Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-25 / 47. szám
A szedermálnáról A magyarországi mezőgazdasági szaklapokban az utóbbi időben több közleményben említették a szedermálnát. Ezt az új bogyós gyümölcsöt a Kertészeti Kutató Intézet Fertődi Kutató Állomásán nemesítették ki. Érdeklődésemre Kollányl László, a Fertődi Kutató Állomás munkatársától szedermálnával kapcsolatosan a következő tájékoztatást kaptam. Az új szedermálna kiónok igen erős növekedésüek. A sarjaik kúszók, elágazódnak, ezért csak támaszrondszer mellett és rendszeres nyári zöldmetszéssel termeszthetőek. Gyümölcsük színe változó, piros, liláspiros, vagy fekete. Gyümölcsük igen nagy, a bogyók átlagsúlya meghaladja a 3 grammot. A bogyók íze kellemes, tűszeresen savanykás. A málnánál több savat tartalmaz. A kísérletekben a tövenkénti termésátlag 1 kg körül van. Az új hibridekkel kapcsolatos kísérletek még folyamatban vannak, ezért nagyüzemi szaporításukat még nem kezdték meg. Sajnos a tájékoztatásban nincs azirányú említés, hogy az új szedermálna hibridek tüskések vagy sem. Reuczés Vilmos Felfrissülve, újult erővel Rimavská Sobotán (Rimaszombat) hét évvel ezelőtt alakult ineg a Szlovákiai Kiskertészkedők Szövetsége. A város peremén, az úgynevezett tormási részen (régen Szerelem-völgyének nevezték) kaptak tíz hektárnyi területet. A dimbes-dombos, meredek rész hosszú éveken keresztül parlagon hevert, mivel abban az időben kevés volt még az olyan erőgép, amivel egyenletesebbé tehették volna a talajt. A fejlődés később ezt a problémát is megoldotta. A Rimavská Sobota-i kiskertészkedők eddig két kerttel rendelkeztek, amelynek összterülete hat hektár volt. Persze, mondani sem kell, hogy a szép eredmények láttán egyre többen tartottak igényt az ilyen munka utáni foglalkozásra. Ennek köszönhető, hogy a járási szervek beleegyeztek egy harmadik kert létesítésébe. X közelmúltban elbeszélgettünk Lukács Lajos elvtárssal, akit a harmadik kertegység megalakításával bíztak meg. Többek között elmondotta, hogy az új kertben jelenleg 75 kiskertészkedö szorgoskodik. Annak érdekében, hogy a négy hektáros ugart termővé tudják varázsolni, személyenként ötszáz koronát fizettek be a szervezet pénztárába. Ezzel megoldották, hogy a nehéz fizikai munkát géppel végezhetik, de még így is három-három szombaton és vasárnapon kellett keményen dolgozniuk. Persze akadtak olyanok is, akik nem jöttek el a brigádokra. A vezetőség ez esetben úgy döntött, hogy azokat akik nem tudták elfogadhatóan (pl. betegséggel) igazolni-távolmaradásukat, egyszerűen törölték a szervezetből. Egy patak is keresztül csörgedezik a négy hektáros területen. Tervükben szerepel, hogy nyáron a vizével fogják öntözni a veteményeket. Már a kertet közösen fel is szántották, s jövőre kerül sor a parcellázására. Tavasszal még egy igényes feladat vár a szervezetre: a kert körülkerítése. Megemlítendő, hogy minden egyes tag négy ár kerti földre tarthat igényt, de köteles kizárólag zöldségfélét termeszteni. Esetleg szóba jöhet egy virágsarok, s néhány alacsonylörzsű gyümölcsfa, de semmi esetre sem vethet senki kukoricát vagy burgonyát. Befejezésül Lukács elvtárs még elmondotta, hogy nemcsak abban van nagy jelentősége a Szlovákiai Kiskertészkedők Szövetségének, hogy kihasználják a parlagon hevert területet és önellátók lesznek zöldségből, hanem ez a fajta kertészkedés kellemes időtöltést is jelent egyben a nyugdíjasok számára. Nem lényegtelen az sem, hogy a szellemi dolgozók fizikai munkát fejthetnek ki, ami következtében felfrissülve, újult erővel kezdhetnek neki a rájuk váró feladatok megoldásának. Rentábilis gazdálkodás A topofníky fnyárasdi) szövetkezet már rég nevezetes a híres almatermesztésérol. Ötvennyolc hektáros intenzív gyümölcstermesztését Belucz János mérnökre bízták, kinek irányítása alatt nagyon szép eredményekkel dicsekedhetnek. Minden esetre szakszerűen alkalmazzák a növényvédoszereket, így a gyümölcsöst megvédik a kártevők és különböző betegségek elterjedésétől. Rendszerint elvégzik a fák ápolását s a korona gondozását. Mindezt azért teszik, hogy jó minőségű termést takarítsanak be. Viszont az idei terméssel nincsenek nagyon megelégedve, mert ez jóval a múlt évi alá szállt. De ennek is megvannak a bizonyos okai. Nagyban előidézte az idei szeszélyes időjárás is. A tavaszi esőzések következtében elterjedt a gomhabetegség. Mindezek ellenére sem lehetünk borúlátók, mondja a fókertész, mert az elért eredmények arról tanúskodnak, hogy az előző években nagyon gazdag terméssel zárult a gyümölcstermesztés. A múlt évben is 4,2 millió koronát hozott a házhoz. Mindez fedezi a silányabb években elért eredményeket. Mivel az alma kilónkénti termelési ára 1,80 koronát tesz ki, így a kis terméshozamok esetén sem zárhatják az évet ráfizetéssel, mert a termelési mód nagyon is rentábilis. Pl. ha az idei termést is kiszámítjuk, sokkal több jövedelmet biztosított 1 ha-ról, mint a búzatermés. A gyümölcstermesztés távlataival kapcsolatban Belucz elvtárs elmondja, hogy az idén már 7 hektárral növelték az almafa telepítést, ezt azonban a jövőben újabb 4 hektárral bővítik. A közös vezetői is belátják, bogy a gyümölcstelepítés beruházási költségei rövid időn beiül megtérülnek. Az almatermesztés a legrentábilisabb, ezért az 58 hektáros gyümölcsösben 44 hektár különböző fajtájú almafát ültettek. Minden esetre helyet kaptak úgy a nyári, mint a kora őszi és a téli fajták is. (Pl. a Jamzgrivé, az Oldenburg, a )onathán, a Starking és Golden Delicius.) Továbbá 8 hektár az őszibarack és 2 hektár pedig a körte. Minden talpalatnyi területet kihasználnak, mert az utak mentét is mind gyümölcsfákkal telepítették be, de nem hiányoznak a kerítések mellől a bőven termő ribiszke bokrok sem. Nagyon hasznosnak ígérkezik a gyümölcstermesztés nagybani bevezetése a szövetkezetben, mert családanyákat és 20—30 asszonyt tudnak állandóan alkalmazni. Viszont idénymunkát nyújt az iskolás gyerekeknek, fiúknak, lányoknak egyaránt. Nagyon szeretnek a gyümölcsösben szorgoskodni az idős nyugdíjas bácsik is, akik hozzájutnak egy kis mellékkeresethez, ami nagyon jól esik az ilyen idős korban. A gyümölcstermesztés mellett a jövőben intenzív zöldségtermesztést akarnak létrehozni. Megemlítésre méltó, hogy nagyban akarják terjeszteni a fólia alatti zöldségtermesztést, mely szintén nagy beruházási költségeket igényel. A vezetőség mindezt megvalósítja, mert megéri és 1975-ig a zöldségtermesztést 50 hektárra fejlesztik és ehhez megadják a több százezer koronás befektetést. Oj üvegházakat létesítenek, hogy ezzel is megteremtsék annak a lehetőségét, hogy minél több primőrárut tudjanak a piacra bocsátani. így gondoskodik a topofmky közös arról, hogy minél több friss és jé minőségű vitamindús árut adjon a dolgozók asztalára. KRASCSENICS GÉZA —óváry— * % A kijárónyílás fontos szerepe télen (Folytatás a 6. oldalsói.) junk? Azt csak az tudja, aki gyakorlatban is méhészkedik. Megkezdődött a nagyarányú vándorinéhészkedés és nálunk nem vontatókon és teherkocsikon hordják a méheket vándor tanyára, hanem vándor méhesekben. Ma már sokféle méhes van. Jobb lenne az egységes rendszerű, amilyenek a szabadalmazott vándorkccsik. Itt is sok a bökkenő. A sik területen történő vándorlásnál olyan kocsi a célszerű, amelyben két sor rakodókaptár van mindkét oldalon. Erdei vándorláshoz viszont nem való, mert könnyen feldúl. Egy sorba pedig az alacsonyabb hegyi vándor méhesek nincsenek célszerűen kihasználva. Vannak olyan megoldások is, hogy alulra rakodó hazai méretű kaptárakat tellek, felülre viszont ugyanolyan kerettel ellátott fekvőkaptúrt. Más kocsiban pedig egymásra rakott, álló kaptárok vannak. Ezek is eltérnek a Boczonádi vagy más állókaptáraktol, mert a kereteket nem egyenként szedik ki belőlük, hanem egyszerre kihúzható az egész fészek vagy mézkamra. De ki győzné a sok mesterfogást felsorolni? Pedig győzni kell! Ne egy két ember írjon róluk, hanem minél többen. Had szaporodjon az értékes levelezők tábora. Szakítanunk kell a múlttal, íö szakcikkek kívánkoznak a lapba, azon kívül a nagyüzemi méhészkedés időszerű kérdéséiről Írjunk. Népszerűsítsük az arra érdemes fiatal méhészeket. A jó riport sem ártana ilyen tárgyról. Kimaradhatnának az olyan öreg méhészek népszerűsítései, akik maguknak tudnak ugyan méhészkedni, de munkájukról alapos elemzést nem adnak. Véka alá szeretnék rejteni a tudást. Hogy példával is bizonyítsak. Egy magán nagyméhészet a hegytetőn volt elhelyezve. Onnan a hegy mind a négy oldaláról gyűjtöttek a méhek. Minden évben volt valamelyik oldalún jő méhlegelu és ennek nyomán niéztermés. Méhészónk sok jó tanáccsal ellátta a kezdő méhészeket. Lapunkban is írt, de a tapasztalatai másutt nem kamatoznak. Egy nagyüzemi méhésznek olyan gondolata támadt, hogy odavándorolt melleivel. Az üreg méhész azt tanácsolta a nagyüzemi méhésznek, hogy ne a hegy tetejére telepedjen le méheivel, hanem a hegy lábához. Azért, hogy ne rabolják egymást a méhek. És mi történi? Az öreg méhész méhei hordtak a hegy másik oldaláról. Emezen az oldalon nem volt hordás és a nagyüzemi méhek egymást rabolták. Szerinte azért, mert azok lusta fajták voltak. Pedig az igazi ok az volt, hogy a hegytetőről a hegy minden oldalára repültek a méhek, ha hordás volt. A hegy lábánál telepített méhek jpedig nem repülik át a hegyet, a méhek különös ösztöne miatt. Itt az ideje, hogy őszinte szóval, szaktudással és becsülettel kimásszunk az útvesztőből akár kaptárkérdés, akár más vezetett is oda. CSUR1LLA JÓZSEF Nem érheti meglepetés a méhészt, ha a tél beállta előtt gondoskodott a kaptáretetők vízmentes befedéséről. Nyugodtan várhatja az első téli reggelt, amikor kaptárjait a hó vastagon befedte. Mivel telelés szempontjából a hó vastagságának nincs szerepe, nyugodtan alhat és bevárhatja, amíg a hó magától leolvad. Tapasztalatunk szerint azok a méhészek sepergetik le kaptártetőikrol a havat, akik félnek a hó olvadásától és a kaptárak beázásától. A beázó kaptáretetőkről tudjuk, hogy számtalan méhcsalád pusztulását okozták, mert a vízcseppek a telelő méhcsomóra hullottak. Más a helykzet a kaptárak röpnyílását befedő hó tekintetében. Ennél tapasztalhatjuk a kétféle felfogást, az eltérő nézetet. Vannak akik szívesen látják ha a röpnyílást hő zárja el, úgy vélik, hogy a hó bizo nyos „hidegvédelmet“ biztosít a telelő méhgömb számára, mert mérsékeli a hideg levegő korlátlan beáramlását. Mások a levegőtlenségtől tartanak, féltik méheiket a lefulladástől. Próbáljuk pontról pontra elemezni, vajon melyik nézet áll közelebb az igazsághoz? (az igazság viszont szubjektív, kérdés, hogy ki hogyan fogadja el?) TÉLI LEFULLADÄS Ha a kaptár kijáró deszkáján laza a hóréteg, a telelő méhek levegője biztosított. Ha a telelő méhgömb felett bármily csekély levegő kiáramlási lehetőség van, úgy nem áll fenn a lefulladás veszélye még akkor sem, ha ólmosesö miatt a hórétegen külső jégpáncél képződött. Megfigyelhettük, hogy sokszor méteres hótorlasz aiatt is élve marad a méhcsalád. Jól látható, hogy az élettelen deszkakaptár és a felhalmozódott hó között a legnagyobb hidegben is 0,5—1,0 cm szélességben rés képződik, ami egymaga is elegendő arra, hogy órákig, esetleg napokig levegő utánpótlás érkezzen. Ennek oka az éjszakai erős lehűlés, aminek velejárója a hókristályok átrendeződése, összehúzódása. Nem számottevő a deszka anyagának hőkisugárzása még akkor sem, ha a kaptáron belül ún. „hőtermelő életfolyamat“ zajlik le. Ha a méhgömb feletti tér hermetikusan elzárt terület — tehát nincs lehetőség a használt levegő kiáramlására — a család népességétől függően a lefulladás csak 1—2 napos teljes levegötlenség esetében következhet be. A jégpáncél ugyanis megakadályozhatja a szabad levegő beáramlását (hasonlóan a vetések le/ulladásához). Miért látják mások szívesen a kijárónyíiás hóelzáródását? A röpnyílásról annyit tudunk, hogy fontos szerepe van különböző alkalmakkor a méhcsaládok életében. Ez a szerep az évszaknak, időjárásnak és a gyűjtési lehetőségeknek megfelelően változhat. Megfigyelhetjük a főhordás érlelésekor a hathatós levegő kiáramlást, ennek pontos ellenkezőjét télen, amikor a léputcák kifűtéséhez szükség van friss levegőre. A- mikor a fiasltás eléri csúcspontját — a 8—10 keret táblás fiasítást — a népesség életerős, fiatal egyedekhől tevődik össze. Ilyenkor a kijárónyílás kettős szerepet tölt be. Egyazon nyíláson intenzív levegőái amiás történik befelé és kifelé egyformán! Hát ez hogy lehet, kérdezi az olvasó? Időközi megszakításokkal egyszer egyik, máskor a másik? .Nem! Egyszerre mind a kettő! És ez egyben a fizika hőtörvényének valóságos csodája! De lássuk: A levegő a hőmérsékletiül függően rétegeződött (láttunk már meleg szobában cigaretta füstöt rétegben úszni a levegőben?). Minimális hőeltérés elegendő ahhoz, hogy az egyik réteg a másik fölé emelkedjen. Szélcsendes nyugalmi időben a hidegebb levegő mindenképpen alul befelé, a csak tized fokkal enyhébb levegő fölötte kifelé áramlik. Ez a helyzet csak akkor változik meg, ha az áramló levegő egyenlő hőfokra keveredett. Megváltozik a röpnyílásban mozgásvégző levegő helyzete és iránya: a) ha a telelögömb fölött nyílás van, amely a felmelegedett levegő kiáramlását elősegíti, b) hat a fészekben erőteljes fiasítás indult meg, és eléri a 7—8 keretnyi fiasilást. De nézzük, miért örül a méhész, ha a kijárónyílást hó zárja el mérsékelten? Elsősorban azért, mert még nincs tisztában a telelő méhgömb sajátos védekező mechanizmusával. Feltevése szerint a kijárónyíláson olyan intenzív a levegő beáramlás lehetősége a fészek, illetve a telelő méhcsomó léputcái felé, hogy végeredményben a család „megdermedését“ vagy „lehullását“ Idézheti elő. Jól jegyezzük meg! Mivel a fészekben a telelő léputcák önfűtő és hőszabályozó rendszerének az a szerepe, hogy a léputcákcn belőli levegőt a kívánatos hőmérsékleten tartsa, így a röpnyíláson beáramló hideg levegő felmelegedve kiterjed és nagyobb tömeg áramlik a kaptárból, mint amennyi eredetileg beáramlott. Ezért télen a röpnyíláson relative nagyobb légtömeg igyekszik kifelé, mint befelé. Tehát semmi okunk attól félni, hogy a beáramló hidegebb levegő túlhűti a fészket a megengedettnél. Aki nem hlszi, tegyen egy próbát az elmélet ellenőrzésére. Töltsünk egy literes hideg üvegbe fél liter jó kézmeleg vizet. Az üveg száját ujjunkkal szorítsuk le, majd rázzuk meg az üvegben a meleg' vizet. Az üvegben a V4 liter vízen kívül lévő relatíve hideg levegő, hirtelen felmelegedve kiterjed, éppen elég ujjunkkal az üvegben fellépő légnyomást visszatartani. Ha példánk nerii is pontos, de ehhez hasonló 3 kaptárba lépő hidegebb levegő sorsa. Hidegen bejutva tized fokokkal felmelegszik, kiterjed és terjeszkedésének utat keres a kijáró nyíláson. Ne féltsük tehát méhelnket a tél hidegétől. Főleg ne igyekezzünk a telelő fészek kijárónyílását leszűkíteni, félve a hideg levegő beáramlásától. A kijárónyíláson lerakődott hő önmagától is lé szokott olvadni, miáltal szabad utat biztosít a, levegőcserének. Ha nem olvadna le, úgy óvatosan távolítsuk el. Köztudomású, hogy a természet és környezetvédelem az egyik legnagyobb gondja a civilizált emberiségnek. Az élő világ számára legnagyobb veszedelem a tisztátlan levegő. A mi feladatunk is az, hogy telelő méhcsaládjaink bőséges, tiszta, száraz jó levegőjéről gondoskodjunk. Sokszorosan meghálálják amit egészségük védelmére tettünk! NÉMETH LÄSZLÖ A MÉHEK GYÓGYÍTANAK IS Nagy-Británniában egy munkanélküli azzal foglalkozik, hogy méheket visz magával és azokkal szúratja a reumás betegek beteg testrészeit s így gyógyítja őket. A hír szerint az új foglalkozás nagyszerűen bevált, és noha egy-egy szúrásért aránylag keveset kér — az üzlet mégis virágzik. A MÉZ MINT ALTATÓSZER A méz altatónak is nagyszerűen beválik, mondják egyesek. Elég alvás előtt egy csésze tejbe, vagy egy csésze bogyó- vagy kamillateába egy kanál mézet elkeverni és azt lassan kortyolgatva meginni, hogy az ember utána hosszú, zavartalan álomba merüljön. (Kár, hogy a szerkesztő, aki igen rosszul alszik', de cukorbeteg, ezt a receptet nem próbálhatja ki.) L N V
