Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-22 / 3. szám
Téves és újabb ismereteink a petéről A méhek életével kapcsolat- hártya képezi, a ktllső a peteban ezideig a petéről hallót- hártya (chorion) és a vékotunk a legkevesebbet, sőt az eddig kiadott szakkönyvek is csak egy pár sorral ismertetik, különböző nézetek alapján. A petében lezajló életfolyamatokról, mint a méhnek a kezdetleges embrionális fejlődéséről alig van ismeretünk. A legtöbb szakkönyv még ma is a pete korának a meghatározását a pete állása vagy fekvése szerint határozza meg, pedig ezt a megállapítást Örösi prof. már nagyon régen elvetette. A tudós szerint a pete csak a kelés pillanatában dől le a sejt fenekére. A pete hossza 1,5—1,8 mm, vastagsága 0,30—0,39 mm, súlya 0,11—0,15 mg. A pete nagysága és súlya az év folyamán változik. Tavasszal és ősszel az anyák nagyobb petéket raknak, mint a családok fejlődésének a tetőfokán, amikor az anya a legtöbbet petéz. Természetes, hogy a nagyobb petékből, nagyobb anyák fejlődnek. A naponta lerakott peték száma az anyától, az évszaktól, a gyűjtéstől vagy a gyűjtést pótló etetéstől ős az üres sejtek számától függ. A közepes anyák napi legnagyobb teljesítménye 1000—1500 pete körül van. A kiyálő anyák legnagyobb napi teljesítménye 3000 körül Is lehet. A petézés február elején indul és szeptember végén vagy október közepén szűnik meg. Idősebb anyák a petézést korábban beszüntetik. Csapadékos meleg nyár végén, bőséges , virágpor hordásnál, az anyák az őszi hónapokban tovább petéznek. A szabályosan petéző anya a petét a sejt fenekére ragasztja, minden sejtbe egyet. A pete korának a megállapítása a dőléséből lehetetlen. Az anyák nagyobb része mérsékelten megdőlt alakban helyezik el a petét. Ha a frissen lerakott petét harmadnap megfigyeljük, meggyőződhetünk, hogy fekvésének alakja változatlan. Igaz, hogy a megfigyelt peték között találunk jelentéktelen mennyiséget erősen megdőlt állapotban, esetleg a sejt fenekén feküdve, de ez nem a pete idejét jelzi, hanem azt, hogy az anya rosszul ragasztotta a sejt fenekéhez. Egyes anyák különbözően helyezik el a petéket. Egyesek mérsékelten, mások erősebben megdőlve. Ezt az anya peterakőja, „vagyis fullánkjának az állása, alakja határozza meg, amellyel az anya a petézésnél a pete állását szabályozza. A pete alakja hosszúkás hengeralakú, a kát vége domború. A felső vége vastagabb mint az alsó. A pete burokját két nyabb, de erősebb sárgahártya (annionein). Sokszoros nagyítással a pete felső részén a hártyán szabálytalan mélyedéseket látni. A mélyedésekben a hártya vékonyabb. A pete megtermékenyülésénél a mag (sperma) ezeken a mélyedéseken hatol be a petébe. A petét folyadékszerü anyag tölti ki. A petehártya megsértésénél a folyadék kiömlik. Mikroszkóp alatt a folyadékban átlátszó gömböcskéket látni és a gömböcskékben sárga gömbölyű testecskéket. A sejtmag a pete felső részében helyezkedik el. A sejtmag 32 kromoszomot tartalmaz, amelyből anya vagy munkásálca kel, vagy pedig 16 kromoszómát (redukált), amelyből here lesz. A petében az álca csak harmadnap látható, az embriós fejlődés vége felé. Ez a fejlődés 70—76 óráig tart. A petéből az álca kikelését Amerikában Dudrov figyelte meg, és megfelelő hőmérsékletnél mesterséges úton, méhek nélkül is meggyőződött róla. Első jelei az érettségnek, amikor az álca a petében kígyózó vagyis hullámzó mozgást végez. Erről a pete átvilágításával győződött meg. A pete felső részének felületén apró cseppekben folyadék jelenik meg, ami valószínűleg a petéből a pete hártyájának apró mélyedésein, repedésein jut ki a felületre. Ez a folyadék megjelent azoknál a petéknél is, amelyek mesterséges úton, méhek nélkül keltek. A petéből a petehártya felületére került folyadék a pete egész felületén szétfolyik, és ezáltal a tejszínű, fehér petehártya megváltoztatja színét, átlátszóvá, úgy hogy az álca már látható. Az álca alsó része a pete alján, a felső része vagyis feje a pete felső részében van. Felső részével mérsékelt hullámzó mozgást végez, majd áttör körmozgásra. A körözés mélyebbmélyebb, majd az álca feje az átlátszó pete alsó részébe kerül, ahol a fejével átüti a petehártyát, és a sejt fenekén a jobb vagy a bal oldalára fekszik, kifli alakban. A kikelt álca fején és alsó részén látható a szétpattant petehártya maradványa. Ez hamar eltűnik róla és az álca lélegzeni kezd. A sejtben nem volt egy cseppecske táplálék, folyadék sem, az álca mégis kikelt. Ezekután a sejt fenekéről a petehártya teljesen eltűnik, a méhek segítsége nélkül. Minden esetre a petével kapcsolatban még sok kérdés nincs tisztázva, ezért napjainkban a kísérletek és megfigyelések központjában áll. ANTAL Z., Šafárikovo ******** *»** Használjuk ki a téli időszakot szakismereteink gyarapítására! Erre vonatkozólag melegen ajánljuk Svanczer Lajos „A gyakorlati méhész“ című könyvét, amelyből mind a kezdők, mind a tapasztaltabb méhészek sokat meríthetnek. — Képünkön előtérben Svanczer méhész, a könyv szerzője. A belső itatás előnyei Amikor tél végén, kora tavasszal a méhcsalád már több fiasítást nevel, több vízre van szüksége és nem elég az a vízmennyiség, amit a kaptárban esetleg megtalál. A méhek kirepülnek sokszor kedvezőtlen időben is, hogy a fiasítás szá mára vizet vigyenek be. Akinek ideje van arra, kaptárja is olyan, hogy méheket benn a kaptárban tudja itatni, az ne sajnálja erre az időt és a fáradságot, adjon a melleknek a kaptárba langyos vizet. Különösen fontos ez a tavaszi szeszélyes időjárás idején, amikor a hőmérséklet szinte óránként változik. A napos idő kicsalja a méheket, azok megszívják magukat hideg vízzel és ha erre még egy hidegebb szél is jön, ami nem ritka jelenség, a méh megdermed és kinn pusztul. Azt tapasztaltam, hogy ahogyan nyáron az építtető keretekről, úgy tavasszal a belső itatévályúról tájékozódhat a méhész családjai belső állapotáról. Ha a család ugyanis elfogyasztja napi rendes vízadagját, ez annak a jele, hogy az anya rendesen petézik és a család neveli a fiasítást. Igaz az álanyás család kivétel, de erről más módon győződhetünk meg. Ha a vízfogyasztás csökken, akkor vagy a fiasítás hagyott alább, rendszerint azért, mert kevés a család élelme, vagy megindult valamilyen hordás. Ha tehát tudjuk, hogy a családnak van elég élelme, amíg a víz fogy kár felbontani, vizsgálni, a fészket kihűteni, nyugodtan kell hagyni. Ha azonban hordás nincs és a család nem fogyaszt egyáltalán vizet, feltétlenül át kell nézni a családot, meg kell keresni az okot. Lehet, hogy elveszett az anya, lehet hogy le akarják váltani, de más oka is lehet annak, hogy a család nem használ vizet. Mivel a rendben levő család a vizet rendszeresen fogyasztja az a gondolatom támadt, hogy a családnak ezt a tulajdonságát kihasználhatnánk a méhek egészségvédelmére, gyógyítására is. A gyógyszereket ugyanis az itatóvízben is beadhatjuk a melleknek, fgy biztosak lehetünk abban, hogy a gyógyszer a méheknez és a Hasításhoz jut, tehát oda kerül, ahová szántuk és akkor, amikor akarjuk. A fiasítás gyógyítására szolgáló gyógyszerek szerintem különösen hatásosak, ha itatóvízben adjuk be őket. A család ugyanis szinte csak a fiasítás nevelésére használja fel a vizet, s ha a vízzel a gyógyszer a fiasítás táplálékába jut, célt érünk, mert oda került az orvosság, ahova szántuk és akkor, amikor akartuk. Bankó Pál 3. SZÁM KERTESZET-MÉHÉSZÉT JA gyümölcsfákon gyakran ejtünk sebeket. Rendszerint az oltás, lfjító- és koronaalakító metszéssel. A kisebbnagyobb sebeket kacorral, metszőollóval vagy fűrésszel egyenlítsük szabályszerűen, olyan Időpontban és módon, hogy a seb gyorsan begyógyuljon, a gyümölcsfában ne okozzon lényegesebb kárt. A gyümölcsfákon azonban emberi beavatkozás nélkül is keletkeznek sebek, pl. amikor a vihar letöri, lehasítja a gyü-Az ág helyin visszamaradó seb aránylag kicsi, enyhén ovális alakú. A fűrészelés után visszamaradó roncsolt felületű metszőlapot kacorral simára faragjuk és oltóviasszal bekenjük. Nagyobb sebeket korhadás ellen olajfestékkel vagy POMR1N fa-sebkátránnyal konzerválhatjuk. Az ágakat csakis átoltás esetén metsszük vissza, уа8У Pe" dig ezt a módszert elöregedett, de még egészséges gyümölcsfák ifjítása esetén alkalmazzett nyílt vagy zárt rákos sebet legrólszerűbb az egész ág lemetszésével eltávolítani. A fán fagysebek is keletkezhetnek. Igen gyakoriak a kora őszi fagyok következményeként létrejött fagytól tok. Ilyenkor a törzs északi oldalán a fakéreg alatti élő szövet foltszerű elfagyással elpusztul. Az ilyen foltszerű elfagyás a törzs déli részén a kora tavaszi fagyok következtében még gyakoribb. Az elfagyott rész feletti kéreg fahéjszínűvé válik 1972. JANUAR 22. A TARTALOMBÓL ♦ A gyümölcsfák szakszerű sebkezelése ♦ A belső itatás előnyei ♦. Téves és újabb ismereteink a petéről V Ne sajnáljuk kivágni ♦ A méz szerepe táplálkozásunkban ♦ Egér kártevés a méhészetekben ♦ A porcukor etetéséről ♦ A diagnózis: mania cactophilii ♦ Rossz időben is száraz út ♦ Védekezzünk a gyümölcsfák kártevői ellen шшшашшшшшшшшшшшаштa \ 1 A GYÜMÖLCSFÁK szakszerű sebkezelése mölcsfa ágait, vagy pedig letörnek nyáron a gyümölcs, télen pedig a jeges zúzmara súlya alatt, vagy gondatlan gyümölcsszedés esetén. A rákos se bek baktériumos fertőzés eredményei. Váratlan, előre nem látható sebeket különféle állatok is okozhatnak (szprvas, kecske, pocok, házi és mezei nyúl), a fák gyökereit pedig a tömegesen előforduló pajorok sebezhetik. Sok helyen komoly sebeket ejtenek a gyümölcsösök talaját művelő nehéz kultivátorok. A legnagyobb sebeket azonban a kellő időben el nem távolított száraz ágak okozzák. Igen gyakori az ágalapra végzett metszés. A faiskolában ágalapra metszik a törzs megfelelő vastagságának elérése után az oldalhajtásokat. A koronából ágalapra metsszük az egymásra ráfekvő, egymás felett túl közel fekvő és emiatt beárnyékoló ágakat. A fa rendszeres ifjításakor Ilyen metszéssel távolítjuk el a különböző vastagságú ágakat. A nehezebb, vastag ágakat fűrészelés előtt először alátámasztjuk vagy kötéllel felkötjük, hogy egyrészt fűrészelés közben saját súlyánál fogva le ne hasadjon, másrészt azért, hogy így könnyebben eltáVolíthassuk. Először alul, a levágás! helytől egy tenyérnyivel kifelé, majd a törzstől megfelelő távolságra felülről is befűrészeljük. Az ág lehullása után a csonkot alulról felfelé szorosan az ágalap mellett fűrészelve eltávolítjuk. Az ágalapot az ág tövén levő gyűrődések határolják, ahol a sebeket hegesztő anyagok vannak felhalmozódva. mázzuk, ha ezeken több sarjhajtás van. Oltás esetén a viszszamaradó sebet a megeredt oltóhajtások segítenek behegeszteni, ifjítás esetén pedig a metszést valamelyik sarjhajtás felett végezzük el, hogy az elősegítse a seb hegedősét. A sebet ugyanúgy kezeljük, mint az ágalapra végzett metszés esetén. A lehasadt ág után visszamaradó seb kezelése nehéz, mivel az így keletkezett seb rendszerint nagy és mély. Az ilyen sebet először hornyolt vésővel kitisztítjuk ügyelve arra, hogy a sebet határoló .fakérget ne sértsük meg, majd oltóviasszal, olajfestékkel vagy pedig fa-sebkátránnyal bekenjük. Az ág letörése után visszamaradó sebet a megmaradt ágcsonk ágalapra történő metszésével vagy pedig a legközelebbi vastagabb ágig történő visszametszésével kezeljük. Agalapra metszik az elszáradt ágakat is. A gyümölcsfa igyekszik a száraz ág körül kalluszt képezni, ám az ág lehetetlenné teszi a seb hegedősét. A korhadt ágcsonk levágása után a törzsön odú keletkezik, amely az élő szervezetek működése következtében egyre nagyobbodik. Az értékes gyümölcsfák odvát hornyolt vésővel kitisztítjuk és gipsszel vagy cementtel kitöltjük. A gyümölcsfák törzsén keletkezett rákos sebeket kacorral vagy hornyolt vésővel kifaragjuk, miközben a seb széleit a fakéreg egészséges faszövetéig kiterjesztjük, a sebet ecettel bekenjük és oltóviasszal lezárjuk. A fák koronájában keletke-és idővel a törzsről leválik. A fán így keletkezett nagy seb rendszerint már nem gyógyul be és az éghajlati tényezők, valamint a baktériumok hatására a faszövet megsérül. A fagyfoltot időnként fasebkátránnyal bekenjük, hogy a faszövetet védjük a korhadástól. Kemény fagyok esetén a vastagabb fatörzsek hosszában berepednek. A fagyrepedés egészen a törzs közepéig ér. A fagyrepedés a vastagtörzsű diófákon és cseresznyefákon gyakori. Nyár folyamán a fagyrepedés kezelés nélkül Is beheged, hogy téli fagyos időben ismét kiújuljon. Ez a folyamat rendszeresen ismétlődik egészen a fa elpusztulásáig, mivel az egész fatörzs korhadásnak indul. A februárban keletkezett sebek gyógyulnak a leggyorsabban, a novemberben okozott metszési sebek gyógyulnak a legnehezebben. (se)
