Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-19 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972, augusztus 19. : f ; Az 1959 hektáron gazdálkodó; ; čičarovcei (Csicser) Efszí egyike a trebišovi (Terebes) járás; ama mezőgazdasági üzemelnek,; melyek jó eredménnyel reprezen-^ .tálják a nagyüzemi mezőgazdái-^ kodást. Ezért a szövetkezet a kö-; zelmúltban a „Kiváló munkáért“* állami kitüntetést kapta. Hornyák Sándor ökonómus el-: mondta, hogy tavaly a munkaegy-j ségekre a természetbenieken kl-i vül 25 koronát terveztek, s 35 koronát fizettek ki. Ez évre 30 koronát terveztek, s előlegként 20 ko-j rónát fizetnek. Jó eredményre vallj az is, hogy az 1972-es évet 3 xnil-’f liő 384 ezer korona tartalékalap-; pal kezdték. A szövetkezetben nemj pihennek a babérokon, hanem^ nagy elhatározással fogtak a mun-; kához. így a félévi mérleg aztj mutatja, hogy a növénytermesztés-^ ben a földterület 95 százalékán ž időben elvégezték a növények vegyszeres kezelését, s a kalászosoknál hektáronként 240 kg tiszta tápanyagot adtak. A cukorrépánál 360 kg tiszta tápanyagot juttattak a növénynek, míg a kukoricánál és a takarmányrépánál 370 kg-ot.? A takarmánybegyüjtést a Čiernej Pole-i Efsz-el való kooperációban^ líözösen végezték. Az évelő takar-í Négy falu közös hajnala 'mányok első kaszálásából 360Ô; 'mázsa szénát gyűjtöttek be,; s ugyanannyi takarmánylisztet ké-; szitettek. Eszerint a takarmány-; alap 110 százalékra biztosított. a; múlt évek tapasztalataiból tudják,; Ž hogy csak akkor lehet virágzó az; ^állattenyésztés, ha jó minőségű a'i takarmány. Itt ezen a téren sóhaj; nem volt hiba. Például vágómar-^ hából 155,7, vágósertésből 121 és£ tejből 138,9 százalékra teljesítet-^ ték az árutermelési tervet. Az állattenyésztésben olyan em- jj berek dolgoznak, akik már meg-' ették kenyerük javát, s nagyon jól végzik a rájuk bízott feladatokat. Kertész Sándor, Balogh Gyula. Vaszi Gyula és Szlivási László na-3 ponta 1,20 kg súlygyarapodást ér- ; nek el átlagosan a hízómarháknál, i A hízósertéseknél Plavajka Mik-; ;lós és Smajda István átlagosan > ^58—60 dkg-os súlygyarapodást ér-^ hek el naponta. ellenére is... Hétfői hajnal, a dombok alján körbefut a szél, el-ellsapja a bokrok ágait meg a szoknyák fodrát amúgy legényesen. Jóízű hajnal, igen friss levegővel, a kánikula, no meg a kasza pengése csak később jön, akárcsak tegnap. Hosszú idők múltán — hiába, ilyen ez az idei nyár — megint egy sereg csillogó kar lendül ütemesen a domboldalon. A reggel meghozza a jókedvű tréfát: „No öcsém, te is a tenyereden fented ki a kaszát?“ — a bepólyált kezű legény pedig ugyancsak gyárthatja a magyarázatot. Mert olyan ez a kézi kaszálás, mmtha egy nagyváros közúti forgalmát hirtelen határokkal akarnánk megoldani. A bonyodalmat itt is az időjárás okozta. Lejjebb a Sajó gáttalan áradása, hengerlése, errefelé pedig a „vörösnyirok“ még nyirkosabbá válása s az aratás ebből származó nehézséget. Amikor a „Vércse-hegy“ felől megvirrad, a szem méricskelődése adja az első felismerést; errefelé jócskán kevesebb a szántó, mint a síkságok tájain, több a rét, legelő vagy éppenséggel ugar, s valószínű, hogy mindezzel arányosan az élet útja is kapaszkodóbb. A szövetkezet udvara, akár egy új ház: kívül még vakolatlan, de már lakható. Szénaszárítója igazán impozáns, viszont sehol egy traktor, egy kombájn, s ez furcsa a munka dandárjának idején. Otrüöokban (Otrokocs) vagyunk, a Rím. Sobota-i (Rimaszombat) járás egyik kis falujában, egy faluban, amely most kezdi kinőni régi kereteit. A változás oka: Otrokocs további három apró falucska ’központja lett, közigazgatási centruma Levkuškának, Raiicének és Žiarnak (Lókőshaza, Rás, Zsór). Az új, csak félig elkészült szövetkezeti udvarnak is ez a magyarázata. Megvan még a régi is, a traktorállomás egyik kis épülete a szövetkezet irodája, az udvaron meg zúgó, dübörgő kombájnok, itt kopogtatunk információkért. Amikor peregni kezd a szó, még mindig túl korán van: a lustább kakasok kukorékolási ideje. A négy kis szövetkezet egyesülésének történetét Káli Aladár, az elnök magyarázza: — Tulajdonképpen két jól különválasztható szakaszból áll az egész folyamat. Az első 1965-tel datálódik. Otrokocs akkor kezdte el közös gazdálkodását Lökösházával és Zsórral. A mezőn Szopó László kertészcsoportvezető azzal fogadott, hogy az uborkát már ötször szedték, és nagyon jól jövedelmezett. A múlt évben 25 hektáron kertészkedtek, s összesen 646 ezer korona jövedelmet értek el, ez évben pedig a 30 hektáros kertészetben 1 millió korona bevételre számítanak. Elmondták, hogy a kertészetben nagy jövője van a fóliás termesztésnek, mely lehetővé teszt hektáronként mintegy 50 ezer korona többlet jövedelem elérését. Kiss János a gépcsoport vezetője bosszankodva említette, hogy az alkatrész ellátás nem kifogástalan. Vásároltak ugyanis egy T 174 típusú magajáró bágert, s alkatrész hiány miatt 3 hónapja áll. Az Agrotechnika prešovi üzeme nem képes a szükséges alkatrészt beszerezni. Ugyanilyen hangokat hallottam a műtrágya rendszertelen szállításáról is, sőt megemlítették, hogy a műtrágya és a vegyszerek applikálására 2 millió korona költséggel kooperációban felépítettek egy röpteret raktárhelyiségekkel együtt, mely immár második éve kihasználatlan. Talán mondanom sem kell, hogy ebben az esetben nemcsak a kooperáló szövetkezetek, hanem a társadalom is kárősodík. Tény, hogy az említett problémák ellenére sem áll meg a szövetkezet fejlődése. A pártvezetőség, s a szövetkezet vezetői ügyelnek a munkálatok zökkenőmentes végzésére. A közben felmerült problémákat jól ismerik, s mindig megtalálják a megfelelő megöl dást. A pártszervezet vezető szere pét a tagságon keresztül mindéi munkaszakaszon messzemenőer érvényesítik. A 19 agilis párttago számláló szervezet jő munkájf minden vonalon megmutatkozik f szövetkezet termelésében. ILLÉS BERTALAN Hat évi vergődés után aztán kiderült, hogy alig történt előrejutás. Ötszázezer koronás veszteség, 12 koronás munkaegység, elégedetlenség, idegenkedés. S mindez egy meddő vezetőség okozataként. Mert az a valóság, hogy a régi vezetőség nem idevalósi emberekből verbuválódott, márpedig a hivatalos napi nyolc óra betartásával aligha lehet valamit kezdeni egy nehézségekkel küzdő szövetkezet érdekében. A kikerülhetetlen változás éve 1971, a rásiak csatlakozása. Cetner János, a pártszervezet titkára ezt így kommentálja: — Elsősorban a vezető emberek alapos kiválogatása volt a lényeges. Hozzáértő s az ügyért áldozatokat is hozni tudó emberekre volt szükség. Meg kellett szüntetni az eddig olyan szépen burjánzó személyeskedéseket, s ami lényegesebb, racionálisabb alapokra kellett fektetni a termelést. Ügy kellett újra kezdeni, hogy az megfeleljen a távlati terveknek is. — És ez egy kicsit sem volt könynyű — mondja Káli elvtárs. Nem voltak gépeink, a régi irányítás átadott mindent a traktorállomásnak. A traktoristákat is természetesen. Nem volt gazdasági udvarunk sem, akkor kezdtük el építeni ezt a mostanit. A traktorokat aztán visszakaptuk alaposan „kicsontolt“ állapotban. Sürgősen kellett gépesítenünk, állami kölcsönnel persze. Traktoristáknak meg beszerveztük az éppen leszerelt katonákat. S a tagok? Hogyan fogadták a változást? — Ez sem volt éppen egyszerű. A rásiak becsapottnak érezték magukat. Nem is csodálom nagyon: az egyesülés második napján már tőlük fuvaroztuk a téli takarmányt. Aztán hogy menüt kezdett a dolog, ők is megnyugodtak. Cetner elvtárs az ideológiai munkáról beszél: — Igyekeztünk a tagokat közelebb hozni egymáshoz. Megbeszéléseket tartottunk, terveinket magyaráztuk. Volt például egy jól sikerült közös ebédje a négy falunak, majd átvittük az itteni asszonyokat a rási részlegbe, hogy barátkozzanak, ismerkedjenek egymással. Egyre többen ülünk a kis irodában. Sok szó esik az aratás nehézségeiről és még több a közeli tervekről. Kétség sem fér hozzá: csak így, ilyen gondos szeretettel lehet jobbra várni s hinni * jövőben. A múlt évi takarmányhiányt Fehér Lajos, a hnb titkári magyarázza, s már ez a tény is azt bizonyítja, hogy a község vezetői igazán aktív segítői egymásnak. Tóle tudom meg, hogy a múlt év kisebb szénahozama я Túroc szabályozása s a különféle alapcsövezések rovására írható. Ezek viszont elkerülhetetlen tennivalóknak bizonyultak, hiszen — amt veszik a réven, bejön a vámon idén már nem borította tenger széles e határt. Az alapcsövezések fontos munkája még jelenleg is tart s nagy darab termőföldhöz Jut a szövetkezet a régi Túroc-mente felszántásával. Sok gondot fordít a vezetőség a termelőmunka racionalizálására. Elsősorban a munkaerők kiválasztásán s azok véglegesítésén fáradozik. Ennek érdekében minden szakaszon megkezdték a munkafeltételek javítását: az új gazdasági udvar szerves tartozéka lesz például a „közös otthon“ (étteremmel), itt épül fel az új irodaház is, s e cikk megjelenésével egy időben adnak át egy négylakásos háztömböt jövendő lakóinak (csak zárójelben: nem futnak el többé a mérnökök a rossz lakásviszonyra panaszkodva) —, s ami igazán örvendetes: 1975-re készül el a modern, 500 férőhelyes szarvasmarha-istálló, hogy a tej- és hústermelés igazán a szövetkezet fókitermelési ágazatává válhasson. Bedécs Barnabás, az agronóinus összehasonlító adatokkal is szolgál, íme a fejlődést bizonyító számpárokből egynéhány: az idei első félév 1 tehénre eső tejkítermeiése 1152 1 a tavalyi 807 literrel szemben, ami az összkitermelés két említett félévének kivonatában kereken százezer liter tejet jelent. Ugyanez a javulás tapasztalható a húskitermelés területén is: vágómarhából 495 mázsával szemben 329 mázsa, hízócsírkéből 524 q-val szemben 417 q az idei és tavalyi első félévek eredményességi mérlege. Ugyanekkor csökkent az említett értékek kitermelésének önköltsége is (1 liter tejnél pl. 49 fillérrel). S az emberek elégedettsége? Káli elvtárs mondja: — Kezdetben egy-egy fizetési napon szinte kínos volt az emberek szemébe nézni. Most inkább öröm. Nekünk pedig külön öröm, hogy a szép dimbes-dombos Gömörben, négy falu közös határában megtanult járni egy szövetkezet. BÄRCZI isrvAis <TÖRréNoT£&0j> A. véletlen hozott össze régi ismerősömmel, Kálmán Ferenccel, a z.-i szövetkezet tehetséges, fiátal elnökével. Feriről köztudott, hogy minden szabad idejét az istállókban, az állatok között tölti, s a mérnöki oklevél megszerzése óta éjtnappallá téve irónnal, jegyzettömbbel kezében böngészi a hazai és külföldi mezőgazdasági szaklapokat és szakkönyveket, hogy a legfrissebb tapasztalatokat kamatoztatva mozdítsa elő a termelés fejlődésének ügyét. Mint mindig, most is mosolygott, de számomra furcsa, idegen volt ez a mosoly. Fáradtnak, megtörtnek látszott. Homlokán redökbe gyürődött a bőr, nikotinfoltos ujjai között észrevehetően meg-megrezdült a cigaretta. Észrevette pillantásomat, eldobta a lassan körmére égó cigarettavéget. Kimerültem, egyszerűen nem vagyok képes a körülöttem történő dolgokra összpontosítani — magyarázkodott. Ezer problémánk van a gazdaságban, de már nekem is sok. Lassan tíz éve csinálom, magyarázok, oktatok, dicsérek, ha kell dorgálok, kibeszélem a telkemet, hiába. Az emberek az utóbi időben egyszerűn nem akarnak megérteni. Bevezettem a vegyszeres gyomirtást, az egyetemesen gépesített kukoricatermelést, s az emberek majdnem elzavartak a szövetkezetből. Hányszor kellett bizonyítanom az igazamat, hogy ami jó volt nagyapáink idejében, az ma már nem versenyképes. Kerek hat évig tartott, míg a mai szívonalra emeltük az állatok hasznosságát Következetes szelektálással, hosszadalmas tenyészmunkával kiváló állományra tettünk szert. Az állatok termelőképességének maximális kihasználása, az eredmények további javítása és a termelési költségek csökkentése érdekében a modem állattartási és takarmányozási technológiák bevezetését kellene forszíroznunk, át kellene térni a hasznosság szerinti etetésre, stb. A gondozók hallani sem akarnak ilyesmiről. Nagyjából kitakarítják az istállókat, úgy ahogy bealmoznak a nagyritkán megtisztogatott állatok alá, aztán kész a kocsi. Pár évvel ezelőtt — a gépi fejés bevezetésekor, ami szintén nem volt könnyű dió — még jobban lehetett alkalmazni az anyagi ösztönzőket. Ma már más a Légy szíves, Ignác! helyzet. A minap pl. csak hoszszas könyörgés árán sikerült meggyőznöm szövetkezetünk egy egyébként értelmes dolgozóját, hogy társa betegsége idejére vállalja el húsz tehén gondozását. Hiába érveltem, hogy ott lényegesen többet kereshet, mint a mezei csoportban; megvonta a vállát, mondván, neki az a húsz-huszonkét papír is elég, amit ott keres. Végigsímltotta enyhén deresedö halántékát, s tíz perc óta kitudja hányadszor, rágyújtott. Nehéz, nagyon nehéz, folytatta rövid szünet ntán. A szövetkezetekben egre csökken a dolgozók száma, s úgyszólván tökéletes Jólét uralkodik a községekben. Az embereknek csupán kis hányadánál lehet az anyagi ösztönzők hatására támaszkodni. Ez megköti a gazdaságok vezetőinek kezét. Fenyítésről, büntetésről úgyszólván beszélni sem lehet, mert a dolgozók egyszerűen kijelentik: ha nem tetszik, csináljuk mi, vagy állítsunk oda mást. A legkisebb dorgálás után fél napig könyörögni kell: „Ignác légy szíves, Ignáckám így, ignáckám úgy“, — mire végre hajlandó ismét munkába állni. Most pl. a kedvezőtlen időjárás következtében körmünkre ég a szalmalehüzás, a tarlőhántás, illetve a középmély vetőszántás. Két műszakban jobban ki lehetne használni a gépeket, meg lehetne gyorsítani a munkák menetét. Gondolod, lehet nálunk valakivel a két-három műszak ideiglenes beveztéséről beszélni? Valahol hibát követtünk el, szűri a szőt, s közben újabb cigaretta után kutat. A termelés fejlődése, az emberi jólét kialakulása megelőzte a szocialista ember öntudatosságának tökéletes kifejlődését. Órájára pillant, sietve kezet nyújt. Most már rohanok, mondja, mert lekésem a gyorsot. Szögletes mozdulatokkal bepréseli magát a állomás felé tartó zsúfolt villamosba, s hamarosan szem elől tévesztem hosszúkás profilját a hullámzó embertömegben. Még sokáig néztem a távolodó villamos után, s közben azon töprengtem, hogy lehet az, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben nincsenek ilyen problémák, annyi dolgozójuk van, amennyit fölvesznek, rend és fegyelem uralkodik mindenütt, s a dolgozók megbecsülik feletteseiket, azok viszont őket, mindenki becsületesen, szorgalmasan végzi a rábízott feladatot. Viszont tdbb ilyen „Légy szives, Ignácl“ esetről Is hallottam már, tehát nemcsak Fenéknél van baj, másutt is előfordul. Kérdés, ki a hibás; a Ferik, vagy az Ignácok? —bor— А XX. század küszöbén V. RÉSZ A mezőgazdasági tudományokban a század eleje óta óriási fejlődés történt. A gépek mindenütt lehetővé tették az emberi munka erő felváltását. A gépesítésnek köszönhető, hogy óriási területek szabadultak fel a társadalmilag nagyon fontos kultúrnövények termelésére, olyan területek, melyek korábban az lgásállatok takarmányozását szolgálták. Például 1880-ban az USA-ban a lakosság 90—95 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, ezzel szemben a századforduló idején csupán 40 százaléka, s ma már csak 4 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. A gépesítés lehetővé tette a korszerű agrotechnika bevezetését, s a nemesítők igyekeztek minden növényféleségből olyan ' fajtát kitermelni, mely lehetővé tette a gépi művelést és betakarítást. A gépesítés persze nem oldott meg mindent. Századunk elején sok egyéb problémával is meg kellett a tudománynak birkóznia. Ilyen volt a kártevők, a betegsé gek, s a gyomnövények elleni küzdelem kezdete. Ez a tudományban talán a legnagyobb kutató munkát igényelte. Egy-egy növényvédő szer csak egy, vagy legfeljebb néhány kórokozóval szemben hatékony. Azok elpusztítása esetleg egy más fajta kórokozó szaporodását segíti, s így új nehézségek merülnek fel. Megfeszített erővel a tudomány már több kísérletet tett a betegségek megzabolázására. Ilyen volt az USA-ban a mételykór felszámolása, s a száj- és körömfájás elleni küzdelem. A Földközi-tengeri gyümölcslégy fellépését két ízben sikerült megfékezni. A sáskajárás történelmünk hajnala óta a földrész számos országában súlyos veszedelmet jelentett. Kikelési helyüktől 2000 kilométer távolságban is szétrajzottak. Hihetetlen, de Nebraskában megfigyeltek olyan sáskarajt, mely félkilométer magas, 150 kilométer széles és 450 kilométer hosszú területre terjedt ki, s számukat 124 milliárdra becsülték. Nemzetközi összefogással a kelési helyeik felkutatásával Adrin és Chiordan nevii anyagok használatával sikeressé vált a védekezés ellenük. * Növényvédelmi célokra 1918-ban először használták a repülőgépet, mégpedig gyapotbarkó elleni permetezésre — ólomarzenáttal. Ölomarzanátot, parafín emulziót, bálnazsírt, ciángázt már a múlt század végén is használtak. W. P. Pivernek 1915-ben sikerült a mészarzenát szintézise, mely már jobban elterjedhetett, mert olcsóbb volt mint a korábban használt ólomarzenát. A mészarzenát levéltetvek elleni hatását csak 1950-ben sikerült nikotin hozzáadásával felfedezni. Még ebben az évben új korszak indult a rovarirtásban a DDT használatával. Ezt az anyagot ugyan már 1874-töl ismerték, de először Paul Müller svájci kutató használta, s 1948-ban Nobel-díjat is kapott érte. Sajnos, erről a mindenható anyagról későbben kiderült, hogy idővel a rovarok ellenállóvá válnak vele szemben, még rosszabb, hogy nagyon lassan bontódik el. Felhalmozódik a tejzsírban, s rajta keresztül az emberi szervezetbe kerül. A gumós növényekben, s a gyökérzetben is visszamarad. Gyomirtásra első anyagként a vas- és a rézszulfát terjedt el a századforduló táján a búza, a zab, ez árpa egyéves gyomféleségei elleni védekezésre. A második világháború idején kezdték használni a hormonkészítményeket, s az egyes növényi szöveteket elpusztító herbicideket. TARR GYULA mérnök A problémáit
