Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-24 / 25. szám

v—

/

A gyümölcstermő növények igen veszélyes kártevői a levéltetvek, amelyek fertőzése már tavasszal a kibontakozó leveleket veszélyezteti, azonban a legnagyoDb mértékű fertőzés május közepétől június második feléig szokott fellépni. A nyári hónapokban általában a lágyszárú tápnövényekre húzódnak, amelyek között számos zöldség, dísznövény, szántóföldi növény, valamint gyomnövény is található.

A levéltetvek igen gazdag rovarcsoportot képeznek, ezért igen nehéz egy általános leírást adni róluk. Nagyságuk különbözik a nem egész 1/5 mm hossztól, (pl. a szőlőgyökértetű ivaros nősténye 0,48 mm hoszszú, hímje 0,27 mm hosszú), egész 8 mm-es hosszúságig (pl. a Stomaphis levéltetű némely tölgyfában élő fajtái elérik a 6 nim-t). A levéltetvek különböző formái ismeretesek, ugyanazon fajtán belül a szárnyas (mindkét szárnyuk hártyás) és szárnyatlan formák. A színezésükben sem egyeznek az egyes fajok. Igen fontos megkülönböztető jelük a potrohesövek, amelyekből önvédelem esetén,

levéltetvek a gyümölcsösben

sárgás, gyorsan száradó folyadékot bocsátanak ki.

A levéltetvek szaporodása különféle módon folyik — tojásokkal, amelyeket az ivaros nőstények raknak (főleg őszszel rakják le az áttelelő tojásokat), vagy elevenszüléssel, amely megelőző megtermékenyítés nélkül is folyhat (ú. n. szűznemzéssel), ami általában tavasztól őszig a tenyészidő alatt megy.

A levéltetvek katasztrofális méretű károkat okozhatnak elszaporodásuk esetén. Szájszervük szívó-szúró szipóka, amelylyel a növénynedveket szívogatják. Szívás közben a növényi szövetekbe nyálat is bocsátanak, amely a növényi sejtekre méregként hat. Ennek következtében a levelek torzulását, keménytapintású gubacsodását esetleg elszíneződését idézik elő. A levelek asszimilációs munkája erősen meg van zavarva, gyakran lehullanak a

nyár folyamán és így a fát erős lombveszteség éri.

Szívásuk okozta káránál azonban jóval jelentékenyebb a növényi vírusok átvitelében játszott szerepük. Ennek kapcsán a levéltetvek a legveszedelmesebb rovarkártevőknek tekinthetők, amelyeknek „tevékenysége“ egész termesztési ágakat (vclőbtirgonyat er illesztés, répamag-terniesztés stb.) befolyásolhat.

Védekezés: A téli permetezésekkel az áttelelő tojásokat irtjuk. Tenyészidő alatt organikus foszforsavésztereken alapuló rovarirtó szereket használunk. Alkalmazásuk előtt igen fontos megismerni az előírt várakozási időt az egyes szereknél, (szüret és az utolsó permetezés közölt leteljen a megszabni 1 határidő (várakozási idő). Nagyüzemi gyümölcsösükben, ahol szakképzettséggel rendelkező szakmunkások végzik a permetezéseket, lehetséges a méreg (JED!) vagy

a különösen veszélyes méreg (ZVLÁŠŤ NEBEZPEČNÝ JED) méregjelzésű szereket használni. Ezek közül alkalmas az Intation 0,05—0,1 %-os töménységben (várakozási ideje 28 nap), vagy az Ultracid 0,15 %— 0,2 %-os töménységben (várakozási ideje 35 nap), Diazinon E—60 0,15 %-os töménységben (várakozási ideje 21 nap), vagy a Thiocrnn 0,15 %-os töménységben (várakozási ideje 28 nap), lia rövid idővel a gyümölcsszüret előtt erős a fertőzés, alkalmas a Phosdrin 0,15 %-os töménységben, amelynek csak 7 napos a várakozási ideje.

Kiskertekben és liázikcrtekben a levéltetvek ellen alkalmas a 1'usfotion E—50 0,2 % os töménységben (várakozási ideje 14 nap) vagy a Melation E—50 0,2 %-os töménységben (várakozási ideje 21 nap). Mindkét említett szer méreg jjflzés nélküli.

VANEK ARANKA

A gyümölcstermő növények gombás megbetegedései (III)

ALMA- ÉS KÖRTEFA VARASODÁSA (kórokozó: Venturia inaegualis és Venturia pirina) főleg csapadékosabb években és csapadékos területeken veszélyezteti a termést.

A kórokozó gomba az elszáradt, lehullott leveleken s a fonalai pedig a vesszők varas foltjain, fekélyein telel át. A tavaszi fertőzést a gomba ivaros szaporodása idézi elő; amely a lehullott leveleken, vagy a fertőzött ágakon fejlődik.

raszeríi lemezek szegélyeznek. A gyümölcs növekedése következtében a foltok szabálytalanul megrepedeznek és így megnyílik a út különböző másodlagos gomba-fertőzéseknek is. A fertőzött gyümölcs féloldalas lesz, korcs, apró marad, vágyidő előtt lehull.

A hajtásszárak fertőződése

következtében a vesszőkön hosszúkás, felhólyagzó, porozó fekélyek keletkeznek. A varas vesszőkön a riigyek és fakadó hajtások elpusztulnak.

Védekezés: A megelőző védekezést a lehullott lomb gondos eltakarítását és elégetését jelenti. Tenyészidő alatt a' következő növényvédőszereket lehet

Tavasszal a levelek felületén füstszerű, barna, 2—6 mm átmérőjű kerek foltok jelennek meg. Később a foltok zöldesfekete színűekké, bársonyosokká válnak. Egy levélen számos folt keletkezik és idő előtt lehullanak. A virágok, rügyek szintén fertőződhetnek. A gyümölcsökön május közepétől jelentkezhetnek a varas foltok. A folt felülete szemcsés, barnás lesz, amelyet szabálytalan pa-1. A levelek felületén barna, 2—6 ifim átmérőjű kerek foltok jelennek meg. Később a foltok nagyobbodnak. A levelek idő előtt lehullanék.

alkalmazni permetezésre: Ditluine M—45 0,2 %-os töménységben, vagy Novozir N—50 (az esetleges raktári készletekből) 0,6 %-os töménységben, vagy Perozin 75 0,4 %-os töménységben, vagy Meiprex 0,07—0,05 %-os töménységben (virágzás után, vagy ba a permetezést gyakrabban ismételjük, a Melprexnél csak u megjelölt alacsonyabb töménységet alkalmazzuk), vagy az Orthocid 50-t 0,3 %-os töménységben.

A felsorolt gombaölőszerekből elkészített permedét lehet kombinálni a lisztharmat ellen ajánlott gombaölőszerekkel (csak a Sulkn és Polybaryl-szereket nem lehet velük kombinálni.

A permetezést már virágzás előtt alkalmazzuk, aztán virágzás utón 10—14 nappal. A további permetezéseket szükség szerint végezzük, csapadékos tavasszal és nyár elején néha hetente vagy minden 10 napban kell végezni. V. A.

2. A gyümölcsökön május közepétől jelentkeznek a varas foltok. A folt felülete szemcsés, paraszerü lemezekből álló szegély veszi körül.

3. A varas foltok szabálytalanul megrepedeznek, a termés silány minőségű, apró marad.

4

4.

A paradicsom és uborka j minőségéről

A termény minőségével sajnos sok termelő nem törődik eléggé, esetleg fel sem ismeri a minőségi hibákat. Pedig ez az értékesítésnél nagy szerepet játszik.

PARADICSOM

• Külsőleg hibás a paradicsom bogyója, ha a kehely tájától kezdődően felrepedezik. Az időjárás befolyásolja ezt, mert tar. tós szárazság utáni esős időben a repedés gyakoribb. Ugyanakkor fajtakérdés is ez, egyes fajták hajlamosabbak a felrepedésre.

Más fajták bogyói már zöld állapotban napégést kapnak, a foltok elfehérednek, majd penészednek, rothadnak. Gyakoribb az égésfolt, ha szedéskor a paradicsom szárát átforgatjuk, vágy a szár a bogyó súlya alatt megdől, és az árnyékolt részről a bogyók hirtelen erős napfényre kerülnek.

Hiba ha a bogyó a kehely táján megzöldül. Ez a folt éretten is megmarad. Többnyire a fénynek kitett bogyókon mutatkozik, de egyes fajtáknak ez jellemző tulajdonsága.

Még nagyobb hiba, ha a bogyó belsejének a kehely felé eső része fehér. Minél nagyobb ez a fehér rész, ízetlen folt, annál értéktelenebb a fajta. Nemcsak a csemegefajtáknak nagy hibája ez, hanem a konzerveké is, mert a pilré színét halványítja. A csemegefajtúk húsának színe kisebb jelentőségű, a konzerv fajtáké lényeges, mert csak a sötét húsú bogyókból nyerünk szép színű pűrét.

A paradicsom belső értéke: C-vitamin tartalma (körülbelül 24—28 mg%, 100 g), cukortartalma (3 —4%), amelyet magas szervessav tártál ma (0,6— 0,9%) elfed. ízleléskor főkent a San Marsano paradicsomfajtát érezzük édesnek, mert a savtartalma alacsony. A cukor fokozza a szárazanyagtartalmat. E tekintetben a fajták között nagy eltérést találunk. Vannak

7—9 % szárazanyag-tartalmúnk, de vannak 4%osak is. Ha pl. 4,5 % szúraznnyngtartalmú paradicsomból főzünk pürét, akkor kétszer annyi

mennyiségből kapunk ugyanannyit, mint a 9 %-os bogyókból. A háziasszonyok is tudják ezt, mert a levét el kell főzni, ez pedig időt, munkát és fűtőanyagot kíván.

Egyes vidékeken a sfi- » rűbb Rcslsta paradicsomot keresik befőzésre, amelynek igen magas a szárazanyag-tartalma. Az iparban is nagy jelentősége van ennek, ugyanis a konzerv-paradicsom fajtákat a szárazanyag szempontból bírálják és a magasabb szárazanyagtartalom magasabb bevételt hoz.

Ha a levélzet a tőről idő előtt lehullott, a bogyók kényszeréréssel megpirosodnak, azonban sav-tartalmuk túl magas lesz.

A determinált, törpe fajták korábban érők, de bogyójuk kisebb és öszszes hozamuk kevesebb.

A hosszúszárú fajták késeiek, .nagyobb bogyójúak, sötétebb színűek és bővebben termők.

UBORKA

Az uborka termése és minősége típusonként és fajtánként nagy eltérést mutat. Az úgynevezett kígyó uborkák üveg alatt, nagy melegben tenyésznek, termésük hosszúkás, nagy; megtermékenyülés nélkül terem. Húsuk vastag, magkezdeményeik puhák, salátauborkaként nagy értékűek. Szabadföldi termelésre nem alkalmasak. Az éjjeli lehűlések hatására elkorcsosulnak, termésük megcsavarodik. A méhek megtermékenyítik, a termékenyítés azonban tökéletlen, a megtermékenyült magvak táján megpuffad, pohos lesz. Ha a termést kritán szedjük, ráncos.

A szabadföldi salátauborka esetleg korcs képződése az időjárás függvénye. Hiba, ha túlfejlődik, a hegye felé sárgul és a sárga csíkok áthú- _ *

zödnak a dereka tájára is. Némelyik’ keserű ízű, ami nagy hiba, de ez nemcsak fajtakérdés, hanem az időjáráson is múlik.

A fürtös uborka előnye, hogy a magrekesze vékony, magja fejletlen, a húsa finom, szedése azon-ban nem kiadós.

Bózner Miklós

mm

(Taraxacum officinale)

A gyermekláncfű (asszonyhűség, barátfű, éjjeli lámpa, férfihűség, kopaszbarát, kutyafej, lámpavirág, pimpő, pimpimpáré, pongyola pitypang, sárgavirág, tyúkvirág) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, tavasszal nyíló, ősszel másodvirágző, nyirkosabb füves helyeken, mezőkön kertekben igen elterjedt, évelő növény.

Levelei a gyökértörzsből fejlődnek, amelyek csúcsán levél* rózsát alkotnak. A levelek 10—30 cm hosszúak, lándzsásak, hegyesek, szélük durván, szabálytalanul fogas. Fészkes virágzatai hosszú, csöves tőkocsányon állnak, a virágok nagyszámúak, aranysárgák. A termés éréskor az egész terméscsoport könnyen elfújható pehelygömbbé alakul. Egy növény 2000 magot küld' ki a környezetébe, de minden elvágott gyökérkéjo is szaporodik s ezért kellemetlen gyomnak ismerjük, mert nehéz’ kiirtani.

Gyűjtendő a gyökere ősszel vagy tavasszal, a levele, valamint a gyökere a rajta hagyott levelekkel együtt. A gyökere 15—20 cm hosszú, 2—4 cm vastag, függőleges, kissé elágazó, répaszerü. Kívül kávébarna színű, kissé ráncos. Szárítás előtt sohase szabdaljuk keresztbe, mert az értékes anyag kifolyik belőle. A gyökere 40 % inulint, nyálkát, inositol vitamint, maliitól cukrot, cserzőanyagot, kaucsukot, gyantát, nikotin savat és taraszacin keserű anyagot tartalmaz.

A drognak (gyökér) emésztést serkentő, cpemüködést elősegítő, vizelethajtó, vértisztítő, erősítő és májbajokat gyógyító hatása van.

A levelekben majdnem olyan hatóanyagok vannak mint a gyökérben. Tartalmaz még C-vitamint. A virágja festékeket, B2 vitamint és xanthofylt tartalmaz.

A gyökér főzetét máj-, cukor-, vese- és hólyagbajok esetén használják. Az egész növényt mint vértisztítót, szervezet frissítőt lehet használni. Külön vagy más gyógynövényekkel mint lefogyó szert használják a nők. Francia és Olaszországban a levelét salátaként használják és a tavaszi fáradság elleni keverékek alkatrésze. Továbbá a gyermekláncfű drogjait fel lehet használni az érelmeszesedés ellen és az aranyerek gyógyításánál. Friss virágjából hazai bort szoktak készíteni.

Nálunk a következő teakeverékek alkatrésze: SPECIES CHOLAGOGAE és SALVAT THÉ teakeverékének, amelyeket mint epeműködést elősegítő, gyenge hashajtó és étvágyjavító gyógyteákat lehet használni. Továbbá alkatrésze a DIABETÁN teakeveréknek a cukorbetegség gyógyítására. Dr. NAGY GÉZA