Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-16 / 37. szám

v A vakond |Talpa euro­­pea) rovarevő állat. Táplálékát elsősorban a cserebogárpajorok, drótľér­­gek, mocskospajorok, lótücs­kök képezik — tehát azok a talajlakó kártevők, ame­lyek ellen vegyszeres véde­kezéssel, különösen a kis­kertekben és házikertekben, nem tudunk kielégítő védel­met nyújtani növényeinknek. A felsorolt kártevő rovar­lárvákon kívül a vakond összeszedi a talajban talál­ható telelő bábokat, rejtőző bogarakat. Megsemmisíti a járataiba került rágcsálókat, pl. a mezei pockot is. Egyáltalán nem közömbös számunkra az elfogyasztott táplálék összetétele, de igen jelentős ennek mennyisége is. A vakond egész nap, sőt egész éven át, még télen is Kártevő-e tevékenykedik. Gyors moz­gású, még a föld felszíne alatt is. Óriási mennyiségű földet mozgat meg naponta járatai készítése közben. Ezt a hatalmas energia-fel­használást, szinte hihetetlen falánksággal igyekszik el­lensúlyozni. A vakond össz­súlyának a többszörösét fo­gyasztja el naponta. Magyar­­országi »megfigyelések sze­rint a fogságban tartott va­kond — mozgási lehetőségé­nek korlátozása ellenére is — naponta egy liternyi ro­varlárvát vagy húsz kifejlett mezei pockot fogyaszt el. a vakond? Kétségtelen, hogy a va­kond járatai készítése köz­ben, jelentős károkat is okozhat. Az útjába kerülő növények gyökereit elrág­ja, a talaj meglazításával a növények kidőlését okozza, a csíranövényeket kitúrja, vagy betemeti, a gondosan ápolt gyepet túrásaival el­csúfítja. E károsítások el­lensúlyozásaképpen viszont olyan felbecsülhetetlenül hasznos tevékenységet foly­tat, amiért nem irtani, ül­dözni, hanem óvni kell ker­tünk e hívatlan vendégét. Ha valaki a vakondok te­vékenységének ismeretében nem tart igényt az önkéntes növényvédelmi segítségre, akkor különböző riasztó anyagokat alkalmazhat. A vakondok hosszú időre el­­riaszthatók a járataikba he­lyezett acetiléngázt fejlesztő karbamiddal, kátrányba, kar­­bolineumba, vagy petróleum­ba áztatott ronggyal. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az elriasztott vakondok növényvédő tevé­kenységét vegyszeres véde­kezéssel kell pótolnunk. V. Z. Ésszerűségből kitűnő A mezögazdasagi termelés növelésére kijelölt feladatok teljesítése a jelenlegi színvo­naltól sokkal igényesebb, mint a múltban. Ezen feladatok tel­jesítését csak az összes meg­lévő tartalékuk mozgósításával, valamint az egyes termelési ágazatok koncentrációjával rea­lizálhatjuk. Tehát a termelés olyan határát kell megállapí­tani, amely a helyi viszonyok­nak megfelelően a korszerű technika és technológia mel­lett a legkifizetődőbb. A vázolt társadalmi érdekek figyelembe vétele, valamint a termelés ésszerűsítése szem­pontjából — csak az elismerés hangján írhatunk a Vlcany-i (Farkasd) efsz-ról. A nagy zöldségtermesztési hagyomá­nyokkal rendelkező efsz-ben már évek óta sikeresen foglal­koznak a dinnye (sárga- és gö­rögdinnye) termesztésével. En­nek korszerűsítése szempontjá­ból felhagytak a klasszikus módszerekkel és bevezették a korszerű, fóliás — módszert. Előnyeiről és szükségszerűsé­géről Perecz Károly főkertész és Tóth Gyula vezetőségi tag tájékoztatott bennünket. — Köztudott, hogy a zöldség­félék közül a dinnye igényli a legtöbb meleget és tápanyagot. Termékeny, humuszos, vályog­vagy homokos talajt, valamint meleg, napos, védett fekvést kíván. Az efsz-ben optimálisak a talajviszonyok, mivel a feke-Az édeskömény (magyar ánizs, nagykömény, né­metkömény, olaszkömény, ró­mai kapor) az erdősvirágzatúak családjába tartozó, Földközi­tenger vidékéről származó, a gyakorlatban 2—3 évig termo, nálunk is termesztett illatos növény. Szára 1—2 m magas, henge­res, erősen elágazó. Levelei szőrt állásúak, többszörösen szárnyasán szeldeltek, halvány kékzöld színűek. Virágzata két­szer összerezett ernyő. Termé­se ikerkaszat, 4—8 mm hosszú, hengeres hosszúkás, 10 bordá­­jú, kellemes illatú, kissé csí­pős, édeses ízű. Célszerű in­kább melegebb vidéken ter­meszteni. Fontos, hogy védett meleg helyen legyen. Mély ré­tegű, jó táperöben levő, nem túlszáraz vályog vagy homokos talajokon fejlődik jól. Magját állandó helyre márciusban, 35 —50 cm sortávolságban kell vetni. A vetőmagszükséglet öt kg/kh. Gyűjtendő a termése. 1972-ben nem vásárolják fel a gyógyszeripar számára, habár a gyógyszertárakban keresett cikk. Ara 30 KCs/kg. Az élelmi­szeriparnak szüksége van rá. Termésében 2-6 százalék illő olajat tartalmaz, ennek főalkat­része 50—60 százalékban az anetol nevű aromafikus anyag. te, humukos talaj van túlsúly­ban. A termelés terén az eddigiek folyamán a legnagyobb prob­lémát az időjárás okozta, mert a dinnye nagyon érzékeny a változó hőmérsékletre, lókép­pen fejlődésének első idősza­kában, a virágzás kezdetéig. Ebből a szempontból a fólia tesz nagy szolgálatát. Annak alkalmazását és a vetés előtti talajelókészítést a következő­képpen végezzük: A talajt úgy készítjük elő, mint az uborka és a tök alá. Vetés előtt szervestrágyát (hosszabb ideig álló lehéntrá­­gyát) keverünk a talajba. Ve­tésnél eltérünk a szokásos fé­szekvetéstől. A magot egysze­rűen sorba vetjük, melynél a sortávolság kb. 100—2Ü0 cm. A sort vetés után letakarjuk fóliával, s a további ápolási műveleteket csak a kikelés után végezzük a következőkép­pen: A fólián kb. В cm átmérőjű lyukat vágunk, 30—100 cm-es távolságra. Ily módon egyúttal meghatározzuk a tutávolságot is. A fólia leterítése traktorra szerelt speciális géppel törté­nik. A művelet első részében az említett gép a sortól 20— 20 cm-re árkot váj, ebbe tör­ténik a fólia szélének fekteté­se, amelyet a gép azonnal föld­del takar be. s így a fólia rög­zítve van. Ez a ióliatakaró egész őszig a sor felett marad. Édeskömény (FOEMCULUM VULGARE L., FENIKEL OBECNÝ) Várható termés az első évben 4—5 q mag (12—15 000 Kés), a második évben 5—5 q. Az édesköménynek tejszapo­rító, görcsoldó, nyálkaoldó, ét­vágyjavító, emésztést serkentő, mivel a tó körüli kapálás és gyomtalanítás ennél a módszer­nél szükségtelen. Talajművelési munkálatokat csak a sorok kö­zött végzünk, addig, míg az indák be nem takarják. Ez a művelet kétszeri kapálásból áll. Bár ezt a módszert nemrég alkalmaztuk, tapasztalataink kitűnőek. Ezzel az eljárással sikerült elnérnünk 100 q bek­­tárhozauiot és gyors érést. A termés igen zamatos, magas cukortartalommal, ugyanis a fólia alatt a növényben végbe­menő fotoszintézis folyamata sokkal gyorsabb. — Dinnyét 40 ha-on terme­lünk — fűzi még az elmondot­takhoz Pál Kálmán az élsz el­nöke. Termelési tervünk 1 mil­lió 400 ezer korona, amit bi­zonyára sikerül teljesítenünk a szeszélyes időjárás ellenére is. A befektetés minimális, a mun­kálatokat 30 munkás végzi (időszakosan). Többségben nők, akik megtalálják számításukat a termelés ezen szakaszán. Az elnök megfontolt, tempós sza­vait szintén alátámasztja az egyik kertészlány — Takács Ilonka arcán iiló elégedett mo­soly, amelyből szinte ki lehet olvasni a tudat mélyéről feltö­rő, ki nem mondott, örömteli monológot. — Gondos, körültekintő mun­kát végző vezetőség a miénk, munkája ésszerűségből is: ki­tűnő! CSIBA LÁSZLÓ, Šamorín ízjavító és vizelethajtó tulaj­donsága van. A csecsemők leg­jobb szélhatjó teája. A gyógy­szertálakban készített köhögés­elleni szirupokban, amelyben kakukkfűszirup, fehér mályva szirup, keskenylevelű útiíű szi­rup és levandula illóolaj van, szintén mint görcsoldó szer szerepel. Alkatrésze a gyárilag készített DETSKÝ ČAJ S HAR­MANČEKOM nevű szélhajtó tea­keveréknek és a SPECIES PEC­­TORALES PLANTA köhögés el­leni teakeveréknek. Továbbá alkatrésze a SPECIES LAXAN­­TES hashajtó teakeveréknek és a SPECIES VALERIÁNE ideg­nyugtató teakeveréknek. Teája torokgyulladás ellen öblögető, szemgyulladásnál borogató. A tisztító és hashajtó tea, vala­mint hashajtó porkeverék egyik alkatrésze. Az édeskömény illó olaja gyógyszerkészítmények­ben mint nyálkaoldó, szélhajtó, féregűző hatású alkatrész sze­repel. Fog- és szájápoló szerek, fogkrémek elmaradhatatlan íze­sítője. Az édesköményei hintik a péksüteményeket és kenyérbe is sülik. Mérsékelt adagokban nem okoz mellékhatást, vagy mérgezést. Nagyobb mennyiség­ben fogyasztva ingerlékenysé­get, görcsöket, majd mély al­vást okozhat. Dr. NAGY GÉZA Magas koruk tiszteletre int Mindig meghatódom, ha öreg­embert látok. Magas koruk ele­ve tiszteletre int, bár erre sem­mi szükség — jől esik tisztel­nem őket. Már csak a kezükért is: tenyerükön a kéreg egy élet munka iának a hordaléka. A 73 éves Schmidt jánost éveinek ellenére munkaközben találom, a lehnicei (Nagylég) efsz méhesében szorgoskodik. Jóhallását ugyan eltompította az idő, de munkabírása még most is kitűnő. Egy keretet el­lenőriz éppen, amikor megza­varom, mégis az idős emberek szívélyességével fogad. Csak jöllöm célján csodálkozik egy kicsit: mit is lehetne róla írni. Aztán kiderült, hogy sokat. Mert már az is ritkaság, hogy egy koros ember úgy ragasz­kodjon munkabeosztásához, a­­hogyan Jani bácsi. Meg sem fordul a fejében, hogy már ré­gen eljött a csendes pihenés ideje, hogy elhagyhatná mé­­heít. Én foglalkoztam velük kezdettől fogva — mondja —, miért ne méhészkedjen ezután is. A kezdet a szövetkezet meg­alakulásával egyidejű. Akkor 13 családdal kezdte, azt szapo­­rítgatta aztán az efsz igényei­nek megfelelően. Jelenleg 140 méhcsaláddal gazdálkodik s eh­hez számítandó a magántulaj­donában lévő 40 család is. — Az idén — mondja — na­gyon rossz idő járt a méhesek­re. Hozamról alig beszélhetek, de azért teljesen haszon nél­külinek sem mondhatom az évet, olyan 8—10 kg-ot most is elértem családonként. Persze, ez a hét szűkesztendő egyik éve így is, utoljára 1966-ban volt nagy méztermés errefelé. Karácsony István, a szövet­kezet elnöke elégedett. Elmon­dotta, hogy Jani bácsi méliei nem is annyira a mézhozam területén a leghasznosabbak: a növénytermesztésben jelentett igen sokat a méhek beporzó munkája. Tőle tudom meg azt is, hogy az öreg méhész hosz­­szú fáradozásainak eredményét most már semmiképp sem en­gedik veszendőbe menni, maga a szövetkezet gondoskodik utódjáról a fiatal Szalay Imre személyében, aki most tanulja a szakmát a Zselfzi Mezőgazda­­sági Szaktanintézetben. Imrével Jani bácsi is nagyon elégedett: — Az a legfontosabb, hogy szorgalmas fiú — mondja — és szereti a méheket, ami a mai fiatalokról már aligha mond­ható el egyöntetűen. Amíg nem került el iskolába, állandóan itt volt mellettem s nagyon ko­molyan vette a munkáját. Én bízom benne, hogy jő méhész válik belőle. Jani bácsi közben befelé in­vitál, s nem bánom meg, hogy vele tartok, mert kiderül, hogy felesége, a 67 éves Krisztina néni szintén igazi méhész, s mi több: ö volt a méhészet szere­­tetének elültetöje a családban. — Az én családom — mondja Krisztina néni — mindig mé­­hészkadett, így amikor férjhez mentem (ez 1924-ben történt) a hozományhoz két méhrajt is kaptunk, ez"feket szaporítottuk fel az idők folyamán. A férjem eleinte idegenkedett, később fokozatosan belejött, most meg már az a baj, hogy pihenés he­lyett is a kaptárakkal bogará­szik. Igaz, én is szívesen segí­tek neki, mert nagyon szere­tem ezeket az apró állatkákat, alig tudok eltelni életük ezer­nyi okos megnyilvánulásaival. A pusztulásuk mindig megren­dít, méreg-elszedéskor például Az idus méhész házaspár. nem is megyek a méhes felé. Jani bácsi a méreggyűjtés munkamenetét mondja el: áramütéssel kényszerítik a mé­heket védekezésre, s azok ful­lánkjaikkal együtt a mérget is kieresztik. Többnyire kiörege­dett méhek esnek e tortúra áldozatául, azok különben is elpusztulnának. Ez idén kb. fél­­kilónyi mérget gyűjtöttek így A méhcsaládok kora tavaszi fejlődése és a hordási lehetősé­gek vidékenként, időszakon­ként, sót évenként különbözően változik. A méhész ezt ellen­őrzi és úgy alkalmazkodik az adott helyzethez. Én ezt a le­hetőséget minden esetben az előző év augusztusában haszná­lom ki. A kukorica virágzása kezdetén a meddő tövekről le­szedem a címerét (bokrétáját), s ezeket műanyag zsákokban összegyűjtőin és utóérlelem, majd ezután lerázom róluk a virágport, amely a zsákban ma­rad és kitisztítom. A címere­ket kiszedem és az így nyert virágport megszárítoin. Majd száraz, szellös helyen elraktá­rozom a kora tavaszi feihasz­össze, s ez az anyagi hasznon túl a gyógyszerészet számára is kisegítést jelent. Amikor elbúcsúzom, már szakmai dolgokról folyik a be­szélgetés. Nem is zavarkodom tovább — itt kívánok további gazdag éveket, sok mézhoza­mot a nagyon szimpatikus Schmidt családnak. — bérezi— nálásig. Tavasszal a tisztuló repülések után megkezdem a méhek serkentő etetését a vi­rágpor adagolásával. fgy a méhcsaládok megkapják a gyors fejlődéshez szükséges táplálékot, s ezt akkor fo­gyasztják, amikor az időjárás szeszélyes, vagy nincs virág­por és amikor az időjárás nem alkalmas a kirepülésre. Ez a módszer nagyon előse­gíti a gyors fejlődést a méh­családoknál. A gyümölcs- és az akácvirágzásra erős és népes családok lesznek. )ó időjárás esetén a virágzá­sok jól kihasználhatók, s az akác (a méhészek búzája) dup­la hozamot ad. Jani bácsi a hordást ellenőrzi. A méhcsaládok serkentő etetése CUKORSZIRUP ÉS VIRÁGPOR KEVERÉKKEL KOMBINÁLVA ’ W1SZTI ISTVÁN Méhcsaládok etetése kaptárbontás nélkül „FARMER“ rendszerű. Hunor keresztméretű rakodó kaptá­rakkal méhészkedek. A kaptáraim mézkamrája felett félkere­tekkel felszerelt menekülőterek vannak és mindegyiken göm­bölyű röpnyílás is van, amely parafadugóval bármikor elzár­ható, amennyiben erre szükség van. Ezen az egyszerű, kerek kijárón keresztül könnyen és gyor­san tudom a méhcsaládokat etetni anélkül, hogy a kaptárakat bontanom kellene vagy a kaptáretetöket emelgetnem és visz­­szahelyeznem, s így nem kell a méheket zavarni. A menekülőtérből ugyanis kiveszek 2—4 darab félkeretet, amennyi szükséges és helyére elhelyezem az etetőt, természe­tesen úgy, hogy az etető a kerek kijáró vonalában legyen, és felső szélé a kijáró szintje alá kerüljön (ilyen műanyag etetőket szerzek bej. Az elkészített szirupot műanyaghébérbe felszívom és a gömbölyű kijárón át az etető edénybe töltöm, így az etetési művelet a méhcsaládok háborgatása nélkül bár­mikor elvégezhető. Wiszli István, méhész. Tamást

Next

/
Thumbnails
Contents