Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-21 / 42. szám
ANGOLNA A KÄDBAN Martinkowitz az angolnaivadék téli kihelyezéséről, ill. egy másik cikkben a nagy tavak részére szánt üvegangolna téli átmeneti etetéséről írt cikket. Szerinte addig, amíg a téli vízhőmérséklet 2—3 °C körül van, nem kell téli kihelyezés esetében pusztulástól félni, de elegendő oxigénnek is kell lennie. Másik cikkében rámutat arra, hogy a francia partokra az angolnaivadék januárban-februárban érkezik és ekkor a szükséglet teljes mértékben átvehető volna, nem lenne kihelyezési anyagban hiány. Kihelyezni viszont az NDK-ban csak márciusáprilisban lehet. Ezért ismertet egy olyan eljárást, mely a tógazdaságokban meglévő kádak felhasználásával — állandó vízátfolyással — lehetővé teszi a beérkezés és a kihelyezés közötti időben a tárolást. így három héten át kedvezően — maximálisan hat hétig — tárolható az angolnaivadék, utóbbi esetben etetés nélkül. (Zeit. Für die Binnenfischerei) KÁBULAT Sztrebkova azokról a kísérletekről számol be, amelyek célja halaknak kábított állapotban való szállítása. 15—25 g súlyú pontyokat használtak a kísérlet céljaira, míg a vízben egyenlő arányban volt nátrium amital, verőnél és medinál. Alacsonyabb hőmérsékletnél a kísérleti és ellenőrző halak pusztulása azonos volt, míg magasabb hőmérsékletnél az életképesség 34—38 %-kal megnőtt. Ilyenkor a sűrűség is fokozható, ha a kísérlet időtartama nem több két napnál. Az elkábított halak azonban más érzékenységet tanúsítanak az oxigéncsere és -igény kapcsán, mert a letális küszöb 5—6 cm-Vl volt, míg a széndioxid, az ammónia már kisebb menynyiségben károsított, tehát szállításkor ez a módszer nem vehető igénybe. —Szovj— gyönyörű verifényes augusztust vasárnap volt. A felhőnélküli tiszta kék égboltról csak úgy özönlött a napsugár. A Duna és a Vágduna tenger felé tartó lomha víztömegeit rikítóan sárga homokpartok és homokzátonyok szegélyezték. A madarak sokaságán kívül itt-ott egy egy nagyobb halat láthatunk amint vad lendülettel veti ki magát, a már . .. szinte tűrhetetlen langyösságú vízből. Ennek ellenkezőjét teszi a fürdőző tömeg. Nők, férliak és gyerekek hadai harsány rikácsolással vetik magukat a vízbe valahányszor egy-egy nagy dunai hajó elhalad és méteies hullámok ostromlják a partot. Majd az emberek álhatatosan sütkéreznek, szedik magukba az áldott napsugárban rejtőző „D“ vitamint, hiszen tudják, hogy nemsokára jönnek a szomorú napsugárnélküii őszi napok és vége lesz a nagyszerű nyaralásnak. Nagyon szeretem én is a komáromi dunai nyaralást és csak abban különbözők a többiektől, hogy én ezt már március közepén kezdem és ősz felé, néha október végén fejezem be. Ezért augusztusban már nem elégszem meg a fürdőzéssel és a napozással, hanem egyéb szórakozás után látok. Kutató útra indulok a parttól befelé vagy 50—60 méternyi távolságra húzódó kubikgödrök végtelenjébe, az ott elterülő többszázéves fák és bokrok dzsungeljébe. Kisebb-nagyobb gödrökön haladok át, magas csóványbozótok, fűzfák, kökény-, csipke- meg galagonyabokrok között. Utam során sok fürjet, vadkacsát és fácánt riasztok lel, amelyek vad kurrogó hangokat hallatva röppennek fel. Nem egy ilyen váratlan szárnycsapkodás meglep, sőt nem szégyellem megvallani, olykor bele is rezzenek. Több olyan kubikgödröt találtam idén is, amelyekben még nem száradt fel a Duna tavaszi áradása során kintrekedt víz. A 10—15 centiméternyi sekély vízben különféle kishalakat találtam. Az egyik ilyen gödörben keszegek, kárászok, kiscompők, sőt kispontyok is voltak, olyan arasznyi nagyságúak. A másikban meg sok-sok kisponty szorongott, kisebb negyedkilós csukák társaságában. A csukák számára itt öröm volt az élet, mert terített asztalt jelentett nekik a sok kisponty, viszont a csukák jelenlététől halálra ijedt kispontyok számára ez a helyzet a poklot jelentette. Ez volt az oka annak, hogy különösebb gondolkodás nélkül nekiláttam az említett kishalak mentésének. Ezeket egy a helyszínén talált öreg kosárba gyűjtve hordtam a nem messze folyó Duna vizébe. Fordultam talán már 25-ször is, így sok kishal kerülte el a biztos halált és jutott el a további életet jelentó folyóba. Közben a nagy meleg végett meg-meg mártottam magam a Dunában, majd friss erővel jöttem ismét vissza, hogy folytassam a mentési munkálatokat. De valahogy a nagy sűrűségben kissé eltévedtem és nem ahhoz a helyhez tértem egészen viszsza, ahol előzőleg szedegettem a kishalakat. Sebaj gondoltam, hiszen mindegy hol szedem őket előbb, fontos csupán, hogy ott ne pusztuljanak. Az itt talált gödör egészen másféle volt, mint az előbbiek. Ez kisebb terjedelmű, viszont valamivel mélyebb, talán 35—40 cm mély is lehetett. Vize kristálytiszta és teljesen tükörsima volt, s jól lehetett benne látni az olt úszkáló halakat, amelyek kevés kivétellel negyedkilóstól félkilósig menő kiscsukák voltak. Ezek vagy egyhelyben álldogáltak, vagy pedig lusta mozgással egészen lassan úszkáltak. Sokáig gyönyörködtem így a horgásznak igazán tetszetős látványban, mígnem gyors egymásutánban több hosszan elnyúló, dühös sziszegő hang zavarta meg nyugalmamat. Nem ijedtem meg tőle, csak meglepett. Leguggolva, csak a fejemet mozgatva alig láthatóan figyeltem a vizet és annak környékét. Szemeimet szűkre összehúzva figyeltem, mint valamikor Maugli, Kipling Dzsungel-könyvében. Amint így figyeltem, szemben a kubikgödör túlsó partján, a környezetből egy másfél méter hosszú és három centiméternyi vastagságú különös testet vettem észre. Színe fent a világos barnából a ciklámenszínbe ment ét, tarkabarka csíkozással. Egy kapitális barna-siklóval álltam szemben, amely ijesztő nagy fejébe ágyazott zöldeskéken pompázó szemeit merően rámszegezve, vadul öltögette felém kétágú fekete nyelvét. Meg akart ijeszteni vagy meghipnotizálni, mint ahogyan azt a kecskebékákkal szokta tenni. Ismeretes, hogy az ilyen sikló, ha rámereszti igéző szemeit a szerencsétlen békára, azt annyira megbabonázza, hipnotizálja, hogy az él'etét féltve ugyan, de azért sírva jajgatva belesétál az éhes barna-sikló kitátott nagy szájába. Mivel a hipnózis nem sikerült, valószínűleg azért sziszegett oly dühösen felém. A kígyó megúnva e tehetetlen várakozást s mivel marhatta gyomrát az éhség, befejezte a sziszegést és munkához látott. Testének első részét magasra emelte. Hüllőszemei csak most szikráztak igazán. Kisérteties csendben tekerődzütt, vizsgálódott a síma víz felett. Ökelmét ugyanúgy mint engem a vízben úszkálgató kiscsukák érdekelték. Egy ideig mozdulatlan szoborrá merevedett, majd kitátott szájjal vadul belecsapott a mozdulatlan síma felületű vízbe. Nagy paskolás és locsolás közepette egy harminc dekásnak beillő kiscsukát ragadott ki. Ekkor filmbeillő vad harc alakult ki a csuka és a kígyó között, amely végül is a kapitális barna-sikló javára dőlt el. Főleg akkor, amikor a kígyónak sikerült a csuka fejét bekapnia. A kígyó szája kitágult és lassan, de biztosan, a hüllők kegyetlenségével centiméterenként nyelte le egészben áldozatát. Ezzel lezárult a dráma, de a körülöttem viruló, pompázó természet folytatta életét. Kígyóm az aktus befejezése után lassan tovasiklott és óvatosan helyezkedett el kissé távolabb a víztől, a napsütötte száraz füvön, az emésztés gyönyörei közepette úgylátszik jól érezte magát, hiszen néhány napra jólakott. Vékony testén látni lehetett, hol fekszik benne áldozata. Nem tudom, hogy miért nem avatkoztam bele az ádáz küzdelembe, pedig egy Lot segítségével megszabadíthattam volna ezt a jobb sorsra érdemes kiscsukát! De látni akartam, hogyan zajlik le egy ilyen élethalálharc. Nem bántam meg, mert gazdagabb lettem egy tapasztalattal. HOLCZER LÁSZLÖ, Komárno (Komárom) KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT ň HALÁSZAT A háztáji nyúltenyésztök telepein a tenyésztési idény a befejezéshez közeledik. A jövő évi tenyésztési és termelési eredmények alapja a most kiválogatott és átteleltetéshez előkészített törzsállomány. Nem lehet tehát közömbös a nyúltartó számára az, mogy milyen minőségű állatokat hagy meg törzsállománynak. A harc most dől el, mert a jövő évi jó vagy rossz eredmények csak következményei a most végrehajtandó tenyészállat kiválogatásnak. A tenyészállatok kiválogatása, külső és belső értékmérő san méri fel a helyzetet, az világosan látja, hogy ennek be kellett következnie, de nem a helytelen árpolitika, hanem a szakszerű tenyésztőmunka hiánya miatt. A konjunktúralovagok tehát azok, akik csak tenyészállatot értékesítettek eddig busás haszon mellett, azok most felszámolják állományaikat és új vizekre hajóznak. A sporttenyésztők csak a kiállításokra nevelnek állatokat és így ezek nem árutermelők. Akik pedig termelőnek számítanak, azok jó része szánalmas körülmények között tartják és „takarmányozzák“ állataikat, nem alkalmas tenyészállatnak, amelynek rendkívül rövid nyaka van, a melle széles, dongás, a combok és a gerinc jó lzomos, húsos. A fej a test méretéhez viszonyítva arányos, a fülek 10—12 cm-nél nem hosszabbak, nem kagylóalakúak, jól egymáshoz zártak. Ez nem dísz, nem valami sportcélokat szolgáló kívánalom, hanem fontos tényező, miután a lógó fülű nyulak, a toka, a túlzott igénybevétel, vagy a káros beltenyésztés eredménye. Lényeges a fajtára jellemző testsúly alakulása Is. A standardtól eltérő súlyú nyulák nem valók tenyészNYOLKIVALASZTAS állatnak. A túlhízott, vagy a túlsúlyos szaporasága mindig rosszabb, mint a középnagytestű nyulaké. Az ivarérett baknyúl még nem tenyészérett törzsállat. A korai tenyésztésbe vétel úgy az anya, mint a baknyulaknál mindig káros. Várjuk meg tehát a 8—10 hónapos életkort. Az ivararány a nagyobb telepeken 1:10, háztájiban legaláb 1:5 arányban biztosítani kell. Olyan alomból hagyjunk meg tenyészállatot, amelynek az anyja 8—10 fiókát rendszeresen felnevel, bőven van teje, nyugodt vérmérsékletű és a fiókák gyorsan növe21. SZÁM 1972. OKTOBER 21. • A TARTALOMBÓL Nyúlkiválasztás jövőre Kél fortély + Novemberi teendők +'■ Külföldi galambtenyésztési mozaik )ó tudni 4-' Mikor szükséges az antibiotikum +- Ultraviola sugárzással a baromfipestis ellen ф Körvadászatok előtt Ф Öröm, üröm és még _ valami.. . ф. Vadásznaptár — november ф A medvékről általában ф Fácán aszpikban ф Vadliba párolva A A Balaton halászata (III.) A Külföldi vizeken A A csuka élethalálharca kednek, fejlődnek. Igen fontos, hogy minden tenyésztési adatot feljegyezzünk. Ezért szükséges a házi törzskönyv. Ezért minden erővel azon kellene fáradoznunk, hogy olyan törzsállatokkal kezdjük meg a jövőévi tenyésztési idényt, amelyek nemcsak takarmányfogyasztók, hanem bőséges és jó minőségű húst termelnek. Ennek alapja a most elvégzendő tenyészállat kiválogatás, és azok szakszerű átteleltetése. SZIKORA ANDRÁS Vadas színváltozatú hermelinuyúl. Barna színváltozatú csernyűi. tulajdonságok szerinti elbírá- beszélve a tenyésztői munka lása nem kis feladat, sok hoz- teljes hiányáról, a törzsállatok záértést igényel. A belső érték- minőségéről. Itt kellene valamérö tulajdonságokra a törzs- mit sürgősen tenni. Az első lékönyv, a tenyésztési napló ada- pés lenne a törzsállatok helyes tai derítenek fényt. A külemi kiválogatása, a tenyésztésre alelbíráláshoz az állat megjele- kalmatlan egyedek kiselejtezénési formája ad támpontot. Ez se. Igen fontos tényező a törzsazonban szoros összefüggésben könyvezés. A törzsállatoknak a van a feljegyzések adataival. származását, az ősök tenyészté- Szükséges itt elmondani, hogy si és termelési eredményeit 2— a nyúltenyésztésben egy bizo- 3 nemzedékre visszamenőleg nyos méretű visszaesés mutat- ismerni kell. A minőségi elbírákozik, főleg az árutermelés vo- lásnak ez az egyik lényeges lumenét illetően. Ez várható alapja. Fontos, hogy az anyavolt. Van, aki ezt úgy értékeli, nyúlnak 8—10 csecsbimbója lehogy a nem körültekintő árpo- gyen. Ezek után a külemi bírálitika következménye. Aki reáli- lat következik. Az az anyanyúl
