Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-01 / 26. szám
t vaj Minél magosabb zsírtartalmú kecsketejet akarunk nyerni, ugyanazokat az elveket kell betartanunk, mint a teheneknél: főleg a tőgyet kell alaposan kifejni. Arról, hogy éppen a tökéletes kifejés által kapjuk a legtöbb zsírt, mindenki úgy győződhet meg, hogy vesz három üvegpoharat és valamennyit megtölti tejjel. Az elsőbe a fejés első harmadából önt tejet, a másikba a fejés második harmadából és az ntolsóba kifeji a tőgyből a tejmaradékot. Néhány éra ntólva megállapíthatja, hogy a legtöbb tejfel az utolsó pohárban gyűlik össze. Ezért helyes a kifejés előtt tőgymasszást alkalmazni, ami által a felgyülemlett tej utolsó maradványait is kifejhetjük. A kecsketej legalább annyi zsiradékot tartalmaz, mint a jó tehéntej (3,5—4 */«-ot), ezért nagyon egyszerűen ízletes vajat lehet belőle készíteni. Az este kifejt és átszűrt tejet hűvös helyen hagyjuk. Reggel lefölözzük. A tejfelt üveg- vagy agyagedénybe tesszük, s hűvös helyen, nyáron hűtőben tartjuk. A tejfelt öt napnál tovább nem gyűjtjük, a köpülés előtt 15—16 C fokra melegítjük fel. A vajat friss, hideg vízben áztatjok, hogy a vajalja maradékaitól megszabaduljon. Utána egy kis konyhasót teszünk bele, egyenletesen megiiagasztjnk, hogy kiszorítsuk belőle az utolsó vizcseppeket is. Krajcsouics Ferdinánd Galant« (Galán(a) A tyűkok ved léséről A tollazat váltása —, ami az állati szervezet fokozott gyengülésével, valamint a tojástermelés szünetelésével jár együtt — természetes élettani folyamat, melyen a tyúkok évente átesnek. Általában a rosszul tojó tyúkra jellemző, hogy tojástermelését már májusban, júniusban megszakítja, vedlése lassú lefolyású, 3—4 hónapig is elhúzódik. A jól termelő állatok tojástermelésüket késő ősszel szakítják meg s a vedlés viszonylag rövid idő alatt zajlik le. A vedlést a pajzsmirigy hormonja szabályozza és a pajzsmirigy ez idő alatt fokozott aktivitást mutat. Általában az állatok a vedlés kezdetével nyugtalanok, szomorkodő, gubbasztó magatartást tanúsítanak, fejfüggelékük színét veszti, vértelenné válik, 'összezsugorodik. Mivel az intenzív tollvesztés és az új toliköntös kialakulása a szervezetet fokozottabb mértékben igénybe veszi, csökken a természetes ellenúllóképesség. Huzatos, hideg, túl párás istálló, valamint a hiányos táplálkozás a legkülönbözőbb betegségek keletkezését okozhatják. A vedlési Időszak kezdete, időtartama örökletes tényezőkkel függ össze, azonban a fajtatulajdonság elsődlegesen döntő szerepet játszik. A múltban szinte természetesnek vettük az extenzív körülmények között tartott parlagi, vagy ahhoz közelálló nemesített fajtáknál a több hónapos pihenést, hisz a tollazat kicserélésével egyidöben az állatoknak lehetőségük volt a következő tojástermelési idényre tartalék erőt gyűjteni. Napjainkban azonban a gazdaságossági tényezők kerülnek a tojástermelés esetében is előtérbe, ezért törekszünk olyan fajta megválasztására, amellyel a megváltozott szakszerű tartási és takarmányozási viszonyok esetében maximális tojástermelésre számíthatunk. Az egyre szélesebb körben elterjedő egyhasznú tojőhibridekre az jellemző, hogy egy tojústermelési évet végig tojnak s vedlésük beköszöntésével kerül az egész állomány kicserélésére sor. Az öröklött, illetve fajtatulajdonsággal összefüggő vedlési időtartamot megrövidíteni, irányítani csak Igen «is mértékben tudjuk. Általános az a törekvés, hogy amikor a tojást a legmagasabb áron lehet értékesíteni, akkor produkálják a tyúkok is tojáshozamuk maximumát. így az állatok elhelyezésének hirtelen változtatásával, [istállóból nyá riszállásba vagy vándorólakba), a mesterséges fényadagolás átmenet nélküli beszüntetésével, fehérjében szegény takarmányok adagolásával kényszervedlést idézhetünk elő. A vedlés időtartama alatt fokozott gondot fordítsunk a takarmányadag összeállítására, hisz tudott tény, hogy a tollazat képzéséhez a szervezet szerves kénben gazdag aromás és heterociklusos aminosavakat (metionin, cisztin) igényel. Sok tenyésztő abban a tévhitben él, hogy a tollasodást kénvirág mértékletes takarmányba keverésével elősegíti. Mivel a kénpor szervetlen anyag, a baromfi szervezetéből felhasználatlanul távozik. Szerves ként elsősorban az állati eredetű takarmányok tartalmaznak. Újabban azzal kísérleteznek, hogy az ipari tollhulladékokból nagy nyomású gőzkezeléssel feltárható szerves ként tartalmazó lisztet állítsanak elő. A vedlés sorrendje állandó. A tyűk először a nyakon, utána a háton, majd a szárnyakon és a törzsön, s végül a farktollak elvesztésével vedlik. A nyaktollak vedlésével megkezdődik a tojáshozam csökkenése, s teljes szünetelése akkor áll be, amikor a háttollak váltására is sok kerül. A gyorsan vedlő tyúk arról ismerhető fel könnyen, hogy erősen tolihiányos, míg a lassan vedlő csak kézbevétellel ellenőrizhető, mivel tollváltása lassú ütemben megy végbe. Oj tollak csak akkor észlelhetők, ha az állat tolláit fekvésükkel ellentétes irányba felborzoljuk. A vedlés folyamatának ellenőrzésére biztos támpontul szolgál, ha a szárny elsőrendű evezőtollának váltását vizsgáljuk. E röptollak, melyek száma 10 (nagytestű fajtáknál 11), a testhez simulnak és a kézlőcsontot takarják. A szárnyak vedlésekor az elsőrendű evezptollak közöltük lévő határvonalnak azon a helyén kezdenek kihullani, ahol az első és másodrendű evezőtollak találkoznak. Vedléskor először a tongelytoll váltódik, majd tőle jobbra- és balra az első és másodrendű röptollak. A Jól termelő tyúkok gyakran egyszerre 2—4—4, esetleg 5 evezőtollat is elhullatnak. Ezeken a vedlés ideje alatt szinte szemmel kísérhetjük a tollazat kicserélődését. A tollazat gyors leváltásakor előfordul, hogy a vedlés az egész testen szinte egyszerre megy végbe. Ilyenkor a vedlő tyúk testét csak a fejlődésben lévő új tollak tokjai fedik. A jó tojótyúkon a teljes tollazat 6—8 hét alatt nő ki újra. Az új tollak színükről, fényükről, alakjukról könnyen felismerhetők. A fiatal toll szára széles, telt, puha, gyengén rózsaszínű és belső felületének színe nem olyan világos, mint a régi toliaké. A még ki nem hullott öreg tollak durvák, szárazak és piszkosak. A vedlés befejeztével a petefészekben, illetve a herékben megújulási folyamatot figyelhetünk meg. Vedlésben lévő kakasok másodlagos ivarjellegében (tarajtöppedség, a kukorékolás szüneteltetése, a párzási kedv csökkenése) észlelhetők. Tekintettel arra, hogy a tollazat állapotából könnyen megállapítható az állatok tojástermelő készsége, selejtezéskor ezt a körülményt — mint szelektálás! tényezőt — eredményesen felhasználhatjuk. Nyári selejtezéskor pl. a lassan vedlő, tojástermelésünket szüneteltető tojókat gazdaságosabb húsra értékesíteni. Nyakvedlést a már tollazatukat váltott idősebb tyúkokon gyakran megfigyelhetünk, vagy a korai kelésbő! származó jércéken. E részleges vedlés csupán az állatok nyaktollazatán észlelhető. Fiatal jércéknél ez a körülmény általában nem okoz tojástermelésükben viszszaesést, azonban az idősebb tyúkok esetében már súlyos tojáskiesésre számíthatunk. Ezért is kockázatos tyúkjainkat több éven keresztül tartani. A március-április hóban kelt csibékből felnevelt jércék között ritkaságszámba megy az őszi nyakvedlés. Ha jó kondícióban lévő, nem túl korán ivaréretté vált jércékkel telepítjük be tojóházunkat s ősszel a napszak világítását 12—14 órára kitoljuk, fehérjében gazdag — kifogástalan minőségű — takarmányt etetünk, a januári, februári kelésű csibékből beólazott jércék esetében is elkerülhető, vagy lokalizálható az esetleges nyakvedlés. HERÉNYI ERVIN, agrármérnök 4 Látogatás egy híres vadászkertben Ketten vagyunk a vadászházban. Gálád Miska vadásztársaságunk illusztris tagja, aki nemcsak fegyverrel, de főként fényképezőgéppel tud tökéletesen bánni, favakorabeli, 47 éves középiskolai tanár, igazgató. Fukar a szóra, inkább beszéltet. Kényelmes délutáni séta után voltunk, a nyálatokat látogattuk meg, mivel szarvasakot szeretett volna lencsevégre kapni. Estére húzó szalonkák fényképezéséről álmodozott, sajnos, a sok elképzelésből nem minden sikerült. S így van ez jól, mert a vágy addig serkent, amíg be nem teljesül. dot okoz a topolciankyi (kístopolcsányi) erdővállalati igazgatóságnak. Nem is csoda, mert a felemésztett széna évi értéke 120 ezer, a takarmányrépáé 5000, a kitett sóé pedig 1200 korona. Emellett a bölények által okozott faháncsolási vadkár felbecsülhetetlen. Ennek a vadfajnak közvetett haszna nincs, kulturális és társadalmi szempontból ellenben óriási érléket jelent kiemelve azt a tényt, hogy a csehszlovákiai állatkertek bölényállománya 10 darab, az országos állomány idén összesen 35 darabra növekszik. A bölény állomány-Sírius, a bölény-bika. Mindig szerettem a hangulatot. Mily kellemes ezer méteres tengerszint feletti magasságban, lelket zsongító hangulatban egy elsötétített szobában pattogó tűz mellett, fenyőgyantás illatú levegőben beszélgetni. Akárcsak a méhecske, virágról-virágra szállva, mi is újraduzzadt reménnyel tértünk át a témáról-témára. Már régen rájöttem, hogy valaki vagy vadászik, vagy jól fényképez, két úrnak egyszerre szolgálni képtelenség. Miska is tudatában volt ennek, így inkább fényképezett. Beszéd közben Putifárra tereltem a társalgást. Barátom azonnal felült pz ágyában és javaslattal állt elő, mondván, hogy szombat és vasárnap iktassuk programba a kístapolcsúnyi vadaskert meglátogatását az ottani bölények fényképezése céljából. Megegyeztünk. Április 8-án reggel 10 órakor már engedéllyel a zsebünkben ott álltunk a „Plesky“ pagony vezetőjének lakása előtt. Arct József nagyon barátságosan fogadott bennünket. Húsz esztendeje viseli gondját a bölényeknek és vezet róluk törzskönyvet. Félórán belül már a bölények főhadiszállásán voltunk. A bekerített vadaskert területe 117 hetkárnyi erdő és közel 7 hektárnyi rét. A húsz darabot kitevő bölény állomány egész mozgási területe ez. Látogatásunk Idején öt telién volt borjas, tehát a nyár folyamán huszonötre emelkedik a törzsállomány létszáma. Ez 8 szaporulat természetesen nagy gonszáma Magyarországon 11 db, Belgiumban 8 db, Angliában 6 db, Finnországban 6 db, Franciaországban 8 db, Nyugat-Néraetországban 90 db, Ausztriában 5 db, Svédországban 49 db, Svájcban 10 db, Spanyolországban 3 db, az amerikai kontinensen 14 db, Ázsiában 3 db. Kisebb állománnyal Bulgária, Jugoszlávia, Románia, nagyon szép állománnyal Lengyelország és a Szovjetunió rendelkezik ozidő szerint. Nálunk a vadgazdaság-tudománynak ezt az ágát eddig meglehetősen elhanyagolták, a szakirodalomban is csak elvétve és hiányosan találhatók ide vonatkozó adatok. A tudomány a bölény két válfaját ismeri: az erdei bölényt és az európai erdei bölényt. Nálunk csak egy válfaja, az erdei bölény él. Eredetileg az erdei bölény „Bison bonasus“ Európa erdősövezeteiben élt, beleszámítva a Kaukázust is. A Kaukázusban elterjedt geografikus válfajt „cancasicus“ néven ismerjük. A középkorban rendezett kíméletlen vadászatok okozták ennek az ósi vadnak csaknem teljes kipusztulását. Legtovább Lengyelországban a bialowiazsi őserdőben maradtak meg, ahol 1857- ben még 1893 darabot számláltak meg. Az elsó világháború után G8 darab maradt. Ezeknek egyrészét lelőtték, a többi pedig Európa állatkertjeibe került. Néhány darabot az angol, a svéd és a lengyel arisztokrácia vett meg, magántenyésztés céljából. Az utolsó szabadon éló bölénytehént 1922-ben lőtték le. A bölények megmentésén fáradozó nemzetközi társaság 1923-ban hozzálátott egy célszerű szaporítás megszervezéséhez. Ebben az időben a bölények vilúglétszáma mindöszsze 30 db volt, amelyeket az állalkertekben és tenyészállomásokon végzett válogatás és keresztezés után tudtak kitenyészteni. Később rezervátumokban ts megpróbálták a tenyésztést. A bialowiazsi rezervátum létrehozásához a lengyelek 1929-ben láttak hozzá. A Szovjetunió a második világháború után telepítette be a bölényeket. Lengyelországban — a második világháborúban elszenvedett veszteségek ellenére — 1956-ban 135 bölényből állt a törzsállomány. Ebből az állományból néhány egyedet kiszállítottak Angliába, Svédországba, Hollandiába, Ausztriába, Bulgáriába és Csehszlovákiába. Az 1959-ben végzett regisztráció alkalmával Lengyelországban, a Fehérorosz SZSZK- ban, a Kaukázusban, Csehszlovákiában és a többi európai ország állatkertjeiben összesen 364 bölényt számláltak. Lengyelországban 1961 őszén kísérlet céljából 44 állatot engedtek ki, a szabad természetbe. Az erdei bölény színe bizonyos variációt mutat a barna, a gesztenyebarna és a feketebarna színek között. Az állat hossza eléri a három métert, magassága a 180—195 cm-t. Súlya a 800—1300 kg ot is meghaladja. A tehenek kisebbek és könnyebbek, mint a hímek. A középkorban az erdei bölények nálunk is szabadon éltek. A bölények regisztrálása és Válogatókarám a vadaskertben. védetté nyilvánítása után, 1957- ben Lengyelországból egy párat (hím és tehén), 1958 februárjában pedig a Szovjetunióból további bölénypárt kaptunk. Ezeket átmenetileg a TANAP-ban (A Tátrai Nemzeti Parkban) Tátra Lomnic közelében helyezték el. Említésre méltó, hogy a javorina! uradalom a múlt század végén, kísérlet céljából szintén telepített bölényeket, ami nem járt sikerrel. A lengyel bölény bárom szaporulatot adott, éspedig 1957- ben egy nőstényt, 1958-ban egy hímet, 1961-ben újból egy hímet. Az orosz párból 1960-ban tüdőgyulladás miatt odaveszett a tehén. A hímmel egy fiatal bölénytehenet pároztattak, amely már nálunk született a lengyel párból, ebből a „házasságból“ született egy nőstény. Később a lengyel pár és két fiatal hím a kistapolcsányi rezervátumba került. Az erdei bölény biotópusa a lomblevelű és a kevertlevelű erdő, gazdag aljnövényzettel és rétekkel. Csordában szerte élni, erős hím vezetése alatt. Az öreg bikák remete életet folytatnak. A párzás augusztus és szeptember havában zajlik le, amikor is a bikák nagy harcot vívnak egymás között a tehenek kegyeiért. A terhesség 9 hónapig tart, a borjak május és június havában szülnek. Egy hét múlva a borjú már az anyja után szalad, amely félévig szoptatja utódját. Négy hét elmúltával már szabadon legel a borjucska. A nemi érettség a 6—7. évben fejeződik be. Ezen állatok fűtápláléka a fű, a fiatal lomblevelűek hajtása, a fák kérge, olykor a gyökere is (az erdészek „nagy örömére“). Átlagos életkora harminc esztendő. * * # A 1200 kg súlyú Putifárnak nevezett bika 1967/1968 telén minden átmenet nélkül, hirtelen soványodni kezdett. Állatorvosi konzultáció után öregség okozta visszaesés volt a diagnózis. Az erdészet dolgozóinak még élénken az emlékezetében élt, hogyan múlt ki szemük láttára Beglianka a tehén — amely tüdőgyulladás áldozata lett. Elhatározták, hogy Putifárt felkínálják valamelyik külföldi vadászvemdégnek lelövés céljából, már annál Is inkább, mert a rezervátum üzemeltetése 135 ezer korona évi kiadással járt. A rezervátum körüli kerítés tatarozása 300 ezer korona befektetést követelt. Egy kapitális bölénybika lelövési ára, világviszonylatban öt-hatezer dollár. Ezzel a be(Folytatás a 6-ik oldalon)
