Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-23 / 38. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1972. szeptember 23. 6 GONDOLATOK a szilárd pénzbeni javadalmazásról A CSKP KB áprilisi plenáris ülése s a XIV. kongresszus után az EFSZ-ek VIII. országos kongresszusa is hangsúlyozta a munkadíjazás haladó módszere bevezetésének s a munkaegység szerinti díjazás mellőzésének a szükségességét. Tény, hogy 1970-ig bizonyos stagnálást észlelhettünk a szilárd munkadíjazás bevezetése terén, ezért célszerű, ha ismételten felhívjuk az illetékesek figyelmét bevezetésének elengedhetetlen szükségszerűségére. A szilárd pénzbeni javadalmazás persze, bevezetésétől, 1960-tól kezdve bizonyos módosuláson ment keresztül. Bevezetését a munkaegység szerinti javadalmazás előzte meg, mely szövetkezetenként lehetővé telte a munkaegységek értékének ingadozását, ami nagyban kihatott a inunkaeröhullámzásra, s az árutermelés valamint a pénzügyi gazdálkodás színvonalára. A termelési szint fokozatos tökéletesedésén a dolgozók viszonyának a közös gazdálkodással szembeni javulásán keresztül mód nyílott a ledolgozott munkaegység után az 50, s későbben a 80 százalékos előleg juttatására. Ez a javadalmazási forma persze jellegénél fogva nem serkentene kellőképpen a munkatermelékenység emelkedését, s a szövetkezeti gazdálkodás kívánt fejlesztését. A későbbiek folyamán az említett díjazási forma lehetővé tette a munkaegységek garantálását, mely átmenet volt a szilárd pénzbeni javadalmazás bevezetésénél. Annak ellenére, hogy a munkaegységek garantálása kedvezően befolyásolta a szövetkezeti dolgozóknak a közös tulajdonhoz való viszonyulását, egyben megszüntette kételyeit is, s a munkadíjazás ezen formája mégsem volt tökéletes. Magán viselte a munkaegység szerinti javadalmazás sok negatív vonását, mely a szakemberek körében már nagyon ismeretes. Az V. országos szövetkezeti kongresszus által bevezetésre javasolt szilárd pénzbeni javadalmazás, melynek bevezetését későbben a VI. szövetkezeti kongresszus is megerősítette, időközben az igényelt javadalmazási formává nőtte magát, s jellegénél fogva teljesen különbözött a korábbi javadalmazási formáktól. Például a munkaegység szerinti javadalmazásra jellemző volt a szövetkezetekben házilag kialakított, műszakilag indokolatlan normák bevezetése, s az ugyanolyan munkateljesítmény után a tetszés szerinti munkaegység mennyiségének a juttatása. Ezzel szemben a szilárd pénzbeni javadalmazásnál elengedhetetlen követelmény a műszakilag indokolt normák bevezetése — hasonlóképpen mint az állami gazdaságokban vagy egyes járásokban már korábban bevezették. Még egy nagyon fontos körülmény: ismeretes, hogy a munkaegység szerinti javadalmazásnál a maradi vagyis a 7 nehézségi osztályú díjszabást alkalmazták, ezzel szemben a VI. szövetkezeti kongresszus után a szilárd javadalmazással együtt bevezették a haladóbb, a tökéletesebb alapokra helyezett 6 nehézségi osztályú díjszabást, tehát az egyes munkákat megfelelő nehézségi csoportba osztották. Ugyanakkor a szilárd javadalmazás a premizálás következetes bevezetésének is a velejárója, illetve a javadalmazás egészének szűrös tartozéka, ami a munkaegység szerinti javadalmazásnál nem volt tapasztalható. A szilárd javadalmazás további jó vonása, hogy a természetbeni járandóság is szoros tartozéka a teljes jövedelemnek. Ezzel szemben a munkaegység szerinti javadalmazásnál két részre, tehát pénzbeni és természetbeni javadalomra bomlott. Ez azt jelenti, hogy a szilárd javadalmazást bevezetett szövetkezetekben a dolgozó szövetkezeti tag saját pénzéért vásárolhatja a természetbenit, ha erről a közgyűlés így döntött. Tehát a javadalmazás új rendszerével a háztáji föld juttatásában is új vonások láttak napvilágot. Sokhelyütt közösen művelik a háztájit, vagy teljesen lemondtak a háztájiról, bár ez nem volt az új javadalmazási forma bevezetésének a feltétele. Mint ismeretes, a szilárd pénzbeni javadalmazás abban is tökéletesedett, hogy bizonyos időn belül mellőzték a kiszámításnál korábban szokásos normákat, s bevezették az állami szektorban alkalmazott — nehézségi osztályok szerinti — módszert, miszerint minden munkafolyamat pénzben van kifejezve. Emellett a javadalmazás fokozatát a szövetkezet feltételeihez mérten (föl-le) módosíthatja. Ezen belül a magasabb szinten gazdálkodó szövetkezetek esetében figyelembe kellett venni a javadalmazás haladó formáit, s ez alatt az új szilárd pénzbeni javadalmazást kell érteni, ami feltételezte a szövetkezeti tag egységes társadalom biztosításának a bevezetését is. Ezért a szilárd pénzbeni javadalmazás bevezetését nem szabad a közgazdasági folyamatban passzív jelenségnek tekinteni, mert ez az új, tehát a tökéletesebb javadalmazás lebecsülését jelentené, ami viszont kedvezőtlen befolyással lenne a termelés további fejlesztésére. Tehát helytelen lenne szilárd pénzbeni munkadíjazás bevezetése nélkül — karbatett kézzel — arra várakozni, hogy a gyenge színvonalon gazdálkodó üzemek legalább a közepesek színvonalara kerüljenek. Továbbra is kívánatos, hogy a mezőgazdaság irányításának járási szervei a szilárd, tehát pénzbeni javadalmazás bevezetésére mindenütt lehetőséget keressenek. A hatvanas években szerzett tapasztalatok — amikor a szövetkezetek sokszorta kedvezőtlenebb feltételek mellett álltak rá az új javadalmazásra, azt bizonyítják, hogy a fejlett káderek, a jó szervezők kedvezően befolyásolták a közgazdasági helyzet kibontakozását, melynek előmozdítója éppen az új javadalmazási forma bevezetése volt. Erről persze bővebben beszélhetnének a cíferi Efsz-ben, s azokban a járásokban, melyekben ebben a tekintetben gazdag tapasztalatokat gyüjtötttek össze, s a munkaegység szerinti javadalmazást már régen felcserélték a szilárd javadalmazással. Ezek közé sorolhatjuk például a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely), a nitrai, a trnavai és más járásokat. Egy azonban bizonyos. A szilárd javadalmazás bevezetése megköveteli, hogy erre előfeltételt teremtsenek a szövetkezetekben. Elsősorban is szükséges, hogy a tervezéshez, mint az irányítás legfontosabb kellékéhez júl viszonyuljanak. Ehhez pedig az szükséges, hogy a terv reális és mozgósító legyen. Rendszeresen ellenőrizzék teljesítését, s időben elhárítsák a felmerülő fogyatékosságokat. További fontos feltétel, hogy a szövetkezetek megfelelő tartalékalapot létesítsenek, előre nem látható problémák kiküszöbölése céljából, hogy szilárd pénzbeni javadalmazásnál ne kerülhessenek pénzzavarba. Ugyanakkor az elsőrendű feladatok közé kell sorolni a normarendezést is. Helytelen ugyanis az a nézet, hogy a szilárd javadalmazást csak ott vezethetik be, ahol a munkaegység értéke már elért bizonyos kedvező színvonalat. Ugyanis a szilárd javadalmazásnak nem abban van a jelentóséeg, milyen magas az 'egyén jövedelme, hanem abban, hogy ez a jövedelem miként jött létre a közös erőfeszítés következtében. Fordított szemszögből nézve tagadnánk a szilárd penzbeni javadalmazás aktív szerepét a közgazdasági folyamat tökéletesítésében. Ismeretes, hogy a természetijeinek saját pénzen történő megvásárlása Szlovákiában kevésbé elterjedt forma, mégpedig azért, mert ez nem talált még egyértelműen megértésre, s bizonyos tekintetben az emberek többségének idegen. Sokhelyütt a természetbeni járandóság megvásárlása tulajdonképpen könyvviteli ügylet. Ez annyit jelent, hogy a szövetkezet tagjai lemondanak a szilárd pénzbeni javadalom egy részéről, s annak fejében természetbenit kapnak — pénzértékre átszámítva. Rendszerint 1(100 Kés után bizonyos mennyiségű természetbenit mérnek a tagok számára. Ugyanakkor a szövetkezeti dolgozók körében erősen meggyükeresedelt az évvégi osztalék gondolata. Ott is, ahol már régebben rátértek a szilárd pénzbeni javadalmazásra. Azért, mert az évközben — rendszerint havonta — kapott pénzt elköltik, s év végén várják az usztalékot, melynek most már más jellege van, mint a régi munkaegység szerinti rendszerben volt. Cjabban a jól gazdálkodó szövetkezetekben osztalék helyett részesedést fizetnek. Sokszor úgy tűnik, ez nem felel meg a falusi fiatalok igényeinek. A szövetkezeti családik ugyanis együttélnek, s ezért a fiatalok nincsenek rászorulva az év végi részesedésre. Ezzel szemben a család az osztalékként átvett nagyobb összeget rendszerint ipari árucikkek vásárlására fordítja, s ezzel egyidejűleg az áruellátásban némi problémák is felmerülnek. A szilárd pénzbeni javadalmazás tehát nem azt a célt szolgálja, hogy szabályozza a jövedelem nagyságát, hanem azt, hogy rendezze, áttekinthetővé, egységessé tegye a javadalmazást a szövetkezetekben. Ezért semmi ok sincs arra, hogy a szilárd javadalmazás bevezetésével leálljunk. Sőt, ellenkezőleg, szorgalmaznunk kell, mert a régi munkaegység szerinti javadalmazás jellegénél fogva sem teszi lehetővé a mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztését. VLADIMÍR STANOVlC mérnök, a MÉM dolgozója A ködös, hűvös reggelek, a törtfényű napsugarak már a közelgő ősz hírnökei. Az aratást követően alig maradt szusszanásnyi idő, s már nyakunkban az ősziek betakarítása. A múlt hetekben számos szövetkezetben a földeken maradt szalmát takarították be, most pedig teljes ütemben folyik a tarlószántás. Az erőgépek nyújtott műszakban dolgoznak, hogy némileg csökkentsék a lemaradást. A sokoleci (Lakszakállas) határ is benépesült. A falu dolgozói a hagymaföldeken serénykedtek, ahol 40 hektárról kellett betakarítani a jónak ígérkező termést. Ott találkoztam Cseh Károly elvtárssal, a közös elnökével, valamint Bajcsi Imre mezőgazbásszal. Az elnöktől megtudtam, hogy a gabonaféléknél nemcsak a szemveszteség ütött rést a pénzügyi terven, hanem a felvásárolt gabona ára Is. Míg a múlt évben mázsánként 175 koronát értek el átlagosan, addig idén csupán 150 koronát kaptak egy mázsa gabonáért. Ez 300 ezer koronás kiesést jelent, melyet más szakaszon kell behozni. Ismét benépesült a határ A hagymatermelést Illetően az elnök derülátó. Előzetes számítása szerint elérik a 250 mázsás hektárhozamot, de nincs kizárva, hogy néhány mázsával túllépik a tervet. Ezért a nagy igyekezet, hogy a termés mielőbb fedél alá kerüljön. Bajcsi elvtárs arról tájékoztatott, hogy megkezdték a talajelőkészítést. Javában folyik a műtrágyázás, s a szerves trágya bedolgozása. Úgyszólván pillanatonként térülnek-fordulnak a traktorok. A jövő évi cukorrépa terméshez szükséges alapokat rakják le. Ha már a cukorrépánál tartunk, azt is el kell árulnom, hogy idén 73 hektár területen termesztenek cukorrépát. Idén az időjárás nagyon kedvezett a cukorrépának. Ezért jó terméshozammal számolnak. Szeptember 12-én kezdték a kiszántást, s a szállítást. Ezzel egyidejűleg jól felkészültek az ősziek vetésére is. Intézkedés történt annak érdekében, hogy a mag agrotechnikai időben jól előkészített talajba kerüljön. Egyidejűleg végzik a silózást Is. A dolgozók szorgalma biztosíték arra, hogy megbirkózzanak a sokrétű feladattal. Ez nemcsak a szövetkezet, hanem mlndannyuk érdeke. Andriskin József Tudnivalók a búzatermesztésről Agronómusaink a jobb termésátlag elérése céljából kutatják az új búzafajták beszerzésének lehetőségeit. Közülük sokan még nem ismerik kellő módon, milyen ezeknek a fajtáknak az agrotechnikai követelménye. Ezért, mint Ismerője a dolgoknak, szívesen rendelkezésre bocsátom észrevételeimet, melyeket tíz pontban foglaltam össze. Feljegyzéseim alapján a pontozást (talajra nem Igényes ttz pontot) az alábbiakban határozom meg: Megnevezés Auróra Kaukáz Jubilejná Mironovsz. Bezosztája Libelulla Talajigényesség 3 i 10 10 4 3 Vetési idő 3 3 8 10 1 i Fagyállóság 5 5 8 10 7 i Bokrosodás 5 5 9 10 1 i Betegség 4 5 4 3 3 2 Rozsda 5 10 7 1 7 10 Koraiság 4 1 10 3 10 10 Magkiegyenlítődés 5 5 8 7 9 8 Összesen: 39 35 64 54 42 36 A számadatok bizonyítják, hogy egyik legjobb fajta a Kaukáz, mindössze 35 pontot ért el. Ha azonban külön-külön elemezzük az egyes fajtákat, az egyes pontok szerint, azt láthatjuk, hogy ha mondjuk a Kaukáz búzafajtát kifogástalan talajba vetjük, a talajért 10, s az Időbeni vetéséért is 10 pontot érhet el. Ezzel szemben a tél befolyását nem ismerjük, közepesen bokrosodik, a betegséget hagyjuk ki, s feltételezhetően jó lesz az érés, s így eléri a 10 pontot. Ebből pedig az következik, hogy kedvező feltétel mellett mindenképpen eléri a 65 pontot. Ha mindegyik fajta optimális feltétel mellett elérné a magas nyolcvan pontot, úgy az egyes fajtáknál az alábbi hektárhozammal számolhatnánk: Auróra 63—70, Kaukáz 65—72, Jubilejná 65—70, Mlronovszkája 55—60, Bezosztája 48—52, Libelulla 48—54 mázsa. Végül még annyit: az adatokból kiderül, hogy ha rossz a talajunk, későn vetünk, nagyobb a kockázat az új fajtáknál. Bármelyik tényező elhagyása a legjobb fajta hektárhozamát 40 mázsa alá csökkentheti. Gáspár Imre mérnök tudományok i < TÖRTÉNETÉBŐL)» A GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG S A TAKARMÁNYOK TERMESZTÉSÉNEK FEJLŐDÉSE X. RÉSZ A gyümölcs s a zöldség termesztésében, feldolgozásában és forgalmazásában elért eredmények kedvezően befolyásolják a fogyasztók igényelt. Jelentősen növekedett a vitamindús termékek fogyasztása. A citromfélék használata például 1909 óta megduplázódott, a friss levélzöld fogyasztása pedig 40 százalékkal emelkedett. Ezekben az években a gyümölcsfogyasztás kétszeresére nőtt, mélyhűtött gyümölcsből és zöldségből pedig nagy tartalékkal rendelkezünk. A gyümölcstermesztés fokozásában fontos szerepet játszott az inszektlcídek és a fungicídek használata, a köztes talaj gyepesítése, valamint a gyümölcshullás hormonális szerekkel történő csökkentése, valamint a műtrágyázás. A gyümölcs raktározásánál kiderült, hogy a tárolás kedvező feltételei azonos fajtáknál termelési táj szerint váltakoznak. Azt is megállapították, hogy a betegségek a begyűjtött gyümölcsöt tovább rombolják, hasonlóképpen a respiráelő és az egyéb még ma sem teljesen tisztázott fiziológiai folyamatok okozta romlás sem szűnik meg. Rájöttek, hogy a környező levegő széndioxid és oxigén tartama is nagyon befolyásolja a termékek állapotát. A zöldséghibridek termesztése 1925- ben kezdődött, amikor Davisban (Kalifornia) olyan hagymát találtak, mely nem termelt életképes pollent. Aztán igényes kutatómunka kezdődött a pollensterilitás örökölhetőségének kiderítésére, s tisztázni kellett az öröklődés genetikai alapjait, s tanulmányozni a tulajdonságátvitelt és a vetőmagtermelés módszereit. E problémákat húsz év alatt oldották meg. Közben más zöldségfajtákban is találtak hímsteril példányokat, s számos hibrid kereskedelmi forgalomba került. Kevés növénykultúránál értek el olyan jelentős eredményt minimális kutatómunkával, mint a takarmánynövényeknél. Mégis 200 fűfajta és száz hüvelyes között válogathatunk, míg 1800 körül csak 30—40 fajtát ismertek. Egyedül takarmánycirokból 30 fajta van használatban. A cirokkal kapcsolatban érdemes említeni, hogy 1926- ban egy agrár-gépészmérnök vetette fel a gondolatot: könnymjb lenne a cirok gépi betakarítása céljából alkalmas fajtákat termeszteni, mint új gépeket szerkeszteni, így 1929 óta az egyenes kalászú Beaver fajta terjedt el, majd 1943 után a Glen Kuykendall nevű parasztfiú által felfedezett hímsteril cirokfajta. Ez a hibrid 1958-ban már a vetésterület 47 százalékát tette ki s napjainkban közel jár a száz százalékhoz. 1907-ben 17 ezer hektáron, 1910- ben már 250 ezer hektáron termeltek szóját, s állandóan növekedett a terméshozam Is. A mat szójatermés meghaladja a 30 millió tonnát. Szorgalmas kutatómunka eredménye az is, hogy feljavult a fajtaminöség. A nemesítésnél fáradtságos fehérjeelemzést kellett végezni, amihez akkoriban még nem voltak megfelelő laboreszközök. A ma termesztett széja minősége kitűnő, sőt aminosav összetételével legjobban i hasonlít a tyúktojás fehérjének az összetételéhez. Érdekes felfedezésnek tartják a szójában jelenlévő Tripszin káros hatásának a felismerését és ezen hatás közömbösítését. Ez az enzimszerű anyag erősen érzékeny a hőre. A szójadarát 30 percig 100 C°-on hevítik, miközben a fehérjék emészthetősége 65—70 %-ról 95 %ra emelkedik. TARR GYULA mérnök « \
