Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-21 / 42. szám

1972. október 21. i .SZABAD FÖLDMŰVES OKTOBER — AZ ÉSSZERŰ NÉPÉLELMEZÉS HÓNAPJA Ai / ff | | A kulturált étkezésről ,.c,po’Mka’kahp-­Ha kulturált étkezésről beszélünk, két szempontból kell a kérdést meg­vizsgálnunk: mit eszik az ember és hogyan teszi, cselekszi azt. Nézzük az elsőt: hogyan válhat ét­rendünk kulturálttá? Ügy, ha az em­ber gondosan megválogatja, hogy mit é* mikor egyék, ösl ösztön vezeti e téren még az állatot Is. A kérődző növényevő számára — egyes szerzők szerint, — csodálatos Izskálát jelen­tenek a rét füvei, növényei. Ezek kö­zött válogat és még véletlenül sem eszi meg a számára ártalmas dudvát. A kutya Is először elfogyasztja meg­szokott táplálékát — még ha az a gazdaasszony szeszélye folytán válto­zatos is — és csak azután rágcsálja mintegy csemegeként a nagyobb csontdarabot. Az ember is válogathat. Mit szeret és mije van, mert a kettő sajnos, egyes esetekben nem fedi egymást. De a kulturált étkezést ebből a szem­pontból éppen az jellemzi, hogy a lehetőségeken belül a rendelkezésére álló ételeket hogyan válogatja meg, hogyan rakja sorba. Befolyásolja ezt természetesen a megszokás. De a kul­turáltságra való törekvés azt jelenti, hogy az ételek összeválogatása és a sorrend megállapítása helyes, célsze­rű, az egészségügyi követelményeknek megfelelő legyen. Nem nevezhető te­hát minőségileg kulturáltnak az étke­zés, ha valaki a reggelit sütemény­­félével kezdi, ha a zsíros húsokhoz nem fogyaszt köretet, főzeléket, salá­tát, a reggelit elhanyagolja és he­lyette csak feketét Iszik, vagy a napi kalória szükségletét késő este közvet­lenül lefekvés előtt fogyasztja el. Az étkezés minőségileg akkor válik kul­turálttá, ha a kalória igényeknek megfelelően rendszeresen úgy üteme­zik és a lehetőségeken belül úgy vá­lasztják meg az ételeket, hogy az a szervezet előnyére váljék. Ha a tar­talmasabb reggelit valamilyen meleg folyadékkal, teával, kávéval, tejjel, kakaóval, délben a szokásos ebédet fogyasztjuk, főzelékkel, salátával szí­nesítve, korán eszünk vacsorát és este lefekvés előtt legfeljebb tejet, kávét, joghurtot, vagy gyümölcsöt fogyasztunk, egy lépéssel közelebb jutunk a kulturált étkezéshez. Egy régi szólás-mondással fejezem be a té­mának ezt a részét: nem az a fontos, hogy hányféle, hanem, hogy miféle. A második szempontról — a kultu­rált étkezés módjáról, mikéntjéről részletesebben kell szólni. „Ne csak a savát-borsát adjuk meg az étkezés­nek, hanem a módját is,“ — mondja a falusi ember. Ez az a mód, amit tisztáznunk kell. Az orvosi rendelőkben közismert panaszos az étvágytalan ember. Még ismertebb az étvágytalan gyermek. Ha az étvágytalanság okát keressük, sok­­esetben azt találjuk, hogy nem be­tegségről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az egyén nem szívesen eszik, azt is mondhatja, hogy únja az evést. Az étvágyról a szakkönyvek azt mondják, hogy egyrészt idegközponti eredetű — tehát a szellemi és testi egyensúly, a hangulat és a közérzet is befolyásolja, — másrészt a gyomor és belek érző idsgizgalmára épít. Az étkezés az étvágy kielégítése. Rend­szerint élvezetet okoz. Ám ezt az él­­vezeíet minden olyan körülmény csök­kenti, ami megzavarja a jóérzést, a táplálkozás felemelő biztonságát és a táplálkozással járó nyugalmat. Lássuk ezt egy-két példán: étvágytalanná te­szi az embert — főleg a gyermeket — a magány, az elhagyatottság. Azért alakultak ki a különböző közösségek­ben a lakomák, a közös ünnepi étke­zések, a vendéglátások, sót még az is, hogy munkaközben étkezéskor össze­terelődik a család, a munkacsoport, vagy összetelepszik a déli étkező pi­henőn a falusi ember. „Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek“ — mondja Arany János. Az ilyen közös étkezésnél az ember ügyel, ad magá­ra. Párszáz évvel ezelőtt még a testőr­iskolában arra oktatták a tisztjelölte­ket, hogy ne hajigálják az asztal alá, vagy a hátuk mögé a csontokat. Ma ez a kultúrálatlan magatartás még a legelmaradottabb közös étkezésnél is tilos és a legegyszerűbb ember is megtanult késsel, villával enni. Étvágytalanná teszi az embert az étel gusztustalan volta. Nem azt mon­dom, hogyha valaki nagyon éhes nem eszi meg szívesen újságpapírból a szalonnát, vagy lábasból a paprikás­krumplit. De állítom, hogy szíveseb­ben fogyasztja, ha szépen, ízlésesen becsomagolják, ha tiszta asztalkendőt terítenek alája, vagy ha ragyogóra mosott tányérból kanalazhatja. És étvágytalanná teszi az embert a hajszoltság, a sietség, az ideges kap­kodás is. Sok olyan reggelizőt figyel­het meg a nyitott. szemű ember, aki még a kellően odakészített kávénak is csak a felét issza meg, mert már rajta a kabát, már kezében a táska, mert egyszerűen nincs rá ideje. ш т já Sb щрг Foglaljuk hát össze a kultúrált ét­kezés módjának feltételeit. Az első: az étel tálalása, a tisztaság, az ízlé­ses, a kellemes, az étvágygerjesztő módon adott étel. A második: a magatartás, az hogy evőeszközzel, vagy' legalább késsel egyék emberhez méltóan az ember és ne szennyezze sem ételét, sem magát, sem a környe­zetét. A harmadik: az étkezés nyugalma. A kényelmes letelepedés, a táplálkozás öröme mellett, testi és szellemi kikapcsolódást is jelent. Végül — a lehetőségeken belül — a társaság, az étkező kollektíva, de­rűs kedélyének, vidám hangulatának biztosítása, amire bizonyító példa a hajdani lakomák és a mai ünnepé­lyek szórakoztató zenéje, vidám kö­zösségi hangulata. Erre kell rászoktatni az embereket, ezeket a szempontokat kell igénnyé nevelni, ha azt akarjuk, hogy kul­turált étkezésről beszélhessünk. Mielőtt áldottlelkű nagyapám örök­re elszenderiilt volna, imigyen szólt Örzse nénémhez: — Neked hagyom kis cselédem, a csacsit. Becsüld meg, viseld gondiát. S váljon hasznodra...! Örzse néném e jurcsa örökségen igen jót kuncogott, mivelhogy csupán tizennyolc éves volt. Am, amikor egy reggel a nagyapát örök álomba me­rülve találták, kezdett a csacsi-gon­dolattal megbarátkozni. Az idő múlott. Tavaszt nyár követte, s a meleg nyarat őszt lombhullás. A világháború szele végigsöpört az or­szágon. Örzse néném is támasz nélkül maradt a kisfiával. Ámde a szürke csacsi állta a sarat. A felfordult vi­lágról tudomást sem vett. Kapott is oly fontos beosztást, akár a szomszéd nagygazdáék sárga csikója. Néném kétkerekű káréba fogta a nagyfülű jószágot. Egy jókora kosarat rája penderített, s elindult a sanyarú kenyérkereset, lapos erszénnyel. Hé­be-hóba csettintett: — Gyía, csacsi ...I Majd ostorral ösztökélte szaporább lépésre. Hajnali köd ülte meg a határt. A derengésben messze tűnt a szomszéd falu tornya. Mire előbukkant a nap, már az álmosan kandikáló asszonyo­kat szólongatta. — Tojást adjanak el..., tojást... Hát aztán gyűlt is a tojás, hiszen eladó volt az mind. Mert kellett a pénz sóra, gyertyára. Amikor este fá­radtan megtértek, mindketten mély álomba szenderültek. Reggel aztán korán volt az ébresztő a városba in­dulásra, mert a tolást el kellett adni, üzlet az üzlet. Történt aztán egy nevezetes napon, hogy Örzse néném a Mező-sorra ment kiabálni: „Tojást adjanak el, tolást...“ Az asszonyok hozták is köténybe, szakajtóba, 6 pedig fizetett. Immáron volt miből, mert a városi kofaság ho­zott valamit a konyhára. Telt is a nagy kosár szaporán. Hegyiék háza előtt csak egy kis időre maradt ma­gára a csacsi, ahová Örzse néném be­tért egy pohár friss vízre. Csakhogy azok a sátán kölykök — ahogyan ké­sőbb nevezte a lurkókat —a kerítésen át kidugtak egy kukoricacsuhéból készült szikracsapót, amitől a csacsi úgy megijedt, hogy két lábon vágtá­zott le a völgybe. A tojások meg egy­­re-másra hullottak, sárgára festve az út porát. Örzse néném hiába jajveszé­­kelt, csak a völgyben érte utói a meg­riadt csacsit. Akkor aztán elővette az ostor boldogabb végét, s olyat húzott a szürke négylábú hátára, hogy ő ma­ga is megbánta. Sírva borult a nagy­­fülű segítőtárs nyakába: — Mit tettél, te szegény kenyér­kereső társam, te...? A csacsi szomorúan, elnyúitottan iáolt, mintha azt akarta volna monda­ni, hogy azok a sátán kölykök... Másnap reggel Örzse néném kime­­gyen az istállóba, megetetni a csacsit. Hej, de el is ámult a csodálkozástól. Az öreg csacsi körül kis csacsi ficán­kolt — a vén csacsi fia. — Hát, ezt meg, hogy csináltad butuskám .. ? Efelöl egy szót se szól­tál... A szamár mama erre csak a füleit hegyezte. РЁЫ F. ROZÁLIA S?áll a hinta fellegekbe, Nem félek én egy cseppet se. A repülést, ha megunom Panni babám vár rám, tudom. (Szöveg és kép: Ördódy V.) Korábban már beszámoltunk az őszi-téli idény var­ható újdonságairól. Azzal azunban, hogy megvásárol­juk az új kabátot, kosztümöt vagy ru­hát, még „nem va­gyunk felöltözve“. Az is fontos, hogy jól válasszuk meg a kiegészítőket. Sokszor ugyanis egy jó cipő, táska, kalap, öv a régi öltözéket újjávará­zsolja, míg a rosz­­szui megválasztott kiegészítő darabok a legszebb ruha hatását is leront­hatják. A legfontosabb „egyéb“ a cipő. A fiatalos, sportos öl­tözékhez hasonló karakterű, magas talpra épített, szé­les orrú cipőket, az elegáns délutáni és esti öltözékekhez vékonyabb talpú, egyenes, magas sarkú, elkerekített orrú cipőket vise­lünk majd. A tás­kák közepes nagyságúak, műbőrből vagy bőrből készülnek, sportos öltö­zékekhez továbbra is vállra akasztó­sán. A kaiajiok közül a fejhez simuló, az elöl felhajtott szélű, a férfikalap­hoz hasonló nagyobb szélű formák és a barett jellegű sapkák lesznek diva­tosak, s továbbra is azok maradnak a különböző fazonú kötött és horgolt sapkák. Az idei divat fontos kiegészítői még a különböző fémcsatos bőrövek, az anyagból vagy bőrből készült, hím­zéssel vagy monogrammal díszített nyakkendők, a szép sálak és a divat­ékszerek. FEHÉRNÉ VARGA ÁGNES Dr. BUGA LÁSZLÓ Házi gyógyszertár A szenvedélyes gyógyszergyűjtő nemcsak egészségügyi, de népgazdasági szempontból is káros tevékenységet folytat. Ugyanis, a hosszabb ideig tá­rolt gyógyszerek hatásukat vesztik, s inkább ártanak, mint használnak. S ugyanakkor ezek az emberek anyagilag is károsítják az államot, illető­leg mindazokat a betegeket, akiknek épp ezekre a forgalomból indokolat­lanul elvont gyógyszerekre lenne a legnagyobb szükségük. Természetesen, nem tekinthetjük notórikus gyógyszergyűjtőnek azt a sze­mélyt, aki házi gyógyszertárat létesít, s azt rendszeresen kiegészíti. Így elsősegélynyújtáshoz kéznél vannak a legszükségesebb gyógyszerek. Mit tartalmazzon a házigyógyszertár? Mindenekelőtt a legfontosabb gyógyszereket, amelyek nélkülözhetetlenek a család keretén belül. Például: fájdalomcsillapítót (ezek legtöbbje egyben meghűlés ellen is jó!), ragtapaszt (leukoplast), steril gézt, steril vattát, széntablettát (Carbantox), cinkkenőcsöt, dermatol port, jődtinktúrát, köt­szereket. gyomorcseppeket, szódabikarbónát, sebbanzint, hashajtót, Ga-Fo-t (torokfájás ellen), vérzéscsillapítót, hypermangánt (fertőtlenítésre), Karls­­badi sót, ecetsavtimföld tablettát, sebolajat (égési sebre), hársfavirágot és kamillateát, pokolkőt (lápisz), hintőport (púder), timsót, bórvazelint, sul­fathiazol kenőcsöt, sósborszeszt, pinzettát és ollót. (rp-J 'ERfSZTREJTVÉHY A DOLGOZÓ Nö — Kilenc érdekkör működik az iskolánkban. Felismeritek, melyek ezek...? VÍZSZINTES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 5. és 10. sorban. 10. Dallam franciául (AIR). 11. Ázsiai ország. 12. Biokémiában van! 13. Zoltán Ká­roly. 15. Becézett Olga. 17. Ismeret­len adakozó név­jele. 18. Én — la­tinul (é. h.). 20. Masina. 22. Épület­rész. 23. Német ko­rona. 24. Nemzetkö­zi műnyelv (nem­igen vált be). 25. Piešťany strand­fürdője. 27. A kí­gyó Igéje. 29. Köz­lekedési vonal. 31. Óriáskígyó. 33. Disz. 34. Angol Samu. 35. Nagyobb súlyegy­ség. 36. Literátus. 37. Földet túr. 39. Csapadék. 41. Ró­mai ötszáz kettőz­ve. 42. Öbégatás. 44. Temérdek. 46. Omladék. 47. Hár­mas találat a lottóban. 43. Visszaszi! 49. Fohász. 51. Szeszes ital. 53. Iga­vonó állat. 55. Női hangnem. 57. Kötő­szó. 58. Énekhang. 60. Sziget a Föld­közi-tengerben. 62. Folyadék. 63. Ezen a helyen. 64. Kártyajáték. 65. Időha­tározói névutó. FÜGGŐLEGES: 1. Lapos. 2. Fél or­szág. 3. Állatlak. 4. Laoszi néptörzs. 6. Körülbelül szlovákul. 7. L. Z. 8. Bartók Béla. 9. Vagyok németül (BIN). 14. Lángol. 16. Minden ..ben kanál. 18. A késnek és szónak Is van. 19. A Moszkva baloldali mellékfolyója. 20. Iratkapocs. 21. Arcszín. 26. Hat római számmal. 28. Rangjelző szócska. 30. A hét vezér egyike. 31. Széptevés. 32. És angolul. 33. Nagyközség Budapest mellett. 38. Papírmérték. 40. Csapadék. 42. Becézett nagymama. 43. Etel be­cézve. 44. Gléda. 45. ... Novák, híres filraszínésznő. 50. E napon. 52. Járunk rajta. 54. Folyó Erdélyben. 55. Bar­lang része. 56. Ott (ford.). 57. Hét napból áll. 59. Keresztül. 60. Kicsinyítő képző. 61. Régi római pénz. 62. Paripa. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 5. és 10. számú sorok megfej­tése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents