Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

v

M ШМ1

EZÜST

KING GALAMBOK

/WWW4/N/\<VSA/VA/WWWV/WW»/W\/VWVS/VWWWW\/WVW

A baromfiköszvény

Az „American King Club 19X5“ nevet viselő egyesület most vette tel a szabványba (standardba) az intenzív ezüst színt, mégpedig az olyan ezüstöt, amelyet genetikailag mint hígított kéket ismernek. Eddig a King galambnál a genetikában megjelölt barna galambokat tévesen neveztük ezüstnek. Örvendetes jelenség, hogy az USA-ban, a fajta kitenyésztésének helyén, végre helyes elnevezést találtak. A cikkíró megjegyzi, hogy különbséget kell tenni a test egyes tájain jelentkező gyengén ezüstös szín és az egész test felületét elborító intenzív ezüst szín között. Az USA-ban is, mint több más államban is, egyre jobban tanulmányozzák a fehér kingeken kívül a színes kingeket is. A magyar tenyésztők e vonatkozásban élen 'járnak, mert ha nem is intenzív ezüst kingjeik vannak, de igen szép ezüstösnek minősíthetők azok, amelyekből ma már bőven van.

AMHERTS FÁCÁN

(Chrysolophus amherstiae). Még az Aranyfácánnál is színpompásabb tollazatú. Eredeti neve Tibeti paradicsomfácán. Hazája Kína és Tibet.

ÁRGUS FÁCÁN (Argusianus árgus). Sziámbán és Szunda szigetén honos. Valamennyi felsorolt fácánfaj Európában mint nemesfácán jön számításba kertek, udvarok és állatkertek díszmadara.

ARANY FÁCÁN {Chrysolophus pictus). Hazája — ahol vadon él — Transzbajkália, Mongólia és Kína. Összhosszúsága 85 cm.

—SZFURCSA HÍR SVÁJCBÓL

Olvastuk, hogy a svájci haderő egyetlen a világon, amely kétezernél több postagalambot (art „szolgálatban“, felkészülve arra, hogy adott esetben a tenyésztők állományát mozgósítva felemelhetik a létszámot.

(A. G. Z.)

A múlt esztendő végén az egyik községben szórványos — de előfordulási helyén annál érzékenyebb veszteséget okozó és gyógyszerekkel nem befolyásolható — betegség lépett fel néhány háztáji tyúkállományban. A tulajdonosok arról panaszkodtak, hogy a bágyadtságon és étvágytalanságon kívül „fehér hasmenés" és fokozott szomjúságérzet mutatkozott a beteg tyúkok állományában.

A tulajdonosok a „fehér hasmenés“ láttán tyúktífuszra gyanakodtak, és már a gyógykezelést is megkísérelték (Trierrával, mások Tetránnal vagy Chlorociddal) Miután a gyógyszerek etetése után sem tapasztaltak javulást, sőt azok pre-' ventív etetése ellenére újabb és újabb betegek voltak felfedezhetők, állatorvosi segítséget kértek.

A betegség elsősorban a tojótyúkokban lépett fel: gubbasztottak, a tarajuk és az állebenyeik elsápadtak vagy éppenséggel kékesvörös elszíneződést mutattak, a kloaka körül a tollak fehér gipszszerű anyagtól összetapadtak és hasmenést észleltek. A hullák boncolásakor főként a szív, a máj és a belek savóshártyáját, valamint a légzsákok felületét szürkésfehér lepedék borította, e szerveket a környezetükkel összetapasztva. Ugyanakkor a vesék nagymérvű duzzanata volt észlelhető.

A körülmények alapos vizsgálatakor kiderült, hogy a baromfi penészes kukoricát és kifogásolható tápot kapott. Egyik-másik helyen a lejárt szavatossági idejű, állott malactápot — hogy „ne vesszen kárba“ — a baromfiakkal etették meg.

Az érintett baromfiállományok számára azonnal takarmányváltoztatást javasoltam, és Phylasollal itattuk meg a tyúkokat, 0,5 ml egyedenkénti adagolásban. A kifogástalan minőségű abraktakarmányt sárgarépával vagy zöldlucernával egészítettük ki. A gubbasztó, étvágytalan állatok elpusztultak, de újabb megbetegedés nem történt. A veszteség 10— 25 % közötti lett.

A közelmúltban az egyik állami gazdaság kihelyezett Tetra В fajtájú 10 hetes csirkeállományában kerüli megállapításra a köszvény. Itt az előbb leírt „zsigeri köszvényen“ kívül a lábvég és az ujjízületek duzzanatos elváltozása is mutatkozott, az „ízületi köszvény“ jeleként.

Ezek a csirkék kizárólag tápot ettek, amelyben gyakran lehetett találni diőnyi-kisökölnyi nagyságú penészes csomókat.

Ismerünk eseteket, amikor a köszvény a szállítás alkalmával történt megfázás után, máskor pedig А-vitamin hiánya következtében a naposcsibék tömeges elhullását okozta.

MI OKOZZA A BETEGSÉGET?

A kór lényege, hogy a vese valamely okból létrejött közvetlen károsodása esetén a húgysav különféle belső szervekben, elsősorban a savóhártyákon (ez a zsigeri köszvény) vagy az ízületeken (ízületi öszvény) kicsapódik. A betegség kiváltásában mindazok az okok szerepelhetnek, amelyek előidézhetik a vesehám működés-zavarát. Ezek helytelen tartási és takarmányozási viszonyok következtében vagy a fertőző betegségek után (megfázás, hiányos А-vitamin ellátás, mérgezések, hosszabb időn át, vagy nagyobb mennyiségben adagolt konyhasó etetésekor, nagy fehérjetartalmú takarmány-anyagok roiylása folytán keletkezett toxinok felszívódásakor, például romlott konzervek etetését követően, a toxinus penészgombák hatására stb.) léphetnek fel. A takarmány magasabb fehérjetartalma a vese károsodása nélkül sohasem okoz köszvénvt, de kóros veseváltozás esetén a takarmány magasabb szintű fehérjetartalma — a képződő húgysav mennyiségének a növekedése folytán — fokozza a bajt.

MILYEN GAZDASÁGI KÁRT OKOZHAT?

A betegség jelentősége az utóbbi időben egyenes arányban növekedett az intenzív baromfitartással és takarmányozással, hazánkban és külföldön egyaránt. Egyes állományokban a veszteség a 30 %-ot is elérheti.

MIRŐL ISMERHETŐ FEL?

A zsigeri köszvényre a klinikai tünetek nem jellemzőek. Akár a hirtelen elhullások is előfordulhatnak, máskor az előbbiekben leírt tünetek mutatkoznak bágyadtsággal, „fehér hasmenéssel", fokozott szomjúsággal. Hullabontáskor a savóshártyákon talált fehér vagy szürkésfehér „lepedék“ kétségtelenné teszi a diagnózist.

Az ízületi köszvény önállóan vagy a zsigeri kórformával együtt mutatkozhat. Ilyenkor a mozgászavar mellett lassan növekvő duzzanatok láthatók elsősorban a nagyobb (térd, lábtő, lábközép, ujj, ritkábban a szárny ) ízületekben. Néha az egész lábvég eltorzul.

MI A TEENDŐ?

A betegség gyógyszeres kezelésére ezidáig nem ismerünk eredményes eljárást. Megállapítása esetén a legsürgősebb feladat, hogy megkeressük és megszüntessük a kiváltó okot. Ugyanakkor ajánlatos a baromfiállomány vitaminellátásáról — elsősorban az А-vitamin ellátásról — gondoskodni (ezt a csukamájolaj, a sárgarépa, a zöldlucerna, a kifogástalan minőségű takarmányozás stb. feszi lehetővé). Gyógyszeres kezelésro nincs szükség.

A háztáji állományokban jelentkezett említett esetek, valamint az állami gazdaság csirkeállományában fellépett baromfiküszvény hosszú ideig tartott, kifogásolt minőségű táp és a penészes kukorica etetésének következményeként. A betegség csak a takarmány megváltoztatása után „állt meg“. Sajnos több helyen is tapasztaltam azt a gyakorlatot, hogy a penészes kukoricát vagy a régebben lejárt, avagy kifogásolható sertéstápot megetetik a baromfiakkal. Pedig a tartás és a takarmányozás hibái a baromfi téteményképességét is csökkentik, sőt állataink megbetegedésére és elhullására is vezethetnek.

Az irodalmi adatok arra utalnak, hogy a köszvényes esetek száma világszerte növekedik és a veszteségek felülmúlják a régebben súlyosabb esetként deklarált több más baromfibetegséget, mint például a baromfihimlőt, a spirochaetosist, a gümőkórt stb. A köszvény nem gyógyítható, megelőzésére kell törekednünk.

Dr. RADNAI ISTVÁN

1ЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЯЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ<

A szeptemberi est lassan lopakodna befurakodott a fák közé és az alkonyatot felváltotta a sötétség. Hűvös esti szellő surrant a gerincről a völgy f-elö, mikor óvatos, halk léptekkel elindul a Vadász esti leshelyéről a vadászlak felé. Jólesően gondolt a kis fakunyhó gerendákból rótt falaira, meg a téglából rakott tűzhelyre, mert meg megborzongott a leszálló, hideg levegőben.

A kunyhóban egykettőre áradt a fény és a meleg a fellobbant tűzből és percek alatt elkészült az egyszerű vadászvacsora: melegített konzerv, kenyérjés egy alma. Utána friss forrásvíz.

A Vadász jól érezte magát. Társai a csend, az erdő és a szabadon élő vad voltak. Elalvás előtt utolsóként arra gondolt, hogy a csillagos éjszakát talán deres hajnal váltja fel és akkor majd megszólal az erdő nagy ura, a szarvasbika.

Még sötét volt, mikor felkelt a kemény deszkaágyról. Gyors öltözködés után felvette a felszerelést: a hátizsákot, a távcsövet, a bőgő tülköt és régi hű társát, a golyóspuskát. А кипу-Szarvasbőgés hallik

hó tornácán percekig időzött, de nem hiába. Mintha nagyon messze valahol maguk a hegyek sóhajtottak volna, nyitott, halk mordulás jutott el a felajzott idegü Vadász füléhez. A mordulás megismétlődött. A Vadász előbbre lépett, jobbrabalra forgatta a fejét, hogy a hang irányát megállapítsa. Két mellékvölgyet elválasztó hegygerincről jött a hang és most már tudta a Vadász, hogy elkezdődött az erdőn a nagy urak násza. Megszólalt az első szarvasbika.

Alig haladt néhány percig a fehér dértől sercegő fűben, mikor egy morgás után elemi erővel harsant a sötétben a szarvasbika bőgése. Rövidesen több helyről is hangok jöttek. Mordulások, óriási nyögések, vitézek csataordítása vegyesen. Szilajon, tombolva szállt a hír hegyről völgybe, völgyből hegyre: „Itt én vagyok a koronás Nagyúr, itt enyém az erdő minden szarvastehenével együtt. Itt

másnak nincsen keresnivalója!“

Értette ezt a tapasztalt Vadász is, hisz évtizedek óta hallgatta, tanulta, élvezte ezt az őserejű orgona-versenyt. Persze a hangokban rejlő tilalmat önmagára nem vonatkoztatta s egy órányi kapaszkodás után, ritkás szálerdőre ért. Oda, ahonnan az első bika hangját hallotta. Nem is annyira a hang ereje csábította oda — mert abból még hiányzott a mély hangok visszhangja, — hanem inkább a be nem vallott tisztelet és hódolat, hogy az elsőként megszólaló bikát meglátogassa.

Nesztelenül rakosgatta lábait, kitapogatva minden lépés helyét, nehogy kavicsba rúgjon, nehogy ágra lépjen. Félkörívben nagyot került, hogy széllel szemben közeledjen a hangok forrása felé. Még meg lehetett különböztetni az egyes fákat és a foltok színekké váltak. Pitymallott. Közelről hallatszott a bőgés, meg kellett állnia. Ez volt a Vadász szerencséje. A

bőgési mordulás, majd az avar csörgése, ágroppanások követték. A zaj közeledett.

A fák között árnyékból testté vált egy szarvastehén alakja. Figyelve, óvatosan haladt a közeli fiatalos felé. Utána két. Unó és egy idei szarvasborjá Nehéz léptekkel és fel-felmordulva jött az erdő ura: fiatal, ereje teljében lévő tizenkettes. Távcsövén keresztül, dobogó szívvel nézte őt a Vadász. A bika hosszú, sötétbarna agancsa végein fehéren villogott a lecsiszolt csont. Büszkén, hatolna tudatában vonult kis háreme után. Ügyet sem vetett az utána kullogó nyolcas bikára. Nem is tartotta öt vetélytársnak.

Lassan elvonult a csapat. A vadász leeresztette távcsövét. Az egész színjáték percei alatt eszébe sem jutott a puskája. Most csaknem ellágyulva simogatta meg a szürkésre kopott puskatust. — Holnap vagy holnapután ... Majd, ha lövésre való selejtbika kerül elénk, akkor majd megmutatjuk...

jogos a remény, hiszen szarvasbőgés hallik ...

K. K.

A vadászterületek minőségi osztályozása

Szlovákia vadgazdálkodás-fejlesztési terve a területrendezések során feladatul tűzte ki a vadászterületek új minőségi osztályokba való sorolását is. Az eddigi minősítés teljesítette feladatát, de az erdő- és mezőgazdaság fejlődésével már nem tud lépést tartani és nem felel meg a modern vadgazdálkodás követelményeinek sem. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium megbízásából az Erdészeti Kutatóintézet vadászati osztálya új minősítési szabályzatot dolgozott ki, amely kielégíti a fenti követelményeket és tudományos alapokból indul ki.

A minőségi osztályba való sorolás elválaszthatatlan az új területrendezéstől és az egyes vadfajok tenyésztési övezetének kijelölésétől. Mindkét feladat végrehajtása már folyamatban van.

Az új minősítési szabályzat szem előtt tartja az erdő- és mezőgazdaság igényeit és komoly, megbízható alapot szolgáltat a vadászgazdálkodási tervezés számára. Az erdei területeken a télen hozzáférhető takarmány mennyiségi és minőségi összetételéből indul ki és az egyes erdőtípusokat veszi figyelembe, melyeket az erdőgazdálkodási üzemtervek tipológiai részében sorolnak fel. Mezőgazdasági területen a besorolás a termelési talajcsoportokon alapul, melyek minden járási mezőgazdasági társuláson megtalálhatók.

A szabályzat két nagy fejezetre tagolódik: az erdei és a mezei vadat befogadó fejezetre.

AZ ERDEI VAD

Az erdei vadat a szabályzat szerint 3 csoportra osztjuk:

1. fő erdei vad: szarvas, őz, dámvad és muflon, amenynyiben ez a megfelelő erdőtípusban és a megfelelő tenyésztési övezetben él;

2. járulékos erdei vad: szarvas, őz, dámvad és muflon, amennyiben ez a megfelelő erdótípusban, de a megszabott tenyésztési övezeten kívül él (pl. szarvas, az őzövezetben vagy fordílva);

3. mellékes erdei vad: minden más hasznos vagy káros vad, amely az 1. és 2. csoport felsorolásában nem szerepel.

A minőségi osztályok a fent említett négy fő vadfajra és egy járulékos erdei vadra vonatkoznak. A szarvas és az őz részére 5, a muflon részére 3, a dámvad részére 2 minőségi osztály létesült. Táblázat szolgál az egyes vadfajok és erdőtípusok osztályozására, amely tartalmazza az egyes minőségi osztályokban az 1000 ha területre szóló vadlétszámot és a szaporodási együtthatót (koefficiens). Olyan vadászterületet, amelyben több vadfaj él, csak egy fő vadfajra lehet minősíteni (pl. szarvastenyésztési övezetben csak szarvasra) s a többi vadfaj csak mint járulékos vad szerepelhet a tervben. A

vaddisznót minden esetben, .mint mellékes erdei vadat önállóan soroljuk minőségi osztályba.

A minőségi osztályokba való sorolás munkamenete röviden a következő:

a) meg kell állapítani, hogy hány hektárnyi terület tartozik az egyes erdőtípusokba;

b) a táblázatban megkeresni az illető erdőtípus minőségi osztályát és az 1000 ha-ra előírt normalizált vadlétszámot;

c) az egyes erdőtípusok területére átszámítani a normalizált vadlétszámot;

d) a hozzá tartozó mezőgazdasági területre is átszámítani a normalizált vadlétszámot;

e) összegezni az egyes erdőtípusok és a mezőgazdasági terület átszámított vadlétszámát;

f) az így nyert összes vadlétszámból kiszámítjuk az egész vadászterület 1000 hektárra eső átlagszámát;

g) ezt az átlagot összehasonlítjuk a 2. sz. táblázattal s amely osztály előírt létszámával egyezik, az a minőségi osztály érvényes az egész vadászterületre;

h) a járulékos vadfajokat előírt kulcs szerint átszámítjuk a fővad létszámára.

A MEZEI VAD

A mezőgazdasági területeken a fő súlyt az apróvad tenyésztésre fektetjük. Minden mezei

területet önállóan minősítünk fácánra, nyúlra és fogolyra. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a területet többször is minősíthetjük több vadfajra. Egy vadfajra nézve a terület egyes részeit más-más osztályba is sorolhatjuk.

Minősítéskor a termelési talajcsoportokból kell kiindulni. Minden község területe be van osztva bizonyos csoportba, amiről bejegyzést a járási mezőgazdasági társuláson vagy a jnb mezőgazdasági osztályán találhatunk. A szabályzat 6. sz. táblázata tartalmazza az egyes termelési talajcsoportok minőségi osztályba való sorolását vadfajonként és a 100 hektárnyi területre megállapított, normalizált vadlétszámot. Az őztenyésztésre alkalmas mezei területeket őzre is lehet minősíteni s erre a táblázatban is találunk megfelelő adatokat.

A vadászterületek minőségi osztályba való sorolását a mb végzi el. Ebből a célból vadászati szakemberekből egy speciális munkacsoportot nevez ki, amelyben részt vesznek a inb, a SZVSZ, az állami erdészet, az efsz-ek és állami gazdaságok és esetleg más szervek képviselői.

A szabályzatot részletesen, a táblázatokkal együtt a SZvsZ KB közlönye és a „Vadászati aktualitások“ 2. száma közli majd.

K1RNER KÁROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója