Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 1. szám

1972. január 8. SZABAD FŰLDMOVES 7 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Hatványozott felelősségérzetet Ne hazardírozzunk az emberek életével! A Szövetkezeti Földművesek Szlo­vákiai Szövetségének elnöksége a múlt évi utolsó munkaiilését a bratislavai DUKLA kávéházban tartotta. Az ülés napirendjén néhány igen fontos kér­dés szerepelt. Az elnökség tagjai első­ként meghallgatták a Szövetség elnö­kének, Pavol J o n á š mérnöknek az efsz-ek VIII. országos kongresszusá­nak előkészületeiről szóló tájékozta­tóját, majd Ing. A. Vojáček, a szö­vetség központi titkára ismertette a kongresszus előtti munkatervet. Az elnökségi ülés homlokterében az 1988—1970. években történt mező­­gazdasági munkabalesetek és a tűz­esetek elemzése állt, s javaslatok hangzottak el a balesetek megelőzé­sére. A helyzet súlyosságára jellemző: az említett években tüzesetek következ­tében 43 személy lelte halálát, s 171 megsebesült. Ezenkívül több mint 100 millió korona értékű kár keletkezett a szövetkezetekben. A mezőgazdaság halálos kimenetelű munkabalesetei­nek száma meghaladja az építészetét, a nehéziparét, a vegyiparét, valamint a közlekedését is. A mezőgazdaság új gépei, valamint az automatikus be­rendezések minden eddigitől nagyobb szakértelmet követelnek a szövetke­zet tagjaitól, s nemkülönben a mező­gazdasági üzemek dolgozóitól. A Szövetség Központi Bizottsága elnökségének tagjai megállapították, hogy a mezőgazdasági munkabalese­tek száma mindinkább gyarapodik. Ezt jörészt elősegíti a mezőgazdasági üzemek kedvezőtlen munkaerő-össze­tétele, főleg az efsz-ekben, ahol job­bára idős, már nem teljes munkaké­pességű emberek dolgoznak, akik ke­vésbé képesek az esetleges munka­­balesetek elkerülésére. Másik eset: a kevésbé tapasztalt fiatalok, akiknek felelősségérzete, óvatossága még nem tökéletes, s nemegyszer a szakérte­lem is hiányos, ilymódon fokozott mértékben fennáll a munkabaleset ve­szélye. Hozzájárul a balesetveszély fokozottabb fennállásához a nyílt te­repen való munkavégzés: szélártalom, csúszás, esés stb. További veszélye­ket rejteget a védőberendezések hiá­nya, amit a mezőgazdasági gépgyárak legyárthatnának, s nem kellene sok esetben kezdetleges módon előállíta­niuk a mezőgazdasági üzemek dolgo­zóinak. Ez tehát az ő kötelességmu­lasztásuk is! Nötreli a mezőgazdasági munkabal­esetek számát az is, hogy a mező­­gazdasági üzemekbe időnként olyan munkaerőket is felvesznek, akik má­sutt nem megfelelőek. S legtöbbször csupán a kereseti lehetőség hajtja őket, mellőzve a közös gazdasághoz való helyes viszonyt. Megállapítást nyert az is, hogy számos halálos ki­menetelő balesett alkoholfogyasztás következménye. Sajnos, többségében fiatal szövetkezeti tagokról — trak­torosokról — van sző. Az elnökség ezzel kapcsolatban egész sor intézkedést javasolt meg­valósításra. Többek között azt is, hogy a szövetség szervei is bekapcsolód­hatnának a munkabalesetek, tűzkárok megelőzését elősegítő általános harc­ba. Fontos kérdésként szerepelt az el­nökségi ülés napirendjén a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom mód­szertani utasításainak megvitatása, a mozgalom továbbfejlesztése az efsz­­ekben. A javaslat kihangsúlyozza, hogy e versenymozgalom szerevzésével, s fej­lesztésével mindenképpen számolni kell már az 1972. évi termelési-pénz­ügyi terv készítését megelőzően, hogy a termelés fokozását, a termény- és termékértékesítési terv teljesítését elősegíthesse, s hozzájárulhasson az állami terv-feladatok túlteljesítéséhez. A vitában ekörül az a nézet alakult ki az elnökség tagjai közt, hogy a verseny célja és alapjaként ne csu­pán a termelési terv túlteljesítése szerepeljen: a mozgalomnak fontos küldetése legyen a szocialista ember­­nevelés, a helyes munkaviszony ki­alakítása mind az egyes személyek, mind a munkacsoportokat illetően. A szövetkezeti tagok mind egyénileg, mind csoportosan érezzenek felelős­séget a munkaeredmények eléréséért, s harcoljanak a rossz emberi tulaj­donságok kiküszöböléséért, a múlt káros csökevényeinek kiirtásáért az emberek tudatából. ješ) Uaüottam már jót és rosszat is erről a községről. A szö­■■ vetkezőiével kapcsolatosan értesüléseim jobbára negatív értelműek voltak. Több mint két évtizeddel ezelőtt alakult a Dolný Bár-i (al­­bári) Egységes Földmű vessző vet kezet. Az 1191 hektáros gaz­daság dolgozóinak csak ritkán jutott ki az elismerő szóból. Ez lényegében érthető is, hiszen a Dunajská Streda-1 járás legrosszabb szövetkezetei közé tartozott az albári. Az első fordulópont 1960-ban következett be, amikor csatla­koztak hozzájuk a madíak. Igaz, ez az egyesülés nem vezetett azonnal az eredmények lényeges javulásához, de legalább fémjelezte, hogy a gazdaság a termelés színvonalasabbá téte­lére törekszik. Az ezirányú Igyekezet csak 1969-ben hozta meg első gyümölcsét. Az előző évekhez mérten javulás követ­kezett be a termelési eredményekben, s további javulásra nyílt kecsegtető kilátás. Ml történt azóta? Kérdeztem szinte önmagámtól... Az új székházba igyekeztünk. Ünnepies hangulat fogadott. Mintha Bogyai Ignác elnök homlokán is elsimultak volna a ráncok. Mosolyogva üdvözölt. — Soha jobbkor! Eddig több­nyire kedvezőtlen hírt mond­tunk, de most. Beszélgetésünk során meg­tudtam, hogy 1969 óta nagyot lépett előre a fejlődés útján a szövetkezet. Az utolsók közül a jól gazdálkodó szövetkezetek közé küzdötték fel magukat. Növelték az állattenyésztés évi termelését, szakosították a nö­­tápanyagpótlást, a gépesítést, csökkentették a termelési költségeket, egyszóval: gazdaságo­sabban termelnek. — Az utóbbi években előtérbe került szövetkezetünkben az emberekről való gondoskodás. Javítottunk az élet- és munka­feltételeiken — újságolta ez elnök. — Mégpedig úgy, bogy szociális épületet hoztunk tető alá, s rendeztünk be. így kerülhetett sor a karácsony előtti napokban az új épület átadására. Nemcsak székház ez: helyet kapott itt az öltöző, mosdó,, zuhanyozó és fürdőhelyiség, valamint egy tanácsterem is. Ottlétemkor elbeszélgettem néhány dolgozóval is, akik vala­mennyien elismeréssel szóltak az új szakkáderekkel megerő­sített vezetőségről, s szavaikból kicsengett az elégedettség. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az utóbbi években jobb­ra fordult a dolgozók sorsa. Három év alatt 14 építkező tag­nak stabilizációs kölcsönt folyósított a szövetkezet. A havi jövedelemre sem panaszkodhatnak az emberek: a múlt évben meghaladta a 2300 koronát. Nincs is baj a munkaerővel! A dol­gozók fele harminc évesnél fiatalabb, ami arról tanúskodik, hogy a fiatalok is szívesen dolgoznak a közösben, — hiszen megtalálják számításukat. Végül annyit, hogy a Dolný Bár-i „Béke“ szövetkezet való­ban szép ajándékkal lepte meg dolgozóit, s a jelek szerint biztos léptekkel halad előre a fejlődés útján. (kádek) Az új szövetkezeti székház és szociális helyiség vénytermesztést. Fokozták a Szövetkezetek eguuttmuküdiseflek jogi formái A CSKP KB elnöksége és a föderá­ciós kormány a múlt év tavaszán fon­tos határozatot hagyott jóvá a mező­­gazdasági termelés továbbfejlesztése érdekében (kooperációs és integrá­ciós kapcsolatok, termelésszakosítás, összpontosítást stb. J. Ami az együtt­működést illeti, főleg a KGST-tagor­­szágok keretében tapasztalható. A Magyar Népköztársaság jogászai­tól hasznos tapasztalatokat vehetünk át, miután ők már kidolgozták a jogi normákat a mezőgazdasági-, fogyasz­tási-, kisipari- és lakásszövetkezetek működésére vonatkozóan, amelyek a szövetkezeti mozgalom egyes ágaza­tait szabályozzák, elkészítették az egy­séges szövetkezeti törvényt is, mely által befejezést nyert az egész szövet­kezeti mozgalom judikaturája. Van tehát mit tanulnunk déli szomszé­dainktól! Az 6 tapasztalataik, gyakor­lati ismereteik felhasználása — saját viszonyainkra alkalmazva — nagy se­gítséget jelenthetnek számunkra. Jellemző a Jelenlegi magyarországi helyzetre, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, tökéletesítése követ­keztében hatálytalanítottak elavult jogszabályokat, amelyek akadályozták s nehezítették a szövetkezetek együtt­működését, figyelembe véve a társa­dalmi érdekeket. Valamennyi csoportosulás, gazdasá­gi együttműködés, vagy társulás jogi normák, jogszabályok, törvényes ke­retek meghatározását követeli. E kez­deményezések és együttműködések kibontakozását különféle jogintézmé­nyek támogatják. Olyan jogbiztonsá­got kell teremteni, amely megakadá­lyozza mindazt, ami a szövetkezeti együttműködést megbolygatná és egy­idejűleg biztosítaná az érdekek har­móniáját is. A gazdasági epyüttműkö-Magvarorszáp I. désnek különféle módozatai vannak, s ezért jogi hátterük is sokoldalú. Ebben az értelemben tehát három kérdéssel kell foglalkoznunk: 1. A szövetkezetek jogszabályozá­sának fejlődésével, különös tekintet­tel a jogintézményekre, amelyek a szövetkezetek gazdasági együttműkö­dését szabályozzák. 2. A gazdasági társulások és cso­portosulások kialakulásával, azok jo­gi helyzetével és a várható fejlődés­sel. 3. A szövetkezeti érdekszervek ál­tali támogatásával, azok koordinációs tevékenységével, a szövetkezetek együttműködése előfeltételeinek ki­alakítása érdekében. I. Minél dinamikusabban mutatkozik az általános gazdasági fellendülés és minél intenzívebben gazdálkodnak egyes szervezetek, annál inkább érvé­nyesülnek a tudományos-műszaki for­radalom vívmányai a gazdasági élet­ben, s annál szükségesebb a gazda­sági szervezetek jó együttműködésé­nek elmélyítése. Es itt nem nélkülöz­hető a jogszabályozás. A szövetkezetek jogi normái három jellegzetes vonással bírnak: # fokozatos kialakulásuk, # eltérő célkitűzések a mezőgazda­­sági és a többi szövetkezet-félék kö­zött {megkülönböztetések jogi szem­pontból is), # a jogi normák egységesítése, ami már a fejlődés új szakaszára vall. A szövetkezet-politika mindig nagy jelentőséget tulajdonított a jogi nor­mák és az állami előírások iránt. Ta­pasztalatok igazolják, hogy a szövet­kezeti mozgalom jogszabályozását túlbecsülni, de lebecsülni se lehet. Az első esetben ugyanis Igen gyorsan je­lentkeznek a bürokrácia elemei, más­részt viszont — ha háttérbe szorul az állami jogszabályozás — könnyen kárt szenvednek az össztársadalmi, csoportos és egyéni érdekek. A gazda­ság-politikának tehát teljes mérték­ben összhangban kell maradnia a szövetkezet-politikával ugyanúgy, mint a szövetkezeti mozgalom jogszabályo­zásának a fejlődésével. Ma kijelenthetjük, hogy a Magyar Népköztársaságban a szövetkezeti mozgalom szilárdan rögzített az állam jogrendjében és a szövetkezetek éle­tében a jog teljes tiszteletnek örvend. Ennek fényes bizonyítéka, hogy már régebben jóváhagyták az egységes szövetkezeti törvényt. A mezőgazdasági termelőszövetke­zetek mindig az érdeklődés közép­pontjában álltak és az Illetékes álla­mi szervek támogatását élvezték. 1959-ben jogszabályzat lépett ér­vénybe, melynek alapján megszüntet­ték a szövetkezetek adminisztratív irányítását és rögzítették azok önálló­ságát. 1968-ban m]ár lehetővé vált egy mezőgazdasági kódex kiadása, mely­nek alapján rendeződött a föld tulaj­donjogi és használati viszonya. Ezzel szemben az ötvenes években a fogyasztási és a kisipari szövetke­zetek központi irányítási elvek alap­ján szerveződtek. E szövetkezetek ta­nácsai rendelkezési jogokkal bírtak és diszponáltak a szövetkezeti haszon túlnyomó részével. Ez a helyzet ellen­tétben volt a gazdasági reform elvei­vel és ezért 1969-ben a kormány ha­tározata értelmében változtatásokra került sor. Oj jogi feltételeket terem­tettek a szövetkezeti tanácsoknak, úgyhogy azok érdekközösségi szer­vekké váltak. Az új, egységes szövetkezeti tör­vény lehetővé teszi, hogy valamennyi szövetkezeti ágazat törvényes keretek között kapcsolódhassák a népgazda­ság vérkeringésébe. Egyszersmind e törvényes keretek a szövetkezeteknek rendeltetésük szerinti fejlődést bizto­sítanak. A szövetkezeti törvénynek kettős a küldetése: 1. Meghatározza a egész szövetke­zeti mozgalom politikai és gazdasági irányzatát. 2. Felöleli midazokat a jogszabályo­kat, melyek betartása további jogsza­bályok kialakításánál kötelező lesz, s kötelesek respektálni az állami és a szövetkezeti szervek. A szövetkezeti törvény közvetlen haszna: feltételeket teremt valameny­­nyi szövetkezeti ágazat együttműkö­désére, közös szövetkezeti vállalatok, társulások kialakítására. Példa ez a szövetkezeti törvény a többi szocia­lista ország számára is, különösen pe­dig nekünk, Csehszlovákiában élők­nek, mindazoknak, akik hivatottak arra, hogy az illetékes poitikai és ál­lami szervek határozata értelmében jogszabályokat alkossanak a szövet­kezeti mozgalom továbbfejlesztése ér­dekében, hazai feltételeinknek meg­felelően. (Folytatjuk.) MUDr. MICHAL ĎURD1AK Az ember mindenekéit A levicei (Léva) járás efsz-eiben mintegy 17 ezer tagot tartanak nyil­ván. Közülük évente sokan elöreged­nek, nyugdíjasokká válnak. Ezek élet­­színvonalának megjavítása érdekében kormányunk új szabályzatot léptetett életbe. Amennyiben az idősebbek, jó­ként akik 1961—1965 között váltak nyugdíjasokká, járadékuk összege el­térő, ezeket az efsz-ek saját gazdasá­gi lehetőségeik keretében rendezhe­tik. javíthatnak a nyugdíjasaik hely­zetén olyrhódon is, hogy a 10 ár ház­táji földet 30 árra egészítik ki, vagy­­pedig a legalacsonyabb járadékot az átlagos nyugdíjösszeg magasságára emelik. A Szövetkezeti Földművesek Szlová­kiai Szövetsége Levicei Járási Bizott­ságának elnöksége megállapította, hogy e tekintetben a leghelyesebben járt el a Tekovské Luiany-t (nagy­­sallói), Horné Türovce-i (felsőtúri), Sazdicel fszázdl), Sahy-i (ipolyságt), Malé Šárovce-i (kissárói), Тек. Hrá­­dok-i jváradi) és a Zemliare-í fzsem­­lérij Efsz vezetősége. A járási bizottság elnöksége fog­lalkozott továbbá a szociális-kulturá­lis alap anyagi eszközeinek jobb ki­használása kérdéseivel. A szövetkeze­tek ugyanis ezt az alapot a tagok iskoláztatásának költségei fedezésére, a katonai szolgálatra bevonuló tagok családjainak segélyezésére stb. hasz­nálják fel. Szóba jöhet még a sport­­rendezvények, tanulmányi kirándulá­sok költségeinek megtérítése. A korlátozott lehetőségek ellenére is javulás tapasztalható, mégpedig a gyógyfürdői kezelést illetően. Azon­ban még így sem kielégítő a helyzet, hiszen a gyógyfürdői beutalót a kér­vényezőknek csak mintegy fele kap­ja meg. A helyzet javulása várhaló azáltal, hogy a dudincei fgyügyij gyógyfürdő a közeljövőben turnuson­ként 180 gyógyulásra váró beutaltat képes lesz befogadni. Erre minden valószínűség szerint az ötéves terv­időszak végén kerül sor. A levicei járásból 1971-ben csak­nem hatszáz szövetkezeti tag, s 375 gyerek vett részt hazai és külföldi üdülésen. Ami a szabadságolásokat illeti, az efsz-ek többségében a szabadságok időtartama az állami vállalatokéhoz hasonló. A járási bizottság elnöksége megállapította, hogy ez az intézkedés kedvezően hatott a fiatal munkaerők­nek a szövetkezetek számára történő megnyerésére. Elénk vita keretében tárgyalták meg a kulturáltabb munkakörnyezet kialakításának, valamint a tagokról való egészségügyi gondoskodás és a munkabiztonság kérdéseit. Mindenek­előtt a szükséges szociális berendezé­sek létesítéséről van sző. E tekintet­ben példát mutat a Plavé Vozokany-l Ijakóvezekényi), a Cajakovo-t (leké­rij, Svodovt (szódói j, V. бйг-i, Veľké Ludincei (nagyölvedi) és a VySkovcet lipolyviski) Efsz, ahol már szép si­kereket értek el. A munkabiztonság tökéletesítése, a dolgozók egészségvédelme érdekében iskoláztatásokat szerveztek a járás­ban, s ellenőrzéseket folytatnak. A szövetkezeti vezetők bentlakásos tan­folyamokon ismerik meg a különböző rendszabályokat, előírásokat. A tan­folyamok vizsgával végződnek. Ha valaki nem felel meg a vizsga-köve­telményeknek, a tanfolyamot megis­mételheti, természetesen a saját költ­ségén. Ez is bizonyítja, hogy illetékes szerveink nem formálisan kezelik ezt az ügyet, következetesen törődnek az­zal, hogy az óvórendszabályokat és a szükséges egyéb előírásokat vala­mennyi vezető ismerje, s aszerint vé­gezze felelősségteljes irányító munká­ját. A tanfolyamon különös figyelmet szentelnek arra, hogy a gépkezelők és az illetékes szakemberek ismerjék az új gépek kezelésmódját, a szüksé­ges előírásokat, ugyanakkor felhívják figyelmüket az alkoholfogyasztás ve­szélyeire, a vegyianyagok használatá­val kapcsolatos szigorú óvórendszábd­­lyokra. A téli Iskoláztatások szakmai-poli­tikai jellegűek legyenek. Mivel ez a járás jobbára gabonatermesztő, hang­súlyozni kell a jól bevált, nagyhoza­­mű szovjet bűzafajták széleskörű el­terjesztését, továbbá a szovjet tapasz­talatok jelentőségét. Az elnökségi ülés résztvevőt meg­állapították, hogy csupán passzív ér­telemben érvényesül a művelődés a tévé, a rádió és a film révén. Ismét vissza kell térni a hagyományos nép­művelési tevékenységre (pl. műked­velő színjátszás, énekkari és zenekart tevékenység, népi tánc stb.), melyek következtében a társadalmi élet fel­lendül, s elvtársi jóviszony alakul ki a lakosság között. rjsj « I t X « \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents