Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-23 / 38. szám
í r KÜLFÖLD« TÖBB A KAVIÄR A Szovjetunió halászati kutatói megállapították, hogy a tengeri lazacok — melyek vörös kaviár hordozói — bizonyos időszakokban csoportokban úsznak az édesvizü folyókba az ivóhelyek felé. Megfigyelték, hogy a különböző rajoknál a vércsoportok és a vérfehérje összetételében különbségek vannak. Ä halászok eddig mindig az első csoporthoz tartozó lazacokat fogták ki. Ez a szelektív munka — aZ évek folyamán — a többi csoporton belüli beltenyésztésre vezetett és a fogási hozamok jelentősen csökkentek. Most új módszer szerint dolgoznak. A halakat egyegy vonulás mindegyik csoportjából fogják. Ennek eredményeképpen az állomány és a kaviár mennyisége a korábbi szintre emelkedett. (Volkstimme) SZÁGULDÓ MÁRNA A hétpettyes márna (Barbus lineomaculatus] — ha megriasztják, és így menekülni kényszerül — úszásának sebessége eléri a 3 km/óra sebességet. Ez kimagasló teljesítmény, minthogy a hal másodpercenként testhossza hússzorosának megfelelő távolságot tesz meg. Egy gépkocsinak, ha hasonló teljesítményt kívánnánk tőle, akkor 240 km/óra sebességgel kellene haladnia. A márna felgyorsulása — filmfelvételeken rögzítették —, egy hulló kő gyorsulásának másfélszeresével egyenlő. (Das Tier) 50 ÉVE annak, hogy Komárnoban (Komáromban) megalakult a sporthorgász egyesület. E jeles évforduló alkalmából a SZUSZ helyi szervezete nagyarányú ünnepséget rendezett, melyen az arra érdemes horgászok kitüntetésben részesültek. A Dunamenti Múzeum ez alkalomból horgász-halász kiállítást nyitott. A helyi szervezet múltját és jelenéi szakmellékletünk hasábjain a következőkben még méltatjuk. —k— a nyári napok egykedvűen teltek. Hosszabb ideje állandóan szép idő volt. örültek is ennek azok, akik fürödni jártak. Hiszen nekik más nem is kell, csak napfény, jó meleg, hogy mire letelik a szabadság, olyan barnára süljenek, mintha valahol az „Aranyhomokon“ nyaraltak volna. Csak a horgászoknak nem tetszett ez a nagyon szép idő. Alacsony volt a folyók vízállása, s mivel nem esett, az oxigénszegény vízben ugyancsak megritkultak a kapások is. Nem volt haljárás. Korán hajnalban vagy késő délután ltt-ott akadt kapás, de ha elhibázta az ember, az újabb kapásra lehetett várni akár másnapig is. Már a szabadság is fogyóban volt. De mit csinálhat az ember? Az időjárásnak parancsolni nem lehet. Azt kell elfogadni, ami éppen jön. v Ebben az időben állított be hozzám egyik ifjú horgászbarátom. Most már aztán gyerünk, ha ilyen is az idő, mondta, mert igazán lejár a szabadság. Hamarább nem jöhettem, mentegetőzött. Sokféle elfoglaltságom volt, de ezf a pár napot, ami még hátra van, töltsük el kellemesen, ha lehet. így aztán szedtük a sátorfánkat és kitelepedtünk a Vág egy csendes zugába, ahol reméltük, mindent megtalálunk, amit mint horgászok akarunk. Ha az idő így marad, lesz ott pihenés bőven, halfogás már kevésbé, de nem baj, utővégre pihenni akartunk. Mint említettem, reggel jött, délre összeszedtük a szükséges holmikat. Felpakoltunk néhány napi élelmet és elindultunk Jövendő tanyánk felé. Megérkezésünk után alighogy kifújtuk magunkat, levertük a sátrat. Alaposan megizzadtunk. Pokoli hőség volt még árnyékban is. Azután betartottuk azt jó mondást, hogy „tápláld a tested, mert elhagy a lelked.“ !béd után elszenderedtünk az anyaföld lágy ölén, hogy kipihenjük fáradalmainkat. Mire felébredtünk, már késő délután volt. Még összeszedtük az esti tüzelésre szánt száraz galylyat, és elkezdtük a halászatot. Kapás nem volt A hőség még mindig tartott. A^öklék is úgy álltak a vízezjnt alatt,»mintha oda lettek ýolna ragasztva. Ittott mozdulj cs'a^ meg valamelyik' Az' is, caák kényszerből. A fnllasztő me hegyüket 1§ elkábítptta. -A ledobott kenyérhéjat is csak ímtnel-ámmal nyalogatták. ÍBezzeg, nőskor, csak/ úgy forr a víz 3 az " ilyen adomány körül. Most meg semmi, minden csendes a környéken, csak a levegő reszketett a hőségtől. A feltűzött giliszták a horgon úgy eláztak, hogy vizet lehetett belőlük csavarni, de egy kapás sem volt. Az ökléből nagynehezen sikerült néhányat legyecskével lépre csalni. Még ilyenkor is ezzel lehet az ökléket a legbiztosabban elkapni. Ügy állt a dolog, hogy az estére tervezett halászlé elmarad. Éhségünket, ha már így van, csupán konzervvel csillapíthatjuk. Aztán végre jött az est. A hőség is alább hagyott. A fölélesztett tábortűznél beszélgettünk. A horgászélmények ilyenkor tömegesen kerülnek elő. A késő éjszakai csendbe távoli égzengés hallatszott. Latolgattuk, hogy mit is várhatunk a reggeltől. Majd, hogy az utolsó láng is ellobbant a tűzön, mi is aludni készültünk. Alig telt el állt az eső, csak a távoli dübörgés jelezte, hogy merre vonul tovább a vihar. Hajnalodott. A tájat párás köd ülte meg, s csak a felázott föld és a letört gallyak emlékeztettek az éjszaka átvonuló viharra. Újra elaludni már úgysem tudtunk, nem is lett volna értelme. így hát kora hajnalban ott ültünk a víz partján a szerencsésen átvészelt viharos éjszaka után. Hajnalban megegy kis idő, barátom már az igazok álmát aludta. Közben jót odahúzott a saját képére. Bizonyára valami kései szúnyog-kisasszony háborgatta álmát. Aztán egyet mordulva, átfordult másik oldalára és tovább aludt. Ezekután én is elaludtam. Ügy terveztük, reggel korán újra megpróbáljuk a halászatot, lehet, nagyobb sikerrel. Almomban egy óriási harcsával viaskodtam. Azon mérgelődtem, hogy segíteni nem jön senki, pedig a közelben többen is voltak. Saját erőmből már egészen a partig hoztam. Még mindig nem jött a segítség. Majd egy óriási csattanással elszakadt a zsineg. A harcsa elment, én pedig felébredtem. Csalódva vettem tudomásul, hogy a sátorban fekszem. De a csattanás az valódi volt, mert újra megismétlődött. A sátoron kívül, mintha a pokol összes ördöge táncra perdült volna. Zörgött, villámlott, zúgott az erdő körülöttünk. S az eső úgy zuhogott, mintha vödörből öntötték volna. Közben nagyot reccsent a hatalmas faág, amit lecsavart a szél. Erre már fiatal barátom is felébredt, pedig mélyen aludt. Először nem tudta elképzelni, hol is van, csak később jutott el tudatába, hogy a Vág partján, sátorban vagyunk. A szél vadul beleakaszkodott a sátor vásznába. Ügy nekifeszült, hogy attól féltünk, elviszi a fejünk felől. Még szerencse, hogy alapos munkát végeztünk a sátorveréskor. így a szél sátrunkat el nem vihette, az csupán egy kicsit beázott. Most már nem aludtunk. ÄTról sző sem lehetett. Hallgattuk az égzengést, a letört gallyak koppanását a sátor oldalán, és az eső zuhogását. Aztán a zenebonának egyszeriben végeszakadt. Csendesedett a szél, eljöttek a kapások is, ami felmelegített bennünket. Közben Laci barátom egy harcsát fárasztott. Igaz, nem volt akkora, mint amekkoráról álmodtam, de a nyolc kilót jócskán túllépte. Alig tettük biztonságba, berregett a másik orsó. Az is harcsa volt és sikerült kifogni, de öt és fél kilójával csak a második helyre került. Az éjszakai vihar felrázta a víz lakóit, s meghozta étvágyukat is. Mire odavetődött két horgásztárs, mi már a lobogó tűz mellett szürcsöltük a forró teát. Sóvár pillantásokat küldtek a kikötött harcsák felé, de azt mondták, a vihart nem szerették volna a szabad ég alatt átvészelni. A halak megelevenedtek, csak úgy dobálták magukat. A felkelő nap áldott meleget sugárzott, ami nekünk bizony el is kelt. Lassan átnedvesedett holmink is megszáradt. Közben megfogtuk a halászléhez szükséges halakat is. Délfelé már ínycsiklandó illatok terjengtek a tűz körül a levegőben. Most már tréfálkozva emlegettük az éjszakai vihart, ami persze rosszul is végződhetett volna. Minden jó, ha a vége jó, tartja a közmondás. A vihar elvonult, kitisztult az ég is. Minket azután már bottal sem lehetett volna hazakergetni. A vihar után még két napig maradtunk ott, valódi pihenéssel és szórakozással töltve az időnket. Csupán az ivóvíz beszerzése okozott némi gondot, de azzal is megbirkóztunk. Amikor sátorbontásra került a sor, már el is feledtük a vihar alatt átélt izgalmat. Kár, hogy az ilyen szép napok (a viharért nem kár) úgy elröppennek, mint az álom, csupán emlékük marad meg. AD AMCSI К FERENC, Sala KISÁLLATTENYÉSZTÉS * HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADA5ZAT A galambtenyésztők a gyakorlatban számos esetben azt tapsztalhatják, hogy a meleg nyári időszakban a fiókák tojásból való kikelése egyenlőtlen. Ennek oka részben az, hogy a tojók már az első tojás letojása után elkotlanak. Hidegebb időszakban hasonló jelenségek nem mutatkoznak, a fiókák bújása egyenletes és csaknem azonos időben törik fel a tojáshéjat. Mint ismeretes, a hím galamb is részt vesz a költésben rió egyenletes fejlődését. A kis galambok kelése a nyári időszakban a 17. napon, a téli időszakban pedig a 18. napon történik, amely időszakot az első tojás megtojásától számítjuk. Ha a tojásrakástól számítva 17—18 nap múlva nem kelnek ki a fiókák, a galamb szülőpár nem hagyja el azonnal a fészket és még néhány napig továbbra is felváltva gondosan ül a tojáson. A 17—18. napon túli fészken maradás összefügg a szóbaníorgó galambpár fejez hátrányosan, különösen nem a meleg időszakban. Ha azonban a költés alatt levő tojásokat a 6., 12., Illetve a 15-ik napon többször hosszabb időszakra hagyja el a galamb, úgy a fejlődésben levő embrió elhalhat. A 6., 12. és a 15. nap mindig kritikus időszak, amikor tanácsos a galambpárokat figyelni. A bármely okból sérült, horpadt tojásokat gyakorlatilag kikeltetni nem lehet, ez ritkán sikerülhet abban az esetben, A galamb-szaporodás BIOLÓGIÁJA és a galambpár ezirányú tevékenységét pontosan egymást váltva végzi. Megfigyelés szerint a hím galamb reggel 9 órakort váltja a tojót és fészken marad délután 15—16 óráig. A napszak többi idejében tehát délután 15—16 órától másnap reggel kb. 9 óráig a tojó testének melege biztosítja a kelés alatt levő tojásokban levő embtájával és ezen belül az egyedi tulajdonságokkal. Általában 3^r- 4 napig maradnak a galambszülők a most már biztosan él-, halt tojásokon »és azokat a szokott gondossággal ülik, forgat-' ják. Ha a költés alatt a soronlevő galamb el is hagyja a fészket egy-két alkalommal, esetleg több órán át is, akkor sem hat I X I 1 ■a ao .c isr C S3 s ha a sérülés helyét leragaszszuk. Ugyanez vonatkozik a hibásfelületű, gyűrűs, rücskös tojások keltetésére is. A költési időszak Során hormonális hatásokra a galamb mellizomzata és véredényrendszere kitágul, mondhatni megnagyobbodik és ezáltal jobban érvényre jut a kotlő testmelegének átadása. A kotlási idő alatt a véredényrendszert a prolaktin nevű hormon szabályozza. Ugyanezen a hormon szabályozza a begyfalat is. A költés utolsó napjaiban a tojó és a hím begyében sárgásszürke, sejtszerű pépes anyag képződik, amlyet népiesen galambtejnek, begytejnek neveznek. A tej elnevezés egyébként hibás, mert nem tejmirigyek elválasztási terméke. A költés alkalmával képződik az ilyenkor mutatkozó begyhámsejtek túltengéséből, tehát végsőfokon elzsírosodott hámsejtekből áll, A begytej összetétele elég szélsőséges értéket mutat, mert víztartalma 04—82 %, zsírtartalma 7—13 %, de ezen zsírnemű anyagban lecitin is kimutatható, fehérje tartalma pe: dig 10—20 % között mozog, ezenkívül található benne kb. 1,5 % ásványi só, végül A- és В-vitamin, mely a fiókák rohamos fejlődését segíti elő. Minden gyakorlati tenyésztő előtt ismeretes, hogy ha a költés alatt levő tojásokat eltávolítjuk, úgy nem várhatunk újabb tojásokat. Ugyanis megfelelő idő szükséges ahhoz, hogy a prolaktin hormon a galambok véréből eltűnjön és helyette túlsúlyban kerüljön a „PROLAN-A“ nevű hormon. A „PROLAN-A“ hormon hatására indul 19. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 2J. • A TARTALOMBÓL ^ A galamb-szaporodás biológiája a A nyúlgerezna kezelése л Októberi teendők a A pulyka nevelése és hizlalása ф. ló tudni a Óvjuk nyulainkat ~ a mérgezéstől ф Páratlan tizenkettes ф Hagyományos lövészversenyek és vadászati tiztusa ф Vadásznaptár — woktóber — . i A Balaton halászata Külföldi vizeken ^A vihar meg az ivarösztön, a párosodás, majd ezt követően az új tojás megjelenése. A prolaktin és a „PROLAN-A“ hormonok ellenkező hatásúak és ritmikus időrendben újra termelődnek a galamb szervezetében. í A galambok anyagcseréjében a költési időszak sem marad nyom nélkül. A költés 10. napjáig a hím galambok súlya mintegy 10 %-kal lesz kisebb, ezzel szemben a tojó galamb súlya azonos szinten marad. A két nem közötti különbség onnan ered, hogy a hím galamb a nappali időszak legnagyobb részét a fészken tölti és így a nősténynek lényegesen ' több ideje marad a szabadban való mozgásra, evésre, ivásra. A költői iÖő végg felé úgy a ' hím galamb, mint. a tojó súlyában ’gyarapszik,' _ez a gyarapodás mifitegyj 8 ®/o lesz,,'Ha ezt á gyarapodási- átszámítjuk átíngó's emem'i-'sülyokrfc, úgy azt 'láthatjuk, .hogiT egy 75 kg sú- Ы embériiök 17 nap alatt 6 kg súlygyaícipodást kellene elérni. Ez a súlygyarapodás a fiókák táplálásával ismét csökken és mire á fiókák elérik a 2 hetes életkort, a szülőpárok súlya ismét a kezdeti értéket fogja mutatni. A költés befejeztével, a kisgalambok kikelésével a galambok szaporodásának folyamata végétért. A további tennivalók már a növendékek nevelése témakörhöz tartozik. KÄSZONYI JÄNOS
