Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-02 / 35. szám

v Az új boroshordókat ^használat előtt meg­felelően elő kell készíte­nünk. Helyes előkészítés nélkül sem mustot, sem bort új hordókban ne tároljunk, mert azok kellemetlen faízt kapnak s a legtöbbször alig, vagy csak igen körülménye­sen javítható a borhiba. Az új hordók fájában igen sok csersav, gyanta és különféle festékanyag van, amit a bor alkohol és savtartalma se­gítségével kiold,és ennek kö­vetkeztében kellemetlen ízű és hibás lesz. Ezeket az anyagokat tehát az előkészí­tés során el kell távolítani a hordóból. Az új hordók előkészíté­sének folyamata a követke­ző munkákból áll: áztatás, gőzölés vagy forrázás, szó­­dás kezelés, ismételt forrá­zás, hidegvizes áztatás, vé­gül a csurgatás és kénezés. Az egyes folyamatokat nézzük részletesebben: a) Áztatás. A hordót 3—4 napig váltott hideg vízzel teletöltve tartjuk. Ez azért fontos, mert a száraz fa az oldódó és faízt adó anyago­kat, szilárd, csaknem oldha­tatlan állapotban tartalmaz­za. A fa rostjait előbb puhí­tani, áztatni kell, ennek ha­tására a kellemetlen ízt adó anyagok könnyebben kiold­hatok lesznek. A hideg vizet naponta váltjuk és 4 . nap múlva kiürítjük a hordókat. b) Gőzölés és forrázás. A gőzöléshez hordógőzölő kazánra van szükségünk, amelyben gőzt fejlesztünk Az Ü boresMi ^ kezeléséről és ezt a hordóba vezetjük. A gőzölés hatására egyrészt a hordó átmelegszik, a pó­rusok kitágulnak és így a lúgos kénhatású szóilaoklat mélyebben behatol, másrészt a gőz lecsapódásával kon­­denzvíz (destillált víz) ke­letkezik, amely szintén igen jó oldó hatású. Sok helyen hordógőzölő nem áll rendelkezésre, ilyen esetben gőzölés helyett a hi­degvizes áztatás után a hor­dót 3—4-szer alaposan ki­forrázzuk. Ezt úgy végezzük, hogy a hordóba minden hek­tóliter űrtartalomra számít­va :10—15 liter forróvizet töltünk, majd a hordót le­zárjuk és erőteljesen rázva hengergetjük és váltakozva hol az egyik, majd a másik fenekére állítjuk. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a for- Vó víz a hordó minden ré­szével alaposan érintkezzen. Nagyobb méretű ászokhor­­dónál a forróvizet az ajtó­nyíláson át, tiszta falapáttal a hordó belsejének minden részéhez locsoljuk. Ezt a műveletet szintén többször megismételjük. A forrázást addig folytatjuk, míg a hor­dó falai észrevehetően át­melegszenek. Ezúttal is felhívom a fi­gyelmet a forrázás gondos és lelkiismeretes végrehajtá­sára, mert ezzel a gőzölést nagy mértékben pótolhatjuk. A szódás-kezelés előtti for­rázást semmiképpen sem hagyhatjuk el. c) Szódás-kezelés (vagy lúgos kezelés). A kigőzölt vagy kifprrázott hordót két százalékos forró szóda oldat­tal kell kezelni | mosószóda, szénsav nátrium, | technický uhličitan sodný I elnevezések alatt a Ghemodrogában sze­rezhető be). A hordóba ön­tött forró lúgos kénhutású oldat mélyen a dongák pó­rusaiba hatol és a hordó (eljes belső felüleletével in­tenzíven érintkezik. Egy hek­toliter űrtartalomra ugyan­csak 15 liter oldatot hasz­nálunk. Miután az oldatot a hordóba öntöttük, azonnal bedugjuk a hordó akonanyí­­lásál, hogy a belső nyomás' az oldatot a kitágult póru­sokba nyomhassa. A nyomás kiegyenlítése után az oldat lehűlése következtében vá­kuum jön létre, amely a pórusokban levő oldatra és a benne feloldott káros anyagokra szívó hatást gya­korol. Ekkor az akonadugó kihúzásával a vákuumot gyorsan megszüntetjük és ezzel megakadályozzuk, hogv a hordó fájából kioldott anyagokkal az oldat vissza­szívódjon a pórusokba. Ez­után az oldatot az akona­­nyílás föld felé fordításával eltávolítjuk a hordóból. d j Ismételt forrázással a hordó pórusaiból a szóda­­oldat maradványait tá vont­juk el. A szódás-kezelés utá­ni forrázás lényegében for­róvizes öblögetés, s ugyan­csak fontos, hogy a forró­­víz a hordó minden belső részét tökéletesen leöblítse. ej Hideg vizes áztatás al­kalmával a hordót 3—4 na­pig váltott hideg vízzel te­letöltve áztatjuk, így a don­gák pórusai ismét összehú­­zódnak. fj Csurgatás és kénezés. Ezután csurgóra állítjuk a liordót és teljes kiszikkadás után minden hektoliter űr­tartalomra 2 gramm nem csepegő kénszeleltel kénez­­zük. Nedves hordót kénezni nem szabad, mert ekkor a kénessavból oxidáció folytán részben kénsav is keletke­zik és ez árt a hordó fájá­nak. Ä fentiek alapján kezeit hordót a pincében tárolhat­juk, de lia lehetséges, elő­ször mustot erjesszünk ben­ne, majd utána már nyugod­tan bor tárolására is hasz­nálható. BÚZNER MIKLÓS A kertész nyugtalan Duba János a zbrojnikyi (Fegyvernek) efsz kertésze mindig az élenjárók közé tar­tozott és igyekezett átültetni a gyakorlatba a tudomány vív­mányait a zöldségtermesztés szakaszán. Többször írtunk már rekorderedményeiről. A múlt évekhez hasonlóan idén sem csalódtunk benne, mert már eddig is rendkívüli sikereket ért el, főleg a fóliás zöldség­termesztésben. A fejessalátát például már április 10-én 1 ko­rona átlagos eladási áron érté­kesítette. Május végén pedig már zöldpaprikája volt. Isme­retes, hogy üvegházában jelen­tős tiszta haszonnal termesztett virágokat, s idén már tulipánt, játcintot és egyéb virágot fólia alatt is hajtatott. Persze a fóliás zöldségter­mesztés még számára is újdon­ság, és saját észrevételei alap­ján igyekszik ezt tökéletesíte­ni. Arra már rájött, hogy fólia­sátrakban legkifizetődőbb korai salátát és PCL-fajta paprikát termeszteni. A csokros-féle paprikák például nem váltot­ták be a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Azonban már a PCb-lel sincs megelégedve, és elgnndo-A magyarországi mezőgazdasági gépgyárak készítik ezt a kiskertészkedő к számára nagyon bevált pótkocsival ellátott kis vontatójárművet. Balia felv. Mivel van fííiésre alkalmas ka­zánjuk, meleg levegőt juttatnak majd a fóliasátrakba, és ílymó­­don korai palántákat nevelhet­nek. Természetesen előbb árul­hatják majd a zöldségféléket is. Esetleg a távoli jövőben sor kerülhet őszi fóliás zöldségter­mesztésre is . A kertész tehát, mint mindig, most is nyugtalan és újabb le­hetőségeket keres a tühbtcrme­­lésre, hogy minél több zöldsé­get és a lehető legkorábban adhasson a közellátásnak. A- zonban ebhez mind a tudomá­nyos kutatás szakaszán, mind az állami szervektől az eddigi­nél jóval nagyabb támogatást, segítséget vár. Szerinte helyes lenne, ha a mezőgazdasági üze­mek fóliavásárláskur jelentős szubvenciót kapnának, hogy bátrabban válalliassák a fólia­­termesztéssel járó bizonyos fo­kú kockázatot, mert tény, hogy a fóliás zöldségtermesztés több beruházást igényel, mint a sza­badföldi, és meg kell ragadni minden alkalmat, lehetőséget arra, hogy a befektetett pénz­összeg lehetőleg kamatostul megtérüljön. (balia) Nyári teendők az űszibarackosban (IV. BEFEJEZŐ RÉSZ) Sorozatunk harmadik fejeze­tében ismertettük a termő ószi­­barackfa augusztusi metszését. Befejezésül meg kell még em­líteni a fiatal, egy-négy éves őszibarackfák augusztusi met­szésének módját, tekintettel a tervezett korona kialakítására. Végül néhány tudnivalói köz­lünk az őszibarack helyes sze­déséről és raktározásáról. Tavasszal kezdődik az újon­nan telepíted őszibaraekfák alakjának kialaktiása. Az ülte­tőnek tavasszal, illetve nyár elején kell eldöntenie és meg­terveznie, hogy milyen alakú fát fog nevelni. A fa alakjá­nak helyes kialakítása döntő hatással van a fa egész elkö­vetkező életére. Az őszibarack­­fa klasszikus, és nálunk leg­elterjedtebb alakja a katlan­alak. Ezt azonban — ugyanúgy, mint a többi használatos alak­­fát — ki kell a nyár folyamán képezni, ellenkező esetben a gyümölcs és a termüvesszók el­helyezkedése rendszertelen, a fa hamar fölnyurgul, néhány év alatt kipusztul. A katlanalakú fa kialakítását az egész nyáron végezzük, — júliustól augusztus végéig. A koronaalakító melszésmódot egy későbbi számunkban kö­zöljük, most csupán a metszés augusztusra eső részét ismer­tetjük. 'Augusztusban a koronaalakí­tás folyamata már befejeződött, de még ilyenkor is szükség van a metszésre. A nyár folyamán, a visszametszések következté­ben, első- és másodrendű haj­tásokon kívül augusztusra har­mad- és negyedrendű hajtások fejlődnek. A 2—3 éves fákon már termővesszőkre is számít­hatunk. Az 1—2 éves fáknál azonban még ne törekedjünk termővessző kifejlesztésére, mi­vel ez legtöbbször a fa alakjá­nak rovására megy, és gátolja a fa intenzív növekedését. A harmad- és negyedrendű hajtásokat augusztusban 2—4 riigyre metsszük vissza. Annak ellenére, hogy ez a művelet már nincs befolyással a fa alak­jának fejlődésére, mégis fon­tos; mivel a visszametszések következtében, a nyár folyamán kifejlődött első- és másodren­dű hajtások rügyei megerősöd­nek. Ez tulajdonképpen a har­mad- és negyedrendű hajtásuk visszametszésének célja. Ezek­nek a harmad- és negyedrendű hajtásoknak természetesen a jövő évi termés szempontjából sincs jelentőségük, mivel az 1—2 éves fákon nem akarunk termést elérni. A jövő évben folytatni fogjuk a fa alakjának kialakílását, és ezért van szük­ség erős, jól fejlett rügyekre. Csak ebben az esetben lesz a fa fejlődése kielégítő. A 3—4 éves fákon már számíthatunk termuvesszők kifejlesztésére is, mivel a fa ebben a korban inár termőre fordul. A fa alakítása pedig már befejeződik. A gyen­gébben fejlődő fák esetében ez a folyamat még egy évvel el­húzódik. A koronaalakítás utol­só évében tehát a termőremet­­szést és knronnalakító metszést párhuzamosan végezzük. A 3—4 éves fákon megjelenő oldalhaj­tásokat tehát már úgy metsz­­szük, mint a termakorban levő iákat, az nldajliatjások hosszá­nak egyharmadát eltávolítjuk. SZEDÉS, TÄROLÄS Az őszibarack eléggé érzé­keny gyümölcs, ezért a szedést óvatosan végezzük, mivel több­nyire a kocsányitól történik a sérülés. Szedjük lehetőleg szá­raz időben, de ne a leguagydSb melegben. A reggel leszedett gyümölcs rendszerint tartósanb, ellenállói))-, jól bírja a szállí­tást. A szedést néhány nappal a teljes beérés elült végezzük, mivel a puha állapotban lesze­dett gyümölcs nemcsak hamar romlik, hanem az íze sem meg­felelő. Arra azonban ügyelni kel), hogy ne szedjünk túl ka­rán; a gyümölcs színeződését feltétlenül várjuk ineg. A ha­marabb szedett gyümölcs nem éri el a jellegzetes őszibarack Ízt, húsa szilárd marad, leve nem képződik. A túl későn sze­dett gyümölcs viszont hosszabb szállításra teljesen alkalmat­lan. A szedést tehát három­négy nappal beérés előtt végez­zük. Egy későbbi időpontban kö­zöljük az egyes fajták színező­dését. Meg kell jegyeznünk, hogy az ószibarackfán nem minden gyümölcs érik be egy­­időben. Legelőször a korona felső részéről szedjük le a gyü­­möívsöt. A leghelyesebben akkor já­runk el, ha a szedést az erre a célra készült, normalizált egysoros ládákba végezzük. Munkát és időt takarítunk meg ezzel, nem szükséges az átra­kás. A legideálisabb tárolási hő­mérséklet 0 °C-tól 1 °C-ig. A le­vegő páratartalma legyen le­hetőleg 70—80 százalékos. Ezt természetesen a legtöbb ker­tész nem tudja létrehozni. Ez a hőmérséklet és páratartalom azonban nagyon jól megköze­líthető házi készítésű süllyesz­tett szalmatetos, kéniényszcrü szellőzőkkel ellátott raktárak­ban. BtLEK GÁBOR mérnök KOMPOSZTTELEP ELKÉSZÍTESS Komposzttelepek elkészí­tésének és fenntartásának egyre nagyobb jelentőséget .kell tulajdonítani. Mivel me­zőgazdaságunk is állandó szervestrágya-hiánnyal küzd, és ez a hiány a jövőben fel­tehetően fokozódni fog, a kerttulajdonosok, kiskerté­­szek- vagy termelőszövetke­zetek, gazdaságok, stb., egy­re nehezebben szereznek szervestrágyát. Ezt a hiányt főleg a kiskert-tulajdonosok érzik, mivel a háztáji állat­tenyésztés is kisebb. Még nehezebb a helyzet ebből a szempontból városokban, ijjarvidékeken és olyan he­lyeken, amelyek távol van­nak az állattenyésztő köz­pontoktól. Ha figyelembe vesszük a szervestrágyák aránylag magas árát, és a szállítási árat is, eltekintve a beszerzési nehézségektől, a trágya rendkívül megdrá­gult. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szervestrágya minőségétől függően a kel­lő hatásfok elérése érdeké­ben, több-kevesebb műtrá­gyát kell a szervestrágyához adagolni. A felsorolt problémák és nehézségek teszik indokolt­tá a komposzttelep létesíté­sét. A helyesen elkészített komposzttelep szorosan hoz­zátartozik a kert áiiolásá­­lioz, mivel a trágyautánpőt­­lást biztosítja. Ezen kívül tárolja és hasznosítja a ház­tartási és kerti hulladékot. Komjiosztálásra alkalmas minden háztartási és kei ti hulladék, amely szerves­anyag tartalmú, és szerves bomlás útján földszerű anyaggá érik. A kert félreeső, lehetőleg árnyékos helyén jelöljünk ki 4—6 m2 alapterületű he­lyet. Ennek talaját 1—2 ásó­nyomra emeljük ki. Ezután elkészítjük a komposzttelep keretét. Ez azért fontos, hogy a komposztált szerves­anyag ne szórod ion szét az esetleges házi-szárnyasok által, tömör tömeget alkos­son — hogy a bomlás folya­mata minél tökéletesebb le­gyen. A keret alapja min­denképpen téglafalból, vagy betonból legyen elkészítve, mivel azt sokévi használatra készítjük. Ha nem tudjuk félreeső helyen létesíteni, és esztétikai szempontokat is figyelembe veszünk, ké­szítsünk deszkából kerete­ket, ún. kalodákat, és ezek­nek egymásra helyezésével határoljuk körül. Az alap (téglafal, vagy betonfalke­­ret) magassága legyen 50— 60 cm. Az egész komposzt­telep magassága — tehát az alap és az egymásra helye­zett kalodák magassága — legyen olyan, hogy a szer­vesanyagok berakása és a trágya kiszedése kényelmes legyen — tehát 80—120 cm. Vigyázzunk, hogy a hulla­dékba ne kerüljön szénsa­lak, üveg, műanyag és más kemény tárgy. Komposzío­­lásra alkalmas a lekaszált fű és egyéb gyomnövény, a lehullott lomb stb. Felhasz­nálhatjuk a konyhából kike­rült zöldség- és ételmaradé­kot, tollat, vért, belsőséget, mosogatólevet, pöcegödör tartalmát stb. Arra azonban vigyázni kell, hogy a kom­poszttelep ne legyen vizes, ne álljon rajta a víz, mert akkor a szervesanyag rot­hadni kezd, a gyors ratha­­dás büzösséget eredményez, és eközben a trágya értéke is csökken. A komposztte­lep akkor van a legmegfele­lőbb állapotban; ha a fel­használt folyadékmennyiség csak nyirkosságot idéz elő. A felhasznált hulladékot rétegenként össze kell rak­ni. A rétegek vastagsága le­gyen 25—30 cm. Minden ré­tegre szórjunk pormeszet és szórjuk be vékonyan föld­del. Ügyelni kell arra Is, hogy el ne gyomosodjon. A gyo­mokat maghozás előtt tép­jük ki. A bomló anyagban köny­­nyen elszaporodnak a le­gyek, és a lótetűk. Elszapo­rodásuk igen kellemetlen következményekkel jár, ezért a nyári hónapokban időn­ként szórjunk a komposzt­telep tetejére 20 %-os DDT porozószert. Amikor a komposzttelep eléri a 100—120 cm magas­ságot, hozzákezdhetünk a másik elkészítéséhez. Az előzőt ajánlatos 2—3-szor átlapátolni. A lajiátolást vé­gezzük úgy, hogy a külső részek kerüljenek a belse­jébe. A forgatással egyide­jűleg gondoskodjunk a szá­raz részek megöntözéséről is. Két év alatt a komposzt egynemű földdé érik, amely kiváló értékű trágya. lása szerint tovább kellene ne­mesíteni. Fel kellene használni jó tulajdonságait, mint a bö termőképességet, a gyors nö­vekedést és esetleg kevésbé csípős fajtát létrehozni. Elége­detlen a fólia minőségével is, vastagabb, lartósabb fóliái kel­tene juttatni a mezőgazdasági üzemeknek, hogy a szél ne te­gyen kárt a fóliasátrakban. Kertészeti csoportjával együtt a legtöbbet a szélviharuktól rettegett. Az eddigi eredményeket érté­kelve újabb tervek látnak nap­világot. A beindulás 30 árról 120 ezer korona bevételt ho­zott. Azonban ezzel az ered­ménnyel nincsen megelégedve.

Next

/
Thumbnails
Contents