Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-21 / 42. szám

KEI FORTÉLY ETETÖRACS. « hetrec falára szerelhető. majd Tudvalevő, bog; a kisnyulak eltávolítható. A vaspálcák olyan károm bél ntdn már kimérés*- távolságra legyenek egymástól, ködnek a fészekből, s a szopá- hogy a kisnyulak kényelmesen son kivit megkezdik önálló láp- átférjenek közöltök, de az anya Mlkozásukat. Ahol nincs ön- ne férhessen a takarmányhoz, etető, problémát okoz, hogy as Előnye: 1. A kisnyulak előtt anya elveszi kicsinyei elöl a ta- mindig van takarmány (gyor­­karmányt. Ennek elkerülésére sabb a fejlődésük); 2. Az anyát szolgál a rajzon szemléltetett csak szükséglete szerint takar­­alaká rács, mely tetszés szerint mányozzuk. MILYEN LEGYEN lyezzük a válaszfalat és a pá-A BAK KETRECE? roztatni kfvánt nőstényt, majd másnap a válaszfalat kiemel- Л* évi négyszeri elletés si- Jgy némileg a nőstény is kertelcnsége, vagy elhúzódása megsZokja a ketrecet, rendszerint a pározlatások rósz- Előfordul továbbá, s bosszá­­szul megválasztott idejének 'tu- s^got okoz, bogy a baknyúlhoz lajdonithaté. Fontos az is, hogy betett nőstény farral az ól va­­lehetöleg egy időben pároztas- lamelyik sarkába húzódik, sok nyilláinkat (dajkaságba s emiatt a bak nem ,ér keUő. adás. csoportos hizlalás, fertőt- képpen hozzá. Fölöslegesen fá­­lecítés, állományforgó stb ). rad kaparja, harapdálja a nős A sikeres pároztatás érdeké- lényt. Könnyfthetünk helyzetén ben a bakok ketrecét ágy hasz- Й8У. hogy a már meglevő szög­­nős elkészíteni, hogy egyszerű, leles ketrecnek sarkait öthidaf­­ráesos megoldással kettévá- Íuk 08У farostlemezzel, mely lasxthaté legyen. megszünteti a 90°os sarkot. A pároztatás előtti nap hehe- FELCSŰTI LÁSZLÓ-f A BAROMFITENYÉSZTŐ még figyelemmel kíséri az idő­sebb tyúkok megkésett vedlé­­sét. Igen lényeges, hogy ebben az időszakban a tyúkólra pél­­♦ dás tisztaság, száraz és huzat­mentes légtér legyen jellemző. A tisztátalan, nedves környezet megteremti a fertőző betegsé­gek, légzőszervi bántalmak ter­jedéséhez az előfeltételeket. A zöldtakarmányt takarmánykel­lel és reszelt sárgarépával he­lyettesítjük. Különben tojő­­tyúktápot etetünk. Az itatőba nem jéghideg, de kissé állott vizet öntünk. • A VlZISZARN Y ASTEN YÉSZ­­Tö külem szempontjából meg­figyelés alatt tartja a továbbié nyésztésre kiválasztott kacsá­kat. Egy gácsérhoz hat kacsát csoportosíthat, de körülmé­nyeink között elegendőnek vél­jük négy öt kacsa besorolását. Ebben a hónapban okvetlenül fontos a tenyészludak végleges kiválasztása a törzsállományba, mivel közeledik a párzás ideje. И A HÁZINYÜLTENYÉSZTÖ részére a közelgő tél új gondo­kat hoz magával. A vágásra elő­készített nyulak eledelébe, a ki­váló minőségű gerezna-nyerés céljából zabot és árpát soro­lunk. Persze a nyúlketrecekben szintén fontos a tisztaság fenn­tartása. Áttérünk a téli takar­mányozásra, melynek alapja a jóminőségű széna, például a lucernaszéna, továbbá a megfe­­lelő takarmányrépa- vagy sár­garépamennyiség, valamint a szemestakarmány,, mindenek­előtt az ádpa és a zab. Az egész­séges állomány fenntartása ér­dekében ne feledkezzünk meg a szabályos Időközökben vég­zett állategészségügyi vizsgá­latról. o a GALAMBTENYÉSZTÖ már téli tartásra fogja állatait. A takarmányadagból ki kell hagyni a bükkönyt és a borsót. Az alaptakarmány ezen idő­szakban az árpa, egy kis búza és kukorica hozzáadásával. Az ivóvíz ne legyen hideg, de mér­sékelt hőfokú. A nedves novem­beri időjárás alkalmat nyújt a légzőszervi megbetegedésre, ezért a galambok egészségi ál­lapotát állandóan figyelemmel kisérjük. Az ivóvízbe állategész­ségügyi szakemberek által ja­vasolt betegségmegelőző szere­ket adagolunk. Amennyiben két galambliáziink van. ágy a ga­lambokat nemek szerint külön­választjuk. ★ A KECSKETENYÉSZTÖ no­vemberben teszi mérlegre az el­múlt idényben elért eredménye­ket. Az üzekedés időszaka be­fejeződött és megszűnt a legel­tetés lehetősége. A gondot most már a takarmányozás, valamint az állatgondozás szaporítja. Zöldtakarmány helyett a kecs­kék eledelét sárgarépa vagy ta­karmányrépa képezi. Az állato­kat naponta kifutóba engedjük, melyben egy födött, szélmentes hely kívánatos. Az istállót na­ponta alaposan szellőztetjük. Az istállóban mintaszerű tisztaság legyen, nehogy az esetleges kellemetlen illat a tej ízében is jelentkezzék. © AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐJE téli pihenésre vette szárnyasait. A fiatal ma­darak nehezen szokják meg a ketrecek szűk térfogatát, ezért minden lehetőt meg kell tenni életkörülményeik kellemessé té­telére. A ketrecet gyakran szük­séges tisztítani, mivel az gyor­sabban szennyeződik. A takar­mányadagban meghagyjuk a re­szelt sárgarépát tojással, mi­közben száraz magot, muhart is adagolunk. * A NEMES KANÁRIMADA­RAK TENYÉSZTŐJE nagy figye­lemmel és élvezettel végzi az „énekiskolázást“, amelyre a fia­tal hímeket fogták. Az éneklést figyelmesen kell értékelni, hogy a súlyos előadási hibát mutató madarakt idejében eltávolíthas­suk. A nőstényeket egy hűvö­sebb helyiségben elkülönítve tartjuk, nehogy meghallják a hímek éneklését és fészkelésre gondoljanak. — ar— A Balaton halászata (III.) Az 1961. óta helyesen alkal­mazott nagy egyedsúlyú И. nya­­ras pontykihelyezést (7780 q) a halászok hálóhozama (4511 qj nem érte el, sőt a horgászok bevallott fogását is hozzáadva (5225 q!) csak 1,25-szörös súly­szaporulat jelentkezik. Mielőtt e kérdést tovább boncolgat­nánk, el kell mondani, hogy az 1970 ben végzett pontyjelölések azt mutatták, hogy a behelye­zett II. nyaras pontyok évi súly­­növekedése elérte a 60 80 dkg ot, ami 3—4-szeres egyo.d­­súlynövekedést jelent. Mint lát­juk a ponyt hálóhozama az in­tenzív pontyositás megindulása éta nem érte el a kihelyezés mértékét. A darabszám alapján vizsgálva a 10 év alatt kihelye­zett 1 943 000 pontyból csupán annak 9,5 %-a, azaz 187 ezer db került a halászok hálójába. Eh­hez a számhoz hozzáadva a hor­gászok által bevallott fogást, megállapíthatjuk, hogy a kihe­lyezett ponty db-számnak csak 20,4 % a került gyakorlatilag visszafogásra. A nagy egyedsú­lyú kihelyezés kizárja annak lehetőségét, hogy azok a raga­dozó halak zsákmányává váltak volna. Pontyból lényeges elhul­lás az 1965 ös évet kivéve nem volt. A behelyezett darabszám maximális 40 %-os kallódásával számolva — tógazdaságnál ez a szám 10 —20 % között van — figyelembe véve a fentebb em­lített 20,4 % os halász-horgász fogást a behelyezett pontyok 40 %-ának 10 év alatt összesen 777 ezer db pontynak nem akadt gazdája, ami természete­sen lehetetlen. A horgásznap­lók vezetése körüli állapotokat ismerve, valamint a fentieket is figyelembe véve a sporthorgá­tesz ki. A legtöbb hal, köztük a ragadozók is itt talál bősége­sebb táplálékot. A parti élettér túlnépesítése pontyokkal bizo­nyosan az ottélő más békés ha­lak rovására menne. Az állo­­mánynövelés céljából történő pontytelepités mértékét nehéz megszabni, mert az a tó által biztosított természetes táplálék függvénye. Erre feltétlen a ku­tató munkától várunk választ. Szerintünk a kihelyezés általá­ban addig növelhető, amíg az egyedi súlygyarapodás a 40—60 dg-ot eléri évente. А II. nyaras ponttyal történő telepítés, mint módszer jő és az egyedül jár­ható út, hisz kiterjedt alkalma­zása óta az állomány növeke­dése szinte töretlen. Napjainkban a Balaton ichty­­ológiai problémái közül a leg­nagyobb vihar az angolnakér­dés körül dúl. Egyes napila­pokban szinte hetente megjele­nik azzal kapcsolatban valami­lyen bíráló cikk. Az egyik hor­gász egyesület az év elején me­morandumot juttatott el az or szág párt- és állami vezetőihez, melyben követelte az angolna­telepítés beszüntetését, indokol­va azzal, hogy az angolna ki­pusztította a süllő táplálékát jelentő sügért és a gardát. Ez az indok súlyos tájékozatlan­ságról tanúskodik. Mint az elő­zőekből láttuk a sügér sohasem játszott lényeges szerepet a sül­lő táplálékában, Woynarovich vizsgálatai szerint is csak mint alkalmi táplálék szerepelt a süllőgyororokban, mennyisége nem haladta meg a 0,2 °/o-ot. A sügérállomány visszaszorítá­sa a süllő szempontjából csak előnyt jelent, mert mint isme­retes a sügér veszedelmse ikra­foglalkoztatta, mert vele kap­csolatban az egyik képviselő interpellációt nyújtott be. Az angolna telepítése 1961- ben kezdődött el azzal a céllal, Sogy az eddig halászatilag ke­vésbé hasznosított méiy vizek táplálék termését kihasználja. A telepítést kezdeményező Hal­­gazdasági Tröszt akkori vezetői megelőző tanulmányozást vé­geztek és a legjobb tudásuk szerint döntöttek telepítése mellett. Meg kell mondani, hogy gazdaságunk is tartott az angolnateiepítéstől. A tartőzko­dig kifogott horgászzsákmányt is figyelembe vesszük, amely nem kis mennyiség, az angolna telepítés gazdaságossága aligha vitatható. A telepítés esetleges megszüntetése esetén is leg­alább még 6 évig minimális költségráfordítás mellett fog­ható, ami a telepítés gazdasá­gosságát még kedvezőbbé teszi. Nem hanyagolható el az a tény sem, hogy az ország minden kg exportált angolna után jelenleg már 2,3—2,4 dollár bevételhez jut. A harcsa, a csuka, a ragado­zó on. a kosüllő, a compó mennyisége a fogásban többé­­kevésbé állandó, azonban nem számottevő (200— 400 q). Ismer­ve a csuka, a harcsa falánksá­gát és azt, hogy táplálékuk el­sősorban keszegfélékböl áH A kifeszített ezerméteres háló két végétől néhányszáz méterre eltávolodtak a motoroshajók, majd lehorgonyoztak és fémhu­zallal megkezdték a háló közelebbhúzását. szók zsákmánya a hálóhozam 2,5—3 szorosára becsülhető. A Balaton sajátos jellegénél fogva nem pontyos via. A ter­mészetes szaporulat igen nagy százaléka a kedvezőtlen időjá­rás, erős hullámzás hatására és a kedvezőtlen táplálkozási vi­szonyok miatt tönkrement. A pontynak legjobban megfelelő parti öv a tő összterületének 21,7 % át kb. 23 ezer holdat és ivadékpusztító. A garda a süllő táplálkozásának fő idé­nyében a tavaszi-nyári-őszí hó­napokban a két faj eltérő élet­tere mialt nem játszhat szere­pet, csak a viz lehűlése után, mint téli táplálékként jöhet számításba A garda állományi alakulásáról a későbbiekben még szólni fogok. Mint tudjuk az angolnatelepités ügye leg­utóbb már az országgyűlést is dás érthető volt. A telepítéskor nem voltak ismeretesek a visz­­szafogás módszerei, tisztázatlan volt a tavi életközösségre gya­korolt hatása. Az angolna azóta bizonyított. A vándorló angolna visszafo­gása a Sió-zsilipbe épített csap­da segítségével megoldódott. Azonban annak üzemeltetése a vízeresztés függvénye. A tavi visszafogás továbbra sincs meg­oldva, mert a külföldön a fogá­sára alkalmazott eszközöket nálunk a Balaton más irányú főhasznosítása mialt nem lehet rentábilisan használni. Az angolna telepítés körüli viharra bizonyos, hogy nem ke­rült volna sor, ha az első tele­pítésekkel egyidőben elhatáro­zás születik a vele kapcsolat­ban felmerülő problémák tisz­tázására és azt a halászati ku­tatás feladatául kapta volna. Ma a Tihanyi Biológiai Intézet vizsgálja az angolna táplálko­zását és a tavi életközösségre gyakorolt hatását. A mi eddigi megfigyeléseink szerint az an­golna telepítésnek káros hatása nem tapasztalható. A kifogott állomány alig 50 %-a volt csak az ún. szélesfejű, vagyis hallal táplálkozó egyed, a másik 50 %-a olyan táplálékot kapott, amely eddig nem hasznosult, vagy az angolna útján kedve­zőbben hasznosul. 1961-től nap­jainkig 28 370 000 db üveg- és pigmentálódás kezdetén lévő angolnaivadék került a Balaton­ba, mely nek ára 6 250 000 Ft. A helászzsákmány eddig 1116 mázsa volt, melynek árbevétele 10 230 000 Ft. Tehát bevételünk majdnem 4 millió forinttal meg­haladja kiadásainkat, ha az ed-10U q csuka, vagy harcsafogás többlet 600—-700 q keszegkiesést jelent. A ragadozó őn állomány a halpusztulást kiváltó okra ér­zékenyen reagált. Fogása a kö­vetkező években növekedett, s jelenleg már csaknem elérte az 1960—1964 évek átlagát. A kősüllő és a compó a nemeshal zsákmányban kisebb szerepet játszik. A dévérkeszeg és a garda ál­talában a zsákmány nagy há­nyadát alkotja. A hálóhozam zömét, mintegy 70—80 % át a Balatonon a keszeg jelenti. Fo­gása a következők szerint ala­kult: 1901—1945 6*3 4 1946—1950 11 370 « 1951—1955 13 660 q 1956—1960 10 212 q 1961—1965 10 i44 q 1966—1971 10 680 q A keszeg hálóhozama 1955 ig emelkedő, azonban itt meg kell említeni, hogy az 1951—1955 közötti kiugró fogás az ország rossz húshelyzete miatt szüksé­gessé váló infenzív halászat eredménye. 1956—1965-ig fogá­sa fokozatosan süllyedő tenden­ciát mutat, majd 1966—1971 ig az állomány lassan nő. A jelen­legi szintet már évek óta azon­ban mind több, és több mester­séges ivóhely létesítésével lehet tartani. A publikált adatok sze­rint a keszegállomány a Bala­tonban nagy, bár ezen lehelne vitatkozni, növekedése azonban nem marad el más hazai vizek keszegállományának növekedé­sétől. (Befejezés következik.) ELEK LÄSZL0, a Balatoni Halgazdaság főngronómusa Szalai János gépész, a motoros­­hajók parancsnoka ellenőrzi az ezerméteres háló beházását végző egyik fémhuzal csörlőjé­­nek működését. (Kucsera Szilárd felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents