Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-02 / 35. szám

>• A „kiváló" tulajdonságú móhanvákról Tíz éve lehettem méhész, amikor erdei vándortanyám­­ra a szomszédos vándoria­­nyáról méhész vendég érke­zett. Érdeklődését másnak, mint kíváncsiságnak nem tu­lajdonítottuk. Lassít lépé-< sekkel haladt kb. 40 csalá­dos állományom mögött, minden egyes kaptárnál megállt, előrehajolt, hogy a röpdeszkára leszálló méhe­­ket megfigyelhesse. Amikor a kaptársor végére ért, be­mutatkozott. X. Y. erdőmér­­nök, méhész vagyok. A szo­kásos kölcsönös bemutatko­zás után elmondta, hogy ő a kiváló tulajdonságú anyák családjait külső látás útján is meg tudja különböztetni! Miután soha ilyenről nem hallottam, nagyon érdekelt közlése. Abban egyeztünk meg, hogy serényen dolgozó, ún. „jótulajdonságú“ méh­családjaimat a magával ho­zott kréta segítségével + jellel látja el. Amikor már valamennyi családomat vé­gigjárta, arra kért, hogy munkakönyvemet lapozzam fel és ellenőrizzem megálla­pításait. Akkor hirtelenében arra gondoltam, hogy • a jó családokra abból következ­tethetett, hogy milyen sűrűn repültek ki és tértek vissza a méhek kaptáraikból. Ami­kor a krétajeles családokat egyeztettem könyvem be­jegyzésével, kitűnt, hogy csak 4—5 családnál nem ta­lálta el pontosan az ún. „jó­tulajdonságot“. Egyikünk sem nyugodott meg az ered­ményben és keresni kezd­tük közösen az eltérés okát. Kaptáraim előtti térség­ben egyéves telepítésű tölgy­cserje volt. Ezek között gyökérből néhány akác-haj­tás kimagasodott 2—2,5 mé­ter magasságig. Amikor a méhek járási irányát a kap­­tárak állásával egyeztettük, kiderült, hogy a megjelölt 4—5 család röppályájának útjában áll a 2—3 kimaga­sodott akáchajtás és emiatt az eltájulás miatt e néhány családot harmadrendűnek osztályoztam. Az eltájolás­­sal bizonyítottnak láttam néhány család lemaradásá­nak okát. Szeget ütött te­jembe, hogy milyen gyakor­lott szeme volt látogató mé­hésztársunknak? Meg kel­lett csodálnunk, hogy a kül­sőkből ítélve majdnem csal­hatatlanul tudott véleményt mondani a családokról. Alig vártuk a reggelt. Ke­gyed magammal felkerestük méhésztársunkat tanyáján. Vallatóra fogtuk, hogy vala­mi keveset áruljon el „tudo­mányából“. Hosszú rábeszé­lés után, végül is kötélnek állt. Elmondta, hogy amióta méhész, figyeli az erősen sárgacsikozott potrohú méh­családokat és azok munká­ját kaptáron belül és kívül egyformán. A rendszeres el­lenőrzéssel rájött, hogv a sárgacsikozott anyák népe szorgalmasabb gyűjtőméit, nagyobb a potroha és a mé­zen kívül szívesen gyűjti a virágport is, amit helyesen elraktároz, és ami a fontos, jobban tűri a méhészek munkáját. E vallomásból megtudhat­tuk, hogy elsősorban a ki­járó melleinknek színét, kü­­lemét a „citromsárga“ pot­rohúnkat- és ezek arányszá­mát figyelte meg, és ebből következtetet az anyák ki­váló tulajdonságára (ugyan­is ebben az időben még na­gyon kevés szó esett á Kraj­­na-i méhfajtáról).' „Tudós“ méhésztársunkkal és ván­dortársával együtt hatan ül­tünk le a fűbe, hogy a „ki­váló tulajdonságú anyákról“ tudományos eszmecserét folytathassunk. Az egyik nagy gyakorlat­tal rendelkező méhésztárs a méhcsaládok számára abban látta a veszélyt, hogy „el­­korcsosodnak“, mert nincs tervszerű „vérfelfrissítés“. Minden évben az ország kü­lönböző részeiből néhány anyát beszerez és ezzel meg­oldottnak látja a felfrissí­tést. A második méhésztárs mindenért a heréket okolta, mert úgymond a „lustasá­guk“ az utódokra is átörök­lődik. Ü ez ellen úgy véde­kezik, hogy egyszerűen le­­nyakalja a herefiasitásokat azoknál a családoknál, ame­lyek lusták, lassan fejlőd­nek és természetesen keve­­sebp mézet gyűjtenek, mint a szorgalmas jó családok. A harmadik méhésztárs a rajzó családokat vádolta, mert a rajzó hajlammal együtt jár a „heverés“, a készülődés. Ha nem is raj­zanak, öröklött tulajdonsá­guk az állandó rajra készü­lés, rájuk nyomja a bélye­gét. A negyedik méhésztárs az előbbieknél bátrabb, sza­badabb gondolkodású mé­hész, az anyanevelés hiá­nyosságát, korszerűtlenségét „merte“ mindenért felelőssé tenni. Jómagam mint kezdő méhész, csak óvatosan mer­tem nyilatkozni. A faji tu­lajdonságokra gyanakodtam, tudat alatt a fertőzött méh­családokra gondoltam, de nem mertem nyilatkozni. Elszaladt felettünk jó har­minc év. Ebből öt-hat igen kritikus háborús esztendő. Azóta, ha anya problémáról hallok, vagy olvasok, mindig eszembe jut, hogy ahány méhész, annyi egymástól el­térő felfogás az ún. jótulaj­­donságú anya kérdésében. Az elmúlt évek folyamán a kiváló anyák kérdésében lépésről lépésre, közelebb kerültünk a valóság felis­meréséhez. Ma már a mé­hész nemcsak észleli az ál­lományán belüli változáso­kat; azt is pontosan kell tudnia, hogy a változás mi­ért következett be? Van-e a változáshoz valami köze á család anyjának? Ha né­hány család teljesítményé­ben messze kiugrik, mások meg ugyanakkor lényegesen lemaradnak, ez a jelenség csak a legritkább esetben hozható összefüggésbe az anya jó, vagy rossz tulaj­donságával. A jó szaklapok gondoskodnak arról, hogy olvasóik számára érthetővé tegyék, hogy ilyenkor mi­lyen külső és belső körül­mények játszhatnak közre, a termelési eredmények in­gadozásában, eltérésében. Ilyenkor a jó családokról alkotott véleményben nem szabad mindjárt a „külön­legesen jó tulajdonságú“ anyáknak számlájára írni mindent, hanem keresni kell az okot akár a jő fejlődésre, akár a fejlődés lemaradá­sára, mert ilyen ok is ép­pen elég lehet. Nagyon ér­­. dekes, hogy még eddig so­ha nem hallottam, hogy a bíráló vélemény magáról a méhészről szólt volna, pe­dig alapos a gyanú, hogy az esetek többségében részük lehet a jó, vagy rossz irá­nyú fejlődésben. Magunkról megfeledkezve, szidni vagy dicsérni az anyát a leghálá­­sabb feladat. Milyen véletlen játszhat közre egy hibás vélemény kialakulásában? Vagyis mi­nek köszönhetünk egy ho­zamképes „jó családot“? 1. Teljes fertőzetlenség; 2. Ma­gas élettani értékű telelő­méz; 3. Több és jobb lefe­dett virágpor. (Ezt a több­letet nem okvetlen a kiváló tulajdonságú, virágporgyűjtő stb. stb. anyának köszönhet­jük, hanem annak, hogy a pergetésnél a méhész jól felismerte a mézeskeret vi­rágpor tartalmát, nem per­gette ki a keretet és tele­lésre a többi családnál va­lamivel bővebben hagyott télire); 4. A telelőméz el­rendezése a többinél szeren­csésebb; 5. A telelőméznek legfeljebb 3—5 %-a volt nyitott, míg a többi család­nak 10—15 °/o-a, vagy még ennél is több; 6. A család bőségesebb mézkészlete miatt nem kellett ősszel ún. szörpös serkentő etetést al­kalmazni. Emiatt és a fészek jó levegőcseréje miatt a család szárazabban telelhe­tett; 7. A kaptár felállításá­nak helye valamivel napo­sabb, így a család korábban végezhetett tisztuló kirepü­lést; 8. Az említett jó adott­ságok miatt a család kitű­nően telelt, tavasszal népe­sebben repült és a szomszéd két család népét magához tájolta (ismert jelenség). A jő család a két szomszéd család megfogyott népével szaporodott. És máris meg­született egy hibás véle­mény a „jó anyáról“ és a két rossz anyáról, holott a három család anyjának sem­mi köze sem lehetett az' erősségi fokozatok létrejöt­tében. Szándékosan végére hagy­tam az anyának szerepét a „barangolásban“. Az anyák­kal szembeni legelemibb kö­vetelmény minden kezdő méhész előtt már ismeretes. Ez a követelmény a mini­mum egy, és maximum két éves anya életkor. Csak a töredékét soroltam fel azok­nak az „előnyöknek *, ame­lyek uz anyát a méhészek előtt különösen jónak tün­tethetik fel. Az anyák felett alkotott véleményeinkkel le­gyünk óvatosabbak, körül­tekintőbbek, jó vagy rossz véleményt elsősorban ma­gunkról alkossunk. NÉMETH LÄSZLÖ r KERTÉSZET-MÉHÉSZET A Szabad Földműves szakmelléklete 18. SZÁM 1972. SZEPTEMIIER 2. • A TARTALOMBÓL Щ Növényvédelem szeptemberben ф Ha újra látni akarja ф Kertészek a javából ф Az uborka másodvetésben ф A gyümölcstermő növények gombás megbetegedései ф Nyári teendők az őszibarackosban ф Az új boroshordók kezeléséről ф A kertész nyugtalan Ф Komposzttelepek előkészítése ф A feketekórról ф Vándor rakodó- és fekvókaptárak Ф A készletek kései pótlásának káros következményei ф A kiváló tulajdonságú w méhanyák Növényvédelem szeptemberben 1 Minden kertészkedő nagyon jól tudja, hogy a gyümölcs és gyümölcsfák egészségi állapo­tát csak rendszeres kezeléssel és ápolással tudjuk megvédeni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha minden hónapban betartjuk a kellő védekezési módszere­ket. Mi a teendőnk a gyümölcsösben és züldségeskertben szeptember hónapban? Nem szabad megfeledkez nünk arról, hogy a gombabe­tegség még ebben a hónapban is veszélyezteti gyümölcsfáin­kat, de főleg az érlelő gyümöl­csöt. A gyümölcsfák varasodá­­sa, valamint a gombabetegsé­­gek ellen, meiyek a gyümölcs raktározásánál, annak rothadá­sát idézheti elő — körte- és almafáinkat feltétlenül perme­tezzük 0,3 százalékos Heryl £0- nal, vagy ugyan olyan százalé­kú töménységben Kuprikollal. Л. permetezést legkésőbb 7—14 nappal a szedés előtt be kell fejezni. A hónap első felében elvégezzük az utolsó permete­zést a vértetvek ellen (Erioso­­ma lanigerum) ott, ahol ez a betegség nagyon veszélyeztet, 0,2 szúzalókos Fosfotionnal. Ugyanebben az időszakban, mivel az alma és körte már érik, szükséges a permetezés a zöld alamalevél-tetvek ellen, mely ez időszakban bábozik. A védekezést szerves foszfotos inszekticiddel végezzük. Ezek lehetnek- 0,15 százalékos Phos­­drin, melyet alkalmazhatunk hét nappal a szedés előtt, vagy 0,2 százalékos Fosfotionnal, s ezt 21 nappal a szedés előtt. Külön figyelmet fordítunk a gyümölcs-gubacsatka (Panoni­­chus ulmi] kártevő elleni vé­dekezésre, amely kárt okoz az alma-, szilva- és a cseresznye­­szilva fákon. Ezen kártevő ellen 0,2 százalékos Arafosfotionnal védekezünk 21 nappal a sze­dés előtt, vagy pedig 0,15 szá­zalékos Anthio vegyszerrel, szintén 21 nappal szedés elölt. Ezeken kívül nagyon bevált vegyszer a Thiocron, amelyet 0,15 százalékos töménységben adagolunk 21 nappal a szedés előtt, és ha Ultracid E—40-es vegyszer áll rendelkezésünkre, ezzel a permetezést 28 nappal a szedés előtt be kell fejez­nünk. Ezen vegyszert 0,15—0,20 százalékos töménységben hasz­náljuk. Ha lehetőség nyíl k, al­kalmazhatjuk a Phosdrm-t 0,15 százalékos töménységben, a­­mennyiben azt még szedés előtt hót nappal is használhat­juk. Esetenként egyes területeken nagyobb számban jelentkezik a körte rügylikasztó féreg. Eb­ben az esetben körtefáinkat 0,2 százalékos töménységű foszfo­­tionnal védjük. Mivel ezen fé­reg második generációja szep­tember végén rakja tojásait, s ezek egy része lárvává fejlő­dik, s úgy telel át, a többi rész tojás alakban. A fent említett vegyszerrel védekezünk ellene. A borszőlők vegyszeres kezelési módszerei Szeptember folyamán a mi körülményeink között a szőlő­kön jelentkezik még a komló­­takácsatka (Tetranychus tela­­rius), melynek nálunk 6—7 ge­nerációja van. Ennek lárvái és a fejlett atkák ellen leghalá­­sosabbak a kénes vegyszerek, amelyeket a vegetációs időszak folyamán is használtunk a liszt­harmat ellen. Ajánlatos a 0,3 százalékos Arafosfotionnal való permetezés. További kártevő a gyümölcs-takácsatka (Panony­­chus ulmi). Ez ellen a kártevő ellen is ugyanúgy védekezünk, mint az előbbinél. Zöldségfélék betegségei elleni védekezés E hónap első felében a ká­posztaféléket a kis-káposzta­­lepke második generációjának hernyói támadják meg, melyek a káposzta leveleit megrágják. A hernyók elleni védekezést 0,2 százalékos Metationnaí, vagy 0,1 százalékos Phosdrin­­nal végezzük. Ezen kártevőn kívül még károkat okoz a ká­­poszta-bagpolypille, és a salá­­ta-bagolypille második generá­ciójának a hernyói is. A vegy­szeres védekezést addig kell elvégezni ellenük, míg a her­nyók fiatalok, fejlődőiéiben vannak, ugyanazon vegysze­rekkel mint a kis káposztalep­kénél. További kártevő ezen időszakban a káposztamoly, amely színién nagy károkat okozhat. A védekezést ellene Ugyanúgy folytatjuk, mint az előzőknél. A hónap első felé­ben védekeznünk kell a sárga­répalégy ellen is, Spldeppal, melyből 0,6 litert adunk 600 liter vízhez egy hektárra, de legkésőbb 14 nappal a betaka­rítás előtt. A védekezést elvé­gezzük a sárgarépán, zelleren és a petrezselymen is. V. GREÍiO mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents