Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-02 / 48. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. december 2. (Folytatás az 1. oldalról.) nek. mint egy atomfizikus, egy házi­asszonyt éppúgy érdekel, mint egy pedagógust. Ezért túlzás nélkül mond­hatjuk, hogy aki végigjárta a pavilo­nokat és /látta a vetített filmek egy részét, az néhány óra alatt többet tanult és jobban megismerte a Szov­jetuniót, mintha hetekig a könyveket bújta volna. Itt a látogató komplex egységben megismerkedett a tudomá­nyos technikai vívmányokkal, a me­zőgazdásággal, a kulturális élettel stb. és plasztikus képet kap a fejlő­désről, az életszínvonal töretlen emel­kedéséről. Már a bejáratnál a mező­gazdasági gépeknél a látogatók sze­mébe tűnik egy kis kezdetleges pri­mitív vaskerekü traktor szomszédsá­gában a hatalmas nálunk is jól ismert Kirovec. E két gép mintegy szimboli­zálja a múlt és a jelen közti különb­séget. A rendezők nemcsak az ipar, s ve­gyészet, a tudományos technikai és a világűr meghódítása terén elért óriási eredményeket szemléltetik Iliién. A kulturális teremben mindenki meg­győződhet róla, hogy a kulturális élet fejlődését sem tekintik másodrangú­­nak a Szovjetunióban. A kiállítutt tár­gyak jó:néhánya valósággal lenyűgözi az embert. A Kremlből hozott szinte felbecsülhetetlen értékű aranykin­csek, vagy a milliókat érő ikonok előtt szinte földbe gyökerezik az em­ber lába. A Tretyakov galéria néhány értékes képének is sok-sok csodálója akad. A rendezők azokra is gondoltak, akik vásárolni is szeretnek. Mert egy ilyen nagy szabású kiállítást megte­kinteni és onnan ajándék nélkül tá­vozni, az szinte megbocsáthatatlan vétek. Nos, hogy a látogatókat e téren is kielégítsék, az igen népszerű szov­jet árucikkek boltja, a Čajka fióküz­letet nyitott a kiállításon, ahol a ti­pikus orosz fababáktól, a szamovárok­tól, mechanikus játékuktól, parfömök tői, jantártól, a tévékészülékig min­dent lehet kapni. ORDÖDY VILMOS Elhunyt 70 éves korában Si­mon Róbert elvtárs, a Cseh­szlovák munkásmozgalom egyik ismert személyisége. Mint a Dun. Streda-i (Dunaszerdahelyi) Állami Gazdaság volt igazgató­jának rendkívüli nagy érdemel voltak a járás mezőgazdaságá­nak fejlesztésében. Tizenhárom éves igazgatói tevékenysége alatt lényegesen hozzájárult a mezőgazdasági szakkáderek ne­veléshez is. A gyászszertartást SládkovtCovon (Diószegen) tar­tották, amelyen résztvett a Dun. Streda i járás 40 tagú küldött­sége is, és régi munkatársai, akik szívükben örökké őrzik emlékét. A CSKP KB októberi ülésén elhangzott be­számoló nyomán Vasil Bifak elvtárs által előterjesz­tett beszámoló megállapítja, hogy ma már a jobboldali opportunisták és revizionisták legfőbb képviselői is el­ismerik, sőt mi több kérkednek is az­zal, hogy a szocialista társadalmunk homlasztését céltudatosan előkészítet­lek. Ellenforradalmi platformjuk te­hát nem keletkezett egyik napról a másikra. Fokozatosan, lépésről lépés­re bomlasztották az egész ideológiai területet, és az egész társadalmunkat. A csehszlovák jobboldali opportu­nisták elméleti konstrukciói nem vol­tak eredetiek. Minél jobban átvették a burzsoá ideológiát, minél jobban ko­­pirozták a trnekizmust, a jobboldali szociáldemokratizmust, a revizionis­ták nézeteit, annál több energiát kel­lett fordítaniuk a közvélemény becsa­pására. Annál többet kellett hangoz­tatniuk a különböző jelzőkkel ellátott szociáldemokratizmusra vonatkozó jelszavaikat. Ez az álnokságuk takar­ta a lassan terjedő ellenforradalmat, melyet 1968 augusztusa után a vyso­­éanyi összejövetelen akartak realizál­ni. Mint azt a Tnnúlságok is megálla­pítják, a jobboldal ezen az összejöve­telen célol tűzte ki a szovjetellenes platform elfogadását, és a pártot na­cionalista, soviniszta, sznvjelellenes csoportosulássá akarták váltóztatni. A beszámoló megállapítja továbbá, hogy lakosságunk túlnyomó többsége már megértette, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország interna­cionalista segítsége 19ВП augusztusá­ban megmentette hazánkat a polgár­­háborútól és az ellenforradalomtól, megmentette Csehszlovákiában a szo­cializmust A jövőre vonatkozólag arról van szó, hogy e dolgozók szocialista ön­tudatának olyan fokát kell elérnünk, hogy minden helyzetben helyesen tudjanak orientálódni, hogy mindig A mült hét szombatján nem ** mindennapi jelenségnek voltunk tanúi a Nové Zámky-i járás egyik községében, Gbelcén (Köbölkúton). A magyar kilenc­éves alapiskola korszerű épü­letének egyik előcsarnokában ünneplőruhás emberek gyüle­keztek a CSEMADOK helyi? szervezete által kezdeménye-'» zett honismereti, falutörténeti kiállítás megnyitására. Azt, hogy gondosan előkészí-. tett kiállítást láthatnak az ér­deklődők, már az előcsarnok­ban elhelyezett ízléses kivitele­zésű tablók is jelezték, melye­ken fényképek és grafikonok­nak, főleg azonbán az ifjúság nak. Lehetővé tették számára hogy megismerje őseinek nehéz sorsát és lássa azt a göröngyös utal, amely a létért való küz­­delmet, sorsformáló erőfeszí­tést mutatja. A történelmi múlt ismerete biztosan kiváltja az ifjú nemzedékben a szocialista vívmányaink tiszteletét és a szocialista életstílus formálódá­sának megyorsulását szolgáló kezdeményezések teljes kibon­­.lakozásá1. A falutörténeti kiállítás elö­­készítésável egyidöben egy má­sik akció is bontogatta szár nyait. Ez esetben a polgári Kettes ünnep Gbelcén adnak hiteles áttekintést arról, hogy ez a község a szocializ­mus építésének 25 éve alatt nagyszerű fejlődésen ment ke­resztül. Az efsz tablóján látható adatok például meggyőző erő­vel bizonyítják, hogy ez a kö­zös gazdaság a lakosság boldo­gulásának gazdag forrását ké­­jiezi. A további tablók pedig ar­ról tanúskodnak: hogy a község vezető szervei már sok éven keresztül céltudatosan irányí­tották a falu arculatának szün­telen szépillését szolgáló és a lakosság legszélesebb rétegeire kiterjedő építő munkát, s hogy a helyi pártszervezet s annak vezetése mellett a különböző társadalmi szervezetek is nagy aktivitást fejtettek ki a dolgo­zók politikai és kulturális szín­vonalának emelése céljából. A falutörténeti kiállítás az is­kola négy tantermét is lefoglal­ja. A kiállítás rengeteg anyaga — amit a lelkes és szorgalmas emberek népes csoportja gyűj­tött össze, — nemzedékek élet­formáiról nyújt alapos áttekin­tést. Elénk tárja azt az utat, amit az egýkori halászok és va­dászok leszármazottjai tettek meg évszázadok alatt. Érzékel­teti évszázadok keservét és nyo­morát éppen úgy, mint az ősök leleményességét, életszeretetét és fokozatos felzárkózását a társadalom forradalmi átalaku­lását sürgető mozgalomba. Dicséret illeti a kezdeménye­zőket és mindazokat, akik e szép és tartalmas kiállítás elő­készítésében részt vettek, ön­zetlen hagyománygyüjtő és ápoló munkájukkal sokat nyúj­tottak az egész falu lakosságá­ügyeket intéző bizottság jeles­kedett. Nem új jelenséggel ta­lálkoztunk. E bizottság aktivi­tását már eddig is nagyon sok esemény dicsérte. Dobál Lajos né, Repkáné, Hegedűsné és még pónéhány lelkes asszony, de nem utolsó sorban Szabó Zol­tán tanító gondoskodása már sok szép napot, sok örömet szerzett a falu lakosságának. Névadó ünnepélyek, házassági évfordulók ünnepélyes megren­dezése itt már szokványossá vált. Szombaton is egy ilyen ünnepélynek lehettünk szemta­núi. Tizennyolc házaspár tar­totta az ezüst-, kettő pedig az aranylakodalmát. A lelkes szer­vezők kiemelik az embereket az elszigeteltségből. Az egyén ün­nepét társadalmi ünneppé, a falu ünnepévé tették. Öröm voll nézni a családalapítás évfordu­lóját ünneplő házaspárok és a jelenlévő vendégkoszorú nagy családnak tűnő összeforrottsá­­gát. Béres Károly elvtársi az ünnepeltek egyike, élete egyik legnagyobb eseményének ne­vezte az ünnepélyt. Persze el­ragadtatással méltatták a . töb­biek is. Én pedig, mint idegen szemlélő, arra a következtetés­re jutottam, hogy ilyen és ha­sonló rendezvények nem csupán jelzik, hanem a szó legszoro­sabb'értelmében kidomborítják 's még magasabb színvonalra emelik a falu lakosságának harmonikus együttéléséi és nagy szerepük van a termelési és községfejlesztési feladatok teljesítéséhez szükséges közös igyekezet optimális kibontakoz­tatásában is. (pa) kommentár u n Ё Európa közös asztalnál... A XX. században először ült össze közős asztalhoz 34 ország képviselője Helsinkiben, hogy előkészítse az európai biztonsági és együttműködési szerződés megkötésére a közeljövő­ben összehívandó „nagytanácskuzast“. Az előkészítő értekezleten az európai országok melleit résztvesz az Ameri­kai Egyesült Államok és Kanada kül­dötte is. Ebhői is látható, hogy egész világot érintő üsszejövetelról van szó. Urriio Kekkonun finn köztársasági el­nök a megnyitó alkalmából pohárkö­­szöntőjéhen többek között annak a re­ményének adott kifejezést, hogy vég­re sikerül az öreg Európa eddig meg­oldhatatlannak látszó problémáira orvoslást találni. A tanácskozásra összejött országok nagykövetei abból u célból üléseznek, hogy megvessék egy olyan magasszintű értekezlet alap­ját, amely elősegíti a kontinens né­peinek közeledését, és egy hosszabb, békés időszak megteremtésének tel­tételeit. A nemes cél tehát a békés egymás mellett élés megvalósítása. Röviden arról van szó, hogy a nyugatiak által hangsúlyozott fegyverkezési egyensúly helyett a biztonsági egyensúlyt akar­juk előtérbe helyezni. Közelebbi meg­fogalmazásban ez azt jelenti, hogy Európa jüvőiét nem a fegyverek, ha­nem a népek és nemzetek együttmű­ködésére alapozott tárgyalas-soroza­­tok határozzák meg. Mivel csökken­nek majd az országok hadi kiadásai, ez a polgárok számára boldogabb éle­tet, magasabb életszínvonalat eredmé­nyez. Ha létrejön a történelmi jelen­tőségű egyezmény, akkor Európa né­pei több gondot fordíthatnak kultu­rális és gazdasági kapcsolataik elmé­lyítésére. Ez a gondolat nem új kele­tű. A közös Gazdasági Segítség Taná­csának országai már többször hang­súlyozták, hogy a kölcsönös előnyök alapján készek gazdasági kapcsolato­kat létesíteni az Európai Gazdasági Közösség Tanácsának országaival Ar­ról van szó, liogv kooperációs és in­tegrációs kapcsolatokra is sor kerül­het kulturális és gazdasági téren tekintet nélkül az egyes országok tár­sadalmi rendszerére. Az európai országok nagykövetei a nagy szovjet békeoffenzíva következ­tében jöttek össze Helsinkiben, hogy megtegyék az első lépéseket a bizton­sági szerződés létrehozására. A szo­cialista országok részéről sok erőfe­szítésre volt szükség, amíg a konti­nenst érintő értekezlet összehívásával minden európai ország kormánya egyetértett. A Varsói Szerződés tagál­lamai példán! már 1966-ban a magyar­országi politikai tanácskozáson ki­nyilvánították az európai országok kulturális és gazdasági együttműkö­désének szökségességét és ezt követ­te az 1969-es budapesti felhívás, amely szintén sürgette egy európai konferencia összehívását. A kedvező légkört a „jégtörő“ szovjet—nyugat­német, lengyel--nyugatnémet, a Nyu­­gat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megegyezés, valamint a szovjet—ame­rikai Salt-egyezmény és a napjaink­ban tapasztalható szovjet—amerikai együttműködés teremtette meg. Ma már az egész világon látják, hogy ezek az egyezinénysorozatok járultak hozzá ahhoz, hogy a vén Európában enyhébb szelők fújdogáljanak. Az utóbbi időben a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is döntő jelentő­ségű egyezményre került sor, és a nyugatnémet választásokon elsöprő győzelmet arató Willy Brandt, a szo­ciáldemokrata párt kancellár jelöltje kijelentette, hogy a két Németország közötti egyezményt még a korácsonyi ünnepek előtt hajlandó aláírni. A világ haladó közvéleménye látja, hogy a szovjet békeoffenzíva és ál­talában a szocialista országok kezde­ményezése alapján került sor a hel­sinki! találkozóra, amelytől a világ békeszeretó emberisége komoly ered­ményeket vár. Persze nem ringathat­juk magunkat illúziókban, mert a vi­lágimperializmus egykönnyen nem adja fel bástyáit. Sőt ellenkezőleg, a világ több részén tűzfészkeket szft. Nagy erőfeszítések árán született meg csak az ENSZ leszerelési világkon­ferenciájának összehívásáról szóló határozata is. A kínai küldöttség pél­dául a végsőkig ellenezte az erre vo­natkozó szovjet javaslatot és csak azért volt kénytelen rászavazni, mert máskülönben elszigetelődött volna. Az egész világ népe Helsinki felé irányul, remélve, hogy végre tartósan felsüt a béke napja Európa felett. Azonban a tartós békét biztosító egyezményig még sok diplomáciai erőfeszítésre lesz szükség. Békés egy­más mellett élésről van szó, azonban ez nem jelenti azt, hogy a szocialista országok egy jottányit is engednek a marxista-leninista elvekből. Ma már az erőviszonyok úgy alakultak, hogy a kapitalista országok kénytelenek figyelembe venni a realitásokat és a kardcsörtető háborús politika helyett a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok békeoffenzívája nyomán tárgyaló­asztalokhoz kényszerülnek. BÁLLÁ JÓZSEF A revizionizmus a nép ellensége! megkülönböztessék a szocializmus va­lódi értékeit az álértékektől, hogy mindig tudják mit és hogyan kell vé­delmezni. fejleszteni és szilárdítani, hogy soha többe ne váljanak az anti­­kommunista erők által alkalmazott álnok módszerek áldozataivá. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az imperializmus soha sem mond le cél­jairól. Tudatosítanunk kell, hogy az agresszív imperializmus csak a Szov­jetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai és kalonai erejé­nek állandó növekedése miatt volt kénytelen tudomásul venni, hogy a szocializmust katonai erővel nem pusztíthatja el. Ma az imperialisták széleskörű kommunistaellenes koalí­ciót próbálnak kialakítani, amely ma­gában foglalja az összes kommunista­ellenes és szovjetellenes irányzatot, a reakciós ideológiai fegyvertárakkal együtt. Л szolgálatukban lévő hírköz­lő eszközök segítségével rágalmazó, tellát hazug állításokkal igyekeznek elterelni a dolgozók figyelmét az ége­tő szociális problémákról és a forra­dalmi harc kérdéseiről. A válságos időszakban magunk is meggyőződhettünk arról, hogy a szo­cializmus elleni ideológiai harcban hogyan használták fel a revizionisták a tömegtájékoztató eszközöket a szo­cializmus állítólagos megjavítására vonatkozó új szocialista modellek propagálása céljából. Ezek az „új mo­dellek“ valóságban az antikummu­­nista központok műhelyeiben szület­tek. Soha, egy pillanatra sem feledkez­hetünk meg arról, hogy a tudományos ismeretek nagy fellendülésének idő­szakában élünk. S míg a szocializmus a haladás érdekében használja ki a tudomány korszerű vívmányait, addig a reakciós imperialista politika a sa ját céljainak szolgálatába állítja. A burzsőá propaganda, s persze a revi­zionisták is bárúnyburbe öltöztetik a farkast, álszociaiista és álmarxista jelszavakkal kendőzik igazi céljukat. Az ellenforradalmi erőkre lényegé­ben politikai eszközökkel mértünk csapást. Persze nem ringatódzunk il­lúziókban arra vonatkozólag, bogy beletörődtek vereségükbe és lemond­tak népellenas terveikről. Ki akarják várni az időt, fokozatosan pozíciókat és befolyást akarnak szerezni. A ka­pitalista külföld, a különböző ellen­zéki karrierista eleinek segítségével új garnitúrái és hálózatot akarnak ki­alakítani, tehát károkat akarnak okozni a szocialista rendszerben, hogy előkészítsék a talajt egy új ellenfor­radalmi fellépéshez, ha arra alkal­muk nyílik. Az a tény, hogy a hatalmi pozíciók­ból eltávolítottuk a jobboldali oppor­tunizmus képviselőit, még nem jelenti, hogy ideológiai befolyásukat teljesen hatálytalanítottuk. Sajnos, még min­dig hatnak egyes opportunista és re­vizionista nézetek, elsősorban is az értelmiségiek egyes köreiben. Tühb tény bizonyítja, hogy a jobboldali op­portunizmus és revizionizmus egyes képviselői továbbra is élősküdnek, szocializmus és szovjetelienes hangu­latot próbáinak szítani. Nagyon ébereknek kell lennünk. A jobboldali opportunista és revizionista erőket csakis a marxizmus-leniniznius következetes védelme alapján, a marxizmus tisztaságáért való állandó harcban, tudumányos elméletünk ál­landó fejlesztésével és érvényesítésé­vel győzhetjük le. A beszámoló arra is figyelmeztet, hogy a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének viszonyai kö­zött gyakran hamis illúziók szület­nek: osztálybékéről és ideológiai együttműködésről ábrándoznak. Az ilyen illúziók alaptalanok, s egyben nagyon veszélyesek lehetnek. Min­denkinek, hazánk minden polgárának tudatosítania kell, hogy nem egyez­tethetők össze a marxista és a bur­zsoá ideológia ellentétes osztályelvei. Nem egyeztethető össze a proletár nemzetköziség és a szocialista haza­­fiság a kozmopolitizmussal és a bur­zsoá nacionalizmussal. A proletár diktatúra nem egyeztethető össze a burzsoázia uralmával és a szocialista demokrácia nem egyeztethető össze a burzsoá demokaráciával. Az opportunizmus ott nyilvánul meg a gyakorlatban, ahol passzívak a párt irányvonalával szemben, ahol megsér­tik a párt irányvonalát. Opportunista módon jár el mindenki, aki megsérti a társadalmi érdekeket, azokat helyi vagy csoportérdekekkel helyettesíti, az, aki megbékél a burzsoá nézetek­kel és kispolgári szokásokkal, aki szétforgácsolja, aláássa és gyengíti az elvhü, pártos állásfoglalást. A szocializmust építő embernek fel kell szabadulnia a tudatlanság vilá­gából. Ide tartozik a vallás is. amely évszázadokon keresztül összekapcso­lódott a szociális elnyomással. A val­lás, amely a vak hiten és félelmen alapszik, megköti az ember erejét, korlátozza sokoldalú fejlődésének le­hetőségeit és erkölcsi szabályaival rombolja szellemiségét. Az ilyen er­kölcsi elveknek nincs semmi közük az igazi emberi boldoguláshoz. Az ember nem szabadítható ineg egy nemzedéknyi idő alatt a vallási elő­ítéletektől. S mivel ez egy bonyolult és hosszan tartó folyamat, nagy igé­nyeket kell támasztani az ateista pro­paganda és nevelés iránt, melynek uz a célja, hogy Felszabadítsa a hívót a szellemi elnyomás alól és felébressze henne saiát ereje, képessége és értel­me tudatát. Tizenegy évvel ezelőtt a hitleris­ta fasiszták a Moszkva elleni Tájfun operáció második szakaszát kezdték meg. A hadsereg egyharma dát helyezték át a moszkvai térség­be. A legerősebb támadásokat Panfi­lov tábornok hadteste fogta fel. Az egyik „ék“ a duboszekovoi vasútállo­más környékén akarta áttörni a vé­delmet, mert így a volokolamszki or­szágúton megnyílt volna az út Moszk­va felé. A tüzérségi előkészítés után feldübörögtek a motorok, és húsz fa-Megvédték fővárosunkat siszta tank tört előre a duboszekovoi vasútállomás környékén, 28 védővel szemben. Ezekben a percekben hang­zott fel a lövészárkok felett Vaszilij Klocskov politikai vezető kiáltása: „A Szovjetunió nagy, de nincs hova hátrálni. Utánunk Moszkva!“ A hazá­jukat szerető szovjet katonák ember­­feletti hőstettet hajtottak végre. Ti­zennégy tankot megsemmisítettek, hatnak pedig vissza kellett vonulnia. A megmaradt védőre aztán 30 tank tört rá. Több mint négy óra hosszáig tartott a gigászt küzdelem, de a tan­kok mégsem törtek át, b£r már csak öt védő maradt életben. A volokolainszki út másik felén Panfilov tábornok parancsnoki állá­sára törtek az ellenséges tankok. Ma­ga a parancsnok is halálos sebet ka­pott, azonban Sztrokovonál sem ju­tott át egyetlen német tank sem a védőállásokon. Volokolamszk, Naro-Fominszk, Mo­­zsajszk és még több Moszkva környé ki község neve örökre beíródott a­­történelembe. Ezen a szakaszon akar­tok betörni a fasiszták Moszkvába, de a hős szovjet katonák megvédtek szó cialista hazájuk fővárosát. A fasisz­táknak véres fejjel kellett távozniuk Moszkva alól. JÄN MIČÄTEK, alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents