Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-18 / 46. szám
Légzőszervi baromfi betegségei ГТДППЕГП ■riSSSr^ i ■ SZAKIRODALOM „Galambtenyésztés“ címmel, 223 oldal terjedelmű, új galambtenyésztési szakkönyv jelent meg a Szovjetunióban. A könyvet N. A. Vasziljev és N. Sz. Derkacs szakemberek írták. Figyelemreméltó a galambfajták leírása, amely elegendő tájékoztatást ad a szovjet galambfajták iránt érdeklődő galambászok számára. —sz— PRF.MESÁLLATTENYÉSZTÉS KANADÄBAN Kanadában a legelterjedtebb tenyésztett prémesállat a nyérc. Kevesebb a tenyésztett csincsilla, nutria és ezüstróka. A törzskönyviig nyilvántartott tenyésznyércek mennyisége 3000 anyaállat, és évenként néhány tízezer a szaporulat. A nyérctenyésztők tartományi és országos szövetségbe tömörülnek. A prémeket árverésen értékesítik. A prémek 40 %-a standard, 20 %-a pasztell, 4 %-a pedig különböző színárnyalatú állattól származik. A takarmányadag legnagyobbrészt húsfélékből és gabonából áll (80 %-a hús és 20 %-a gabona). A növendék állótokat egyedi ketrecekben tartják. Az ivararány 1:5-höz. A szaporaság anyanyuíanként és átlagosan 4,4—4,9 fióka. —sz — A MALÁ{I HÄZIFÜRJ A Farmers W. című londoni lapban B. Ĺovelidge szakíró igen értékes cikket közöl a legkisebb, táplálkozásra használt madárról, a házifürjről. Azt írja, hogy a fogyasztása csemegeként jön számításba és igen drága ételféleség. A jó tenyészanyag pedig még drágább. Van egy ritka vonala a fajtának a Maláj szigeteken, amelyből nagyobb testű példányok származnak. Ezekből a legnagyobbakat szelektálják, hústermelési célra. A tyúk 6 hetes korban kezd tojni és évenként átlagosan 300 tojást rak, persze korszerű tartási és takarmányozási körülmények között. —SZ—í A nagyüzemi baromfitartásban világszerte ez a betegségcsoport okozza a legtöbb egészségügyi problémát, és a legnagyobb gazdasági veszteséget. A csoportba tartozó kórképeket előidéző ragályanyagok széliében elterjedtek. Gyakran okoznak tünetmentes fertőzést, tojás útján is terjednek és az állomány fertőzöttsége többnyire élete végéig fennmarad. Az istálló mikroklímájának bármely rendellenessége fontos hajlamosító tényező a megbetegedések keletkezésében és súlyosbodásában. Az idült légzőszervi betegség kiváltásában a kórokozók egész sora szerepel. Okozója a mikoplazma nevű mikroorganizmus, a feltételes kórokozóknak szinte mintapéldánya. A belterjes baromfiállományok túlnyomó többsége mikopiazmával fertőzött. A szunnyadó fertőzést tartási hibák fellobbanthatják, de megindítója lehet a kórokozó szaporodásának bármely enyhe vírusfertőzés, mint a himlő, a baromfipestis és a bronchitisz vírusa, beleértve a vakcinatörzseket is. Bármelyik tényező behatása után a légutakban lappangó mikoplazma szaporodni kezd. betör az orrüreg, a légcső nyálkahártyájába, n légzsákok falába és hurutos, gyulladásos folyamatot indít meg. A megtámadott szövetekben csak lassan, fokozatosan fejlődnek ki elváltozások, kedvező körülmények között meg is állapodhatnak. Ilyen esetben az állomány kevés egyedén figyelhető meg nátha, a termelékenység azonban már ekkor is csökkenhet. A tartás időszakos hibái, az istálló páratartalmának, szellőztetésének rendellenességei azonban újra meg újra fellobbanthatják a légutakban lassan zajló, idült folyamatot. Bizonyos idő múlva helyre nem állítható elváltozások fejlődnek ki. Az idült elváltozások kifejlődése után az állomány egészségi állapota a mindenkori környezeti helyzet függvénye lesz, egészen csekély külső behatás, néha akár az időjárás megváltozása után súlyosbodnak a tünetek. A szövődménytől mentes mikoplazmózis is tetemes veszteséget okoz. A tojástermelés és a súlygyarapodás egyaránt csökken, de az elhullásból eredő kár is jelentős lehet. Még nagyobb az elhullások száma, ha a mikoplazmózis szövődményes. Az elváltozott légutakba kóli baktériumok törnek be, amelyek a mikoplazmák kiváltotta elváltozásokat gyorsan súlyosbítják. A legjellegzetesebb e szövődményre a légzsákok fihrines gyulladása, a légzsákokban néha akár tojásnyi sárgás színű, rostonyás anyag válik. Ez az elváltozás már nem javulhat, a nehezítve lélegző, fokozatosan soványodő egyedok elöbb-utóbb biztosan elpusztulnak. A mikoplazma- és a szövődményes baktériumfertőzés ellen eredményesen használhatunk különféle gyógyszereket, elsősorban antibiotikumokat. A kórfejlődés vázolt menetéből következik, hogy a beavatkozás csak a folyamat kezdetén, a súlyosabb elváltozások kifejlődése előtt lehet hatásos. Még eredményesebb a gyógykezelés, ha megelőzésként használjuk. Élővírusos vakcinák alkalmazása, szállítás, faikásílás, vérvizsgálat és egyéb előrelátható gyengítő befolyás mikoplazmózist aktiváló veszélyét néhány napos antibiotikum kezeléssel mérsékelhetjük. Az állatokat a mikoplaztnőzist jelző tünetek észlelésekor is gyógykezeljük. Egyedül a gyógyszerei: adagolásával azonban a betegség kártétele nem szüntethető meg. Átmeneti, kisebb tartási hibák átvészelhetők a gyógyszer-védelem alatt, de zsúfoltság, a levegő ammóniatartalma és hasonló más hibák következményeit a gyógykezelés nem tudja kiküszöbölni. A gazdasági veszteség csökkentésére az idült légzőszervi betegségben szenvedő állomány időszakos selejtezése nagyon fontos beavatkozás. A lassan elsenyvedő betegek nem termelnek, a kórokozók nagy mennyiségű ürítésével pedig a fertőzés veszélyét növelik. Különösen fontos a szemmel látható betegek mielőbbi eltávolítása a keltetésre szánt tojásokat termelő állományból. A mikoplazma a tünetmentesen fertőzött tojók tojásaiba ritkábban jut be, a betegek- tojásai viszont jóval gyakrabban fertőzöttek. Növendék vagy felnőtt állomány adás vétele esetén a mikoplazmózis szavatossági hiba lehet. A fertőzöttség ténye (ami vérvzsigálattal állapítható meg) egymagában nem kifogásolható. Az eladó szavatossággal csak akkor tartozik, ha a vétel után 2 héten belül olvan súlyos elváltozások találhatók az elhullott, vagy levágott állatokban, amelyek kifejlődéséhez ennél hosszabb idő szükséges. Az idült elváltozások ugyanis nem gyógyulnak meg akkor sem, lia az állomány egészségi állapotát látszólag sikerült helyreállítani. A folyamat kiújulásához ilyen esetben jóval kisebb gyengítő befolyás is elégséges, mintha elváltozások még nem keletkeztek a fertőzött állatok légutaiban. A fertőző broiichi tiszt, azaz a hörgők fertőző gyulladását vírus okozza. A betegség természete az utóbbi időben jelentősen megváltozott. A fertőzés újabban az esetek többségében tünetmentes. A tüneteket nem okozó nagyon enyhe hörgőelváltozások a mikoplazmózis számára mégis előkészíthetik a talajt. Gazdasági szempontból sokkal jelentősebbek a jércék petevezetőjében keletkező elváltozások, amelyek a tojástermelés súlyos zavarát okozhatják. A petevezető elváltozások különösen 2—3 hetesnél fiatalabb korban, valamint a tojásrakás megindulása táján, fertőződéskor alakulnak ki. Az előbbi esetben a jércecsibék többségében a petevezető a növekedés során nem fejlődik kellően, a tojástermelés emiatt lehetetlenné válik. A tojástermelés megindulása táján bekövetkezett bronchitis fertőzés a termelés megidulását késlelteti, vagy a növekvő hozamot jelentősen visszaveti. A termelés ezután csak lassan normalizálódik, de számos fertőzött jérce teljesítménye mindvégig kisebb marad. A petevezető gyulladásos elváltozásai miatt a termelt tojások néhány százaléka szembetűnően torz, de a tojások többsége a fertőzés után heleken át csökkent értékű lehet a mészhéj vékonyabb volta és a fehérje minőségi hibái miatt. Ez az értékcsökkenés különösen jelentős a tenyésztojások termelésekor. A keltetésre alkalmatlan tojások arányszáma elérheti a 25—30 %-ot, de a szigorú selejtezés után is nagyon rossz lehet a kclési eredmény. Angliai veszteségstatisztika adatai szerint a tojástermelés csökkentését és a csökkent értékű tojások rakását 55 %-ban a fertőző bronchitisz okozza. A bronchitisz okozta közvetlen és közvetett kár e statisztika szerint az összes veszteségnek kb. az egyharmada. A fertőző bronchitisz megelőzése, vagy legalább kártételének csökkentése világszerte megoldatlan probléma. A fertőző bronchitisz előfordulásáról 1963 óta tudunk. A betegség 1963—66-ban az intenzív fajtákat tartó telepeken meglehetősen elterjedt. A védekezés jelenleg egyetlen hatásos módszere az állományok korcsoportok szerinti szigorú elkülönítése, a nevelő- és a tojótelepek egy időben benépesítése, majd kiürítése. A vírus csekély ellenállóképességű, tehát a külvilágban tartósan megmaradni nem tud. A fertőzésen átesett állatok sorában gyakori tartós vírushordozók tartják fenn és közvetítik a kórokozót a fiatalabb korcsoportokra. — к— Korszerű vadetetés Й vad gondozásának teen** dői közé tartozik a vad életkörülményeinek és környezetének javítása, beleértve táplálékának kiegészítését is. Területeink vadbősége igen magas szívonalú és sok vadfaj esetében meghaladja a szabvány állomány nagyságot. Az erdők és a mezők vadeltartő képessége, vagyis a természetes táplálék mennyisége viszont nem növekedett, sőt a korszerű betakarítási módszerek bevezetése miatt csökkent. Eokozott mértékben áll ez a megállapítás a téli időszakban, mikor a szabadon élő állatok a legnagyobb megpróbáltatásnak és ínségnek vannak kitéve. A vad etetésének kérdése nem újkeletű. Vadászelődeink is etették a vadat télen, de a régi, egyszerű és kezdetleges módszerek ma már nem kielégítők. Ezen a téren is tudományosan megalapozott, új utakat kell követnünk. A vad egészévi etetése csak rendkívüli körülmények között, intenzív fácánosokban, vadaskertekben aktuális. A nyílt vadászterületeken csak a téli vadetetés fontos, ezért a következőkben csak ezzel a témával foglalkozunk. Első lépésünk legyen, hogy a vadászterület természetes, a vad részére hozzáférhető táplálékmennyiségét a maximálisra emeljük. A rendelkezésre álló vadrétek, vadföldek rendbehozásával, tervszerű megmunkálásával segítünk ezen a helyzeten. Ha a vad részére biztosítjuk a kellő tápanyagot, akkor lecsökkennek a vadkárok Is, amit hasznosvadunk az erdőgazdaságnak és a mezőgazdaságnak okoz. A téli időszakban minden vadászterületen gondoskodni kell a takarmány pótlásáról. A vadat terimés, nedvdűs és szemes takarmányokkal rendszeresen etessük. E három komponens aránya szarvasnál 5:3:2, őznél 3:2:2. Az etetést nem a tél derekán, hanem már az őszi hónapokban kezdjük meg. A terimés takarmányok közül alkalmas az édes rétiszéna, a lóhere, a lucerna és a lombtakarmány (lombszéna). A készítés módját, az etetők készítését itt nem tárgyaljuk, mert föltételezzük, hogy ezeket ma már minden vadász isméri. Meg kell említeni azonban azt, hogy olyan területeken, ahol szarvas és őz vegyesen tanyázik, külön őzetetőket kell készíteni, amelyeket ritka léckerítéssel ve-Erdei vadetető. szünk körül. A kerítés rései olyanok legyenek, hogy azon az őz kényelmesen átférjen, de a szarvas ne jusson keresztül. Az agresszív természetű szarvas ugyanis rendszerint elkergeti az őzet az etetőktől. A vadászok gyakran megfeledkeznek a nedvdús takarmányok adagolásáról, márpedig ezek nélkülözhetetlenek. Mint ilyenek megfelelőek a takarmányrépa, takarmánykáposzta, csicsóka kiselejtezett gyenge minőségű zöldség és gyümölcs, valamint a silótakarmány. Fontos, hogy ezeket a takarmányokat jól tároljuk, nehogy fagyott vagy romlott állapotban adjuk a vadnak, mert így nagyobb kárt okozhatunk, mint hasznot. A silózás a takarmányok természetes tápértéke megőrzésének legjobb módszere. Csaknem minden zöldnövényt vagy növényrészt silózni lehet, csak legyen benne megfelelő mennyiségű, szabad növényi cukor. így a fák, cserjék lombja is alkalmas erre a célra. Természetesen a jó rétifű és a herefélék —k— adják a legjobb silótakarmányt. Ha erre nincs módunk, akkor zöld lombot silózunk. Alább felsoroljuk azokat a fanstliekst, amelyek a legalkalmasabbak silótakarmány készítésére. A felsorolási sorvend egyben a tápérték sorrendjét is jelenti és zárójelben tüntetjük fel a kevésbé értékes anyagokat. Síksági területeken: tölgy, gyertyán, nyír, hars, (nyár, veresgyűrű som, szil, kőris, mezei juhar). Hegyvidéken: vörös és fekete áfonya, veresgyűrű som, rezgőnyár, nyír, bükk, tölgy, gyertyán, (hegyi juhar, hars, málna, keskenylevelű füzike- epilobium, gyalogbodza, szeder, kőris, fekete bodza, rekettyefűz, csalán). Magas hegyvidéken: vörös és fekete áfonya, nyír, bükk, éger, (berkenye, málna, aggófű, rekettyefűz). A silózásra szánt anyagot apróra kell darabolni (4—6) és légmentesen lezárni. Ajánlatos folyékony melaszt, takarmánymeszet vagy oszteozont hozzákeverni. Szemestakarmányként alkalmas minden mezőgazdasági szemestakarmány (kukorica, zab. gabonafélék, köles -stb.) és az erdei magvak (tölgy, cser- és bükk makk, vadgesztenye). Árpát és darát lehetőleg ne adagoljunk, mert felfúvódást okozhat. Az erdei magvakat a szabadban, körülkerített helyen, 15—20 cm vastag rétegben tároljuk s csak szalmával vagy lombbal fedjük be. Apró rágcsálók ellen meredek árokkal védjük. Az utolsó években egyre inkább előtérbe kerülnek a granulált szemestakarmány keverékek. Ez a takarmányféleség már a vadgazdálkodásba is behatolt. A keveréket tudományos alapon állítják össze. Alapanyaguk napraforgó-, szézám- vagy szójapogácsa. Különös jelentőségük, hogy fehérjékben dúsak és tartalmaznak nyomelemeket, vitaminokat és gyógyanyagokat is, amelyekre a vadnak minden körülmények között szüksége van. Granulált szemestakarmányokat jelenleg a VELAZ prahai cég állít elő a legnagyobb választékban és legjobb minőségben. (Címe: Veľkochov laboratorních zvírat, Praha 6, Lisolaje Í.5.) Szlovákiában a gyártás előreláthatólag 1974- ben indul meg. Ezidő szerint a következő keverékek készülnek és kaphatók: „LPZ“ erdei madarak részére, ' „LSZ“ erdei csülkösvad részére, „J—1“ alaptakarmány gímszarvas részére, „J—2“ agancsnövelő takarmány gímszarvas részére, „S—1“ alaptakarmány őz részére, „ti—1“ alaptakarmány dámvad részére, „M—1“ alaptakarmány muflon részére, „BŽ“ alaptakarmány 12 hetesnél idősebb fácánoknak, „B2—1“ fácáncsibéknek, 3 hetes korig, „BŽ—2“ fácáncsibéknek, 3—12 hetes korig. Megjegyzendő, hogy a vadat lassan kell hozzászoktatni ezekhez a takarmányokhoz és a keverékeket nem szabad bosszú ideig tárolni, mivel némelyik alkotóelemük könnyen romlik. A központi elosztás tárgyát képező szemestakarmányokat a járási vadászszervezet rendeli meg a vadásztársaságok részére a SZVSZ Központi Bizottság útján. A vadgazdálkodásban felhasználható takarmányok skálája az utolsó években bővült. Tagadhatatlan, hogy beszerzésük anyagi áldozatot kíván. Nagyszámú vadállományunk és magas színvonalú vadgazdálkodásunk azonban megköveteli ezt tőlünk, viszont a teríték nagyságával és minőségével búsásan meg is téríti költségeinket és fáradozásunkat. KiRNER KÁROLY mérnök a Szlovákiai Vadászok Szövetsége KB-nak vadászati előadója VADLÖVÉS HELYETT A hold ezüst sugarai beragyogták az erdő alatti tisztást, Nagyon szép őszt idő volt. A szövetkezet kukoricatáblájának szélén két újdonsült vadász árgus szemekkel figyelte az erdőtől a kukoricáshoz vezető csapást. Ezen a csapáson jártak a vaddisznók az efsz kukoricáját dézsmálni. Szépen gömbölyödtek, vastagodott a hájuk. Lesben álló barátaink nem rendelkeztek még vadásztapasztalatokkal. Fokozott figyelemmel, izgalommal hallgatták, hogy a vaddisznók már a kukoricásba lopakodtak és csámcsogással fogyasztják az ízletes csemegét. A csorda kissé távolabb mozgott, de jól kivehető volt holdfényben, és amikor az egyik koca megközelítette lesben álló barátainkat, egyszerre dördült a két fegyver. A fegyverek dörrenését éktelen csörtetés és malacsikítás kísérte. A csorda többi tagja az erdőbe menekült, míg vadászaink a sebzett kocával kergetődztek. Igyekeztek azt a puskatussal földhöz szorítani, amely ennek következtében eltörött. Míg végül is a sebzett kocát sikerült leszúrni a kéznél lévő zsebkéssel. Így végződött tehát két „kocavadász“ kalandja vadlövés helyett vadöléssel. Majerszky Márton, Salka (Szalka)
