Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-18 / 46. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. november 18. Az ideológiai munka fokozásával harcoljunk a jobboldali opportunista és revizionista nézetek ellen értelműen elfogadta azt a határoza­tot, amelyben csatlakozik a CSKP Központi Bizottsága elnökségének a CSKP XIV. kongreszsusa utáni ideoló­giai munka fö feladatairól szóló be­számolójához. a CSKP KB októberi ülésének határozataihoz, amelyeket saját tevékenységében kötelezőnek tart. Meghagyja az SZKP KB elnöksé­gének, hogy nyújtson segítséget a ke­rületi és járási pártbizottságoknak a CSKP KB októberi ülése határozatai­nak teljesítésében és rendszeresen ellenőrizze e határozatok teljesítését. Jóváhagyta, az SZLKP KB elnökségé­nek a párt ideológiai munkájáról és a CSKP KB októberi ülése határoza­taiból eredd feladatokról szóló beszá­molóját. Bratíslavában ülésezett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának plénuma és megvitatta az SZLKP KB elnökségének jelentését a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa ideológiai munkára vo­natkozó határozatainak teljesítését, valamint a CSKP KB októberi plénu­mának az ideológiai munkára való határozatból eredd leiadatokat. Az ülésen résztvett a CSKP KB küldött­sége is Vasit Bifaknak, a CSKP KB elnöksége tagjának és titkárának ve­zetésével. A kétnapos ülésen Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára tartott be­számolót az ideológiai munka gyakor­lati alkalmazásával kapcsolatban és az élénk vitában felszólalt Vasil Bifak elvtárs is, aki hangsúlyozta, hogy minden szakaszon előtérbe kell he­lyezni az ideológiai munkát. A párt ez irányban „A CSKP XIII. kongresz­­szusa után a pártban és a társadalom­ban kialakult válság tanulságaiból" indul ki és a (ö láncszem módszerét alkalmazza. Ezzel kapcsolatban kifej­tette, hogy a jobboldali opportuniz­mus ideológiai vereségének betetőzé­se hosszadalmas, állandó folyamat. Az ellene vívott harc a kommunisták mindennapi feladata a politikai, gaz­dasági és társadalmi élet valameny­­nyi szakaszán. Hangsúlyozta, az ideo­lógiai munka javításának szükségsze­rűségét, valamint azt. hogy a párt po­litikájának meg kell nyerni a dolgo­zók legszélesebb tömegeit, szilárdíta­ni kell bennük a szocialista építés eredményei feletti büszkeségérzetet. Mein kevésbé fontos feladat a haza­fiasság ápolása, a Szovjetunióhoz és az egész szocialista közösséghez való tartozás érzetének ápolása, mert ha nem lett volna Szovjetunió és a többi szocialista ország 1968-ban nyújtott internacionalista segítsége, akkor a helyzet a nemzetközi éleiben is az egész szocialista tábor kárára alakult volna. Beszéde további részeben meg­említette, hogy differenciáit eljárást kell választanunk az emberek tevé­kenységének megítélésénél, meg kell teremteni az egészséges bírálat lég­körét, nem szabad utat engedni a gyakorlati opportunizmusnak. El kell érnünk, hogy megerősödjék az embe­rek tudatában pártunk politikája he­lyességének érzete. Ľudovít Pezlár elvtárs fubeszámo­­lójában hangsúlyozta, hogy a CSKP KB nktóberi plenáris ülése, amelynek ha­tározatait az SZLKP KB teljes egészé­ben elfogadja, jelentés határkő a párt XIV. kongresszusa politikai irányvo­nalának feldolgozásában, az ideoló­giai területen is igazolta, hogy a párt felújította és megszilárdította az em­berek tudatában az alapvető szocia­lista értékeket. Az ideológiai munka ( fejlesztésében jelentős eredményeket értek el Szlovákiában. Ez azonban ! nem jogosít fel önelégültségre. A szó- 1 cialistaellenes és a jobboldali oppor- I tunista erők döntő politikai veresége , ellenére állandó elvszerű harcot kell vívni a jobboldali opportunizmus el- ' len, amely továbbra is a lövészéi y l 1 jelenti. Az előterjesztett jelentés első- i rendű célként tűzi ki azt a törekvést, , hogy az ideológiai munka terüleíén betetőzzék a jobboldali opportuniz­mus eszmei vereségét, szüntelenül for- 1 málják a szocialista embert, és a tu­dományos világnézet szellemében ne­veljék. Ezzel összefüggésben konkre­tizálják a pártszervek és szervezetek , ideológiai munkája valamennyi dönln szakaszának feladatait csakúgy, mint az elméleti és kulturális front, a mű­velődési rendszer, a szlovákiai társa­dalmi nemzeti és kulturális szerveze­tek feladatait, a dolgozók eszmei­­politikai színvonalának emelésében és tudatformálásában, a szocialista haza­­fiság és a proletár internacionalizmus szellemében. Az ideológiai munka fon­tos feladata szüntelenül fejleszteni a cseh és szlovák nemzet, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségek testvért kapcsolatait, kölcsönös együ­vé tartozásuk tudatát, megszilárdítani a csehszlovák szocialista föderáció rendszerét, amely a nemzetiségi kér­dés lenini megoldásából indul ki, és hozzájárul a csehszlovák szocialista rendszer megszilárdulásához, a cseh­szlovák állam erejéhez és egysegé­hez. Ezután Pezlár elvtárs hangsú­lyozta, hogy a gazdasági problémák elöretolása nem jelenti az ideológiai és politikai munka gyengítését. Min­den gazdasági döntés és a népgazda­ság irányítása egyidejűleg politikai döntés is, amely feltételezi és meg­követeli a párt eszmei nevelőmunká­jának állandó fejlesztését. A beszéd befejező részében kifejtette, hogy az ideológiai munka fejlesztését megkö­veteli a jelenlegi nemzetközi helyzet és a világ-forradalmi folyamai fejlő­désének foka, valamint azoknak a konkrét feladatoknak a bonyolultsága és igényessége, amelyek a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresz­­szusa politikai irányvonalának és programcéljainak realizálásából ered­nek. A párt ideológiai munkája minő­ségének elmélyítéséért teljes mérték­ben felelős valamennyi pártszerv és szervezet, s minden kommunista. Min­dent et kell követnünk azért, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB ideolo giai kérdésekkel foglalkozó plenáris üléseinek határozatai érvényesülje­nek a práttaguk és minden dolgozó mindennapi tevékenységében. Szlovákia Kummunista Partjának Központi Bizottsága a vita után egy-Belpolitikai kommentár A tappenzcsalok ellen... KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK az évforduló tiszteletére A Szovjetunió megalakulásának 50. és a Nagy Októberi. Szocialista Forra­dalom 55. évfordulója tiszteletére a bratislavai Obzor mozi kollektívája a vezető Halas elvtársnővel az élen, valamint a városi filmvállalat Csehszlo­vák-Szovjet Barátsági Szövetség tagjai elhatározták, hogy ők is bekap­csolódnak a szocialista munkabrigádok versenyébe. A politikai-nevelőmunka terén az ifjúság helyes ideológiai nevelését tart­ják legfőbb feladatuknak. Az első és a második ciklusú iskolák tanáraival karöltve kultúrműsorral egybekötött filmvetítéseket rendeznek, melyeken a fiatalság többek között megismerkedhet a szovjet filmgyártás fejlődésé­vel, a legismertebb rendezőkkel és színészekkel, valamint a szovjet embe­rek életével. Ebből az alkalomból a mozi előcsarnokában rendszeres kiállí­tásokat1 rendeznek, melyek a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját és fél évszázados fejlődését tükrözik. A filmszínház valamennyi dolgozója mindent elkövet annak érdekében, hogv az előadásokat, és a kultúrrendezvényeket minél többen látogassák. Emellett saját dolgozóik továbbképzését sem hanyagolják el. Az üzem ve­zetősége a szakszervezet dolgozóival karöltve hathatósan támogatja a fia­talokat, s gondoskodik arról, hogy az operatőrök még jobban elsajátítsák a vetítési technika fortélyait. Az Obzor mozi kollektívája kötelezettséget vállalt, hogy 1U5 százalékra teljesiti az évi látogatottságot s a be­mutatott filmek 30 százaléka szovjet gyártmányú lesz. További céljuk az, hogy egy dolgozó évi munkaprodukti­vitása 33 500 korona legyen. A szocialista kötelezettségvállaláso­kat havonta ellenőrzik es értékelik. Valamennyiük meggyőződése, hogy ezeket a vállalásokat határidőre tel­jesítik, sőt túl is lépik. J. D. A Cseh Szocialista Köztársaságban 1970. július 1-én bevezették a beteg­állományban lévő polgárok ellenőrzé­sét. A tapasztalatok alapján a Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma kísérletként a pne­­vidzai, a bratislavai és a košicei (kassai) járásban is megkezdte az otthon tartózkodó betegek ellenőrzé­sét, illetve látogatását, hogy meggyő­ződjön róla. bogy a betegek nem vé­geznek-e valamilyen munkát' abban az időszakban, amikor táppénzt kap­nak. Az eredmények értékelése után az SZSZK kormánya a múlt év októ­ber 27-én határozatot fogadott el a be­­tegellenörzési szolgálat ellenőrzésé­ről. A határozat értelmében a betege­ket nemcsak azért látogatják, hogy meggyőződjenek róla, hogy az orvos utasításainak megfelelően igyeksze­nek meggyógyulni, hanem azért is, hogy szükség esetén a szociális uol­­gozók házhoz küldik az orvost, és több esetben még a beteg nyugdíját is kiváltják a postán és hazavlszik a lakására. Tehát amint látjuk, a szol­gálatnak nemcsak ellenőrzési, hanem segítő szándéka is van. Szlovákiában 115-en tevékenykednek a felügyeleti és ellenőrzési szolgálatban és mind­annyian négyhetes szakiskolázést vé­geztek. Az eddigi eredmények azt bi­zonyítják, hogy a szolgálat bevezetése óta csökkent a munkaképtelenek szá­ma. Természetesen hazánk minden pol­gárának joga van betegsége idején orvosi ellátásra és táppénzre. Azon­ban a betegeken kívül sok „álbeteg“ keresi fel az orvosokat, és igyekszik .félrevezetni őket. Az ilyen „egészsé­ges betegek“ a jogtalan táppénzen kívül még búsás keresethez is jutnak, és vajmi keveset tőrödnek azzal, hogy munkahelyükön szükség lenne rájuk. A múlt évben táppénz címén 101 mil­lió 596 ezer 972 koronát fizettünk ki. Az előzetes becslések szerint a táp­pénzekre kifizetett összeg kisebb lesz, • mint a múlt évben. Az első félévben már 7 millió 597 ezer 336 koronával kevesebbet fizettünk ki ilyen célra, lhint a múlt év hasonló időszakában. Ez már bizony figyelemreméltó ősz­­szeg, nem beszélve arról, hogy a mun­kaképtelenek számának csökkenése nagymértékben hozzájárul a folyama­tos termeléshez. Az ellenőrző szolgálat tehát ered­ményeket hozott. A prešovi járásban például megállapították, hogy az or­vos által előírt gyógymódot 436-an megszegték, és ezért 1.95-nek azonnali hatállyal megszüntették a munkakép­telenségi állapotát. A körzeti orvosok 25 esetben javasolták a táppénz meg­vonását. Az első eredmények arra bíztatnak, hogy a jövőben tökéletesít­sük a betegellenörök munkáját. Főleg arra lenne szükség, hogy minél gyor­sabban és meglepetésszerűen érkez­hessenek a betegekhez, mert a gya korlat azt bizonyítja, hogyha megje­lennek a falvakban a „táppénzesek“, máris riadót fújnak és igyekszenek úgy tenni, mintha az orvos által elő­írt minden gyógymódot betartanának. Ezzel kapcsolatban nagyon hasznos és követendő példa a prešovi járás vállalatainak és üzemeinek a kezde­ményezése, amelyek elhatározták, hogy az ellenőrző szolgálat dolgozói­nak részére közös erővel autót vásá­rolnak, hogy ezzel a lehető legrövi­debb időn helül a helyszínre juthas­sanak. Az üzemeknek messzemenően megtérül ez a befektetés, mert ezzel elejét veszik a spekulációknak és csökken a munkából távolmaradók száma. N. J. Az ellenség nem nyugszik Az elmúlt évek eseményei igazol­ják, hogy a nyugati antikommunista központok a többi szocialista orszá­gok mellett már a hatvanas évek óta megkülönböztetett figyelmet szentel­tek Csehszlovákiának. Bár az anti­­kommunizmus módszerei az elmúlt negyed század alatt minőségi változá­son mentek át, az eredeti célkitűzés; a kommunizmus megsemmisítése, a kommunizmussal szembeni ádáz gyü­­lölet megmaradt. A felszabadulást kö­vető években, egészen 1348-ig az át­meneti időszakban az volt a cél, hogy az ország polgárai előtt gyengítsék a CSKP befolyását, valamint a Szovjet­unióval kialakult kapcsolatainkat. Eb­ben az időben azért választották ezt a formát, mert nyílt párt- és szovjet­­ellenes kampánnyal nem értek volna célt. A polgárok emlékezetében még nagyon élénken élt a Szovjetunió ön­zetlen Segítsége a felszabadítást har­cokban és a párt is nagy tekintélyt szerzett a szociális intézkedések ho­zatalával. Az ötvenes években az el­lenforradalmi erők már a szocialista rendszer elleni propagandán kívül nem riadtak vissza a diverzíős tevé­kenységtől sem. llv módon igyekeztek az 1948 februárjában győzelemre ju­tott néphatalmat gyöngíteni, és kém­kedéssel. kommunista funkcionáriu­sok likvidálásával akarták rettegésben tartant a népet és különböző megfé­lemlítő módszerekkel el akarták érni, hogy a dolgozó nép ne építse teljes energiájával a szocializmust. Az ötvenes években a lakosságnak a szocializmushoz való viszonya meg­változott és többsége teljes erővel hozzáfogott az új, szocialista; rend­szerű állam építéséhez. A volt kispol­gári rétegek azonban nem törődtek bele abba, hogy fokozatosan kicsúsz­­szék a talaj a lábuk alól, és amikor a szocialista népgazdaságnak átme­neti sikertelenségei voltak, jobboldali revizionista eszméket kezdtek hirdet­ni. A hatvanas évek elején a nyugati imperialista felforgató központok be­látták, hogy a szocialista országok elleni fegyveres harc egyenlő az ön­­gyilkossággal, ezért űj stratégiát dol­goztak ki. Észrevették, hogy a szocia­lista országok gazdasági megerősödé­se következtében csökkent az ideoló­giai ellenállás a nyugati behatások­kal szemben. Hazánkban is út nyílt a burzsoá és antikommunista eszmék bejutásának, amelyek többnyire libe­rális. nacionalista, opportunista és an­­tíszOvjet köntöst öltöttek. Á különfé­le burzsoá filozófiai, szociológiái el­méletek bírálat nélküli átvétele nö­velte azok sorait, akik már a hatva­nas évek elején hátat fordítottak a szocializmusnak. A szociálístaellenes propaganda nem lép fel nyíltan a rendszer ellen, hanem tetszelgő poli­tikával. felnagyítja a szocializmus épí­tése során elkövetett hibákat és hiá­nyosságokat, amelyekért nem az egész pártot vonja felelősségre, hanem egyes felelős funkcionáriusait, vagy csoportjait. Ez a megkülönböztetett válogatás egvre erőteljesebbé vélik egészen az 1968—69-es eseményekig. Terjesztik a nacionalista, szocia­listaellenes, szovjetellenes nézeteket és azt híresztelík, hogy a szocializ­mus szovjet modellje Csehszlovákia számára nem felel meg, és ennek al­kalmazása káros hatással van nem­zetgazdaságunkra. Tehát ismét nem a nyílt szovjetellenes propagandával akarnak célba jutni, hanem burkolt formában igyekszenek rossz fényben feltüntetni a Szovjetuniót. Az anti­kommunista propaganda keretében tudatosan újjáélesztik a kispolgári erényeskedést, az ún. fogyasztási tár­sadalmi életmódot, amelynek az a lényege, hogy csak magamnak gyűjt­sék javakat és ne törődjek az össz­társadalmi problémákkal. Az osztály­­szempontok lebecsülése és a saját egyéni érdekek előnybe való helye­zése nagyon is megfelel az antikom­­munista propaganda célkitűzéseinek. Az osztályszemlélet megtagadása és az osztályöntudat meggyengítése le­hetővé tette, hogy olyan kispolgári Csoportok és egyének, akik az ötve­nes években úgyszólván semmit sem tettek a szocializmus építéséért, anti­kommunista központokba tömörültek és a reakció szócsöveivé váltak. Az antikommunista központok elsősor­bán is Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával szemben igyekez­tek kétséget, bizalmatlanságot kelte­ni. A burzsoá osztály maradványai el­érkezettnek látták az időt arra, hogy leszámoljanak a munkásosztállyal. Bár az antiszocialísta nézetek a föld­művesek egy jelentéktelen részét is megfertőzték, a szövetkezeti paraszt­ságnak a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodásba vetett hitét és bizalmát nem sikerült megingatni. A hagyomá­nyokra épült munkásparaszt szövetsé­get az antiszocialísta erőknek nem si­került megbontani, ezért az antiszo­­cialista propaganda központok ismét stratégiát változtattak. Központi té­mája a csehszlovák szocializmus sa­játságos modelljének hirdetése volt. A Szovjetunióval szemben legfőbb ér­velésük, hogy nem teszi lehetővé, a nemzeti szükségletek és érdekek ki­fejezését. Hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunióval való gazdasági integrá­ció nem segíti elő népgazdaságunk fejlődését és ezért ez számunkra nem előnyös. , Jelenleg az antikommunista propa­ganda azt híreszteli, hogy a kommu­nista párt és a Szakszervezet nem tö­rődik a munkások igényeinek kielégí­tésével és a helyzeten csakis a mun­kások úgynevezett alulról jövő nyo­mása segíthet. A jobboldali erők to­pábbra is a párt és a Szovjetunió el­len igyekeznek hangolni a nép egy részét, azonban hazánk polgárainak többsége már nem hallgat ezekre az álnok szavakra, mert saját tapaszta­latai alapján győződött meg az ellen­forradalmi felforgató erők céljairól és egyre jobban felzárkózva Csehszlo­vákia Kommunista Pártja politikájá­hoz, kihasználva a szocialista rend­szer nyújtotta előnyöket, egyre na­gyobb sikereket ér el úgy a gazda­sági, mint a társadalmi élet külön­böző szakaszain. PÉK VENDEL AZ ALÄÍRÄS A FONTOS Xuan Thuy, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság Párizsban tárgyaló küldöttségé­nek vezetője nyilatkozott a Vietnami fegyverszüneti megállapodás aláírá­sával kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy ha lesz új találkozó, ennek cél­ja és legfontosabb napirendi pontja az lesz, hogy a két fél mikor írja alá az egyezményt. Elmondotta, hogy az át­meneti időszakban az ún. adminisztra­tív szerv még nem lesz kormány, ha­nem az lesz a funkciója, hogy a Dét- Victnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mányt és a saigoni kormányt a meg­állapodás cikkelyeinek megvalósítá­sára ösztönözze. Egészen a választá­sokig két kormány lesz. FEJLŐDNEK A CSEHSZLOVÁK—JA­PAN KAPCSOLATOK. Csehszlovák par­lamenti küldöttség eredményes tár­gyalásokat folytatott japán parlamen­ti képviselőkkel. A japán képviselők elégedetten nyilatkoztak a két ország kapcsolatainak fejlődéséről. A kül­ügyi bizottság tagjai támogatják a Csehszlovákia és Japán közötti kor­mányszintű tudományos-műszaki együttműködésről szóló egyezményre és kulturális egyezmény megkötésére tett javaslatot. Az együttműködés to­vábbi fejlődéséhez és elmélyítéséhez tervbe vették, hogy a jövőben japán —csehszlovák barátsági csoportot lé­tesítenek a japán parlamentben. NAGYOBB ESZMEI POLITIKAI EGY­SÉGRE VAN SZÜKSÉG. A Szerb Kom­munisták Szövetségének Központi “Bi­zottsága három napos ülésszakán megvitatta azokat a feladatokat, ame­lyet a jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének elnöke. Tito elvtárs levelé­ben intézett a szerb kommunistákhoz. Az értékelés rámutat arra, hogy a Szerb Kommunisták Szövetségében nem kielégítő az eszmei--pniitikal helyzet, és ingadozás nyilvánult meg az eszmei-politikai harcban. Egyes problémák megoldásánál elhanyagol­ták az osztályszempuntokat és ezért a társadalom bizonyos részénél egy­részt liberális és tőkés viszonyokra irányuló, másrészt bürokratikus irány­zatok honosodtak meg, A jövőben mindent meg kell tenni az osztály­­szempontokon alapuló eszmei egység megteremtéséért. NIXON SZAVAZAT-TÖBBSÉGET KA­POTT. Az amerikai elnökválasztáson Nixon elsöprő szavazat-többséget ka­pott ellen jelölt jelvei szemben. Bár1 a vártnál 10 millió amerikai polgárral kevesebb szavazott, Nixon több mint 42 millió szavazatot kapott, tehát az amerikai polgárok 61 százaléka sza­vazott rá, ezzel szemben McGovern-re ’ csak 26,3 százalék. Nixon választási győzelme az előzetes közvéleményku­tatás után várható volt. Most az a lényeg, hogy az újraválasztott elnök milyen irányba tereli majd az Egye­sült Államok politikáját. Első nyilat­kozatában hangsúlyozta, hogy folytat­ja „a béke építésének politikáját" és törekedik a Szovjetunióval való kap­csolatok megjavítására, továbbfejlesz­tésére. Nyilatkozata befejező részé­ben megígérte, hogy kormánya „to­vább halad a tisztességes béke felé Vietnamban és világszerte“, Arról persze mélyen hallgatott, hogy ami­kor ő a békéről beszél, az amerikai légferő továbbra is ontja halálthozó terhét a békés' vietnami népre.

Next

/
Thumbnails
Contents