Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-02 / 35. szám
SZABAD FŰLDMGv 1972. szeptember 2. 10 1ЛТ0ШШН LDIIICSEK BÉLÁNÁL >*♦ »*♦ *** **» **« *** «J* »J» *J* < MILAN LAjClAK Tíz éve már, hogy Lovicsek Bélát szerzői esteken kísértem és mutattam be a Bodrogközben. Emlékszünk az akkortájt rendezett Irodalmi estek rendkívül lelkes hangulatára, a szerzők, az „élő írók“ forró fogadtatására, minden jóval való traktálásukra. Kérdések özöne árasztotta el őket, s a fiatalság szinte rajongott értük. Ahitatos csendben hallgatták Lovicsek szavait is: — Szorongó érzéssel állok azok elé, akik műveim olvassák. Azt szokták mondani: az író helyett müvei beszélnek; mégis szabad legyen annyit mondanom, hogy úgy érzem: amit eddig írtam, emberségem minden melegével írtam. Viszonozni akartam mindazt, amit a dolgozó emberektől életem eddigi folyamán kaptam. Együtt örültem velük a lakodalmakban, együtt sírtam a temetéseken. Közben magam is éreztem a lelkűkben dűlő harcot, a társadalmi átalakulás nehéz folyamatát. Láttam, hogy az új eszmék, gondolatok nehezen fogannak meg bennünk. A csillagszemű asszonyban éppen ezt a mai falu emberének lelkivilágát, gondolkodásmódját akartam ábrázolni. A Gaál család életén és sorsán keresztül be akartam bizonyítani: egy elhamarkodott lépés miatt nem kell, hogy tönkremenjen az emberek élete, és hogy van kiút a megbékéléshez és kiemelkedéshez. Ennek az ára a kölcsönös bizalom, a megértés, olykor bizony a lemondás is, egymás segítése, támogatása, bíztatása ... Ezeket az évtizedes közös élményeket elevenítgetjük most fel Lovicsek Bélával bratislavai otthonában. — Mélyen meghatott a bodrogköziek hallatlan érdeklődése — emlékezik az író. — Regényem ilyen tökéletes megértését még sehol sem tapasztaltam. Úgy fogták fel, ahogyan megírtam__ Egy eseménydús évtized suhant el azóta' felettünk. Lovicsek Béla — ma a Hét munkatársa — akkor még a Želiezovce alatti Pohr. Ruskovon lakott és Csatán tanított. Innen ruccantgatott ki a közeli és távoli szerzői estekre, ide hordta a posta az olvasók és hallgatók kedves, ragaszkodó, őszinte sorait. Egyszer egy nagy dobozt kézbesített a postás: hatvanhetven szál tulipán volt benne. Nem tudott eleget tenni egy meghívásnak (talán a Húsz év után valamelyik vidéki bemutatójára invitálták), a szerzőt mindhiába váró közönség a tuiipáncsokrot utána küldte. Az író azokban az években állt népszerűsége tetőfokán. Első könyve, az 1957-ben megjelent Haragosok című elbeszélés kötete megalapozta frót nevét, s mire 1961-ben A csillagszemű asszony megjelent, a Hétben előzőleg közölt folytatásokat már kíváncsian várta az olvasóközönség. Ekkorra már a Húsz év után című drámáját — amely a Szlovákiai Népművészetek Háza pályázatán első díjat nyert —, legalább kétszáz magyar és ugyanannyi szlovák csoport játszotta. Ősbemutatója Zselízen volt. A darabot 1958-ban a szerző akkori működési helyén, Zalabán is bemutatták. A főszerepet (Karikás Istvánt) maga Lovicsek játszotta. A közvetlen környéken tizenöt helyen léptek fel vele, mindenütt olyan nézőközönség előtt, amilyennek azóta sem látta párját. A drámát egy hét leforgásán belül sugározta a bratislavai rádió magyar adása és Martin Gregor főszereplésével a szlovák is, sőt a prešovi színház tagjainak a betanulásában a szlovák televízió Is műsorra tűzte. A Rím. Sobota-iak huszonötször adták elő, azóta fel is újították. Brno környékén is játszották. Felfigyeltek rá Magyarországon 1s. Csak a Magyar Területi Színház nem szánta rá magát, bogv programéba Iktassa. A Húsz év után sikerét követte a Baj van a szerelemmel. Ezt is sok szlovák műkedvelő csoport játszotta. Az egyik szlovák együttes járási versenyen ezzel nyert első díjat. Ebből az alkalomból a győztesek meghívták a szerzőt a falujukba, s ünnepségét rendeztek a tiszteletére. Mindenáron községükbe akarták hívni tanítónak. Az tró szabadkozott: nem beszél ő úgy szlovákul, hogy tanítani tudna. „Majd megtanul“ — mondtak, s alig engedték el. A két darab után a műkedvelők egyből Lovicsek pártiakká lettek. De nem így az irodalomkritika és egvkét trótárs. A MATESZ is még mindig tartózkodó maradt. 1963 végén tört meg a jég. amikor a színház felkérésére megírta A csillagszem» asszony színpadi változatát. 1964. április 22-én meg ts tartották a bemutatót. Konrád József rendezte. Zsúfolásig telt termekben 60—65 előadást ért meg. Közben 1963-ban megjelent a Tüzvirag. három évre rá pedig A csillagszemű asszony második kiadása. Az újabb nagy sikerek azonban elmaradtak. 1967-ben a DILIŽA ugyan még kiadta két darabját, az Ezüstlakodalom című színművét és a Végállomás című vígjátékot, de sem a MATESZ nem kapott rajtuk, sem a műkedvelők körében nem találtak az évtizedéül ezelőtt megszokott fogadtatásra. Az utóbbi évtizedben mintha nem lelt volna önmagára, mintha elvesztette volna belső egyensúlyát, vagy nem találta kellőképpen helyét a világban. íróasztaléban feküdnek vagy félben vannak művei, esetleg a hetilapok hasábjain folytatásokban jelennek meg. Fiókban nyugszik Napkelte című háromszáz oldalas regénye, között tanítóvá érik egy fiatalember. Rózsák a kertben gyűjtőcímmel kiadásra vár bárom kisregénye. Közülük a Valakihez tartozni kell-t közölte az Oj Ifjúság, az Aranyfüstkeringőt a Hét. Rászánja-e magát a kiadó? Ki tudja? Mi az oka ennek a sok kérdőjelnek? Ki ad rájuk megnyugtató feleletet? Az olvasóközönség? A kiadó? A kritika? Vagy maga az író? Egyértelmű válasz aligha adható. Lovicsekben nagy belső nyugtalanság feszül. Az elmúlt két évtizedben talán emiatt is nem tudott egy helyhez kötődni. Nyírágon kezdett tanítani, de csak egy évig működött itt. Žemliarén már három esztendőt töltött, de Nagypeszeken, szülőfalujában, alig egyet. Zalabán már hat évig lakott (ebből is egy évet Ip. Sokolocen tanított).Írói indulásának évei ezek. A legtermékenyítóbb alkotót hatások itt, Zalabán érik, innen Indul el a neve, s terjed egyre nagyobb körben. Zalaba, a falu, olyan volt, akár egy nagy család, összeforrt velük. Színdarabot tanított, könyvtárt létesített, olvasásra szoktatta a lakosságot, kultúrált környezetet teremtett az egytanerős iskolának, a járásban elsőként szerzett nyilvános tévékészüléket. Közben észre sem vette, amint elragadta az -alkotás heve. Aztán Pohr. Ruskovon házat vett. Egyesek szerint palotát, maga szerint kaszárnyát, mert egyhamar alábbhagyott a költői szárnyalás, a belső hevülést mintha lehűtötték volna az emeletes falak. Mert bár hat évig lakott itt, ezeknek az éveknek az írót termése sem művészi értékben, sem visszhangjával nem ér fel a zalabai korszakéval. A Tűzvlrág már ugyan itt íródott, de az ötlet még a zalabai atmoszférában született. Egy Garammenti községben, irodalmi esttel gazdagított CSEMADOK-gyűlésen (amelyre mindenki hozott valami harapnivagy kortyolnivalót), az éjféli hangulatban egy bajuszos bácsi megkocogtatta a vállát, mondván: „Maga mindig csak a nőkről ír. Miért nem ír egyszer az özvegy emberekről is? Ha nem untatja, elmondom az életemet.“ S hajnalig el is meséiét. Ez lett a Tűzvirág magva. De tüzének lobogása már halványabb, mint a csillagszemő asszonyé. Az oroszkai lakást — amelyet még a barátaim is elkerültek, — eladta. Zselízre költözött és Csatén tanított. De csak 1969 júliusáig, amikans egy váratlan fordulat Bratislavába, a Hét szerkesztőségébe juttatja. Bár a főváros nem szerepelt a közelmúlt évek elérhető céljai között, a kínálkozó lehetőség mégis jól jött. Az újságírás, a szerkesztői munka kielégíti, megnyugtatja. A nagyjából azonos érdeklődési körű munkatársak között viszszanyerte belső egyensúlyát. Riportútjain az új élmények, hatások, benyomások garmadája éri, ami újabb ihletek forrása, s talán egy új, termékenyebb időszak kezdete. Életmódja kötetlenebb, munkaköre „testhezállóbb“, lionzontje tágabb (hisz • „fentről“ szemlélheti életünk, sorsunk és a világ alakulását). 'Születhetnek tehát a nagy művek az újabb évtized fordulóján. Dolgozószobájában, az írói műhelyben ehhez minden feltétel adva van. • Csinos könyvtár, a könyvek között a polcokon gipszplakettek. A felső sorban Jókai, Petőfi, Ady, Arany, az alsóban Hemingway, Mikszáth, Móricz, Maupassant — egy zselízi fiatal képzőművész, Szűcs László alkotásai. Nem véletlenszerű a névsor. Lovicsek kedvenc írói, példaképei. S akik a példaképek közül nincsenek ily módon megörökítve: Gárdonyi, Tömörkény, a drámában Németh László, Illyés Gyula és Miller. Az új környezet, a „levegőváltoztatás“ már érezteti termékenyítő hatását. Lovicsek azóta sokat ír. Vannak azonban, akik éppen ezért irigyük. Főleg ez esik neki rosszul, ha írótársai rosszmájúskodnak. Keserűen emlékezik arra, hogy sokszor méltánytalanul elmarasztalták, stílusát ilyen jelzőkkel illették: szirupos, vat tamondatos. Volt idő, amikor egyes szerkesztőségek írásai lényegének megváltoztatására kényszeritették. Az „Ökölcsapás“ vége például, eredeti leg az volt, hogy az ököl lesújtott. Akadt „szakértő“, aki rábírta: n? sújtson le. Amikor az elbeszélés megfelent, Fábry Zoltán azt Irta róla. hogy ahhoz kellett művészet: így elrontani a végét. Nagy okulásul szolgált ez az írónak. A fővárostól különben azt várta az író, hogy az új környezet új, szilárd emberi kapcsolatok megteremtését is jelenti, s hogy gazdag, pozitív ihletésű társadalmi életet élhet, amely pótolhatja a vidéken töltött két évtized olykorl sivárságát. A három esztendő azonban azt a tapasztalatot érlelte meg benne, hogy a fővárosban is eléggé elszigetelődnek, elidegenednek az emberek, távol esnek egymástól, gyakran még az azonos hivatásnak is. Lovicsek Béla közösségi szemléletű író és ember volt mindig, s ma is az, bár soha nem állt s ma sem áll a társadalmi-politikai harc élvonalában. Sajátos alkat. Nem hangoskodó, nem törleszkedő, nincs benne kommersz hajlam, nem ágáló, nem melldöngető« Sorsproblémáink azonban nagyon is foglalkoztatják. Befelé fordul, belsőleg tépelödik. Lovicsek Béla most ünnepli születésének ötvenedik, házasságénak huszonötödik. s első könyve megjelenésének tizenötödik évfordulóját. Ezért megkérdezem, miben foglalhatná öszsze életének és írói pályájának eddigi tanulságait? ■ — Talán abban, amit A csillagszeme asszonyban megfogalmaztam: „Erkölcstelen alapon igazi boldogságot, igazán boldog életet felépíteni nem lehet. Az ilyen építmény előbb-utóbb összeroskad“. És mindig csak az igazat írom. Mert azt tartom, hogy a hazugság a gyengék fegyvere. Ami pedig írásaim fogadtatását illeti, az a véleményem, ami Bemard Shaw-ét, aki egyik drámája bemutatója alkalmából a kritikusok elmarasztaló megjegyzésére így reagált: „Elismerem, hogy csapnivalóan rossz daraböt írtam. f Közben a nézőtéren véget nem érő taps zúg fel.) Dehát mit tehetünk mi ketten ekkora tömeggel szemben!“ TOLVAJ BERTALAN m m v a /щдуеА&т, Maradjunk kissé csendben. Ünnep van. Testvéreinket viszik sekély sírba. Arany őszben fekete, szénfekete halló: ■ halál. Mi más a halál? Szeretet a drága anyaföld iránt, i Mi más a halál? Balvégzeta térdrehulló gyönge bábnak, ki megtörtén, ' hányt szemmél hal. tagat jogért, szemet szemért: nincs ennél fennköltebb halál! A válaszunk? Völgyben cserkésző ifjú sások, utunk! életigenlés! J. ♦** *J« »J* »*♦ *J* ♦$* *1* ♦$* »I* ♦$* «$» *1» ♦J♦ »*♦ *$* **♦ *$* ♦{♦ «j Jól sikerült találkozó Az immár hagyományossá vált gömörl falvak nagy nyári találkozójának megrendezésére az idén is sor került. Hat falu kultúraszomjas fiataljai, öregjei részvételével kellemes vasárnap délutánt töltöttek a Slrkovcel (Serke) kastély szépen parkosított kertjében. A délelőtti órákban még kombájnok és traktorok motorjainak zúgásától volt hangos a község határa. A búzatáblákon szinte versenyszerűen folyt a munka. Kedvezett az időjárás, így a falu apraja-nagyja kivette részét az aratási munkákból és a szalma betakarításából. Akiket mellózni tudtak, a gabona mielőbbi és minél gazdaságosabb betakarításánál Agócs Miklós helybeli CSEMADOK- elnök vezetésével a kultúrműsorhoz szükséges előkészületeken fáradoztak. Délután a falu lakossága ünneplőbe öltözve várta a baráti községek résztvevőit, kultúrcsoportjait. Autóbuszok, személygépkocsik és motorkerékpárok sokasága tanúsította a vendégek érkezését. A résztvevők nagy érdeklődéssel, kíváncsisággal várták a kultúrcsoportok felvonulását. A műsorban nagy sikerük volt az egyes népi- és cigánytánccsopor'toknak, s különösképpen tetszett a közönségnek a petrovect és jabloneci csoportok fellépése. Nagy érdeklődést váltott Ы a druftaiak tréfái, villámj'elenetei. Természetesen, hogy a fiatalok körében Inkább a táncdalok és a beat-zenei számok voltak tetszetősek, melyeket az újonnan alakult Illés Béla vezette zenekar kíséretében Perjésy Juliska adott elő. Sikeres fellépését a sok-sok taps mellett virágcsokrokkal is értékelték. Amíg a zenekar a szerelési-technikai munkákat végezte, a népdalkedvelőket Kosík József és Kurajda Vilmosné népdalok előadásával, Gálné Balázs Erika pedig cigánydalok éneklésével szórakoztatta a közönséget. Az öreg fáktól visszhangzott az újbásti férfikar előadása, melyet a közönség viharos tapssal jutalmazott. A műsor szóvivője Dósa Géza elvtárs összekötő szövegében értékelte a fellépő csoportok és egyének érdemeit, kifejtett munkájukat. Távolról érkezett vendégei is voltak a találkozónak. Mindez az Álmágyi Efsz vezetőségének az érdeme. Községük ugyanis az aratási munkák mielőbbi elvégzéséhez segítséget kért a Liptovský Mikuláš-i katonai alakulattól. Kérésüknek eleget tettek. Két hétig segédkezett szövetkezetükben a Milan Piovarői vezette tíztagú aratóbrigád. Minden bizonnyal jól szórakozó tak. tetszetek nekik a gömörl és medvesaljai népitáncok, népdalok és e nép kultúrája.' Este vidám népmulatság vette kezdetét. Reggelig Berky Dezső és népi zenekara szolgáltatta a talpalávalót. Midannyian nagyon jól szórakoztunk. Mécs István, Fifakovo A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma Banská Bystricán.
