Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-19 / 33. szám
/ 1972 augusztus 19. SZABAD FÖLDMŰVES As alábbiakban MOLNÁR PAVOL elvtirsnak a „Szabad Földművé*" ben megjelent vitaindító írásához szeretnék néhány gondolatiéi hozzáfárnlni. Néhány évvel ezelőtt, mint jé példát említette nekem a szövetkezet elnöke, hogy 1936-ban ha eltörött egy cséplőgép tengelye, akkor a Köhne-gépgyár már a következő napon biztosította az új alkatrészt. Ez a „jő példa“ azt akarta Igazolni, hogy — a lényegesen kevesebb gép használata mellett — az alkatrészellátás jobb volt mint napjainkban. Könnyen megtehették ezt akkor, amikor kevés gép volt. Másrészt azért, mert egy cséplőgépnek, hogy a példánál maradjak, csak fele anynyl alkatrésze volt, mint egy gabonakombájnnak. Szerintem a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás mai formája képtelen arra, hogy feladatát maradéktalanul megoldja. Az alkatrészt gyártó vállalatok munkáját megnehezítve látom azért, mivel az alkatrészeket árusító vállalat agregátok vásárlásával és eladásával akarta megoldani az ellátás problémáját. Felsorolok néhány példát: 1. A magasnyomású olajcsöveknek a traktorokhoz való kapcsolását egy ún. gyorskapcsoló (rychlospojka) segítségével végezzük. Ez egy nagyon hasznos és elmés szerkezet. A gyorskapcsolő meghibásodását egy apró gumigyűrű elhasználódása okozza. A gumigyűrű értéke kb. 0,20 korona, de nem lehet beszerezni. Helyette azonban lehet venni új „rychlospojkát“ 120 koronáért. Ez 119,80 korona többletkiadás. Ezt az öszszeget ha megszorozzuk 30-al (egy átlagos mezőgazdasági üzem kb. ennyit elhasznál évente), akkor már 3594 korona feleslegesen felhasznált pénz mutatkozik. 2. A hidraulikus berendezés egy korszerű, „mlndenttudó“ traktor elengedhetetlen tartozéka. Segítségével a traktorista a fülkéjéből tudja Irányítani a különböző munkagépeket. A munkahengerekbe egy elosztőszelep szekrényen keresztül irányítják az olajnyomást. Az elosztószelep meghibásodását szintén egy külsőre jelentéktelennek látszó gumigyűrű okozza. Ezt sem lehet kapni. Lehet azonban komplett szelepszekrényt venni, aminek az ára 500—600 korona. Sok ez egy kicsit, 20—30 fillér helyetti 3. A Zetor CRISTAL-t úgy jellemezik, hogy a csehszlovák traktoripar büszkesége. Az ára 115 ezer korona, valóban előkelő helyet foglal el a mezőgazdasági gépek árai között. Ezzel szemben, nem éppen hízelgő jellemzője, hogy évente 1—2 hónapot „tétlenkedik“, mert nincs hozzá megfelelő alkatrész. Nagyon hosszú ideig tartana, ha a fentiekhez hasonló példákat felsorolnám. Nem sorolom fel, már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy ezt mindenki tudja. Még az ILLETÉKESEK is! Azt hiszem, mindenkiben felvetődik a gondolat: Miért csináljuk ezt Ilyen körülményesen. Nem hiba-e, hogy az alkatrészellátó vállalat alkalmazottal aszerint kapják a fizetésüket, hogy hány korona értékű alkatrészt adnak el? Tanúja voltam egy esetnek, araikor az eladó minden lelkiismeretftirdalás nélkül felajánlott egy kb. 100 korona értékű alkatrész helvett, ami nem volt raktáron, egv kb. 3000 korona értékű alkatrészt. Úgymond ez van. Szerinte a vevő mégis csak eléri azt. hogy gépét üzemeltetni tudja. Hibás volt a vevő Is. Azt mondta, hogy a kérdéses alkatrészért már belárta a fél köztársaságot. Ahogy én néztem, azt az alkatrészt egy vasesztergályos néhány óra alatt el tudta volna készítenil Sok esetben állítom, még hasznára Is van a mezőgazdasági üzemnek az alkatrészhiány. Erre nagyon sok példa akad. Amikor már bejárják a „fél világot“ és véglegesen eldöntik, hogy a kérdéses alkatrész sehol sincs, egy egyszerű kovácsmester a szövetkezet műhelyében, néhány óra alatt megjavítja a keresett alkatrészt. Ezt úgy is mondhatnám, hogy a hiány gondolkodni kényszeríti az embereket. Lehet ezen vitatkozni, de meg vagyok győződ-VíTáiuk ve arról, hogy ez már sok helyen előfordult. Nálunk Is. Sok vita hangzik el azzal kapcsolatban, végezzen-e a mezőgazdasági üzem javítást vagy ne. Bebizonyított tény, hogy a futószalagon végzett munka gazdaságos. Növekszik a termelékenység, összpontosítani lehet az alkatrészeket és az egyféle munkát végző szakember nagyobb teljesítményt ér el. Az ilyen törekvés gyümölcseként hozták létre a már üzemelő traktorjavító üzemeket (Vráble, Val. Mezifiől stb.). A nem jó minőségű munka, ami még sokszor előfordul ezekben az üzemekben, kiküszöbölhető. Mit tegyen azonban a mezőgazdasági üzem a többi géppel és eszközzel? Jól tudjuk, hogy nem csak traktorok vannak, hanem még sok más gép is ezen kívül. Valahol ezeket a gépeket is meg kell javítani. El kell távolítani a traktorokon üzem közben keletkező meghibásodásokat is. Mégis csak kell műhely és a műhelybe szakemberek. Ha pedig van szakember és van műhely, akkor már „csak“ alkatrész kell és a traktorok javítását is el lehet végezni. A mostani helyzetben még olcsóbban, mint az ún. nagyüzemek. Ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek ne végezzetervezésben. Miért nem reagálnak az alkatrészgyártók gyorsabban a mutatkozó igényekre? Egészen biztosan lehetne utasítani az Illető üzemet, hogy ezt vagy amazt ' az alkatrészt gyártanod kell, mert erre szükség van. Ha már egyszer központilag irányított a nemzetgazdaságunk! Egy dániai parasztember dicsekedve mondta, hogy USA-gyártmányú traktorai vannak, de 48 órán belül bármilyen alkatrészt meg tud szerezni. Ha nincs a dániai szervisznél, akkor az USA-ból repülőgéppel küldik. Azért a pénzért, amennyiért a mi gépkocsijaink szaladgálnak alkatrészért (évente 50—60 ezer km), még a jóreménység-fokról is meg lehetne az alkatrészt hozni! Rendkívüli módon meg van károsítva nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság azáltal, hogy nagy mennyiségű alkatrész megy veszendőbe. Egyes alkatrészek, amelyek kevésbé vannak kitéve az elhasználódásnak, vagy könnyen javíthatók, garmadával állnak a raktárakban. Nem veszi meg senki. A sorsuk előbbutóbb az, hogy az ócskavasba kerülnek. Ugyanez a helyzet a mezőgazdaságban, ahol a hiányzó kis alkatrész miatt egy komplett aggregátumot kénytelenek vásárolni. A kis alkatrészt kiszerelik, a többi, néha sokezer korona értékű alkatrész pedig veszendőbe megy, mert nincs rá szükség. Nem szabadna megtörténni annak, hogyha A gepjavítási nek javításokat, akkor a traktorállomásokon keresztül kell egy mindenféle szolgáltatásra kiterjedő szervisz-rendszert kiépíteni. A mezőgazdasági üzemek javítóműhelyeinek dolgozói egy bizonyos értelemben munkaerőtartalékot is jelentenek. Ugyan kit ültetne a kombájnok nyergébe az üzem. ha nem lennének „műhelyesek“?, ; x Nagyon sok mindenre van szükség egy mezőgazdasági üzemben. A patkószegtől kezdve, finommechanikai alkatrészre, anyagra, fára, vasra. Ezek beszerzése sokszor csak „kenőanyagok“ (csirke, bor, búza, árpa, malac) közbeiktatása már egy Prága könyéki gyárban kilincsel a csallóközi parasztember, elutasítják az alkatrész iránti kérelmét azzal, hogy „nekünk export feladataink vannak!“ Még büszkék is erre! Azzal már nem törődnek, hogy készítményüket talán csak két hete vásárolta meg egy szövetkezet, de már nem használhatja, mert eltörött egy alkatrész. Ogv látszik az EXPORT fontosabb. mint a hazai kenyér! Egyszer már nálunk is meg kellene próbálni azt, hogy az Agrostroj kilincseljen a szövetkezetekben egy kis húsért vagy lisztért. Mi lenne, ha mi is azt mondanánk: „Exportfeladatot teljesítünk!“ Leköltségek margójára révén valósítható meg. Már olyan általánossá vélt ez a „tevékenység“, hogy nem is tudok más javaslatot tenni ennek a kiküszöbölésére, csak azt, legyen mindenből elég és meg lesz oldva a „kenőanyag“ alkalmazásának kérdése. Ne gyártsunk 115 ezer korona értékű gépet, ha a hozzávaló húszfilléres alkatrész gyártását nem tudjuk biztosítani. Néha azt gondolja az ember, hogy valaki ezt szándékosan csinálja! Azt gondolják az illetékesek, hogy van a parasztnak pénze, hát fizessen!? E sok hiányosság ellenére azért mégis csak „megy“ ez a mezőgazdaság és az elért sikerek vitathatatlanok. A javítási költségek csak a mezőgazdasági üzemet sújtják és úgy látszik orvos nem akad, aki ezen segítene. A javítás és az alkatrész ellátás kérdésével tudományosan kell foglalkozni. Szükség van egy olyan alkatrész-szükséglet felderítési rendszer kiépítésére, amely valóban megfelel a követelményeknek. Nálunk az a helyzet, hogy az alkatrészellátó vállalat igyekszik teljesíteni tervét. A legkönnyebb módszer az, hogy nagy terjedelmű, sok pénzt érő alkatrészeket árusít. Ha nem lehet kipufogó szelepet kapni, akkor vegyünk egy komplett motort, mert szelep nincs, de motor vaui (10 korona helyett 8000). Ezzel a módszerrel nagyon könnyű a tervet teljesíteni, sőt sok millióval túlszárnyalni! Miért nem próbáljuk például megkérdezni az Illetékes szakembereket, hogy mire lesz majd a Jövőben szükségük? Ez Is lehetne egy kiinduló pont a hét, hogy azárt a sok selejtért, amit a mezőgazdaságunk megvásárolt tőlük, külföldön még kenyérre velőt sem kaptak volna! Még egvet szeretnék megemlíteni azzal kapcsolatban, hogy miért nagyok nálunk a javítási költségek, mégpedig azt, hogy a gyártásra kerülő gépek nincsenek az üzemeltetést próbák alatt megfelelően ellenőrizve. Olyan apró-cseprő hibák vannak a legtöbbször olyan nagyértékű gépeken, amelyekre nehéz magyarázatot találni. Láttam már üzemelő gépkocsit, amelyet 1930-ban gyártottak. Ennek a gépkocsinak működött a vízszivattyúja még ma is. Ez azt jelenti, hogy már akkor tudtunk vízszivattyút gyártani. Érdekes, hogy iparunk 1971-re elfeledte a gyártás módját. Másképp hogyan is fordulhatna elő az, hogy a legmodernebb Cristal traktoron már a második heti használat után megeszi a fene a vlzszivatytyút?l Nem folytatom tovább a hiányosságok felsorolását, mert előbbutóbb panaszlevél lesz belőle. Azt pedig nem akarom. Nem akarok panaszkodni, de azt sem akarom mondani, hogy „Paraszt, dolgozz és na gondolkozz!“ Ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, gondolkoznunk és tennünk kell. Lehet, ha sokat, vagy legalább az eddiginél többet foglalkozunk közösen a fenti témával, még visszük Is valamire. Valamire, ami segít megoldani a mindennapos problémákat és elóbbra viszi mezőgazdaságunkat! ARTA REZSŐ -и-и-и-и^.пг1_ал.гсг.пг11-------------.................. Az SK-4 (SK-3)-as gabonakombájnok módosítása A duplakerekek felszerelésének módja A* idei rendkívül nehéz aratás ezt követeli, hogy a gabonabegyűjtásben minden egyes üzemképes kombájnt bekapcsoljunk. Ennek a lehetősége a gyakori esőktől ázott talajon a kombájnokon elvégzett alábbi módosítások után jöhet számításba: 1. ha a húzókerék szélességét megduplázzuk: 2. ha lánctalpra emlékeztető szalagot szerelünk a kerekekre; 3. ha a kombájn tárcsájához a talajra fölfekvő kerékre emlékeztető fémből készült köralakú karikát szerelünk; 4. ha a gabonakombájn vonóerejét egy lánctalpassal segítjük. A felsoroltak közül a leghozzáfárhetőbb a duplakerekek felszerelése. Ennek három változata a mezőgazdasági üzemekben különösebb nehézség nélkül megoldható. ELSŐ VÁLTOZAT A gabonakombájn kerekének acéltércsájához egy ugyanolyan nagy kerék tárcsáját csavarozzuk (1. ábra) hhez két acéltárcsa korong azükségea, melyet a kombájn egy-egy húzii ekéhez — a homorú résznél fogva — erősítünk, s a felszerelt kerék gumiabroncsát is a helyzethez alkalmazva szereljük fel. Persze ez a változat pótgumi abroncsok igénybevételét teszi szükségessé, s póttárcsára is szükség van. Ezekből pedig nem rendelkezünk korlátlan mennyiségben. Ilyen esetekben a kalászválasztőt úgy kell beállítani, hogy a felszerelt kerék ne tapossa a le nem vágott gabonát. )l.«r MÁSODIK változat I А 3011, a 4011, valamint az 5511-es jelzésű Zetor traktorok kerekének ez igénybevétele a duplakerék felszerelésénél: a) Ez esetben is hasonló módon csavarozzuk fel a tárcsakorongokat mint az előző változatnál. A belső tárcsára karikaszerű fémlapot hegesztőnk, arra 12 lyukat fúrunk, melyeken keresztül a korongot a kombájn tárcsájához csavarozzuk. Erre a lapra hat 5—7 cm átmérőjű támasztékokat hegesztiink, melyeket átfúrunk, hogy a nyílásuk a kultiváciés traktor tárcsájának a nyílásával találkozzék, g a két tárcsa ilymódon összecsavarozható. A lapot a második változat 4-as ábrája mutatja. Természetesen ennél a változatnál agy-agy gabonakombájnhoz két belső tárcsa szükséges. b) Ha eredeti (originál) belső tárcsákkal rendelkezünk, akkor a Sanica nad Myjavoii-i GTÄ eljárását alkalmazhatjuk, mely abbéi áll, hogy a kombéjn kerekéhez (tárcsájához) agy közbeeső részt szerelünk, s ahhoz hozzácsavarozzuk a kultiváciés traktor komplett kerekét belső tárcsájánál fogva. A közbeeső rész metszetét az „A“, oldalnézetét pedig a „B“ ábra mutatja. A b) pont alatt leírt módon járhatunk cl az E—512-es kombájnok mődosításánál is a ZT—300-as traktorok kerekeinek az igénybevételével. A második változatban ugyanis nagyon egyszerű módon felszerelhető a kultiváciés traktor keréktárcsája a kombájn húzó kerekére. Ez a módszer a termelő mezőgazdasági üzemekben a Jeghozzáférhetnbb. mert az említett tárcsakerék, illetve kerekek rendelkezésre állnak, s felszerelésük, igénybevételük nem kíván külön nagy költséget. Az RN nyomén tu V *
