Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-30 / 39. szám

A szüret Л bor minőségét nagymér­tékben befolyásolja a szűre időpontjának a megválasztása. Termesztett szőlőfajtáink az érettség különböző szakaszai­ban adják a legjobb minőségű alapanyagot. A friss, üde, zöldfehér, illat­tal és zamattal rendelkező ún. reduktiv borok készítéséhez a szőlőt teljes érésben vagy azt megelőzően pár nappal kell szüretelni. E csoportba tartozó fajták közül legfontosabbak a rajnai rizling, rizling sziiváni, piros tramini. A felsorolt faj­táknál az említet időpontban végzett szürettel érhető el a legnagyobb termésmennyiség, a kedvező cukor- és savaránnyal együttjáró harmonikus összeté­tel. Túléréskar sokat veszítenek fajtakarakterükhől és természe­tesen a rothadás, illetőleg töp­­pedés hatására nagymértékű mennyiségi veszteség is fellép­het. A kövidinka, pozsonyi fehér, f mézesfehér, bánáti rizling faj­tákból teljes érésben szüretelve kapjuk a legkedvezőbb boralap­anyagot. Az olasz rizling, furmint, hárslevelű, ezerjó teljes érés előtt vagy teljes érésben szüre-A kertészeknek sokféle föld­­” nem áll rendelkezésükre, ezekből készítik a növények különböző igényeinek megfele­lő földkeverékeket. Egyszerűbb' növényeinknek, pl. a Trad esz«? cantiának — rendszerint jól megfelel a lazább kerti föld is, amelybe 20—25 százalék érett trágyaföldet és 5—6 százalék folyami homokot keverünk. Ül­tetéskor a fold ne legyen szá­­-raz vagy sáros. Ismernünk kell természete­sen a különböző földnemeket is, mert növényeink jelentős ré­sze csak akkor fejlődik kielégí­tően, ha ezekből készített föld­keverékbe ültetjük. A növények talaja Komposzt. Vegyes kerti, vagy más szerves hulíáöékanyagok kb. 3 óv alatt földdé érlelve. A legáltalánosabban használt földnem. A tápanyagok aránya és mennyisége rendszerint igen jó, ezért gyors növényfejlődést biztosít. Melegágyi föld: A meleg­ágyak földdé érett trágyaanya­ga tápanyagokban igen gazdag földnem. Földkeverékbe hasz­náljak, különösen, ha a növény gyors növekedése a cél. Lombfold: Különféle fák !e-2 2 Tr = OÍ :3 e 'S О сл N >*•« < OC-Ä hüllőt levelei összegyűjtve és földdé érlelve. Könnyű,' laza föld. A kényesebb földigényű növények fontos földeiéibe. Folyami homok: A földne­mekhez keverve használjuk 6— 8 százalék arányban. A gyökér­fejlődésre kedvező és a földnek a vízáteresztő tulajdonságát is növeli.' Ládák és cserepek aljá­ra is szoktuk vékony rétegben használni. Az ivartalan szapo­rításhoz nélkülözhetetlen. Ezeknek a földnemeknek a keverékébe nyugodtan ültethet­jük növényeinket, szépen fog­nak fejlődni. Az átlagos arány kb. 20 százalék melegágyi föld, 6—8 százalék folyami homok. A többi rész komposzt és lomb­föld. Ezek aránya attól függ, hogy az átültetésre kerülő nö­vény lazább vagy kötöttebb fői­det kíván-e. Ez utóbbi esetek­ben agyagos kerti földet is használunk földkeverékeinkben. Az átültetéshez használt föld morzsás, levegős legyen. A föld felületét időnként porhanyosít­­suk meg, de kerüljük a túlön­­tözést. A paradicsom helyes tárolásáról telve jellegtelen, savas, disz-1 harmonikus bort ad. Szüretkor, e fajták esetében kívánatos a1 túlárési szakaszt megvárni. A, túlérés során fellépő töppedés-' kor másodlagos illat- és zamat-j anyagok alakulnak ki, melyek i a későbbi borkezelés során az j oxidációs hatásokra finom, ász- i költ jelleget adnak borunknak.' A túlérés miatt mennyiségi veszteség áll elő, de ezért a termelőt bőven kárpótolja a ki­váló borminőség. Az érést hetenkénti prőba­­szűretekkel tudjuk figyelemmel kísérni, amit a zsendülés meg­indulása után kezdünk. Л tábla különböző részéről kijelölt tő­kék termését szüreteljük le (4—5 kg). Zúzás és sajtolás után a mustot vászonkendőn át­szűrjük és mustfokolóval álla­pítjuk meg a cukortartalmát. Ha az egymás után követke­ző próbaszüretebnél nem ta­pasztalunk lényeges must-fok­­emelkedést és a fajtára, évjá­ratra jellemző mustfokut kap­tuk, úgy teljes érési állapotról beszélhetünk, és az elmondot­tak alapján ehhez viszonyítjuk a szüret időpontjának megha­tározását. U. A.—J. F. megválasztása A paradicsom termesztésének és fogyasztásának jelentősége évtizedek óta növekszik és erre a növekedésre még sokáig szá­míthatunk. Mindez indokolttá teszi azt a törekvést, hogy le­hetőleg egész éven nyers álla­potban is, minél jobb minőség­ben kerüljön a fogyasztó aszta­lára. A nyers paradicsom fogyasz­tásának időtartama részben a hajtatásos korai termesztéssel, részben a késői fajták tárolá­sával növelhető. A jó minőség megóvása szál­lítás közben a gondos szedésen múlik. A bogyókat épen és sé­rülésmentesen kell szedni és csomagolni, mert a legkisebb sérülés, nyílt seb is nyitott ka­put képez a fertőző mikroorga­nizmusoknak. Szedni — a fo­gyasztás helyét tekintetbe vé­lve — akkor kell, amikor a bogyók már elérték a fajtajel­legnek megfelelő nagyságot, és fehéres, illetve zöldes színük vörössé válik. Közeli értékesí­tésre 90, távolabbi szállításhoz körülbelül 70 °/o-os érettségi fokon kell szedni. Osztályozását szigorú előírás szabályozza. I. osztályú és osz­­tályonfelüli a szárnélküli, sima vagy gerezdes, ép, rugalmas, sérülésmentes paradicsom. A síma 4, a gerezdes 6 cm átmé­rőjű lehet. A második osztály­ban már szabálytalan alak, és fertőzésmentes, beforrotl repe­dés is előfordulhat. Az egyes osztályokban 5 °/o kisebb mé­retű bogyó is lehet. Exportszállításkor már az osztályozásnál is tekintettel kell lenni a vásárlóra. Egyes országokban a méret szem­pontjából nem három, hanem négy osztályba való sorolás alakult ki. Több szerző a para­dicsom válogatásához — a gyü­mölcsökhöz hasonlóan — osz­­tályozőgyűrű használatát java­solja. A méret rendszerint 40, 45, 55 Ss 65 mm. Négy osztály­ba sorolható így a paradicsom nagyság szerint: I. osztály 45 — 50 mm, II. osztály 55—65 mm, III. osztály 40—45 mm és а IV. osztály 65 mm átmérőjű. A nagyság szerinti paradicso­mot érettség szerint is osztá­lyozni kell. Kedvezőbbek az ér­tékesítési lehetőségek, ha egy csomagolási egységben, ládá­ban azonos méretű és színű az áru. Az eltartásnak is lényeges szempontja, hogy a különböző érettségi fokú bogyók eltérő tárolási körülményeket tesznek szükségessé. Különösen a késői fájták ese­tében számíthatunk arra, hogy az őszi fagyok korai beálltával nem érnek be teljesen, az éret­len bogyók viszont nem érté­kesíthetők megfelelően. A felérett, már kissé színe­sedni kezdő ám tárolása köny­­nyebb, mint a teljesen zöldé. A szakirodalom szerint a körül­belül 70 ’/o-ban érett, beszíne­sedett paradicsom, amely már nem sárga, hanem vöröses, re­keszben 0— + 1 ”C hőmérsek létén, 85—90 °/o relatív pára­­tartalom esetében 4—8 hétig tartható el. Az éretlenül, zölden szedett paradicsomot általában + 8— + 10 °C hőmérsékleten kell tar­tani. Más szerzők +11 — +13 °C hőmérsékletet ajánlanak, eb­ben feltehetően a fajta is sze­repet játszik, így 3—5 hétig tá­rolható. A beerleles idejere 18—20 °C hőmérsékletű helyi­ségbe kell vinni. Az érlelés gyorsításához a légtérre szá­mítva 1:2000-hez etiléngázt ja­vasolnak. Az így vörösre érlelt paradicsomot 0 — +1 "C-on to­vább tárolva fogyasztásra al­kalmas állapotban még 3—4 hétig eltartható. A 20 C°-r.ál nagyobb hőmérsékleten érlelt paradicsom kevésbé színesedik és ízletlenebb. 0 C°-nál alacsonyabb hőmér­sékleten nem ajánlatos tárolni, mert a paradicsom fagyérzé­keny, és foltosoöás, raktári fi­ziológiás betegség léphet fel. A zölden szedett paradicsom tárolása a tapasztalatok szerint kedvezőbb, ha szárral szedték. Az érett paradicsom súlyvesz­­tesége 24 nap után 0— +2 C°-on tárolva 3 % volt, a zöldé csak 0,31 %. Több szerző kedvezőnek tart­ja a parafa- avagy fűrészporba való ágyazást is. Azonban ügyelnünk kell, hogy ezek az anyagok szárazak legyenek. Tárolás alatti betegséget többnyire penészgomba okoz, gyakran fordul elő az Alterna­­ría soiani. A betegségek elkerü­lése céljából próbálkoznak kén­savas, jódos, szorbinsavas ol­dat, valamint egyéb vegyszerek és egyes anlibitetikumok hasz­nálatával is. Ezekkel a fűrész­port vagy a csomagolópapírt impregnálják, esetleg a ter­ményt permetezik be. A gya­korlatban ezek a módszerek még nem engedélyezettek, azon­ban bíztató kísérleti eredmé­nyek alapján rövidesen meg­oldódik ez a probléma is. BÖZNER MIKLÓS A gyümölcsfák őszi ültetéséről Az utóbbi években a sajtó hasábjain gyakran esik szó ar­ról, hogy a gyümölcsfát ősszel és ne tavasszal ültessük. A kis­­kert-lulajdonosok egy része ide­genkedik az őszi ültetéstől és rendszerint tavaszra halasztja a fontos műveletet. Az alábbiakban rá szeretnék mutatni a tavaszi ültetés hátrá­nyaira s az őszi ültétés előnyei­re. Kezdhetjük azzal, hogy a mai szárazföldi éghajlatunk rendkí­vül szeszélyes. Igen gyakran későn tavaszodik és többször előfordul, hogy a tavasz és a nyár eleje nagyon száraz. (Tud­juk, hogy ez nem volt így idén.) A száraz tavasz és a nyár nagyon kedvezőtlenül befolyá­solja a frissen ültetett gyü­mölcsfák megeredését és növe­kedését. Száraz tavasszal ülte­tett fákat szükséges kiadósán öntözni, mert ellenkező esetben károsodás éri, sót a növekedés annyira gyenge, hogy majdnem egy évi Veszteséget jelent. Az őszi ültetés előnye, hogy a gyümölcsfák gyökere a leg­több esetben nemcsak „kal­­luszt" (hegszövetet) képez, ha­nem növekedésnek is indul,- így tavasszal zökkenőmentesen kez­dődik meg a növekedés. (Na­gyon kevés van kitéve a pusz­tulásnak.) Az ilyen gyümölcs­fának nagyobb mennyiségű ki­egészítő trágyát adhatunk és már az első évben erőteljes növekedésre számíthatunk, ami elősegíti a termőrefordulást. Igazi jó eredményt csak abban az esetben lehet elérni, ha a gyümölcsfákat október máso­dik és november első felének időszakában ültetjük, amikor á gyökérképződésre az időjárási tényezők (a talaj hőmérséklete) kedvezőek. A nil viszonyaink mellett a gyümölcsfák gyökér­rendszerének két növekedési szakasza van. Az egyik tavasz­­szal (április, május), a másik ősszel, október hónapban van. A tavaszi periódus alatt igen gyakran Hiányzik a kellő vlz­­mennység, és így mind a meg­­eredés, mind a növekedés gýen­­ge. Éppen ezért kell az őszi növekedési Időszakot kihasz­nálni, amikor majdnem minden esetben kedvezőek a körülmé­nyek. Az őszi. ültetéshez a gödröket á.ssuk ki legalább 14 nappal az ültetés előtt. A gödröket 100 X 100X80 cm-es átmérőjűre és mélyre ássuk. Ka a gödörből kikerült talaj nem termékeny, legjobb kicserélni jó minőségű, szerkezetes, nem túl kötött ter­mékeny talajjal. A gödör tala­jához keverjünk minden eset­ben, fánkánt 20—30 kg érett istállólragyát, még abban az esetben is, ha a gödör talaját kicseréltük. Erre feltétlenül szüksége van a frissen ültetett gyümölcsfának,' hogy meggyor­sítsuk megeredését. Az istálló­­trágya nemcsak tápanyagot, hanem serkentő anyagokat is' tartalmaz, amelyek főleg a' gyök'érképződést segítik elő. Az ősszel ültetett gyümölcsfának Csak a gyökerét szabad vissza-, metszeni, a korona visszavágá-' sa esetlég káros lehet, mert a»> visszavágott vesszőknek a fagy­­gyal szembeni ellenállóképes-' sége csökken. Bizonyos körül­mények közt az őszi ültetés nem ajánlatos; például kötött, hideg talajban, vagy érzékeny fajok és fajták esetében. Pl. őszibarackot a hidegebb vidé­kekén nem ajánlatos ősszel ül­tetni. GÁL LAPU A tanulmányi útról A Zöldség- és Gyümölcster­mesztők Szövetsége topofnikýi (nyárusdi) helyi szervezete a Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyij járásban aktív tevékeny­séget fejt ki. A szervezet közel 200 tagot tart nyilván, melynek elnöki tisztségét Győrödi János tölti be. A szervezet gyűléseit szükség szerint tartja, de azoknak meg­van a jelentőségük. A tagság érdekében minden lehetőt meg­tesznek, hogy a jóváhagyott határozatok teljesítve legyenek. A közelmúltban pl. határozatot fogadtak el, hogy egynapos ta­nulmányi kirándulást szervez­nek, amelyet augusztus 12-én meg is valósítottak. Ez soha­sem ütközik nehézségekbe a szervezetben, mivel ilyen tanul­mányi utak már hagyományos­sá váltak. Első útjuk a Seneci (szenei) Efsz szőlő- és gyümölcskerté­szetébe vezetett, ahol nagyon értékes szakmai és gyakorlati tapasztalatokkal gyarapították tudásukat. A szövetkezet gyüpölcs- és szőlőgondozója Bakus elvtárs, aki már negyven éve végzi ezt a szakmát, nagyon érdekfeszitő előadást tartott tagságának kint a szőlős és gyümölcsösben, az előadást egybekötötte a vege­tációs időszakban való kezelés­sel és a gyümölcsfa koronájá nak a kialakítási módszereivel. Nagyon érdekelte tagságun­kat a permetanyagok megneve­zése és a százalékarányú ve­gyítése. Tanulságos volt a kü­lönböző betegségekről és a kár­tevőkről, valamint az ellenük való védekezési módszerekről tartott előadása. Hogy tudásukat necsak szak­mai téren, hanem kulturális té­ren is gazdagítsák, Senecről Červený Kameňra (Vöröskőre) látogattak, ahol a vár megte­kintése közben nagyon áitékes történelmi dolgoknak lehettek szemtanúi. Az ott látottak után —- mivel az időjárás is kedve­zett — nagy volt a hőség —, Szlovákia egyik legnevezete­sebb fürdőhelyét, Piešťany-t is meglátogatták, ahol a víz hul­lámaiban enyhítették a nyári hőség bágyasztó hatását. 1 A tanulmányúton szerzett ta­pasztalatok újabb aktivitásra serkentettők a topohulsyakat. Hazatértük után olyan határo­zatot hoztak, hogy a közeljö­vőben mindenki számára meg­­tekintholő helyeit láblát füg­gesztenek ki, amelyen illuszt­rálva lesznek az egyes beteg­ségek és kártevők tünetei, va­lamint az ellenük használható permetanyag használati mód­szerei. Tagsági gyűléseiket szakelő­adással egybekötve rendezik majd meg, valamint borkósto­lót rendeznek, mert ez a múlt­ban is nagyon bevált náluk. Idén az ősz folyamán zöld­ség- és gyümölcskiállítást ren­deznek uz ú| kultúrház klub­­helyiségében. Reméljük, és bízunk abban, hogy ezen tervek, nemcsak el­képzelések maradnak, hanem megvalósulnak, akárcsak a ki­rándulás, és ezek is elősegítik a tagság szakmai fejlődését. Krascsenics Géza A lapu (bojtorján, közönsé­ges bujturjáii, bogáncs, ragaii­­vány, útszélilapu, keserűlapu, bozogáinos. bozogáncs, koldus­­tetű, laboda, ragadáncs) a fész­­kesvirágzatúak családjába tar­tozó, házak körül, utak mentén, parlagokon, erdők szélén lermő gyom. Kétéves növény. Az első év­ben csak leveleket hoz, a má­sodik évben hozza meg virág­ját. Ezzel magyarázzuk meg, hogy az egyik évben alig Iá tunk bojtorjánt, a másik évben pedig útón-útfélen mindenhol csoportosan termi. Az elsőéves növények gyökerei tömörek, húsosak, virágzásuk alatt sziva­csosak, majd egész üregesek, pudvásak lesznek. Az elsőéves, tehát virágzó szárát még nem hajtott növények gyökerét kell gyűjteni szeptemnerben és ok tóberben. Az első évben csupán nagy, egészen 60 cm átmérőjű. (ARCTIUM LAPPA L. lopOch väčšíj hosszúnyelű tólevelei fejlődnek, a másik évben pedig az erőtel­jes virágzó száruk. A virágzata gömbölyű kb. 3 cm átmérőjű, a levelek hónaljában és a szá­rak tetején ülnek. A virágok pirosak és a fászekpikkelyek horgas csúcsai miatt a ruhák­ra és az áliaiokra kapaszkod­nak. A gyökerét 1972-ben fel­vásárolják a gyógyszeripar számára (20.—/kg). A drog kevés illóolajat, cser­anyagot, szterincket, gyantát, 20—50 százalék nagymulckulájú i n u 1 i n -cukrot, zsírt, nyalkái, cukrot, szerves savakat és ke­serű anyagot tartalmaz. A drognak vizelethajtó, iz­zasztó, vértisztitó, cpeuiűküdést szabályozó és bőrgyógyíló tu­lajdonsága van. Füzetét epe- és vesekóoldó­­nak használják. Külsőleg kü­lönféle bőrbajok — ekcéma, sö­­inür ellen, üblügetünek, torok­gyulladás ellen használják, haj­hullás, korpásodás és hajzsíro­­sodás ellen. Az állatgyógyászat? ban főleg külsőleg használják. Erősebb, töményebb főzetével a kiüléses állat bőrét belocsol­ják vagy borogatják. Alkatré­sze a D1ABETAN nevű cukor­­betegséget gyógyító teakeverék­nek, mert inulin cukrot tartal­maz, amelyhez nem kell inzulin. Hosszabb használatánál vagy túladagolásánál nem okoz mel­lékhatási vagy mérgezési. Dr. NAGY GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents