Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-02 / 35. szám

A

A készletek kései pótlásának

káros következményei

A iitúit számiján a „Telelőbe fiatal mellekkel“ címen foglal koztuiiK a nyári és téli méhek életkorával s az ezzel kapcsolatos állapottal, a téli fürtbe tömörült méhek tulajdonságai val.

E problémák alapos ismerése megkívánja, hogy foglalkozzunk azzul az állapottal Is, amely akkor következik be, ha a méhész a hiányzó készletek kiegészítését késő őszre halasztja.

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy bárhogy is egészítjük ki a hiányzó készleteket, cukorszörp, száraz kristály- vagy porcukor alakjában, a méhek a cukor szacharózéját (összetett nád, illetve répacukrok) garatmirigyeik váladékával, vagyis „invertáze“ enzim segít ségévei szőlő- és gyümölcscukorrá változtatják. Azt mondjuk, hogy a cukrot invertálják. Tehát az enzim a répacukrot már a méh mézhoza'mjában s később a sejtekben is átváltoztatja anélkül, hogy az közben íogyna vagy változna, Megmarad a mézben is. Külföldön nagyon értékelik azt a mézet, amely sok enzimet tartalmaz.

Fontos tudni, hogy az invertálás legjobban akkor megy Végbe, ha a kaptárban olyan a hőmérséklet, amely a fiasí tás fejlődésének legjobban kedvez Í35—36 °C).

A méhek invertáze enzimet csak akkor képesek termelni, ha fogyaszthatnak elegendő fehérjét tartalmazó anyagot (virágport vagy virágpőtlót), vagv saját testükben lerakodott táp anyag készletek állanak rendelkezésükre (a zsírtestben).

Ezekután tehát tudnunk kell, hogy a méhek a fehérjéket csak megfelelő melegben képesek megemészteni. Kutatások által megállapították, hogy a méh teste nem gazdagszik nitrogéntartalmú anyagokkal, ha a (fiatal éppen kikelt méhek) nem fogyaszthatják a fehérjét tartalmazó anyagokat oly hőmérséklet mellett, amely kedvez a fiasítás normális fejlődésének. A kikelt méh teste (vastag-, vékonybél és emésztőbél eltávolítása utánj 1,6 mg nitrogén tartalmú anyaggal rendelkezik. Bő virágpor fogyasztás következtében felszaporodik a teste anyagának e neme 2,2—2,3 mgra. Ha azonban a fiatal méheket virágporral etetik 17—18 fok C mellett, egyáltalában nem szaporodik testükben a nitrogéntartalmú anyag, hanem kezdő mennyiségben marad (1,6 mg). Hejtmánek tanár is bebizonyította, hogy a méh nem képes fehérjeanyagokat megemészteni, ha nem tartózkodik a fiasítás kedvező fejlődésére szükséges melegben.

Egy méhész a múlt számban idézett cikk szerint ajánlott Időben egészítette ki a hiányzó

készleteket cukorszörp feletetése által, vagy más módon. A méhcsaládban még volt fiasítás, a méhek tehát 34—36 °C-ig emelték és fenntartották a hőmérsékletet, hogy a fiasítás fejlődhessen. A méhek a virág por sikeres emésztése garatmirigyeikben s ezáltal a felvett cukor része folyamatosan invertálódott.

Egy másik méhész azonban halogatta a készletek kiegészítését egészen októberig gondolván, hogy a méhek még akkor is „szépen“ szedik a kínált cukrot. Mi történik azonban a méhcsaládban ilyen előrehaladott időben? Vegyük sorba:

A téli méhek legnagyobb része kikelt s ez részt vesz a felkínált cukor felszedésében s annak feldolgozásában (invertálásbun), besűrítésében s ha kedvez az időjárás, a sejtek fedelezésében is. Az energiát, melyet tárolni kellene a tavaszi kedvező fejlődésre, már most fogyasztják. A felvett cukor invertálására invertáze enzimet kell a méheknek termelnie. Virágpor felvétel által ebben az időszakban erre képtelenek, mert most már a kaptárban lévő 20—25 °C mellett nem képesek a fehérjéket megemészteni. Saját testük tartalékanyagai segítségével a zsírtestből termelik a szükséges invertázét.

Mindez visszatükröződik a fiatal „téli méhek" szervi színvonalának süllyedésében: a mémadvu a gyomorvész pusztító spóráival, de a veszélyt minden nehézség nélkül képes leküzdeni és a gyomorvészes méh tovább képes működni, s az élete sem rövidül meg észrevehetően.

Ebből látjuk, hogy nagyon fontos tudnunk, mikor kezdjük a téli etetést, mert a készletek késői kiegészítésének még sok további káros következménye is van.

Minél alacsonyabb a hőmérséklet a hiányzó készletek kiegészítésének idején, a méhcsaládnak annál több energiát kell fordítania a cukor felvételére, annak feldolgozására, be sűrítésére s befedésére. Hűvös időben a sejtek fedelezése csak vontatottan megy végbe. Mindez a kiegészítő anyag nagyobb fogyasztásával jár. Svoboda tanár megállapította, hogy hűvös időszakban a cukorveszteség a felsorolt munkák elvégzése következtében 40 %-kal is emelkedhet. A méhész azt a mulasztást, hogy a készleteket nem egészítette ki akkor amikor az időjárás, különösen az éjszakák melegek voltak, cu korral fizeti meg. Erre a legtöbb méhész nem is gondol, de arra sem, hogy ezáltal mé hei életenergiáját feleslegesen igénybe veszi.

Megfigyelések bizonyítják, hogy a méhek ily előrehaladt időben nem képesek a sejtekbe rakott készleteket beledelezni, mert ehhez viaszra van szűk

mérséklet mellett képesek termelni. Így nagy mennyisége tedetlenül marad s ezek magukba szívják a kaptár nedvességet s erjedni kezdenek az erjesztőgombák működése következtében, mely gombák mindig s mindenütt jelen vannak.

Az ily készletek azután kárba vesznek, mert a méhek táplálkozásának szempontjából értéktelenek.

Svoboda tanár kivett egy erős családból a cukorszörp teletetése által teljesen megtelt lépet, melynek sejtjei mindkét oldalán be voltak fedelezve. A lép sejtjeiről az egyik oldalról eltávolította a sejteket zár viaszfedeleket. A lépet szoba melegében tartotta télen át. A fedett sejtekben a méz eredeti konzisztenciájában (állapotban] szép folyékony maradt, a másik oldalon azonban, melyen a sejtek fedetlenek voltak, a méz megkristályosodott. Az ilyen méz sem alkalmas mint téli tápanyag a kaptárban. A méhek a kristályokat nem oldják, ezek a kaptár aljára potyognak, ahonnan a tisztuló kirepülés után a méhek kihordják vagy a méhész által a keretek alá helyezett alátéten találhatók.

Ne halogassuk tehát a családok készletének kiegészítését (az „etetést“), hanem végezzük el idejében. A méhcsaládok hálásak lesznek s a méhész gondosságát jövő évben meg hálálják.

hek kimerülve mennek telelőbe, s testük fehérjekészlete a

zsírtestben megcsappant.

Mi lesz tavasszal? Tapasztalatok, valamint tudományos kutatások által tudjuk, hogy a gyomorvész leginkább tavaszszal jmsztítja a méheket. A noszéma spórája behatol az emésztöbél hámsejtjébe, itt rohamosan szaporodik s tönkre teszi a hámsejtet. A méh szervezete azonban képes a tönkrement hámsejtet új sejttel pótolni. Készenlétben vannak a „rügyek“, melyekből új hámsejt képződhet, ha ... Ha a szervezet elegendő fehérjével rendelkezik. Tudjuk, hogy új sejtek minden élő lényben csak fehérje közreműködésével képződhetnek. Amíg a szervezet fehérjekészletei tartank, képződnek is új hámsejtek. Különösen a szakszerűen betelelt családoknál, melyeknek méhei elegendő fehérjetartalékkal rendelkeznek a zsírtestben.

Azon méhek szervezete, amelyek a hiányzó készleteket későn voltak kénytelenek feldolgozni, nem lesznek képesek az elpusztult hámsejteket pótolni s a családból egymás után kivesznek, majd az egész család elpusztul. Azt mondjuk gyomorvészben pusztult el. Igaz is. Csakhogy van olyan család is, amely szintén meg van táségiik s azt csak megfelelő hó

SVANCER L.

FARMER

Vándor-, rakodó és fekvő kaptáruk

A kaptárak a rakodó rendszer alapján egységesen 42X27,5 cm. 20 db kerettel vannak felszerelve, mindegyik félmézkamrás menekülötérrel, amelyek egyetemes megoldásokra alkalmasak.

A méhészek munkája a kezelés szempontjából könnyű, gyors és gazdaságos.

A modern rendszer alapján sokféleképpen használható anyanevelésre, esemegeméz termelésre, virágpor és anyapempó termelésére is alkalmasak. A vándorlás jól megvalósítható, rövid és hosszú útvonalon egyaránt. A kaptárak berendezése egyszerűbb, nem kell különböző méretű keretekkel dolgozni, s ez a megoldás könnyűvé és gyorsabbá teszi a méhek kezelését. így a méhszúrások is elkerülhetők.

A költőtér és a mézkamra fenyődeszkából készülnek, kívül röl farostlemezzel vannak borítva, így a kaptárak dnplafalúak és a telelés a mézkamrában is megvalósítható. A kaptárak elől az alsó kijárónyílás felett különböző színűekre vannak festve, így a dolgozó méhek és az anyák tájékozódása könnyebb.

A menekülőtér félkeretekkel felszerelve kiválóan alkalmas esemegeméz termelésére. Jó hordások alkalmával a mézkamra bővíthető. Így nem kell a mézet helyszűke miatt éretlenül kipergetni. A követelményeknek megfelelően minőségi méz kitermelésére alkalmas. Amennyiben nem akarjuk kihasználni, az esetben rajok és tartalékcsaládok elhelyezésére is felhasználható. Ez esetben 2 darab menekülőteret egymásra helyezve, külön fenékkel és tetővel szereljük fel.

Wiszti István méhész

6

СО

t

A gyümölcstermő növények gombás megbetegedései

SZAMÖCALEVELEK

FEHKRFOLTOSSAGA

(kórokozó Myeosphcerella fragariae). A kórokozó gomba a fertőzött leveleken telelt át. Tavasszal a beteg foltok szövetében ivaros termötestek fejlődnek ki, a belőlük kiszabaduló spórák fertőznek. A gomba még az ősszel kifejlődő ivartalan termőtestekkel, valamint összetömörült gombafonalakkal is áttelelhet. A csapadékos, hűvös időjárás a kórokozó számára kedvező, és Ilyenkor a növények erősen fertőződnek.

A tünetek a leveleken, levélnyeleken, és Indákon mutatkoznak. A levél színén először apró, kerek piros foltok találhatók. A foltok nagyobbodnak, a 3—4 mm-es foltok szegélye piros, a közepe kifehéredik. A kifehéredett részeken alig látható konidium gyep képződik, ahonnan a gomba egész nyáron újabb növényrészeket fertőz. Ősszel megfigyelhetők az apró fekete pontocskák a kifehéredett foltokon (az ivartalan termőtestek). Az indákon való tünetek, és a levelnyélen előforduló tünetek — Wásbarna szegélyű ovális, kissé besüppedt fehéredő foltok.

A kártétel következtében a levelek elszáradnak, a tövek legyengülnek. A terméshozam csekély, a gyümölcsök aprók, íztelenek.

Védekezés: A megtámadott leveleket gondosan el kell távolítani ősszel. A vegyszeres védekezést elsősorban a szapo ritótáblákon végezzük. Közvet lentit a termés teljes szüreteié

Kakukkfű

A kerti kakukkfű (balzsam fű, kakucska, fű, mézfű, Múmián, mezei kakukkíű) az ajukosvirágzatúak családjába tartozó, Déi-Európából és Földközi-tenger vidékről származó, hazánkban termesztett és vadon is termő alacsony növésű félcserje. Jellemző kellemes illatú kakukkfüvet megtaláljuk a szárazabb füves legelőkön, napos dombokon és ritka homokos talajú erdőkben.

Szára tövétől elágazó 20—40 cm magas, félig elfásodó, kúszó vagy felemelkedő. Levelei keresztben átellenesek, 7—15 mm hosszúak, 1—2 mm szélesek, keskenyszálosak, ép szé lűek, kopaszok vagy szőrösek Virágzatuk fejecske. Virágai kicsinyek, halvány bíborvörösek Virágzik májustól szeptembe rig. Talaj iránt annyiban érzé kény, hogy termesztése csak könnyebb homokos vályog, középkötött és gazdag mésztartalmú tulajokon eredményes. A kerti kakukkfű meleg és táp anyagigényes növény. Szaporí tása magvetéssel, tőosztással történik. A magvetés március második felében, április elején végezhető, 0.5 cm-nél vasta gabban, takarni nem szabad. 4—8 évig is egy helyen marad hat, ezért telepítés előtt a ta lajt mélyen kell művelni. A vetőmagszükséglet 0.3—0.4 kg/kh Gyűjtendő a virágos, leveles hajtásai az alsó, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül. 1972-ben felvásárolják a gyógyszeripar számára, ára 16.—/kg. Első évben a vágásukat mértéktartóan szabad végezni. Teljes termésre csak a telepítést követő 2—3 évtől lehet számítani. Várható hektározam 6—8 q

Szaniöcalevelek fehérfnltossága аж egész világon elterjedt gombabetegsége a termesztett szamócának és az erdeinek egyaránt. A leveleken tavaszi fertőzés után 3—4 mm-es vürösszegélyű fehér faltok keletkeznek. A kártétel következtében a levelek elszáradnak,

se után permetezünk a következő gombaölőszerek egyikéből: Kuprikol 1 % os töménységben, vagy 1 ha-ra 6 kg os adagot 800 liter vízben feloldva; vagy Novozir N—50 0,6 százalékos töménységben, vagy 1 ha-ra 4 kg-os adagban 800 liter vízben; vagy Perozin 75 0,4

%-os töménységben, vagy 1 hara 4 kg-os adag 800 liter vízben.

VANEK ARANKA mérnök

(THYMUS SERPYLLUM L„ MATERINA DÚŠKA)

(száraz drog), pénzben 10—12 ezer Kčs.

A drog illóolajat (amelyben csak cymol és tymol van) cserző anyagot, serpyllin nevű keserű anyagot, almasavat, sókat és karvakrolt tartalmaz. A drognak étvágyjavító, szélhajtó, köhögéscsijlapító, görcsoldó, reumát gyógyító, fejfájást enyhítő tulajdonsága van.

Teája belsőleg és külsőleg használatos. A hosszabb csuklást is megszünteti. Szamárköhögésben szenvedők részére kitűnő szer. Továbbá hólyaggyulladásnál mint belső fertőtlenítő szert alkalmazzák. Külsőleg izületi betegségek, reuma esetén bedörzsölő szerként használják. Thymol hatóanyagtartalmáért igen jó ínhaláló (belélegző) szer köhögésnél, hangszálgyulladásnál és iégcsőgyulladásnál. Az anginánál az Illóolaja eltávolítja a gennyes kellemetlen szagot. Thymol több fogkrém és szájvíz alkatrésze.

Dr. NAGY GÉZA

Oszibarackfa levélyukasodása. A leveleken néhány mm átmérőjű lyukak keletkeznek, később a belsejükben levő levéllemez darabka fokozatosan elszárad és kiesik. A belső foltrészek kivetése a betegség elszigetelését célozza.

Az uborka másodvetésben

A másodterménynek vethető zöldségfélék közölt az uburka az egyik legjelentősebb. Télire tartósításra a háziasszonyoknak sok gondot okoz a nyersanyag beszerzése. Bár a nagyüzemben is jelentős felületen termesztik, az apró uborka szedése kézimunka-igényes, ebből a nagyüzemek keveset tudnak előállítani.

A házikertekben, ahol a családtagok munkaereje és ideje megvan, különösen a szedés szempontjából kézimunkaigényes zöldségfélék (köztük az uborka) termesztése könnyebben megoldható.

Az uborkát ugyanis gyakran kell szedni. Fejlődése gyors, ezért rendszeresen szedve ad elegendu termést. A le nem szedett, vagy későn szedett termések visszatartják fejlődésben a kisebbeket, azonkívül a tövön öregedett termés minősége már nem megfelelő, görbe, sárgult, keserű lesz. A fürtös fajtákat (1. ábra) (Párizsi, Rajnai) 2—3 naponként szedjük, a félhosszú fajtákat (2. ábra) (Nimbusz, Budai csemege) 4—5 naponként.

Termesztéstechnikájáról szólva: melegigényes, 25 — 30 C fokon jól csírázik, fejlődéséhez a 24 °C nappali hőmérséklet kedvező. A termések érleléséhez viszont 25—30 °C szükséges.

Fényigénye a legkisebb a zöldségnövények között. Nedvességigénye azonban csaknem a legnagyobb: nagy vízigényét a talajfelszín közelében elhelyezkedő gyökérlömege indokolja. Azonkívül a terméshozama és minősége is vízellátástól függ. Szárazságban levelei hervadnak, lehullanak. Másodvetésben tehát az öntözés nélkülözhetetlen: 3—5 alkalommal — az időjárástól függően többször is — a tenyészidő folyamán, esetenként 40—50 mm vízzel.

Tápanyagszükségletét nagy mennyiségben és könnyen felvehető tápanyagokkal keli biztosítani. Erre legmegfelelőbb az ősszel kijuttalott szervestrágya. Ezért olyan területre vessük, amely ősszel szervestrágyázásban részesült. A másodvetések idején nitrogén műtrágyával kell ezt kiegészíteni. Az uborka fejlődéséhez és a terméskötéshez ez az elem a legfontosabb.

Utoljára a vetésről: sorba vessük, 1—2 grammot négyzetméterenként, 80—100 cm sortávra. Előtte a terülétet finomai munkáljuk el, öntözzük be. (KSzJ