Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-02 / 48. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. december 2. (Folytatás az 1. oldalról.) nek. mint egy atomfizikus, egy háziasszonyt éppúgy érdekel, mint egy pedagógust. Ezért túlzás nélkül mondhatjuk, hogy aki végigjárta a pavilonokat és /látta a vetített filmek egy részét, az néhány óra alatt többet tanult és jobban megismerte a Szovjetuniót, mintha hetekig a könyveket bújta volna. Itt a látogató komplex egységben megismerkedett a tudományos technikai vívmányokkal, a mezőgazdásággal, a kulturális élettel stb. és plasztikus képet kap a fejlődésről, az életszínvonal töretlen emelkedéséről. Már a bejáratnál a mezőgazdasági gépeknél a látogatók szemébe tűnik egy kis kezdetleges primitív vaskerekü traktor szomszédságában a hatalmas nálunk is jól ismert Kirovec. E két gép mintegy szimbolizálja a múlt és a jelen közti különbséget. A rendezők nemcsak az ipar, s vegyészet, a tudományos technikai és a világűr meghódítása terén elért óriási eredményeket szemléltetik Iliién. A kulturális teremben mindenki meggyőződhet róla, hogy a kulturális élet fejlődését sem tekintik másodrangúnak a Szovjetunióban. A kiállítutt tárgyak jó:néhánya valósággal lenyűgözi az embert. A Kremlből hozott szinte felbecsülhetetlen értékű aranykincsek, vagy a milliókat érő ikonok előtt szinte földbe gyökerezik az ember lába. A Tretyakov galéria néhány értékes képének is sok-sok csodálója akad. A rendezők azokra is gondoltak, akik vásárolni is szeretnek. Mert egy ilyen nagy szabású kiállítást megtekinteni és onnan ajándék nélkül távozni, az szinte megbocsáthatatlan vétek. Nos, hogy a látogatókat e téren is kielégítsék, az igen népszerű szovjet árucikkek boltja, a Čajka fióküzletet nyitott a kiállításon, ahol a tipikus orosz fababáktól, a szamovároktól, mechanikus játékuktól, parfömök tői, jantártól, a tévékészülékig mindent lehet kapni. ORDÖDY VILMOS Elhunyt 70 éves korában Simon Róbert elvtárs, a Csehszlovák munkásmozgalom egyik ismert személyisége. Mint a Dun. Streda-i (Dunaszerdahelyi) Állami Gazdaság volt igazgatójának rendkívüli nagy érdemel voltak a járás mezőgazdaságának fejlesztésében. Tizenhárom éves igazgatói tevékenysége alatt lényegesen hozzájárult a mezőgazdasági szakkáderek neveléshez is. A gyászszertartást SládkovtCovon (Diószegen) tartották, amelyen résztvett a Dun. Streda i járás 40 tagú küldöttsége is, és régi munkatársai, akik szívükben örökké őrzik emlékét. A CSKP KB októberi ülésén elhangzott beszámoló nyomán Vasil Bifak elvtárs által előterjesztett beszámoló megállapítja, hogy ma már a jobboldali opportunisták és revizionisták legfőbb képviselői is elismerik, sőt mi több kérkednek is azzal, hogy a szocialista társadalmunk homlasztését céltudatosan előkészítetlek. Ellenforradalmi platformjuk tehát nem keletkezett egyik napról a másikra. Fokozatosan, lépésről lépésre bomlasztották az egész ideológiai területet, és az egész társadalmunkat. A csehszlovák jobboldali opportunisták elméleti konstrukciói nem voltak eredetiek. Minél jobban átvették a burzsoá ideológiát, minél jobban kopirozták a trnekizmust, a jobboldali szociáldemokratizmust, a revizionisták nézeteit, annál több energiát kellett fordítaniuk a közvélemény becsapására. Annál többet kellett hangoztatniuk a különböző jelzőkkel ellátott szociáldemokratizmusra vonatkozó jelszavaikat. Ez az álnokságuk takarta a lassan terjedő ellenforradalmat, melyet 1968 augusztusa után a vysoéanyi összejövetelen akartak realizálni. Mint azt a Tnnúlságok is megállapítják, a jobboldal ezen az összejövetelen célol tűzte ki a szovjetellenes platform elfogadását, és a pártot nacionalista, soviniszta, sznvjelellenes csoportosulássá akarták váltóztatni. A beszámoló megállapítja továbbá, hogy lakosságunk túlnyomó többsége már megértette, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítsége 19ВП augusztusában megmentette hazánkat a polgárháborútól és az ellenforradalomtól, megmentette Csehszlovákiában a szocializmust A jövőre vonatkozólag arról van szó, hogy e dolgozók szocialista öntudatának olyan fokát kell elérnünk, hogy minden helyzetben helyesen tudjanak orientálódni, hogy mindig A mült hét szombatján nem ** mindennapi jelenségnek voltunk tanúi a Nové Zámky-i járás egyik községében, Gbelcén (Köbölkúton). A magyar kilencéves alapiskola korszerű épületének egyik előcsarnokában ünneplőruhás emberek gyülekeztek a CSEMADOK helyi? szervezete által kezdeménye-'» zett honismereti, falutörténeti kiállítás megnyitására. Azt, hogy gondosan előkészí-. tett kiállítást láthatnak az érdeklődők, már az előcsarnokban elhelyezett ízléses kivitelezésű tablók is jelezték, melyeken fényképek és grafikonoknak, főleg azonbán az ifjúság nak. Lehetővé tették számára hogy megismerje őseinek nehéz sorsát és lássa azt a göröngyös utal, amely a létért való küzdelmet, sorsformáló erőfeszítést mutatja. A történelmi múlt ismerete biztosan kiváltja az ifjú nemzedékben a szocialista vívmányaink tiszteletét és a szocialista életstílus formálódásának megyorsulását szolgáló kezdeményezések teljes kibon.lakozásá1. A falutörténeti kiállítás elökészítésável egyidöben egy másik akció is bontogatta szár nyait. Ez esetben a polgári Kettes ünnep Gbelcén adnak hiteles áttekintést arról, hogy ez a község a szocializmus építésének 25 éve alatt nagyszerű fejlődésen ment keresztül. Az efsz tablóján látható adatok például meggyőző erővel bizonyítják, hogy ez a közös gazdaság a lakosság boldogulásának gazdag forrását kéjiezi. A további tablók pedig arról tanúskodnak: hogy a község vezető szervei már sok éven keresztül céltudatosan irányították a falu arculatának szüntelen szépillését szolgáló és a lakosság legszélesebb rétegeire kiterjedő építő munkát, s hogy a helyi pártszervezet s annak vezetése mellett a különböző társadalmi szervezetek is nagy aktivitást fejtettek ki a dolgozók politikai és kulturális színvonalának emelése céljából. A falutörténeti kiállítás az iskola négy tantermét is lefoglalja. A kiállítás rengeteg anyaga — amit a lelkes és szorgalmas emberek népes csoportja gyűjtött össze, — nemzedékek életformáiról nyújt alapos áttekintést. Elénk tárja azt az utat, amit az egýkori halászok és vadászok leszármazottjai tettek meg évszázadok alatt. Érzékelteti évszázadok keservét és nyomorát éppen úgy, mint az ősök leleményességét, életszeretetét és fokozatos felzárkózását a társadalom forradalmi átalakulását sürgető mozgalomba. Dicséret illeti a kezdeményezőket és mindazokat, akik e szép és tartalmas kiállítás előkészítésében részt vettek, önzetlen hagyománygyüjtő és ápoló munkájukkal sokat nyújtottak az egész falu lakosságáügyeket intéző bizottság jeleskedett. Nem új jelenséggel találkoztunk. E bizottság aktivitását már eddig is nagyon sok esemény dicsérte. Dobál Lajos né, Repkáné, Hegedűsné és még pónéhány lelkes asszony, de nem utolsó sorban Szabó Zoltán tanító gondoskodása már sok szép napot, sok örömet szerzett a falu lakosságának. Névadó ünnepélyek, házassági évfordulók ünnepélyes megrendezése itt már szokványossá vált. Szombaton is egy ilyen ünnepélynek lehettünk szemtanúi. Tizennyolc házaspár tartotta az ezüst-, kettő pedig az aranylakodalmát. A lelkes szervezők kiemelik az embereket az elszigeteltségből. Az egyén ünnepét társadalmi ünneppé, a falu ünnepévé tették. Öröm voll nézni a családalapítás évfordulóját ünneplő házaspárok és a jelenlévő vendégkoszorú nagy családnak tűnő összeforrottságát. Béres Károly elvtársi az ünnepeltek egyike, élete egyik legnagyobb eseményének nevezte az ünnepélyt. Persze elragadtatással méltatták a . többiek is. Én pedig, mint idegen szemlélő, arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen és hasonló rendezvények nem csupán jelzik, hanem a szó legszorosabb'értelmében kidomborítják 's még magasabb színvonalra emelik a falu lakosságának harmonikus együttéléséi és nagy szerepük van a termelési és községfejlesztési feladatok teljesítéséhez szükséges közös igyekezet optimális kibontakoztatásában is. (pa) kommentár u n Ё Európa közös asztalnál... A XX. században először ült össze közős asztalhoz 34 ország képviselője Helsinkiben, hogy előkészítse az európai biztonsági és együttműködési szerződés megkötésére a közeljövőben összehívandó „nagytanácskuzast“. Az előkészítő értekezleten az európai országok melleit résztvesz az Amerikai Egyesült Államok és Kanada küldötte is. Ebhői is látható, hogy egész világot érintő üsszejövetelról van szó. Urriio Kekkonun finn köztársasági elnök a megnyitó alkalmából pohárköszöntőjéhen többek között annak a reményének adott kifejezést, hogy végre sikerül az öreg Európa eddig megoldhatatlannak látszó problémáira orvoslást találni. A tanácskozásra összejött országok nagykövetei abból u célból üléseznek, hogy megvessék egy olyan magasszintű értekezlet alapját, amely elősegíti a kontinens népeinek közeledését, és egy hosszabb, békés időszak megteremtésének teltételeit. A nemes cél tehát a békés egymás mellett élés megvalósítása. Röviden arról van szó, hogy a nyugatiak által hangsúlyozott fegyverkezési egyensúly helyett a biztonsági egyensúlyt akarjuk előtérbe helyezni. Közelebbi megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy Európa jüvőiét nem a fegyverek, hanem a népek és nemzetek együttműködésére alapozott tárgyalas-sorozatok határozzák meg. Mivel csökkennek majd az országok hadi kiadásai, ez a polgárok számára boldogabb életet, magasabb életszínvonalat eredményez. Ha létrejön a történelmi jelentőségű egyezmény, akkor Európa népei több gondot fordíthatnak kulturális és gazdasági kapcsolataik elmélyítésére. Ez a gondolat nem új keletű. A közös Gazdasági Segítség Tanácsának országai már többször hangsúlyozták, hogy a kölcsönös előnyök alapján készek gazdasági kapcsolatokat létesíteni az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának országaival Arról van szó, liogv kooperációs és integrációs kapcsolatokra is sor kerülhet kulturális és gazdasági téren tekintet nélkül az egyes országok társadalmi rendszerére. Az európai országok nagykövetei a nagy szovjet békeoffenzíva következtében jöttek össze Helsinkiben, hogy megtegyék az első lépéseket a biztonsági szerződés létrehozására. A szocialista országok részéről sok erőfeszítésre volt szükség, amíg a kontinenst érintő értekezlet összehívásával minden európai ország kormánya egyetértett. A Varsói Szerződés tagállamai példán! már 1966-ban a magyarországi politikai tanácskozáson kinyilvánították az európai országok kulturális és gazdasági együttműködésének szökségességét és ezt követte az 1969-es budapesti felhívás, amely szintén sürgette egy európai konferencia összehívását. A kedvező légkört a „jégtörő“ szovjet—nyugatnémet, lengyel--nyugatnémet, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megegyezés, valamint a szovjet—amerikai Salt-egyezmény és a napjainkban tapasztalható szovjet—amerikai együttműködés teremtette meg. Ma már az egész világon látják, hogy ezek az egyezinénysorozatok járultak hozzá ahhoz, hogy a vén Európában enyhébb szelők fújdogáljanak. Az utóbbi időben a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is döntő jelentőségű egyezményre került sor, és a nyugatnémet választásokon elsöprő győzelmet arató Willy Brandt, a szociáldemokrata párt kancellár jelöltje kijelentette, hogy a két Németország közötti egyezményt még a korácsonyi ünnepek előtt hajlandó aláírni. A világ haladó közvéleménye látja, hogy a szovjet békeoffenzíva és általában a szocialista országok kezdeményezése alapján került sor a helsinki! találkozóra, amelytől a világ békeszeretó emberisége komoly eredményeket vár. Persze nem ringathatjuk magunkat illúziókban, mert a világimperializmus egykönnyen nem adja fel bástyáit. Sőt ellenkezőleg, a világ több részén tűzfészkeket szft. Nagy erőfeszítések árán született meg csak az ENSZ leszerelési világkonferenciájának összehívásáról szóló határozata is. A kínai küldöttség például a végsőkig ellenezte az erre vonatkozó szovjet javaslatot és csak azért volt kénytelen rászavazni, mert máskülönben elszigetelődött volna. Az egész világ népe Helsinki felé irányul, remélve, hogy végre tartósan felsüt a béke napja Európa felett. Azonban a tartós békét biztosító egyezményig még sok diplomáciai erőfeszítésre lesz szükség. Békés egymás mellett élésről van szó, azonban ez nem jelenti azt, hogy a szocialista országok egy jottányit is engednek a marxista-leninista elvekből. Ma már az erőviszonyok úgy alakultak, hogy a kapitalista országok kénytelenek figyelembe venni a realitásokat és a kardcsörtető háborús politika helyett a Szovjetunió és a szocialista országok békeoffenzívája nyomán tárgyalóasztalokhoz kényszerülnek. BÁLLÁ JÓZSEF A revizionizmus a nép ellensége! megkülönböztessék a szocializmus valódi értékeit az álértékektől, hogy mindig tudják mit és hogyan kell védelmezni. fejleszteni és szilárdítani, hogy soha többe ne váljanak az antikommunista erők által alkalmazott álnok módszerek áldozataivá. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az imperializmus soha sem mond le céljairól. Tudatosítanunk kell, hogy az agresszív imperializmus csak a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai és kalonai erejének állandó növekedése miatt volt kénytelen tudomásul venni, hogy a szocializmust katonai erővel nem pusztíthatja el. Ma az imperialisták széleskörű kommunistaellenes koalíciót próbálnak kialakítani, amely magában foglalja az összes kommunistaellenes és szovjetellenes irányzatot, a reakciós ideológiai fegyvertárakkal együtt. Л szolgálatukban lévő hírközlő eszközök segítségével rágalmazó, tellát hazug állításokkal igyekeznek elterelni a dolgozók figyelmét az égető szociális problémákról és a forradalmi harc kérdéseiről. A válságos időszakban magunk is meggyőződhettünk arról, hogy a szocializmus elleni ideológiai harcban hogyan használták fel a revizionisták a tömegtájékoztató eszközöket a szocializmus állítólagos megjavítására vonatkozó új szocialista modellek propagálása céljából. Ezek az „új modellek“ valóságban az antikummunista központok műhelyeiben születtek. Soha, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a tudományos ismeretek nagy fellendülésének időszakában élünk. S míg a szocializmus a haladás érdekében használja ki a tudomány korszerű vívmányait, addig a reakciós imperialista politika a sa ját céljainak szolgálatába állítja. A burzsőá propaganda, s persze a revizionisták is bárúnyburbe öltöztetik a farkast, álszociaiista és álmarxista jelszavakkal kendőzik igazi céljukat. Az ellenforradalmi erőkre lényegében politikai eszközökkel mértünk csapást. Persze nem ringatódzunk illúziókban arra vonatkozólag, bogy beletörődtek vereségükbe és lemondtak népellenas terveikről. Ki akarják várni az időt, fokozatosan pozíciókat és befolyást akarnak szerezni. A kapitalista külföld, a különböző ellenzéki karrierista eleinek segítségével új garnitúrái és hálózatot akarnak kialakítani, tehát károkat akarnak okozni a szocialista rendszerben, hogy előkészítsék a talajt egy új ellenforradalmi fellépéshez, ha arra alkalmuk nyílik. Az a tény, hogy a hatalmi pozíciókból eltávolítottuk a jobboldali opportunizmus képviselőit, még nem jelenti, hogy ideológiai befolyásukat teljesen hatálytalanítottuk. Sajnos, még mindig hatnak egyes opportunista és revizionista nézetek, elsősorban is az értelmiségiek egyes köreiben. Tühb tény bizonyítja, hogy a jobboldali opportunizmus és revizionizmus egyes képviselői továbbra is élősküdnek, szocializmus és szovjetelienes hangulatot próbáinak szítani. Nagyon ébereknek kell lennünk. A jobboldali opportunista és revizionista erőket csakis a marxizmus-leniniznius következetes védelme alapján, a marxizmus tisztaságáért való állandó harcban, tudumányos elméletünk állandó fejlesztésével és érvényesítésével győzhetjük le. A beszámoló arra is figyelmeztet, hogy a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének viszonyai között gyakran hamis illúziók születnek: osztálybékéről és ideológiai együttműködésről ábrándoznak. Az ilyen illúziók alaptalanok, s egyben nagyon veszélyesek lehetnek. Mindenkinek, hazánk minden polgárának tudatosítania kell, hogy nem egyeztethetők össze a marxista és a burzsoá ideológia ellentétes osztályelvei. Nem egyeztethető össze a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság a kozmopolitizmussal és a burzsoá nacionalizmussal. A proletár diktatúra nem egyeztethető össze a burzsoázia uralmával és a szocialista demokrácia nem egyeztethető össze a burzsoá demokaráciával. Az opportunizmus ott nyilvánul meg a gyakorlatban, ahol passzívak a párt irányvonalával szemben, ahol megsértik a párt irányvonalát. Opportunista módon jár el mindenki, aki megsérti a társadalmi érdekeket, azokat helyi vagy csoportérdekekkel helyettesíti, az, aki megbékél a burzsoá nézetekkel és kispolgári szokásokkal, aki szétforgácsolja, aláássa és gyengíti az elvhü, pártos állásfoglalást. A szocializmust építő embernek fel kell szabadulnia a tudatlanság világából. Ide tartozik a vallás is. amely évszázadokon keresztül összekapcsolódott a szociális elnyomással. A vallás, amely a vak hiten és félelmen alapszik, megköti az ember erejét, korlátozza sokoldalú fejlődésének lehetőségeit és erkölcsi szabályaival rombolja szellemiségét. Az ilyen erkölcsi elveknek nincs semmi közük az igazi emberi boldoguláshoz. Az ember nem szabadítható ineg egy nemzedéknyi idő alatt a vallási előítéletektől. S mivel ez egy bonyolult és hosszan tartó folyamat, nagy igényeket kell támasztani az ateista propaganda és nevelés iránt, melynek uz a célja, hogy Felszabadítsa a hívót a szellemi elnyomás alól és felébressze henne saiát ereje, képessége és értelme tudatát. Tizenegy évvel ezelőtt a hitlerista fasiszták a Moszkva elleni Tájfun operáció második szakaszát kezdték meg. A hadsereg egyharma dát helyezték át a moszkvai térségbe. A legerősebb támadásokat Panfilov tábornok hadteste fogta fel. Az egyik „ék“ a duboszekovoi vasútállomás környékén akarta áttörni a védelmet, mert így a volokolamszki országúton megnyílt volna az út Moszkva felé. A tüzérségi előkészítés után feldübörögtek a motorok, és húsz fa-Megvédték fővárosunkat siszta tank tört előre a duboszekovoi vasútállomás környékén, 28 védővel szemben. Ezekben a percekben hangzott fel a lövészárkok felett Vaszilij Klocskov politikai vezető kiáltása: „A Szovjetunió nagy, de nincs hova hátrálni. Utánunk Moszkva!“ A hazájukat szerető szovjet katonák emberfeletti hőstettet hajtottak végre. Tizennégy tankot megsemmisítettek, hatnak pedig vissza kellett vonulnia. A megmaradt védőre aztán 30 tank tört rá. Több mint négy óra hosszáig tartott a gigászt küzdelem, de a tankok mégsem törtek át, b£r már csak öt védő maradt életben. A volokolainszki út másik felén Panfilov tábornok parancsnoki állására törtek az ellenséges tankok. Maga a parancsnok is halálos sebet kapott, azonban Sztrokovonál sem jutott át egyetlen német tank sem a védőállásokon. Volokolamszk, Naro-Fominszk, Mozsajszk és még több Moszkva környé ki község neve örökre beíródott atörténelembe. Ezen a szakaszon akartok betörni a fasiszták Moszkvába, de a hős szovjet katonák megvédtek szó cialista hazájuk fővárosát. A fasisztáknak véres fejjel kellett távozniuk Moszkva alól. JÄN MIČÄTEK, alezredes
