Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-18 / 46. szám

1972. november 18. Ara 1.— Kčs XXIII. évfolyam, 46. szám. Szakmelléklet Kisállat Щ fész tés Vai jásza it-Hal ászát Békénk, biztonságunk záloga Harminc esztendővel ezelőtt, 1942. november 19-én kezdődött Sztálingrádnál (Volgograd 1 a történelem legnagyobb és legjelentősebb csatája. A hatalmas offenzívában mintegy 2 millió katona harcolt. A vörös hadsereg 26 ezer ágyúval, 6000 tankkal s ugyanennyi repülőgéppel folytatott élet-halál harcot a betolakodott nemet .fasiszta egységek ellen. Több mint egy fél éves ádáz harc után sikerült a tönkrelőtt városból kiűzni az el­lenséget, s döntő csapást mérni az agresszorokra. A Nagy Honvédő Háború legnagyobb összecsa­pásának megkezdésére minden évben visszaemlé­keznek a szovjet emberek, s a világ legerősebb hadserege ezen a napon ünnepli a tüzérség és a rakétaegységek napját. A rakétaegységek óriási hatású lövedékeit tudó­sok. mérnökök s szakemberek ezrei állították elő, s ha a szükség úgy kívánná, el tudják ezt juttat­ni a világ bármely sarkába. A rakéta napjaink legkorszerűbb fegyvere, amely hihetetlen pusztu­lást végezne, ha az Imperialista hatalmak kirob­bantanák a harmadik világháborút. Éppen ezért a földkerekség legbékeszeretőbb népének állandó felkészültségben kell lennie, s ha az imperialisták támadást intéznének a Szovjetunió vagy a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok ellen, olyan választ kapjanak, hogy örökre elmenjen a kedvük a háborús kalan­doktól. A közelmúlt hónapokban tartották hazánk terü­letén a Varsói Szerződés tagállamai egyesített erőinek nagy gyakorlatát a Pajzs 72-t. Ez a gya­korlat fényesen bizonyította, hogy az európai szo­cialista országok haderői magasfokú felkészült­séggel rendelkeznek, s olyan korszerű haditech­nikával, mely gátat tud vetni minden agressziós törekvésnek. Minden gondolkozó ember meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió nem azért folytat olyan nagyméretű békeoffenzívát, mert katonailag nincs úgy felkészülve, mint az Imperialista hatalmak. A cél. hogy a dolgozókat, a emberiséget megment­sék egy olyan háborútól, amely mérhetetlen szen­vedéssel sújtaná a földkerekség védtelen lakóit. A szovjet békepolitika nagy eredménye, hogy Európa országai tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy p megtanácskozzák a vén kontinens békéjének, biz­tonságának holnapját. Hiába volt az Egyesült Ál­lamok imperialista köreinek minden erőfeszítése, amelyet a biztonsági értekezlet elé gördítettek, győzött a józan ész, s a különböző társadalmi rendszerű országok képviselői együtt tanácskoz­zak meg a békés biztonságos együttélés útját. De az nem elegendő, hacsak egy földrészen ta­nácskoznak az emberiség békés jövőjéről. A Szov­jetunió már évek óta harcol a leszerelési világ­értekezlet összehívásáért. Az ENSZ tavalyi köz­gyűlése összfelkiáltással hozta meg a határozatát a Szovjetonió által indítványozott leszerelési vi­­lágértekezlet előkészítésére vonatkozólag. Eddig közel 100 ország emelt szót a világértekezlet össze­hívása mellett. Sajnos, az USA Imperialista kö­rei — és még szomorúbb — hogy Kína is — el­lenzi a legmagasabb szintű értekezlet összehívá­sát. Tény viszont, hogy az Egyesült Államok nél­kül nem lehet megtartani a világértekezletet, s nélküle nincs leszerelés sem. De már az is nagy sikernek könyvelhető el, hogy az amerikai fel­lépés ellenére a világpolitika napirendjére került a leszerelési világértekezlet ügye s megkezdődik a gyakorlati előkészítés. A jőszándékú emberek látják és nagyra értéke­lik azt az előkészítést, amelyet a fennállása fél évszázados évfordulóját ünneplő Szovjetunió tesz a béke és a biztonságért. Egy olyan ország teszi ezt, amely a legkorszerűbb fegyverekkel rendel­kezik. Viszont soha nem feledkeznek meg Lenin bölcs tanításáról, a békés együttműködés lehető­ségéről, s arról serm hogy a leghaladóbb társa­dalmi rendszer az egész emberiség bojaogulását tűzte ki főcélul. Azért mindent megtesznek, hogy ne legyen újabb „Sztálingrád“, százezrek temető­je. Természetesen amíg vannak agresszorok a föl­dön, a szovjet nép és a Varsói Szerződésbe tömö­rült országok tudják, hogy állandóan tökéletesí­teni kell a harci felkészültséget, mert csak erős, a legátütőbb fegyverekkel felszerelt hadsereg a biztosíték arra, hogy nem mernek támadást Indí­tani ellenünk, vagyis nem merik kilőni a beirány­­zott rakétákat, mert arra olyan választ kapnának, amely örökre elvenné kedvüket minden háborús kalandtól. TÖTH DEZSŐ A prágai Fučík Park Kongresszusi Paioíájábaii raegrende­­zeit A Szovjetunió 50 éve című kiálilítás rendkívüli nagy népszerűségnek örvend. Már a megnyitó előtt tízezrek érkez­tek a ČEDOK által szervezett küliinvunatokon és autókon, hogy előzetes képet kapjanak a rendkívüli magasszínvonalú kiállí­tásról. November 7-én, a megnyitón megjelent hazánk párt- és kormányküldöttsége, valamint a szovjet küldöttség élén V. M. Novikov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának aleinöke is. A megnyitó beszédet Matej Lucán, a szövetségi kormány ál­­elnöke mondotta. Méltatta a kiállítást, amely bemutatja a világ első szocialista államának fejlődését. Hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a kizsákmányolástól felszabadított hősies emberi munka győzelmét mutatja be. Hazaiiküan még ilyen nagysza­bású kiállítás nem volt. A pompás expozíciók mind azt bizo­­oyítják, hogy a Szovjetunió ma fejlett iparral rendelkező ál­lam. A kiállítás első látogatói a nyugat-szlovákiai kerületből ér­keztek, a 440 tagú csoport üzemek vezetőiből és mezőgazdasági dolgozókból tevődött össze. Pár óra alatt a megnyitó után már több mint ötezren tekintették meg a kiállítást. Sokan meg­csodálták a hordozható szovjet Csajka televíziókat, az 1800 felvételből álló fényképkiállítást, a divatbemutatót, a különböző korszerű gépeket, többek között a lézertechnikát, az űrhajó­zással összefüggő rakétákat és különböző berendezéseket, amelyek mind a szovjet nép magas kulturális és tudományos színvonalát bizonyítják. A kiállításon mintegy 200(1 csoportos és egy darabból álló exponát mutatja be a technika fejlődé­sének jelenlegi színvonalát a Szovjetunióban. A kiálításon számos kulturális bemutatót láthatnak a részt­vevők. Többek között látjuk „Az éneklő gifár“, „Énekelök“, „Gyevuska", „Észak orosz folklór“ és más népszerű szovjet knltúregyüttesek bemutatóját. Többek között a látogatók meg­tekinthetik John Reed „Tíz nap, amely megrengette a világot“ című regénye alapján készült filmet. A „Szovjetunió 50 éve“ kiállítás lényegesen hozzájárul ah­hoz. hogy dolgozóink hiteles áttekintést kapjanak a Szovjetunió népeinek életéről és a szovjet népgazdaság rohamos fejlődé­séről. j> ♦$. ♦$. ♦> *j* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦;* <• ♦♦♦ ♦> *j* ••• •> *$• ♦> ♦> •;* ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> •> •> v v •> »!• • Megoldották a betakarítás komplex gépesítését Hajdanában, az aratást tartot­ták csúcsmunkának. Az idén még a gabona mostoha körül­mények közti betakarítása sem állította megoldhatatlan ^ problé­mák elé a mezőgazdasági üze­meket, s legtöbb helyütt nem volt szükség társadalmi össze­fogásra. Egyszóval a gabona­termesztés komplex gépesítése már megoldott kérdés. Nincs így az ősziek begyűjtésével. Még az idei kedvező időjárás ellenére is vannak szövetkeze­tek, állami gazdaságok ahol a nemzeti bizottságok, iskolák, üzemek, katonaság segítsége nélkül nem tudnák megoldani az őszi munkák időbeni befeje­zését. Így volt ez évekkel ez­előtt majdnem minden mező­­gazdasági üzemben, köztük a Zemianska Olča-i (Nemesócsa — komárnoi járás) szövetkeT zetben Is. A közelmúlt napokban Csémi Józseffel, a közös elnökével váltottunk szót az őszi munkák menetéről. — Nekem az a véleményem, a kukorica és a cukorrépa be­takarításához lehet kapni komplex gépi berendezést, s fő­leg rajtunk múlik, megvesz­szük-e azokat. Persze,,— -fűzte hozzá a fiatal szakember — a betakarítás gépesített megoldá­sa nem ősszel, hanem már ta­vasszal kezdődik. Aztán kitűnt, hogy náluk már évekkel ezelőtt hozzáláttak. A Csallóköz szívében lévő 1300 hektáros közös gazdaságban mintegy 40 fajta kukorica ter­mesztésével próbálkoztak kísér­leti parcellákon, míg végül ki­választották a-legmegfelelőbbet, az Eszékit, amely eléggé nagy­­hozamú, s ami nagyon lénye­ges, különösebb gond nélkül megoldható a gépi betakarítása. Az idén 150 hektáron termel­tek kukoricát. Mindjárt hozzá­­tehetö, hogy ezt a jövő eszten­dőben köze) 100 hektárral bő­vítik, mivel megoldódott a gé­pesítés komplex módja. A vegy­szeres gyomirtás beváltotta a hozzáfűzött reményt, s az adnp­­térok, amelyből kettő van a közösben, a kitűzött harmo­nogram szerint végezték a be­takarítási munkát, és a magyar gyártmányú nagyteljesítményű lucernaliszt-szárítóban a kuko­rica megfelelő szárítását. Régebben, amikor résziben dolgozta a tagság és a falu né­,pe a kukorcatáblákat, 28—30 mázsás hektárhozamot értek el májusi morzsoltból. Most amel­lett, hogy 50 hektáron vetőma­got termelnek, — amely, jelen­tősen lerontja a hektárhozam átlagát — 50 mázsán felüli ho­zamra számítanak. Már a vesz­teség megállapításánál is van tapasztalatuk, s az nem haladja meg a 3 százalékot. Amikor kézzel törték a tengerit, akkor is elhagytak annyit — sokszor készakarva —, hogy aztán le­szedjék. Ez sokszor nézetelté­rést váltott ki a tagság között. A cukorrépatermesztés egyik alapkérdése napjainkban az egycsírájú jó minőségű vető­mag. Sajnos, egyelőre ezzel még nem dicsekedhetünk, mert a csíraképesség csak 60 száza­lék körül mozog. S ezért sűrűb­ben kell vetni a magot, amely megköveteli a kézi egyelést. Ha a csíraképesség már 80—90 százalékos lesz, akkor oldódik meg valóban a kétkezi munka kiküszöbölése. De már Így is csak az egyelésnél hajlonganak a derekak, a többit elintézi a vegyszer, meg a betakarító gép­sor, amelyből kettő van a szö­vetkezetben. Az eredmény a kedvezőtlen tavasz ellenére — a vetésterület egy részét ki kel­lett szántani és újjávetni, mert a fiatal növény elfagyott — 410 mázsás hektárhozamot értek el, amely közel 100 mázsával na­gyobb, mint amikor hagyomá­nyosan művelték. Arról a vesz­teségről ne is beszéljünk, amely a kupacokban sokáig kint ha­gyott cukorrépa kiszáradásával, s cukortartalma csökkenésével következett be. A gépeket — a betakarításra való tekintettel — harmonogram szerint oszt­ják be, amelyet naponta ellen­őriznek, hogy az őszi mély­szántást a kitűzött határidő előtt elvégezhessék. Az elő­irányzott napi 38 hektárt hosz­­szabított műszakban rendszere­sen túlteljesítik, s így egy hét­tel előbb végeznek. Vagyis a közeli napokban elcsendesül a gépek zaja határukban! A Zemianská Olca-i példa is igazolja, hogy egyre több me­zőgazdasági üzemben találják meg a termésbetakarítás jó szervezési módját; ennélfogva nincs őszi munkacsúcs, kapko­dás, s minden külső segítség nélkül idejében elvégzik a leg­fontosabb tennivalókat. — It—

Next

/
Thumbnails
Contents