Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-24 / 25. szám
Mégsem maradtunk le Az utóbbi időben élesebben bírálták méhészetünk fejlődé sét, hogy nem tartjuk a lépést szomszédainkkal és a kedvező állami támogatás mellett elha nyugid mk a legfontosabbat, a méhek nemesítését. Ilyen bírálatról olvastunk a lapunk márciusi szamában. „Egy helyben topogunk“ címmel, ahol aggódva hangzik el u kérdés, hogy hogyan tovább? A Včelár márciusi számában szintén hasonló bíráló cikk jelenik meg. „Som zástancom chovu križeniek“, ahol még élesebben villannak fel a kérdések: „Nem aludtunk-e a babérokon“. A cikk írója Pavel Silný rámutat, hogy hazánkban már 1922-ben is nagy gondot fordítottak a méhek nemesítésére, és Ausztriából importálták a krajnai 47 es törzset. De a jogos bírálatok nem voltak hiábavalók, mert örömmel olvastam a Szlov. Méhészszövetség válaszát a kérdésemre, hogy ez évben 50 krajnai anyát Importálunk Ausztriából, Troiseck törzset, kísérleti célokra. Ezzel kapcsolatban foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy miért a krajnai mehet és miért akarjuk kiszorítani hazánkból az északi barna vagy fekete méhet? Közép-Eurőpában, így hazánkban is az északi és krajnai méh van elterjedve. Ennek a két fajnak a kisebb vagy nagyobb keveredéséből alakultak ki a helyi fajták, de a kereszteződésre kisebb mértékben rányomta a bélyegét az olasz méh is. Egyes vidékeken, sőt az alacsonyabb vidékek méhel túlnyomó részben krajnai, a magasabb, hűvösebb vidékeken északi jellegűek. Hazánkban tisztán északi méhről már nem is beszélhetünk, csak kisebb vagy nagyobb mértékben a krajnaival keresztezettről. A nemesítés célja tehát, visszanyerni a tiszta krajnai fajtákat és kiszorítani az északi méhet. Mielőtt ismertetem a krajnai méh előnyeit az északi méhével szemben, röviden elmondom az északi méh tulajdonságait. Az északi méh nagytestű, rövid végtagú, rövid szipókájú. Páncélövei sötétek, sőt feketék. Hazája Európa északi része, de elterjedt úgy Nyugat-Európában mint Közép-Európában, így hazánkban is. így kapta a nevét mint nyugat-európai vagy német méh. A Szovjetunió északi részén Szibérián keresztül behatolt Ázsiába egész a Csendesóceánig. Közép-Európában Így nálunk is erősen kereszteződött a krajnai méhvel, ebből a kereszteződésből alakultak ki nálunk a magasabb hegyvidékeken a jó helyi fajták, melyeket barna vagy fekete méheknek hívunk. Mivél az északi méh a zordabb éghajlatról származik, Így a tavaszi fejlődése nálunk is lassú. A nyár végén az anya sokáig petézik, ezért népesen telel. Jól telel a zordabb éghajlaton is, ezért kedvelik nálunk a magasabb hegyvidékeken. Ideges és nagyon ingerlékeny. Kezelés közben a lépről a kaptár oldalára húzódik, sőt elhagyja a fiasítást is. Nem rajzó és szorgalmas, ötven évvel ezelőtt Svájcban tenyésztették a „fekete“ (Nigra J törzset, és innen exportálták Nyugat- és Közép-Eurőpába, így hazánkba is, de főleg Csehországba és ez szolgálta a nemesítés alapját. Mivel Közép- Európában nem tudott nagyobb teret hódítani, a krajnai méhvel szemben, így a Nigra törzsek tenyésztése megszűnt. A krajnai méh hazája egye sek» szerint a Balkán, mások szerint a keleti Alpok. Elterjedt a Balkán északi részéről a Duna völgyén keresztül a Kárpátokig, a keleti Alpokból a Morva és szlovákiai síkságon, keresztül egész északra, Lengyelország déli részéig, így egész Közép-Európában. Köze pes nagyságú. A magasabb hegyvidékeken nagyobb testű. Szipók&ja 6,8 mm, szűrövei világosak. A krajnai méh jámbor, jól fiasit, jól telel csak gyéren ragaszt. Az anya a petézést a hordás szünetében sem fejezi be, így egész nyáron nagy erőben van. Kezelés közben nyugodt, a lápén nyugodtan marad és nem hagyja el a fiasítást. Ellenálló a költésrothadás baktériumával szemben. Telelőbe gyengébben megy, így a készletet gazdaságosan használja ki, de a tava szi fejlődése gyors. Mérsékel ten rajzó. A rajzás! hajlamot írták a hátrányára, mivel hazájában a nem válogatott nemesített fajták erősen rajzók, de ezt a tavaszi gyors fejlődésével is lehet magyarázni. A rajzási hajlamot a törzsek válogatásá val kiküszöbölték, úgy hogy már nem lehet a rajzó hajlamot a hátrányukra írni. A hosszú szipókájával jól kihasználja a vörösherét. Jó alkalmazkodó képességgel bír. Ausztriában két kiváló törzset tenyésztettek ki, a Sklenár és a Troiseck törzseket, amelyek a földünk minden táján ismeretesek. A Sklenár törzsek az alacsonyabb, a Troiseck törzsek a magasabb éghajlatra valók. Száz évvel ezelőtt, 1872-ben született Quidu Sklenár Ausztriában. Négy éves korában szülei Ceské Tésinbe költöztek, és Sklenár Itt végezte el a tanítóképzőt, ahol méhészetet Is tanítottak. Mint tanító Alsó- Ausztrlába került, ott kezdett méhészkedő! és az anyaneveléssel foglalkozni. Itt tenyésztette ki a helyi krajnai méhekből a „47-es“ törzset, amit hamarosan egész Európába exportált, sőt később Amerikába és Afrikába is. Rövidesen világhírűvé vált. Sklenár 1953-ban halt meg. A két világháború között állandóan importálták hazánkba a Sklenár 47-es törzset, és ez szolgáltatta a tenyészmunka alapját. így tartották meg melleink erősen a krajnai jelleget. Feltehetnénk a kérdést, ha a mi méheink nagyobb része krajnai méh, nem lenne-e jobb válogatással kitenyészteni jó tulajdonsággal rendelkező itthoni törzset, mint Idegen fajtát behozni? Itt Idegen fajtáról nem lehet szó, inkább alkalmazkodásról. Mivel a krajnai méh jó alkalmazkodó képességgel bír, és az importált anyáknak az utódait az Itt élő krajnai méh heréivel termékenyítik meg, így már az utódok az éghajlatváltozást alig érzik. Miért is importálunk krajnai méhet? Idézek feleletül a Včelár 4. számából, amit a cikkíró az anyaneveléssel kapcsolatban tett. A ml feltételeinknek megfelelően az anyanevelésnél csak a rajnai jöhet számításba, ami nálunk jól telel, nyugodt, szorgalmas, a legnagyobb hozamot tudja elérni és sok éven keresztül bebizonyította az elsőbbséget az északi méhvel szemben. ANTAL Z. Direkttermő szőlők átoltása Hazánkban még aránylag sok helyen termesztenek amerikai hibrid szőlőfajtákat, vagy amerikai és európai fajták keresztezéseit az un. dlrekttermőket, mint pl. nohanoah, Izabella, delaware, baco stb. Ezek termesztése Európában a filoxéra Oltás gyiikérnyakba. (szőlőgyökértetü) invázió után terjedt el, amikor az Európai nemes szőlőfajtákat pusztította e kártevő. Ezek a hibridek némi ellenállóságot tanúsítottak a filoxéra ellen és a peronoszpóra, valamint a lisztharmat is ritkán támadja. Szinte egész tatták, hogy egyes fajták bora káros anyagokat is tartalmaz (noah) és nagyobb mértékben és rendszeresen való élvezése esetén károsan hat az ember idegrendszerére. Ezért a nagyüzemi termesztésből kivonták vagy legalábbis új ültetvényeket nem telepítenek belőlük, ha még valahol maradt régebbi ültetvény, ezek borát csak must, szesz és borecet készítésére használják. Termesztésük azonban egyes vidékeken még eléggé elterjedt háztáji kertekben, udvarokon lugasként, amit éppen a talajból való tápanyagfelvétel és betegségvédelem iránti igénytelensége végett kedveltek meg az emberek. Bizonyára sokan vannak olyanok, akik kicserélnék ezt a szőlőt nemesért (én is találkoztam sokakkal), csupán azért nem teszik, mert attól tartanak, hogy úgy 3—4 év kiesik és nem terem szőlőjük. Hogy szőlőnk is legyen és ki is cseréljük a direkttermöket, fokozatos étoltás-. idősebb tökébe — gyökérnyakba. Az egyéves vesszőbe angol nyelves párosítással oltunk a földszinthez közel, vagy olyan magasan, hogy bujtásolás után az oltás a föld felszínén legyen. Beoltás után a két növényi részi műanyagszalaggal vagy rafiával átkötjük és huzalhoz, vagy kálóhoz rögzítjük. Az alanynak és az oltóvesszőnek egyenlő vastagságúnak kell lennie. Gyökérnyakba történő oltás kor a tőkétől a földet elkaparjuk, hogy oltáskor jobban hozzáférhessünk. Az alanytőkét földszinten egyenesen elvágjuk, majd kb. 8 cm-re a metszlap alatt spárgával átkötjük (hogy hasításkor mélyen be ne hasadjon a töke) ezután éles késsel középen behasítjuk. Ebbe a hasítékba (a késsel vagy erősebb tárggyal szétfeszítjük) a két szemre vágott alsó végét ékalakra hegyezett oltóvesszőt helyezünk. Ha az alany vastagabb mint a ráoltott vessző, az éket úgy készítjük, hogy az ék egyik oldala vékonyabb legyen és a hasítékba úgy helyezzük be, hogy a vastagabbik oldala szineljen az alany egyik oldalával. Ha öregebb tőkéről van szó, két oltóvesszőt is tehetünk bele, két oldalra, ez esetben viszont éket vágunk az oltóvesszőn. Az oltást spárgával, rongydarabbal bekötjük, vagy oltóviasszal bekenjük, majd az egészet becsirkézzük. Tavasszal a" ráoltott vessző kihajt és őszre rendesen beérik. Nyár folyamán az alany sok hajtást Ziildoltás. niusban végezzük. Minél korábban oltunk, annál jobb, mert így nagyobb a biztosítéka, hogy őszig jól beérnek az oltások. A késői (júliusi) oltás nagyon ritkán szokott sikerülni, akkor is csak rövid hajtásokat ka punk és leföldeléssel kell védeni a megfugyás ellen. Zöld oltáshoz az alanyon’ a jól fejlett hajtásokat választjuk ki (egy-egy növényen 2—4-et). A hajtás végét az ízköz közepe táján vágjuk el, ahol még nincs megfásodva, de már nem hajlik könnyen. Ezt hosszanti irányban éles késsel (borotvával) behasítjuk a bütyökig. Ugyanilyen fejlettségű és vastagságú hajtást a kiválasztott fajtából ékalakban elvágunk és ezt a hasítékba illesztjük. Itt a rögzítéshez gumi, vagy műanyaghüvelyt, míianyagszalagot használunk. Kevésbé jó a rafia, mert ez nem rugalmas. Oltóviaszt a zöldoltásnál nem hasz Aiigolnyeles párosítás. tenyészidő alatt nem szükséges permetezni, azonban a „peronoszpórás“ éveken ezeket sem kíméli e betegség. A direkttermő szőlőnek kellemetlen mellékíze van, különösen boruk minősége (zamata, íze) jóval alulmarad a nálunk jelenleg termesztett nemes szőlők borától. Ezenkívül kimu-4 sál biztosíthatjuk. Az átoltás történhet fás oltással (korán tavasszal) és zöldoltással fmá jusban, júniusban). A fás oltás: Tavasszal a nedvkeringés megindulása után vé geZzük. A fás oltáshoz az oltó vesszőt még a nedvkeringés előtt szedjük. Ollhatunk egyéves vesszőbe, vagy többéves, Oltóvesszó síma (a) és nyerges (b) ékkel. fog nevelni a földalatti részből, ami feltör a színre; ezt rendszeresen kitépjük, hogy ne szívja a tápanyagot a nemes hajtástól. A sikeres fás oltás eredménye, hogy két évre termést hoz és harmadik éven bő termést szüretelhetünk róla. Ha kertüiíkben vagy az udvaron több direkttermő van, a leírt módszerrel 3—4 év alatt mindet átolthatjuk anélkül, hogy lényeges hiányunk lenne az évenkénti szőlőtermésben. A züldultást májusban, júnálunk. A beoltott vesszőt karóhoz, vagy huzalhoz erősítjük kötőanyaggal. Az alanyról végig kitördeljük a hónaljhajtásokat, amit a nyár folyamáR- töbhször megismétlőnk. A fás oltás nagy előnye,Jiogy a befogant vessző őszre bizto san beérik és hamar termést hoz. Abban az esetben, ha a fás oltás nem foganna meg, úgy még ugyanazon éven az alanyból előtörő hajtásokat zöldoltással beolthatjuk.- BORCSIK DÉNES, mérnök
