Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-09 / 36. szám
Ne használjunk kölcsön bakot! Még mindig akadnak helyek, ahol kölcsönbakokkal szokás fedeztetni a nyúl-ányákat. A rosszul értelmezett takarékosság szülte ezt a gyakorlatot, amely abból áll, hogy a nyúl tartó csak anyaállatokat tart, s ha fedeztetni akar, elviszi nyulát az apaállattal is rendelkező ismerőshöz. Nem egyszer fordítva történik a dolog: az anyanyulakat tartó kéri kölcsön a bakot s tartja saját telepén, amíg a fedeztetések meg nem történnek. Ezt látva megborzong az ember. Hogyan leltet olyan felelőtlen mind az anyákat, mind a bakot tartó, hogy vállalkozik erre a rendkívül veszélyes szívesség tevésre? Egyikük sem számol azzal, hogy ilymódon számtalan betegséget hurcolhat be állatai közé? A nyulaknak sokféle betegsége, külső és belső élősködője van. Csupán a baktérium-okozta és gyakran előforduló betegségekből van húszféle. A vírus-okozta betegségek száma is több tíznél, a paraziták, gombák kártétele is igen gyakori. Valamely betegség gyógyításán, megszüntetésén fáradozó nyúltartók a megmondhatói, mennyit kínlódnak, amíg nagy költséggel, uagy veszödséggel, némi javulást elérnek. Nem túlzás azt mondani: egyetlen betegség akkora gazdasági kárt okozhat, hogy abból több bak tartásának költsége is kitelne. A másik dolog, amit a kölcsönbakkal fedeztetók figyelmen kívül hagynak: az állat fajtája, tenyészértéke. Nem mindegy ugyanis, hogy az anvát milyen bakkal párosítják. Lehet valakinek bármilyen kiváló hústípusú nyula. ha a kölcsönbak laza szervezetű, rossz formájú, az utódok sem lesznek megfelelőnk. A bakkal javíthatjuk az utódokat, de ronthatjuk is. Tirke-tarka, semmilyen fajtájúnak nem tekinthető utódok születnek a kölcsönbakok használatának következményeképpen, s ez sem a nvúltartónak, sem a felvásárlónak nem jó. Ma — különösen egyes vidékeken — a nyúltenyészlés szép fellendülése tapasztalható. A nyúltartónak érdeke, hogy jő áron értékesíthető utódokat neveljen s ezt pedig középtípusú, jó húsformájú anya és apaállatok tartásával érheti el. S azzal, hogy minden lehető módon óvja állatai egészségét: azzal is tehát, hogy nem viszi más telepére a fedeztetendő anyát, a bak gazdája pedig nem enged be idegen állatot még az udvarába sem. A kölcsönbak használata olyan hazárdjáték, amit egyetlen nyúltartó sem engedhet meg magának. —g— Járom Nové Zámky (Érsekújvár) város úgynevezett Három híd mögötti vasutas negyedét és a Kollár u. 5. számú ház rácsos kerítése mögött nagyszerű látvány tárul szemem elé. A szőlőlugas mellett, egy kiselejtezett vasúti szerkocsi szomszédságában óriási Hobbyja drótkalitka, vagyis röpde (voliér), melyben vagy 100 hullámos papagáj táncol, ugrándozik és csőrük be nem áll egy pillanatra sem. A házigazda T a rhai Károly a madárkvártélyt talán azért helyezte az utcához közel, hogy védencei szoros kapcsolatban legyenek a külső eseményekkel, mert mia madárvilág röl is menne a pletyka szinte lélegzet nélkül. A szivárvány minden színében pompázó madarak mögött egy szőkébb térségben 12 db korelli tollászkodik. Ez a papagályfélék nagyobb testű csoportjába larlozik, ruházata kékcsszüike és kerek perec kimondom, ezeknek a nyelvüket nem vágták fel annyira. A madárparadicsom harmadik traktusába!) kh. 40 db aranysárga kanári közül (öbb költéssel volt elfoglalva. A házigazda már 10 éve foglalkozik az ornithológia ilyen formájával. Kór, hogy nem hamarabb kezdte, mert hobby ez a javából, ámbár van otyan velejárója is, amely jócskán behozza a sok ..ingyenélő“ kosztját. Talán mondanom se kell, hogy télre az egész társaság a fűthető szerkocsi szobafogságába kerül, ahonnét kevesebb madárszóval gondolnak vissza a fészekrakás örömeire és a friss pletykákra. gAbris jözsef, Nové Zámky (Érsekújvár) GALAMB haszon keresztezés (Folytatás az 1. oldalról) módszere ismeretes, mégpedig a közvetlen és a közvetett haszonkeresztezés. A közvetlen haszonállat-előallító keresztezéshez két tisztán tenyésztett fajta egyedeit kell összepárosítani. A tőlük nyert szaporulat a közvetlen keresztezésből eredő végtermék, ily módon a vágásra értékesített fiókákon keresztül érvényesülhetnek a keresztezés előnyei (termékenység, életképesség, fejlödöképesség). Közvetlen haszonul la t-előáliító keresztezésre ajánlhatók különösen a fehér posta tojó X fehér king hím, a strasszer tojó X fehér king hím, a tyúktarka tojó X fehér king hím párosítások. A közvetett haszonállat előállító keresztezéseknél már a végterméket adó szülők is keresztezettek, tehát ezáltal mind a szaporító állományban, mind a vágásra kerülő szaporulatban ki lehet használni a keresztezésből származó előnyöket (termékenység, keltethetőség, évi fióka szaporulat, fejlödőképesség, ellenállóképesség stb.). Közvetett keresztezést eljárás esetén a keresztezett egyedek egy részét (esetleg minden egyedet) a fovábbszaporítás szolgálatába áliftjuk és a tőlük nyert valamennyi ivadékot (végterméket) vágásra értékesítjük. Minthogy a közvetett keresztezésnél már a szülők is keresztezőitek, az ismertetett biológiai előnyök következtében gazdaságosabban termelnek, mint a közvetlen keresztezésnél felhasznált fajtatiszta szülők. A közvetett haszonkeresztezésből várható többletelőny miatt a keresztezésnek ezt a formáját tartjuk a leginkább célravezető megoldásnak, mint ahogy ez a többi gazdasági állatok haszonkeresztezési el járásainál is már jóval korábban beigazolódott. A közvetett haszon keresztezés legegyszerűbb változata, amikor a keresztezett tojókat ugyanazon keresztezésből származó — de nem rokon — hímekkel párosítjuk. Pl. fehér posta tojót párosítunk fehér king hímekkel és a keresztezésből nyert hím és nőivarú utódokat állítjuk a továbbszaporítás szolgálatába. Az utóbbiaktól kapott szaporulat (F2 nemzedék) jelenti a végterméket, amelynek minden egyede vágógalambként értékesítendő. A közvetett keresztezésnek bonyolultabb, de leginkább gazdaságos formája, amikor két fajta keresztezése után az ivadékokból pl. csak a tojókat, a másik két fajta keresztezett utódaiból pedig csak a hímeket hagyjuk meg továbbszajxn-ításra. Ebben az esetben az ún. r:llenivarúakat — tehát amelyeket nem használunk továbbszaporításra — vágógalambként kell értékesíteni. Ez a módszer az alábbi példával érzékelhető: Strasszer hím X fehér posta tojó fehér king hím X carneau tojó. Fi Iliinek vágásra Fi tojó X hím Fi tojók vágásra minden lióka vágógalamb (végtermék). A közvetett keresztezésnek további változatai is lehetségesek, pl. amikor két fajta keresztezéséből származó tojókat egy harmadik fajta hímjeivel állítunk párba és az ilyen párosításból nyert szaporulat adja a végterméket. Egy másik változat szerint a külön keresztezésből előállított hím és tojó csak egyik ágon származik, eltérő fajtától, másik ágon azonos fajtától (pl. king) ered. A keresztezésből várható előnyökre csak abban az esetben számíthatunk, ha ahhoz megfelelő minőségű — tehát magas színvonalon tenyésztett — fajtatiszta alapanyag áll rendelkezésre. Ezért tartanánk helyesnek azt a korábban is sokak által felvetett elképzelést, hogy a haszonkeresztezésekhez felhasználandó fajták tenyésztésére és próbakeresztezések elvégzésére főként néhány nagyüzemi gazdaság volna hivatott, ahol a szakmai és technikai feltételek egyaránt biztosíthatók. Az ilyen gazdaságok tömegével tudnának megfelelő minőségben keresztezésre alkalmas, vagy éppenséggel keresztezett szülőpárokat kiadni. Ez nem jelenti azt, hogy a kistenyésztőknél az ilyen irányú próbálkozásoknak nincsenek meg a lehetőségei. Utóbbi esetben azonban csak összefogással, a tenyésztés és szaporítás (keresztezés) szakszerű irányításával, kifogástalan szervezéssel lehetne a kívánt eredményt elérni. BISZKUP FERENC, HORN PÉTER, Kisállattenyésztésí Kutatóintézet, Gödöllő » Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel a címben említett témákkal kapcsolatos igény. Hogy egyáltalán hogyan jött szóba a horgászvizsga szükségessége? A vizsga teljesítésére fel kell készülni, meg kell követelni a horgásztól, hogy legalább elemi ismeretekkel rendelkezzék, mielőtt a vízhez engedik. Más szóval, attól még senki sem horgász, ha felszereléssel és pár kukaccal rendelkezik, de még az sem teszi horgásszá, ha netán hbrgászengedély birtokosa. Annak, aki e sportnak kötelezte el magát, a számtalan jog birtokában, még több kötelességet kell magára vállalnia. Beszéljünk talán egy kicsit ezekről a kötelességekről: mindenekelőtt a halászati jog, a hallal, mint élőlénnyel szembeni viselkedés, továbbá a halászati törvény rendelkezései, a természet- és állatvédelem. Elsőrendű fontosságúak azok a rendelkezések, amelyek halas vizeink és halaink életközösségét szotgálják. A horgászjelöltek elé a horgászat korrekt gyakorlására az általános és speciális halismeretre és a jelöltek felkészültségére vonatkozóan bizonyos követelményeket kell állítani, és csak az nevezhesse magát joggal horgásznak, kinek ismeretei megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Első lépésként kiképző tanfolyamokat és záróvizsgákat kellene szervezni. Erre igen alkalmasnak látszanak a hosszú téli esték. Az esti összejöveteleken kezdetben a résztvevők saját tudásukról, tapasztalataikról adnának számot, és az egész tanfolyam az „öreg rókák“ eszmecseréjével indulhatna. Az itt kialakuló közösségi szellem — gondolják csak el, horgászok egymás között —, igen figyelemre méltó és értékes eredmény. Azoknak az egyesületeknek, amelyeket a tanfolyamok lebonyolításával irfegbíztak, lehetőségük nyílik érdemleges, a résztvevőknek, de magának az egyesületnek is javára váló tevékenységre. Mindezen felül a tanfolyamok megszervezése jó okot szolgáltat az érintett egyesületek együttműködésére és majdan egy, az összes svájci egyesületet összefogó csúcsszervezet kialakítására. Ügy vélem, mindent el kell követnünk azon cél érdekében, hogy utódainknak olyan horgászparadicsomot hagyjunk örökül, amely igazi sportlehetőségeket és kikapcsolódást nyújt számukra. De nemcsak erről van szó, hiszen minden erőfeszítésünk kárba vész és hatástalanná válik, ha eltűrjük a sportszerűtlen horgászokat, akik vizeinket nem ápolják és gondozzák, sőt a vizek lakóit károsítják. Vegyük szemügyre, hogyan is épülnek fel ezek a tanfolyamok, hiszen csak így lehet róluk véleményt mondani. Az egész témakört először is szakterületekre kell felosztani, valahogy így: # 1. Halismeret: halfajok megkülönböztetése, speciális elkülönítő jegyek, testfelépítés, szervek, érzékszervek, a kor és a nemek meghatározása. • 2. Vízismeret: (környezetismeret), víztípusok, folyószakok, a vizek és a környezet élővilága, vízinövények, népesítés, vadvédelmi és fogási szabályok, halbetegségek, halellnillások, károsítók, statisztikai adatok. Ф 3. Törvényismeret: vadászati és természetvédelmi törvények, halászati és az ezekkel kapcsolatos intézkedések, az önálló halászati jog kérdése, vendégjog, bérlet. % 4. Szerszámismeret: megengedett és tiltott horgászmódszerek, a szerszám tökéletes összeállítása, dobástechnika. Az itt említett témakörök alapján különböző kérdőíveket lehet összeállítani: Pl 0 Mely jegyek alapján ismerné fel a pénzes pér tejesét? a) színes, hátúszó, magas, erős fej, b) hosszú, sötét farok alatti úszó, c) nincsenek külső megkülönböztető jegyek. © Mely folyószakaszokban kevés az oxigéntartalom? a) pér-szakasz, b) pisztráng-szakasz, c) brackvíz. © Melyeket sorolná a növényi plankton fogalmába? a) zöldalga, kékalga, kovamoszat, b) ostoros férgek, kerekesférgek, c) békalencse, fonalas alga. © Mi a teendő, ha betegségre gyanús halat fog ki? a) semmi, a halat elássa, c) értesíti az illetékes szerveket, c) elajándékozza a halat © Megengedett e békés hal horgászatánál a hármas illetve kettős horog? a) csak krumpli, vagy sajtcsalira, b) sohasem, c) csak bizonyos halfajokra, stb. A kérdéscsoport tetszés szerint kiegészíthető. Ford.: Dr. TURKOV1US OLGA HORGÁSZKÉPZÉS HORGÁSZVIZSGÁK SVÁJCBAN SPORTHORGASZOK FIGYELMÉBE! Az idősebb generációhoz tartozó horgászok valaha még a vizszabályazás erőszakos beavatkozásaitól mentes folyók halakban bővelkedő vizeiben egyszerű szerszámmal is gazdag zsákmányra lelhettek. Sajnos, ma más a helyzet, mert a szennyvizek és egyéb káros tényezők által értéktelenné vált vizeken elenyésző a halállomány. No meg aztán az idők folyamán talán a halak is okosabbak, rafináltabbak, s ezáltal bizalmatlanabbak lettek. A horgásznak ezért a nagyobb zsákmány érdekében a megfelelő felszerelésén kívül ismernie kell a halak életét, szokásait, telephelyeit és szinttájait is. A halak becsapására állandóan újabb módszereket és eszközöket kell kigondolni. Az ismeretek gyűjtése és a szakirodalom tanulmányozása horgász-szükségletté vált. E szempontból Ing. Ján Sedlár docens CSc és munkaközössége magyar fordításban megjelent Sporthorgászat című könyve (Príroda, oldalszám 249, ára fűzve 22 korona, térképmelléklet Szlovákia vízfolyásairól) a horgászok kitűnő tanácsadója lesz. Ez a könyvújdouság nagyon praktikus, mivel hazai viszonyainkra vonatkoztatva tárgyalja a sporthorgászat törvényszerűségeit. A szerzők e könyv első fejezetében a nyílt vizek jellemzésével és felosztásával foglalkoznak. Ismertetik a folyóvizek pisztráng-, pér-, márna- és keszegszinttájait, továbbá az egyes víztározókat, mint amilyenek a völgyzárógátas tározók, meliorációs niedencek, tavak, tengerszemek s a vizek egyéb típusai s egyben ismertetik ezek halállományát és a sporthorgászat lehetőségeit. A második fejezet áttekintést nyújt a spartborgászat szempontjából fontos halfajokról — mint amilyen például a kecsege, a vágótok, a sebes- és a szivárványos pisztráng, a campú, a ragadozó on, a fejes domolykó, a jász- és dévérkeszeg, a harcsa, az angolna, a fogassüllő stb., valamint a horgászai alapelveiről. A megfelelő felszerelés megválasztását megnehezíti az a körülmény, hogy ma már' rengeteg horgászmódjt ismerünk s ezek mindegyikéhez más-más készlet kell. Ezért univerzális horgászfelszerelés ma inár nem létezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent meg kell vennünk, amit a bolt felkínál. A felszerelést aszerint válaszszűk meg, hogy milyen halat, milyen vízben szándékozunk horogra akasztani. Erre a kérdésre megtaláljuk a felelelet a harmadik fejezetben. A negyedik fejezel tájékoztat a természetes- és nuicsalik alkalmazásáról s horgászati szempontból a halak beetetésének — póttakarmányozásának jelentőségéről. Az ötödik fejezet a legalapvetőbb horgászuiédszerekrol tájékoztat részletesen. Szlovákiának minden adottsága megvan ahhoz, hogy a turistaforgalom európai nagyhatalmává váljék. Természeti szépségeinek részét képezik a vízfolyások — liorgászvizek is, amelyek minden örömet megadnak a horgásznak. A hatodik fejezet tanácsot ad, hogy hol horgásszunk a szlovákiai vizeken. A halászati jog gyakorlása egyebeken kívül a zsákmány elsajátítását és kellő felhasználását is feltételezi. A horgásztaktika megköveteli a zsákmánnyal való helyes bánásmódot és a zsákmány kellő fel: használását. A könyv hetedik — utolsó fejezete a zsákmány felhasználásával foglalkozik. Hasznos tanácsot ad a zsákmány eltartására, konzerválására és a halásztrófeák készítésére, ami a horgászok számára sokkal nagyobb jelentőségű, mint a zsákmány konyhai értéke. A térképmellé! let Szlovákia egyes vízfolyásait ábrázolja a bennük található halfajok jegyzékének ismertetésével. A horgászt becsvágya a víz és környékének védelmére ösztökéli. A természet védelme ugyanis jé befektetés, amely többszörösen megtérül, különösen ha azt szakismeretekkel felfegyverkezve gyakoroljuk. LIZONNÉ M. IRÉN
