Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-18 / 46. szám
/ < * иь REJTÉLYES BŐRBETEGSÉG Mind több hal, köztük különösen sok pisztráng pusztul el egy rejtélyes bőrbetegség kövekeztében Bajorország és Ausztria vizeiben. Ä veszteség időnként az állomány 40 százalékát Is eléri. A betegség kórokozója egy vírus. A vizek, különösen a mosószerek miatti, növekvő szennyeződése elősegíti a_megbetegedést. A beteg halaknál elsősorban á fejen, a kopoltyűn, a farok részén és a hátuszonyokon tapasztalható súlyos bőrelváltozás. Egész bőrfelületek halnak el, amelyekre gombák telepednek és ez vezet végül is a halak pusztulásához. A SZIBÉRIAI TOK gyursaliban növekszik Európában. Maljutin V. és Stroganova N. 1956 óta foglalkozik a szibériai tok (Acipenser baeri) európai vizekben (pl. a Finn- és Rigaiöbölben, a Ladoga-tóban stb.) való honosításával. Az eddigi vizsgálatok alapján kiderült, hogy ezek a halak az európai vizekben kétszer süt háromszor olyan gyorsan növekednek, mint eredeti lelőhelyükön. Mindez többek közt azzal magyarázható, hogy új élőhelyükön lényegesen melegebbek a vizek, mint a régiben s ez gyorsabbá teszi anyagcseréjüket. (Rübovodsztvo i Rübolovsztvo) VILÁGÍTÓ TENGER Puerto Rico déli partján, ha Pargueránál 200 hektár nagyságú természetvédelmi területet alakítottak ki. E vízterület arról nevezetes, hogy itt tömegesen élnek olyan egysejtűek, melyek éjjel foszforeszkáló fényt bocsátanak ki testükből. A 0,2 mm nagyságú mikroorganizmusokat most a különböző vegyigyárak veszélyeztetik, azáltal, hogy szennyezett vizüket e tengerszakaszba bocsátják. Kipusztulásuk még az idegenforgalmat is fenyegeti, hiszen évröl-évre a "turisták tízezrei zarándokolnak ha Parguerába, hogy az éj leple alatt csónakokból megszemléljék a világító egysejtűek tömegét. Az evezők színpompás „tűzijátékot“ gerjesztenek a vízben. Szerény díjazásért a csónakokat kísérő helybeliek közül valaki mindig beugrik a vízbe, majd néhány másodperc múlva, amikor a felszínre emelkedik és a csónakra felkapaszkodik, teste tetőtől talpig Wlágít. (Frankfurter) A horgász rendszerint két ricacsalit még a keszegek is cú'lal megy a vízpartra: elkerülték. egyrészt azért, a szabad levegőn tartózkodva pihenjen, másrészt, hogv halat fogjon. így társítja a kellemest a hasznossal. Van azonban olyan horgász, aki fittyet hány a jó levegőnek, s fő dolognak a halfogást tartja, de ennek az ellenkezője is előfordul. Sőt akad nyugodt és nyugtalan horgász is. Az elsők tehát a nyugodt horgászok csoportjába, a végtelen türelemmel rendelkező pontyozók közé sorolhatók, akik szabadságuk alatt heteken át naphosszat üldögélnek a vízparton, kapásra várva, a beete■ tett helyen. Sokszor hiába, mert mondjuk a ponty étvágyának nem kedvez a légnyomás, a szél iránya stb. Tapasztalt horgászok nem hiába mondogatják, hogy pontyot fogni nemcsak akarni, hanem tudni is kell, ami nem csupán abból áll, hogy bedobjuk a horgot, hanem egyebek-Másnap reggel ismét fogtuk a készséget, s ugyanarra a helyre telepedtünk le. A bedobott horog úszójának környékére 4—5 szem főtt kukoricát hajítottunk, s vártunk a jó szerencsére. Valahogy megéreztük, hogy aznap a ponty nem kerül el bennünket. Hét óra tájban be is következett a kapás. Az úszó egy pillanat töredéke alatt mélyen a víz alá merült, mire a bothoz ugrottam, s azonnal bevágtam. Éreztem, hogy jókora példány akadt a horogra. Fárasztani kellene, de hogyan, hiszen jobbról-balról s elöl is bokor van, s még a magas part is akadályoz a szabad mozgásban. A zsákmányt szerettük volna mielőbb a parton látni, ezért eredményes fárasztás után a fol?ő szélébe vontattam. Szép példány — mondogattam. Helyesebben volt, mert a szintén 4—5 kg-os ponty amit a 35-ös szilonnal megkíséreltem kiemelni, elszakadt és a vízszéli sekély iszapba zuhant, ahol néhány pillanatig kábán feküdt, s mivel nem tudtam a meredek partról hozzáférni, pofájában a horoggal, lassan elúszott. Mi ebből a tanulság? Mi más lenne, mint az, hogy a pontyozó horgász soha ne menjen a vízpartra kiemelőháló nélkül. Ha ellenkezőleg cselekszik és elúszik a hal, senki mást nem okolhat, csak önmagát. Ezt, mint a történet is bizonyítja, a magam kárára kellett megtanulnom, de aztán soha többé nem mentem a vízpartra kiemelő nélkül. bői is. A pontyozás tehát amellett, hogy a maga nemében szórakoztató szabadidő-töltés, de ha nem vagyunk eléggé szemfülesek, sokszor bosszúsággal is jár. A furfangos ponty megtréfálja a horgászt azzal, hogy megvárakoztatja, s amikor az a legkevésbé számít rá, óvatlan pillanatban az egész horgászkészséget magával ragadja. Augusztus közepe táján, egyik kellemes reggelen fiam társaságában könnyű — 35-ös szilonnal fölszerelt — horgászkészséggel kiemelő háló nélkül az Ipolyra mentünk. Olyan helyen telepedtünk le, ahol korábban beetettünk, s emellett hazulról is közel volt, ami viszont azzal az előnytelenséggel járt, hogy a vízpart magas volt, ami kapás esetén problémát okozhatott a hal kiemelésénél. Akkortájt azonban a pontyozó horgászok kapástalanságra panaszkodtak, ezért gondoltam, ha nem fogunk pontyot, semmi sem történik, hiszen a jó leveж gő is fölér egy jó fogással. Bedobtuk a horgot, s mert az úszó meg se rezzent, kilenc óra tájban hazatértünk — a kuko-Mások okulására enyhén a tárcsára tekertem a szilont, ahelyett, hogy szükség esetén engedtem is volna valamelyest a hal akaratának. Vontatás közben a szép 4—5 kilós pontypéldány a víz színére vetette magát, farkával hatalmasat csapott. Elszabadult. Bizonyára úgy akadt be a horog, hogy kiszakadt a pofájából. Nem maradt számunkra más, mint az, hogy beismerjük hibánkat , s nem kis bosszúsággal hazamenjünk. A következő reggelen ugyancsak lementünk, s a horog bedobása után félórára ismét kapás következett. Annak rendje és módja szerint bevágtam, s most már jobban ügyeltem a fárasztásra. Nem volt sietős a dolog, hiszen a ponty egyre jobban lankadt erejében. Az Igaz, hogy ugyanaznap délutánján némileg kárpótolt, egy kétkilós ponty, de az is valóság, hogy további két kapást elszalasztottam. Az egyiket a kelleténél korábban vágtam be, a másiknál pedig elkéstem. Akkor kaptam fel a horognyelet, amikor a ponty méternyi szilont az orsóról legöngyölített, s amikor bevágtam, már késő volt, kiköpte a kukoricacsalis horgot. Áz elmulasztott két kapásért a kővetkező reggelen egy 2,5 kg-os ponty akadt kárpótlásként a horogra, de ez sem feledteti a két elszabadult nagy pontyot, — nem lehet n horgász javára írni. Legyen ez tanulság mások okulására. — kai — 2 ш 2.S a 'D > a?ől eв c j Л '03 ( n л í *2 -o t £ >» i N ÖC7 'KJ « N J M c :í JS (Л :: 'Я 'Я I > U 'C a сл и -3 d я ca i аз з? чЦ*6. i о I КЗ . -Ж ! :0 I а S3 03 < »N . . ; ТЗ аз . 1 сл Я 'Я с -N ~ ! 2 1 £ Й i я а: Я", I KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT é HALÁSZ* Szlovák hegyes galamb, fekete szíuváltnzatban fehér szárnyszalaggal. Ezen új szinrajzú változat nemesítője Petrikoviő Rudolf (Bošany). Angol hegyes galamb, fekete színváltozaiban, sainpion. Tenyésztője Sumuj Rudolf (Mariin). 23. SZÁM M72. NOVEMBER 1B. • A TARTALOMBÓL ■k Szlovákia galambkiállításáról + A levegőcsere módja és eszközei-É Friss-e a „friss tojás?“-f- Jó tudni ± Légzőszervi baromfi-betegségek © Korszerű vadetetés (§) Vadlövés helyett © Egy fácánosban Q Vadkacsatenycsztés — mesterséges úton A Egy horgásszervezet életéből A Külföldi vizeken Д Mások okulására SZLOVÁKIA galambkiAllItAsAról Idén az össz-szlovákiai galambkiállítást a trenčíni textilipari szakágazati igazgatóság divatbemutató pavilonjaiban rendezték meg. A nagyszabású kiállításról, valamint további akciókról a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége KB egyik vezető dolgozójától, Maar Istvántól érdeklődtünk, aki e kiállítás titkári tisztségét töltötte be és titkára a SZKSZ KB galambtenyésztési szakbizottságának is. — Milyen a jellege ezen őszi galambkiállításnak? — érdeklődtünk. — össz-szlovákiai jellegű ez a kiállítás, amelyen egyaránt láthatók a dísz- valamint a haszonfajták. Harmincnyolc galambfajtát mutatunk itt be kit lönféle színváltozatban. (Folytatás a 3. oldalon.) 1 Az első látogatók. , v' r V, , , :!»• . V Amerikai king tyűkgalamb, tiszteletdíjas, pontszáma 96. Tenyésztője Janco Ján (Vei. Stankovce. (Kucsera Szilárd felvételei)
