Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-19 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 8. 1972. augimrttM it-A szövetkezet kovácsa Fojtogató füsttől kormosak a falak. Bizony, a munkafeltételek nem a legicleálisabbak. A műhely talaja is egyenetlen. Minden lé­pésre vigyázni kell, mert ellenkező esetben könnyen elharaphatja az ember a nýelvét. Önkénytelenül is édesapám régi munkahelyei jut­nak az eszembe ... György Mihály már 22 éve dol­gozik a Martovce-i (martosi) Efsz­­ben. Kezdetben volt kocsis, állat­etető, csoportvezető, mezőgazdász. De szíve mindig a kovácsműhely felé húzta. Ezzel a mesterséggel még gyermekkorában jegyezte el magát. A gyermekkori vágy 1953- ban beteljesült. A sikeres vizsga után elfoglalhatta helyét, ahol a mai napig is becsületesen dolgo­zik. Két évtizedes munkája tette őt megbecsültté, igaz emberré. Er­ről tanúskodnak a kitüntetések is, amelyeket a szövetkezet 10., illet­ve 20. évfordulója alkalmából ka­pott. Társadalmi munkás is. Már két évtizede tagja az önkéntes tűzoltó­egyesületnek, s tizenöt éve tölt be különböző tisztségeket. Jelenleg a titkári teendőket végzi, közmeg­elégedésre. Tanácsai, útmutatásai mindig ésszerűek, s jól hasznosít­hatják a fiatal vezetők. Nagy ér­deme, hogy az utóbbi években egyre aktívabbak a fiatalok a tűz­veszély elhárítása szakaszán. György Mihályt a szerénység jellemzi. Az elért eredményeket nem a saját javára könyveli el, hanem másoknak tudja be. Hát ilyen ember a martovcei szövet­kezet kovácsa! A. J. Nyár van. Az iskolások nyári táborozásának az ideje. Régi köz­mondás szerint, ki mint veti ágyát,. úgy alussza álmát. A Kovosmalt n. v., fil'akovoi [Fülek) üzeme dolgozóinak gyermekei kellemes környezetben tölthetik nyári szün­idejüket. A festői szépségű Látky közelében egy korszerű, 200 sze­mélyes üdülőközpontot építettek. A szabad szombatok és vasárna­pok kihasználásának köszönhető, hogy a tábor határidőre elkészült. Az üdülőközpontot dr. Jaško Gus­táv elvtárs, a vasipari dolgozók szlovákiai szakszervezetének kül­dötte adta át. Jelen volt továbbá a kerületi pártbizottság küldötte Gonda Július, Jakab Gyula vállalati igazgató. Paluch László, az üzemi FSZM elnöke, Benyo József, az üzemi pártszervezet elnöke és to­vábbi vezetők. A tábor építésénél aktív munkát végző 84 dolgozót elismerő oklevéllel, valamint pénz- és tárgyi jutalomban részesítet­ték. Az ünnepélyes megnyitást köve­tően sportjátékokra és kulturális műsor előadására került sor. Nagy érdeklődést váltott ki az üzem női futballcsapatának mérkőzése, me­lyen mindannyian nagyon jól szó­rakoztak. A játékosok egy része ugyanis első ízben lépett pályára. A népi milícia ízletes ebédről, az üzemi klub büfféjének alkalmazot­tai pedig frissítőkről gondoskod­tak. A délutáni kultúrműsort a CSEMADOK és a Matica filakovoi csoportjai szolgáltatták. A jól sikerült ünnepély a Kovo­­smalt n. v. üzemi klubja Privilé­gium nevű zenekarának kétórás beat-koncertjével ért véget. Főleg az ifjúság körében volt nagy si­kere Tóth Bence Tibornak, az idei Kovosmalt nagydijáért meghirde­tett fesztivál győztesének. Nyu­godtan állíthatom: mindannyian nagyon Jól szórakoztak. Mac» István Cél: a jövedelmező juhtenyésztés A Nová Bodva-i (Üjbodva) Efsz­­ben Klotnya László és Vanyó László juhászok a juhtenyésztés jövedelmezőségére törekszenek. Ez kitűnik abból is, hogy a gyapjú­hozam (nyírósúly-átlag} 5,30 kg volt, s anyajuhonként 14 kg sajtot termeltek. Klotnya juhász elújsá­golta, hogy az anyajuhok jól te­jelnek, s minden remény megvan arra, hogy terven felül mintegy 15 mázsával több sajtot adjanak a közellátás számára. Céljuk: állandóan növelni a hasznosságot, s a legjobb juhte- í; nyésztök közé tartozzon az Üj- ' bodva Efsz. —ib— Minden község labdarúgói és szurkolói közösen örülnek a nem várt sikernek. A Solnicka (szol­­nocskaiak) 1966-ban még a tre­­bisovi (terebesi) járási bajnokság III. osztályában játszottak, majd később kiestek és azóta a járási bajnokság IV. osztályában játsza­nak. Az 1971/72-es bajnoki évad jó formában találta a Szolnocskai Družstevníkot, de a táblázat élén mégis a Bieíiek (Bélyiek) végez­tek. A közelmúltban Kopasz Imrével, a helyi pártszervezet elnökével beszélgettem a falu sportéletéről. Kopasz elvtárs elmondotta, hogy az alig 400 lelket számláló kis községük valamennyi játékosa minden mérkőzésen tudása legja­vát nyújtotta. A sportegyesület hathatós támogatást kap a hnb-tól, mivel futball felszerelést vásárol­tak már két alkalommal is, a szö­vetkezet pedig megtéríti az úti­költséget, a nyári csücsmunkák idején viszont a sportolók segíte­nek a szövetkezetnek. Lajke Mihály a hnb elnöke el­mondotta, hogy a szolnocskai fia­talokkal érdemes foglalkozni, mert nemcsak a sportpályán fegyelme­zettek, hanem a magánéletükben is. A tűzoltó szertár, valamint az óvoda építésénél a futballisták derekasan kivették a részüket, mintegy 850 brigádórát dolgoztak le, de ha bármikor szólunk a fiúk­nak, jönnek és segítenek. A baj­nokságban példásan megálltak a helyüket, hiszen a negyedik hely szépnek mondható, kivált ha fi­gyelembe vesszük, hogy csupán néhány ponttal maradtak le a bé­­lyiketől. A hnb elnöke elmondotta még azt is, hogy a szünetben sem szabad pihenőre térni. Állandóan edzeni kell, mert a játékosoknak Íaz edzésre van a legnagyobb szükségük. Előfordult, hogy az ed­­zésce csak 5—6 játékos járt el rendszeresen, mint például: Tóth Péter, Geri János, József és Dezső, tehát a Gert fiúk. Ezek teljesítmé­nyében is meglátszott a rendszeres edzés. Badó Árpád a sportszervezet el­nöke elmondta, hogy elég sok te­hetséges fiatal van a községben. Megérdemelnék a nagyobb támo­gatást; főképpen a földművesszö­vetkezet részéről, akkor nem for­dulna elő, hogy a tehetséges Játé­kosok más községek csapatában játszanának, mint Kakara László a Čierna nad Tisou-i (Ágcsernyöi) vasutas csapatában. Hiba az is, hogy a fiatalság zöme távol dol­gozik és nem Jár haza. Ezt a kér­dést is közösen megoldhatnák. — Rendszeresen Játszunk barátságos mérkőzéseket. A múltkor olyan csapatokat győztünk le, mint a bácskaiak, szentesiek, bolyiak és az ágcsernyöiek csapatát, mondot­ta Gerl József, a csapat egyik já­tékosa. Végezetül csak annyit, hogy a szolnocskaiak az új bajnokságra komolyan készülnek. Vissza akar­ják szerezni régi hírnevüket. Mi reméljük, hogy a jövőben a föld­művesszövetkezet is jobban segít­ségükre lesz, hiszen a szövetkezet­nek a termelés mellett a sportélet fellendítése is kötelessége. (—1—b) Lelkes fiatalok A LUČENECI Klement Gottwald Építőipari Középiskola SZISZ alap­­szervezetének az elnöke Jesko Sándor, akivel arról beszélget­tünk, hogy mit tett a szervezet megalakulása óta. — Munkánkat az előre kidolgo­zott terv szerint végezzük. Meg­ünnepeltünk minden jelentős év­fordulót. Ünnepi akadémiákat, iro­dalmi esteket rendeztünk a CSKP megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Sikeresen szerepel­tünk a Járási szaválóversenyen is. Kiválő sportolóink vannak. Sakk­csapatunk, asztaliteniszezöink, röp­­labdázóink és kosarazőink járási bajnokságot nyertek. Jól szerepel­nek a labdarúgók is, és súlyeme­lésben Gőra Nándor másodízben nyert szlovákiai bajnokságot. Ifjúsági szervezetünk hat heten­ként diáklapot jelentet meg „Mla­dý Stavbár — Ifjú Építész“ címén. Tavaly a SZISZ KB által meghir­detett versenyen, a legjobbak közé sorolták. Befejezésképpen elmondhatjuk, hogy a 320 taggal rendelkező ifjú­sági szervezet mindent megtesz az eredményes munka érdekében. Persze ök is rászorulnak tanáraik segítségére, akik szívesen Irányít­ják a lelkes fiatalokat. Száraz Pál gek szarvasra, őzre, muflonra va­dászni, de bölény kilövési vágya, sőt engedélye egynek se volt. A csoda megtörtént: a gyengélkedő Putifár volt a kiszemelt áldozat... A bölénybika gondozói tehetetle­nül nézték a fejleményeket. Végül a nyugatnémet vendég lövéshez készülődött. A megöregedett állat egy fa tövében feküdt. Most már a vadász is megdöbbent, mivel lát­ta, hogy miről van szt5. De ez a megdöbbenés csak egy pillanatig tartott; a pénz és a trófea elvette az eszét. Parancsot adott az ide­gen, a kivénhedt bölénybika talp­­raállítására. S ekkor eldőlt a koc­ka: Putifárt nem állították lábra. A vadászvendég trófea nélkül tá­vozott. Azután Putifár végleg elszende­­rült, mielőtt újabb vállalkozó go­lyót repített volna a becsületben megöregedett állat koponyájába. Motesíky Árpád EGY CIKK MARGÓJÁRA A Szabad Földműves 23. számá­ban olvashattunk az Olichovy-i „Zubor“ autocamping utasellátó­ról — jómagam vadászcsárdának nevezném. A vadászolvasők, s talán mások sem veszik rossz néven, ha el­mondjuk az említett autocamping miként Jutott a „Zubor“ névhez, amely szó magyar értelmezésben bölényt jelent. Valamikor Európa erdeiben sza­badon élt ez az állat, s elejtése hőstettnek számított. Ma kivesző­iéiben van, csupán Lengyelország­ban maradt meg a második világ­háború után egynéhány. 1957-ben ml Is Innét hoztunk be bölénye­ket. Így került a Topofčianky-i (kistapolcsányi) Vadaskertbe pár­jával a Putifár nevű bölénybika, a rezervátum büszkesége. Számos utódot hagyott hátra. Végül az évek eljártak fölötte, majd végre elszenderült... s trófeája a Zu­­bor-ba került. Ezzel azonban még nincs vége Putifár történetének. Putifár vég­napjai a 68-as év elejére estek. S mint más szakaszokon, így a vadászat terén is akadtak Igen „okos“ és „tekintélyes“ emberek. Valami felső sugallatra egy szép napon titokzatos külföldi vendég jelent meg a vadaskertben. Jártak már ott előtte is külföldi vendé­Á rozüavai [rozsnyői] városi nemzeti bizottság, közösen a vá­rosi pártszervezettel a minap nyil­vános pártgyűlésen értékelte a képviselők munkáját. A választási program teljesíté­séről Ing. Petar Dobrota, a városi nemzeti bizottság tanácsának tag­ja számolt be a választópolgárok­nak. Majd ezt követően a képvise­lők válaszoltak a feltett kérdé­sekre. A választópolgárok és a képvi­selők jó munkáját bizonyítja az Is, hogy az árvízkárok helyreállítása érdekében értékes kötelezettsége­ket vállaltak, amelyekét maradék­talanul teljesíteneií. I. B. Harc a természettel A rendkívüli esős időjárás nagy­ban hátráltatja az aratást a rožňa­­vai (rozsnyói) járásban. A járási termelési igazgatóságon tájékoz­tattak, hogy naponta 500 hektárról takarítják be a gabonát. Ez azon­ban nagyon ritkán fordul elő, jó­formán nincs nap, amikor ne esne. A felázott talajra lehetetlen a kombájnnak rámenni. A járás terü­letén még csak a vetésterület öt­ven százalékát aratták le. A kormány felhívását elfogadva a pártfogolt üzemek is segítségre siettek. Elsősorban a szalma kita­karításánál és a termés szállítá­sánál segítenek. Az aratási munkálatokban a szovjet katonák is résztvesznek. Minden erőt latba vetnek, hogy a termés a magtárba kerüljön. A termelési igazgatóság hetente értékeli a legjobb kombájnosok versenyét és az elmúlt héten a Rožňava-i Állami Gazdaság kom­­bájnosa Labucký István 145 hek­tár teljesítményével vezet, Kerekes elvtárs, szintén rožiíava! ÁG kom­­bájnosa 142, mig Tóth István 130 hektárt aratott le. I. B. rrAz első közös aratás Vasárnap. A vihar elvonulása után kocsink Humenné felé tart. Dargóra érve, Trebišov (Tőketere­­bes) felett már süt a nap. A bestovi határban pokoli a me­leg. Itt a hegyoldalban még arat­nak. Sokkal nehezebb a kombájnt vezetni, mint Bodrogközben — ál­lapítottuk meg egyöntetűen. Itt lát­hatók a Radvany-1 Csehszlovák— Szovjet Barátság Efsz kombájno­­sai is, akik mesterien végzik mun­kájukat. Gyakran viccelnek a bod­rogközi kombájnosokkal, akik ugyancsak kisegítők, s nincsenek hozzászokva a nagy dombokhoz, a hepehupás terephez. Andrej Vasilenko kollégájával. Juhász segédkombájnossal az idén először arat, s jól megértik egy­mást. Voltak már segíteni a mi­­chalovcei járás Kochanovceí Efsz­­ében, ahol rakoncátlankodott a gépük, de mindannyiszor megjaví­tották. Itt a bestovi határban jól fizet az árpa. A kert alatti dűlőn egyet­len fordulóban megtelik a tartály. Odább az erdő alatt gyengébb a gabona. Ez a terület azonban már a szövetkezet első kombájnosának Michal Salakénak a „birodalma“, aki hetedik éve ül a kombápi nyergében. Tavaly 350 hektár ga­bonát aratott le, nem válogatva a dűlőket. Az idén már július végéig 150 hektáron felül aratott le, eb­ből a michalovcei járásban 70 hektárt. Jelenleg a napi teljesít­ménye 15 hektár körül mozog, s 700 mázsa gabona gyűlik össze a tartályban, ami szép teljesít­mény — ilyen rendkívüli körül­mények közepette. Segédkombáj­­nosa a 18 éves lánya, aki már má­sodik éve a kombájn nyergében tölti szünidejét: — Milyen az idei aratás? — kérdezzük. — Nehéz és bonyolult, mint Nyugat-Szlovákiában. Az E—512-es kombájnra rásze­relték az emelőkarokat, amely a dűlt gabonát segíti talpra. Ilymó­­dón a szemveszteség is kevesebb. — A kollégáimmal azon törjük a fejünket — folytatja a kombáj­­nos —, hogy miként is fogjunk hozzá: Hiszen nagyon lejtős a te­rep, s amellett a gabona Is ugyan­csak dűlt... Ám, kemény fából faragták a kombájnosokat. Sem a dűlt gabo­na,, sem a trópusi hőség nem aka­dályozhatja őket céljuk elérésé­ben. Búcsúzunk a korobájnosoktől. Azoktól, akik napkeltétől nap­nyugtáig a gabonatáblát róják gé­pükkel, biztosítva tízezrek holnapi kenyerét. Vasárnap délután. Lent a völgyben a bestovi han­goshíradó zenét közvetít. Az em­berek, akikkel találkozunk, vidá­mak és elégedettek. Hogyne, hi­szen ez az első, közös aratás. A falu lakosai helyett két kombájn arat. Százötven ember munkáját végzik el tíz nap alatt. A tavalyi aratás, másfél hónapig tartott. ... A zenét táncba invitálás vált­ja. A hangoshíradó szórakozni hív­ja a falu lakosait — az első szö­vetkezeti mulatságra. —1b— A kosicei (kassai) járásban az egyik legnagyobb kertészet a Ja­­níky (jánoki) földművesszövetkezetben található. A kertészetben főleg karalábé és kápuszta termesztésével foglalkoznak. Egy hektár karalábéból 401100 korona bevételük volt. Képen nzv. Sánta Istvánná látható karalábé tisztítása közben. Kép és szöveg: Sirilo István « Értékelték munkájukat Szolnocskai bizakodás láboravatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents