Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-10-14 / 41. szám
EGÉSZSÉGES SZOBANÖVÉNYEK Amikor a szobanövények otthonunkba kerülnek, új környezetben új tényezők hatnak rájuk. Életjelenségeik — táplálkozás, növekedés, szaporodás stb. — az új környezeti tényezőktől függően módosulnak. Biológiai tulajdonságuk, hogy az új környezeti tényezőkhöz (hőmérséklet, a levegő páratartalma, fényviszonyok stb.) bizonyos mértékben alkalmazkodni tudnak. Ha a tényezők meghaladják a növények alkalmazkodó-, illetve tűrőképességét, akkor életműködésükben zavar él) elő, a növények megbetegednek, sínylődnek, sőt el is pusztulnak. A szobanövények védelmének tehát legfontosabb feladata, hogy az eredeti környezethez hasonló helyet biztosítsunk számukra. Ehhez ismerni kell lakásunkat és a szobanövények igényeit is. Például a hűvösebb (8—12 °C), félárnyékos helyet kedvelő japán kecskerágó (Evonymus) ha télen melegebb, 20 rC körüli helyiségbe kerül, fejlődésében nem áll meg, tápanyagkészletét feléli, gyenge növekedésű lesz, és ellenállóképessége a különböző kórokozókkal (állatok, gombák, baktériumok) szemben csökken. A növények pihenési idejét biztosítani kell és a károkozók elleni megóvásuk is fontos. Talajokat mérsékelten öntözzük szobahőmérsékletű vizzel. Sem túlöntözni, sem szárazon tartani nem szabad. Száraz, meleg szobában nagyobb, hűvösebb szobában kisebb a vízigényük. A szobában a növények helyét ne változtassuk és a cserepeket se forgassuk. A huzattól valamennyit védjük. A nagyobb le-Málna (RUBUS IDEUS t. OSTRUŽINA MALINA) A málna (málnaszeder) a rózsafélék családjába tartozó, egyes vidékeken az erdőben vadon termő, sokfelé pedig termesztett, közismert- cserje. Szára 1—2 m magas, amely a földiszedertől úgy különbözik, hogy a szárai egyenesek és nem kúszók. Továbbá a levéllel úgy különbözik, hogy a levelek nemcsak hármasak, de néha hetesek is és szépen, fehéren molyhosak. Fehér virágai júniusban és júliusban virágzanak. Termése finom, összetett piros bogyó. Gyűjtendő a levele júniustól agusztus végéig és szár nélkül. Felvásárolják a gyógyszeripar számára, ára 8,—/kg. Keskeny rétegekben, forgatás néikül napon kiterítve vagy jól szellőzött helyiségben kell szárítani. Kb. velű növények, például Ficus, Aspidistra, Dracaena stb., leveleit a színén és az alsó részén szivaccsal, puha ronggyal hetente szobahőmérsékletű vízzel mossuk le. Az apró levelűeket (asparágusok, páfrányok stb.) szobapermetezővel hetente legalább két ízben permetezzük. (Száraz levegőjű szobában ajánlatos naponként permetezni.) A növények fényigényét elégítsük ki, mert az nélkülözhetetlen feltétele az életnek. Sötét szobában a fény felé történő mozgásra sok energiát használ fel, és a növény is formátlanná válik. Az állati kártevők közül leggyakoribbak a lombozaton és a hajtáson: a pajzstetvek, a gyapjastetű, a levéltetű, a tripszek, az atkák, a liszteske, a levélfonálférgek stb. E kártevők ellen (kivéve a levélfonálférgeket) megelőző védekezés a szobahőmérsékletű vízzel történő lemosás és a szemmel látható károsítok összeszedése és megsemmisítése. Ha ennek ellenére egy két hét alatt a fertőzés nem szűnik meg; 1 liter vízbe 1 gramm nikotin és 1 dkg káliszappanból készült oldattal mossuk le a növényeket. (A levelek színét, alsó részét, szárát is.) Az apróbb levelű növényeket szobapermetezővel permetezzük. A nikotin igen erős méreg, használatánál az előírt óvórendszabályokat pontosan be kell tartani. (Amennyiben a nikotin beszerzése nehézségbe ütközik, ennek megfelelő és beszerezhető növényvédő szert használjuk.) Ha levélfonálféreg-fertőzés éri a növényt (ez főleg a vastagabb, vízdúsabb levelűeknél fordul elő, mint például a begóniák), a leveleket tartsuk szárazon, ne permetezzük és a fertőzött leveleket semmisítsük meg. Előfordulhat, hogy szobanövényeink talajába drótféreg, pajor, giliszta, fonálféreg kerül. A pajorok, a drótférgek és a fonálférgek a gyökereken okoznak kárt, a giliszták — járataik következtében — elvezetik a vizet a cserépből. Ezek ellen úgy védekezzünk, hogy a cserepeket egy órán át 40 °C-os vízbe állítjuk. A cserép felső 1 cm-es részéig érjen a víz. Az elóbúvó kártevőket szedjük össze és semmisítsük meg. 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A drog aromás anyagokat, szerves savakat, sok C-vitamint, alakjában kell a léhez önteni, flavonokat és cserzőanyagokat tartalmaz. A drognak kissé keserű, öszszehűzó íze van. Gyűjtendő a kellemes ízű termése is, amelyben cukor és szagos anyagok vannak. A termésből szirupokat készítenek. A málna szirup (Sirupis rubí idaei) még most is alkatrésze a köhögést csillapító és nyugtató szirupkeverékeknek, amelyeket a gyógyszertárakban kevernek. Csak a 16. századból vannak írásos adatok arról, hogy használták, mint gyógynövényt. Akkor csak a termését használták a szirupok színezésére és készítésére. Szirupját meghűlésnél és emésztési zavaroknál használták. Később a herbárok arról számolnak be, hogy a leveleit is használták gyermekek gyomorhajtásának megállítására. Ma a termése ismert vizelethajtó és izzasztó. A levelét hasmenés és cukorbaj ellen használják. Jó vértisztító és jó leapótló. Alkatrésze a DETSKÝ ČAJ S HERmANKEM nevű szélhajtó teakeveréknek, SPÉCIÉN CHOLAGOGAE nevű epe teakeverékeknek és a DROSERAN magas vérnyomás elleni és érelmeszesedés elleni teakeveréknek. Túladagolásnál nem idéz elő semmiféle mellékhatást vagy mérgezést. Dr. Nagy Géza A növényi kórokozók közül a leggyakoribb a gombák és a baktériumok kártétele. Ezek kórtünetei — fajtájuktól függően — igen változatosak. A száron, a hajtáson, a leveleken és a gyökereken is rendellenes elváltozások, dudorok, torzulások, follosodások, kiválások, bevonatok stb. keletkeznek. Általános védekezés: a fertőzött növényi részeket semmisítsük meg. A vegyszerrel való kezelés a kórokozó életmódjától függően választandó meg. Ez lehet kénporzás, bordóileves permetezés. Az oldattal permetezzük vagy lemossuk a növények leveleinek színét, alsó részét, és a hajtásokon is végig folyatjuk. A növényvédő szerek, vegyszerek használatánál igen nagy gonddal járjunk el. Tartsuk be mindenkor a használati utasításokat. E szereket tartsuk elzárva, s használatuk után a megmaradt anyagokat inkább öntsük ki, mintsem bajt okozzanak. ARMAI ISTVÁN A BOR OXIDÁCIÓJA Anaerob körülmények között erjedt borokban acetoin és a belőle oxidációval keletkező diacetil csak nyomokban található. Levegőztetés hatására a borban 2,3- butilánglikolből diacetil keletkezik. A levegővel érintkezéskor az acetaldehidtartalom is nő. Diacetil és acetaldeliid hozzáadásával bebizonyították, hogy a borok oxidált tónust kapnak, ha ezek mennyisége a borban megnő. így a száraz borok és pezsgők esetében a diacetiltartalom meghatározza a minőséget. (Vin. Vinogr. SZSZSZR) > (Folytatás a 6. oldalról íélméztérrel együt bepetézheti. A család ilyen állapotban marad mindaddig, amíg közel állunk az akáchordáshoz. Ezután sor kerül az „átakasztásra“. Ez az első lépés a mézelletéshez. A nektárhordás beindulása előtt — 1—2 nappal korábban az anyát megkeresem, a félméztér keretei közé helyezem, — ha éppen nincs ott, — s elkülönítem a fészektől és méztértől, nehogy átsétáljon az ottani keretekre munka közben. A félméztér legfelülre kerül az anyával, amit az alatta levő méztértől és fészektől a kiemelt H. rács, vagy rostaszövetes ráma választ el. A félméztér nyílásán a méhek akadálytalanul közlekedhetnek a szabadba. Mielőtt a íélméztérrel zárnám a kaptár összeállítását, a fészek kereteit úgy osztom el, hogy a fiasítás felerésze a felső dobozba, vagyis a méztérbe kerüljön, így a fiasltásos és üres keretek össze lesznek keverve, a méhek széthúzódnak s a flasítások körül rakják a két fiókba egyszerre a nektárt. Ez esetben mindkét doboz a fészek és egész méztér méztérré alakult. A fiasítás közben kikel s a helyükre mézet helyeznek a méhek. Ezzel a módszerrel nem 10, hanem legalább 13—15 kerelnyi mézhez juthatok kielégítő hordással, megfelelő népességgel. Ha az anya alul a fészekben marad, a 10 darab keretét teljesen bepetézi, a család összezsúfoltnak érzi magát és rajzási hajlama felébred. A félméztér keretei teljesen bepetézésre kerülnek, az anya számára ez az 5 keretet kitevő tér elégséges, nem beszélhetünk szigorított korlátozásról. Pergetéskor a mézteret (félmézteret) leemelem. Az anya biztonságban van. A mézes kereteket bátran lesepregethetem. A több, mint 10 darab mézes keretből még vissza is hagyhatok a család élelmének biztosítására. Visszamaradnak a pergetésre számításba nem jövő új keretek. Nincs gondom a pörgetés utáni gyors élelempótló etetésre, hordástalanság esetén. A méhek nem tétlenkednek hordás alatt, mert a folyamatosan kikelő fiasítás helyén újabb hely volt a nektár tárolására. Az anya a két fiók felett volt, egyenként is felfelé törekszik, s ha éppen anyabölcsőket húztak az alul levő keretekre, pempőhöz és idei anyához jutottam. A család nem lustálkodik, mindig volt mit tenniük. Nem tömörültek az alsó-fiókban a Hasítás mellé, viszont a legfelül levő félkeretes fiókból a szaporulat nem annyira bőséges, hogy megszorultak volna. így a rajzás nem valószínű, de a népesség megfelelő volt úgy hordásra, mint a hordás utáni Időszakra. Amikor a pergetéssel végeztünk, a fészket rendezni kell. Abba helyezzük a még ki nem kelt fiasltásos kereteket, valamint a fészekbe valókat. Ez lesz a telelő fészek már. Az anyát a félméztérból kiemeljük s a rendezett fészekbe engedjük. Ha az anya idősebb, rajzási szándékát szárnyainak lenyfrásával megszüntetem. Ennek rendszerint anyaváltás a következménye. Ha kerül szebb anyabölcső, azokat pároztatóba helyezzük, amiket előzőleg benépesítettünk. Ilyenkor lehet összeszedni szép rajbölcsőket. Az idén ezen módszerrel sok szép és értékes anyához jutottam. A legfelül maradó félméztér keretei részben friss petések. A nép érzi anyátlanságát s hozzákezd az anyabölcsők építéséhez, innen is biztosíthatjuk az anyaellátást és pempőhöz is juthatunk. Az anyanevelés így nem a legjobb módszer, de kisebb méhész igényeit kielégíti. Jobb az ilyen anyanevelés, mintha anyátlan családhoz frisspetés keretet adunk s várjuk az anya petézésének beindulását, mely hosszú Idő alatt a méhcsalád elnéptelenedik. Következő évben az ilyen csa-lád csak fiasltásos keretek hozzáadásával, segítségével lesz „termelő“. Június végén, július elején, amikor a nyári hordás bekövetkezik, a betelelés időszaka veszi kezdetét. A félmézteret feltétlenül összepárosítjuk a rendes fészekkel, vagyis az alsó fiókkal. A félméztér kereteire helyezzük a nyílással ellátott bőrlemezt. Erre a fóliát s rá a porcukrot. Ha a hordás nem kielégítő, etetőedényt teszünk a fólia helyett és abba a szükség szerint adagoljuk élelemkiegészítésként a szirupot, majd a porcukrot, — felváltva. — A porcukorral a méheket lekötjük, nem kutatnak, éjjel-nappal figyelmesen, szorgalmasan dolgozgatnak. Etetőedény alkalmazásánál, helyszűke esetén, az egész méztér felhelyezése üresen szükséges. Ide helyezzük az edényt. Csak porcukor etetésénél, vagyis kevesebb élelempótlásnál nem kell az egész méztér, mert a rostaszövet alatt a főlián a porcukor szétteríthető. Pótláskor néhány fúvás füsttel a méheket a fóliáról elűzzük és a rostán át a porcukor beszórható. Egyébként ha a méhek érzik hátukon a cukor szóródását, Igen gyorsan menekülnek, majd visszafordulnak és hozzáfognak a lakmározáshoz. Időben elkezdett porcukoretetéssel Is megoldhatjuk a nagyobb mennyiségű élelempótlást. Ha az egész mézteret használjuk gyors etetésnél, a kereteket alkalmas helyen tároljuk, hogy védve legyenek a molyoktól. Hordástalan időben a cukorra nem kell csalogató anyagot (mézet, vizet stb.) adni. Gyorsan ráfigyelnek és fogyasztják. Az ismertetett módszereimet az idén teljes mértékben alkalmazom s a folyamatos munkát betartom a betele'ésig. Az anya korlátozásáról még megjegyezni kívánom, hogy a félméztérbe tétellel egyáltalán nincs kiesés. A két egész fiók összekevert kereteibe a hordás nagyobb lendülettel indul be, tehát az átakasztás nagyon fontos. A népesség nem érzi a túlzsúfoltságot, kisebb a rajzási lehetőség. Ugyanakkor a népesség létszáma állandóan megfelelő s fészkes böngészett rajok készítésével a legjobb módszert választjuk a családlétszám gyarapítására. A félméztér kereteiből a fiasítás kikel, amelyből pótolődík a család. KOVÁCS ISTVÁN, Örhalom A telelőméz kései pótlásénak káros következményei Örömmel olvastam Svancer Lajos méhésztárs hasonló című írását a Kertészet—Méhészet szeptember 2. számában. Annak előrebocsátásával, hogy az alapos szakértelemmel megírt írás minden sorával egyetértek, szeretném néhány mondatban S. L. méhésztárs írását kiegészíteni. Hiszem, hogy Svancer méhésztárs ezért nem fog rám neheztelni. Az egy-két évtizede méhészkedők jól ismerik azokat a mézminőségi eltéréseket, amelyeket a túl száraz vagy túl esős, erősen párás idő okoz. Pl. 1971-ben az akác mérsékelten párás meleg, inkább forró, napos időben zajlott le. Következésképpen az elmúlt évi akácméz nedvességtartalma helyenként alig érte el a 16—18 %-ot, ami a normális nedvességtartalomnál jóval alacsonyabb (19—21). Az 1971. évi akácmézszüret, ha a pergetés kellő időben zajlott le, olyan akácmézet eredményezett, amely csak minden 8—10 évben egyszer szokott sikerülni. Ezt a mézet egy kanál segítségével bunkónyira lehet felcsavarni anélkül, hogy egy csepp is visszacsepegne. Az 1972. évi akác ezzel szemben a lehető legpárásabb, esős napok ellenére a méhcsaládok igen jól fejlődtek, népesek voltak, a méz július végére csak 98—99 %-ig lett lefedelezve, amit az éretlség látható jelének tekinthet a méhész. Ennek dacára az idén későn pergetett méz nedvességtartalma refraktométerrel mérve 22— 24 % közötti értékűre mérhető, holott mindkét méz egyformán le volt pecsételve. Az a kérdés, hogy mindkét méz egyformán értékes telelőméz a méhek számára? Nem! Az idei lepecsételt tiszta akácméz páratartalomban nagyon hasonlít a későn, cukorsziruppal feletetett cukorszirupmézhez, vagy a korán, de nagy adagokban feletetett cukorszirupből besűrített (invertált) mézéhez. A telelüméz beetetésével megkésett méhész tehát semmi esetre se alkalmazzon nagyadagú szörpös etetést, mert ha az erős családnak sikerül Is az etetést besűríteni, lepecsételni, annak víztartalma miatt lényegesen alatta marad a porcukorral, vagy korai, de kisebb adagú etetésekbül invertált un. „ciikorméz“ telein értékének. Ennek kevesebb a fűtűértéke, magasabb a téli fészek páratartalma, mivel „elégés közben" a méhek kénytelenek részben elpárologtatni a felesleges vízmennyiséget! Mivel a cukorméznek lényegesen magasabb a „méz“hamutartalma“. gyorsabban megtelik és korábban bekövetkezhet a belső iirítkezési kényszer Ezekben voltam bátor Svancer méhésztárs kü lönben hasznos Írását kiegészíteni abban a reményben, hogy soraimmal 6 is egyetért! NÉMETH LASZLÖ
