Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 1. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. január 8. Д lakosság élelmezése népgazdaságunk egyik igen jelentős területe. Magába foglalja a mezőgazdasági termelést, az élelmiszeripari nyersanyagok behozatalát, áz ' élelmiszerek előállítását, elosztását, árát ,és egyes fajtáit. Ezen felül figyelembe kell venni a forgalmat, a bel- és külkereskedelmet, a közétkeztetést és a lakosság anyagfogyasztását. Mindezek közvetlenül és közvetve hatnak a lakosság élelmiszerfogyasztásának mennyiségére, az egyes társadalmi csoportok fogyasztására, és az élelmiszerszükséglet összetételére. A háború előtti Csehszlovákiában az élelmezés, ha az előzőkben felsorolt elvek alapján értékeljük, elégtelen volt. Különösen az 1930—1936-os gazdasági válság éveiben az egv lakosra eső napi kalőriafogyasztás a 2000 kalória alá süllyedt. A fejlett országokban még ebben az időszakban is a 3000 fölötti kalőriaértéket mutattak ki (Anglia, Franciaország, Németország). A második világháború idején a népélelmezés tovább romlott. Az étkezés kalóriaértéke a napi 1§00— 2000 kalóriát sem érte el. A helytelen, hiányos élelmezés a gümőkóros betegek számának rohamos növekedésében mutatkozott meg. A háború után az élelmiszerfogvasztás kalóriaértéke gyors ütemben fokozódott, és az ötvenes évek végén elérte az ajánlott és kínált szintet. Érdekes lesz bemutatni az egyes élelmiszereken a fogyasztás fejlődését és összehasonlítani az elmúlt évet, a háború előtti évekkel. Az összes húsféleség fogyasztása 1936-ban egy lakosra számítva 21,1 kg-ot tett ki. A múlt évben az egy lakosra eső húsfogyasztás kb. 62 kg volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fogyasztás színvonala gyakorlatilag a háromszorosára emelkedett. A legjelentősebb növekedést a sertéshús mutatja ki, amelynek fogyasztása 8,5 kg-ról 33,3 kg-ra — tehát négyszeresére — növekedett. Figyelemreméltó a baromfihús fogyasztása terén elért eredmény — hiszen a múlt évben személyenként 9 kg-os fogyasztást értünk el, s így e téren Európa legfejlettebb országai közé kerültünk. A Szlovák Szocialista Köztársaság húsfogyasztásában gyakorlatilag olyan színvonalat értünk el, mint amilyennel Belgium vagy Ausztria rendelkezik és megközelítjük az NSZK 1964. évi húsfogyasztását. Viszont megelőztük Olaszországot és több más nyugat-európai országot is. Gyors fejlődést mutatott fel a konzum-tojás fogyasztása is. Szlovákia 1936-ban minimális tojásfogyasztást mutatott fel, ami egy Iákosra csupán 64 darab tojást tett ki. A múlt évben egy személyre számítva hozzávetőlegesen 240 db volt a tojásfogyasztás. A tej és a tejtermékek fogyasztása terén szintén jelentős növekedéssel büszkélkedhetünk. A személyenkénti 164 literes háború előtti fogyasztással szemben a múlt évben 213 literre emelkedett, A cukorfogyasztás 15,2 kg-ról 36,4 kg-ra emelkedett. Ebben utolértük Európa legfejlettebb országait: Franciaországot, NSZK-t, Ausztriát, Belgiumot, amelyek 30—36 kg-os cukorfogyasztást mutatnak ki egy lakosra számítva évente. Továbbra is jelentős maradt a liszt és a sütőipari termékek fogyasztása, amely eléri a 100 kg-ot. Ez a racionális élelmezés szempontjából igen magas, s ebben túlszárnyaljuk a legfejlettebb európai országokat. Csupán Közép- és Kelet-Európa országai mutatnak nagyobb gabonafogyasztást, mint mi. E téren jelentős szerepet játszik a fogyasztói hagyomány, valamint a szokások is. A zsiradékok fogyasztásának színvonala a háború előtti évekhez,mérten megkétszereződött. Az egy fakosra eső évi zsiradékfogyasztás 1934- bau 9 kg volt, a múlt évben pedig csaknem 19 kg-ot tett ki. örvendetes az, hogy növekszik a vaj és a növényi zsiradékok fogyasztása, ami jelenleg már nagyobb, mint az állati zsiradékok — különösen a sertészsír — fogyasztása. Európai méretben is jó színvonalat értünk el a zöldségfogyasztásban. Tavaly például a zöldségfogyasztás meghaladta a személyenkénti 100 kg-ot. Ennél nagyobb zöldségfogyasztást csupán Franciaország mutat fel. A többi európai országban a zöldségfogyasztás 76—96 kg között mozog. Gyümölcsből (a friss gyümölcs értékében) 44 kg-os fogyasztást értünk el. A burgonyafogyasztás egy személyre évente 95 kg-ot tett ki. Mindent összevetve, megállapíthatjuk, hogy az élelmezési politika terén a Szlovák Szocialista Köztársaságban figyelemreméltó eredményeket értünk el és a kalóriafogyasztás átlagban 3000 kalória személyenként. Igen érdekes az a tény is, hogy az élelmiszerfogyasztás kalóriamennyiségében túlsúlyba kerültek az állattenyésztési termékek, amelyek az összkalőriafogyasztásnak 48 százalékát teszik ki. A növényi eredetű termékek nem egészen 42 százalékban képviselJelentős népgazdasági munka folyik napjainkban, ötéves 'tervünk feladatait tüzzük ki az 1971—1975-ös esztendőkre. Ugyanakkor a népgazdaság fejlesztésének hosszúlejáratú, — az 1990-es évig 'terjedő előrejelzésének munkáit is végzik. Helyes lesz, ha ezzel kapcsolatban legalább alapvető vonásaiban értékeljük az élelmezési előrejelzést, egybevetjük a racionális étkezés elveit a hazai termelésből, valamint a behozatalból eredő élelmiszerforrásokkal. 'Ezt megelőzően azonban, hogy olvasóinkat a jelenlegi helyzetről és élelmezésünk fejlődéséről, az élelmiszerfogyasztásról kellőképpen tájékoztassuk, hacsak röviden is, jellemezni szeretnénk szocialista 'államunk élelmezési politikájának eddigi fejlődését és elért eredményeit. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ a mm fiaifis mi ES JELEN LÉGI GYAKORLATA tek s a fennmaradó mennyiséget az italok, valamint az ízesítő anyagok teszik ki. Az egy lakosra eső napi fehérjefogyasztás eléri a legfejlettebb országok színovnalát. A napi fehérjefogyasztás egy lakosra számítva a múlt évben az SZSZK-ban 90,6 grammot tett ki. A legfejlettebb országokban 80—91 grammos fehérjefogyasztást érnek el. Élelmezésünk bizonyos hiánya az, hogy magas a növényi eredetű fehérjefogyasztás részaránya, melynek legfőbb forrása a jelentős liszt- és kenyérfogyasztás. Az állati eredetű fehérjék fogyasztásában még nem értük el a legfejlettebb országok színvonalát, ettől egy személyre számítva naponként 3—7 grammal maradunk el. A fejlett európai országokban 46—49 grammos fogyasztást mutatnak ki. A lakosság élelmiszerellátása terén elért vitathatalan sikerek ellenére a nemzetközi összehasonlításban egyes élelmiszerek fogyasztása nem éri el a racionális elemzés szempontjából ajánlatos adagokat egyes élelmiszerekből. így például — az 1971-ben elért tényleges állapotot az ajánlott adatokkal összehasonlítva — azt látjuk, hogy a húsfogyasztás terén egy lakosra számítva, évente körülbelül 14 kilóval maradunk el, a tojásfogyasztásban 23 darabbal, a tej- és tejtermékek fogyasztásában 86 literrel, zöldségfélékből 8 kilóval és gyümölcsből 35 kilóval. Az ajánlott színvonalat a baromfi, a zsiradékok, a burgonya esetében érjük el, ugyanakkor túllépjük az ajánlott adatokat, a cukor esetében 8 kilóval, lisztből pedig kb. 5 kg-mal. Az egyes élelmiszerek fogyasztásáról alkotott kép a Szlovák Szocialista Köztársaságban azonban nem felel arra a kérdésre, milyen fogyasztást érnek el a lakosság egyes rétegei, csoportjai az egyes körzetekben. Habár pontos adataink erről nincsenek, mivel csupán az egyes időszakokban elért fogyasztást kísérjük figyelemmel, a legutóbbi felmérés adatai azt mutatják, hogy lakosságunk egyes szociális csoportjai és az egyes körzetek fogyasztása között jelentős különbségek mutatkoznak, különösen azokból az élelmiszerekből, amelyek árukat tekintve drágábbak, költségesebbek. A rendelkezésünkre álló áttekintésből kitűnik, hogy a lakosság legalacsonyabb jövedelmét felmutató körzetekben legalacsonyabb az élelmiszerfogyasztás is. Különösen . az olyan élelmiszerekké, amelyek a racionális étkezés szemponjából a legszükségesebbek — mint például a tej, a hús, a tojás és a zöldség. Ezzel szemben azok a körzetek, ahol a lakosság nagyobb jövedelmet ér el, az élelmiszerek jelentősebb fogyasztását mutatják ki, és itt a fogyasztás összetétele a legjobban közelíti meg a racionális étkezés követelményeit. Ezek a különbségek a 25—30 százalékot is kiteszik az alacsony jövedelemmel rendelkező körzetek hátrányára. Emellett azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság minden kerületében a kalóriafogyasztás olyan színvonalát érjük el, amely megfelel az emberi szervezet követelményeinek és az ajánlott élelmiszerszükséglet mennyiségénék. Néhol ezt a színvonalat túl is lépik, amit viszont a lakosság elhízásának arányáról készített statisztikai áttekintések igazolnak. Az élelmiszerek összetételének to; vábbi javítását és az ajánlott élelmiszerek fogyasztásának növelését két alapfontosságú tény befolyásolja: Ф a mezőgazdasági termelés fokozása — különösen az olyan élelmiszereké, amelyek élelmezési mérlegünkben még hiánycikket képeznek; ' • gazdasági tényezőkkel, amelyek befolyásolják a fogyasztást, az élelmiszerek vásárlását, azaz a lakosság egyes csoportjainak kereseti lehetőségei és az egyes élelmiszerek árai. Az előbbiek könnyebb megértése céljából néhány adatot sorolok fel az egyes élelmiszerek esetében 1000 kalóriára jutó költségekről. Így például 1000. kalória ‘ burgonyából, kenyérből, búzalisztből 1—1,80 koronába kerül kiskereskedelmi árban. Marhahúsból 1000 kalória 17,72 koronába kerül. Ez tehát azt jelenti, hogy 1000 kalória marhahúsból 17- szer drágább mint 1000 kalória az előbbiekben felsorolt élelmiszerekből. Tehát csupán a jövedelem növekedésével, illetve kiskereskedelmi árak rendezésével tudjuk fokozatosan megváltoztatni, illetve tudunk hatást gyakorolni a fogyasztás összetételének megváltozására úgy, hogy tervszerűen csökkentsük étkezésünkben azoknak az élelmiszereknek fogyasztását, amelyek a racionális élelmezés elveit szem előtt tártva a legkedvezőtlenebbek és így az olyan élelmiszerek'fogyasztását növelhetjük, amelyek élelmezési mérlegünkben hiányzanak. Legfelső párt- és állami szerveinR fokozott figyelmet fordítanak ezekre a kérdésekre, és a gazdasági lehetőségekkel összhangban kellő intézkedéseket foganatosítanak az olyan élelmiszerek fogyasztásának növelésére, ahol a fogyasztás nem éri el a legkedvezőbb színvonalat, és természetesen igyekszik kialakítani a szükséges élelmiszeralapot. Erre példaként felhozhatjuk a múlt évben hozott intézkedést, a vágóbaromfi kiskereskedelmi árának csökkentésével kapcsolatban, továbbá a tojás árának csökkentését, valamint a tojás nyári árának lényeges meghosszabbítását. A tojás nyári ára ugyanis alacsonyabb a téli áránál, 30 fillérrel az összes minőségi osztályban. Ezenkívül csökkentették egyes húskonzervek, a zsír, a nyers- és a füstöltszalonna kiskereskedelmi árát is. Gazdaságpolitikánk ugyanakkor azon társadalmi csoportok reáljövedelmének növelését szorgalmazza, amelyek a legjobban elmaradnak a lakosság átlagjövedelmének szintje mögött. A CSKP KB múlt év szeptemberében tartott plenáris ülése jóváhagyta az alacsony nyugdíjak emeléséről, valamint az anyák gazdasági helyzetének javításáról szóló határozatot. Megválaszolásra vár azonban a cikk elején feltett kérdés, mi a további teendő az élelmiszerek gyártásában, s mit kell tenni annak érdekében, hogy biztosítsuk lakosságunk kellő élelmiszerellátását a jövendő ötéves tervek esztendeiben. Az élelmiszerek fogyasztásáról jelenleg készített, kidolgozott elméletek azt mutatják, hogy az összes állati eredetű alap élelmiszer esetében, amelyek élelmezési mérlegünkben jelenleg még hiányt képeznek, az egy lakosra eső fogyasztás minden évben fokozódni fog. Ugyanilyen növekedés várható a gyümölcs és zöldség, valamint a többi ajánlott' élelmiszer terén is. A fogyasztás állandó növekedését felmutató élelmiszerek közé sorolhatjuk a húst és a húsipari termékeket. A feldolgozóipar jelenlegi adatai szerint a Szlovák Szocialista Köztársaságban 1975-ben csaknem 70 kilós húsfogyasztást kell elérni, ami az ötödik ötéves terv feladatai között is szerepel. A húsfogyasztás azonban előreláthatólag 1990-ig tovább emelkedik majd. így 1980-ig körülbelül 77 kilót, 1985-ben már 81 kilót, és 1990- ben 84 kilót kell elérni. Ezáltal a húsfogyasztás terén a legnagyobb fogyasztást kimutató országok közé jutunk. A távlati előrejelzések számolnak a baromfihús fogyasztásának növekedésével is, ameyl a legközelebbi i 20 esztendőben 30—40 százalékkal növekszik a jelenlegi állapottal összehasonlítva. A tojásfogyasztás terén szintén állandó fejlődést kell elérnünk és fokozatosan 265 db tojás fogyasztását kell elérni lakosonként évente. A tojásfogyasztás növelésével kapcsolatban egy fontos tényt kell kiemelnünk. A tojástermelés nagyüzemi módszereinek következetes alkalmazásával, különösen a közös szövetkezeti vállalkozás formájának fejlesztésével 1971- ben a piaci tojástermelés megelőzte a jelenlegi fogyasztói szükségletet. Ennek következtében népgazdaságunk egyes irányító tényezői olyan téves következtetést vontak le, hogy korlátozni kell a tojótyúkok állományát, s ezáltal a tojástermelést is. Az ilyen nézeteket helytelen megvalósítani, mivel a távlati szükséglet követelményeinek kielégítésére tovább kell növelnünk a tojástermelés színvonalát, éspedig évente 160—200 millióval. Ezenkívül számolni kell azzal is, hogy folyamatosan egyre csökken majd a magánszektor, valamint a háztáji gazdaságok tojástermelése, s így egyre kevesebb lesz az önellátó, tehát a közellátás iránt fokozottabb követelményeket támasztanak. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem szabad korlátozni a nagyüzemi tojástermelést, sőt ellenkezőleg, folyamatosan további feltételeket kell kialakítani e nagyüzemek tervszerű fejlesztésére. A zöldség és a zöldségtermékek fogyasztása terén is 10—15 százalékos növekedéssel számolunk lakosonként évente. Ez azt jelenti, hogy az egy lakosra eső zöldségfogyasztás 1990- ben meghaladja majd a 110 kg-ot. A zöldség esetében ezen felül el kell érni majd azt is, hogy kiegyenlítődjék a fogyasztás az egyes évszakokban. Amint a statisztika adataiból kitűnik, a harmadik és a negyedik negyedévben .a zöldségfogyasztás jelentősen meghaladja az évi átlagot, eléri a legkedvezőbb szintet, ezzel szemben az első és a második negyedévben a zöldségfogyasztás hiánnyal zárul. Ezt a kérdést több módon kell megoldani: • kellő hűtőtárolók és tárolóhelyiségek építésével, ami által meghoízszabbítható a közvetlen fogyasztás idénye, • a zöldségtermesztés kibővítése az idényen kívül, tehát üvegházakban, a jelentősebb fogyasztói központok közelében, hogy a friss zöldség egyes fajtáit az idényen kívül is be lehessen szerezni. Elsősorban a paradicsomról, uborkáról, fejessalátáról stb. van szó. Ennek érdekében korszerű üvegházi gazdaságokat kell létesíteni, amilyenekkel a többi fejlett országban találkozunk, • a takarmányzöldség és a gyümölcs termesztésének kibővítésével. A legközelebbi húsz esztendőben a távlati előrejelzés szerint a gyümölcsfogyasztás kétszeresére növekszik és eléri a 86 kg-ot lakosonként évente, itt a termelés növelése mellett a raktárak hálózatának kiépítését kell szorgalmazni, hogy a gyümölcs kellő mennyiségét tárolhassuk télre és a tavaszi időszakra. Szükséges az is, hogy necsak az alma tárolását végezzék, hanem a körte, a szőlő és más gyümölcsök tárolását is. Élelmezésünk fejlesztésének e távlati célkitűzései még az ilyen rövid és hiányos áttekintés alapján is azt mutatják, hogy komoly és összetett folyamat, amely jelentős követelményeket támaszt a mezőgazdasági termeléssel, az élelmiszeriparral és a kereskedelmi szervekkel szemben. Az említett kérdések folyamatos megoldásával, állandó ellenőrzésével és a célkitűzések realizálásával a Szlovák Szocialista Köztársaság így a fejlett országok sorába küzdi fel magát, ami az élelmiszerfogyasztást és a racionális élelmezést illeti. Ing. Ladislav Špačinský TISZTÍTÁS légárammal Egy szovjet kutatóintézet poros munkaruhák tisztítására szolgáló „aerodinamikai portaiamtól“ szerkesztett, amellyel a ruházat minden műszak után gyorsan tisztítható. A berendezés négy kamrából áll, mindegyikébe egy-egy munkaruha akasztható. Fölülről lefelé másodpercenként 12 méteres sebességgel levegőt fúvatnak rajta keresztül. Az erős légáram átöblíti a ruhát, miközben a berendezés falaihoz csapkodja. Éppen ezáltal távolodnak el a por- és szennyrészecskék. Ha a munkaruhák nedvesek, előmelegített levegőt vezetnek a portalanítőba. A tisztítás 20—30 másodpercig tart, a portalanítás hatásfoka 95 százalék. AZ E-VITAMIN — ÉS AZ ÉLVESZÜLÉS A tehenek és az üszők alig 55—60 százaléka hordja ki az első megtermékenyítés magzatát. Az embrió korai halála miatt a nőstéoyek nagy része terméketlen marad. Szovjet kutatók 200 sziminentáli tehénen tanulmányozták az embriók elhalása által okozott vemhességzavarokat, és megkísérelték E-vitaminnal megakadályozni ezt. Ez a vitamin befolyásolja a sárgatest működését és az anyaméh nyálkahártyájának a vastartalmát. Kísérleteik eredménye nagyon biztató. Az E-vitaminnal kezelt csoportban 23 százalékkal nagyobb volt a vemhes tehenek szánta, mint a kontrollcsoportban. Száz tehén közül a kísérleti csoportban 74 volt vemhes, a kontrollcsoportban csak 51. Feltételezhető, hogy E-vitamin alkalmazásával növelhető az embriók vitalitása, és a korai embrionális halál okozta veszteségek az állattenyésztésben csökkenthetők. ÖTSZÁZ KILOVOLTOS VEZETÉK A PAMÍRON ÁT Megkezdték a Pamír csúcsain át húzódó 500 kilovolt feszültségű vezeték építését. E vezeték a Dél-Tadzsikisztánban épülő nureki vízerőműből látja majd el olcsó energiával a közép-ázsiai villamusenergia-rendszert. A vezeték végpontja Regar tadzsik város. A tervek szerint az új vezetéket, amelynek 150 kilométeres szakasza a magas hegység csúcsain és mély szakadékon vezet majd át, még a jelen ötéves terv során üzembe helyezik.
