Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-26 / 34. szám

\

KÜLFÖLDI

KOBALTOT A HALASTAVAKBA

Kowalski A. megállapította, hogy a halastavak fokozott kihasználásával egy időben, nem elegendő csak a műtrágyázást fokozni. Rendkívül fontos a nyomelemek utánpótlásáról is gondoskodni. A szerző kísérletekkel igazolta, hogy ha a nyújtó tavak minden hektárnyi vizébe 8 kg kobaltkloridot helyeznek — egyenletesen- szétosztva —, ágy számítani lehet 140 kg-os hozamnövekedésre.

(Gospodarska rübna)

VÍZDERÍTÉS

KAGYLÓKKAL?

A Fekete- és Káspitengerből származó vándorkagyló (Dreissena polymorplia) 150 éve ismert Közép-Eurépában, 1935-ben jelent meg a Balatonban és 1966-ban a Bodeni tóban. Ma már a Rajna torkolati részénél i$ olyan nagy tömegben fordul elő, hogy vannak olyan részek, ahol négyzetméterenként 10 ezer példány él! Hidrogeológusok megállapították, hogy egy-egy 30 mm nagyságú kagyló óránként 1,2 liter vizet képes megszűrni. Ez annyit jelent, hogy azokon a helyeken, ahol 10 000 kagyló él maként, att ezek аг állatok éránként 10—12 m3-nyi vizel képesek átszűrni, deríteni. A szakemberek véleménye szerint ezeknek az állatoknak különösen a Bodenitó vizének tisztításában juthat nagy szerepük.

(KOSMOS*

Szép eredmény-'■(•A’' szerző felvéteíej

AAurmatos nyári reggelen, amikor kiballag az ember horgászbottal a kezében a folyó partjára, gyönyörrel telik meg a szíve. Hiszen pótolhatatlanul szép pillanatokat, sőt órákat mondhat magának az ember. Nem kárbaveszett órák ezek, amit a víz partján tölt a horgász. Még abban az esetben sem, amikor üres tarisznyával tér haza. Szellemi felüdülésben részesül az egész heti munka után. Szétrakodik az ember ott a parton, s alig várja, hogy az ólom lágy csobbanással elmerüljön a vízben. S csak vár, vár. Lehet, hogy .csupán perceket, de lehet, hogy negyedórákat, néha bizony órákat Is az első kapásra. Nem csügged, hiszen a remény állandó társává szegődött. Amíg a horog a vízben van, mindig lehet várni a kapást.

Most az egyik legszebb horgászatról, a pontyfogásról szeretnék szólni. Hogy miért? Talán azért, mert a ponty esetében sohase mehet az ember biztosra. Nemrégiben olvastam egy horgászattal foglalkozó könyvben: „Hogyha a sporthorgászoknak államvizsgázni kellene, bizonyára a pontyfogás lenne a legnehezebb tétel“. Hát igen. Van benne valami. Az ember a keszegtől kezdve a süllőig, minden halat könnyebben horogvégre kap, mint a pontyot. A ponty nagyon rafinált. S ha egyszer sikerült a horogtól megszabadulnia, bizalmatlan lesz s ügyes horgásznak kell lennie, aki mégis horogra kapja. Gyakorlott vén „vidráktól“ (öreg halászoktól) hallottam, nem elég az, hogy pontyot akarunk fogni, azt tudni is kell. Ki kell várni a kellő pillanatot s amellett jó adag szerencse is szükséges hozzá, i Bizony sokszor a szerencse kérdése forog fenn. Példaként megemlítenék egy esetet. Egysaer megbeszéltük a horgászást egy ismerősömmel. Augusztus lévén, tudtam időben kell menni, ha pontyot kívánunk fogni. Vártam, vártam, de a£ illető nem jött. Nélküle nem akartam elmenni, hát elmentem hozzájuk. A felesége azt mondta, hogy vízért ment, de még nem jött haza. Mentem a kúthoz, s ő ott tereferélt. Hát mi van? — kérdeztem. Hű, a kutya fáját — mondta. Egészen megfeledkeztem, de mindjárt megyek én is. Megbeszéltük a helyet s én elmentem. Tudtam, hogy biztosan kijön.

Kiszemelt helyem közelében ott üldögélt egy horgásztárs. Szokás szerint megkérdeztem, van-e már valami. Lehangoltan válaszolta, hogy ezidáig semmi. Pedig kora reggel óta ott ül. Már mindegy, gondoltam. Felszereltem az egyik botomat s bedobtam. Főtt kukorica volt a csali s így egy jó marékkai a dugó köré is szórtam. Majd nyugodtan hozzáfogtam a másik horog felszereléséhez. Arra nem számítottam, hogy mindjárt kapás lesz. Munkálkodás közben tekintetem a vízre esett. A dugót nem láttam sehol. Megdörzsöítem a szemem. Ez lehetetlen, a dugónak ott kell lennie. Ilyen hamar nem, az lehetetlen, gondoltam. Mivel a dugót nem láttam, hát a szilonszálat követtem tekintetemmel. Abban az irányban se volt a dugó sehol. Mese nincs, gondoltam. Bevágtam. Az eredmény, majd két kilós potny volt. Fárasztás közben szomszédom meg is jegyezte. Ez aztán a szerencse. Még jóformán ide se jött, s máris egy szép ponty. Mire horgásztársam megérkezett, a ponty már a haltartóban ficánkolt, Az se akart hinni a szemének. Azon a helyen két szép pontyot fogtam aznap. Ezt az esetet nem is annyira a tudásnak, mint inkább a szerencsének tulajdonítottam.

De, hogy a pontyfogáshoz tudás is kell, az biztos. Sajnos kevés az irodalom, s talán még kevesebb a tapasztalat, ami főképpen a fiatalok esetében nem segíti elő a pontyfogási sikereket. Hiszen gyakran nemcsak halat, de jó darab szilont Is veszítenek. Ahelyett, hogy tüпеклА jó pontyfogás első feltétele szerintem a kiszemelt víz alapos ismerete. Ha jó kapások vannak egyformán érvényesül a horgász harmatnyívvel, trágyakukaccal, zöldborsóval, főttkukoricával, vagy a különböző tészták, „gyúrmák“ bármelyikével. Tapasztalatom, hogy a trágyanyív az egyik legjobb csalétek, de ha arra kerül a sor, nem vetem meg a tészta horogra tűzését sem.

Főképpen a tavakban való pontyhorgászatkor ezidáig jó szolgálatot tett a következő recept alapján elkészített tészta. Sima lisztet tojással, mézzel, vaníliás cukorral, esetleg pici pirospaprikával jól összegyúrtam. Ez a massza csak úgy nyersen is nagyon jól tartott a horgon, s az arra vetődő pontyok ennek szerintem nem tudnak ellentállni.

Pontyozáskor nagyon is figyelembe kell vennünk az időjárási viszonyokat. A déli szél légnyomás eséssel a legroszszabb pontyozó időnek számít.

A PONTYHORGÁSZAT ÖRÖMEI

relemmel fárasztanák a halat, erőszakkal rángatják a parthoz, aminek azután legtöbbször zsinórszakítás a vége. Napjainkban vagy a kiszemelt víz alapos ismerete, vagy a megfelelő jő csali segíthet sikerhez. Tudvalevő, hogy folyóink a szennyezés miatt s nem utolsó sorban a lehetetlen ívási lehetőségek miatt, kevés hallal rendelkeznek, még a halasítás ellenére is. A folyó alapos ismerete azonban néha segít.

Tudnunk kell, hogy a ponty szereti az alföld vizeit. Főképp ide telepítenek pontyokat, a folyókba, kavicsbányák gödreibe, s most már a víztárolókba is. A gyors vízfolyást nemigen szereti. Ez alól kivétel a dunai vadponty. A ponty eredeti táplálékát a horgász csak kivételesen tudja felkínálni. Ezért, ha jó pontyfogást akarunk elérni, folyőinkban, sőt a rendelkezésre álló tavakban is etetéssel kell helyhez szoktatni a halat. Ahol etetik a pontyokat, sokkal jobb fogási eredményt érnek el. A nyári hónapokban főképpen reggel és este van kilátás fogásra, de ez nem törvény. Fogtam már pontyot júliusban déli 11 és 12 óra között is. Habár ez az időszak inkább ősszel érvényesül jobban.

Akik azt képzelik, hogy a pontyfogásnak vannak csalhatatlan, pontos receptjei, téved-A gyenge nyugati szél légnyomás emelkedéssel, esetleg szemerkélő esővel jó fogást ígérhet. Ezenkívül folyóinkban az állandó vízszint ingadozását is figyelembe kell venni. Hiszen, ha a Vágót vesszük alapul (talán ez az ingadozás ott érvényesül legjobban) reggel állandóan csökken a víz szintje, délután, estefelé pedig rohamosan növekszik a víz. így bizony nehéz a ponty fogása. De a tavakban, ahol a vízállás állandó, szerintem a légnyomás csökkenése vagy emelkedése a mérvadó.

A pontyok bizalmatlanságát pedig le kell győzni. Itt utalnak arra, hogy könnyű keszegező készséggel sokkal jobb pontyfogásaim voltak, mint a vastag, erős szilonszállal. Természetesen az adott körülményekhez kell igazodni. Akadályos terepen a vékony 25-össel nehéz boldogulni. De merem állítani, hogy 25-ös szilonnal 2—4 kg-os pontyot élvezetesebb fogni, mint ötvenessel, akár tíz kilogramosat.

Szerintem a pontyhorgászathoz érteni kell. Sokévi tapasztalat, s az öreg horgászok tanácsa nagyon szükséges hozzá. Az adja a sporthorgász legnagyobb örömét és élvezetét, ha sikerül legyőzni a halat, s nem a hal győzi le őt.

ADAMCSlK FERENC, Safa

KISÁLLATTENVESZTES

A Szabad Földműves szakmelléklete

VADÁSZÁT

e$

T apasztalat

a dajkaságról

A házinyúl általában gondosan neveli, szoptatja fiókáit, sőt még idegen kisnyulakat is felnevel, ha azokat megfelelő körültekintéssel helyezik az övéihez. %.

Ezt a jó tulajdonságát a tenyésztők gyakran kihasználják és az egy-két napos fiókákat — az alomszám kiegyenlítése végett — átrakják egyik anyától a másikhoz. Az ilyen szükségmegoldást — az óvórendszabályok megfelelő betartásával — a szakirodalom is általánosan alkalmazhatónak tartja.

Ezt az úgynevezett dajkaságbaadást én is többször alkalmaztam teljes sikerrel. Legutóbb azonban érdekes jelenséget tapasztaltam.

Az elmúlt ősz elején az egyik előliasi buszkáti anyám — amely már egy hete nevelte 10 kicsinyét — általam ismeretlen betegség következtében kimúlt.

Ekkor úgy határoztam, hogy a 10 kis nyúlból hetet az elhúnyt anya testvérének adok át, amelynek négy kicsinye már bárom hetes volt. így ez utóbbi almot kénytelen voltam átadni egy újzélandi anyának, amelynek nyolc fiókáját ezzel egyidöben választottam el. A kényszerű átrendezés — nem kis meglepetésemre — teljes sikerrel járt; a buszkáti anya a legkisebb ellenségeskedés nélkül fogadta az idegen almot, és mind a hét kisnyulat felnevelte. Teje azonban természetesen nem volt annyi, mint normális körülmények között, Így a kisnyulak választási súlya hathetes korban csak 1 kg volt.

Az újzélandi anya először némi idegenkedéssel fogadta a már háromhetes kisnyulakat, de mindjárt észrevettem, hogy ellenséges „érzelmeit“ csak akkor juttatja kifejezésre, amikor

a kisnyulak kijönnek az elletőládából. Ezért néhány órára elzártam a kijárónyilást, majd amikor kinyitottam, örömmel láttam, hogy az anya barátságosan szaglássza az idegen almot, majd rövidesen szoptatni kezd. Ez utóbbi négy kisnyúl szépen fejlődött és hathetes korra elérte az 1,5 kg-ot.

Az áthelyezések alkalmával — a szokással ellentétben — nem a kicsinyeket helyeztem az anyához, hanem egyszerűen az anyákat raktam a megfelelő helyre. A fiókák mind újzélandi és buszkáti keresztezésből származó hibridek voltak. Az esetben nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, az elmondottak mindenesetre igazolják azt a megállapítást, hogy a buszkáti és az újzélandi fajta ncvelőképessége és anyai ösztöne kiváló.

Hj. LIKÁR FERENC

17. SZÁM

1972. AUGUSZTUS 2B.

•

A TARTALOMBÓL

, Hibridnyulak a háztájiban

í Csökkentik ’ a juhállományt

^ Szeptemberi teendők

i Silótakarmány etetése * baromfival

^ Jó tudni

ĺ A fontosabb fertőző és parazitás * betegségek elleni védekezés

a Lehet-e galambokat ~ korszerűen takarmányozni a háztáji tenyészetekben

.v Trófeaszemlék járási szinten —. Vadásznaptár —

^ szeptember — a Céllövészet ^ egy vadásztársaság új versenypályáján p. Találkozásom ^ az első muflonnal

. Halászati kutatók A együttműködése . Horgászszerencse ^ A halászat fejlesztése A a Zemplínská Síraván . Két ülésszak “r A horgászat is Ä sportka?

Külföldi vizeken "r A pontyhorgászat A örömei

Hibridnyulak

Nemrég még azt hallottuk, ló-e valahová hibridtyúk, hahogy hibridnyül kizárólag nagy- nem a tartási, takarmányozási üzemi tartásra való. Tíz évvel körülmények s ez a hibridnyúlezelőtt ugyanez volt a vélemény ra is vonatkozik, a tojóhidridekrőL A tyúktartók Való igaz, hogy a hibridek — tanúsíthatják, hogy nem az a nyíllak és a tyúkok egyaránt üzem nagysága szabja meg, va- — igényesek. Jobban mondva

a háztájiban

magasszintű termelésre kitenyésztett állatok, amelyek akkor hozzák a tőlük várható legjobb eredményeket, ha annak feltételeit megteremtjük.

Ezt egyre többen megteremtik. Sok nyúltartó rendezett már be állatai számára zárt istállót, ahol szellőztetni, nagy hidegben esetleg fűteni is lehet. Sokan etetnek granulált nyűltápot, nagy gondot fordítanak az egészségügyi rendszabályok betartására. Az ilyen nyúltartők bátran vállalkozhatnak hibrid szülőpárok tartására.

Miért éppen a hibridére? Mert jó takarmányértékesítő, szapora és vágási kihozatala 8—14 százalékkal is jobb lehet, mint a felvásárolt állagnyúlé.

Akadt olyan nyúltartó, aki

Л-----------------------------------A hibridnyulak termelőképessége az elhelyezési és a takarmányozási tényezőktől függ.

(A szerző felvételei

4

üres istállóban „helyezte“ el a nyulat, hogy kaparjon magának i lyukat és szaporodjon. Előfordult, hogy szépen fejlett négy, esetleg négy és í fél hónapos süldöanyákat fedeztették^ be : mondván, elég nagyok"^már.

E miatt sok volt a vetélés * Má... ■*-*

' sutt viszont ugyanolyan jo eredménnyel szerepelnek a nyulak, mint a tenyésztő nagy gazdaságban. Például a szomszédos Magyarországon .. újabban nevelt Fehér Gyöngy ,*hib: rid nevelésének legfontosabb

■ mutatószámai a következők:

■ évi 4,5-es flalás, 10 %-os el■ hullás a nevelés soránj^több i mint az anya szaporulati ja! nuár 1 és október 31 .között

31,09 s a 12 hetes kori-ágéiért i súly 2,44 kg.

A hibridnyúl tartásához.szakmai hozzáértés,' megfelelő elhelyezés, jó takarmány szükséges. Ha ezek megvannak sjegy- re inkább meglesznek, akkor a

■ tojőhibridliez hasonló &PŽ1 yfÉ. futhat-ľbe a liáztájtliánja^i

, ridnyúi is. "*<8 -