Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-25 / 47. szám

1972. november 25. SZÖVETSÉGI SZEMLE i Miért veszteséges? вок szövetkezetünk nemcsak tel­jesíti, hanem jelentősen túl­szárnyalja az évi gazdasági tervfel­adatokat. Sajnos vannak olyan mezö­­gazdasági üzemek Is. amelyek külön-, böző okok miatt nem teljesítik, sőt állami dotációra szorulnak. A lu£e­­neci (losonci) járásban például 17 gyengén gazdálkodó üzem van. Ezek közé tartozik a Velíká nad Ipíom-1 fa vükéiből és a tőrincsíből egyesült) Efsz, amely évek óta nem bír igazán kibontakozni. Šťastný Péter mérnökkel, — aki harmadik éve elnöke a szövetkezet­nek — és másokkal azt boncolgattuk, mik azok az objektív és szubjektív okok, ami miatt az 1300 hektáros gaz­daság veszteséges? Az egyik legjelentősebb problémája a közösnek, hogy nincs elég jó minő­ségű takarmányalapja. Pedig a két község rétekben mindig a leggazda­gabbak közé tartozott és jelentős mennyiségű takarmányt adtak el a környékbeli falvakba. Jelenleg is 360 hektár a kaszálőterületük. Csakhogy... Évről-évre többször Is kiönt a köz­ségek határaiban kígyózó Ipoly, és ezáltal nemcsak a széna minősége romlik meg erősen, hanem egyes he­lyekről a legjobb akarat mellett sem tudják betakarítani. Mi okozza a folyó sokszori kiönté­sét, amely az említett rét mellett 100 hektár szántót is állandóan veszé­lyeztet? Valakik elokoskodták a kacskarin­­gós folyó szabályozását. Rapovce (Rapp) község határáig felülről lefelé terelték a rakoncátlan Ipolyt s tovább pedig, vagyis Panické Dravcetól kezd­ve— ahol néhány kilométer után ha­tármenti folyót jelent — a szabályzott mederben gyorsan lezúduló víz hosz­­szú kilométereken keresztül tenger­ként önti el a mezőgazdasági üzemek rétjeit, szántóföldjeit. Éppen ezért itt lenne az ideje a további szabályozás­nak, mert ez a fordítottan megkezdett jóakarás óriási károkat okoz a szövet­kezeteknek, illetve a népgazdaságnak. Részben tehát a jóminöségű takar­mány hiánya miatt nem tudja a veli­­kái szövetkezet teljesíteni a tejeladási tervét s bizony a 300 tehénnél az évi fejési átlag éppen csak hogy eléri az évi 2000 litert és a súlygyarapodás szintén országos átlagon aluli. De vannak más tényezők is, ame­lyet nem lehet a rakoncátlan folyó rovására írni. Különböző okok miatt például nem termeltek pillangós nö­vényt a határban. A vezetők már rá­döbbentek, hogy ilyen réti viszonyok mellett ez lehetetlen s ezért a jövő évben már 80 hektárnyi területről szeretnének vörösherét betakarítani. A harmadik és nem kis gond az állattenyésztésben a munkaerőhiány és az, hogy döntő többségben idősebb emberek tevékenykednek e fontos szakaszon. Ezekből az okokból kifo­lyólag a 130 anyasertéstől az évi ma­lacelválasztási átlag mindössze 10 kö­rül lesz. A nem szakszerű gondozás miatt, különösen az év elején volt nagy a malacelhullás. Természetesen a sertéseknél a 40 dekás átlagos napi súlygyarapodással sem lehetnek elé­gedettek. Birkából is van a szövetke­zetben 400 darab, amelyet eléggé jö­vedelmező ágként emlegetnek. A növénytermesztésben sem volt a legrózsásabb a helyzet. Gabonából főleg a rossz időjárás miatt, a terve­zett 31 mázsás átlaghozam helyett 28-at takarítottak be. Burgonyából mindössze 50 mázsás volt az átlag­hozam s a cukorrépából, valamint a kukoricából — a környék viszonyai­nak megfelelően — szintén közepes hektárhozamokat értek el. A dohány- és a zöldségkertészetben sem dicse­kedhetnek különösebb eredménnyel. Az idei veszteséges zárásnak egy másik oka a szőlőtelepítés. Elsősor­ban 45 hektár föld kiesett a termelés­ből, amely az utóbbi időben kisebb zavarokat okozott még a vetésforgó­nál is. A szőlő nagyon munkaigényes növény és a kevés gyalogmunkás je­lentős része ott dolgozik. (Még sze­rencse, hogy a velikái idősebb asszo­nyok hallatlanul szorgalmasak, ők a szőlészet vezetőjének a támaszai. A kiadás tehát nagy, s eddig jóformán semmi bevétel nem volt, mivel csak jövőre fordulnak termőre az első hek­tárok, amelyet bizakodva vár a veze­tőség és a tagság, s ha beválik a szőlő egy-két éven belül jelentősen hozzájárul majd a szövetkezet gyors gazdasági megszilárdulásához. A szövetkezet melléküzemága a kavicsbánya. Bizonyos nyomások ha­tására nem készítettek reális tervet és ez is egyik tényezője a veszteség­nek. Közbe jött még az Ipoly áradása, amely hosszabb időre úgy elöntötte a bányát, hogy egyáltalán nem üze­melhetett, s ebből mintegy 600 ezer korona kára származott az Efsz-nek. Ezek azon fő okok, amely miatt az idén is veszteséggel zárul az egyesült szövetkezet. Természetesen keresik a kiutat. Legfontosabb feladat: a munkaerő­­kérdés megoldása. A szakemberkép­zés lényegében megoldódott, hiszen a legjelentősebb termelési szakaszon négy mérnök tevékenykedik. Viszont nagyon fontos lenne hozzáértő embe­reket megnyerni a gépek kezelésére. Természetesen fiatalabb gyalogmun­kások is kellenek, mert a szőlő mű­velése — ha termőre fordul — még több dolgozót kíván. A fiatal munka­erők szervezésével összefügg az a Az őszi köd fátylat vont a falura, s így a szokásosnál korábban gyul­ladtak ki a házak sárga fényszemei. Meglepetésünkre a szövetkezet épü­letében egész ablaksor fénye próbálta áthatni a sötétséget azt bizonyítva, hogy odabenn még dolgoznak. Bel­jebb lépve hirtelenében azt hittük, rossz helyen járunk, mert a szövet­kezet vezetői helyett katonákkal fu­tottunk össze. Már éppen mentegetőz­ni akartunk a tévedésért, amikor a fiúk biztosítottak róla, hogy jó he­lyen járunk, ahol ők éppoly vendé­gek, mint mi, illetve brigádosok, akik segíteni jöttek. De ezt már az időközben befutott dolinkai egyesített efsz elnökétől, Papp Ferencitől tudtuk meg, aki a szomszédos helyiségből, meghallva beszélgetésünket, üdvözlésünkre sie­tett. — A nyolc fiú derekasan helytállt a munkában, négy járművük is nagy segítséget jelentett, — mondotta Papp elvtárs —, úgy, hogy mire e cikk nap­világot lát, már rég befejezik a beta­karítást. — A természet mintha még nem elégelte volna meg az aratásnál oko­zott rengeteg nehézséget, ismét pró­bára teszi képességeiket. Nagyon száraz errefelé a talaj, csaknem be­tonkeménységű. Ennek ellenére jól halad a munkák menete, és az ered­mények sem rosszak. Nálunk a ké­sőbbi vetések voltak a jók. Nyolcvan hektárnyi cukorrépa területünk 400— 500 mázsás hozamot ígér átlagosan. Sajnos, a tisztítást egyelőre kézzel végezzük. Kukoricái 90 hektáron ter­mesztünk. Mintegy 50 mázsás hozamot várunk szemesen, в ez jobb ered­mény) mint amire számítottunk. Egy — Van min törni a fejünket — állítja Šťastný mérnök, a szö­vetkezet elnöke. hat lakásos épülettömb, amely 1 mil­lió 600 ezer koronás költséggel épült. A legrövidebb időn belül az állat­­tenyésztésben is korszerűsíteni kell az épületeket, mert azok már idejét múlta. Lényegében ez volt az oka a nagy malacelhullásnak is, de a kul­turáltabb munkakörnyezet azért is fontos, hogy a fiatal dolgozókat meg­tudják nyerni az állattenyésztésnek. A kiút keresésénél nagyobb megér­téssel kellene lennie az állami irá­nyító szerveknek. Nem lehet ott min­denféle növényt termelni, ahol nincs elegendő munkaerő, s ezért nagyobb gondot kellene fordítani a szakosítás megoldására. Szétírni könnyű a terv­feladatokat, viszont azok csak akkor reálisak, ha megvannak hozzá az elő­feltételek. Nagyon pozitívan értékelhető a szö­vetkezet és a helyi nemzeti bizottság jó viszonya. Bizony az idén a mostoha időjárási viszonyok között még jelen­tősebb lett volna a szemveszteség, ha a szövetkezetnek nem segít a hnb. A nemzeti bizottság elnöke Koncz Béla nemcsak szervezte a faluban élő és más munkahelyeken dolgozó­kat, hanem a nemzeti bizottság többi tagjaival együtt az élenjárók közé tartoztak. Ahol olyan kevés és elöre­gedett a tagság, mint Vilkén, bizton­ságérzetet jelent, hogy a helyi nem­zeti bizottság szervezésében mindig számíthatnak az ipari dolgozókra. Természetesen ezt a szövetkezet ve­zetősége is meghálálja és mindenben, de főleg gépjárművekkel segíti a nemzeti bizottságot, amely a válasz­tási program alapján sokat tesz a falu rendbehozataláért és a közellá­tás megjavításáért. Azt hiszem a felsoroltakból kitűnik, hogy mi az oka, hogy az Ipoly menti szövetkezet veszteséggel zár. Persze meg kell teremteni az előfeltételeket, hogy mérleghiány soha többé ne for­dulhasson elő. Ez elsősorban a szö­vetkezet irányítóin, dolgozóin múlik, de a törekvésüket jelentősen elősegít­heti az Ipoly mielőbbi szabályozása és a tervfeladatok reálisabb, a lehe­tőségeknek megfelelő lebontása. TŰTH DEZSŐ adapter naponta 100—120 mázsát „csinál". A lepotyogott csöveket két asszony dobálja vissza. Beszélgetés közben megérkezett Bugyi István is, akit hazafelé menet ugyancsak becsalt a fény. S míg egy kissé melegszik az irodában, — mint jó vincellérhez illik — máris az idei szőlőtermésre tereli a beszélgetés fo­nalát. — A körülményeket figyelembe vé­ve elégedettek lehetünk az idei ter­méssel: 56 hektárnyi szőlőterületünk­ből 36 ha a termő. Fénzügyi tervün­ket, az 1 millió 600 ezer koronát ala­posan túlteljesítettük, hisz bevételünk 2 millió 200 ezer Kčs volt. A szüret zökkenőmentesen folyt. Naponta 3— 3,5 vagon dús fürtöt szabadítottunk meg a tőkéktől. Sortávolságuk 300 X 120 cm, így nagy gépeket is használ­hatunk. Az a krédónk, hogy csak az érhet el jő eredményeket, aki együtt él a szőlővel. Nos, mináiunk e téren nincs hiba. Huszonkilenc német gé­pünkkel kilencszer permeteztünk, — mindig időben, úgyhogy peronoszpó­­ra-veszély nem volt. A rothadás ellen Euporent és Cuprikolt használtunk. Reméljük, jövőre, mikor már 40 hek­tár fordul termőre, még zamatosabb nedűvel koccinthatunk majd. Hogy ez így is legyen, november végén 12—15 tagú csoporttal megkezdjük a met­szést, így embereinknek a téli hóna­pokra is biztosítunk munkát. Hogy a beszélgetés milyen későre nyúlt, azt csak akkor vettük észre, mikor kilépve az ajtón, láttuk, a há­zak ablakai már rég „megvakultak“, s a falu az igazak álmát aludta. Mi is kezet ráztunk vendéglátóinkkal, to­vábbi sikereket kívánva becsületes munkájukhoz. (Ordády V.) Olyan korban élünk, amelyben a tudomány és a technika rohamos fej­lődése nagynn igényes feladatok elé állítja ifjúságunkat. Ezért semmiképp sem szabad az ifjúság szocialista ne­velését másod-, vagy harmadrangú kérdésként kezelni. Különösen az is­kolán kívüli nevelésben mutatkozik lemaradás; épp azon a szakaszon, amelyet károsan befolyásoltak az 1988—69-ben a jobboldali opportu­nista áramlatok. E tekintetben nagyon lényeges a helyes, szocialista nevelés formájá­nak, módszereinek a megválasztása. Mondanivalónk legyen konkrét, élet­tel összefüggő, vonzó, érdekes — és szavahihető. Végre dobjuk sutba az elkoptatott frázisokat, az üres szóla­mokat, amelyek leperegnek, mint a falrahányt borsó... Érett ifjúságunk hamar felismeri a valót és a valót­lant. Szerintem a szocialista testnevelés az a terület, ahol meg lehet valósíta­ni ezeket az irányelveket. Az egyes sportágakban a rendszeres tevékeny­ségtől elválaszthatatlan az eszmei­politikai, világnézeti nevelés. Ez az igényes nevelőmunka elsősorban az edzőkre, oktatókra hárul. De nem csupán az ő feladatuk, hanem e szak­terület valamennyi dolgozójáé, veze­tőjéé. Amellett a személyes példamu­tatás is helyes irányt szabhat. Am sajnálattal állapítható meg: nem egy esetben éppen az edzők, az oktatók a viselkedésükkel éppen az ellenke­zőjét cselekszik, mint amit a nevelési irányelvek megkövetelnek. Mérlegelve az eddigi fejlődést és a távlati kilátásokat (gépesítés, auto­matizálás stb.), akkor döbbenünk rá: bizony akadozik a nevelés. A fiatalok jelentős része ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozik, ahol mindin­kább háttérbe szorul a fizikai mun­ka. A gépi munka helyhez köti a fia­tal dolgozót, nincs elég mozgási lehe­tősége, ami azután károsan hat szer­vezetére, fárasztja. Ogyszinlén az egyes mozgási elemek — a munkafo­lyamatok hordozói — szintén kedve­zőtlenül befolyásolják a fiatal szer­vezet fejlődését, Ha felismertük e káros hatást, el­lenszerét is meg kell találnunk! Ez pedig nem lehet más, mint az ÜZE­MEKBEN RENDSZERESÍTETT TORNA­GYAKORLATOK, amelyek fölfrissítik a dolgozók szervezetét, nagyobb mun­kateljesítményre serkentenek. De még ennél is fontosabb, hogy az ifjúság a napi műszak után bekapcsolódjék va­lamely sportágba, legalább egy órát sportoljon. Az elmúlt évek folyamán volt effé­le mozgalom, de feledésbe merült, megszűnt. Mégis azt kell mondanunk, hogy az utóbbi egy-két évben a test­nevelés szakaszán pozitív eredménye­ket értünk el. Ezt bizonyítják a járá­si ifjúsági olimpiák, a járási sport­napok, valamint a több százezres tö­megeket mozgató országos spartakiád. Tény; ifjúságunk növekvő érdek­lődéssel fordul az ifjúsági sportjáté­kok felé, ahol ki-ki hódolhat egyéni kedvtelésének. De sikereink ellenére is látni kell, bizony sok még a tenni­való a testnevelés területén. Különö­sen falvainkon nem rendszeres a sportolás —■ sőt, nem egy esetben ta­pasztalható, ehhez a szükséges elő­feltételeket sem teremtik meg, pedig anyagi eszközök is rendelkezésre áll­nak. Több helyütt baj van a szerve­zéssel, másutt viszont a segítőkész­séget hiányolják. Ismerjük az ifjúság romantika utá­ni vágyát. Ne hagyjuk kielégítetlenül ezt az óhajt, mert színtelen emberek­ké válnak ifjaink. Evóghől fordítsunk nagyobb figyelmet a turisztika fej­lesztésére. Ez a sportág nemcsak vonzó, de hasznos is, hiszen a friss levegő, a mozgás kedvezően hat a fiatalok szervezetére, s ugyanakkor alaposabban megismerhetik a termé­szet szépségeit, növényi- és állatvilá­gát. Tegyük hát lehetővé számukra az utazást, a természeti szépségek, a történelmi és kulturális emlékek, ne­vezetességek megismerését. S ezt megelőzőeőn idejében gondoskodjunk jó szervezőkről, a túravezetők isko­lázásáról ...! A testnevelésen ás spnrion keresz­tül sokat tehetünk ifjúságunk szocia­lista nevelése érdekében. Ezért fon­tos, hogy a testnevelés legfelsőbb szerveitől egészen a sport-alapszerve­­zetekig mindenkinek szívügye legyenl ANDRISÉIN L fc -»-i*# ВШ A fiatal szakem­berek megnyerése szempontjából épí­tik ezt a korszerű lakótömböt. TOVÁBBI SIKEREKET! Egészségügyi csapatok járási versenye A Szlovák Vöröskereszt Nové Zám­­ky-i (érsekújvári) járási vezetősége a múlt hónapban megrendezte a járás körzetei győztes egészségügyi csapa­tainak vetélkedőjét, amelyen a Dolný Ohaj-i, gbelcei, máňai, strekoví, dub­­níki és zemnéi (köbölkúti, mányai, kürti, csúzi, szímöi) legjobb csapatok mérték össze elméleti-gyakorlati tu­dásukat, ügyességüket. Miből vizsgáztak? Rendgyakorlat­ból. a tömegpusztító fegyverek elleni védekezésből (egyéni és kollektív), elsősegélynyújtásból, gázálarcos sá­torverésből, illetőleg szétszedésből. A vetélkedőt az Elektrosvit labda­rúgópályája melletti hatalmas térsé­gen bonyolították le. A vetélkedő egészségügyi csapatok tagjai „Vi­­gyázz!"-állásban hallgatták MUDr. Žigmund DOGOŠInak a járási vezető­ség elnökének üdvözlőszavait. A vizsga-bizottság tagjai: MCDr. Z. DOGOŠI elnök, MUDr. CSILLAGI, MUDr. VITEK, MUDr. ŠČASNÝ és MUDr. ŠVEHLlK voltak, akik a fele­leteket, gyakorlatokat, az elsősegély­­nyújtást, a sátnrverést és szétszedést tárgyilagosan értékelték, pontozták. Mind a hat csapat felkészültsége, tudása legjavát nyújtotta. Talán egy árnyalattal mindegyiknél jobb volt a Dolný Ohaj-i csapat, melynek tagjai a legtöbb pontot gyűjtötték, s a vetél­kedő legjobbjaiként szerepeltek. Ki­váló teljesítményükhöz gratulálunk! S ugyancsak körzeti orvosuk. MUDr. Rajmund MUCHA szívós, kitartó mun­kájához! A versenygyőztes Dolný Ohaj-i egészségügyi csapat a kerületi vetélkedőn képviseli a Nové Zámky-i járást, s eredményes szereplés esetén a szlovákiai, vagy az országos vetél­kedőn is részt vehet. Reméljük, hogy a járási győztes csapat alapos felké­szültségről tesz tanúbizonyságot, de­rekasan helytáll majd a további ve­télkedőn. Előre is sok sikert kívá­­nunki HEGEDŰS FLÖRIÁNNÉ LÄTOGATÄS EGY SZÖVETKEZETI ÉTKEZDÉBEN , Bőséges és ízletes a főzik A napokban Svodínban fSzögyén) jártam. Pék Lászlóval a szövetkezett klub vezetőjével hozott össze a sors. Közben ínycsiklandó étel szaga csapta meg az orromat. Gondolataim menten arra irányultak: valahol gondos házi­asszony főzi családja számára az ebédet. Am Laci nyomban eloszlatta téves nézetem: — Nálunk a szövetkezeti tagok saját üzemi étkezdéjükben ebédelnek. Az asszonyok lényegében csak vacsorát készítenek odahaza. Ha kételkednél, győződj meg róla. Valóban impozáns a szövetkezet étkezdéje: tiszta, fehér abroszok, a vá­zákban tarka virágok otthonosságot kölcsönöznek, jó hangulatot ébresz­tenek. Csák Boldizsárné konyhavezetö a meglepődésemre így reagál: — Kérem, a szövetkezetünk vezetősége messzemenően gondoskodik friss, meleg étel ellátásáról. Naponta 180—200 étkezőt szolgálunk ki. Egy ebéd ára öt korona. Az asszonyok Is munkába járnak a mi községünkben. Min­dennemű dologból részt vállalnak. így tehát munkaerőhiányra nem panasz­kodhatunk. A közös gazdaság dolgozói — családapák, családanyák, trakto­rosok stb. — jó érzéssel ülnek a tiszta, terített asztal mellé, mint vasárna­ponként családi körben. — S ha nem szövetkezeti tagok is meg akarják főztjüket ízlelni...? — Bárkit kiszolgálunk. Nagyon sok a nyugdíjas étkezőnk. No meg a községtől távoli településeken dolgozó építkező csoportok tagjainak Is kül­dünk ebédet. Ötöm repes a szakácsnők arcán, annak láttán, hogy főztjüket jó étvágy­­gyal fogyasztják a dolgozók. Nem véletlen, hogy szinte naponta gyarapodik az új étkezők száma. A Svodíni (szőgyéni) Eísz-nek csak dicséretére válik, hogy nem szövet­kezeti tagok is kiadós, jó minőségű ebédet kaphatnak. Ebből a szövetkezett étkezdéből elégedetten távoznak a dolgozók. Sok-sok egységes földműves­szövetkezetnek követésre méltó például szolgálhat. BÚKOR JÓZSEF Társadalmi segítséggel. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents