Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-25 / 47. szám
f 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1Э72. november 25. f W B W L káJ a világ i. A SZOVJET FILM KLASSZIKUSAI A nagy változás, melynek folyamán a film bebizonyította létjogosultságát és a többi művészettel való egyenrangúságát, legészrevehetöbb és legjellegzetesebb módon a fiatal Szovjetunióban nyilvánult meg. A nagy társadalmi fordulat, nemcsak az irodalmat, festészetet és a szobrászatét befolyásolta, de hatással volt az új, még csak formálódó, de már sajátos kifejezési eszközökkel rendelkező filmművészet alakulására is. A filmipar és a filmkereskedelem államosításáról szóló dekrétumot Lenin 1919. augusztus 27-én irta alá. Az idősebb korosztályhoz tartozó filmrendezők nagy része, átlagos és jószándékú alkotásokkal képviselte a szovjet filmgyártást, nyomukban azonban gyorsan felnőtt az új nemzedék, melynek műveit ma is a filmművészet halhatatlan értékeiként becsüljük. Szergej M. Ejzenstejn a szovjet film klasszikus gárdájához tartozik, leghíresebb filmjével az 1923-ben készült Patyomkin cirkálóval ámulatba ejtette a világot. A Patyomkin cirkáló az összes művészetek közül elsőként adta hírül a világnak az Oroszországban végbement forradalmi változást. Az új idők első nagyhatású és rendkívül szuggesztiv erejű hírnökévé vált. Brüsszelben a világkiállítás idején nyíltan szavaztak rá, mint minden idők legkiválóbb filmalkotására. A Patyomkin cirkálót tartják Ejzenstejn legművészibb, legeredetibb alkotásának, holott a rendező készített még néhány nagyon híres és magasrangú filmet. Hogy csak a legismertebbeket említsük: Október, Jégmezők lovagja, Rettegett Iván I—II. Ejzen stejn sokat járt külföldön (Franciaországban, Svájcban, Angliában, Amerikában) s nagy érdeklődést tanúsított a mexikói forradalom iránt, melyről filmet akart készíteni. Az amerikai kormány azonban lehetetlenné tette számára a film befejezését és így a miinek csak töredéke maradt meg, melyet Vihar Mexikó felett címmel mutattak be. Ejzenstejn rendezést és esztétikát adott elő a Moszkvai Filmművészeti Főiskolán. Egyénisége, tehetsége, művészi magatartása mélyen befolyásolta az utána következe rendező generáció több tagját. A klasszikus gárdához tartozik a vegyészmérnökből filmrendezővé vált Vszevolod Pugyovkin is, aki a filmművészettel az első világháború után ismerkedett meg. Színészként kezdte, majd ismertebb filmrendezők aszisztenseként működött, később forgatókönyv-író lett. Filmjeiben szívesen szerepeltetett nagytehetségű, saját egyéniségű színészeket. Leghíresebb alkotásának, az 1926-ban Gorkij Bratislavában a Lenin téren lévő „nagy -tanító“ mellszobra előtt is koszorútenger volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóján. regénye nyomán készült Anyát tartjuk. A filmben Vera Baranovszkája és Nyikolaj Batalov nyújtott kiemelkedő színészi alakítást. További két némafilmjében, a Szentpétervár végnapjaiban és a Dzsingisz kán utódjában az Anyához hasonló világviszonylatban is nagyon magas művészi színvonalat ért el. Érdemes megjegyezni, hogv Pugyovkin a Szovjetunión kívül rendezett még Németországban, Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban is. Alekszandr Oovzsenkot leggyakrabban a némafilm lírikusaként jellemzik. Líraisága azonban nem volt ellentétben a mű társadalmi tartalmával és mondanivalójával. A forradalmi tematikával egybeolvadó költői filmnyelvet tekintjük legjellegzetesebb művészi sajátosságának. Ejzenstejn hatása érezhető az 1929-ben elkészített Arzenál című filmjén. Cselekménye egy kijevi forradalmi hagyományairól ismert gyárban játszódik. A szimbolista képsorokat gyakran váltogatta realista jelenetekkel. Falusi problémát dolgozott fel a föld című filmjében, mely a képek lírai tömörsége és a történet dramaturgiai kereksége folytán Dovzsenko első számú mesterműve lett. A filmben nagy szerepe van a rendező által csodálatos érzésekkel ábrázolt ukrán természetnek. Ismert filmjei közé tartozik még az ukrajnai bolsevik vezér életéből merített Scsorsz, valamint a Micsurinról szóló alkotás, melynél már színes technikát alkalmazott. Három forgatókönyve nyomán a rendező haláia után felesége Júlia Szolnyeceva (nemrég járt hazánkban) készített filmet. II. A NAGY GENERÁCIÓ A három említett rendezőn kívül nagy és fontos szerepe volt még azoknak a művészeknek, akik aktívan és egyéni hangú alkotásokkal járultak hozzá a szovjet film művészi érlelödéséhez és sajátos formanyelvének kialakulásához. Ebbe a csoportba tartozik Iván P i r j e V, aki 1929-ben rendezte első önálló filmjét. Űt a szovjet filmvígjáték megalapítójának tartják. Legnagyobb sikerét az 1941- ben forgatott A pásztor csókja című zenés bohózattal és a kolhozéletből merített Vidám vásárral érte el. Olvasóink bizonyára emlékeznek még Dosztojevszkij „Félkegyelmű“-jének filmváltozatára, melyet Pirjev 1958- ban készített. A nagy nemzedék egyik legjellegzetesebb egyénisége a nemrég elhúnyt Mihail R o m m, aki Ejzenstejn tanítványa volt. 1934-ben alkotta első filmjét Maupassant „Gömböc“ című novellája alapján. A mű érdekességének tartjuk, hogy noha abban az időben a világ filmrendezőinek legnagyobb része már a hangosfilm technikáját alkalmazta. Komm a Gömböcöt néma változatban készítette el. A rendező tudatosan vállalta ezt a módszert: képeivel olyan drámai feszültséget teremtett, melyet a hangosfilmben nem sikerült volna elérnie. A Leninről szóló filmek sorából magasan emelkedik ki Komm két filmje, a Lenin októbere és a Lenin 1918-ban. Lenin szerepét a rendező Borisz Scsukinra bízta, akinek színészi alakításáról számtalan tanulmány született. Az Egy év kilenc napja című filmet Romm 1961-ben készítette cl. Modern hangot, hamleti problémát dolgozott fel benne, de aktív cselekvő Hamlettel. Egy mai szovjet atomtudós életének kilenc epizódját mutatja be. E film nagy sikere után Romm egy régi híradóból összeállított dokumentumfilmet készített, melyet nálunk Hétköznapi fasizmus címmel vetítettek. A harmincas években az ismert Mark Donszkoj az egyik legtehetségesebb szovjet filmrendező. Hírnevét Gorkij önéletrajzi trilógiájának megfilmesítésével szerzett. A mű középpontjában a hős emberré válása, öntudatra ébredése áll. Donszkoj utánozhatatlan realitással teremtette meg a gorkiji világot és az önéletrajzból ismert figurákat. A rendező ezután több filmet készített, de Gorkij világához nem egyszer visszatért. így jött létre Az anya és később a Foma Gorgyejev. Juli j R a j z m a n a Lett SZSZK népművésze, szintén mint színész került először kapcsolatba a filmmel. Később forgatókönyveket írt, majd DÁVID TERÉZ VÍGJÁTÉKA a MATESZ színpadán Tóth László, Szentpétery Aranka és Pöthe István a vígjáték egyik jelenetében. asszisztensként működött a neves rendező J. Protaznnov mellett. Rajzman filmesítette meg először Solnhnv Feltört ugar c. művét. Nálunk is nagy sikerrel játszották az Aranycsillag lovagját (Bondarcsuk legelső színészi szerepeinek egyike). A kommunisták és a mai fiatalok érzelmi éleiét bemutató Hátha mégis szerelem c. filmjeit. Mihail Kalatozov nevét a nagyközönség a Szállnak a darvak című film bemutatása után ismerte meg. habár előtte már tíznél is több filmet forgatott. A Szállnak a durvákhoz fűződik Tatjana Szamoljova felfedezése is. akire a rendező a női főszerepet bízta. A film világsikert aratott, és a Cannesi Filmfesztiválon 1958-ban nagydijat nyert. Jutkeviccsel és Trauberggel alapította meg Grigorij K o z i n c e v 1922- ben a FEKSZ avantgardista csoportot. Legjelentősebb műve a Maxim trilógia. melyei egyben a realista filmművészet első sikereként tartunk számon. Harmadik alkotöi szakaszába fantáziáját főleg klasszikus művek izgatják. így született meg a Don Quijote (Nyikolaj Cserkaszovval a címszerepben) további a világhírű Hamlet film és legutóbb a nagysikerű Lear király. Szergej Geraszimov rendező arról ismert, hogy műveiben legfőképpen mai. aktuális problémákat feszeget habár nem egy alkotásában nyúlt történeti témához. Az Ifjú Gárdát a második világháború után készítette Fagyejev regénye nyomán. A Karlovy Vary-i filmfesztiválon annad idején nagy díjat nyert Solohov Csendes Don nagyszabású regényének színes, háromrészes filmfeldogozásával. Mai témájú A tónál című filmjét, nemrég mutatták be. Ebben az alkotásában aktuális kérdésekre keres választ. jelenleg a Szibériában letelepült fiatal mrénökök életéről és problémáiról készít filmet. III. A HARMADIK GENERÁCIÓ ÉS A FIATALOK Szergej Bondarcsukot a nézők színészként ismerték meg. de ma már nehéz lenne eldönteni, hogy melyik minőségben kiválóbb, a színésziben. vagy a rendezőiben. Több sikeres filmfószerep után készítette el Solohov kisregénye alapján az Emberi sors c. filmet, melyben saját generációja nevében fejezte ki a háborúhoz való álláspontját. Andrej Szokoinv sofőr alakját saját maga játszotta. Az emberi sors, fergeteges nemzetközi sikert aratott. Roberto Rosselini olasz rendező ezután rábízta a Rámában éjszaka volt c. antifasiszta filmjének egyik fontos szerepét. A Tolsztoj regénye alapján készült Háború és béke c. színes négyrészes filmjéért tavaly Oszkár-díjjal jutái mázták. Olasz produkcióban rendezte a Waterloo c. filmet, mely szintén a napóleoni időkből merítette témáját. Bondarcsukot legutóbb ismét színészként láttuk viszont a Ványa bácsi c. filmben, melyben Asztrov doktor szerepében élete egyik legfelejthetetlenebb alakítását nyújtotta. Mihail Romm tanítványaként kezdte pályafutását Grigorij C s u h r a j. Már első önálló rendezésével A negyvenegyedik-kel a cannesi fesztivál nagydíját nyerte el. A mű helyenként még magán viseli Romm hatását, melytől azonban már második filmjében teljesen megszabadul. Ez a film a Ballada a katonáról volt, s hangsúlyoznunk kell, hogy a címben a ballada szó nem véletlenül fordul elő. E mű hangja a népköltészet tiszta líraiságával hasonlítható össze, a népballadák tragikus hangja csendül meg benne. Lev Kuiidzsanov filmrendezői pályája kezdetén sokat dolgozott együtt Jakov Szegei j-jel. Kettőjüket az aktuális problémák, az egyszerű szovjet ember mindennapi élete iránti érdeklődés fűzte össze. Nemrég mutatták be nálunk Kuiidzsanov Bőn és bűnhtídés c. kétrészes színes filmjét, melyet Dosztojevszkij világhírű regénye alapján készített. A fiatalabb generáció egyik legkiemelkedőbb alakja Andrej Tarkó v s z k i j, aki szintén Romm professzornál tanulta a filmrendezés művészetét. Az Iván gyermekkora című filmben a hagyományossá vált háborúellenes témát egyéni módon dolgozta fel. A filmet 1962-ben Velencében nagydíjjal jutalmazták. Andrej Mihaikov-Koncsa- 1 o v s z k i j t akkor ismertük meg, amikor bemutatták Az első tanító c. sajátos hangvételű filmjét. A Ványa bácsi c. film, melyet Csehov műve alapján készített, egészen kivételes művészi kvalitásokkal rendelkezik. A kritikusok egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a csehovi világot filmben eddig meg senki nem tárta fel ilyen hűen eg mélyrehatóan. К. K. Dávid Terézt, noha mint prózaíró is jelentős, mégis elsősorban drámaíróként tartjuk számon. A legszélesebb körű elismerést is drámai műveivel vívta ki. Darabjai előadásra kerültek a szlovákiai magyar műkedvelők színpadjain csakúgy mint szlovák és cseh színpadokon. A bratislavai Hviezdoslav színházban éppúgy, mint a komárnoi MATESZ-ben vagy Magyarországon, az egri Gárdonyi Színházban és másutt. A rádió és a televízió nem egy ízben sugározta már drámáit, úgyhogy külön örömet jelentett számomra, hogy Komárnoban ismét Dávid Teréz darab bemutatójára került sor. # jk # A két generáció közti ellentét talán olyan öreg, mint maga az emberiség. Az idősebbek nagyon hamar elfelejtik, hogy ők is voltak fiatalok, az ifjú nemzedék képviselői pedig nem hiszik el, hogy egyszer megöregszenek. Ez a szinte antagonisztikus ellentét már sok írót megihletett. A téma tehát nem új keletű, nem eredeti. Többféle feldolgozásában találkozhattunk vele. Dávid Teréz vígjáték formájában tárta elén e jól ismert, nem egyszerű problémát. „Szeretem a fiatalokat“ — mondja a szerző a műsorfüzetben írt bevezetőjében a nézőknek. Ebben nem kételkedünk, hisz ezt már több művében is bebizonyította, s legutóbb most, az „Időzített boldogság“ című díjnyertes darabjában is. Mert csak az tudja olyan könnyedén gördülékeny stílusban megszólaltatni a mni tizenéveseket, aki valóban együtt érez velük, ismeri gondjaikat, örömeiket. A nézőnek a darab közben az a gyanúja támad, hogy talán köztük is él, ha olyan tökéletesen elsajátította a jassz-kifejezéseket. „Ojmagyarul“ elsősorban Nina {Petrécs Anna) beszél, aki 16 éves fejjel kénytelen feleségül menni két évvel idősebb szerelméhez, Gyurihoz (Pöthe István), akitől gyereket vár. A szerző rávilágít a mai fiatalok legtöbbször felelőtlen frigyére és humoros formában érzékelteti, mit is jelent, csak úgy egyszerűen, fejest ugrani a házasságba. Mindezért nemcsak a gyermekeket hibáztatja, hanem a felelőtlen, önző, nemtörődöm és majomszeretettel nevelő szülőket is. Az egyedüli lény, aki úgymond, egyszer sem veti el a sulykot, mindig és minden körülmény közt nyugodt és tárgyilagos' tud maradni, az Lili (Szentpétery Aranka). Az ő személyével a szerző tulajdonképpen saját nézeteit képviseli. A darab egyik vitathatatlan erénye az, hogy — in médiás rés — a tapasztalt és vérbeli drámaíró a dolgok közepébe vág. Nem készíti hosszasan és nehézkesen elő a nézőket arra, hogy mit is látnak majd, hanem a csélekmények sűrűjébe pottyanunk. És ezután a minimális expozíció után az egymást követő események végig fogva tartják a nézőt. A kétrészes öt képből álló darab második fele vitathatatlanul erősebb volt az elsőnél (ami feltétlenül jobb, mintha fordítva lett volna), s itt a színészek játéka is lendületesebb volt. Petrécs Anni és Pöthe István hitelesene adta vissza Gsak a pillanatnyi örömöknek élő, zenerajongó mai tinédzsereket, akik a beat-zenétől fütött extázisükban Is képesek voltak egynéhány figyelemreméltó gondolatra. Németh Ica nagyszerűen érezte meg a vénlány figuráját, s talán ő volt az egyetlen, aki — és ez némiképpen a legjobban megírt figurának is köszönhető — nem fogott egyetlen hamis hangot, nem volt egyetlen hamis gesztusa, hanem elejétől végig kitűnően alakított, megérdemelte azt a tapsot, mely neki megkülönböztetett lelkesedéssel, elismeréssel zúgott fel. Szentpétery Aranka most is a tőle megszokott rutinnal játszott, és sarmját most sem vetette be sikertelenül a szerep érdekében. Tóth László kis szerepében is emlékezetes volt, és kis szerepet emlékeztessé tenni, mindig jő színészi teljesítményre vall. Lórincz Margit jól alakította a tenyeres-talpas asszony szerepét, de.. t és ez nem az ő hibája, ellentmondásként hatott a rusztikus figura szájából néhány entellektüelre vallé mondat. Buga Gáspár megfelelően oldotta meg feladatát az iszákos papucsférj szerepében. Platzner Tibor díszlet- és jelmeztervező kitett magáért. Különösen az igen kifejező szimbolizáló díszletei érdemelnek dicséretet. Konrád József rendező a tőle megszokott alapossággal dolgozott. Több kitűnő ötlete Jól bevált, ám a rendezés néhány kívánnivalót is hagyott maga után. Ezek azonban olyan apróságok, melyeket könnyen ki lehet küszöbölni. így többek között Gyuri „kirohanására“ gondolok, mikor megtudja, hogy Oszkár és az anyja összeházasodnak. Ez a jelenet túldiszponáltan hatott. A befejező rész, mikor Nina a bömbölő táskarádióval kiugrabugrál a színpadról sem a legszerencsésebb. Ugyanis ez a jelenet teljesen elmossa a 16 éves Nina és a családanyává és fotomodellé lett, már jóval érettebb Nina közti különbséget. Mert noho ez nem túl nagy, ám mégis létezik, s ezt figyelembe kell venni. Mindent összevetve örvendetes Jelenségnek kell tekinteni, hogy a MATESZ színpadán a jubiláris évad elején hazai magyar szerző előadására is so<r került. ORDÓDY VILMŰS A nemrégiben leleplezett Štúr szobor Bratislavában az újonnan elnevezett Štúr téren van elhelyezve.
