Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-02 / 48. szám
1972. december 2. SZABAD FÖLDMŰVES A szalma célszerű hasznosításáról Hozzászólás a Szabad Földműves augusztus 12-én megjelent 32. számában közzétett „Tilos a szalma és a növényzet égetése“ című közleményhez. Az utóbbi években — főleg az idei nehéz viszonyok között lezajlott gabonabetakarítás folyamán — sokat olvashattunk arról, milyen gondot okoz a szalma begyűjtése. Egyes üzemekben, ahol már áttértek az aimozás nélküli állattartásra, minden erővel el akarták égetni a szalmát, mondván, nincs rá szükségük, minek takarítsák be. Az persze eszükbe sem jutott, hogy a talajnak időnként szerves trágyára is szüksége van a műtrágyákon kívül. Éppen ezen tapasztalatból kiindulva kellene az új állattartási módszereket alkalmazó üzemeknek nagyobb gondot fordítani a „szalmakérdés“ kedvező megoldására. Aki annak idején tüzetesen áttanulmányozta a szakirodalmat, tudatában van annak, hogy mesterséges úton, erjesztéssel is lehet a szalmából értékes, az ístállótrágyához hasonló szerves trágyát készíteni. A szalma érlelése ebben az esetben trágyalé vagy víz hozzáadásával történik. A mesterséges úton történő szalmatrágya készítésekor a trágyatelep helyét úgy választjuk meg, mint az istállótrágya vagy komposzt telep helyét. Száz mázsa szalma erjesztéséhez 25 m2 alapterületű kazlat kell készíteni és 300 hl trágyalevet kell felhasználni. Az erjedés elősegítésére ajánlatos 10 cm vastagságban istállótrágyát vagy szalmatrágyát alkalmazni, majd erre 50—70 cm szalmaréteget helyezünk, az egészet megnedvesítjük trágyalével és megtipratjuk, hogy tömör réteget kapjunk. Ezt a folyamatot háromszor megismételjük. Néhány nap múlva ez a szakasz 60—70 C°-ra melegedik fel. Három szakaszban általában 12 szalmaréteget halmozunk fel. Három-négy hónapi érés után középérett, istállótrágya jellegű trágyát kapunk. Ha nem áll rendelkezésünkre elég trágyalé, vizet használunk az erjesztéshez, de ilyenkor 100 q száraz szalmára 70 kg nitrogént és 20 kg foszfort is szükséges adagolni. Hasonlóképpen erjeszthető a burgonyaszár és a pillangósok takarmányozásra alkalmatlan szalmája is. Ezen eljárás célszerűsége a felsőbb szervek által kiadott azirányú rendelkezés ésszerűsége mellett szól, melynek értelmében a gabonabetegségek által meg nem fertőzött táblákon tilos a szalma elégetése. Persze az említett módszeren kívül más mód is létezik a szalma hasznosítására. Prof. Dr. Kreybig és Wetsik már mintegy fél évszázaddal ezelőtt rámutattak a nyers szalma kellő mennyiségű műtrágya hozzáadásával történő leszántásának előnyeire és gazdaságos mivoltára. Az ű tapasztalataikat napjainkban is kamatoztatni lehet, sőt kell is, mert az ezirányű kutatások még a mai napig sem cáfolták meg megfigyeléseik helyességét. Magyarországon Witsch Rudolf és dr. Wetschik Vilmos foglalkozott a homoktalajok szalmatrágyázással történő termékenyebbé tételével és nem is kis eredménnyel. Fontos megjegyezni, hogy a nyers szalmával történő trágyázásnak főleg ott van nagy jelentősége, ahol annyira steril a futóhomok, hogy a zöldtrágyázással sem tudjuk biztosítani a talaj megfelelő vízgazdálkodását és szükséges televénytartalmát, valamint azokon a helyeken, ahol nincs elegendő állat vagý már áttértek az almozás nélküli állattartásra, vagy bármilyen más okból nincs lehetőség az erjesztett szalmatrágya elkészítésére. A nyersszalmával történő trágyázáskor katasztrális holdanként (1 kát. hold = 5754,64153 m2) 15—20 q szalmát szántunk be a talajba legalább 2—3 hónappal a következő növény vetési határideje előtt. Az alászántáskor vagy a vetőszántással egyidejűleg kát. holdanként 100—150 kg szuperfoszfátot, 50—80 kg mésznitrogéut és indokolt esetben 50—80 kg kéntartalmú műtrágyát juttatunk a talajba, így a tulajdonképpeni tápanyagpótlás műtrágyákkal történik, s az alászántott nyers szalmának az a küldetése, hogy javítsa a futóhomok vízgazdálkodó képességét, és növelje a talaj humusztartalmát. Ezzel a módszerrel már 1927-ben sikert értek el a magyar szakemberek. A Pest megyében végrehajtott kísérletek során 15 q rozsszalmát és 60 kg mésznitrogént szántottak be kát. holdanként a talajba, s a kísérleti parcella 580 kg, az ellenőrző terület pedig mindössze 350 kg rozs termést adott. A következő évben 10 q szalmát és 60 kg mésznitrogént juttattak a talajba s az eredmény 980, illetve 300 kg szemtermés katasztrális holdanként. Ezen eredményeket futóhomokon érték el. Befejezésül még talán annyit, hogy az általam 1954-ben a Tomky-i Állami Gazdaságban (senicei járás) végzett hasonló kísérletek egyöntetűen igazolták az említett eljárás helyességét, mivel az akkor erdősítésre javasolt sivár homoktalajon az említett módszertannak hazai viszonyokra való átdolgozása után egy év alatt 11 mázsáról 21 mázsára nőtt a rozs hektáronkénti átlaghozama. Az akkori és a jelenlegi tapasztalatok egyaránt arra engednek következtetni, hogy tudományos és gyakorlati szakembereink nem ok nélkül tiltakoznak a szalma megsemmisítése, elégetése ellen. Az elmondottak alapján azt hiszem felesleges azon vitatkozni, helyesen járnak-e el a felsőbb szervek, amikor rendelettel korlátozzák, illetve tiltják be a szalma égetését, s ezzel rákényszerítik a mezőgazdasági üzemeket, hogy elgondolkozzanak azon, hogyan tudnák a legegyszerűbben és a legcélszerűbben kihasználni, hasznosítani a kitermelt szalmát. KMOSKÖ LÁSZLÖ, mérnök „A rézgálictól A növényi betegségek kártétele elleni harc már régóta problémát okoz az emberiségnek. Valamikor újabb területek művelésbe vételével igyekeztek ellensúlyozni a betegségek okozta terméskiesést, de idővel ez a lehetőség megszűnt. Az időnként járvánnyá fejlődő növényi betegségek olykor éhínséget okozó terméskiesést idéztek elő. Az 1845—47. évi írországi tragédia következtében százezrek pusztultak el élelmiszerhiány miatt, s mintegy három millió ember új hazát keresve menekült az éhhalál elől. Az 1953—54. évben pusztító gombaüszög-járvány közel 60 %-os terméskiesést okozott Észak-Amerikában, több százezer hektáron semmi sem termett, s a farmerek ezrei váltak nincstelenekké. Természetesen napjainkban is előfordulnának hasnnió tragédiák, ha a technikai fejlettség és a nemzetközi összefogás nem gátolná meg azok beteljesedését. Napjainkban már számos olyan vegyi készítmény áll h termelők rendelkezésére, melyek segítségevei eredményes harcot folytathatnak a különböző betegségek ellen. A fenti cím alatt terjedelmes anyagot közölt a magyarországi Népszava november 2-i száma, melynek keretén belül a szerző felméri a legújabb magyar növényvédő szer megjelenéséig a növényi betegségek elleni harcban elért fejlődést, s egyben méltatja a Fundazol 50 WP szisztemikus gombaölő szer alkalmazásának előnyeit. A tudósok már régen rájöttek, hogy a réz és a kén jő segítőtárs a növényi betegségek elleni harcban. A Millardet által alkalmazott rézvegyülettel 1882-ben sikerült legyőzni először a szőlőperonoszpórát, s ezzel Franciaország egy részén lokalizálták a betegséget. A kezelés azonban csak akkor volt jó hatású, ha a szer tökéletesen befedte a növényzetet, s hatása addig tartott, inig a hatóanyag a felületen maradt. Megállapították továbbá, hogy a kén, különösen a lisztharmat ellen, hatásosabb a réznél, viszont mindkettő alkalmazása lehetetlen, mert a gabonakártevöket jól pusztító töménységű oldatok káros hatással vannak magára a gabonára is. Az 1920-as évig csupán e két gombaölő szer volt ismeretes, s napjainkban is olyan mértékben használatosak, mint az egyéb hatóanyagú készítmények összesen. A húszas évektől kezdtek elterjedni a higanyos gombaölö szerek, majd a második világháború után megjelentek a szerves hatóanyagú fungicidek, melyek mér hatásosabbak. jobban kezelhetők és kisebb a fitotoxieitásuk, ám ezen szerek is csak az általuk fedett növényt védték. Harminc évvel ezelőtt próbálták először „belülről“ megvédeni a növényt a gombakártevók ellen, kis eredménnyel. Később, a felszívódó rovarölő szerek sikerén felbuzdulva hozzáláttak a kutatók a szisztemikus fungicidek kifejlesztéséhez. A biológusok szerint háromféle hatása lehet a növény belsejében mozgó hatóanyagnak: fokozza a kultúrnövény ellenállását a kórokozóval szemben,csökkenti vagy semlegesíti a gomba által termelt mérget, közvetlen hatást fejt ki a gombára, a kórokozóra. A gyakorlati növényvédelem szempontjából akkor beszélhetünk szisztemikus szerről, ha az a harmadik tulajdonsággal rendelkezik. a Fundazolig“ A cikk írója kiemeli a CHINOIN Gyógyszergyár kutató gárdájának hetvenéves tevékenységét, s azon eredményeket, melyeket a szerveskémiai kutatásban, preparatív készségben, analitikai, biológiai, farmakológia: vizsgálati metodikában, vegyipari ügyvitelben, a tervezésben és az üzemesltésben elértek. A CHINOIN által kidolgozott nagyszabású növénybiológiai szer-program első sikeres lépéseként megoldották a benomyl előállítását. A Fűndazol 50 WP készítmény hatóanyaga is a benomyl, amely olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amilyennel egyetlen idáig használatos gombaölö szer ssm dicsekedhetett. Ezen szer új típusú betegségek legyőzését teszi lehetővé, s elejét veszi az ismételt prnfilaktikus permetezések szükségszerűségének. A hatóanyag a növény belsejébe vándorol, s megvédi az új hajtásokat is. Rendkívül széles hatásspektrummal rendelkezik, s igen kis dózisban kell alkalmazni. A növényben mozogva, a kultúrnövény szöveteinek megkárosítása nélkül pusztítja el a gombákat. Persze ez sem „csodaszer“. Körültekintően és szakszerűen kell tárolni, kezelni és applikálni, s akkor az idei mostoha időjárás esetén is beváltja a hozzá fűzött reményeket. A szerző megjegyzi, hogy a Fundazol 50 WP az egyik legdrágább növényvédő szer Magyarországon, s ezért sokan vonakodnak tőle, majd többek között felteszi a kérdést: Helyes-e, ha valaki a növényvédő szerekkel kapcsolatban a „drága“ és „olcsó“ kifejezéseket alkalmazza, ezen elvek szerint vásárol, tekintet nélkül arra, melyik szer milyen eredményt biztosít? A cikk írója végül néhány jótanáccsal szolgál a termelőknek. Mint írja, a tapasztalatok igazolják, hogy az ásványolaj alapú és lúgos kémhatású készítmények (Gyümölcsfaolaj, Gyüinölcsfa-karbolineum, Neopol, Mészkénlé, Bordóilé) kivételével az összes ismert gombaölő és rovarölő szerekkel jól keverhető a Fundazol 50 WP. Téves az a felfogás, jegyzi meg a szerző, miszerint a Foszfotion, Metation, Intration, Fiiból E, Bi—58, Anthio, Tinox, Dimecron stb., emulziós (olajszerű konzisztenciájú) készítményeket olajos szereknek tekintik. A szer Wuxallal keverve is jó eredményt adott. Szántóföldi kultúrákban (pl. gabona-lisztharmat ellen) a gyomirtó szerekkel együtt is kijuttatható. Pl. 2,4 D., (Dikonirt, Dikotex) MCPA + Fundazol. Más készítményekkel való együttes alkalmazása esetén a Fundazol 50 WP-t mindig utolsónak kell beönteni a keverőkádba, de előtte törzsoldatot készítünk a nevezett szerből. A nyert permetlevet még aznap fel kell használni. A Fundazol 50 WP készítmény — 0,07 százalékos permetlében kijuttatva — őszi lombfertntlenitásre is sikeresen alkalmazható, segítségével megelőzhető a fertőző betegségek járványszerű fellépése, hatékonyabbá tehető a tenyészidőben végzett permetezés. A magyarországi idei tapasztalatok messzemenően igazolják a szóbanforgó szer szisztemikus gombaölő szer alkalmazásának előnyeit és gazdaságosságának mivoltát. (—dek) 3 Ä TUDOMMVisTÜCKWiKÄ швин i%LtátyCLkél МИШИ Az uborka gyomirtása A fólia alatti uborka termesztés egyik legnagyobb problémája a gyuniusodás megakadályozása. Mivel az ideiglenes fóliát csak 30—35 nap elteltével veszik le a növényekről, s ekkor már 7—30 cm magas a gyom, ezért nagy károkat okoz az elgyomosodás. A szovjet tudományos dolgozók két éven keresztül kísérleteztek a Kaneso japán cég NE—166 elnevezésű gyomirtószerével a Moszkva folyó völgyének horúaléktalaján létesített kísérleti parcellákon. A Neroszimüe uborkafajtát 50X90 cm-es rendszerben vetették. A berbicidet május 20-án applikálták, a vetést 1—3 nappal később végezték. Évente 6—9 öntözést szorgalmaztak, s 950—1400 m3/ha vízmennyiséget használtak fel. A fóliát 30 nap múlva vették le, s a gyomok közül az egyévesek (szulákkeserűfű, bütykös keserüfű, repcsénretck, tyúkhúr, fehér libatopp) voltak túlsúlyban. A 14 in2 nagyságú parcellákon négy, öt és hat kg/ha-os dózisban alkalmazták a NE—166-ot. A keskenylevelű kessrűfű aránylag jól ellenáll ezen szernek, s elterjedése csökkenti a kezelés hatásfokát. A g) ompusztulás 1971-ben 91—94 %-os volt. A kísérleti parcellákon talált gyomok nyers súlya a kontrolihoz viszonyítva mindössze 3—8 százalék volt. Az elgyomosodás csökkenése következtében a korai termés 148—199, az össztermés pedig 33—51 %-kal haladta meg a kontroll területek növényzetének termését. (Zascsita Rasztenij) A nvereggubacsszúnyog kártétele Magyarországon Az 1966-ban megfigyelt első tö- i meges fellépése után 1971-ben is- 5 mét megjelent Magyarországon a £ kenyérgabona vetéseket károsító \ nyereggubacsszúnyog (Haplodiplo■ sis equestrist Wagn.) és jelentős £ károkat okozott a Földeáki Iíosj suth Mgtsz-nek. A fertőzést a Be-1 zosztája I. búzafajtánál észlelték. £ A fertőzésből eredő károsodás és j a fertőzött növények vizsgálatával s Rácz Vera, a Budapesti Növénvvé£ delmi Kutatóintézet dolgozója fog* lalkozott. A megvizsgált 305 haj- B tásból kihagyta a szalmadarázzsal ' fertőzött, a csonka, valamint a J nem fajtaazonos (szálkás) töveket, я Később kiderült, hogy az egész £ minta erős Fusarium fertőzöttséij gű, de mivel az Országos Fajta és » Termeléstechnikai Minősítő Inté< zet kimondta, hogy valamennyi 2 mintapéldány Fusariumos íertő« zöttsége közel azonos, így ezt a I tényt a továbibakban figyelemén ’ kívül hagyták. A további értékeli lésre 245 hajtást találtak alkal- i masnak, s ezek 60,41 %-a volt ká[ rosított. A Haplodiplosis equestris kárté- S tele következtében — írja többek ■ között Rácz Vera a vizsgálatok * eredményeiről szóló írásában, mely : a magyarországi NÖVÉNYVÉDELEM * idei 10. számában látott napvilá* got — 15,49 cm-rel lett rövidobb a száj>*0,43 cm-rel csökkent a kalászhossz, kalászonként 6,36 darabbal csökkent a magok száma, az ezermagsúly 10,8 g-mai, a kalászonként! magsúly viszont 0,37 gmal lett kisebb. A károsítás leggyakrabban a legfelső ízközben, a kalász alatti szárrészen mutatkozott (68,7%), az 1. és 2. ízközben — mindkettőn együtt — már kevesebb volt (25,9 %), a továbbiakban a talaj felé közeledve egyre Jelentéktelenebbé vált, illetve megszűnt a fertőzés. A szerző megemlíti, hogy Láng (1966) adatai szerint 10 q/kh búzatermés esetén az ezermagsúly 1 gr-os csökkenése kát, holdanként 27 kg hozamcsökkenésnek felel meg. A kalászonkénti magszám egy maggal történő csökkenése 50 kg/kh hozamcsökkenéssel jár. Ezek szerint a múlt évben kimutatott 10,8 gr-os ezermagsúly-csökkenés 2,91 q/kh, a 6,36 db kalászonkénti magszám-csökkenés viszont 3,18 q/kh hozamcsökkenésnek nevezhető. A megfigyelt kártételek esetében tehát bármely fentemlített mutató figyelembevételével könnyen kiszámítható, hogy a nyereggubacsszúnyog tömeges fellépése katasztrális holdanként 3 q-val csökkentette a Bezosztája I. búzafajta átlaghozamát. —kágó-* Jó segítőtársnak bizonyul Az SP—152 jelzésű gép a takarmánynövények begyűjtésére szolgál. Segítségével a napi takarmányozáshoz, illetve a silókészítéshez szükséges takarmányok betakarítását lehet elvégezni. A külön megrendelésre szállított speciális felszedő berendezés segítségével megvalósítható a fonnyadt takarmányok és a szalma sorból történő felszedése is. A gép két méter magas növényzetben és 10 ’-os emelkedőkön is sikerrel üzemeltethető, még a legszélsőségesebb időjárás esetén is. Az 1520 mm munkaszélességű vágó szerkezet 40—80 mm magas tarlót hagy, s a gép közben 10—6,5—5—3 (2,5—1,5) cm hosszúságúra aprítja fel a levágott takarmányt. A gép munka közbeni haladási sebessége max. 10 km/óra. Az SP—152 átlagteljesítménye a következő: a) A napi takarmányozásra kerülő zöldtakarmány' begyűjtésekor, 300 q/ha átlaghozam esetén 0,38 ha/6ra, illetve 110 q/óra. b) Sliőzáskor, 400 q/ha hozam esetén, 0,46 ha/őra, illetve 185 q/óra. c) Felszedéskor — 1. fonnyadt takarmány (80 q/ha) esetén U,65 ha/óra. 2. száraz takarmány, szalma esetében 0,70 ha/ óra.. A szóbanforgó gépet az Agrotechnika n. v. helyi kirendeltségein keresztül lehet beszerezni. (Kg)
