Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-23 / 38. szám
1972. szeptember 23.. SZABAD FÖLDMŰVES Gazdag termés több gond A komárnoi járás mezőgazdasági üzemeiben S ezer 500 hektár szemeskukorica termése vár begyűjtésre. Mint JANEČKA Milan mérnök, a Komárnoi járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság foagronómusa, minapi beszélgetésünk során elmondta, idén is gazdag termésre van kilátás. Az előzetes becslések szerint 47—50 mázsa körül mozog majd a szántóföldek „királynőjének“ átlaghozama. Ha ezt sikerül elérniük, akkor mintegy 5—8 mázsával túlszárnyalják a szóbanforgó növény egy évvel korábbi 42,2 mázsás járási átlaghozamát. Janečka mérnökkel folytatott beszélgetésünk folyamán azt is megtudtuk, hogy a járás mezőgazdasági üzemei egyre nagyobb ütemben gépesítik a kukoricatermesztést. Ősszel már 62 db kukorica-adapterrel felszerelt gabonakombájn áll csatasorba a földeken, hogy gyorsabban és olcsóbban végezhessék el a termés biztonságba helyezését. Összesen 6 ezer 860 hektárról gyűjtik be a gépek a kukoricát, ami mintegy háromezernégyszáz vagon termékmennyiséget jelent. Az elmúlt években több mezőgazdasági üzem vezetője nehezményezte, hogy megvették a drága gépeket, ám úgyszólván sor sem kerülhetett azok üzemeltetésére, mivel a fölvásárló vállalat nem vette át a gépektől jövő kukoricát, az üzemben viszont nem vállalkozhattak a raktározási nedvességtartalom megengedett felső határát jóval túllépő szemes tárolására. A legtöbb üzemnek még nincs saját szárítója, ezért kénytelenek voltak több helyen eltekinteni a betakarító gépek üzemeltetésétől, s kézzel törték le a kukoricát. Amikor az idei helyzettel kapcsolatos kérdésekre kértem választ, Janečka elvtárs felhős homlokkal válaszolt. Elárulta, idén sem valami rózsás a járás kukoricatermesztoinek helyzete. A 3 ezer 400 vagon géppel begyűjtendő kukoricából mindössze ezer vagonnyit képesek saját szárító berendezéseikkel a raktározás követelményeinek megfelelően megszárítani a mezőgazdasági üzemek. A többit a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemnek kellene átvenni és megszárítani, majd tárolni, de csak ezerhatszáz vagonos kapacitásuk van. Hogy mi lesz a fennmaradó 800 vagonnyi géppel betakarított kukorica sorsa? Ha idejében elkészült volna a nos magtárra lenne szükség, de nincs. A felvásárló üzem ezt a problémát a környező és távolabbi járások felvásárló és takarmánykeverék-készítő üzemeivel karöltve igyekszik megoldani. Hogy milyen sikerrel, azt egyelőre nem lehet megmondani. Kíváncsi voltam, hogyan néznek ezekre a dolgokra maguk a termelők. Ellátogattam néhány mezőgazdasági üzembe. Elsőként a Balvanyi Magszaporító Állami Gazdaság irodaházának ajtaján kopogtattam. NÉMETH István agronómustől megtudtam, hogy idén 245 hektárról kell begyűjteniük a kukoricát. Ha minden jól megy, 55 mázsás vagy ennél nagyobb hektáronkénti átlaghozamot érnek el, ami az 1971. évi valósághoz mérten három mázsával jobb eredménynek ígérkezik. A gazdaság vezetői nyugodtan tekintenek a betakarítási munkák elébe, hiszen teljesen gépesítették ezt a folyamatot. Saját szárítójuk van, s így Gazdaszemmel . j Azokban a gazdaságokban, ahol betartották a kellő agrotechnikát, gondoskodtak a célszerű tápanyagpótlásról, gazdag kukoricatermésre van kilátás. foto: —bor— hurbanovoi és kolárovoi nagykapacitású szárító, akkor nem merülne föl ez a probléma. így azonban nem marad más, mint a remény, hogy a segítséget ígérő járásokból idejében megérkezik az a nyolc darab szárítógép, amit az ottani üzemek kínáltak fel a komárnoi járás megszorult kukoricatermesztoinek. Hasonló problémák merülnek fel a termény tárolása, raktározása körül is, ami lényegében nem csoda, hiszen jobb megoldás híján néhol még most is a gépszínben tárolják a fáradságos munkával kitermelt és begyűjtött gabonát, mert a felvásárló üzem egyszerűen nem tudja hova tenni. A morzsolt kukorica központi tárolására legalább egy kétezer vagoa szárítás és tárolás sem okoz gondot a gazdaságnak. Hasonló a helyzet az ižai és a patincei szövetkezetben is, ahol a közelmúltban átadott nagykapacitású szárító nemcsak a lucernaliszt készítésében, hanem a szemesek szárításában is jó szolgálatokat tesz a rövidesen „frigyre“ lépő gazdaságoknak. Több szövetkezetben, köztük a búéiban is, sajnos merőben más a tényállás. A nevezett szövetkezetben például 430 hektáron termelnek szemeskukoricát, s ebből 150 hektáron gépi betakarítást szeretnének végezni. Ez annyit jelent, hogy félszáz mázsa hektáronkénti átlaghozam esetén 75 vagon kukoricát kellene azonnal elszállítani — ha átvennék tőlük — vagy megszárítani és raktározni. A felvásárló üzemtől kapnak ugyan egy szárító gépet, de ezzel még nem lesznek kisegítve, mert nincs hol elraktározniuk a termést. A szóbanforgó gazdaságban id^g ikerszárítókban tárolták a csöves kukoricát. A gépesítés bevezetésével, a hozamok növekedésével azonban ez már nem megfelelő megoldás, mert az utóbbi években pl. több kukoricát tároltak az ikerszárítók közötti fedett területen, mint magukban az egyenként 10 vagonnyi csöves kukoricát befogadó szárítókban. Nem beszélve arról, hogy a morzsolt kukoricát egyáltalán nem tudják hova tenni. A gazdaság kormányosának, RETKES Lajos szövetkezeti elnöknek a fejében megfordult a gondolat: egy kis módosítással nem lehetne-e átalakítani és a morzsolt kukorica tárolására alkalmassá tenni az ikerszárítókat? Retkes elvtársnak az volt az elképzelése, hogy a nagy lyukbőségü dróthálót sűrűszövésű rosthálóval lehetne helyettesíteni, esetleg a kettőt együtt alkalmazni, s így már tárolható lenne az ikerszárítókban (annak egy szárnyában cca 15 vagonnyi) a morzsolt, 14—15 % nedvességtartalomra kiszárított morzsolt kukorica. Véleménye szerint az egy méter széles és négy méter magas oszloptömegben tárolt szemet aránylag jól átjárná a levegő és sikeres volna az ideiglenes megoldás. Az ikerszárítók két szárnya közötti fedett terület továbbra is a csöves kukorica tárolását szolgálná. A búcsi szövetkezetben sajnos, nem lehet megvalósítani ezt az elképzelést, mert 280 hektárról kézzel törik le a kukoricát, s így a szárítókra nagy szükség van. A morzsolt és szárított kukoricát ideiglenesen a gépszínben tárolják majd. Ahol kisebb területen termelnek kukoricát és gépesítették a begyűjtést, szükség esetén alkalmazni lehet ezt az eljárást. Persze, nem szabad megfeledkezni a haladó módszerek gyakorlati alkalmazásáról sem. Szárítókapacitás hiánya esetén sikerrel alkalmazható például a propionsavas tartósítás. A propionsavas kezelésről tudni kell, hogy segítségével megvalósítható a nagy nedvességtartalmú szemtermés (pl. gabona, kukorica) tárolása. Az ilyetén történő kezelés további előnye, hogy nem kell hozzá siló, hanem bármely fedett helyen, kupacban lehet felhalmozni a termést. Az alkalmazott savmennyiség a termény nedvességtartalmától függ. Helyes'kezelés esetén még egy év elteltével sem tapasztalható elváltozás az anyagon. A propionsav adagolása nem csökkenti a kezelt termény takarmányértékét. A tudományos megfigyelések bizonyították, hogy a hagyományos tartósítási eljárások esetén (átlapátolás, szárítás stb.) és a legújabban használatos hűtéskor a károsodást, romlást előidéző mikroorganizmusok nem pusztulnak el, csak átmenetileg szünetel a tevékenységük. Szilázs készítésekor előidézhetik a kóros baktériumok tevékenységét, ami jelentős tápanyagfelhasználással jár. Ennek következtében a silózáskor 5 %, kedvezőtlen viszonyok között 10 %-os tápérték-veszteséggel kell számolni. A hazánkban is használatos NSZK gyártmányú Luprosil elnevezésű propionsav-készítmény segítségével elpusztíthatok a káros mikroorganizmusok és biztosítható a veszteségmentes tartósítás. Még pár hét és kezdetét veszi a kukorica begyűjtése. Köztudott, hogy a fölvásárló üzemek egyelőre nem rendelkeznek kellő szárító és raktározó kapacitással, ezért jobb, ha a mezőgazdasági üzemek előre gondoskodnak a szárítás, a raktározás, illetve a termény nagyobb nedvességtartalommal történő tartósítása körüli esetleges problémák megoldásáról, mert csak így válik lehetségessé a betakarító gépek tökéletes kihasználása, a kukorica időbeni és veszteségmentes begyűjtése. KÁDER GÁBOR Mint az állattenyésztés egyéb szakaszain, a marhahizlalásban is egyre nagyobb mértékben elterjednek az új, nagyüzemi technológiai módszerek. Persze nefn blžt'os, hagy az állattartás, a takarmányozás stb. különböző új módjai О azonos hatással lesznek az állatok hasznosságára. Erre g»"K, a tényre már több alkalom^3Lmal fölfigyeltek a tudományos dolgozók. A Nitrai Ál- Jvv lattenyésztési Kutatóintézet dolgozói, Soltéty M., Uhrin V. ДЦ| és Chovanec J. például azt tanulmányozták, milyen ha- 2i^,a;>sal van a szabadtartásos, ■^^illetve a bekötéses rendsze- V#aPrü istállózás a hízóbikák és ^^^egyéb hízómarhák súlygya^^^rapodására, hízási képességére- és takarmány-hasznosítására, írja többek között a Chov idei 8. száma. A megfigyelés alá- vetett állatokat ,2()(Mól 55Q kg étősúlyig hizlalták. A napi ta- VO karmányadag takarmánykeverékekből, cukorrépából és kukoricaszilázsból tevődött össze. — A szakemberek feljegyzéseiből kitűnik, hogy a két állattartási módszer alkalmazásánál (bekötéses és szabadtartásos) az egyéb hí,zómarhák átlagos súlygyaapodása 9,29—17,68 százalékkal kisebb volt, mint a bikáké. Áz 1 kg élősúly kiprodukálásához szükséges takarmánymennyiség az egyéb hízómarháknál 11,59 —25,70 százalékkal volt nagyobb, mint a bikáknál. A hús minőségében mindössze annyi eltérés mutatkozott, hogy az egyéb hízőmarhák húsa a kelleténél több fagygyút tartalmazott. A nagyobb takarmányszük»- séglet természetesen befolyásolta a termelési költség alakulását is. Az egyéb hí- Лк, zómarhák hizlalása esetén V0 10,26—20,60 százalékkal többe került 1 kg hús kiprodukálása. A megfigyelések eredményei egyhangúlag rámutat-Nnak, hogy az egyéb szarvasmarhák hizlalása viszonyaink között nem gazdaságos és nem ajánlható. '4> 'S Cö Budapesten láttuk A nemzetközi szőlészeti és borászati élet kiemelkedő és igen rangos eseményének, a Magyarországon megrendezett I. Borvilágversenyének szerves részét képezte a budapesti mezőgazdasági kiállítás területén megtartott Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Kiállítás. Hidd szögezzük le mindjárt az elején, — érdemes volt fáradozni a kiállítás rendezőinek — óriási volt az emberek, elsősorban a szakemberek érdeklődése. A hazai tudakozódók mellett számos külföldi szakember, sőt nem egy mezőgazdasági üzem dolgozóinak csoportja — erről egyébként magam is meggyőződtem — érdeklődött a kiállított gépek iránt, stb. Csehszlovákiából például csoportosan érkeztek az értékes kiállításra az érdeklődők. Mit láttunk a kiállításon? Nehéz volna egy szuszra elmondani. Engem például — a borokon kívül — a mezőgazdasági gépek érdekeltek a leginkább. Örömrríel konstatáltam, hogy a ml gépeink Is nagy közkedveltségnek örvendenek Magyarországon. Nem kisebb örömmel vettem tudomásul, hogy a magyar mezőgépipar egyre inkább igyekszik kivenni részét a mezőgazdasági gépgyártás szakaszán megvalósításra váró' szocialista nemzetközi kooperációból. A szakemberek nagy érdeklődéssel szemlélték a Kertltox gépcsalád legújabb termékeit. A nevezett gépcsalád építőszekrény rendszerű, akárcsak az ^DK gyártmányú 1000 és 2000 literes permetezőgépek. Előnyük, hogy az alapgépek különböző munkaeszközök felhasználásával könnyen átalakíthatóak a kívánt növényvédelmi munkák elvégzéséhez. A Budepesti Mezőgazdasági Gépgyár Debreceni Gyára különböző változatban gyártja a Kertltox nagyteljesítményű növényvédő gépcsaládhoz tartozó permetező gépeket, — szintén ezer és 2 ezer literes tartállyal. Ezen gépeket nemcsak a szőlő- és gyümölcstermesztésben, hanem a szántóföldi kultúrákban is sikeresen lehet alkalmazni. A szóbanforgó kiállításon bemutatták az érdeklődőknek a nevezett gépcsalád legújabb termékeit is. Első felvételünkön az NA-4 jelzésű, légporlasztásos permetező látható. Ez a gép függesztett és axiálventillátorral van ellátva. Lényegében egy kéthengeres dugattyús szivattyús gép, melynek permetlé tartálya 400 liter befogadóképességű. A szivattyú percenkénti átlagteljesítménye 70 liter. A második felvételen a KR 3/L szintén függesztett, de átfúvós jjermetezőgép látható. Ennek percenkénti folyadék teljesítménye 120—240 liter, a radiálventillátor óránkénti teljesítménye viszont 5000 m3. A Kertitox gépcsalád ezen tagja 300 literes tartállyal van ellátva. A felsorolt gépek a nagyüzemi termelés számára készültek. A magyar gépipar gondolt az ugyancsak nagyüzemi kertészetekre és a háztáji gazdálkodókra is. Ezt igazolja a Kertitox 100 kertészeti kisgép forgalomba hozása is. A gép kéthengeres búvárszivattyújának percenkénti átlagteljesítménye 15 liter. A sokoldalúan hasznosítható, a legnehezebb viszonyok között Is jól alkalmazható kertészeti permetezőgép 100 literes permetlé tartállyal van felszerelve. Kép és szöveg: (kádek) A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA
