Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-16 / 37. szám
A munkás- ás heresejtek meokUlönbaztetese az anya által Minden méhész előtt ismeretes, hogy az anya a család fenntartója: ha az anya nem petézik, a család sorsa meg van pecsételve, pusztulásra van ítélve. A petézés többféle okból szűnhet meg. A leggyakoribb, hogy az anya elveszik s a család nem tud új anyát nevelni, mert nincs Hasítás, s így a családban már csak három napos álcák lehetnek. Másik ilyen ok az anya megbetegedése, vagy az is előfordulhat, hogy az anya petézik ugyan, de a peték életképtelenek s Így nem fejlődik belőlük álca. A pete záp marad. (Szlovákul: hluché vajíčka). Az anyának ezt a hibáját — tudomásom szerint — mai napig sem lehetett egyöntetűen megállapítani. (Az amerikai Merill nevű kutató megállapítása szerint a lerakott peték kb. 30 százalékát a méhek ismeretlen okoknál fogva eltávolítják). Ez különösen idősebb anyáknál fordul elő, amikor a munkássejtbe is terméketlen petét raknak. Előttünk eddig még ismeretlen módon a munkások képesek a terméketlen petéket felfedezni. Ha a munkássejtben ilyeneket találnak, eltávolítják. Gyakran előfordul, hogy egy-egy ilyen pete megmarad a munkássejtben s ebből nem munkásméh, hanem here fejlődik. Miután a sejt terjedelme nem felel meg a báb fejlődésének, a méhek a sejt falait meghosszabbítják s Így keletkezik a „púpos“ fiasítás. Gyakori az az eset, hogy az öregedő anya a munkássejtbe terméketlen petét rak. Ezt a méhész nem állapíthatja meg, mert az ilyen peték legnagyobb részét a munkások eltávolítják. Leggyakrabban az anya nem petézi be az ilyen sejteket, vagy csak esetleg hoszszabb idő elmúltával, s így keletkezik a „hézagos“ fiasítás, mely egyike azon tüneteknek, melyek szerint megismerhetjük az anya öregségi állapotát. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az életképes anya egy egészséges családban a munkássejtekbe megtermékenyített petéket tojik, a heresejtekbe pedig csak terméketleneket. Ez sokáig ismeretlen volt, s napjainkban sincs még teljesen tisztázva. E tekintetben Fyg svájci tudós a Schweizerische Bienen-Zeitung ezévi júniusi számában igen érdekes beszámolót közölt, amely Így hangzott: „A probléma nyugtalanította К természet titkai iránt érdeklődőket. Amint számtalan más tlenség megmagyarázása csak Itevésen alapul, úgy ez esetben is szimpatikus volt az a leltevés, ho; - a munkássejt falai nyomást gyakorolnak az bnya potrohúra, s ezáltal inger Keletkezik s a magtarisznyában felgyülemlett ondószálak (7—10 db) áthatolnak a magtarisznyán a közös petecsövezetet összekötő csövecskén abban a pillanatban, amikor a pete a közös petecsővezetőbe jutott, és így a magtarisznyát elhagyott ondószálak közül, egy vagy több is behatol a pete nyílásán (mikropýlen) a petébe. A petében egy ondószál csírasejtje egyesül a pete csírasejtjével, s a meg termékeny ülés végbement. A többi petébe behatolt ondószál feloszlik, megsemmisül. Voltak olyan feltevések, hogy az anya a heresejt bepetézésénél „szabadabban“ hatol be a sejtbe, mert annak falai bővebbek s nem gykorolnak nyomást az anya potrohúra, s így nem keletkezhet inger, viszont a magtarisznyából nem hatolnak ondószálak a közös petevezetőbe, s a pete nem termékenyül meg, s az ilyen petéből here fejlődik. Ez igen egyszerű magyarázata a dolognak. Viszont a kísérletezők’ nem voltak megelégedve az ilyen magyarázattal. Elsőnek Berlepsch, a „méhészbáró“ kísérletezett. Építtetett a méhek által csupán heresejtből készült lépeket, külön kaptárba leseperte a családot csak heresejtből álló lépekre. Az anya eleinte vonakodott petéket tojni, de azután mégis nekifogott s a kísérletező csodálatára, a heresejtbe megtermékenyített petéket rakott, melyekből szépen kifejlett munkásméhek lettek. Ez esetben nem keletkezhetett a feltételezett inger a sejfal nyomása által. Tehát mi is készteti az anyát, hogy megtermékenyített petéket rakjon a munkássejtekbe s terméketleneket a heresejtekbe? Ezzel más kísérletezők is foglalkoztak, ugyanoly eredménnyel, mint Berlepsch. Fyg az anyát figyelte petézésnél alaposan. Megállapította, hogy először a fejét dugja be a sejtbe, mintha vizsgálni akarná, hogy alkalmas-e a petelerakásra. Majd kihúzza, s potrohút dugja be s fullánkja segítségével a sejtbe bocsájtja a petét. Fyg ebből arra következtet, hogy az anya a csápjain lévő érzékelő szervekkel, melyeket sensilla basiconicának neveznek, érzékeli a sejt minőségét, azután idegfonala által az utolsó idegcsomón át közvetíti az érzékelt állapotot nemi szerveire, minek következtében az anya „tudja“, hogy milyen nemű pete kell a sejtbe. Fyg először beragasztotta a csáp nevezett érzékszerveit, hogy azok működését kikapcsolhassa. Az ilyen anyák legkésőbb két napon belül elpusztultak, mivel megszűnt a család népével való összeköttetés, melyet a csápokon elhelyezett érzékszervek által tartott fenn. Ha az anyának csak az egyik csápját ragasztotta be, az továbbra is élt és petézett. A kísérletet Fyg bővitette azáltal, hogy narkotizált anyának az idegfonalát átvágta az utolsó idegcsomő (ganlion) előtt. Ez az idegcsomó inerválja a petefészket, petecsöveket, magtarisznyát s az ezeket a szerveket működésbe hozó izmokat. Ennek a beavatkozásnak az volt a következménye, hogy az anya megszűnt petézni, noha a szokásos petelerakás előtti műveleteket, vagyis a sejtek „vizsgálatát“ ezután is rendesen végezte. Ezáltal bebizonyosodott, hogy az érzékelés elől kezdődik, amint az anya fejét a sejtbe dugja, innen az inger az utolsó idegcsomóba s ebből a petecsőbe s a magtarisznyát működésbe hozó izmokba jut. Nem bizonyosodott azonban be, hogy az inger a csápokban, vagy másvalahol keletkezik-e. Az utóbbi időben az Oberurseli Tudományos Intézet Koeniger tudományos munkatársa további felderítéseket tett. Megfigyelte, hogy az anya a sejt vizsgálatánál nemcsak a fejét, hanem az elülső lábait is bedugja a sejtbe. Miért? Koeniger kiválasztott három anyát, melynek petézését figyelte. Meggyőződött arról, hogy az anyák a munkássejtekbe megtermékenyített s a heresejtekbe terméketlen petéket tojtak, tehát úgy az anya, mint a család is normálisak voltak. Azután ragasztó fóliából készített parányi zászlócskákat ragasztott az anyák külső lábaira. Ezek után az anyák a petézésnél bedugták ugyan csápjaikat a sejtbe, de fejüket s első lábaikat nem dughatták be, mert ebben a zászlócskák gátolták őket. Az anyák ennek ellenére tovább petéztek. Azonban a heresejtekbe rakott petéknek 86—93 százaléka megtermékenyített pete volt, melyekből a heresejtekben normális munkások fejlődtek ki. Az inger tehát, mely az anya fejének a heresejtbe való bedugásánál keletkezik, kimaradt, s az anya nem volt képes szabályozni a peték nemét ezek lerakásánál. Az elülső lábak megvizsgálásánál megállapították, hogy azon a helyen, ahol a petéző anya elülső lábai érintik a sejt falait a sejt „vizsgálása“ alkalmával, a szőröcskék között mikroszkópikus apró érzékelő szervek vannak, melyek alakja emlékeztet azon domborult érzékelő szervekre, melyekkel a méh az Ízt és a szagot érzékeli (ún. chemoreceptorok). Hogy ezek az igen apró s csak mikroszkóppal látható érzékelő szervek közreműködnek-e a petelerakásnál, nincs még megállapítva. Így látjuk tehát, hogy milyen csodás a természet világa, s milyen „vívmánynak“ tekinti az ember már azt is, hogy egyetmást a természet titkai közül felderíthetett. Itt azonban eszembe jut Frisch tanárnak az a kijelentése, hogy a méh életében még mindig annyi az ismeretlen, mint a tenger. Azok a dolgok, amiket a méhek életéből ismerünk, csupán kis szigetecskék az ismeretlen tengerben. Felfedező útunkon ismét találtunk egy szigetet, melynek végleges felderítése már nem tarthat sokáig. SVANCER L. A kaptárak védelméről „FARMER“ rendszerű kaptáraim az évszak legnagyobb részében a szabadban vannak, így ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Kivéve a téli nyugalmi időszakot, amikor a zárt telelőben vannak. így a szabadban, nedves időjárás esetén, védelemre szorulnak. Kívülről a kaptárakat farostlemezzel borítom (lesznittal). Minden évben, vagy esetleg második évben befestem őket, hogy sokáig használhatók maradjanak, így racionális lesz a méhészkedés. Mielőtt a kaptárak festéséhez kezdek, először alaposan lemosom, letisztítom, majd megszárítom őket. Csak ezután kerül sorra a kétszeri átfestés olajfestékkel, s ha a festés megszárad, még csőnakfestékkel is áthúzom a festett felületet. így a kaptárak a festés után szép fényesek és vízhatatlanok lesznek. Ha a csónakfesték beszerzése nehézségekbe ütközne, ez esetben hit-lakk is megfelel. A különbség árban és minőségben igen kicsi. Tehát fontos a festés elvégzése. Az így gondosan festett kaptárak védve vannak az időjárás és esőzés viszontagságaitól, mivel az esővíz lepereg róluk. Én télen zárt helyen teleltetek, de ezeket a festéseket elvégzem. Azoknak a méhészeknek, akik méhcsaládjaikat szabadban teleltetik, még több gonddal kell védeniük a kaptárakat. Wiszti István г KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT Használt fóliák hasznosításáról A napjainkban forgalomban lévő fóliák többsége fóliasátrakon, de a nagyüzemekben még fóliaágyakon is csak egy szezonon keresztül használhatók. A késő tavaszi, kora nyári ultraibolya sugarakban igen gazdag napfény a jelenlegi fóliák többségének szakítószilárdságát ugyanis annyira lecsökkenti, hogy egy-egy nagyobb szélvihar a takarókat letépi, és az alattuk levő értékes növényeket erősen megkárosítja, esetleg teljesen tönkre is teheti. Nagy felületeken a gyors pótlásról természetesen szó sem lehet. Ezért addig, amíg a fólia tartósságát az ipar nem tudja megfelelően fokozni, túl nagy volna a kockázat a fóliát egy második szezónban felhasználni (hacsak nem használjuk a mindjobban elterjedő duplafóliákat). Az ép fóliát azonban kár volna eldobni, mert olyan helyeken, ahol a szakítószilárdság jelentősége kisebb, vagy éppen nincs is jelentősége, felhasználható. Ezekből szeretnék megemlíteni néhányat, pl. a szénakazal, műtrágya, takarmányok stb. eső ellen való takarását. Az alábbiakban néhány további lehetőséggel foglalkozom: 1a) Fóliaalagutak takarása. Az alacsony és keskeny fóliaalagutak (pl. 50—100 cm széles, 40—60 cm magas) a szél hatásának kevésbé vannak kitéve. A nagy sátrakról lekerülő széles fóliapalástokat megfelelően felvágva még egy-két szezonban jól használhatjuk. Ezek a kis alagutak különösen a helyrevetett uborka, dinnye, tök, zöldbab takarására előnyösek, de saláta, retek, karalábé, sőt paradicsom és paprika takarására is felhasználhatók, mert nagyon Dicsőn 1—2 hetes előnyt biztosíthatunk a szabadföldi termés előtt. Ez a másodlagos felhasználás — főleg a munkaigényesebb növényeknél — különösen a háztáji kertekben gazdaságos. Egy-egy nagyobb főliatelep használt fóliájára szinte érdemes volna kiskerti termesztési gócpontokat kialakítani, mert az elöregedett fólia felhasználásán túl egyéb előnyökkel is járna (mint pl. értékesítés, palántaellátás, az áruszállítás folyamatossága stb.). b) A talajtakarás számba jöhet mind a hajtatásban, mind a szabadföldi termesztésben. Rendkívül sok előnye közül a hajtatásban kiemelhetjük a következőket: csökkenti a levegő páratartalmát, az öntözővízszükségletet, feleslegessé tehet némely talajápolást, melegíti a talajt, megóvja a termést a bepiszkolódástól (uborka, saláta, eper), a talajon keresztül való fertőződéstől pl. a saláta esetében. Ha a fólia elég tiszta, áttetsző, úgy korai (november —januári) időszakban féiiyvisszaverésével még a fényviszonyokat is javltja. Szabadföldön az uborka, tök, dinnyetermesztésben a fóliatakarás elősegíti a talaj felmelegedését, valamint a jobb vízgazdálkodást. A még átlátszó használt fólia a gyomokat nem nyomja el teljesen, ezért a talajtakarást célszerű gyomirtószerek használatával kiegészíteni. c) Tápkockás palánták alá terítve a fólia megakadályozza a palánták gyökereinek átnövését a talajba. Kiültetés után a palánták nem esnek úgy viszsza, mint amikor felszedéskor a gyökerek egy része szétszakad. d) Vetések takarása. Csak talajmelegítéssel ellátott fóliasátrakban a magvetések letakarása megakadályozza a magágy lehűlését, valamint kiszáradását. Ezzel biztosíthatjuk a gyors,., egyenletes kelést. e) Kétrétegű fóliaborltás. Ha az új fóliát ősszel a használt fólia fölé húzzuk, ez utóbbi második réteg jó hőszigetelést nyújt. Igaz, hogy e kettős borítás, különösen ha öreg fóliát is használunk, nagymértékben csökkenti a fény erősségét, azonban fűtés nélküli sátrakban nagyobb fokú fagyvédel-19. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 18 A TARTALOMBÓL • Nyárvégi tolvajok ® A kardvirág kártevője I Ésszerűségből kitűnő I Édeskömény I Hevesi dinnyések ... I Ahol a vitamin terem ® Szorgos kezek a munkában **’ Kártevő-e a vakond? " Palántaágyak talajfertőtlenítése 4 A feketekórről kórtünetei alapján A munkás- és heresejtek megkülönböztetése anya által ^ Magas koruk tiszteletre int met, a fűtöttekben viszont jelentős tüzelőanyag megtakarítást, illetve magasabb hőfokot eredményez. Kevés fényt igénylő kultúrák — mint pl. spenót, sóska, petrezselyemhajtatás vagy az ún. őszi „tároló“ hajtatás (paprika, paradicsom, saláta) a kettős borítást nagyon meghálálják. Megjegyzem, hogy ha a fóliát teljes felületén való talajtakarásra, vagy tápkockás palánták alá használjuk, előzőleg vékony szegekkel kivert, szeges hengerrel lyuggassuk ki, nehogy az öntözővíz a mélyedésekben megálljon. A fóliaborítású felületek növekedésével egyenes arányban növekedik a használt fóliák újra való felhasználásának szerepe. Ahhoz, hogy a felhasználás valóban gazdaságos és kifizetődő legyen, a kevés munkát igénylő gyors es tisztán való összegyűjtés nagy fontosságú. Csak addig hagyjuk fenn a fóliát a vasvázszerkezeten, amíg feltétlenül szükséges, hogy az erős napsütés minél rövidebb ideig érje. A leszedett fóliát gondosan csomagoljuk össze és hűvös, sötét helyen tároljuk. Ha nem áll rendelkezésünkre megfelelő raktár, úgy partos helyen készítsünk 80— 100 cm mély árkot, béleljük ki hulladék fóliával és ide helyezzük a leszedett palástokat, takarjuk be ismét hulladék fóliával majd végül 30—50 cm-es földréteggel. A rágcsálók ellen célszerű megfelelő egérirtó anyagot használni. BÖZNER MIKLÓS
