Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-18 / 46. szám
1972. november 18. Ara 1.— Kčs XXIII. évfolyam, 46. szám. Szakmelléklet Kisállat Щ fész tés Vai jásza it-Hal ászát Békénk, biztonságunk záloga Harminc esztendővel ezelőtt, 1942. november 19-én kezdődött Sztálingrádnál (Volgograd 1 a történelem legnagyobb és legjelentősebb csatája. A hatalmas offenzívában mintegy 2 millió katona harcolt. A vörös hadsereg 26 ezer ágyúval, 6000 tankkal s ugyanennyi repülőgéppel folytatott élet-halál harcot a betolakodott nemet .fasiszta egységek ellen. Több mint egy fél éves ádáz harc után sikerült a tönkrelőtt városból kiűzni az ellenséget, s döntő csapást mérni az agresszorokra. A Nagy Honvédő Háború legnagyobb összecsapásának megkezdésére minden évben visszaemlékeznek a szovjet emberek, s a világ legerősebb hadserege ezen a napon ünnepli a tüzérség és a rakétaegységek napját. A rakétaegységek óriási hatású lövedékeit tudósok. mérnökök s szakemberek ezrei állították elő, s ha a szükség úgy kívánná, el tudják ezt juttatni a világ bármely sarkába. A rakéta napjaink legkorszerűbb fegyvere, amely hihetetlen pusztulást végezne, ha az Imperialista hatalmak kirobbantanák a harmadik világháborút. Éppen ezért a földkerekség legbékeszeretőbb népének állandó felkészültségben kell lennie, s ha az imperialisták támadást intéznének a Szovjetunió vagy a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok ellen, olyan választ kapjanak, hogy örökre elmenjen a kedvük a háborús kalandoktól. A közelmúlt hónapokban tartották hazánk területén a Varsói Szerződés tagállamai egyesített erőinek nagy gyakorlatát a Pajzs 72-t. Ez a gyakorlat fényesen bizonyította, hogy az európai szocialista országok haderői magasfokú felkészültséggel rendelkeznek, s olyan korszerű haditechnikával, mely gátat tud vetni minden agressziós törekvésnek. Minden gondolkozó ember meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió nem azért folytat olyan nagyméretű békeoffenzívát, mert katonailag nincs úgy felkészülve, mint az Imperialista hatalmak. A cél. hogy a dolgozókat, a emberiséget megmentsék egy olyan háborútól, amely mérhetetlen szenvedéssel sújtaná a földkerekség védtelen lakóit. A szovjet békepolitika nagy eredménye, hogy Európa országai tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy p megtanácskozzák a vén kontinens békéjének, biztonságának holnapját. Hiába volt az Egyesült Államok imperialista köreinek minden erőfeszítése, amelyet a biztonsági értekezlet elé gördítettek, győzött a józan ész, s a különböző társadalmi rendszerű országok képviselői együtt tanácskozzak meg a békés biztonságos együttélés útját. De az nem elegendő, hacsak egy földrészen tanácskoznak az emberiség békés jövőjéről. A Szovjetunió már évek óta harcol a leszerelési világértekezlet összehívásáért. Az ENSZ tavalyi közgyűlése összfelkiáltással hozta meg a határozatát a Szovjetonió által indítványozott leszerelési világértekezlet előkészítésére vonatkozólag. Eddig közel 100 ország emelt szót a világértekezlet összehívása mellett. Sajnos, az USA Imperialista körei — és még szomorúbb — hogy Kína is — ellenzi a legmagasabb szintű értekezlet összehívását. Tény viszont, hogy az Egyesült Államok nélkül nem lehet megtartani a világértekezletet, s nélküle nincs leszerelés sem. De már az is nagy sikernek könyvelhető el, hogy az amerikai fellépés ellenére a világpolitika napirendjére került a leszerelési világértekezlet ügye s megkezdődik a gyakorlati előkészítés. A jőszándékú emberek látják és nagyra értékelik azt az előkészítést, amelyet a fennállása fél évszázados évfordulóját ünneplő Szovjetunió tesz a béke és a biztonságért. Egy olyan ország teszi ezt, amely a legkorszerűbb fegyverekkel rendelkezik. Viszont soha nem feledkeznek meg Lenin bölcs tanításáról, a békés együttműködés lehetőségéről, s arról serm hogy a leghaladóbb társadalmi rendszer az egész emberiség bojaogulását tűzte ki főcélul. Azért mindent megtesznek, hogy ne legyen újabb „Sztálingrád“, százezrek temetője. Természetesen amíg vannak agresszorok a földön, a szovjet nép és a Varsói Szerződésbe tömörült országok tudják, hogy állandóan tökéletesíteni kell a harci felkészültséget, mert csak erős, a legátütőbb fegyverekkel felszerelt hadsereg a biztosíték arra, hogy nem mernek támadást Indítani ellenünk, vagyis nem merik kilőni a beirányzott rakétákat, mert arra olyan választ kapnának, amely örökre elvenné kedvüket minden háborús kalandtól. TÖTH DEZSŐ A prágai Fučík Park Kongresszusi Paioíájábaii raegrendezeit A Szovjetunió 50 éve című kiálilítás rendkívüli nagy népszerűségnek örvend. Már a megnyitó előtt tízezrek érkeztek a ČEDOK által szervezett küliinvunatokon és autókon, hogy előzetes képet kapjanak a rendkívüli magasszínvonalú kiállításról. November 7-én, a megnyitón megjelent hazánk párt- és kormányküldöttsége, valamint a szovjet küldöttség élén V. M. Novikov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának aleinöke is. A megnyitó beszédet Matej Lucán, a szövetségi kormány álelnöke mondotta. Méltatta a kiállítást, amely bemutatja a világ első szocialista államának fejlődését. Hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a kizsákmányolástól felszabadított hősies emberi munka győzelmét mutatja be. Hazaiiküan még ilyen nagyszabású kiállítás nem volt. A pompás expozíciók mind azt bizooyítják, hogy a Szovjetunió ma fejlett iparral rendelkező állam. A kiállítás első látogatói a nyugat-szlovákiai kerületből érkeztek, a 440 tagú csoport üzemek vezetőiből és mezőgazdasági dolgozókból tevődött össze. Pár óra alatt a megnyitó után már több mint ötezren tekintették meg a kiállítást. Sokan megcsodálták a hordozható szovjet Csajka televíziókat, az 1800 felvételből álló fényképkiállítást, a divatbemutatót, a különböző korszerű gépeket, többek között a lézertechnikát, az űrhajózással összefüggő rakétákat és különböző berendezéseket, amelyek mind a szovjet nép magas kulturális és tudományos színvonalát bizonyítják. A kiállításon mintegy 200(1 csoportos és egy darabból álló exponát mutatja be a technika fejlődésének jelenlegi színvonalát a Szovjetunióban. A kiálításon számos kulturális bemutatót láthatnak a résztvevők. Többek között látjuk „Az éneklő gifár“, „Énekelök“, „Gyevuska", „Észak orosz folklór“ és más népszerű szovjet knltúregyüttesek bemutatóját. Többek között a látogatók megtekinthetik John Reed „Tíz nap, amely megrengette a világot“ című regénye alapján készült filmet. A „Szovjetunió 50 éve“ kiállítás lényegesen hozzájárul ahhoz. hogy dolgozóink hiteles áttekintést kapjanak a Szovjetunió népeinek életéről és a szovjet népgazdaság rohamos fejlődéséről. j> ♦$. ♦$. ♦> *j* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦;* <• ♦♦♦ ♦> *j* ••• •> *$• ♦> ♦> •;* ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> •> •> v v •> »!• • Megoldották a betakarítás komplex gépesítését Hajdanában, az aratást tartották csúcsmunkának. Az idén még a gabona mostoha körülmények közti betakarítása sem állította megoldhatatlan ^ problémák elé a mezőgazdasági üzemeket, s legtöbb helyütt nem volt szükség társadalmi összefogásra. Egyszóval a gabonatermesztés komplex gépesítése már megoldott kérdés. Nincs így az ősziek begyűjtésével. Még az idei kedvező időjárás ellenére is vannak szövetkezetek, állami gazdaságok ahol a nemzeti bizottságok, iskolák, üzemek, katonaság segítsége nélkül nem tudnák megoldani az őszi munkák időbeni befejezését. Így volt ez évekkel ezelőtt majdnem minden mezőgazdasági üzemben, köztük a Zemianska Olča-i (Nemesócsa — komárnoi járás) szövetkeT zetben Is. A közelmúlt napokban Csémi Józseffel, a közös elnökével váltottunk szót az őszi munkák menetéről. — Nekem az a véleményem, a kukorica és a cukorrépa betakarításához lehet kapni komplex gépi berendezést, s főleg rajtunk múlik, megveszszük-e azokat. Persze,,— -fűzte hozzá a fiatal szakember — a betakarítás gépesített megoldása nem ősszel, hanem már tavasszal kezdődik. Aztán kitűnt, hogy náluk már évekkel ezelőtt hozzáláttak. A Csallóköz szívében lévő 1300 hektáros közös gazdaságban mintegy 40 fajta kukorica termesztésével próbálkoztak kísérleti parcellákon, míg végül kiválasztották a-legmegfelelőbbet, az Eszékit, amely eléggé nagyhozamú, s ami nagyon lényeges, különösebb gond nélkül megoldható a gépi betakarítása. Az idén 150 hektáron termeltek kukoricát. Mindjárt hozzátehetö, hogy ezt a jövő esztendőben köze) 100 hektárral bővítik, mivel megoldódott a gépesítés komplex módja. A vegyszeres gyomirtás beváltotta a hozzáfűzött reményt, s az adnptérok, amelyből kettő van a közösben, a kitűzött harmonogram szerint végezték a betakarítási munkát, és a magyar gyártmányú nagyteljesítményű lucernaliszt-szárítóban a kukorica megfelelő szárítását. Régebben, amikor résziben dolgozta a tagság és a falu né,pe a kukorcatáblákat, 28—30 mázsás hektárhozamot értek el májusi morzsoltból. Most amellett, hogy 50 hektáron vetőmagot termelnek, — amely, jelentősen lerontja a hektárhozam átlagát — 50 mázsán felüli hozamra számítanak. Már a veszteség megállapításánál is van tapasztalatuk, s az nem haladja meg a 3 százalékot. Amikor kézzel törték a tengerit, akkor is elhagytak annyit — sokszor készakarva —, hogy aztán leszedjék. Ez sokszor nézeteltérést váltott ki a tagság között. A cukorrépatermesztés egyik alapkérdése napjainkban az egycsírájú jó minőségű vetőmag. Sajnos, egyelőre ezzel még nem dicsekedhetünk, mert a csíraképesség csak 60 százalék körül mozog. S ezért sűrűbben kell vetni a magot, amely megköveteli a kézi egyelést. Ha a csíraképesség már 80—90 százalékos lesz, akkor oldódik meg valóban a kétkezi munka kiküszöbölése. De már Így is csak az egyelésnél hajlonganak a derekak, a többit elintézi a vegyszer, meg a betakarító gépsor, amelyből kettő van a szövetkezetben. Az eredmény a kedvezőtlen tavasz ellenére — a vetésterület egy részét ki kellett szántani és újjávetni, mert a fiatal növény elfagyott — 410 mázsás hektárhozamot értek el, amely közel 100 mázsával nagyobb, mint amikor hagyományosan művelték. Arról a veszteségről ne is beszéljünk, amely a kupacokban sokáig kint hagyott cukorrépa kiszáradásával, s cukortartalma csökkenésével következett be. A gépeket — a betakarításra való tekintettel — harmonogram szerint osztják be, amelyet naponta ellenőriznek, hogy az őszi mélyszántást a kitűzött határidő előtt elvégezhessék. Az előirányzott napi 38 hektárt hoszszabított műszakban rendszeresen túlteljesítik, s így egy héttel előbb végeznek. Vagyis a közeli napokban elcsendesül a gépek zaja határukban! A Zemianská Olca-i példa is igazolja, hogy egyre több mezőgazdasági üzemben találják meg a termésbetakarítás jó szervezési módját; ennélfogva nincs őszi munkacsúcs, kapkodás, s minden külső segítség nélkül idejében elvégzik a legfontosabb tennivalókat. — It—
