Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-09 / 36. szám

1972. szeptember 9. SZABAD FÖLDMŰVES 15 ч щШШПШ ^*^КЙ»й ÜKRE A stabilizációs kölcsönről „Hozzáépítés“ jeligére egyik ulvasónk levelében írja, hogy 1966-ban fejezték be családi házuk építését. Semmilyen tá­mogatást nem kaptak, 20 000 korona összegű kölcsönt vettek fel, amelyet még ma is törlesz­­tenek. — A házban levő két szoba kevésnek bizonyult, mert öten vannak (a szülők, a 14 éves fiú, a 12 éves leány, és egy egy éves kisleány). Mivel öt fekvőhelyre van szükségük, lényegében mindkét szoba háló­szoba. Hogy a család számára nagyobb kényelmet tudjanak biztosítani, ebben az évben megkezdték a hozzáépítést (egy lakásegységet — szobát, kony­hát, WC-t). Az építkezési költ­ségek kb. 60 000 koronát tesz­nek ki. Az árkiegyenlítési hoz­zájárulást megkapták, de ed­dig eredménytelenül kérelmez­ték egységes földműves szövet­kezetüktől, ahol dolgoznak, a stabilizációs kölcsön megadá­sát. A kölcsön folyósítását az­zal utasították el, hogy a két szoba és konyha meghaladja a 40 m2-t (feltehető, hogy a már óieglevö házat értik). Olvasónk kérdi, hogy a konyha beszámít-A bajt jobb megelőzni A KÖVETÉSI ÉS FÉKTÄVOLSÁG ÉRTELMEZÉSE Sok autós szerzett már kese­rű tapasztalatot arról, hogy amikor a kocsija minden két­séget kizáróan mások hibája miatt összetört, a baj bekövet­kezését jogos előnye ésszerű feladása árán, vagy egy ügyes manőverrel azért elkerülhette volna. Mert hiába fizet ki min­dent a másik fél képviseletében a biztosító, az utánjárást, a ko­csi nélkül kényszerűen töltött napokat, heteket senki sem fogja megfizetni. És hát bár­milyen gondos javítás után is, már a féltve őrzött kocsink sem á régi! A bajt tehát min­denképpen jobb megelőzni, sú­lyosabb erőhatásait kivédeni, enyhíteni. Erre ad lehetőséget biztonsági tartalékával a de­fenzív, a védelmi vezetés stí­lusa. Alig hihető, hogy ma már akadna olyan autó-, vagy mo­torkerékpár-vezető, aki nem lenne tisztában a követési vagy a féktávolság pontos jelentésé­vel, értelmezésével. Sokan ma­guknál is hordanak egy kis kartont, amit valahol szóró­anyagként kaptak, amelyen a követési, vagy éppen a féktá­volság számszerű értékei szere­pelnek. De legalább olyan ke­véssé hihető el az Is, hogy akadna autós, aki vezetése közben a számok határértékei hez tudatos „visszacsatolással“ igazodna a gázpedál taposása közben. Hasonló ez ahhoz, hogy egykor mindenki megta­nulta: a különböző sebesség­fokozatokat a kilométeróra adott határértekem belül sza­bad csak előre- és visszakap­csolni. Az ilven előírásokat egyébként csaknem valamennyi autómárkához csatolt kezelési és karbantartási útmutató is hutó-e a lakterületbe. — Egyéb­ként olvasónk úgy véli, hogy az efsz már hasonló esetben adott egy három leánygyerme­kes családnak stabilizációs köl­csönt és hogy a kifogásolt 40 m2 átlépése nem lehet aka­dály. A polgári törvénykönyv 128. paragrafusa és a lakásgazdál­kodásról szóló törvény 60. pa­ragrafusa értelmében a konyha 12 négyzetmétert meghaladó részét be kell számítani a la­kóterületbe (a konyha 12 négy­zetmétert meghaladó része te­hát lakóterületnek számít még akkor is, ha azt nem használják ilyen célra (csaknem minden esetben az ilyen nagyobb kony­ha egyúttal „kisebédlő“ is, ún. lakókonyha). Nézetünk szerint, ha az efsz költségvetése ezt megengedi, a 40 m2 túllépése 5 családtag (különböző neműek) esetében nem lehet feltétlen akadálya a stabilizációs kölcsön folyósítá­sának, mert legfeljebb egy bel­ső irányelv jóindulatú magya­rázatáról lehet szó (nyilván a fejenkénti 8 m2 lakóterület mi­nimumból indult ki az efsz). Egyébként stabilizációs köl­csönre perelhető jogigénye sen­kinek sincs. Nyugdíj­ügyben Molnár Gyula olvasónk leve­lében írja, hogy a katonásko­dással, majd különböző munka­­viszonyokban mennyi nyugdíj­évét szerzett. 1942—1952 között mint egyénileg gazdálkodó földműves tevékenykedett. Az efsz megalakulásakor a szövet­kezet tagjainak sorába lépett és ott 1962-ig megszakítás nél­kül dolgozott, amikor mint etető átfázott és megbetegedett. Kilenc hónapig kórházban ke­zelték, majd hat hónapig a Tátrában részesült szanatóriu­mi kezelésben. Felépülése után újból munkába lépett, de csak egy hónapig tudott dolgozni, mert ismét megbetegedett. Fel­épülése után munkába állt, de újabb betegség és operáció kö­vetkezett. Olvasónk most 68 éves és kapja már az öregségi nyugdíjat és emellett egészségi állapota szerint továbbra is könnyebb munkát végez az efsz-ben. Olvasónk nyugdíjeme­lési kérelmét elutasították, ha­bár csak 453 korona összegű öregségi nyugdíjat kap. Kérdi, hogy az újabb törvényes ren­delkezések értelmében nincs-e igénye nyugdíjának emelésére. Mivel olvasónk öregségi nyugdíját az 1962. április 1. utáni előírások szerint állapí­tották meg az 1964/106 sz. tör­vény értelmében nincs igénye а III. munkakategóría számára megállapított havi 120 korona összegű emelésre. Az említett törvény szerinti űn. „önkéntes“ emeléssel csak az a nyugdíjas számolhat, aki már saját munkájával nem tud­ja életszínvonalát emelni. Az emelés az egyedül élő esetében legfeljebb havi 500 koronáig engedélyezhető, az együtt élő házastársak (további eltartott) esetében az emelés legfeljebb havi 900 koronáig terjedhet í beleszámítva a házastárs nyug­díját is). Dr. F. J. tartalmazza. És vajon ki az, aki — bizonyos rutin megszerzése után már — vezetés közben először tényleg a kilométerórá­ra is pillant, amielőtt a hár­masba, vagy a direktbe kap­csol? Nos, valójában a távolságtar­tással is hasonló a helyzet. Dogmát erre sem lehet recept­ként adni. Tulajdonképpen előbb vagy utóbb a vezetőben biztos készséggé érik a meg­érzés, hogy mikor kell a kö­vetkező sebességfokozatot kap­csolnunk, vagy éppen mikor, milyen távolságot kell az előt­tünk haladó mögött tartanunk. Tulajdonképpen az lenne a legideálisabb helyzet, ha veze­tés közben igen nagy távolsá­got tarthatnánk az előttünk ha­ladótól. Ezt persze nem tehet­jük. És kiváltképpen nem te­hetjük a csúcsforgalomban. Mégis, mekkora legyen az a távolság, amit tartanunk kell? Nos, ez a távolság mindeneset­re legyen elég nagy . ahhoz, hogy adott esetben a másik kocsiba futás veszélye nélkül még meg tudjunk állni. De sem­miképpen sem legyen — az adott forgalomrKmussal lépést tartva sem — túlságosan nagy. Ebben az esetben ugyanis ki­tesszük magunkat annak, hogy mások minduntalan elénk vág­nak. Az igaz, hogy az előzés az előzést kezdeményező szá­mára a veszélyesebb manőver. De annak sem veszélytelen, akit megelőznek. Törvényt tehát nehéz lenne felállítani arra, hogy haladá­sunk közben, a különböző for­galmi viszonyok között, milyen távolságot tartsunk. Mégis, ta­lán érdemes lenne megfogadni azt a tanácsot, hogy mindig csak olyan távolságot, ami a megítélésünk szerint elegendő­nek vélve a legkisebb, de — ehhez biztonsági tartalékként adjunk hozzá még néhány mé­tert. Hogy miért? Hát ez sok mindentől függ. Ha biztos kezű vezetők vagyunk, ha kipihen­ten autózunk, ha az út- és a forgalmi viszonyok is kedve­zőek, akkor ez a biztonsági tartaléktávolság is kevesebb lehet. Ám kezdő vezetőnél, vagy ha kimerültek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, ked­vezőtlenek az út- és a látási viszonyok, akkor kézenfekvő, hogy nagyobb szükség van erre a biztonsági tartalékra. És mindamellett mérlegelnünk kell azt is, milyen állapotban van a kocsink, hogyan gyorsul és milyen a fék hatása. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell ven­nünk, hogy a legbiztonságosabb követési távolságot tudjuk tar­tani az előttünk haladók mö­gött. Az kézenfekvő, hogy gyorsabb tempójú haladásnál nagyobb követési távolságot kell tartanunk. De fordítva már értelmetlen lenne — a dog­mákhoz igazodva -r mondjuk egy kereszteződés egészen las­sú megközelítésénél 20 méteres követési távolságot tartani. A kezdő vezető, ha nem is igazán tudja, mindenesetre ér­zi, hogy az előzés az egyik legveszedelmesebb manőver. Mielőtt előzésbe kezdünk, min­dent kell mérlegelnünk. Az előttünk haladó, vajon miért megy olyan lassan? Rossz a kocsija, beszélget az útitársá­val? És egyáltalán: milyen ko­csit akarunk milyen kocsival megelőzni? Ahhoz, hogy az ilyen manőver eredményes le­gyen, a sok egyéb feltételen kívül ma már minden autósnak ismernie illik az egyéb, vagyis a saját kocsijától eltérői leg­gyakoribb autómárkáknak leg­alább az erőforrását és a gyor­sulási értékeit. Különben a partner „gonoszkodása“ miatt is könnyen kínos helyzetbe ke­rülhet. Mert nyilván nem mind­egy, hogy a középszerű erő­forrással és gyorsulási kész­séggel rendelkező kocsinkkal az előttünk éppen lassan ha­ladó Diesel-teherautót vagy az egyébként dinamikus sportko­csit kívánjuk-e megelőzni. Mert ha a partner, előzésünket ész­lelve' — jóllehet teljesen sza­bálytalanul — de éppen emiatt rákapcsol, az eredmény is egé­szen eltérő, sőt adott esetben végzetes lehet. Az előzéseknél, a főútvonalra ráhajtásnál, a kereszteződésen való áthaladásnál tehát idejé­ben és még a manőver megkez­dése előtt mérlegeljük a hely­zetet. Ha a legcsekélyebb kéte­lyünk is merül fel a tervünk végrehajtását illetően, akkor már eleve veszélyhelyzetet te­remthetünk. A legrosszabb, amit ilyen esetben tehetünk, hogy elóbb habozunk és mégis megkockáztatjuk az eleve két­ségesnek ítélt manővert. A for­galomban soha nem tarthatunk főpróbát arra, hogy valamilyen akciónk sikeres lehet-e. Miről írnak a szlovák mezőgazdasági szaklapok ? EKONOMIKA POĽNOHOSPODÁRSTVA A lap 9. számában Ján Sabík mérnök a szerkesztőséggel folytatott beszélgetés során nyilatkozik arról, hogyan valósít­ják meg a nyugat-szlovákiai kerületben a CSKP XIV. kong­resszusa határozataiból, valamint a CSKP és az SZLKP KB áprilisi plenáris üléseinek, és a szövetkezetek VIII. országos kongresszusának határozataiból eredő feladatokat. Az utóbbi időben a mezőgazdaság terén igen jó eredménye­ket értünk el. Ezzel szemben az eredmények mellett több probléma is felmerült. Ezek egyike a mezőgazdasági termelés hatékonysága, amely különösen a költségek kedvezőtlen ala­kulásában csúcsosodik ki. Erről a kérdésről ír cikkében Renčko mérnök és rámutat arra, hogy a hatékonyság foko­zása a mezőgazdasági dolgozók elsőrendű feladata. A Szövetségi Nemzetgyűlés jóváhagyta a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságokról szóló törvényt. Az újjárende­­zés okairól, a törvény alapelveiről és jelentőségéről ír cikké­ben dr. Ladislav Skotta. A lapnak ebben a számában az olva­­> sók egy valóban világszínvonalat elérő farmmal és e szakosí­tott üzem kooperációs kapcsolataival ismerkedhetnek meg Piršel mérnök cikkéből. Érdeklődésre tarthat számot Dankó mérnöknek a stabilizációs hozzájárulásokról szóló cikke. A lap továbbá foglalkozik a zöldségtermesztés és fogyasztás kérdéseivel, valamint a zöldségtermesztés távlati tervével, a burgonyatermesztés gazdasági kérdéseivel, a kollektív és egyéni anyagi érdekeltség jelentőségével. A lap szokásos ro­vataiban a legfrissebb híreket, felvilágosításokat és tanácso­kat közli. CHOV HOSPODÄRSKÝCH ZVIERAT Szeptemberi számában a lap tartalma az olvasók figyelmét az állattenyésztés több olyan fontos területére irányítja, ame­lyek lényegesen befolyásolják az állattenyésztés további fej­lesztését. Ezek közül legfontosabb az állategészségügyi szol­gálat hatékony segítsége és eredményes bekapcsolása az álla­tok felöli gondoskodás feljavítására, különösen a nagyüzemi technológiával végzett üszőnevelés terén. A szarvasmarha­­hizlalás kérdésében egyszerű, de hatékony módszer e szem­­csésített takarmánnyal történő hizlalás. A lap a továbbiakban foglalkozik az inszemeniáciős technológia fejlődésének kérdé­seivel, amelyben bemutatja a legújabb módszerek távlatait és felhasználási lehetőségeit. A sertéstenyésztés terén központi kérdést képez az állomá­nyok egészségi állapotának feljavítása és a sertések inszemi­­nációs megtermékenyítése. Érdeklődésre tarthat számot ebben a számban dr. Žuffa cikke, az Aujeszky-féle kór kihatásairól az újonnan létesített nagyüzemi sertésfarmokon. A juhtenyésztés rovatában a lap közli néhány szakembe­rünknek a Szovjetunióban szerzett tapasztalatait arról, hogyan fejlesztik kiváló minőségűre a juhállományt. PÔDA A ÚRODA Ez év július elején Nitrán össz-szlovákiaí szemináriumot tartottak a gabonatermesztés alapvető agrotechnikájának kér­déseiről, amelyen élenjáró mezőgazdasági szakembereink tartottak értékes előadásokat. A lap 9. számában közli az e szemináriumon elhangzott előadások legfontosabb részeit, amelyben a szakemberek beszámolnak a gabonatermesztés agrotechnikájában eddig elért eredményekről a talajelőkészí­tés tapasztalatairól, az intenzív gabonatermesztésnek a talaj termékenységét befolyásoló hatásáról, a talajelőkészítés racio­­nalizásáről és több más kérdésről. A szakemberek ezen előadásaikban olyan kérdéseket és problémákat vetnek fel, melyeket a mezőgazdászok gyakor­lati munkájukban azonnal értékesíthetnek, valamint olyan kér­déseket is érintenek, amelyekkel a jövőben behatóbban kell foglalkozni, hogy a gabonafélék hektárhozama tovább emel­kedjék, amint azt a CSKP KB áprilisi határozatai, valamint a szövetkezetek VIII. kongresszusának irányelvei kitűzik. E kér­déssel szükséges foglalkozni azért is, hogy az előirányzott hozamnövekedést elsősorban a nagyobb terméshozamú fajták biológiai képességeinek felhasználásával, a növények táp­anyagellátásának jobb rendszerével és a tudományosan meg­alapozott agrdtechnika segítségével érjük el. A lap szeptemberi számában időszerű cikkeket közöl a sze­meskukorica betakarításáról, a cukorrépa-betakarítás kérdé­seiről, a nitrai járásban mutatkozó takarmányproblémáről, a fűnövényzetek rekultiválásáről, az őszi vetemények öntözé­séről, a szerves anyagot jelentő szalma talajjavító fontossá­gáról, valamint a homokos földek feljavítását célzó kutatás terén eddig elért eredményekről. ZÁHRADNÍK Ez alkalommal a lap 9. számának első része a virágkerté­szettel foglalkozik. A vezércikk visszatérve a virágrendezés nemrég lezajlott versenyére, foglalkozik a virágrendezési ver­senyek új rendszerével, mert nemsokára nemzetközi részvétel mellett országos versenyre kerül sor, a szeptember végén Bratislavában megrendezésre kerülő III. nemzetközi virágki­állítás alkalmából. Egy további cikk foglalkozik a virágren­dezés legfőbb esztétikai elveivel a sorra kerülő nemzetközi verseny kapcsán. Szeptember a hagymás virágok kiültetésének ideje. Ezzel kapcsolatban a lap 9. száma cikket közöl a hagymás virágok termesztéséről és választékáról. A külföldi tapasztalatok kö­zül a lap cikket közöl a Nagy-Britannia-i virágkertészek ta pasztalatairól, valamint az erfurti IGA nyári kiállításán szerzett benyomásokról. A díszkertészeti részben kezdetét veszi a Szovjetunió meg­alakulásának 50: évfordulója alkalmából írt cikksorozat köz lése. E sorozat bevezető cikke Kijevnek, az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság fővárosának parkjait és zöld övezeteit mutatja be. A lapban további érdekes anyagnak számít a mly­­rianyi Arborétum újdonságairól szóló cikk. A gyümölcskertészeti részben igen érdekes a szilvatermesz­tés fejlesztéséről szóló szakcikk, amely tárgyilagosan értékeli a szilvafélék termesztésének jelenlegi színvonalát, és rámutat a szilvafák számának állandó csökkenésére, valamint az ebből adódó jelentős károkra. A kertészeti gépekről szóló cikksorozatban a lap ismerteti a muroktermesztő és betakarító gépeket, amelyeket a nagy­üzemi gazdálkodás során az NDK-ban használnák. A lapból ez alkalommal sem hiányzanak a szokásos állandó rovatok. <1

Next

/
Thumbnails
Contents