Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 197«. október Í4 8. ГА1ДО ••• Szüreti ünnepély Kelet-Szlovákiában Kráľovský Chlmecen (Királyhel­­mecen) a kelet-szlovákiai kerület szőlészeti központjában szeptem­ber 24-én tetőződött a szüreti ün­nepség. Az öreg királyi város, ez alkalomból ünnepi köntösbe öltö­zött, hogy minél méltóbban fogad­hassa vendégeit. Mintegy tízezren voltak kíváncsiak az ünnepélyre. A szőlészek és mezőgazdászok kö­zött megjelent Ján Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Ján Píré, az SZKP Kerü­leti Bizottságának vezető titkára, valamint Biroš elvtárs, a knb el­nöke is. Az ünnepeiteket Jozef Gazdík, az SZKP járási bizottságá­nak titkára üdvözölte. Különösen meleg fogadtatásban részesültek a Szovjetunió és Magyarország baráti járásainak küldöttei, valamint a szovjet hadsereg képviselője. Az ünnepi beszédet Ján Janovic miniszter elvtárs tartotta. Beszé­déből nem hiányzott a kelet-szlo­vákiai dolgozók munkájának elis­merése sem. Meggyőződését fejez­te ki, hogy a szőlőszüret is olyan eredménnyel fejeződik be, mint a nyári aratási munkálatok. Köszö­netét mondott azért is, hogy a ke­let-szlovákiai szőlészek szorgalmas munkájukkal szép eredményeket értek el. A miniszter elvtárs felszólalása után kitüntették a 37 legjobb dol­gozót, majd sor került a népvise­letbe öltözött csoportok és allego­rikus kocsik felvonulására. A vi­dám ünnepély ez alkalommal az építőmunka és a népek baráti összetartozásának jegyében zajlott le. Nem hiányoztak az aktuális kö­telezettségvállalások sem, amelye­ket főleg a Streda nad Bodro­gomnak (bodrogszerdahelyiek), nagy- és kiskövesdiek allegorikus kocsiján olvashattunk. Nem akart vége szakadni a ro­pogós magyar és szlovák csárdá­soknak. Nem -is ok nélkül, hiszen az egyes szövetkezetek kímérői jó borral kínálgatták az ünneplőket. A szüreti ünnepélyek általában borkiállítással egybekötöttek. Így volt ez most is. A vendégek 106 fajta borból kóstolgattak. A rossz időjárás miatt a kultúr­­házban megtartott ünnepi műsor is elismerést érdemel. Nagy érdek­lődést váltott ki a sportka nyerő­számainak kisorsolása, annál is inkább, mert ez alkalommal a sors kegyeit hat csinos kislány ke­zeire bízták. ILLÉS BERTALAN Mindent a vevőért Amikor beléptem a Safarikovői (tornaijai) Farby-laky szaküzletbe, gondolatban keresztet vetettem a gyors vásárlás lebonyolítására. Ugyanis az elárusítónö két vevővel beszélgetett. Azt hittem, ő is olyan, mint a többség, akik annál jobban „szórakoznak“, minél türelmetle­nebb a vevő. Kellemes csalódás ért. Amikor a pulthoz értem, máris előttem állt kedvesen, mosolyogva a fiatalasz­­szony. Alig győztem válaszolni szolgálatkész kérdéseire, hogy mit parancsolok. Készségesen rakta elém az árut és ami a legfonto­sabb, ízlésesen becsomagolta a kért mosóport. Ez meglepett. A mo­sóport mindig úgy vettem, hogy elkülönítve kellett táskámba he­lyezni. Nem hogy becsomagolták volna, hanem sokszor a doboz fel volt szakadva és az illatos por mindent „átjárt“. Nagyon jó érzés ilyen üzletben vásárolni. Bárcsak mindenütt ha­sonló elárusító álina a vevő ren­delkezésére, aki azért áll a pult mögé, mert szereti munkáját. Különben ebben az üzletben a vevő elégedett lehet a többi ki­szolgálóval is. Mintha itt íratlan jelszó lenne: mindent a vevőért! BOZÖ KATALIN A traktor szerelmese lálkozhattunk. Az egyre fokozódó munkatermelékenység el sem kép­zelhető ezek nélkül a dolgos, nem fáradó, pontosan termelő gépek nélkül. E gépek segítségével el lehet képzelni a jövő sokkal köny­­nyebb és gazdaságilag hatéko­nyabb mezőgazdasági termelését. Bizonyos, hogy már ma is szívesen dolgozna bármely szövetkezeti üzem ilyen modern fejőberende­zéssel, sokrétűen alkalmazható erőgépekkel. Egy traktoros fiatal­ember meg is jegyezte mellettünk: ilyen gépen szeretne dolgozni. Va­lóban minden vágya és elképzelése megvalósulhatna a mezőgazdaság jövendő szakembereinek ilyen se­­gítögépek alkalmazásával. Mintegy összegezve a látottakat, bizakodással nézünk a jövőbe. Ha ezek a hatékony termelési gépek mind elterjednek, az ember a ter­melésben valóban csak Irányító, programozó, vezérlő elem lesz. MORVÁI ILONA Az életszínvonal emelkedését íalvainkon a gomba módra szaporodó új, korszerű házak bizonyítják a legjobban. Felvételünkön látható házak Nitrianská Hrnéiarovee (Nyitragerencsér) egyik új utcáját képezik. 1 fanktis István Jankus István tizenhét éves ko­rától dolgozik a bíüai (bényi) szö­vetkezetben. Most kilencedik éve dolgozik a szakmában. Munkájával mindenki elégedett. Nemrég szépszámú közönség előtt bebizonyította azt, amit róla feltételeztek. A Kamenínen (Ké­­ménden) megrendezett járási szán­tóverseny ügyességi versenyét Ő nyerte meg. A 900 Kčs értékű tran­zisztoros rádió és az elismerő ok­levél további becsületes munkára kötelezi e fiatal traktorost, akinek jó munkát és sok sikert kívánunk. DAVID NÄNDOR A šafarikovôi (tornaijai) Mező­­gazdasági Műszaki Középiskola II. Továbbképző IV. A. és B. végzős osztályai tanulmányi kirándulás keretében megtekintették a Brnó­­ban megrendezésre került hagyo­mányos nemzetközi gépkiállítást. Mindenki kíváncsian sietett a vá­sárra, hogy mielőbb elmerülhessen az újdonságok, érdekességek néze­lődésébe. A felsorakozott, tetszetős kivitelű gépek között járva rájöttünk, hogy az egynapos látogatási idő bizony kevés. Mindent szerettünk volna látni, s ez nem kis fáradságunkba került. Nagy elismerést aratott s talán a legnagyobb érdeklődést az A pavilonban bemutatott szá­mítógépek, automata írógépek, lyukkártyás könyvelőgépek, kalku­lációs berendezések sokasága vál­totta ki a vásár látogatói körében. Századunk s a jövő fejlődési irá­nyának mintegy előrejelzését érez­heti az ember ezek között a vil­lámgyorsan, másodpercek tört ré­sze alatt működő számító gépcso­dák közölt. Az iskolai tananyagban alapjai­ban már megismert mezőgazdasági gépek modern új típusaival is ta­A Szlovák Rokkantak Szövetsége Társulásának komárnói (komáro­mi j helyi szervezete a napokban ünnepelte fennállásának 20. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból ün­nepi összejövetelt rendezett, ame­lyen méltatták a szervezet húsz­éves munkáját. A vezetőség tárgyi jutalommal és elismerő oklevéllel tűntette ki a három alapító tagot: Krátky Józsefet, Dumonkos Máriát és Bíró Ferencet. Az eltelt 20 év alatt a komárnoi szervezet nagyon megerősödött. Jelenleg 270 taggal rendelkezik s nagyon aktív tevékenységet fejt ki. Nyilvántartja a cukor- és a TBC betegségekben szenvedő tago­kat, akik számára szakelőadásokat biztosít. Nagy mértékben segíti a szerve­zetet a Szakszervezetek Háza: ked­vezményes autóbuszkirándulásokat tesz lehetővé, belépést biztosít kul­turális rendezvényekre, mozielő­adásokra, amit a rokkantak 500 brigádóra ledolgozásával háláltak meg a Szabadtéri Színpad és kör­nyékének rendbehozatalánál. Nagy népszerűségnek örvende­nek a zenés összejövetelek, ame­lyekből ebben az évben már három is volt. Ezeken minden alkalom­mal a Zlatná na Ostrove-i (csalló­­közaranyosi) helyi szervezet tag­jai is részt vettek. Sok mindent rendez a komárnói szervezet, emellett még jól is gaz­dálkodik, hiszen a takarékpénz­tárban jelenleg is 6000 koronájuk van. Még sok örömteli percet kívá­nunk e szervezet tagjainak! KOLOZSI ERNŐ, Komárno Nem ismer fáradtságot Mottó: „Aszony szemekben tüzet látok, s ez a tűz a holnap tüze." finnek a tűznek lobogását láttam meg, Stefankovics Mária szemében is. Ö azok közé az asszonyok kö­zé tartozik, akik fáradtságot nem ismernek, ha valami közös feladat­ról van szó, akár a nömozgalmi, akár más tömegszervezetben kell valamit tenni. Elsőként ad javas­latot, hogy most ezt vagy azt kell tenni. Régen dolgozik már a nö­mozgalmi mnkában, s tudja meny­nyi fáradságba került egy-egy szociális létesítmény (az óvodák, bölcsődék, üzemi konyhák stb.J és mindaz, ami a nők jobb életkörül­ményeihez vezetett. Ahogy elbeszélgettem vele mun­kájáról, szóbajött a múlt és jelen. Szülei kommunisták voltak. Kár, hogy édesapja már nem élvezheti munkája gyümölcsét. Marika el­gondolkodva mondja, hogy a rég: cselédház kis szobájában laktak, s a rettegés soha meg nem szűnt, mert édesapja titokban járt gyűlé­sekre, és addig, amíg haza nem jött, az anyjukkal együtt rettegtek. Mennyivel másként van ez most. De azért, hogy ma jól élünk tenni kell valamit, s ennek a tenniaka­­rásnak a hordozója Marika. Munkájáról, munkakörülményei­ről örömmel beszél, és kiérezni be­lőle, hogy szeretettel végzi. Ugyan­is a Stúrovoi (párkányi) Állami Gazdaság üzemi konyhájának már hosszú évek óta fószakácsnője. Fá­radságos, igényes munka, de ha az ember látja, hogy másoknak örö met szerez azzal, hogy jó ebéd ke rül az asztalra, akkor ez a fáradt* ság elviselhető — vallja. Én kívánom Stefankovics Máriá nak, hogy a sok szép és nemes gondolat, amelynek hordozója, so­ha ne maradjon benne, hanem sza­vakba foglalva gyümölcsözzék. SZÄRAZ LASZLŰNÉ A társadalmi lét az elsődleges, a tudat a másodlagos. A társadal­mi lét kialakítja a saját társadalmi tudatát, mondja a történelmi ma­terializmus. Sokszor halljuk ezt a megállapítást, de csak átsiklunk felette. Jelentése sokszor nem ha­tol el tudatunkig. Pedig ez így , van. A múltat, a múlt sebeit bon­colgatva százszor meggyőződhe­tünk róla. Sört kortyolgatunk. Már a máso­dik pohárral. — K. László vagyok, 72 éves — mondja halk szóval. — Kilenc éves koromban maradtam árván. Öten voltunk testvérek, s én a legidő­sebb. Ekkor anyám kiadott szol­gálni. öt évet szolgáltam, aztán haza­hívott, hogy dolgozzam otthon. 1916-ban újra férjhez ment egy özvegy emberhez, úgyhogy 12-en lettünk ' testvérek. Négy évig vol­tam otthon, de ez alatt a 4 év alatt úgy kidolgoztam magam, hogy eb­be mentem tönkre. El tudja kép­zelni, 12 gyerek az akkori feltéte­lek között! Hát bizony nem dúsla­­kodtunk a jóban. Otthagytam szü­léimét, s ismét beálltam szolgálni. — Annyira szeretett szolgálni? Elneveti magát. — Ah, dehogy szerettem. De menni kellett. — A kereset, a jövedelem meny­nyi volt? — A puszta megélhetés, vagy még ennél is kevesebb ... 23 éves koromig szolgáltam, de már az utolsó években részarató Is vol­tam, hogy kenyeret keressek, csa­ládot tudjak alapítani. És részara­tó maradtam 40 éves koromig. Ek­kor már a magam emberségéből meg tudtam élni. Bérelt földön gazdálkodtam. S úgy éreztem, megváltozott körülöttem a világ. Valahogyan többnek. éreztem ma­gam, mint a szolgák, s kezdtem azt hinni, hogy az akkori rendszer kicsit az én rendszerem is. Fedig nyakig ültem az adósságban. Még a filléreket is meg kellett gondol­ni, hogy hova tegyem. Csak a leg­szükségesebb dolgokra adtam ki a pénzt. A házam már majdnem rám­­dölt, ruhám is alig volt. Szerettem a földet, és gyönyörű volt minden tavasz, mert jobbat ígért. Sajnos, az ígéreteit legtöbbször nem vál­totta be ... így küzdöttem 1950-ig. Aztán mikor már könnyebb lett volna, mire megnőttek a gyerekek, jött a szövetkezet. Házam nem volt, tudja, akkor még sokat adtak ilyes­mire. A gazdaság gyarapítása volt a fő. Már öt szarvasmarha állt az istállómban. És két évire mindent le kellett adni. Életemet, 52 év ke­mény küzdelmét és fáradtságát láttam rombadőlni. Megtörli a ba­juszát. — És egyébként is: elrémítettek a szövetkezettel, meg az egész szo­cializmussal. Hogy közös konyha lesz csupán, s talán még az asszo­nyok Is közösek lesznek. Ojra mosolyog. — Kegyetlenül féltem a szövet­kezettől. Amikor megváltam a földjeimtől, sírtam. Pedig jót akar­tak, ma már tudom. Aztán dolgoz­ni hívtak. Mindig munkásember voltam, így nem csodálkoztam ezen. Ojra kortyolunk. — Már nem kellett gondolnom a gazdaságom gyarapítására, így a pénzecskémet másba fektettem. 2 év múltán építkezni kezdtem. Elgondolkodik. ■— 1952-ben még nem láttunk világosan. Aztán állandó munkássá váltam, megértettem több társam­mal együtt, hogy a szövetkezet boldogulása az én boldogulásom. Még a nyugdíjkorhatáron túl is dolgoztam, egészen 68 éves koro­mig. A nyugdíjjal elégedett va­gyok, de bár inkább lennék 60 éves nyugdíj nélkül, csak még dol­gozhatnék. De hiába — a kor, a kor mindenkit utolér. — Hát ennyi volna. S még egy: kérem, ne írja ki a nevem az új­ságba, nem akarom. Csak írjon egy öregemberről, akit az idő megvál­toztatott. Elmosolyodik. — Nemcsak, hogy öregebb lett, — de megváltozott a gondolkodá­sa, a világszemlélete is. GYÖRGY ELEK .Anda Sándor Talán nincs olyan ember Topoľ­­nica (Tósnyárasd) környékén, aki ne ismerné Anda Sándort, aki már 10 évvel ezelőtt a topolnicai efsz legjobb fejője volt. Már akkor nem egy dicsérő oklevelet kapott a jnb-től. Évekig dolgozott az állat­­tenyésztésben, most pedig lánctal­passal szántja a szövetkezet föld­jeit. Naponta 14 órát is dolgozik, de ha arról van szó, hogy a helyi vöröskereszt vérleadást szervez, az elsők között jelentkezik. Egyné­hány nappal ezelőtt már tizedszer látogatott el a Salai (Vágsellyei) Tranfúziós Állomásra. Egyike azok­nak, akik már a véradásért meg­kapták a JANSKÝ érmet. KRAJCSOVICS FERDINAND Változások Modern gépek seregszemléje

Next

/
Thumbnails
Contents