Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-25 / 47. szám
I 1972. november 25. Ara 1.— Kčs XXIII. évfolyam, 47. szám. Szakmelléklet KERTESZET-MÉHESZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Fejlődő integ rációs ka pcsolatok Az utóbbi időben egyre többet olvasunk, hallunk és beszélünk a szocialista integrációs kapcsolatok elmélyítéséről, kibővítésének lehetőségeiről, ami érthető is, hiszen a nemzetek közötti szocialista munkamegosztásnak, kölcsönös együttműködésnek felmérhetetlenül nagy jelentősége van a szocialista tábor, főleg a KGST tagállamainak fejlődése szempontjából. A KGST 25. ülésszakán jóváhagyott szocialista gazdasági integráció komplex programjában meghatározott feladatok teljesítése szakaszán egy év alatt jelentős eredményt értek el. Mint Ismeretes, a komplex program hosszabb Időre, 15—20 évre előre határozta meg a szocialista integrációs kapcsolatok fejlesztésével öszszefüggő feladatokat, s az első évben főleg a szervezési és előkészítési munkák kerültek előtérbe. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a közelmúltban megtartott 26. ülésszaka — melyen a Kubai Köztársaságot is felvették a tagállamok közé — pozitiven értékelte a komplex program jóváhagyása óta eltelt rövid időszak alatt felmutatott eredményeket. Minden jel arra mutat, hogy a KGST tagállamok gazdasági együttműködésének tökéletesítésére és mind szélesebbkörű kibontakoztatására, a szocialista integráció továbbfejlesztésére irányuló törekvés helyes irányban halad és továbbra is jelentős mértékben járulhat hozzá az egyes országok politikai, gazdasági stb. fejlődéséhez. A tervezésben, az árucsereforgalomban és a tudományos téren is gyümölcsöző a nemzetek közötti együttműködés. Jól fogott hozzá feladatainak teljesítéséhez a KGST nemrég megalakult tervezési-együttműködési bizottsága és jelentős eredmények láttak napvilágot a gépgyártás szakosítása terén is. Mindinkább kibontakoznak a termelés egyes ágazataiban kezdeményezett együttműködés körvonalai. Tovább bővült és bővül a tudományos-műszaki fejlődésben szerzett tapasztalatok kölcsönös kicserélése, minek következtében azok gyorsabb ütemben járulhatnak hozzá a gyakorlati tevékenység eredményességének fokozásához. Az egyes tagországok termelési színvonalának javításában és gazdaságosságának fokozásában mind fontosabb szerepet tölt be a kutató és'hgyéb tudományos intézmények munkája, ezért szinte elképzelhetetlen, hogy ezen a téren ne bontakoztassunk ki érdemleges együttműködést. Napjainkban már közel félszáz kutató és egyéb tudományos intézet tart fenn szoros baráti kapcsolatot a tagállamokban működő tudományos intézetekkel. Kutatóink, tudományos dolgozóink a KGST-be tömörülő országok szakembereivel karöltve igyekeznek megoldani az egyes termelési ágazatok fejlesztésével kapcsolatos bonyolult problémákat. Szakembereink főleg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének tudósaival együttműködve fejtenek ki mindkét fél, sőt a KGST többi tagállamai számára is. értékes kutatói tevékenységet. Az elkövetkezőkben tovább bővülnek a szocialista országokkal fenntartott ezirányú kapcsolataink. Bár még vannak kisebb-nagyobb bökkenők, de ennek ellenére jó úton halad a komplex programban meghatározott feladatok teljesítése. Az elkövekező időszakban még aktívabban kell bekapcsolódni az egyes tagállamoknak — így hazánknak is — a közös munkába, hogy minél jobban elmélyíthessük, tökéletesíthessük a nemzetek közötti együttműködést, előmozdíthassuk a szocialista gazdasági integrációs kapcsolatok fejlődését, mivel csakis így járulhatunk hozzá hazánk és a szocialista tábor országainak további sikeres fejlődéséhez.-kádek-Kedvezett az időjárás és már sok mezőgazdasági üzemben befejezték az őszi mélyszántást. Több mezőgazdasági üzemben meggyorsította a fontos munkálatok befejezését a nagy teljesítményű szovjet gyártmányú Kirov traktor. z utóbbi időben gyakran beszélnek a gazdasági jellegű visszaélésekről, bűnügyekről a társadalmi tulajdon megkárosításáról. Az esetek többségében az okok feltárása nem marad el. s közben szó esik a környezet, s ezen belül a kommunisták felelősségéről is. Arról viszont már kevesebbet vitatkoznak, hogy vajon mi lehet az oka a kommunisták paszszivitásának és hogy különböző területeken miért nem működik olyan jelzőrendszer, amely idejében, még a kezdet kezdetén megmutatná a rendellenességet. Minden bizonnyal a korábbi évek hibás politikájának későbbi reakciója érvényesült egyes kommunisták passzivitásában. Egyesek úgy vélik, csökkent a harciasság. alábbhagyott a kommunisták szenvedélyes aktivitása. De hogy ez általános s ennek így kell lenni a szocializmus jelenlegi szakaszában, az már nem igaz. Vajon lehet-e a kommunistáknak harc és szenvedély nélkül elnézni a közös vagyonának herdálását, a pazarlást az anyaggal, idővel, az emberek munkájával, eszével, tudatával és bizalmával? Vajon lehet-e harcos szenvedély nélkül tűrni, hogy a párt minden törekvése ellenére, még mindig akadnak emberek, akik durván visszaélnek a nép által rájuk ruházott hatalommal, basáskodnak a vezetésükre bízott gazdaság, munkahely, vagy az ott tevékenykedő dolgozók fölött. Világos, hogy nem lehet. S ki tiltja, hogy bárki ebben az országban következetesen és szenvedélyesen harcoljon minden olyan jelenség ellen, ami előrehaladásunkat gátolja. Természetesen, senki. Sőt, ellenkezőleg: a párt és az állam igényli, hogy minden jószándékú ember segítse harcát a fejlődést gátló jelenségek ellen. Mivel mégis sok káros jelenséget nem fednek időben fel. és ezzel tetemes károkat okoznak a népgazdaságnak, annak egyik oka a bírálat és önbírálat ellaposodásában keresendő. A „ne szólj szám, nem fáj fejem" még a párttagság soraiban is sokaknál elfogadott közmondás. A párt XIV. kongresszusa nagy figyelmet szentelt annak, hogy miként erősíthető meg a párton belül a kritikai szellem, a pártszerű, hozzáértő, segítőszándékú bírálat. A bírálat ugyanis a marxista-leninista pártok erejének jelentős forrása, nélküle nem lehet erős, ütőképes a párt. Az egészséges építószándékú bírálat erősíti a párt cselekvési egységét, biztosítékot teremt ahhoz, hogy időben felismerjük a hibákat, tévedéseket és megtaláljuk a feladatok megoldásának legcélravezetőbb útját-módját. A párt alapszabályzata a párttagok kötelességei közé sorolja; hogy érvényesítsék és fejlesszék a pártszerű bírálatot és önbírálatot, harcoljanak a bírálat elfojtása ellen, tárjanak fel minden fogyatékosságot, amely árt a párt és az állam érdekeinek, törekedjenek kiküszöbölésükre és hívják fel rájuk a párt szerveinek figyelmét egészen a központi bizottságig. Ne tűrje meg a közömbösség megnyilvánulásait, harcoljon a szerénytelenség, a hivalkodás, a nagyképűség, az önteltség és minden olyan törekvés ellen, amely a társadalom érdekei fölé helyezi a helyi, a csoport- és személyi érdekeket. A párttagok jogai közé tartozik, hogy a pártgyűlésen tisztségre való tekintet nélkül bármely tagot megbíráljanak: követeljék, hogy azokat, akik elfojtják a bírálatot, vagy elősegítik elfojtását és üldözik a bírálókat, a párt vonja szigorúan felelősségre és a párt soraiból való kizárásig terjedő pártbüntetéssel sújtsa. A leglényegesebb, hogy a bírálat minden esetben pártszerű legyen, vagyis elvi alapokból induljon ki, és a vita hevében se térjen le az elviség útjáról a szubjektivizmus egymás marásának szeszélyes ösvényére. S hogy ezt elkerüljük, ne egyes személyek, hanem a hibás nezetek és magatartás ellen harcoljunk. Ha a bírálat a személyeskedés vágányára fut, ha a helytelen nézetekkel együtt az embert is elvetnénk, , a bírálatunk a legjobb szándék ellenére is visszájára fordulhat; nem segítjük, hanem akadályozzuk a megbfráltakat hibáik felismerésében, kijavításában. A bírálat pártszerűségének egy másik fontos követelménye, Hogy azt fórumokon gyakoroljuk. Ha valaki bármely oknál fogva megkerüli a különböző fórumokat, és a bírálatot csak a párttagok háta mögött mondja el, magatartását még az esetleges jószándék sem teheti pártszerűvé. Gyakran előforduló jelenség a rágalom, az intrika is. Az indíték lehet személyes bosszú, sértődöttség vagy más ok, de szinte minden esetben kimutatható az önző egyéni .érdek, a karrierizmus. Téves dolgokat szövátenni persze lehet jó szándékkal is. tájékozatlanságból, a dolgozók téves megítéléséből. Természetesen nagyon ügyelni kell arra, hogy senkire ne süssünk rá valamit alaptalanul. Ha viszont meggyőződtünk róla, hogy valóban ártó szándékkal, önző, egyéni érdekekből terjesztenek valótlanságot bárkiről is, kötelességünk fellépni a rágalmazók ellen, mert ilyeneknek aligha van helyük a pártban. A rágalmazók nemcsak a megrágalmazott személynek ártanak, hanem a párt tekintélyének is. A rágalmazó sukszor nem mer a színre lépni, és a névtelen levelet választja eszközként. Ezért nem helyes névtelen levelek alapjan partfegyelmit kezdeményezni, vizsgálatot indítani. Ragaszkodni kell ahhoz az elvhez, hogy aki bírálatot mond. az vállalja érte a felelősséget. Az intrikusok módszere bizonyos mértékben eltér a rágalmazókétól. Az intrikus nemcsak a kollektíva előtt, hanem mindenütt tesz valamit azért, hogy ártson egyeseknek, vagy többek tekintélyének, kisebb-nagyobb valótlanságot terjesztve róluk. A bajkeverők főleg valakinek csak a hibáiról, botlásairól beszélnek, mértéktelenül felnagyítva azokat. Ezek az emberek kifogyhatatlanok a bejelentések gyártásában, amelyeknek egy tizedrésze sem felel meg a valóságnak. Természetesen nemcsak az vét a bírálat pártszerűsége ellen, aki helytelen módon gyakorolja azt, hanem aki gátat vet a bírálat kibontakozása elé, s méginkább az, aki megtorolja azt. Ez a jelenség sajnos ma még tapasztalható, főként olyan esetekben, amikor a megbíráltakat nem annyira elvi kérdésekben marasztalják el, hanem személyes hibáiban, politikai vagy gazdasági baklövéseiben s egyéni jellegű fogyatékosságaiban. A bírálat elfojtása, megtorlása gyakran nem politikai meggondolásokból, hanem emberi gyengeségből, hatalmi vágyból, pozíció féltésből, beteges hiúságból fakad. A bírálat elfojtásának és megtorlásának „kifinomult“ módszereit alkalmazzák sokhelyütt. Fizikai munkásoknál előfordul, hogy az eddig jól kereső dolgozó kevesebbet visz haza, mert nem biztosítottak neki folyamatos munkát, vagy olyan tennivalókkal bízták meg. ahol kevesebbet tud keresni. Sok esetben nem léptetik elő a bírálót, késik a fizetésemelése, nem kap prémiumot, nem küldik külföldi tanulmányútra. A bíráló, ha egyedül marad, nehéz helyzetbe kerül. A bírálat ravasz megtorlása ellen ugyanis csupán a munkahelyi kollektíva, a pártcsoport, pártszervezet nyújthat garanciát, amely tárgyilagosan el tudja dönteni, hogy valóban megtorlásról van-e szó. A bírálat elfojtásának, a hatalommal való visszaélésnek, mint a rágalmazásnak, intrikának — az erősödő szocialista öntudat, a kommunista eszmeiség a legjobb ellenszere. Ezek pedig a párton belüli demokrácia erősítésével válnak mind elevenebben ható erővé. Állandóan emlegetett és bizonyított igazság, hogy a bírálat és az önbírálat nélkülözhetetlen fegyvere a kommunista pártnak. De nemcsak a párton belül van óriási jelentősége az őszinte szándékú bírálatnak, hanem a gazdasági élet minden szakaszán és természetesen a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban is, ahol a sógorság-komaság sokszor évekig takargatja a hibákat és ezáltal jelentős károkat okoz a gazdaságnak. A bírálat minél jobban megfelel a pártszerűség követelményeinek, annál jobban szolgálja az összlakosság érdekeit, segíti időben feltárni a hiányosságokat. visszaéléseket, vagyis mindazt, ami fékezi társadalmunk gyors ütemű fejlődését. Tóth Dezső
