Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-18 / 46. szám
í < л mikor autónk váratlanul a szaratovi kerület jelszankai ideiglenes rezervátumé nak egyik erdöszéli madárházához ért, több nagy madár röppent tel lomhán, aztán a madárházat borító kapronszúlba ütközve valahol a bokrok között leereszkedtek. Itt rejtőztek el azok u madarak is, amelyek az imént a szemeket csipegették ki az etetőből. Mindez olyan gyorsan történt, hogy nehéz volt valamilyen sajátos vonásokat felfedezni ezeken a madarakon. — Ezek fácánok, amelyeket nemrégen a krasznodari határterületről hozattunk — mondotta А. V. Hrusztov, a területi végrehajtó bizottság mellett működő állami vadászati felügyelő. Most szemügyre vehetjük őket. A. P. Lobanov, kerületi vadászati szakértő, akinek gondjaira bízták a fácánokat, kinyitotta a madárház egyik fémrácsos falán a ketrecet és elbújt a bokorban. Hangjától megriadt madarak egymás után futottak elő rejtekhelyeikről és egy ideig a háló előtt álldogáltak, aztán elfutottak. Készünkre újdonság volt megfigyelni, hogy a vidékünkön eddig nem tanyázó fácánok közepes nagyságú tyúkokra emlékeztetnek (a tyúkféle egyik válfajához tartoznak). Testük hosszúkás, zömökebb, a nyakuk rövid. Ékalakú farkuk hosszabb a szárnyuknál. Különösen szembetűnő tarka tollazátuk. Testükön a rézvörös vagy feketészöld, aranyszínű árnyalatú tollazat sajátos pikkelyes ábrát alkot. A fejükön és nyakukon ragyogó kék vagy zöld színű, a farkuk fölött rozsdavörös színű. A szárnyak belső oldalán fehér harántcsíkok vagy foltok láthatók. Napfényben e színek még telítettebben tündökölnek. A nőstény szembetűnően különbözik a hímektől — kisebb és tollazata kevésbé árnyalatos. Nem hiába tartották a fácánokat királyi madaraknak s a régi művészek vadászokat rajzolva zsákmányaik között feltétlenül megörökítették a tarka tollú fácánokat is, — mondja A. V. Hrusztov. Most is róluk álmodnak a vadászat kedvelői, akiket a madár szépsége ős természetes ízletes húsa vonz. Igen, érdekes a fácánvadászat. A fácánok gyorsan futnak, merőlegesen röppennek fel és 300 méterre is el tudnak repülni. A fácánok főként az ország déli részein nyitott tájakon tanyáznak. Sajnos, kevés van belőlük, ezért a krasznodari állumi erdei vadgazdaságbau keltetőkben tenyésztik őket, majd a bizonyos korú fiókákat más övezetekbe telepítik, innen hoztak ide 170 madarat. A madárházban a jövő tavaszig tanyáznak majd. Megfigyeljük életmódjukat az új viszonyok között, az első utódok után kiengedjük az új telepeseket a terület erdeibe. Eljön az idő, amikor a mi vadászaink is elejthetnek ilyen ritka madart. Csak a gazda módján, természetszeretettel kell cselekdniük. A vadászati felügyelő utolsó szavui erdeink és mezeink őszszes más lakóira is vonatkoznak, amelyek évről-évre egyre többen vannak. Nálunk most jól meghonosodtak a szarvasok, őzek, vaddisznók, hódok és más, különböző helyekről ide szállított állatok. Az első új tollas telepesek: a fácánok. I. M. SIRSIN Vadkacsatenyésztés - mesterséges úton EGY VADÁSZTÁRSASÁG TAPASZTALATAIBÓL A vérbeli vadász nemcsak apasztja, hanem gyarapítja is a vadállományt, hogy mindig legyen elegendő zsákmánya. Egyre nagyobb szerepet kap a vadgazdálkodásban a tervszerű tenyésztői munka, nemcsak vidékünkön, hanem Magyarország és pontosabban Dél-Alföld vadásztársaságainál is. Csongrád megye 21 társasága közül például 18 foglalkozik fácántenyésztéssel és a szegedi Táncsis, a sándorfalvi Oj Élet, a székkutasi Petőfi pedig mesterséges vadkacsatenyésztéssel. Közülük a szegedi társaság már három esztendeje nevel vadkacsát, ezért fordultunk Nemes józsef vadásztársasági elnökhöz, hogy összegezze a tenyésztés tapasztalatait. — Azzal kezdeném, hogy mi is a szomszédos Jugoszláviában találkoztunk először mesterséges vadkacsatenyésztéssel a Zentai Vadásztársaságnál. De Novi-Sad mellett is van egy állami gazdaság, amely évi 40 ezer vadkacsát nevel. Mi a Hölt-Tisza ág egy 1200 négyszögöles területén alakítottuk ki tenyészetünket, ahol az idén is 6 és fél ezer vadkacsát neveltünk fel. — Az első kérdés, honnan szerzik be a tojást és hol keltetik ki a naposkacsákat? — Saját 170 darabos törzsállománnyal rendelkezünk és a tojótáp etetésével az Idén is 53 darabos átlagtermelést értek el a kacsák. Mindennap összeszedjük a tojásokat, mert ha kint maradnak a fészkekben, 10—12 tojásra ráül a kacsa és megkezdi a költést. Ha viszont elszedjük a tojásokat, akkor fokozódik a termelés és így értük el a kitűnőnek mondható 53 as átlageredményt. Hetenként szállítottuk a tojásokat az egyik földművesszövetkezet keltetőüzemébe, ahol 80 százalékos átlageredménnyel keltek ki a naposkacsák. Közel 6 ezer darabot értékesítettünk belőlük 7 hetes, azaz 50 napos korban, darabonként 110—120 dekás súlyban. — Hogyan alakították ki a fészkeket? — A lehető legegyszerűbb vízzel is. Egy kis csatornán folyik a víz a kifutóba. — Mikor kerülnek ki a kacsák a nevelőtelepre? — Kéthetes kor után az értékesítésükig a kerítéssel körülvett vízterületen tartjuk a jószágokat, amelyek képtelenek elrepülni, mert 2—3 napos korukban megcsonkítjuk a szárnyukat. Egy akkumulátort egyszerű vasalóbetéttel zárlatra módon. Mintegy 30 centis átmérőben nádszálakat dugdostunk a földbe és a felső végüket öszszekötöttük. Itt jól érezték magukat a jószágok és a nyíláson mi is könnyen kiszedtük a tojásokat. — Hogyan kezdik a naposkacsák nevelését? — Nevelőtáppal etetjük a vadállományt és a kacsák 110- szer 100 centiméteres kerületű, 80 centiméteres magasságú boxokba kerülnek, ahol 70—80 fér el belőlük. A kis helyiségben 60 voltos villanyégő szolgáltatja azt a meleget, amire a naposkacsáknak szükségük van. Mintegy 10—12 napig tartjuk itt a vadkacsákat, ellátva persze őket bőségesen ártézi kötünk és a felizzott betéttel végezzük el a vértelen szárnycsonkítást. Ha már a tollazatról beszélünk, arról is szólni kell, hogy a nevelőtáp használatával gyorsan növekszik a víziszárnyas, de tollazata lassabban alakul ki. Éppen ezért 4—5 hetes kor után búzát, rizst, kukoricát, ocsut etetünk, amely lassítja a növekedést, de gyorsítja a tollazat kifejlődését. — Mennyiben gazdaságos a vad kacsatenyésztés? — Sokan úgy vélik, nincs belőle haszon, pedig mintegy 50 százalékos jövedelmet hoz a befektetés. Ez azzal is magyarázható, hogy magas a tojáshozam, amelynek érdekében csak egy évig tartjuk meg a törzsállományt, s utána vágóállatként értékesítjük. A kacsák Olaszországba és Franciaországba kerülnek, ahol nagy a kereslete a vízi szárnyasoknak. — Melyek a szakmai terveik? — Tapasztalataink szerint a legtöbb kacsa a nyári napszúrástól pusztult el, mert kicsi a tenyészterület és nincs elegendő fa a parton. Az a legjobb, ha egy hektáros vízfelülethez egy hektáros árnyas, fás, nádas parti rész kapcsolódik. A nagy melegben a kacsa az árnyékba húzódik és nálunk kevés a fa. Ezért növeljük meg a telepet és fásítjuk be a parti részt. — Van-e lehetőség a vendégvadászok fogadására? — A mi területünk kicsi, de a nagyobb telepeken már bevezették a külföldi vadászok vadkacsáztatását. A tojó-törzsállományt, amelyet megcsonkítanak, úgynevezett csalikacsa állományként tartják a vízen, hogy visszatérjenek a felrepülő kacsák a területre. A nagyobb telepeken szabadon bocsátják a mesterségesen tenyésztett állományt és általában 3—4 ezer kacsához 200—300 csalikacsát tartanak. Itt gazdaságosabb a takarmányozás is, mert amíg teljesen zárt környezetben napi 10 dekagramm takarmányt logyaszt egy szárnyas, addig egy félvad tartásnál 3—4 deka is elég. Ha jó a lakóhely, van takarmány, „elviselik“ a víziszárnyasok a vadászatot is és visszatérnek a tenyésztelepre. Ennek természetesen nagy szerepe van a vízről felemelkedni képtelen csalikacsa állománynak. A szegedi Táncsics Vadásztársaság egyébként tavaly 2500 kacsát és 8500 tojást, míg az idén 5800 kacsát és 1100 tojást értékesített. TÚTH JÓZSEF 6 SZLOVÁKIA galambkiállításáról (Folytatás az 1. oldalról.) — Hogyan alakult a díjazás? — A bírálóbizottság huszonhárom sampiont ismert el és negyven tiszteletdíjat osztott ki, tehát az összesen kiállított ezerkétszáztíz galamb közül hatvanhárom részesült magasfokú elismerésben. — Terjedelem tekintetében tehát igen nagy ez a kiállítás. — Igen, hiszen az eddigi össz-szlovákiai jellegű kiállítások közül a jelenlegi a legnagyobb. Ezt követi két hét múlva az ugyancsak össz-szlovákiai jellegű baromfi- és házlnyűlkiállítás, mégpedig ugyanebben a két pavilonban. Ami a kiállított egyedek számát illeti lehetőségeink alapvetően nagyobbak, hiszen módunkban áll a jó minőségük révén keliő pontszámot elérő galambokból legalább kétezer-kétezerötszáz egyedet kiállítanunk. A kiállítási pavilonok terjedelme azonban a teljes szám csökkentésére kényszerít bennünket. Ez a tény azzal az előnnyel jár, hogy ezen kiállításra a járási illetőleg helyi bemutatókon legjobb helyezést elérő egyedek közül kiválasztott mintaszerű példányok kerülnek. Az itt kiállított példányokból további válogatással határoztuk meg, melyek kerülnek ez év december 8—10 között a Varsóban megrendezett nemzetközi galambbemutatóra. Ezen a többéves tradícióval rendelkező és INTERTAU néven ismert, szocialista államok közötti vetélkedőn az utóbbi három évben Csehszlovákiának sikerült elnyernie a győzelmi pálmát. A három egymásutáni évben elért győzelem révén a vándorserleg Csehszlovák tulajdonban maradt, azonban az idei versenyre az eddigi versenyfeltételek átalakítása után készülünk. Ezidén nem az össz-pontszám nagyságára fektetik a hangsúlyt, hanem arra, hogy minden résztvevő állam a rendelkezésére álló legjobb „anyagot“ mutassa be. Csehszlovákia kétszáz galamb bemutatásával vesz részt a varsói akción, melyek közül hatvanöt galamb szlovákiai tenyészetekből kerül ki. Az eddigi nemzetközi bemutatókon a hazai galambok igen jól szerepeltek, mivel a tenyésztett fajták „széles skálájával“ rendelkezünk, köztük olyanokkal is, amelyek Csehországban kis számban vagy kisebb számban fordulnak elő. Amennyiben nemzetközi akcióról beszélünk, megemlíteném, hogy hasonló nemzetközi jellegű kiállítás megrendezésére kerül sor a há xinyúltenyésztés vonalán Brnoban. mégpedig ez év nuveiiiber 24—28 között, a csehországi kisáilattenyésztésí kiállítással egyidőben. Csehszlovákián kívül a nemzetközi versenykiállításon részt vesz Magyarország, az NDK, Lengyelország és Jugoszlávia. — A jövőben ismét megrendezik az össz-szlovákiai galamb-, illetőleg kisállatlenyésztési kiállítást? у — Egyelőre még nem szabtunk meg végérvényes időpontokat, de lehetséges, hogy jövőre ismét rendezünk összszlovákiai kisállattenyésztési kiállítást. Trenéínből, a „divat városából“ szeretnénk kisállattenyésztési kiállítási központot is létesíteni, tehát „az élő szépség, kecsesség és hasznosság“ városát kialakítani. A- mennyiben sikerül megegyezésre jutnunk a Slovakotex szakágazati igazgatóság vezetőségével, úgy részt vennénk a további kiállítási pavilonok építésében. Ez esetben Trenőínben maradna az össz szlovákiai kisállattenyésztési kiállítások megrendezésének a helye. Még bizonytalan milyen időközökben rendezünk a jövőben kiállításokat, mivel ezek időpontját egybe kell hangolni a nemzetközi kiállításokéval. Lehetséges, hogy össz-szlovákiai kiállításokat minden két évben, országos kisáilattenyésztésí kiállításokat pedig minden négy évben rendeznénk maja. Közben más-más állam rendezné évente a nemzetközi galambbemutatókat, illetőleg házinyúlkiállításokat. Első ízben rendezünk nemzetközi kanári-hangversenyt és egzotikus-madár kiállítást Bratislavában a Kultúra és Pihenés Parkjában jövő év január második felében. Ezen a nemzetközi akción részt vesz Csehszlovákián kívül Magyarország, az NDK, Lengyelország és Jugoszlávia. A kisállattenyésztés szórakoztató, időkitöltő és tevékeny pihenést nyújtó jellegén kívül nevelő hatást is gyakorol művelőire, hiszen a kiváló zooteclinikusok zöme kezdetben a kisállatokkal kísérletezett tulajdonságkialakító továbbtenyésztést, esetleg keresztezést végezve. Az ismeretfejlesztésen kívül, egyes galambfajták, Illetőleg kisállat fajták az egyénnek, valamint a társadalomnak gazdasági jövedelmet is jelentenek. Ezért fontos és társadalmilag hasznos a kisállattenyésztés. A különféle kiállítások a kitűzött cél sikeres elérésének nyílt bemutatását jelentik. KUCSERA SZILÄRD Parúkás galamb, sárga színváltozatban, pnnlszáina 95. Tenyésztője Sfráiiavský Jnzef (Bratislava). Angol pávagalamb, fehér színváltozatban, tiszteletdíjas, értékelő puntszáma 96. Tenyésztője Nosálová Eva (Ban. Bystrica). Komáromi bukókeringű, sárga színváltozatban, tiszteletdíjas, pontszáma 94. Tenyésztője Viola Lajos (Komárom]. Német kiállítási postagalauib, kék színváltozatban, fekete szárnyszalagokkal. A tiszleletdíjat 95 pontszámnial kapta. Tenyésztője Oberué Vladimir (Martin). (A szerző felvételei.)
