Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-07 / 40. szám

1972. október 7. .SZABAD FÖLDMŰVES 9 Mondvacsinált félelem Veszedelmes érzés a félelem. Sok más idegrendszeri folyamat keletkez­het miatta. Sőt az életfenntartó — vegetatív — idegpályákon át testi zavarokat, panaszokat is okozhat. Az indokolatlan félelem, a céltalan fe­szültség, az oktalan szorongás ellen­sége az embernek. Ezt mindenkinek tudomásul kell venni, aki akarva­­akaratlan, meggondolva, vagy meg­gondolatlanul mondvacsinált félelmet rak mások nyakába. Nem mehetünk el sző nélkül pél­dául azon ostoba riadalom mellett, amit a múltkoriban egy külföldi mes­terséges édesítőszer körül kavartak. Állítólag azt írta valaki róla, hogy rákot okoz, holott ezt tudományosan senki sem igazolta. A cikk szerint, ötven patkánnyal etettek belőle az emberi adagnál jóval nagyobb meny­­nyiséget és csak egyetlen esetben észleltek a rákhoz hasonló elválto­zást. De a szerző nem merte állítani, hogy ez az édesítőszertől származott. Dehát akkor ki a hibás? Hol szüle­tett az egész szó-hadjárat? Mint ki­derült, egy reklám-mondat voll a lu­das. Ez a félremagyarázható mondat egy tengerentúli cukorgyár reklám­jában volt, ami azért került a szö­vegbe, hogy az emberek félelmét fel­keltve a cukorgyár nagyobb profit­ját biztosítsa. Hja, az üzlet az üzlet, még a mondvacsinált félelem segít­ségével is. Nézzünk más esetet! Hallottam a minap egy epilepsziás kisfiúról, aki félt, mert a tanítónéni megdorgálta. Később azonban a ta­nítónéni már nem haragudott, de a félelem tartott tovább. Azóta is ret­teg, néha valóságos pánikba esik és vele együtt a család is. Most rettegve lesik egymást — a család és a gye­rek —, mert a mondvacsinát félelem elhatalmasodott rajtuk. Álljunk csak meg egy kicsit! Ennél az esetnél nem a dorgáláson van a hangsúly, mert az a nevelésnél elengedhetetlen. Ám dorgálni sokféleképpen lehet. Még a fenyítésnek, a dorgálásnak sem sza­bad ijesztőnek, félelemkeltőnek lenni. Különösen ilyen — epilepsziás — kisfiú esetében. A többi, a család fé­lelme már szinte típusos az ilyen kezdet után. így mondvacsinált módón szenved az az ekcémás, akinek azt mondtak, hogy bőrbetegsége rákos. Vagy az, aki azt hallotta, hogy a számára rendelt gyógyszer felfalja, elpusztítja a vörösvérsejteket. Egy szóval sem mondom, hogy nincs olyan gyógyszer, ami a vér­képzőszerveket károsítja, de az erre való gondolás az orvos dolga és ok­talan feszültséggel felesleges meg­terhelni az amúgy is segítségre szo­ruló szervezetet. A betegségek, a kóros alapotok kö­zött — sajnos — több olyan akad, ami ha bizonyos egyensúlyt elért, to­vább nem javítható. Ugyanakkor azonban az előírt életmód megtar­tása mellett panaszuk nincs és éle­tük sem rövidített. Az ilyenekre szok­ták azt mondani a tájékozatlan és bárdolatlan emberek, hogy: gyógyít­hatatlanok. Valóban a cukorbeteg, a diabetikus az Insulin és a diéta, a vészes vérszegény a B12 vitamin nél­kül gyógyíthatatlan. De ha megkap­ja, még betegnek se nevezhető. Node, ha azt hallja, hogy gyógyíthatatlan, ha a mondvacsinált félelem úrrá lesz rajta, állapota komolyra fordulhat. Nézzük csak az impotenciát, a^ férfi tehetetlenségét. Fiatal korban rend­szerint valamilyen gátlás okozza, aminek éppen a tehetetlenségtől való félelem az alapja. A folyamat tehát szinte önmagát rontja. A félelem súlyos és veszedelmes teher az ember életében. A mondva­csinált félelem: kettős teher. A tisz­tességes ember sem tudva, sem akar­va, sem tudatlanságból, sem akarat­lanul nem okozhat senkinek mond­vacsinált félelmet, mert, hogy Arany János szavait idézzem: „Repül a nehéz kö, ki tudja hol áll meg? Ki tudja, hol ál) meg, kit hogyan talál meg .. A mondvacsinált félelemnek fttrcsa példájával találkoztam a múlt héten: Az egyik munkásszállás lakói között elhatalmasodott a lábgombásodás. A lábujjak közötti viszketés sebesre marta egy fiatalember lábát. — Hallod?! Ez már talán rákos is! — riasztotta a fiút idősebb társa. Aztán teltek, múltak a napok. És beállított hozzám az öreg veszedel­met károgó varjú. Mostmar az ö láb­ujjai között volt véresre vakarva a seb. — Főorvos úr?! Ugye, ez el is rá­­kosodhat. Nem mondtam rá semmit. Gyötrőd­jön légy kicsit. Ügy, ahogy ostoba be­szédével ő is meggyötörte a fiatalab­bat. Dr. BUGA LÁSZLÓ Magasba szaM.. Már a kis emberpalánták is a leg­magasabb fára igyekeznek felmászni. S nagy az öröm, ha megérkezik a körhintás, ilyenkor azután se vége, se hossza a rüpülésnek ... Szőj ka Oszkár a levicei (lévai), a étúrovoi (párkányi) és a Šahy-i (Ipolysági) körzetben gondoskodik a vidéki lakosság szórakozásáról. Év­ről évre korszerűbb szolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. A hajó- és kör­hinták mellé most egy űrhajós körhin­tát állított üzembe, s a legjelentősebb igazi űrhajók nevét irta a rakéta­szerű ülőalkalmatosságokra. Mint a képen is látható: a jövő „űrhajósai“ boldogan suhannak „tá­voli bolygók“ felé ... Balia felv. ÜGYESKEDJ! lEVflillAIKÍK Az erdőt járva vigyél haza néhá­nyat az őszi szél által letépett külöm féle formájú, csodálatos színekben tündöklő falevelekből. Ha otthon tisz­ta fehér rajzlapon egymás mellé ra­kosgatod őket, rögtön észreveszed, hogy formájuk emlékeztet, hasonlít csak a fülei, hanem lábai is ebből vannak, a rókának úgyszintén (5.). A róka farke erősen szabdalt levél, cserfa vagy tölgyfa levele (6.), szár­nyai kis, hosszúkás levelek, teste — akárcsak a madárlábak — levélnyél­­böl lesznek. Halat a 7. rajzunk mu­tat. Engedd szabadjára képzelőerődet s ragassz szebbnél szebb figurákat le­vélből, őszi termésekből- F. L. valamire. Az egyik halacskára, a má­sik sünire vagy pillangóra. Kát még, ha válogatni kezded őket és több darabot illesztesz egymás mellé! Egy­kettőre kialakul belőlük egy hosszú lábú gólya (1.), vígan futó fácán (2.), vagy a fűből ágaskodó kitekingető fogolymadár (3.). Ha valamelyik pajtásod azt mon­daná: madár, az madár, ne válogass annyit — magyarázd el neki, mi kü­lönbözteti meg egymástól a sokféle madarat. Ha megnézed rajzainkat, láthatod, hogy bár minden madár­nak ugyanazok az „alkatrészei“, vagy­is van feje, nyaka, lába slb., ezeknek az alakján kívül az egymáshoz való aránya is más és más. A gázlőmada­­raknak Igen bosszú nyakuk, csőrük és lábuk van, a gólyához tehát fűz­fa-, mandula- vagy őszibaracklevélre van szükséged. A fácánnak viszont a farktolla hosszú, éppen ez a jelleg­zetessége, erről ismerhető fel, ilyent kell a zőmökebb levélből álló test mellé illeszteni. No és, ha már oda­illesztetted, hátlapját bekenve, ra­gaszd is oda, s újságpapíron át gon­dosan simogasd le. A kész figurákat préseld le, vagyis néhány könyvet tégy rá, s hagyd így másnapig. A sárga, piros, barna és zöldestarka levelekkel együtt néhány szárnyas termést, például a juharfélék kis propellereit Is vidd haza, s hasznaid fel. Rajzunkon (4.) a nyuszinak nem-A kisegér néz egy nagyot: Névnapjára könyvet kapott. Hamar csak... — lapozni kezate, Fedelét is leszerelte. A tudományt úgy falja: Három sarkán rágcsálja. Tudásvágya egyre mélyebb Elfogyaszt négy, öt, hat képet... Hej, nem könnyű a könyv sorsa, — Ha a kisegér olvassa. Tamkó Sirató Károly fordítása. Bánatos ötödikesek Tanévnyitót tartottak. Az ötödik osztályban már együtt volt a diáksereg, csupán az eminens HORVÁTH Jóska hiányzott, de diáktársai négy éven keresztül már megszokták, hogy Jóska rgindig utolsónak érkezik. A leányok a vtráqokcit rendezgették ál asztalon, a fiúk, pedig szünidet élményeiket mesélték egy­másnak, s így nem vették észre az ajtókeretben megjelenti Jóskát. Pedig érdemes lett volna felfigyelni rá, mert arca hó­fehér volt az izgalomtól. De a kipirult arcú diákhad az ősz­­' tályfónököt várta, aki négy éven keresztül vezette már az osz­tályt, s akit mindenki úgy szeretett, mint az édesapát szokás. Szegfű illata töltötte meg a tanterem levegőjét. Jóskával senki sem törődött, csak ERDEI Klári, aki már az első évfolyamtól kezdve vonzódott hozzá. Talán azért is, mert Jóska segített Klárinak a tanulásban. — Mi történt, Jóska? — kérdezte Klári. — Olyan fehér vagy, mint ■a frissen meszelt fal. — Surányi tanító bácsit, az osztályfőnököt elveszik tölünk! — Éppen most hullottam, hogy a harmadikosokat fogja taní­tani. Jóska bejelentése nyomán mélységes csönd ülte meg az osz­tályt. További kérdésekre már nem volt idő, mert isméi nyílt az ajtó, és belépett Surányi tanító bácsi. Egy pillanatra meg­állt az asztal előtt, végigtekintett a rengeteg virágon, s e pil­lanat alatt olybá tűnt, mintha a halom színes virágban meg nyilatkozó határtalan szeretet mos! ölelkezne össze a saját szívében levő jóságos szeretettel. Végül föllépett a dobogóra és végignézett az osztályon. Csak nézett, mosolygott, de hosszú ideig nem tudott szólni. A gyerekek is nézték. Nézték örömtől kigyúlt arccal, sze­mükben ott csillogott a boldogság. Tehát a hír mégsem igaz, mert a tanító bácsi itt van az osztályban, és viszi tovább az V. osztályt. Nem, ez nem is lehet másképp. A néma csöndben, az a kis szőke, ott az első padban, oda­fordult a szomszédjához, KEREKES Jucihoz ős halkan ezt súgta neki: — Te... mintha könnyes volna a tanító bácsi szeme... Kerekes Juci is elsápadt, szeme megtelt könnyel és annak ködfátylán át tekintett föl a dobogó i álló derék pedagógusra. Végül Surányi tanító bácsi halkan megszólalt: — Gyerekek... búcsúzni jöttem... az igazgató bácsi úgy intézkedett, hogy a harmadik osztályt kell vezetnem. Legyetek jók, szófogadók ... Ismét csend lett, halálos csend. Csak a pici gyermekszívek dobogása hallatszott. És ebben a szívdobogásban minden benne volt: bánat, keserűség, csalódás. De a döbbenetes pillanatnak is vége lett, és a csalódott gyermekszívek dobogásán kívül jelszabadult zokogás töltötte be a tantermet. Az osztályfőnök előrelépett a dobogón, úgy látszott, mintha rohanni akarna a zokogó kis diáksereghez, mindegyiket a karjaiba akarná zárni, vigasztalni akarná valamennyit — de megtorpant. Osz­­szeszoritotta száját, megfordult és kiment az osztályból. Csak amikor az ajtón kívül volt, morzsolta szét arcán azt a könny­cseppet, ami már nem fért meg' a szemében. Az ötödik osztály azóta olyan, mint maga a bánat. A tanítási szünetben csak bolyonganak a folyosón, s nem találják helyü­ket, A harmadik osztály asztalán pedig minden reggel friss virág virít a vázában. Az ötödikesek hozzak, hogy így fejezzék ki szeretetüket,- hálájukat Surányi tanító bácsinak azért a sok jóságért, amelyet négy éven át kaptak tőle. ANDRISKIN JÓZSEF ERESZT REJTVÉNY 11'и111Р^тадд.1^зш1г,дл1мп^ az Orom 19 VÍZSZINTES: 1. Motorgépkocsi. 4. Telefon műszó. 7. Energia. 10. Rövi­dített hónap. 11. Félsziget Észak- Európában. 12. Kincstár. 13. Ô. U. 14. Celluloid sza­lag. 15. Keszkenő. 16. A te tulajdo­nod. 17. Szemem­mel észleltem. 18. Nagyobb település (é. h.). 20. Hova. 21. Éretté lesz. 22. Rummal ízesített. 23. C. T. 24. Geoló­gia része. 25. Jo­sef ........... híres cseh festőművész. 26. Azonosak. 27. Kettős betű. 28. Összevissza nézek. 29. Női név. 30. Állam Távoí-Kele­­ten. 31. Kis Éva. 32. Alkat. 34. Ki­sebb település (ford.). 35. Három olaszul. 36. Ö. T. 37. A háború istene az ókori görög mitológiában. 38. A pincébe. 39. Metro közepe. 40. Szolga. 41. Hőemeikedés. 42. A Halotti beszéd ismert szava. 43. Tevékeny. 44. Játszma (a teniszben). 45. Zamat. 46. Széjjel. 47. Mely idő óta. 49. Mechanikai rezgés. 50. Alu­minium kémiai jele. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 20. és 9. sorban. 2. Azonos betűk. 3. Hang­talan tan. 4. Égitest. 5. Havasi legelő. 6. Francia névelő. 7. Aratás németül (ERNTE). 8. Hiányos radar. 11. Vad­regényes. 12. Keveri rétes. M. Az asz­tal része. 15. Ártalmas. 16. Három hangszerre írt zenemű. 17. Vékony fémlap. 19. Azonos a vízszintes 37-el. 22. Télialma fajta (fon.). 23. Sáv. 25. Nagyság. 26. Simítás (fon.). 28. Ró­meó betűi. 29. Ilyen a régi zsiradék. 30. Sziget a Fekete-tengerben. 31. Ilyen a jó borotva. 33. Csurgó. 34. Fo­lyó és hegy Európa és Ázsia határán. 37. Női név (é. h.j. 38. Szemével ész­lelte. 40. Kilátásba helyez. 41. Több pápa neve. 42. Római három. 43. Ke­vert zab. 44. Folyó a Dunántúlon. 46. Sportág. 47. Személyes névmás. 46. Rangjelző szócska. Beküldendő a függőleges 1., 20., 9. valamint a vízszintes 49. sz. sorok megfejtése. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents