Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-30 / 39. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1972. szeptember 30. Az őszi búza agrotechnikája Feldolgozta: a Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézet, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola és a Bratislava! ÜKSÚP dolgozóinak munkaközössége. Nálunk, az őszi búzát alapjában minden termelőszövetkezetben eredmé- ; nyesen termeszthetik. A körzetekre a termesztést illetően többé-kevésbé hasonló alapelvek érvényesek. Azonban esetenként a vetés struktúrája különböző (a termesztett növények választéka). Más a talajtípus, a növények vegetációs ideje, az évi hőmérséklet, s a minimum-maximum höingadozás előfordulása. Döntő tényező például a légköri csapadék s annak a vegetáció alatt történő megoszlása. Az egyes búzafajták erre természetesen különféle módon reagálnak. Ezért fontos az agroökológiai feltételek alapján történő ' termesztésre alkalmas legideálisabb fajták megválasztása. A termés nagyságát és jó minőségét befolyásoló tényezőket az alábbi pontokban foglaljuk össze: 9 az őszi búzának a vetésforgóba történő besorolása; 9 az őszi búza alapvető talajelokészítési munkálatai; 9 az őszi búza trágyázása; 9 a vetés- növény fajta szerinti megválasztása; 9 a növény gondozása a vegetáció idején; 9 a védekezés komplex intézkedései a kártevők ellen. AZ ŐSZI BÚZA BESOROLÁSA A VETÉSFORGÓBA Az őszi búza vetésterületének rohamus növekedésével párhuzamban nagyon időszerűvé válik a vetésforgók felvázolása, a növénytermesztés struktúrájával szoros összefüggésben. Napjainkban ugyanis előtérbe kerütnek olyan kérdések, mint például a termesztett növények specifikus képessége (fajták szerint) a tápanyagok maximális gazdaságos hasznosítása, a kártevők és a betegségek, valamint a gyomok előfordulása. A növény számára hasonlóan fontos tényező a kellő mennyiségű víz jelenléte a talajban. A vetés struktúrájában a gabonafélék nagyarányú koncentrálása követ- I keztében az elövetemény megválasztása egyre inkább nehézségbe ütközik. A növényeket a rájuk jellegzetes jelek szerint leveles és száras, sekélyen és mélyen gyökerező, talajjavító és rontó, dúsító és csökkentő jelzőkkel illetjük. A növényfélék választékának korlátozása következtében a ténylegesen ideális elövetemény megválasztása a búza számára egyre inkább nehezebb. A vetésforgók szervezésénél — ha a gabona vetésterülete nagyobb a szokottnál, — az alábbi alapelveket kell betartani; 9 elsődleges feladatnak kell tekinteni ilyen esetben a jó egészségi állapot megtartását. A vetésforgóban a növények váltása elsősorban is fitopatológiei szempontból elengedhetetlenül fontos; 9 az egyes gabonaféléknek (búza, rozs, árpa, zab stb.) a talaj agronómiái tulajdonságával szemben eltérőek az igényeik. Ugyanígy reagálnak az agrotechnikai intézkedésekre is a vetésforgóba történő besorolásnál, például a szántás idejére és módszerére, a vetőszántásra, a trágyázásra, a vegetáció idején történő gondozására, s a károsító tényezőkkel szembeni védelemre. Mindezek egymástól nagyon eltérőnk, s ezért egyik-másik gabonaféle termesztésénél mindezt számításba kell venni. A jelenlegi kutatás eredményei s a termelési gyakorlat tapasztalatai alapján a gabonafélék bizonyos hányadát a vetésforgóban határok köztinek kell tekintenünk, melyeknek túllépése a hektárhnzam csökkenését idézheti eló, ami egyébként csak extenzív feltétel mellett fordulhat elő. Ezért a legfelsőbb határt kedvező feltételek mellett a.vetésforgó területének 60—70 százalékában lehet meghatározni. Ennél nagyim területet csak rövid időre, kitűnő erőben lévő — betegségektől és gyomoktól mentes — talajokon tanácsos gabonával bevetni. Köztudomású, hogy az összes gabonafélék közül éppen az őszi búza ■ reagál a kevésbé jó feltételekre a legérzékenyebben. Ebből kifolyólag a vetésforgóba a lehető legjobb előveteménynk után soroljuk be. Az elővetemények megválasztásánál számba kell venni a talaj- és az éghajlati viszonyokat, s ugyanígy a jelenlegi helyzetet, vagyis a talaj állapotát, főleg a patogén tényezők, gyomok stb. elterjedését. Attól függetlenül, hogy mezőgazdasági üzemeink közt az utóbbi években többen nagy termésátlagot értek el á gabona-gabona titán való vetése révén is, ezt azonban agronómiailag nem tekinthetjük a termelés megalapozott rendszerének, ideiglenes jelenségről lévén szó. Azt az alapelvet kell betartanunk, hogy az őszi búzát minél kedvezőbb elövetemény után vessük, mert az elövetemény hatása inkább a kedvezőtlenebb termelési feltételeknél jelentkezik kifejezőbben, mint a kedvezőknél. Az esetek többségében nagyobb adag műtrágyával és más intézkedések megtételével sem sikerült a rossz elövetemény kedvezőtlen hatásának a kiküszöbölése. Ezt az eddigi kutatások is bizonyították, amikor az őszi búzából hektáronként műtrágyázás nélkül 6—13 százalékkal nagyobb hozamot értek cl, mint a nem kedvező elóveteményű talajon nyújtott nagy tápanyagniennyiség mellett. Őszi búzát ugyanazon a talajon két éven keresztül kivételesen csak akkor vessünk, ha az előző vetési év előtt a területen talajjavító előveteményt termesztettünk. Ilyenek például a herefélék stb. A vetést azonban kizárólagosan jő erűben lévő talajon kell végezni. Azonban fontos, hogy legalább más fajtát vessünk, mint az előző esztendőkben. Ilyen esetben legalkalmasabb a Mironovszkája és a Kaukaz búzafajta, de egymás után soha nem szabad például jubilejnát vetni, még akkor sem, ha az előző esztendőben a növény teljesen egészséges volt. Azt azonban meg kell szívlelnünk, hogy három egymás után következő érben gabona után búzát csak nagyon kivételes esetben szabad vetni. Ilyen esetben a búza vetése a zab után a legcélszerűbb. Ha a búzát szemeskukorica után termesztjük, akkor tudatosan válasszuk a korán lekerülő hibridkukoricát. A BÜZA VETÉSÉNÉL ELÖVETEMÉNYKÉNT AZ ALÁBBI NÖVÉNYEK VÁLASZTHATOK: Termelési körzet Nagyon megfelelő Megfelelő Kielégítő Nem megfelelő Kukorica Hüvelyesek, olajnövények, dohány, korai burgonya, cukor- és takarmányrépa után Silókukorica, takarni, keverék, burgonya Korán lekerülő herefélék, szemeskukorica Gabonafélék Répa Hüvelyesek, olajnövények, burgonya Silókukorica, takarni, keverék, hereféle Szemeskukorica, cukor- és takarmányrépa Gabonafélék Burgonya Hüvelyesek, lierefélék, olajnövények, burgonya Silókukorica, zab. kapástakann., ipari növények Zab Egyéb gabona Hegyihegyaljai Hüvelyesek, herefélék, olajnövények Silőkukórica, takarmány-Zab "gyéb A TALAJMÜVELÉS ALAPVETŐ KÉRDÉSEI Az őszi búza alapvető talajművelési munkálatai mindig az elövetemény lekerülésétől függenek. Ebből a szempontból az elővétemúnyéket két csoportba osztjuk: melyek korán lekerülnek a talajról, mint például az őszi repce, a hüvelyesek, a cukor- és takarmányrépa maghozója, az, egynyári takarmánynövények, a silónövények és a gabonafélék. A másik csoportba a későbben lekerülő termények tartoznak, mint például a silókukorica, a szemeskukorica, a cukor- és takarmányrépa, a burgonya és egyebek. Külön csoportot alkotnak az évelő takarmánynövények (lucerna, here, stb.), melyeknek betakarítását szükség szerint határozhatjuk meg. Tehát az etővetemény lekerülése meghatározója a búza alá történő vetés koraisógának vagy késedelmének. A vetőszántás határidejének a talaj alkalmassága szempontjából nagy jelentősége van, ami annak tömörségében, ülepedettségáhen jut kifejezésre. A legújabb kísérlet eredményei mutatják, hogy a búza növekedésének első szakaszában nagy követelményt támaszt a talaj tömörségével szemben. Ha például a búzát évelő takarmányok ntán vetjük, úgy nagyon fontos, hogy a szántástól a vetésig legalább 4—5 hét eltérés legyen. Feltételeink mellett a szántást az évelő takarmány második kaszálása után augusztus közepén kellett elvégezni. Ugyanis a lucerna és snás hasonló évelőnövények erősen csökkentik a talaj nedvességtartat inát. Beszántás után a talaj iu.gyon moi zsalékossá válik, azért az eiőháníós eke után feltétlenül szükséges a gyűrűs henger használata stb. A beszántott növényi részecskék tápanyagának felszabadításában elsősorban a nedvesség és a levegőnek van számottevő szerepe. Ezek feltételezik a talaj íuikrourgamzmusainak a tevékenységét. A herefélék talajának kései vetés előtti 2—3 héttel vagy közvetlenül a vetés előtti szántása — ami a gyakorlatban nem ritkaság — feltétlenül a hektárhozam csökkenését vonja maga útin! A herefélék tarlóját a talaj fajtája s szántőrétegének mélysége szerint 20—24 cm mélyen kell szántani. Abban az esetben, ha a búzát korán lekerülő eióvetemúny után vetjük, úgy az elövetemény elszállítása után az említett mélységben végezzük a vetőszántást. A talajt gyorsan kell „megdolgozni“, s hengerelni. A nyár folyamán a megszánlott földet kultivátorral porhanyójuk, esetlég nehéz fogassal megmunkáljuk. Így irtjuk a gyomokat stb. A porhanyítás kedvezően befolyásolja a talaj mikroflórájának kialakulását, és csökkenti a vízkészlet elpárolgását. A nyári 60—70 nappal történő vetés előtt végzett szántás után optimális feltételeket teremtünk a búzának azzal, hogy a jól megiilepcdett „ágyba“ vetjük a magot. Ilyen — külön költség nélküli — nyári szántás után a búza termésátlaga mintegy 15 százalékkal emelkedik. Ezzel szemben a hüvelyesek után szántás helyett sokszor elegendő a talaj felszínének a porhanyítása és hengerelése. Mivel a kapások begyűjtése és a búza vetése közt nagyon rövid idő telik ei, a szántást tárcsával (15—18 cm mélyen) is helyettesíthetjük, s ezzel párhuzamban a műtrágyák szükséges hányadát is bedolgozhatjuk, majd a földet meghengereljük. Olyan esetekben, ha a búzát szemes- és silókukorica után vetjük, szántásnál nagyon jót tesz az elohántós eke használata. Olyan esetben azonban, ha u szervestrágya bizonyos hányadát is beszántjuk, akkur ne használjuk az előhántol, hogy a trágya egyenletesen kerüljön a szántórétegbe. (A következő számunkban folytatjuk] Az országban sokan tudják,, hogy. л 1 a michalovceí járásban jó bor terem. Ugyanis több mint 600 éve foglalkoznak itt szőlőtermesztéssel, de kevesen tudják, hogy a legjobb bor a vinnai határban terem. Aki netán kételkedne ebben, menjen be a Munkaérdemrenddel kitüntetett efsz pincéjébe, és győződjön meg róla. A gazdaságot járva megtudtuk, hogy a köztársasági elnök által adományozott kitüntetést a kiváló eredményekért kapták. Andrej Bi inarovský a szövetkezet egyik alapító tagja a gazdasági udvar vezetője, egyben segédzootechnikns is. Tőle hallottuk, hogy 17 évig egy nagybirtokos kocsisa volt, de ezekre az időkre,nem szívesen emlékszik vissza, ezért a szövetkezet fejlődéséiül ' érdeklődtünk. A kezdés persze náluk sem volt' könnyű. A tehenek összpontosításánál sokan bizony ökölbe szorították a kezüket. Később, amikor nem volt elegendő saját takarmány, Csehországba jártak szalmáért és szénáért, hogy az állatok valahogy áttelelhessenek. Akkortájt a kárörvenddk nevettek rajtuk, de az idő változott, s a nehéz kezdést az egyre jobbuló eredmények elfeledtették. A Geim, a Getlik család tagjai, s az önfejű Soko ipa már a legjobb dolgozók közé tartoznak. Látogatás a vinnai földművesszövetkezetben <д]Щ0штШЬ Xu.'í'Hn inyoA Sok feladat vár 4 még ránk XI. BEFEJEZŐ RÉSZ A mezőgazdasági tudomány s a termelés századunkban annyit fejlődött, hogy talán sokakban felmerül, vajon lehetséges és kívánatos-e a további fejlesztés. Akadnak olyan nézetek, melyek a mezőgazdasági kutatás korlátozását hangoztatják, azzal az indoklással, hogy az elméleti ismeretek túlhaladták a gyakorlatot, és sok értékes felfedezés kihasználatlan: Rámutatnak arra is, hogy a mezőgazdasági tudomány ismeretet csupán 10—15 év után kerülnek realizálásra. Sajnos, ezt nem lehet gyorsítani, mert a legjobban nemesített fajtát sem lehet addig elterjeszteni, míg nincs belőle kellő mennyiségű vetőmag. így volt ez a hibridkukoricákkal és a lucernamagga! is. A mezőgazdasági tudományok szemlélője láthatja, hogy a tudományos munkát nem lehet egyszerűen elzárni, mint a vízcsapot. Az eredményes kutatáshoz sok felszerelés, kellő módon képzett és begyakorolt személyzet, szükséges. Ezeknek folyamatos szakmai fejlődése hozhat kielégítő eredményt. Hogyámemiytre szükséges a kutatómunka .folytatása, azt a DDT példája iš bizonyíthatja. Ha például kitpnő hatásának a felfedezése és forgalmazása után abbahagyták völna a használať körüli kutatómunkát, aklÍQľ nem fedezték volna fel annak a közegészségügyre való károsságát, ami beláthatatlan következményéket vonhatott volna maga után. A mezőgazdasági tudományok minden terén még sok a kiaknázatlan terület, s az ember nehezen ismeri el képességeinek a határait. A kutatás minden ágazatában szinte „hemzsegnek" az új ötletek. A neiheáítők titkos vágya például '3 télálló zab- vagy árpafajta kinemesítése s a rozs és a búza télállóságának a fokozása. Sok a tennivaló az állati kártevők elleni védekezésben az eddig elért szép eredmények mellett is. A károk pénzben kifejezve azelőtt nem voltak olyan nagyok, mjnt ma, és a. vesztéség százalékos arányban az utóbbi 50 évben alig csökkent. A nedvesség és a talajtermékenység msgőrzéésnek kérdéseiről is több ismeretet kell szereznünk az utókor számára. A leromlott legelők feljavításában csak az utóbbi időben sikerült javulást elérnünk. t,, A világ fejlett mezőgazdasági nagyhatalmainak erkölcsi kötelessége, az elmaradott országok sokoldalú megsegítése, hogy csökkenteni lehessen a nélkülöző emberek számát. Az elmaradott országokat már eddig is sok tekintetben segítették nemesített növényi és állatfajták odaszállításával, de tudjuk, hogy ez csak akkor lehet igazán hasznos, ha az intézkedés összhangban van az adott ország éghajlati és talajviszonyaival. Az ezzel összefüggő közvetlen kutatás nélkül .természetesen sok tévedés történne, mely egyrészt anyagi károkkal járna, másrészt bizalmatlanságot keltene. Világviszonylatban a tudomány nagy gyorsasággal jut céljaihoz. Nagyon tanulságosak azok az adatok, melyek feltűnetik, hogy az egyes felfedezések a múltban mennyi időt vettek igénybe. Ma azonban az a helyzet, hogy minél igényesebb felfedezésről van szó, annál jobban lerövidül a megoldás ideje. Például a fényképezés felfedezésétől a gyakorlati megvalósításig. 112, a telefon tökéletesítéséig 56, a rádióadás beindításáig pedig 35 évre volt szükség. A fekete-fehér televízióadás tökéletesítéséig 12 év munkájára volt csak szükség. Korunkban legigényesebb tudományos munka az űrkutatásban észlelhető. Ennek keretében például a Holdra való feljutáshoz elegendő volt tíz esztendő kutatómunkája. Ennyire fejlődött századunk emberének a képessége. TAKR GYULA mérnök ► A Л Az efsz gazdasági udvara mérsékelt déli hegyoldalon fekszik. Onnan látni a Zemplianská Šírava felszínének hullámait. Korábban a környék szövetkezeteinek sok kárt okozott. A vinnai szövetkezetitek több, mint 700 hektár termőföldjét öntötte el. Ez rákényszeritette a gazdaság vezetőit, hogy az állattenyésztésre szakosítsanak. Nyugat-Szlovákiából 37 sziováktarka tehenet vásároltak, hogy jó alapot teremtsenek a szarvasmarhatenyésztésben. Milan Mikelnek a szövetkezet zoutpchnikusának ismét vizsgáznia kellett. Jól fel kellett tűrriie az ingujját, hogy a tagságnak bebizonyítsa, nem hiába végzett mezőgazdasági műszaki középiskolát. Leleményességének, szakmai felkészültségének, az etetők és a fejők becsületes munkájának köszönheti, hogy a vizsga újra sikerült. Két esztendő alatt elérték a 2800 literes átlagos tejelékenységet. Ján Boros elnöknek, a CSKP KB tagjának nagy gond esett le a fejéről. Sikerült feltölteniük a tehénállományt, s ma már 100 hektár mezőgazdasági területre több mint 32 tehenet tartanak, s minden egyes hektár terület után 800 liter tejet termelnek. Amint tudjuk, a gazdaságos tejtermeléshez jó takarmányalap is szükséges, s a vinnai efsz-nek egyetlen hektárnyi legelőterülele sincs. Elöntötte a Šírava. így 40 százalékkal fokozniuk kellett a növénytermesztést, ami a nagyobb hozamok elérésére irányult. A szövetkezetben ennek fontosságáról senkit nem kellett meggyőzni. Az efsz fiatal agronómusa Ján Fai'o mérnök és a mezei csoport vezetője Juraj Pista, a célkitűzésre konkrét tettekkel válaszolt. Kihasználták a legjobb agrotechnikai ismereteket, elegendő tápanyagot juttattak a talajnak. A hektáronként adagolt 600 mázsa jó minőségű istállótrágya és a 260 kg tiszta tápanyagban juttatott műtrágyamennyiség nagyban előmozdította a hektárhozam emelkedését. Arra is ügyeltek, hogy a nagyhozamú szovjet búza és a jófajta hazai árpa kitűnő eredményt nyújtson. Takarmányozásra főleg vörösherét, lucernát, silókukoricát és takarmányrépát vetettek. A szépnek Ígérkező eredményéi: láttán á' járási versenybe is beneveztek. így bizonyították, hogy a jobb eredmények eléréséhez akarat kell. A múlt évben ebben az elsz-ben búzából átlagosan 42,5 mázsás hektárhozamot értek el, árpából pedig 38.5, cukorrépából 473 mázsát takarítottak be hektáronként. A miclialovcei járásban ez rekord-eredménynek számít. így a szövetkezetét példás tevékenysége eredményeképpen bejegyezték a járás „Aranykalász“ néven -ismert könyvébe. A zootechnikus ellenőrzi a fejési eredményt. A napi tejmennyiség 500 literrel több a tervezettnél. Ha továbbra is tartják, a színvonalat, akkor idén a 4000 literes tehenenként! átlagból nem sok fog hiányozni. Este nyugodtan, elégedetten mennek haza a fejők. Jócskán túlszárnyalták a tejhozam tervét. Másnap megérdemelten pihenhetnek a Šírava partján. Reggel helyükbe másik csoport lép. Illés Bertalan
