Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-18 / 46. szám

/ < * иь REJTÉLYES BŐRBETEGSÉG Mind több hal, köztük kü­lönösen sok pisztráng pusz­tul el egy rejtélyes bőrbe­tegség kövekeztében Bajor­ország és Ausztria vizeiben. Ä veszteség időnként az ál­lomány 40 százalékát Is el­éri. A betegség kórokozója egy vírus. A vizek, különö­sen a mosószerek miatti, növekvő szennyeződése elő­segíti a_megbetegedést. A beteg halaknál elsősorban á fejen, a kopoltyűn, a fa­rok részén és a hátuszonyo­kon tapasztalható súlyos bőrelváltozás. Egész bőrfe­lületek halnak el, amelyek­re gombák telepednek és ez vezet végül is a halak pusz­tulásához. A SZIBÉRIAI TOK gyursaliban növekszik Euró­pában. Maljutin V. és Stro­­ganova N. 1956 óta foglal­kozik a szibériai tok (Aci­­penser baeri) európai vizek­ben (pl. a Finn- és Rigai­­öbölben, a Ladoga-tóban stb.) való honosításával. Az eddigi vizsgálatok alapján kiderült, hogy ezek a halak az európai vizekben kétszer süt háromszor olyan gyor­san növekednek, mint ere­deti lelőhelyükön. Mindez többek közt azzal magya­rázható, hogy új élőhelyü­kön lényegesen melegebbek a vizek, mint a régiben s ez gyorsabbá teszi anyagcseré­jüket. (Rübovodsztvo i Rübolovsztvo) VILÁGÍTÓ TENGER Puerto Rico déli partján, ha Pargueránál 200 hektár nagyságú természetvédelmi területet alakítottak ki. E vízterület arról nevezetes, hogy itt tömegesen élnek olyan egysejtűek, melyek éjjel foszforeszkáló fényt bocsátanak ki testükből. A 0,2 mm nagyságú mikroor­ganizmusokat most a külön­böző vegyigyárak veszélyez­tetik, azáltal, hogy szennye­zett vizüket e tengersza­kaszba bocsátják. Kipusztu­lásuk még az idegenforgal­mat is fenyegeti, hiszen év­­röl-évre a "turisták tízezrei zarándokolnak ha Parguerá­­ba, hogy az éj leple alatt csónakokból megszemléljék a világító egysejtűek töme­gét. Az evezők színpompás „tűzijátékot“ gerjesztenek a vízben. Szerény díjazásért a csónakokat kísérő helybe­liek közül valaki mindig beugrik a vízbe, majd né­hány másodperc múlva, a­­mikor a felszínre emelke­dik és a csónakra felkapasz­kodik, teste tetőtől talpig Wlágít. (Frankfurter) A horgász rendszerint két ricacsalit még a keszegek is cú'lal megy a vízpartra: elkerülték. egyrészt azért, a szabad leve­gőn tartózkodva pihenjen, más­részt, hogv halat fogjon. így társítja a kellemest a hasznos­sal. Van azonban olyan horgász, aki fittyet hány a jó levegőnek, s fő dolognak a halfogást tart­ja, de ennek az ellenkezője is előfordul. Sőt akad nyugodt és nyugtalan horgász is. Az elsők tehát a nyugodt horgászok csoportjába, a végte­len türelemmel rendelkező pon­­tyozók közé sorolhatók, akik szabadságuk alatt heteken át naphosszat üldögélnek a víz­parton, kapásra várva, a beete­­■ tett helyen. Sokszor hiába, mert mondjuk a ponty étvágyának nem kedvez a légnyomás, a szél iránya stb. Tapasztalt horgászok nem hiába mondogatják, hogy pon­tyot fogni nemcsak akarni, ha­nem tudni is kell, ami nem csupán abból áll, hogy bedob­juk a horgot, hanem egyebek-Másnap reggel ismét fogtuk a készséget, s ugyanarra a hely­re telepedtünk le. A bedobott horog úszójának környékére 4—5 szem főtt kukoricát hají­tottunk, s vártunk a jó szeren­csére. Valahogy megéreztük, hogy aznap a ponty nem kerül el bennünket. Hét óra tájban be is következett a kapás. Az úszó egy pillanat töredéke alatt mélyen a víz alá merült, mire a bothoz ugrottam, s azon­nal bevágtam. Éreztem, hogy jókora példány akadt a horog­ra. Fárasztani kellene, de ho­gyan, hiszen jobbról-balról s elöl is bokor van, s még a magas part is akadályoz a sza­bad mozgásban. A zsákmányt szerettük volna mielőbb a parton látni, ezért eredményes fárasztás után a fol?ő szélébe vontattam. Szép példány — mondogattam. He­lyesebben volt, mert a szintén 4—5 kg-os ponty amit a 35-ös szilonnal megkíséreltem kiemel­ni, elszakadt és a vízszéli se­kély iszapba zuhant, ahol né­hány pillanatig kábán feküdt, s mivel nem tudtam a meredek partról hozzáférni, pofájában a horoggal, lassan elúszott. Mi ebből a tanulság? Mi más lenne, mint az, hogy a pontyo­­zó horgász soha ne menjen a vízpartra kiemelőháló nélkül. Ha ellenkezőleg cselekszik és elúszik a hal, senki mást nem okolhat, csak önmagát. Ezt, mint a történet is bizonyítja, a magam kárára kellett megta­nulnom, de aztán soha többé nem mentem a vízpartra ki­emelő nélkül. bői is. A pontyozás tehát amellett, hogy a maga nemében szóra­koztató szabadidő-töltés, de ha nem vagyunk eléggé szemfüle­sek, sokszor bosszúsággal is jár. A furfangos ponty megtré­fálja a horgászt azzal, hogy megvárakoztatja, s amikor az a legkevésbé számít rá, óvatlan pillanatban az egész horgász­készséget magával ragadja. Augusztus közepe táján, egyik kellemes reggelen fiam társa­ságában könnyű — 35-ös szilon­nal fölszerelt — horgászkész­séggel kiemelő háló nélkül az Ipolyra mentünk. Olyan helyen telepedtünk le, ahol korábban beetettünk, s emellett hazulról is közel volt, ami viszont azzal az előnytelenséggel járt, hogy a vízpart magas volt, ami ka­pás esetén problémát okozha­­tott a hal kiemelésénél. Akkortájt azonban a pontyo­­zó horgászok kapástalanságra panaszkodtak, ezért gondoltam, ha nem fogunk pontyot, semmi sem történik, hiszen a jó leve­­ж gő is fölér egy jó fogással. Be­dobtuk a horgot, s mert az úszó meg se rezzent, kilenc óra tájban hazatértünk — a kuko-Mások okulására enyhén a tárcsára tekertem a szilont, ahelyett, hogy szükség esetén engedtem is volna vala­melyest a hal akaratának. Von­tatás közben a szép 4—5 kilós pontypéldány a víz színére ve­tette magát, farkával hatalma­sat csapott. Elszabadult. Bizo­nyára úgy akadt be a horog, hogy kiszakadt a pofájából. Nem maradt számunkra más, mint az, hogy beismerjük hi­bánkat , s nem kis bosszúság­gal hazamenjünk. A következő reggelen ugyan­csak lementünk, s a horog be­dobása után félórára ismét ka­pás következett. Annak rendje és módja szerint bevágtam, s most már jobban ügyeltem a fárasztásra. Nem volt sietős a dolog, hiszen a ponty egyre jobban lankadt erejében. Az Igaz, hogy ugyanaznap dél­utánján némileg kárpótolt, egy kétkilós ponty, de az is való­ság, hogy további két kapást elszalasztottam. Az egyiket a kelleténél korábban vágtam be, a másiknál pedig elkéstem. Ak­kor kaptam fel a horognyelet, amikor a ponty méternyi szi­lont az orsóról legöngyölített, s amikor bevágtam, már késő volt, kiköpte a kukoricacsalis horgot. Áz elmulasztott két kapásért a kővetkező reggelen egy 2,5 kg-os ponty akadt kárpótlás­ként a horogra, de ez sem fe­ledteti a két elszabadult nagy pontyot, — nem lehet n hor­gász javára írni. Legyen ez ta­nulság mások okulására. — kai — 2 ш 2.S a 'D > a?ől eв c j Л '03 ( n л í *2 -o t £ >» i N ÖC7 'KJ « N J M c :í JS (Л :: 'Я 'Я I > U 'C a сл и -3 d я ca i аз з? чЦ*6. i о I КЗ . -Ж ! :0 I а S3 03 < »N . . ; ТЗ аз . 1 сл Я 'Я с -N ~ ! 2 1 £ Й i я а: Я", I KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT é HALÁSZ* Szlovák hegyes galamb, fekete szíuváltnzatban fehér szárnyszalaggal. Ezen új szinrajzú vál­tozat nemesítője Petrikoviő Rudolf (Bošany). Angol hegyes galamb, fekete színváltozaiban, sainpion. Tenyésztője Sumuj Rudolf (Mariin). 23. SZÁM M72. NOVEMBER 1B. • A TARTALOMBÓL ■k Szlovákia galamb­kiállításáról + A levegőcsere módja és eszközei-É Friss-e a „friss tojás?“-f- Jó tudni ± Légzőszervi baromfi-betegségek © Korszerű vadetetés (§) Vadlövés helyett © Egy fácánosban Q Vadkacsatenycsztés — mesterséges úton A Egy horgásszervezet életéből A Külföldi vizeken Д Mások okulására SZLOVÁKIA galambkiAllItAsAról Idén az össz-szlovákiai galambkiállítást a trenčíni textilipari szakágazati igazgatóság di­vatbemutató pavilonjaiban rendezték meg. A nagyszabású kiállításról, valamint további ak­ciókról a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövet­sége KB egyik vezető dolgozójától, Maar Istvántól érdeklődtünk, aki e kiállítás titkári tisztségét töltötte be és titkára a SZKSZ KB galambtenyésztési szakbizottságának is. — Milyen a jellege ezen őszi galambkiállításnak? — érdek­lődtünk. — össz-szlovákiai jellegű ez a kiállítás, amelyen egyaránt láthatók a dísz- valamint a haszonfajták. Harmincnyolc ga­lambfajtát mutatunk itt be kit lönféle színváltozatban. (Folytatás a 3. oldalon.) 1 Az első látogatók. , v' r V, , , :!»• . V Amerikai king tyűkgalamb, tiszteletdíjas, pontszáma 96. Te­nyésztője Janco Ján (Vei. Stankovce. (Kucsera Szilárd felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents