Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-25 / 47. szám
A MÉHÉSZEK SEGÍTSÉGÉRE д Liptovský Hrádok-i Mé^ hészeti Kutatóintézet dolgozói az utóbbi időben kísérleteket végeztek a nagyüzemi technika és technológia alkalmazása terén és figyelemreméltó eredményeket értek el. Amit a kitűzött feladatok értékelése bizonyít. Első kísérleti munkájuk a méhméreg hatását kutatta, melyet Machová mérnöknö végzett. A mérget orvosságok készítésére használják és napról napra emelkedik irántuk a kereslet. Hazánkban „Virapin“ kenőccsé a hlohoveci Slovakofarma dolgozza fel a méhmérget a reumás megbetegedések gyógyítására. A méliméreg csökkenti és gyógyítja az idegrendszerben végbemenő reumás betegségek okozta fájdalmakat. Elősegíti a vérkeringést, táplálja a vörös vérsejteket — valamint egyensúlyozza a szövetek vérrel való táplálását. Ezen mérgekből a teljes szükséglet kb. 40 kilogramm. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a méhek fullánkja 12 napig tartalmazza a legtöbb mérget. Az idősebb mélieknél csökken a méregtartalom. (A méhek 2—3 hónapig élnek.) A telelésre előkészített méhek „száraz“ sólya megmarad kb. olyan állapotban, mint a 9 naposaknál. A kísérletek értékelése alapján javasolja, hogy az idősebb méhektől ne vegyünk mérget, mint a múltban szokás volt, hanem kizárólag csak a fiataloktól, főleg akkor, mikor a család a legerősebb, hogy a méhészt ne sújtsák a méhek biológiai fejlődését zavaró intézkedések. A fiatal méheknél egy gramm méreghez elegendő kb. 1800 darab méh, míg az idősebbeknél 2600— 3300 darabot igényel ugyanannyi méreghez. A mezőgazdaság szakaszán Szlovákiában a méhészkedés intenzitásának kutatója Ladislav Kepeüa mérnök CSc vizsgálta, hogy milyen módszerekkel lehetne kellő időben elérni a méhcsaládok legnagyobb népesítését, hogy ez az akácvirágzásra érné el Dél-Szlovákiában és a hegyaljai vidékeken a legideálisabb szintet. Továbbá azzal is foglalkozott, hogy mily módon lehetne a méhészetet a mezőgazdaságban gazdaságosabbá tenni, hogy ezáltal nagyobb legyen az érdeklődés a méhészet iránt. Megállapította, hogy a méhészet rentabilitását lényegesen emelheti a célravezető vándorlás. Míg az állandó helyen tartózkodó méhészek családonkénti mézhozama 10,96 kg volt évente, addig az akácra vándorolt méheknél 19,87 kg mézhozamot értek el. Hogy az akácra népes, erős családokkal tudjunk vándorolni, nagyon jó segítőtársnak bizonyult a méztérbe helyezett kisegítőanya. Bebizonyosodott, hogy az a méhész, aki kisegítő anyával rendelkezett, családonként 29,97 kg mézet pergetett. A kutatási munkálatok azt bizonyították, hogy a vándorlás csak akkor hatásos, ha a méhcsalád már a cseresznye virágzásakor legalább 45 deniméternyi fiasítást ért el, amely a B- típusű kaptárban 7 kereten helyezkedik el. Megállapította, hogy a tavaszszal vásárolt méhcsaládoknak van jövője. Nagyon gyönge méhállományhoz tavasszal vásároltak méhcsaládokat, s így az erdei hordás kezdetén ezen méhállományok a mézhordásban kiegyenlítődtek. Ezért az intézet azt javasolja, hogy a méhészek másfél kilogrammos méhcsaládokkal vándoroljanak. Kísérleteket végeztek a hegyvidékeken tanyázott méhek őszi etetésével, mely nem járt eredménnyel tavaszi repülésnél. A telelő méhcsaládok minősége nagyban függ a méhegyedek átlagos mennyiségétől, melyek az őszi időszakban egy dm2 fiasítást gondoznak. Az összpontosítás és a szakosítás bevezetésére szánt kísérletek a méhészetben dr. )án Hejtmánek tanár mérnök irányításával mentek végbe — aki a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatásait két csoportban végezte az 1431— 1633 méhállománnyal rendelkező a Banská Bystrica! Állami Erdőgazdaság területén. Az összpontosítás annak ellenére, hogy a nagytermelési technológiát kezdetlegesen alkalmazták a termelés szakosításánál — 9 fő gazdasági mutatónál nagyon szép ereményt értek el. Többek között a méhészkedés nyerstermelésének 73,99 százalékát, az egy családra eső méztermelést 15,48 kg-ról 18,50 kgra emelte és a jövedelmezőséget pedig 35,79 százalékról 41,56 százalékra emelték. Ezen munkák értékelésénél rámutat arra, hogyan kell rátérni a méhészet összpontosítására és szakosítására, hogy a méhek mennyiben segítik elő az erdők biológiai fejlődését. Beázott-e a kaptártető? Tanulságos eset kaptárkészítôk figyelmébe! 24. SZÁM KERTÉSZET-MÉHÉSZET 1972. NOVEMBER 25. A TARTALOMBÓL ф Felfrissülve, újult erővel ф Rentábilis gazdálkodás • Gyérülő madárvilágunk védelmében ф Novemberi teendők ф Gyümölcsfák ültetése • Üj gépek a kiskertészkedők számára ф Útvesztő vagy kaptárkérdés ф A kijárónyílás fontos szerepe télen ф A méhészek segítségére ф Beázott-e a kaptártető? TÉLI ÉTKEZÉSÜNKRŐL özeleg a tél s a piacról elfogy a /jw/' friss zöldség. Szükséges, hogy étren- S dünk télen is vlta> \Ív\ mindlls legyen, e_JJJ NtJ zért már most gondoskodjunk a zöldség- és gyümölcs megvásárlásáról és elraktározásáról. Az egyes élelmiszerek értékét a közelmúltban csupán kalóriaérték szerint határozták meg. Ezért a zöldséget és a gyümölcsöt melléktápláléknak vagy csemegének minősítették. Mind fogyasztásukkal, mind termesztésükkel keveset törődtek. Ma már a munkát jelentős mértékben gépesítik s az ember fizikailag nincs annyira igénybe véve s ezért szükségtelen a kalóriadús, sok zsírt és szénhidrátot tartalmazó táplálék használata, mint azelőtt. A tudományos ismeretek alapján ma már több szemszögből vizsgáljuk az emberi táplálkozást. Tudjuk, hogy egészségünk érdekében testünket több fehérjével, ásványi sókkal, vitaminokkal stb. kell ellátnunk. Jóval több sovány húst, hüvelyest, tejet, sajtot, zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztanunk. A zöldséget és a gyümölcsöt ma már az emberi táplálkozás nélkülözhetetlen anyagának tartjuk. Sok vitamint, klorofillt, antibiotikumot, enzimet, könnyén emészthető cukrot és sok más fajlagos íz és zamatanyagot tartalmaznak, melyek kedvező hatással vannak az emberi szervezetre. Legtöbb bennük az A-vitainin, melyből naponta 1,75 milligrammra van szükségünk, továbbá a C-vitamin, melyből 70 milligramm az ember napi szükséglete. Az ásványi sók közül az emberi szervezetnek naponta 5 gramm nátriumra, 3 gramm káliumra, 1—2 gramm kalciumra és 5—6 gramm foszforsavra van szüksége s ezeket az anyagokat a zöldség és gyümölcs bőségesen tartalmazza. A tésztafélék és a húsételek savképző hatásút a zöldség és a gyümölcs kiegyenlíti. A klorofillnek, melyben leginkább a levélzöldségek gazdagok, fontos szerepe van a vérben. Ezen kívül a zöldség és a gyümölcs sok cellulózt (nyersrostotj tartalmaz. Ez utóbbi elősegíti az emésztőszervek „perisztaltikus“ mozgását, ami igen jó hatással van az ülőfoglalkozású emberek étrendjére. A bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak nagy a jelentősége a nehéz testi munkát végző embereknél is, mivel a nehéz munka során a szervezet jelentős mennyiségű ásványi anyagot veszít, me: lyet éppen a zöldség- és gyümölcsfogyasztással pótol. Egy személyre évente 120 kg zöldség és 100 kg gyümölcs szükséges. Sajnos, ennek csak felét fogyasztjuk, főleg ez idényben. Például a gyümölcsfogyasztás a második, a zöldségfogyasztás az első negyedévben, az egész évi fogyasztás 5 százalékát képezi. Ezzel szemben a harmadik negyedévben meghaladja az egész évi fogyasztás 45 százalékát. Ezért szükséges, hogy egész évben, főleg a téli hónapokban, rendszeressé váljon a zöldség- és gyümölcs fogyasztása. Pártunk XIV. kongreszusa is feladatul tűzte ki, hogy ezen termékekből annyit kell termesztenünk, hogy önellátók lehessünk. Ezért felhívjuk a háztáji kertészkedők figyelmét, hogy a következő években több zöldséget termeljenek, mint régebben. Ehhez szükség van minden talpalatnyi terület gazdaságos kihasználására, a szerves és szervetlen trágyák célszerű használatára s a talaj termöerejének a megóvására. GÁL JEROMOS Egy méhészeti szakiskola nehány új alacsonykeretes vándorkaptárt kapott kísérletezésre. Valamennyi kaptárnak egyforma bádog teteje volt, ami eleve, kizárta a beázás lehetőségét. Az intézet igazgatója betelepítette a kaptárakat és a legfelső fiókban — amit ménekülőtérnek szánt — nagyadagban megkezdte az építtető szörpös etetést. Azon a vidéken az éjszakák már hűvösek voltak. Másnap reggel, amikor kíváncsian megnézték az etető edényt, amelyben kb. 10—12 liter szörp volt, csodálkozva látták, hogy a kaptártétők aljáról csöpög a víz a rostszövetfe, majd onnan vissza az etetű edénybe. Nagy volt a meglepetés! Beázik valamennyi új kaptártető? És pillanatok alatt megszületett egy elhamarkodott szakvélemény“! Hibás valamennyi kaptártető, mert átengedi a vizet! Idáig nem volna a dologban ammi érdekes, hiszen hallotük már beázó kaptártetőkről Jáskor is. Az érdekes az, hogy к' b jelenlevők közül valakinek ’i eszébe jutott, hogy tulajdonáén aznap éjszaka nem az eső. Hogy és milyen engedett át a bádogtető? Az igazgató vezetésével összeült néhány szaktekintély, hogy kimondja a „halálos ítéletet“, amikor az egyik méhésznek eszébe jutott, hogy tulajdonképpen nem is esett az eső! Közben „szemrevételezték“ a kísérleti kaptárakat s ők sem helyeselték azt a feltevést, amit az igazgató hangoztatott! Akadt a jelenlévők között olyan is, aki úgy vélekedett, hogy ha nem fentről csurgott be a víz, akkor valószínűleg oldalról a szél fújta be a fedő alá. (??) Az intézet igazgatója a „halálos ítéletet“ kimondta és írásban közölte az érdekelt kaptárkészítővel: Beáznak a kaptárok, kivitelezésük hibás! Érdekes, hogy többen végignézték az eljárást s azok sem mertek az igazgatói vélemény ellen kifogást emelni, pedig tudták, hogy nem esett az eső, tehát a kaptár nem ázhatott be. Az érdekelt kivitelező rövidesen megkapta a döntést és szinte pillanatok alatt megszületett a tanulságos válasz, amely így hangzott: „A kaptártetők vékony fenyő deszkából készültek. Mielőtt a horgonyzott bádogtelöket felerősítették, valamennyi tetőt alul és felül kétszer olajfestékkel befestették. A száradt fatetőkre a bádog és a fedél közé újságpapírt ragasztottak. Az első papír a teljes nagyságában fedi a deszkatetőt. A második ugyancsak olajfestékkel frissen befestve, négy-öt centivel kisebb méretben. A következő négy papírlap ugyanilyen eljárással, de valamennyi 4—5 Centivel kisebb méretben. Végül a tető közepén már csak 10X15 cm nagyságú újságpapír volt. Az így elrendezett papíralátétekenek az volt a feladata, hogy a bádogtető felerősítésekor a kaptáretető közepe néhány milliméterrel kidomborodjon. A domború felüietről az esővíz minden irányba lefolyhasson. Különben ez az eljárás a kaptárkészítésnél ismeretes, mert a bőrlemez vagy kátránypapír fedésnél kívánatos, hogy a felületek ne egysíkúak, hanem domborúak legyenek. Az így elkészített kaptártető még akkor sem ázna be, ha valami oknál fogva a vaslemezen lyuk dörzsölődne, mert a festett papírokból valóságos festékpáncél biztosítja a vízvédelmet. Az éjszaka hűvös volt. A bádogtető és alatta a festett papírréteg a deszka fedővel együtt átliült. A túlzott mennyiségű melegszörp vízpára lecsapódás (örvényszerű következmény volt, annál is inkább, mivel a vízhatlan páccal bevont kaptárfalak a vízpárákból nem szívhatták magukba a vizet, hanem az oldalakon levezették a kaptár aljára, amely ugyancsak vízszigetelő volt. így érthető, hogy a szörp vízpárája teljes egészében a kaptár alján azt a látszatot keltette a felületes szemlélőben, hogy a kaptárak beáztak! Talán nem érdektelen, hogy a kaptárak készítője a műszaki egyetem és a vízügyi szervek szakvéleményének a kérését tolmácsolta azzal, hogy annak minden költségét magára vállalta, ha a kaptáretetők csakugyan beáznak. Érthető, hogy a véleményező szakiskola igazgatója — ettől a számára kellemetlenül végződhető eljárástól — visszariadt. Magát a furcsa esetet okulásként mondtam el azért, hogy hasonló esetben ne ítéljünk addig, amíg határozottan meg nem győződtünk állításunk helyességéről, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a szenvedő alanynak nincs és nem áll módjában jogorvoslatra számítani. F. H.
