jól gazdálkodók közé tartozott a közelmúlt években, és a vőkiek a néhány száz hektáron is bizonyítottak. Ennek ellenére a hangyaszorgalmú efsz-tagok belátták, hogy 400 hektáros szövetkezetükben nehezen tudnák felújítani a gazdasági épületeket, és nagyobb teljesítményű gépeket vásárolni. A felső-csallóközi kis faluban munkaerőből van elegendő, sőt esetenként gondot okozott a folyamatos tennivaló biztosítása. Tomášovban viszont nehézséget okozott, kit küldjenek valamilyen gyalogmunka elvégzésére. Az egyesülő gyűlés a Tomášovi Művelődési Otthonban barátságos hangulatban zajlott le. Az őszinte közeledést még az is emelte, hogy a két falu fiataljai közös műsorral szórakoztatták az egyesülő közgyűlés résztvevőit. A jó előkészítést dicséri, hogy eltekintve a szövetkezetek nagyságától egyforma arányban választották meg a vezetőségi tagokat. Mivel az elnök tomášovi lett, az alelnök és az ellenőrző bizottság elnöke vőki. Az utóbbi személye körül vita kerekedett és perbeszálltak a javaslóbizottság elképzelésével és mást javasolt az ellenőrző bizottság elnökének, akit meg is választottak, vagyis figyelembe vet.ték a szövetkezeti demokráciát. Hérics József az egyesült szövetkezet új elnöke ismertette azokat az elképzeléseket, amelyen elindulhatnának a még eredményesebb gazdálkodás útján. Az ismertetett tervet a tagság is jónak találta. Az egyesülés lehetővé teszi a szakosítást. A növénytermesztést így határozták meg a jövőre vonatkozólag.. A földterület 60 százalékán gabonaféléket, 36 százalékán takarmányt, 2,5 százalékán cukorrépát és 1 százalékán zöldséget termelnek. Azt is célul tűzték ki, hogy az agrotechnikai munka javítása, a tápanyagellátás, a magasabb hozamú vetőmagvak használása és más tényezők által hogyan növelik a hektárhozamokat. Az egyesülés lehetővé teszi az állattenyésztés részleges szakosítását. A sertéstenyésztést zárt állományforgó rendszer mellett fejlesztik. Az anyasertések és malacok Tomášovon lesznek, a hizlalda Vökön s részben a központi faluban. Tejtermelésre Tomášovban rendezkednek be, és a növendékek nevelése, az épületek korszerűsítése után a vőkiek gondja lesz. Különben a tehénállomány számát 200 darabbal növelik és a teihozamot 3080 literről 3340 literre. A mezőgazdasági üzem központja Tomášovon lesz. A vőki részleget közvetlenül az eddigi elnök alelnöki minőségben, Árva János irányítja a központi vezető funkcionáriusokkal egyetértésben. A gazdaságban központi javítóműhelyt is létesítenek, s a takarmány, valamint a műtrágya elosztása szintén egyhelyröl történik majd. Az elképzelések szépen körvonalazták azokat az előnyöket és lehetőségeket, amelyet az egyesülés biztosít. Január elsején tehát a két falu lakói egy olyan új esztendőt köszöntének, amelyben valóban üj útra lépnek, mert szeretnék még jobban kihasználni a szocializmus építése által teremtett lehetőségeket. „Barátság“ — ezt a nevet adták az egyesült szövetkezetnek. Ha ezt a nemes szót valóban őszintén értelmezik a szövetkezeti tagok, s vállvetve együttműködnek a közös úton, még gyorsabb ütemben haladnak előre. —tt—
