Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-14 / 41. szám
„Tény, hogy mióta a méhészet tudománnyá fejlődött, а méhészek figyelme leginkább a méhek téli biztonságára irányul. De nem is ok nélkül, mert a méhes a legnagyobb veszteségnek télen van kitéve, amikor a hibákon, bajokon alig lehet segíteni. A betelelésre irányuló intézkedéseket minél korábban kell elkezdeni.“ Írja könyvében Ambrózy Béla, a kiváló magyar méhésztudós. Hogy mikor kezdődik a korai betelelés, azt a legtöbb méhész tudja. Nem télen és nem is őszszel, hanem nyáron. Én rendszerint augusztus húszadikán kezdem a betelelésre szánt élelem etetését. De még az előtt is alkalmazok jő telelést biztosító, kiadós serkentő etetést, ha a természet fukar a nektártermelésben. De mielőtt ezeket a dolgokat részletezném, meg kell említenem a telelés sikerének tényezőit. Kétféle teleltetést szoktunk alkalmazni. A családok telelhetnek a szabadban, vagy zárt helyen. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Mivel azonban többen a szabadban való teleltetést választják, ezért erről szeretnék írni. Elsősorban a kaptár melegtartó legyen! Ez a tulajdonság a falazat anyagán kívül annak vastagságán műftk. Sokféle kaptárral méhészkedtem már. Legtöbbet magam készítettem. Az utóbbi években viszont áttértem a gyárilag készített csehszlovák fajta kaptárakkal történő méhészkedésre. Ezek minden eddigi kaptárt felülmúltak. Jól telelnek benne a méhek, ha valami súlyos hibát nem vétünk. Hogy legalább egy hibát említsek, leírom, mi történt velem. A betelelés időszakában a jó meleg a viasztermelésre is kedvezett. Méheim az építtető keret helyén az etető felett is építettek lépet. Amit a legtöbb család üresen hagyott. Némelyik viszont megtöltötte eleséggel. Egynél be is fedték a benne levő mézet viasszal. Azt gondoltam, hogy ilyenkor már úgysem lép fel a rajzási ösztön, ha nem is építtetek a méhekkel, ezért a lépet meghagytam. Egész télen semmi rendellenességet nem találtam benne, csak akkor lepődtem meg, amikor tisztulási kirepiiiés előtt a fenékdeszkát borító kátránypapírt kihúztam. A hátsó részen több lehullt méh volt, mint elől. Vagyis a kijárótól a legtávolabb eső részen. A többi családnál ilyenkor ezen a részen hulla nincs, mert nem ér el oda a telelőfürt. Ennél az egynél még oda is jutott méh, a telelés kezdetén, annyira népes volt a család. Amikor a kis lépből az élelem kifogyott, a kemény hideg miatt a fürtnek ebből a részéből nem húzódhattak tovább az élelemkészlet irányába, hanem elpusztultak. Nem az egész család, csak az itt elfért méhek. Másodszor fontos, hogy a családnak jó anyja legyen, hogy a téli elpusztulástól ne kelljen tartani. Az anyátlan család nyugtalan. Sokat fogyaszt, könynyen hasmenést kap. Azonkívül a Nosema betegségnek jó melegágyat nyújt. Harmadik tényező a népesség. A kis család sokat fogyaszt és rosszul telel. A népes család könnyebben megbirkózik a téllel. Én olyan erős családokat tartok, amelyek ősz elején az egész költőteret sűrűn borítják. De nemcsak a népesség a fontos, hanem az is, hogy a család zömét fiatal méhek alkossák. Ezek későbben pusztulnak el. Legtöbbjük akkor esik el, amikor már új méhekkel bőven pótlódik a hiány. Legalkalmasabbak telelésre a nyár végén és ősz elején kikelt méhek, amelyek még a téli eleség megszerzésében vagy feldolgozásában sem vettek részt. Olyankor, amikor hordástalan a nyár vége, s ezáltal a fiasítás korán csökken, kevés a fiatal méh és a család rosszul telel. Az augusztusi telelésnek még az is előnye, hogy a méhek 3— 4 lépnyi virágport tartalékolnak a fészekben, ami újig teljesen elegendő. És ezáltal nincs szükség szőjalisztre vagy egyéb virágporpőtló eleségre. Azonkívül a fészket sem kell szűkíteni. Sem ősszel, sem tavaszkor. A páralecsapódástól sem penészedik meg a lép, mert a családok népesek. Amelyiknél pedig attól kell tartani, hogy a fészeknek azon a szélén, amelyiken kaptárbontást kezdek, takaratlanul maradna egy, két lép oda selejtezésre szánt öreg lépet teszek, amit csak tavaszkor távolitok el. A jövő évi siker melegágyát tehát már e nyáron kellett megvetni bőséges élelemmel, fiatal anyával, no meg népességgel. Akik pedig ezt elmulasztották, nincs más hátra, mint a gyenge családok egyesítése és etetése. A méhek telelése nemcsak az élelem mennyiségétől, hanem annak minőségétől is függ. Kosztarev, 1960—1961 között különböző élelemmel teleltette a méheket. Három kísérleti csoportot állított be. Mindegyik csoportban nyolc, lehetőleg egyforma család volt. Az első csoport méheit lőpestnézen telelte be. A második csoport telelő mézének 50 százalékát kipergette, s cukorral pótolta. A harmadik csoport telelő mézét mind kipergette s csak cukron teleltek a családok. A teleléshez szükséges cukrot szeptember első feléig mind feletette. A kísérleti eredmények értékeléséhez pontosan megszámlálta, hogy a különböző élelmen telelő méhek közül hány pusztult el a tél folyamán, megvizsgálta, mennyire telt meg tisztuló kirepülésig vastagbelük. A fészekben a hasmenésnek nyoma sem volt. Feltételeik mellett a szerző a méhek telelés! viszonyainak a megjavítására azt ajánlotta, hogy a méz egy részét ősszel pergessék ki és cukorral pótolják. Különösen fontos ez olyan években, amikor a méhek édesharmatot is gyűjtöttek. Ez a módszer csökkenti a termelési költségeket, kevesebb méh pusztul el a tél folyamán, jobban telelnek a méhek, tavasszal gyorsabban fejlődnek, végeredményben pedig — s ez a legfontosabb — több mézet gyűjtenek. Az idén minden méhész boszszúságára nálunk akácméz nem volt. Kiadós hordás csak nyárderekán következett be virágmézből. És még ezt is felülmúlta mennyiségben az ezután bekövetkezett édesharmat hordása. A tapsztalt méhészek ezt mind elvették a családoktól. Nemcsak a mézkamrákból, hanem a költőterekből is. Ahol pedig a nagykiterjedésű fiasítás gátolta a méz elvevését a költőtérből, a késői etetés indokolt. De nem lehet túlzott, mert a fiatal méhek rovására megy. Ugyanis ők veszik ki az oroszlánrészt a cukornak mézzé történő átalakításában. Ebben az esetben kisebb arányú betelelés és a koratavaszl bőséges serkentés az indokolt. A téli fogyasztás sokmindentől függ. Legnagyobb hatással van rá a család nagysága, a család nyugalma vagy nyugtalansága. A nagy család aránylag kevesebb mézet fogyaszt, de mégis több szükséges neki, mint a kicsinek. Ugyancsak szovjet kísérlet szerint 2 mill egy családban nem tízszer annyi mézet fogyaszt a telelőfürt fűtésére, mint 20 dekagramm méh, hanem csak kétszer annyit. A méz helye. A méhek mint már az előbbi példával is bizonyítottam, bőséges mézkészlettel is elpusztulhatnak, ha az nem a megfelelő helyen van. A méhek tavasszal ott kezdik a fiasítást, ahol ősszel abbahagyták. Emiatt a telelő fürt közepén bőséges üres sejt is található. Nagy keretméretű kaptárakban ez nem számít, mert télen is van a lépeken kiadós mézkoszorú, ami elég ahhoz, hogy zord időben nincs ráutalva a család, hogy tovább húzzon a méz után. A kis keretű kaptárakban más a helyzet. A fiasítás mellett nem jut elég hely a mézkoszorúra. Emiatt a betelelést még kisebb méretű őszi etetéssel egészítsük ki, ami 1—2 kg-ból áll. Az ilyen családokat tavaszkor is korábban kell etetni. Nagykeretű kaptárakban is nehéz lehet a telelő fürt vonulása a méz után, ha a keretek meleg építményüek. A fürt nem húzódhat akadály nélkül a méz irányába, hanem keretléceken keresztül, ami nagy áldozattal jár. Olyan ez, mintha az egyszerű síkfutást az akadályfutással hasonlítjuk össze. Itt is szükséges a kései élelempótlás és a koratavaszi etetés. Levegő. A méheknek nyáron több, télen kevesebb levegőre van szükségük. Vagyis alacsony hőfokon kevés, magasabbon több oxigént fogyasztanak. Ezt már régen is tudták, hogy így van. De a levegőfogyasztás mennyiségére vonatkozó nézetek még napjainkban is változók. De legtöbben megegyeznek abban, hogy a szűk kijáró többet árt a méheknek, mint a nagy — a nagy kijáró árthatna. A család a fiasítást a kijáró közelében összpontosítja. Amint már említettem, a mézet is a fiasítás körül raktározza. Ez azért van így, hogy mind a fiasítás, mind a téli fürt minél könnyebben érintkezzék tiszta levegővel. És hamarabb távozhasson az elhasznált levegő. Nagyon fontos az, hogy a kijáró helyét a nyár kezdete után ne változtassuk. Csak bővíthetjük vagy szűkíthetjük szükség szerint. A hidegépítményü kaptárak esetében a kijárót azon keretek elé szűkítsük télre, ahol a család áttelel. Ha a leszűkített kijárójú család télen zúgna, okvetlen bővítsük a kijáróját. A zúgás rögtön megszűnik, ha annak nem anyátlanság az oka. A betelelést tehát nyáron végezzük, ősszel csak szükség esetén kerüljön rá sor. De akármikor történjen is, a méhcsalád téli küzdelmeit és a tavaszi új életet is figyelembe kell venni. CSURILLA JÓZSEF A MÍHIK BITELEIESE 21. SZÁM 1972. OKTÓBER 14. KERTESZET MÉHÉSZET Az alma feldolgozása A TARTALOMBÓL 4 Magyarország bogyősgyümölcstermesztéséröl 4- ' Ä bor oxidációja-f Egészséges szobanövények 4 Bogyósgyümölcsűek ültetése A legegyszerűbb készítmények egyike a püré. Ehhez a gyümölcsöt gondosan meg kell mosni, a hibás részeket eltávolítani. A mosott almát felaprítjuk és kevés vízzel puhára főzzük. Amikor megpuhult saválló fémből készült passzírozón át kell törni. Az alma eredeti savtartalmától függően kilogrammonként 1—2 gramm citromsavat ajánlatos hozzáadni, a világos szín megőrzése céljából. Az áttört pürét forró üvegekbe kell rakni és lezárás után 92—94 C fokon csírátlanítani. ALMALÉ KÉSZÍTÉSE A legjobb ízű lé, több fajta keverékből állítható elő. Az almát ehhez is meg kell mosni, a hibás részeket eltávolítani, majd a nyers gyümölcsöt meg kell zúzni. A nagyobb lé-hozam céljából ajánlatos a lezúzott gyümölcsöt 2—3 Óra hosszat pihentetni. Gondosan ügyelni kell azonban, hogy ne maradjon a lezúzott gyümölcs hoszszabb ideig tartósítás nélkül, mert könnyen erjedésnek indulhat. Fontos, hogy már a zúzástól kezdve csak saválló berendezéssel (alumínium, rozsdamentes acél vagy zománcozott felületű edények) érintkezzék a gyümölcs, mert egyébként — főleg a vassal való érintkezés során — kellemetlen szín- és ízváltozások következnek be, a lé megtörik és a C-vitamin tartalom is gyorsabban bomlik. Préselés után azonnal készíthető a természetes gyümölcslé. Meglehetősen viszontagságos volt az idei nyár a szőlőre. Sokfelé erősen fertőzött a szürke rothadástól és más betegségektől. De akadtak helyek, ahol nagy gondot fordítottak a betegségek és kártevők elleni védekezésre s az meg is látszik úgy a szőlő Ievélzetén, mint a fürtökön. Képünk az egyik kistermesztő szölöskertjében volt fényképezve, Mužlán. Fényképezte: Kádek Ez kissé zavaros muslszerű lesz és a hőkezelés után üledék képződik. Ha tiszta levet akarunk nyerni, deríteni kell. Ez a borászati gyakorlatból ismert csersavzselatinos derítéssel, vagy a modern gyümölcslé feldolgozásában használatos pektinbontó enzimes kezeléssel valósítható meg. A derítés után a levet szűrőpapíron kell leszűrni. HŐKEZELÉS A természetes és derített levet is palackokba kell tölteni úgy, hogy a palackok nyílásától számítva kb. 4 cm-re legyen a lé felső szintje. Ez azért szükséges, hogy a csírátlanításkor a hőtől kitáguló lé ne feszítse le a palack dugóját, illetve ne törjön el az üveg. A zárás házilag, parafadugóval történik, amelyet erős kötéssel kell megerősíteni a hőkezelés idejére. A csírátlanítás melegvízű fürdőben történjék, 92—94 C fokon: 0,5 literes palackok esetében 25 percig. AZ ALMABOR KÉSZÍTÉSE Készítéséhez az almalevet kell alapul venni. Az alma cukortartalma kevesebb, mint a szőlőé, ezért cukrot kell hozzáadni, hogy megfelelő alkoholtartalmú almabort kapjunk. Könnyű bor készítéséhez 120— 150 gramm, édes csemegebor előállításához 20Ű—250 gramm cukrot szükséges az almaié literjéhez adagolni. A cukrot kevés almaléhen feloldott szirup alakjában kel la léhez önteni. Felét rögtön, a préselés után, másik felét az erős, zajos erjedés idején ajánlatos hozzáadni. Az erjedés megindításához tanácsos élesztőt "használni. Az élesztő táplálására literenként 0,2 gramm ammóniumklorid vagy ammoniumszulfát adagolható. Az erjedés során kotyogót kell az erjesztőedényre helyezni, hogy a levegővel ne érintkezzék, mert a gyümölcsborok általában hajlamosabbak az ecetesedésre, mint a szőlőből készítettek. A bor átfejtése, kezelése a szőlészeti gyakorlat szerint történjék. Gál A leszüretelt alma bizonyos része a legjobb termesztési technológia és a leggondosabb szedés ellenére sem értékesíthető és télire sem tárolható. Az osztályon aluli: kisméretű, forradásos, frissen sérült — nem romlott, tehát penész- és rothadásmentes, vagy már túlságosan beérett gyümölcs többféleképpen feldolgozható. Régen a befőzéssel és az aszalással való tartósítás volt ismeretes. Most azonban szükséges más feldolgozási módokat is keresni, amelyek egyszerűen is elvégezhetők. 4 A Herba Hungarica legújabb számából 4 Mezőgazdasági kiállítás 4 Mézeltetés másfél mézteres rendszerű rakodőkaptárral 4 A telelőméz kései pótlásának káros következményei 4 A méhek betelelése
