Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-18 / 46. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1972, november 18. Ä hektáronkénti ÖMAGMENNYISÉG ■ ^inl szabályozásáról HOZZÁSZÓLÁS A „MÜLT ÉVI TAPASZTALATOK AZ ÖSZIBÜZÄRÖL“ CÍMŰ CIKKHEZ Dr. Frideczký Ákos professzor fenti írását nagy érdeklődéssel olvastam. Gondolom, figyelmezte­tése megértésre talál mindazoknál, akiknek a belterjes gazdálkodás szívügyük. Hiszen az embert a hi­deg rázza, amint olvassa, hogy tapasztalat hiánya miatt nem áll­ták rendelkezésre megbízhaté ada­tok, melyek szakszerűen limitálták volna egyes búzafajták vetőmag­­mennyiségét. így a termelők 7, 6, 5 és 4 millió csíraképes mag kö­zött határozták meg a vetőmag mennyiségét, ami jóformán kétsze­rese a vethető mennyiségnek. E sorok olvasása után eszembe jutott, hogy már a múltban is tud­tuk, a gabonafélék szúrt vetése azért nem felelt meg a belterjes gazdálkodás követelményeinek, mert egyenlőtlen volt, így a mag takarása, a vetés mélysége sem jó, s egyúttal vetömagpazarlással is kapcsolatos. Ezért a sorbavetögé­­pek használatát propagáltuk. A szakemberek már régebben bizonyították a gyakorlati földmű­vesek előtt, hogy alapjában véve a sorbavetés sem tökéletes, mert az egyes növényeknek nem nyújt elegendő s megfelelő tenyészterü­­letet már azáltal sem, hogy sorba veti a magot, de ezenfelül a so­rokban vállakozóan sűrűbb és ril­kabb a vetés. Jól tuktuk, hogy a tö­kéletes munka az lenne, ha min­den egyes gabonatőnek egyenlő tenyészteriilet jutna. Már régen is foglalkoztak olyan gépek készíté­sével, melyeknek használata biz­tosíthatta, hogy a földbe juttatott magból egymástól távolabb kikelő növények a jobban elosztott te­­nyészteret megfelelőbben kihasz­nálják és kevésbé gátolják egy­mást a fejlődésben. Dvorak által szerkesztett ilyen vetőmagszívó­­gép a gyakorlatban nem terjedt cl. Rátkay Frigyes a vetőgép csorosz­­lyájába szerelt magszúrú-lécek a csoroszlyák szélesítését tették le­hetővé. Így a csoroszlyák közti sorközök szükebbek lettek, ám kevésbé tiszta vagy rögös földben nehéz volt velük dolgozni, de ezt a hátrányt is megszűntette azzal, hogy két vetöládát és két sor cso­­roszlyát szerelt a vetőgépre, s a hátsó láda csoroszlyái pontosan felezték az első láda csoroszlyái közti teret. A gép nem 12, hanem В cm-es sortávolságra vetett. Mind­egyik láda fél magmennyiséget fo­gadott be és szórt ki. A tenyésztér tökéletes elosztását a gabonavetés sortávolságát a szemenként! vetést így biztosította. ; Erre a célra is szerkesztettek a múltban gépeket, de azok üzeme­lése nem volt eléggé gyors és azért a gyakorlati termesztésben a sorvetőgépekkel eredményesen nem versenyezhettek, még akkor sem, ha a kiválóan porhanyó tala­jokon bizonyos sikerrel használ­hatták. A mai fejlett időszakban érde­mes lenne ezekre is gondolni és a tényészterületet jobban biztosító gépek szerkesztésének gyártásával foglalkozni. A cikk írója hangsúlyozta to­vábbá. hogy a helyes sur- és nü­­vénytávolság problémájának meg­értéséhez tudni kell, hogy minden növénynek élettérre van igéuye. Grabner véleménye szerint a ga­bonafélék fejlődésére kedvezőtlen termesztési viszonyok közt több, kedvezőek közt kevesebb magot kell vetnünk, de ez utóbbi eset­ben sem bízzuk a termést a bok­­rosodás sikerére. Az adott ter­mesztési és természeti viszonyok, valamint az azok alapján szerzett tapasztalatok döntőek abban, hogy a különböző termöeröben lévő és eltérő időben vetett területeken mennyi vetőmagot használjunk az ott elérhető legjobb gabonatermés biztosítása céljából. Tehát az ósz­­szel jól kikelt és elég sűrű gabo­navetések a téli időjárás viszon­tagságai miatt tavaszra erősen megritkulhatnak. Ezért az olyan gabonafajtáknál, amelyeknél a téli ritkulás gyakori, szintén megfele­lő vetőmagmennyiséggel kell ezt ellensúlyozni, hogy tavaszudás után kellő sűrűségű és jó termő­­erőben lévő vetést nyerhessünk. Ellenben ott, ahol a május—júniusi időjárás az esztendők túlnyomó részében kedvezőtlen vagy túlsá­gosan csapadékos, a ritkább vetés a megfelelőbb, mert ilyen esetek­ben a kalászosok erőteljesen fej­lődnek és dúsabb levélzetű, erőtel­jesebb a növény, sűrű vetés esetén túlságosan beárnyékolják saját szalmájukat. Ez természetszerűleg a megdő­lés előmozdítója. Az említett pél­dák mutatják, hogy a gabona ve­­tésállománya szabályozásának si­kere a vetőmagmennyiség útján sokféle tényezőn múlik. De ha ezek figyelembevételével s az adott viszonyok közt szerzett tapasztala­tok felhasználásával (vetési mód, sortávolság, vetési mélység, vető­­magmennyiség, talajtrágyázás, ta­­lajmunkálás, a mag nagysága, faj­tája stb.) állapítjuk meg a vethető mag mennyiségét, akkor jó ter­mést érünk el, s a minőséget is nagyban előmozdíthatjuk. Dr. Frideczký professzor külön hangsúlyozta azokat a követelmé­nyeket, melyekre a tenyészterület kijelölésénél ügyelni kell. így pél­dául az egyes búzafajták igényére, genetikai tulajdonságára, bokroso­­dására és regeneráló képességére hívja fel a figyelmet. Mindezekhez külön hangsúlyoz­nám, hogy a hektáronkénti vető­mag mennyiségét a gabonaszemek nagysága is jelentékenyen befolyá­solja. Ennek figyelembevétele a­­zért fontos, mert ugyanazon gabo­naféle különböző fajtáinak a vető­magja nagyon eltérő súlyú és nagyságú lehet. Ezt pedig úgy ál­lapíthatjuk meg, (ha térfngatmérö nem áll rendelkezésünkre), hogy megszámláljuk, mennyi mag megy egy deciliterbe, s annak alapján egy literbe, valamelyik gabonafaj­tából. Ahol a vetésre kerülő mag mennyiségét kilogrammban szá­mítják, ott ezt az ezermagsúly alapján végezheti olymódon, hogy 500 + 500 magot megszámlálnak és mindegyik csoport lemérése után azok átlagát kettővel szorozzák, ígv állapíthatják meg az ezermag­­súlyt. Például az ép magvú'búza ezer­­magsúlya fajták szerint változóan 27—42 gramm között váltakozhat. Esetenként ezen alul vagy felül is lehet. A szorult magvú búzák ezer­­magsúlya 20 gramm alatt is van. Az olyan búzából, melyeknek ezer­­magsúlya 40 gramm, 40 kg « I millió gabonaszemmel, tehát egy mázsa magot vetünk katasztralis holdanként, mely területre 2 mil­lió 500 ezer búzaszem jut. A 30 grammos búza 1 millió magjának t súlya csak 30 kg. Ha ebből is egy mázsát vetnénk, az említett terü­letre 3 millió 333 ezer 333 mag jutna, vagyis*833 ezer 333 maggal több, mint az előbbi esetben. Ez a termést már nagymértékben (így vagy úgy) befolyásolja. Az utóbbi esetben túl sűrű, a nagyobb vető­mag használata esetén túlságosan ritka vetést adhat, melynél az egyes gabonatövek nem képesek a nagyobb tenyészterületet megfele­lő terméssel hasznosítani. A szerző említi továbbá, hogy az előző őszi és tavaszi szárazságtól való félelemben sok termelő hek­táronként 7 millió csiraképes ma­got is vetett. Hogy ezt a nagy pa­zarlást a jövőben elkerüljük, a ve­tőmag mennyiség megállapításánál az ezermagsúlyt vagy a litermag­­számot és a fent ismertetett mó­dokat kell szem előtt tartani. KMOSKÖ LÄSZLÚ. mérnök A: egyes mezőgazdasági üzemek ** termelési eredményei azt bizo­nyítják, hogy ott, ahola pártfunkcio­náriusok és a vezető beosztásban lévő dolgozók együttműködnek, ott min­den tekintetben jő munkát végeznek. Végeredményben tőlük függ, hogy a párttagok és az egész munkaközös­ség hogyan viszonyul egyes problé­mákhoz, — lényegesen befolyásolják a párt vezető szerepét. Ezt tapasztal­hattuk többek közt a Slovenské Nové Mesto-i Állami Gazdaságban az össz­­tizemi pártbizottság tagjairól. Tiszte­lik, szeretik őket a gazdaságban és a részlegeken, mert jól dolgoznak. Ez megmutatkozik a gazdaság egyre na­gyobb fejlődésében is. A pártszervezetek az utóbbi időben, de főleg а XIV. pártkongresszus, s a CSKP KB februári és áprilisi plenáris ülései után, fokozott figyelmet fordí­tanak a feladatok teljesítésére. A párt szerveinek határozatai töltik ki tevékenységük minden területét. Az összüzemi bizottság irányítása alá hat alapszervezet (99 párttag) tartozik, tehát nem nagy pártszerve­zetről van sző. Ha azonban azt is hozzátesszük, hogy a hat alapszerve­zet hat részleg, párttagjait fogja egy­be, s hogy ezek a részlegek elég tá­vol esnek egymástól, akkor elgondol­hatjuk, hogy irányításuk nem lehet könnyű. Az eredményes kádermunkának kö­szönhető, hogy a párttagok soraiból egyre több olyan fejlett dolgozó ke­rül ki, akiket a gazdasági vezetésben felelős beosztásba lehet helyezni. Ezek kellő politikai és szakmai neve­lésben részesülnek. Az eddigiek so­rán így lett Kalán János gazdaságve­­zetö, Fedorka László zootechnikus, Jozef Lodič mechanizátor, Veronika Marcinková gazüaságvezető stb. Az állami gazdaság legjobb alap­szervezetének a borait (bárait) tart­ják, melynek 32 tagja van, közülük egy két kivételével mindnyájan aktí­van részt vesznek a pártmuiik'áüan, rendszeresen járnak a gyűlésekre, s a felmerülő kérdésekkel kapcsola­tosan véleményt nyilvánítanak stb. Az alapszervezet elnöke Kalán János gaz­­daságvezetö, aki munkásként került jelenlegi beosztásába, s azóta sokat javult a gazdasági tevékenység. A ba­­raiak megszerették egyenességéert, harcosságáért. Munkájának végzésé­ben nagy segítséget kap a pártszerve­zet bizottágának tagjaitól és az ossz-A jó eredményekért dolgozni kell üzemi pártbizottság elnökétől, Ré­­pánszky Jánostól. Nem mondhatjuk el ugyanezt a gazdaság másik részlegéről, a trüái­­ről (toronyairól), ahol a pártszerve­zet elnöke Bajzák István. A csúcsbi­zottságnak ez az alapszervezet okoz­za a legtöbb fejtörést. Ugyanis ez az állami gazdaság leggyengébb alap­szervezete, ami visszatükröződik a gazdasági eredményekben is. Csupán a hízőmarhák súlygyarapodásában érnek el közepes eredményt. A 0,82 kg-os napi darabonkénti súlygyarapo­dást is csak Tomko Erzsébet tartja. A többiek eredményei jóval az üzemi átlag alatt vannak. Már ebből is lát­ható, hogy az alapszervezet bizott­sága valahogy nem képes a gazdasá­got megfelelően összefogni, s a mun­kaközösséget helyes irányba terelni. A párttagok a gyűlésekre sem járnak rendszeresen. A dolgok ide íajulásá ért persze nemcsak az alajjszervezet elnöke és a gazdaságvezető, hanem egyben a csűcsbizottság is felelős. Már régen észrevehették, hogy ebben az alapszervezetben valami nincs rendjén, s mégsem vontak felelősség­re senkit. Az igazgatóságnak s a csúcsbizottságnak konkrétabb segít­séget kellene nyújtania ennek az alapszervezetnek, hogy felzárkózhas­son a többi példás részleg alapszer­vezetei mögé. Szép eredménnyel dicsekedhetnek a Kajla tanyai részleg kommunistái, ahol az alapszervezet elnöke Fedor­ka László. Ezen a részlegen a napi tehenenként! fejési átlag 11,28 liter. Mindez Márton János bácsi érdeme is, aki ezt a fejési átlagot évek óta tart­ja. A hízómarháknál Verne Béla 0,90 kg napi átlagos súlygyarapodást ér el, de így sorolhatnánk a többieket is. Pozitívan kell értékelnünk Fedorka elvtárs és Gap János tevékenységét, melyet a gazdaság megszilárdításáért, a felmerült problémák megoldásáért kifejtettek. Jó munkaszervezéssel, a munkaerő ésszerű felhasználásával sikerült jó ütemben végezni az őszi mezőgazdasági munkákat, s télre ki­tűnő takarmányt készítettek be az állatoknak. A Slovenské Nové Mesto-i Állami Gazdaság kommunistái idén a hiá­nyosságok ellenére Is jó eredmények­ről adhatnak számot. A környékre jellemző talajviszonyok mellett búzá­ból átlagosan 25,7, s árpából 26,3, ku­koricából 50, cukorrépából 500, ta­karmányrépából 700, szőlőből 100— 150 mázsás hektárhozamot értek el. A pártszervezet csúcsbizottsága a gazdasági bizottsággal közösen ku­tatja a további fejlődés lehetőségeit. A 4308 hektáros gazdaságban kitűz­ték, hogy 126 hektár területét följa­vítanak, és 1300 hektáron bevezetik az öntözést. Ezzel egyidejűleg 453 hektár új szőlőt telepítenek. A szocialista munkaverseny kereté­ben vállait 444 ezer 585 korona érté­kű kötelezettséget sikeresen teljesí­tették, s lehetőség van rá, hogy év végéig túlszárnyalják. Végül el kell még íiiondanunk, hogy a csúcsbizottság az alapszerve­zetekben a párttevékenység tökélete­sítését a párt vezető szerepének ér­vényesítésével s befolyásának elmé­lyítésével, továbbá az ideológiai ne­velés fokozásával valósítja meg. En­nek érdekében a párttagság és a pár­ton kívüliek politikai nevelését hosz­­szú távra kidolgozott terv szerint oldják meg. ILLÉS BERTALAN WNAA/VWW^A/1 Tízmilliós Ez az összeg nagy érdeklődést vál­tott ki bennem s bizonyára másokban is, mert ki ne szeretne sok pénzről hallani és milliók felett rendelkezni. Nem sajnálva időt és fáradságot, Chanavára (Hanvára) utaztam, hogy tudomást szerezzek róla, mire költöt­ték a rengeteg pénzt. A szövetkezet fiatal zootechnikusá­­val a növendékmarhák mérésénél ta­lálkoztam. Amikor elvégezte munká­ját, végigkalauzolt a gazdasági udva­ron, bemutatta az építkezéseket. Cso­dálattal néztem, nem azért, mintha nem láttam volna olyan istállókat vagy állatokat, de meglepett a sok értékes újítás. Az udvarban a falu felé eső részben vannak a sertésistál­lók. A régi épületek nagy részét át­alakították. Kifutókat létesítettek s a trágya elszállítását is megoldották, így nagyban javultak a termelési tel­tételek. Sukula István a főiskola elvégzése után a nyugat-szlovákiai kerületben zootechnikusként dolgozott, s 1969- ben került ebbe a gazdaságba. Az ak­kori viszonvokröl beszélgetve a problémákat így ecsetelte: — Az 1969-es évben a Ghánával Efsz tagsága úgy látta, hogy a köve­telményeknek már nem felelnek meg a termelési viszonyok. Összefogásra, fokozottabb munkára volt szükség, hogy mindaz ami ma itt van, megva­lósulhasson. Kezdetben — mellék­üzemként — egy blokkveröt létesített a szövetkezet, melynek termelését 90 százalékban a gazdasági épületek készítésére, utak javítására használja fel. Ezenkívül a szövetkezet tagságá­nak előnyös feltételek mellett lakó­házak építésére anyagot biztosít. De jelentős még az Is, hogy a csúcsmun­kák idején tartalék munkaerőt képes átcsoportosítani a mezőgazdasági termelésbe, hogy. ott ne lehessen fennakadás. Az új sertéshizlalda 1970- ben épült, mely ma 20 vagonos évi kapacitással termel. Az épületben lehetőség nyílt a padlás területét húscsirke termelésére felhasználni, ezzel hat vagon többletterméket biz­tosítanak a népgazdaságnak. A munkafeltételek megfelelőek, — erről sikerült megyöződnöm. Női sze­mélyzet végzi a sertések és a csirkék gondozását, etetését. A választott ma­lacok napi súlygyarapodása 15 kg-os súlytól 0,56 kg. A csirkék nyolchetes beruházás korukban elérik az 1,46 kg-os vágó­súlyt, de az elhullás nagyon minimá­lis, nem éri el az 1 százalékot sem Az első és a második negyedévben 12 000—18 000 csirkét neveltek fel. A termelés bővítését a szarvasmar­ha-tenyésztésben valósítják meg, ugyanis erre itt nyílnak a legmegie­­lelőbb feltételek. A tejesborjak napi súlygyarapodása a háromnegyed év­ben átlagban elérte a 0,80 kg-ot, a növendékállománynál pedig a 0,65 kg-ot, a hizómarháknál viszont az 1,29 kg-ot. A szarvasmarha-tenyésztésben nagy fejlődés mutatkozik az állatállomány gyarapodásában, ami szükségessé tet­te az új, nagykapacitású, korszerűen berendezett istálló építését. 1972-ben kezdték egy 320 állatot befogadó te­hénistálló építését. Ebben az istálló­ban, ha elkészül, egy gondozóra 50— 60 szarvasmarha jut. Az építési beru­­zázási költségek 10 millió 142 ezer koronát igényelnek. Ezt részben saját, részben pedig 50 százalékos állami segélyből fedezik. Vezetőm felvilágo­sított, hogy a modern istálló a mai követelménynek megfelelő stílusban készült. Gépi berendezéseinek költ­ségei meghaladják a 2,5 millió koro­nát. A gumimatracos istállózási tech­nika a magasabb munkatermelékeny­ség egyik előfeltétele, hiszen a ha­gyományos istállókban egy dolgozó 50—60 tehénről semmiképpen sem tudna gondoskodni. A tervezett ha­táridő, melyre a munkálatokat sze­retnék befejezni, 1974 júniusának a vége. Ahogyan megismertem a dolgo­zókat, bizonyos vagyok benne, hogy a határidőt betartják. A szövetkezet növénytermesztése a múlt esztendőben fö termelési ágként szerepelt. Vetőmagtermesztéssel fog­lalkozott. Az állattenyésztés csak az utóbbi években kezdett a növényter­mesztéssel lépést tartani. Turisz Pál agronómus mindent el­követett, hogy a 970 hektáros szántó­­területei rendelkező gazdaság a maxi­mumot nyújtsa. A gépesítés terén a szövetkezet a Rimavská Sobota-i (ri­maszombati) járásban az elsők között van. Az utóbbi években a kézzel vég­zett munkák nagy részét sikeresen gépesítették. Ezek közé tartozik a kukoricatermesztés, ahol minden munkaműveletet gépesítettek. A látottakból arra következtettem, hogy Asztalos Márton elnök hozzá­értő szervező, aki jól kihasználja az adottságokat, nem sajnálja az időt s fáradságot, eredményesen irányítja a 226 tagot számláló szövetkezetét. Távozóban Juhász István közgaz­dász a háromnegyed évi nyilvántar­tásról tájékoztatott. Mosolyogva mu­tatta a pénzügyi nyilvántartást, mely­ből megállapíthattam, hogy a Chana­vai Efsz-ben valóban szorgalmasan dolgoznak. Az évi szilárd munkadíj­­alap 4 millió 597 ezer koronát tesz ki. Az egészévi termelés pedig 17,8 mil­lió koronát. Mondhatom, örvendetes ályen gazdaságot fölkeresni és ered­ményeikről számot adni. MORVÁI ILONA, Safankovo Jó szervezéssel... Munkába menet Tóth Nándor a szövetkezet agronómusa elmondta, hogy a gazdaság idén figyelembe vé­ve az állami mutatókat és a helyi adottságokat, 112 hektáron termoszt cukorrépát, melynek betakarítását szeptember közepén komplett gépesí­téssel kezdték. Ennél a munkaműve­letnél Topoľníkyban (Nyárasdon) is jól bevált a csehszlovák gyárlmánvú karéjnyesőgép, melynek napi teljesít­ménye 4—4,5 hektár közt váltakozott. Ezzel párhuzamban ugyancsak kima­gasló teljesítményt mutatóit a répa­szedőgép is. Az okszerű munkaszervezés követ­keztében jól haladt a répa elszállí­tása. Szeptember 11-ig 412 vagon répa elszállításával számoltak, de 430 va­gon répát juttattak el rendeltetési helyére, mivel az időjárás is nagyon jól kedvezett. Tóth elvtárs nem csekély büszke­séggel újságolta, hogy cukorrépából 420 mázsás hektárhozamot terveztek, de az eddigi adatok alapján több mint 550 mázsa répával számolnak hektáronként. Ez persze nem lepett meg, hiszen tisztában vagyunk a szó­­banforgó szövetkezet növénytermesz­tésének jő színvonalával. Érdemes megemlíteni továbbá azt is. hogy a gépjármüvek elfoglaltsága ellenére jó ütemet vett a mélyszántás. Ezeknél a munkálatoknál nagy segít­séget nyújt a szovjet gyártmányú Kirovec traktor. KRASCSEMICS GÉZA, Topulníky

Next

/
Thumbnails
Contents