Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-09 / 36. szám
SZABAn FÖLDMŰVES 1972. szeptember S. 10. Féltíz volt, kint koromsötét, a gyerekek már aludtok és Hona sötétben feküdt a díványon, jülett tiegyezte, nem hallja-e Károly —- az agronómits — csendes lépteit, aki férje távollété ben titokban járt hozzá és élete legszebb pillanatait élte vele át. Várta öt, meg volt róla győződve, hogy biztosan eljön, de apja szobácskájábán az óra már tizet ütött, s Károly még mindig nem jött. Ilyenkor máskor már régen mellette ült, simogatta kezeit, csókolta ajkát, ölelgette öt és végtelenül boldognak érezte magát. Valaminek történnie kellett, коду nem jön, talán valahová elutazott. Valami határozottan útjába akadt, különben már itt lenne. Amióta férje — Igor elment gyógykezelésre, minden este eljön hozzá, tudja, hogy az asszony apja, az öreg Páleník nyolckor megy aludni, s utána következnek a gyerekek. Ekkor már tiszta a levegő, az ajtót csendesen kinyithatja és leülhet az asszony mellé. Sokáig hallgatózott, de az ismerős léptek csak nem hangzottak fel. Károly helyett egyszerre férje jött meg. A konyhában villanyt gyújtott és mikor észrevette öt a díványon feküdni, mélyet lélegzett, elfordulva leült a kisszékrg és kezdte kijűzni cipőjét. — Mtért ilyen hamar, szombaton kellett volna hazajönnöd! A férfi szeme haragtól égett, nem' tudta ezt palástolni. Ellenszenves tekintettel nézett feleségére és haragosan jelmordutt: ' — Hazajöttem, de látom, hogy valaki mást vártál. Ha nem tévedek, az ö kedvéért költöztél át tde. de helyette én jöttem. Ez aztán a kellemetlen meglepetés, ugye ... ? Ilona megérezte a veszélyt, éles célzás volt ez, gyorsan és váratlanul jött. Nem volt ra felkészülve, színlelte, hogy nem egészen érti a célzást, és magyarázgatta neki, hogy a szobából készakarva költözött ide, erős náthát kapott, s nem akar a gyerekekkel együtt aludni, nehogy átvigye rájuk is, hogy múlt héten a határban volt a répaszedésnél, nagyon hűvös volt, s a lábaitól jelfázott, volt is ez orvosnál, porokat irt elő neki s ajánlotta, hogy maradjon otthon. Sápadtan és tanácstalanul feküdt a díványon, szemében rossz várakoással, a robbanást elodázva beszélt a gyerekekről, a szövetkezeti munkáról. Férje nézte öt, fürkésző tekintete a-vizsgálóbírót juttat’a eszébe. Érezte, hogy túlhevült, s hogy bármikor kirobban belőle. De miért olyan mérges a férje? Mi baja van? Annyit írt, hogy már örül a viszontlátásnak, mindent szépen megbeszélnek, s most fel van juvalkodva. Érkezése kisikla'ta és felkavarta jeleségét. Nyugodt és apatikus akart lenni, de nem ment neki. A célozgatás — hogy mást vár — számára félelmet és bizonytalanságót hozott. Igor valamit seft, eset leg tud valamit, de magúba fojtja, hogy jobban gyötörhesse. Férje elégedetlenségének és féltékenységének megnyilvánulásait mindig rosszul viselte el. de ki tudott ezekkel békülnt, el tudla ezeket hárítani. mert közvetlenül lőttek, oldalsó, titkos, megmagyarázhatatlan legyek nélkül. Ezt a célzást már nem tudta elviselni, megkérdezte: — Nem álltái meg véletlenül a kocsmában? — Miért. . .? — Valahogy mérges vagy . .. — Igen, megálltam. És ne lepődjél meg, ott volt 6 is, akivel távollélem estéin itt hemperegtél — Michaléin Károly ggronómus. Ma nem jött el, meglátta, hogy hazajöttem. Ilona a szemét düllesztette. Csoda, hogy el nem ájult. — Miket beszelsz...? — bongja reszketett és színlelte,, hogy ez nem igaz. De nem merészelte ezt kifejezni, szavat torkára forrtak. Nem volt ' mersze férje szemébe nézni, csak hunyorgott, kétségbeesett és szerencsétlen volt, mint még soha azelőtt. — Tudom mit beszélekt — vágott Igor ököllel az ■ asztalra. Remélem nem fogod kiforgatni, hogy ez nem igaz. Vannak tanúim . .. Az asszony melyet sóhajtott s gyorsan tudatosította magában: Nincs értelme tovább titkolózni. — Semmi ilyet nem mondtaml Csak arról van szó, hogy tudd a színtiszta igazat. — A te szádból nem fogom megtudni, de nélküled is tudom már. —Igor, nem akarsz meghallgat,r_l ?ressék, de félre a komédiával. Kern vagyok sem kisfiú, sem bohóc, a színtiszta igazat mondd: fárt ide utánad, vagy nem? Ilona leült, fejét lehajtotta és mindent elmondott, ama férje nemrégen meg csak sejtett vagy gondolt. El-Jrah RvriK: mondta, hogy Károly igazán szereli őt, hogy találkoznak, néhányszor volt itt, egyszer eljött át megnézni, amikor megbetegedett, aztán kétszer hozott neki orvosságot és legutoljára egy üveg mézet. Ez volt az egész idejárás. se több, se kevesebb, rosszakaratúnk az emberek, amikor állítják, hogy minden este itt volt, ha itt lelt volna, bevallaná, már igazán nincs értelme bármit is titkolni. Arra a kérdésre, hogy szereti e, Hona nem adott választ, élj ordít ott a a tekintetét. Mit mondjon? Semmit! Minden érthető és világos. Bevégeztelett. Tizenkétévi házasság után felesége kezdi öt megcsalni. Igor felállt ajkát összeszorítolt.a, mintha attól feine, hogy egy fájdalmas kiáltás tör fel rajta. Az asszonyhoz ugrott, vállánál fogva elkapta és erősen megrázta. — Kérlek, mondd, miért csináltad ezt velem? Megérdemeltem én ezt? Ilona rándított egyet a vállán, gyűlölködő tekintettel nézeti férje szemébe és vergődni kezdett, ki akarta magát szabadítani kezei közül. — Engedd el, mert hívom apámat! Nem engedlek el, míg nem mondod megl — Már százszor is megmondtam. Nem szeretlek és nem akarok veled élni! A vállakba mélyedő ujjak engedtek a szorításból s tehetetlenül hanyatlónak a test mellé. Igor nem szólt egy szót sem, aludni ment. Amit átélt e pillanat után, számára pokol volt. Öngyilkosságra gondolt, de aztán eszébe jutott a két gyerek, kiknek szükségük van rá. Nem, ez így nem végződhet. Ez túl könnyű vereség lenne és még olcsóbb győzelem. Mikor jélkelt, Ilona már nem volt otthon, elment az orvoshoz, csak apja ült az asztal mellett s pipájából pofékelt. — Mi volt közietek az éjszaka? — nézett kérdöleg nejére. Kezével legyintett, hogy fölösleges erről beszélni, de aztán mintha valami kényszerítette volna, leült vele szemben és mindent elmondott. Elmondta, hogy az egész tizenkét év alatt, mióta együtt élnek, semmit sem kért feleségétől, csak azl, hogy kedvelje és szeresse őt, de éppen ez — a legfontosabb — hiányzott. Míg felesége tudomására nem hozta, hogy számara közömbös és nem szereti, nem jéltékenykedett, nem gyanúsította hűtlenséggel. Minden csak később kezdődött. amikor a gyerekek jeleseperedtek és ö férfiak után kezdett nézegetni. És házasságuk egész ideié alatt mégis azon igyekezett, hogy karessen, hogy a csatád semmiben se szenvedjen hiányt, hoyy felesége szépen öltözködhessen, mert sokat adott magára, soha nem zsörtölődött, hab.tr néha úgy tűnt, hogy fölöslegesen szórja a pénzt, mindig adott feleségének, amennyire csak szüksége volt, nem tudott tőle semmit visszautasítani, nem volt előtte titkolnivalója, tisztelte őt és sokáig abban a hiszemben élt, hogy feleségében jószív lakozik, melyei semmilyen súlyú arany nem tudna kiegyensúlyozni. Az öreg Páleník csendben hallgatott, nem voltak ezek számára ú/ dolgok, az élet sodrában fokozatosan eltűntek vagy kiemelkedtek, de most, amikor Igor összeszedte, egymás mellé rakta őket, egy boldogtalan élet megrázó képe alakult ki belőlük. Az öreg nem kételkedett ebben. Visszapergette a képsort és tanácstalanul forgatta fejét. Szerette egyetlen lányát és szőkehajú gyermekeit, de szerette Igort is, mert tisztességes ember volt, becsülte őt. Mindenféléről gondolkozik az öreg és egyszerre úgy tűnik neki, hogy a megrajzolt köp nem teljes, mert vbje egy kicsit elfeledkezett magáról is szólni. Az utóbbi években jócskán korlátozta jeleségét, megvoltak a maga bogarai, tudla ezt, hogy helytelen. Eleinte nem avatkozott dolgukba, azt akarta, hogy összeférjenek, hogy ne legyen köztük vita és félreértés —- igen. ez hiányzott a megrajzolt képből, mondta az öreg Páleník. Hibát követitek el mindketten, hogy tanácsait nem vették komolyan, hogy mindenért kinevették. A kép teljességéhez azonban az is hozzátartozik, amiről Igor nem tud, amit talán csak se/t, esetleg érez: Ilona ellenszenve a szemrehányások, megszólások és szidalmazások miatt, amikről c'sak ó tud — az apja. Saját gyermekeinek nem egyszer nehezebben ad tanácsot az ember, mint idegeneknek, már azért is, mert néha meg sem hallgatják, de főleg azért, mert gyermekei félreértéseiben mindig saját hibája egy részét véli felfedezni. Egy homályos füstgomolyon keresztül, melyet most engedett ki pipájából, nézte meggyötört vejét maid fejét kissé felemelte. — Mi lesz most, mit csinálsz...? Igor nézett rá, mintha nem bízna meg az öregben. — Maga az apja, valamit kellette tennie. A válást nem írom alá. Az öreg Páleník szomorúan bólogatott. Tudta, bogy Ilona mindenre képes, de hogy így döntsön, arra soha nem gondolt. S ami a legrosszabb az Ősz a Banská Bystrica-i parkban. egészből, hogy nem lánya szájából tudta meg, hanem Igortól. Már régebben érezte, de főleg az utóbbi Időben, hogy siklik ki apai befolyása alól. Lánya nem volt hqzzá őszinte, s mikor ezt szemére vetette, legyintett és elment. — Ném tudom, nem tudom — dünynyögöit elégedetlenül orra alatt. Mindennek a bőség az oka. Megvan mindené, amit csak szíve megkíván és aztán a féktelenségtől nem tud/u mit csináljon. Egy kicsit szigorúbbnak kellene hozzá lenned ... Igort meglepte apósa véleménye. — Hogyan az istenért, hiszen maga is mindig az .6 felére hajlott! és aztán... Az igazat megvallva... T.n nem tudom.! Gondolom, a legnagyobb gazember lennék, ha verném. A büntetés lehet nevelést eszköz, de nem kell mindig annak lennie. Főleg nem felnőtteknél... Egy pillanatra csend lett. Я csendben Igornak az volt az érzése, hogy egy szakadékba' zuhan, melyben nincsen semmi, semmi, amibe megkapaszkodhatna. Feje zúgotl, mellében fojtást érzett. Az apósa is furcsa. A.zt mondja, hogy Ilonához szigorúbbnak kellett volna lenni, de nem mondja, mit akar tenni. Legalább most kellene feldühödnie. Felállt, tétt néhány lépést a konyhában, indulni készüli. — Hová akarsz menni? — Levegőre kell mennem! Keresztül ment a gyümölcsösön, ki a kertaljára, most vette csak észre, hogy már az ősz lépked a földeken és könyörtelenül szaggatja a fák leveleit. A faluból halvány füst emelkedik a magasba s a hegyek felől jöyő hűvös fuvallatban valami dög bűzét érzi. Gondolta, hogy viajd a természetben tulál egy kis megnyugvást. De ellenkezőleg, még fokozottabban élt át mindent. Nem szabad arra gondolnom — s úgy tűnt, meg akar jutamodni gondolatai elöl, de nem tud. Elment a templom mögött, megkerülte a fulut, egy pillanatra megállt nővérénél Huvalánénál, kipanaszolta magát anyjának, s mikor az megemlítette. hogy Ilona elejétől fogva nem tetszett neki, torkát sírás fojtogatta. Akkor jött haza, amikor a gyerekek már aludtak, Ilona még valamit varrogatótt, de nem nézett jel rá, akkor sem, amikor szépen megkérdezte tőle, nem gondolta e meg a dolgot, figyelembe se véve, őt, számára légáramlat volt, mely keresztüljúj és többé nem érezni. Az asztalon csak az üres tányér maradt utána. Ilona jelkapta és a mosogatóasztalra dobta, így hozva tudomására, hogy számára már végképp nem fontos. Vége van, határozottan vége — tudatosította Igor, habár másfelől ez szörnyen hihetetlennek tűnt neki. A gondolatok rajzónak fejében, a rossz kergette a jót, a jó a rosszat, magához húzta őket és úgy tűnt neki, hogy belsejében valaki más beszél. A világ csendben és reménytelenül csúszott lábaihoz, elgyötört szemmel nézett önmagára, mint egy romhalmazra, minden erejét felhasználta arra, hogy visszafordítsa az . őt komoran tipró gondolatokat és hogy ezt mondja: Legyen ágy, ahogyan akarja, de nekem élnem kell. Erőszakkal az ember semmit sem ér él; ahogy Ilonát ismeri, a kibékülés minden kísérlete fölösleges lenne. Van értelme tiltani tőle Károlyt? Annál jobban szeretné, öt meg gyűlölné. Nem, nincs értelme semmit se kérdezni. Fájó, de be kell bizonyítani Ilonának, bogy neki szintén van büszkesége. Több joga van erre, mint feleségének, felül kell kerekednie a csapáson és csalódáson, bármi nehezen is átkínlódni ezt. fokozatosan fog megszabadulni a fájdalomtól, s nemcsak a gyerekek kedvéért élni, hanem saját magáért is, sorsával megbékélve és múltjával kiegyezve, tisztán és folt nélkül, az emberekért, mindenért, ami körülveszi, ami örül szavának és tekintetének Igen, a nyugalom, szüksége van erre. akárcsak a sóra, ezt orvosai is feltételként szabták-, ha idegeit akarja kezeltetni nyugalomban kell élnie, nem pedig mérgeskedni és gyötrődni. Lehet. Ilona rájön arra, hogy hibát követett el, hogy saját magának tesz maid szemrehányást, amiért férje egészségét tönkretette, de az is lehetséges, hogy végképp nem gondol rá és a nála hat évvel fiatalabb agronómussal, Károllyal, boldogabban fog élni, mint vele. Most világosabban látta, mint bármikor azelőtt, hogy ebből a házból el kell mennie, el az anyjához, felejteni, gondolkodni és törődni a gyerekekkel, bennük látni önmagát, saját boldogságát és jövőjét. BOLDIS MIKLÓS fordítása Ilyen szdlűprést már csak a múzeumokban láthatunk. VITAL ISTVÁN KÉT VERSE: szamócák földig hajlott alázatát hordom — lángolva én is Csak most nem talállak szomjas nyári szél simogat mert csak úgy eszembejutott ahogy karcsú bokád nászindulőt dobolt az avaron ÖVARY PÉTER: U7 yi/a.k Fut a világ és én benne látom azt az ablakot, hol az anyám, édesanyám hajnalokon át mosott. Ma a teknő, mosóteknő a padláson szendereg, ám az anyám hajló háta bennem máig feldereng. SIKERES BEMUTATÓ A közelmúltban fejezte be szlovákiai körútját a losí ni színház. Népi játékot hozott FRANTIŠEK KMOCH, cseh muzsikus életéből. Neve a magyar nézők előtt sem ismeretlen, annak idején filmet is készítettek róia. Néptanító volt Kolín mellett, s közben prímhegedíít játszott a kolíni szextettben. Fellebvalóínak azonban nem tetszett, hogy a cseh népi zenét népszerűsíti. Fegyelmi eljárást indítottak ellene, melytől csak akkor voltak hajlandók elállni, ha Kmoch lemond a muzsikáról. Ó azonban inkább a muzsikusok keserű vándorkenyerét választotta, s lemondott tanítói állásáról. Majd átvette a kolíni zenekar vezetését, amellyel bejárta egész Európát. Kmoch 1912-ben halt meg. Ezért halálának hatvanadik évfordulója időszerűvé tette a darabot, meiy azt a fejezetet dolgozta fel életéből, amikor a reakció nyomására megvált tanítói állásától. A tešini színház Szlovákiában először mutatta be a darabot és Nitrán, a zoboraljai amfiteátrumban a közönség nagy szeretettel fogadta. MARTONVÖLGYI LÁSZLÓ
