Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-17 / 24. szám
TÖBB TOJÄST VAGY NAGYOBB CSIRKÉT? Számos kísérleti eredménnyel igazolták már, hogy a nagyobb tenyésztojásból keltetett nagyobb broiler naposcsirke magasabb súlyt ér el a vágási időre. Goodwin (Poultry Science Journal) szerint a tojás súlyának növelése egy grammal kilenc hetes borilercsirkénél öt gramm élősúlynövekedésnek felel meg. Ezért ha nagyobb vágúcsirkesúlyt kívánunk etérni, nagyobb tenyésztojást kell termelnünk, amelyből nagyobb naposcsirke kel ki. Az Ottawai Mezőgazdasági Kísérleti Intézet munkatársai úgy próbálták ezt a kérdést megoldani, hogy növelték a takarmány fehérje- és energiaértékét. A kísérlet tanúsága szerint a kevésbé koncentrált takarmányon tartott tojók több tojást termelnek, de kisebb a tenyésztojás, a naposcsirke és a vágócsirke súlya. Koncentrált beltartalmú takarmány használata esetében nagyobb a tojás súlya, de kisebb a mennyisége, viszont vágáskor nagyobb a vágócsirke súlya. (Poultry Meat) TAKARMÄNYMEGTAKARlTÄS ÉS CSÖKKENTETT ELHULLÁS Angol kísérlet szerint, ha a jércét átlagosan 19—25 °C hőmérsékleten nevelik 13 °C helyett, jelentős takarmánymegtakarítás érhető el, másrészt a jércék majd két héttel előbb érik el nemi érettségüket. A kísérletben 2500 jérce, amelyet 19—25 °C-on neveltek, 20 hetes korban átlag 1,54 kg súlyt ért el, a 13 °C-on viszont csak 1,35 kg-ot. A magasabb hőmérsékleten az állatok a 20 %-os tojástermelésig a 150, az alacsonyabb hőmérsékleten viszont a 163. napon jutottak el. Ä 20. hétig a takarmányfogyasztást sikerült mintegy 40 dkg-mal csökkenteni, és az elhullást 6 %-ról 3,6 %-ra leszorítani. (Farmer and Stockbreeder) Baromfikolera A legelterjebb baromfibetegségek egyike, amely egyes vidékeken egymagában több kárt okoz, mint a többi bántalom együttvéve. Kórokozója baktérium. A külvilágban mérsékelt ellenállóképessége miatt csak rövid ideig marad fertőzőképes, a szokásos fertőtlenítőszerek híg oldatai is biztosan megsemmisítik. Közvetett úton, a kórokozót tartalmazó váladékokkal szennyezett ragályfogó tárgyakkal ezért ritkán terjed, bár az ember ruhájával és lábbelijével behurcolhatja a kórokozót a fertőzéstől mentes állományokba. Az esetek nagy többségében mégis fertőzött baromfival való érintkezés útján terjed. A betegség terjedésében és nagyjából egyenletes fennmaradásában a baktériumhordozó állatoknak jelentős a szerepe. Ez néha lehet teljesen tünetmentes, azaz az állomány többkevesebb egyedének fertőződése után megbetegedés nincs. Gyakoribb azonban a baktériumhorűozás kialakulása a baromfíkolera lezajlása után. Közvetlenül az elhullások megszűnése után az állomány jelentős része baktériumgazda lehet. Ezek száma az idő múlásával általában fokozatosan csökken, de egyes állatok újabb fertőződés nélkül egy éven át is hordozhatják és időnként üríthetik a kórokozót. A baromfikolera baktériuma tehát feltételes kórokozó, a fertőzött állatok csak gyengítő körülmények hatására betegednek meg'. Külterjesen tartott fertőzött baromficsoportokban tavasztól nyár végéig csak kivételesen fordul elő elhullás. Az első megbetegedések többnyire ősz elején mutatkoznak. Az éjszakák lehűlésén kívül az ez idő tájt zajló vedlés, a nappal rövidülése és más élettani behatások a kiváltó okok. Télen a szélsőséges időjárási behatások elleni hiányos védelem, valamint a táplálkozás hiányosságai a leggyakoribb hajlamosító tényezők. A fertőzött nagyüzemi állományokban a baromfikolera általában nem ilyen szezonális jellegű. A nagyüzemekben többnyire az év minden szakában éri az állományt olyan tartási vagy takarmányozási eredetű behatás, amely miatt a baktérium a behurcolás után rendszerint sok állatot megbetegít. A baromfikolera gyógyítására (gyógyításon azt értjük, hogy a betegség behurcolása után a még egészségeseket igyekszünk megvédeni), csak nagyon korlátozott hatású gyógyszerek állnak rendelkezésre. Az antibiotikumok többségével szemben a kórokozó részben vagy teljesen rezisztens (ellenálló), de a hatásos készítmény adagolásának beszüntetése után is 2— 3 napon belül újból mutatkoznak elhullások. Jelenleg az olajos sulfaquinoxalin injekció a leghatásosabb megelőző gyógyszer, de győgyszerezés után 10—14 nap múlva többnyire újból jelentkezik a betegség. Az oltás 1—2 ízben megismételhető, többszöri alkalmazása után azonban súlyos májelváltozások keletkezhetnek. Végeredményben a baromfikolerával fertőzött állományok sorsán gyógykezeléssel keveset enyhíthetünk. Különösebb tenyészértéket nem képviselő, gyengén termelő állatcsoportot ezért, ha 1—2 gyógykezelés után újból mutatkoznak elhullások, leghelyesebb húsra értékesíteni. Nagyhozamú és keltetésre szánt tojásokat termelő állományok megtartásáért érdemes lehet bizonyos kockázatot vállalni., A fertőzött állományok tojásait a keltetés előtt fertőtleníteni kell, egyébként a kórokozó a tojás útján rtem terjed. A baromfikolera kártétele ellen legjobb eredménnyel a kórokozó behurcolásával védekezhetünk. Messzemenően figyelembe kell azonban venni, hogy valamely baromficsoport látszólag kifogástalan egészségi állapota ellenére baktériumhordozó lehet. Nagyüzemi állományokat biztosan megóvhatunk a baromfikolerától, ha a napos baromfit elkülönítve neveljük, és megakadályozzuk, hogy idegen baromfival érintkezzenek. Az egyéb általános védekező rendszabályokat be kell tartanunk. A vérfrissítésre az állatanyagot tenyésztojás vagy naposbaromfi formájában szerezzük be, növendék és felnőtt baromfi beállítása mindig különféle fertőző betegségek, közöttük a baromfikolera behurcolásának veszélyével jár. Értelemszerűen ugyanezek vonatkoznak a háztáji állományok megvédésére is. Az eredmény annál biztosabb, útinál tökéletesebben sikerül meggátolni az állatok fertőzött baromfival való érintkezését. Ha valamely állomány a baromfikolera miatt levágásra kerül, az istállót és az esetleges kifutót az új állomány beállítása előtt fertőtlenítsük. Egyes megfigyelések szerint, a baromfikolerával fertőzött istállókban megbúvó egerek és patkányok ugyancsak hordozhatják a kórokozót. Ezért új állatok beállítása előtt a rágcsálók kiirtását is kíséreljük meg. A baromfikolera-járvány lezajlása után életben maradt állatok csak levágásra értékesíthetők. Továbbtartásra eladás esetén az eladó kártérítésre kötelezhető, ha baktériumhordozó állattal a kórokozót fertőzésmentes állományba behurcolják, és olt a baromfikolera veszteséget okoz. Nemzetközi Strasser Galamb-kiállítás Temesváron A Temesvári Strasszer Galambtenyésztűk két helyen, a „FAUNA“ Banatullulni Díszbaromfi, valamint a Baromfi- és Kisállattenyésztők Egyesületének galaiubszakuszlályában működnek. Három évvel ezelőtt, 1969-ben a szakosztály keretén belül egy „Haszongalamb Szakoszlály“-t alakítottak. Ezt követően 30 lelkes tenyésztő, Hans Horváthnak, a szakosztály titkárának irányításával 1970-ben Strasszer galambkiállítást rendeztek. Tavaly, november 13—14-én pedig megrendezték az első Nemzetközi Strasszer Galamb-kiállítást. A kiállításon a romániai tenyésztők 158, a magyarországi (békéscsabai) tenyésztők 51, a két jugoszláv egyesület tenyésztői pedig 69 darab Strasszer galambot mutattak be. A galambokat országonként külön-külön helyiségben mutatták be a Temesvári „Fauna Banatullulni“ és a Baromfi- és Kisállattenyésztők Egyesületének Székhazában. A galambokat színok szerint csoportosították. Külön mutatták be a hímeket, külön a tjúkat és külön a fiatal galambokat. A bíráló bizottság nemzetközi volt. Magyország képviseletében Budapestről Fcrenczy Lajos, Békéscsabáról Zelenyánszky András; Jugoszláviákéi: Pap Imre Temerinböl, Pavlov Alexander Noví Sad-rúl; román részről Bonaitn Felicin Temesvárról és Bücher Ferenc Lúgosról végezték a bírálatot. —SZ— Nem lesz galamb az 1972 évi olimpián A galamb a béke jelképe és ezért ősidők óta az Olimpiai Játékok megnyitó ünnepségein min dig ezerszámra engedik fel a postagalambokat. Münchenben azonban hiányozni fognak. A szervezőbizottság lemondta a Német Postagalamb Szövetség ajánlatát, amely galambokat akart rendelkezésre bocsátani az ünnepi megnyitóra. Az igazgató indoka: a felszálló galambok széles körben repülnének a stadion felett és a nézőket beszennyeznék, ezenkívül a galambnak ma már nincs az a szimbolikus ereje, mint egykor volt. Érthetetlen a szervezőbizottság döntése Münchenben. —A— 4 JOHNS A VADASZAT HÓNAPJA Ezidőtájt cseperedik fel az Idei születésű, fiatal vad, ami s vadásztársadalmat fokozottabb vadvédelmi tevékenységre serkenti. Erről és a vadászat általános problémáiról beszélgettünk a Szlovákiai Vadászok Szövetsége KB-nak néhány tisztségviselőjével és dolgozójával. Köztük volt Hojč Jozef a SZVSZ KB elnöke, Heil Pavel mérnök a SZVSZ KB vadászati bizottságának elnöke, Siget elvt. vadászeb előadó, Dr. Térén jogi előadó, továbbá a MÉM részéről Volčck Leonard vadászati előadó és Ralbovský Ferdinand a SZVSZ KB titkárság vezetője. Két-három évvel ezelőtt még komoly gondot okozott a keletszlovákiai kerület néhány legkeletibb fekvésű járásának gyér vadállománya. A SZVSZ KB errevonatkozó határozata alapján megkezdődött ezekben a második világháború óta vadban szegény körzeteknek a vadašítása. Az apróvad telepítés, egyes hiányosságok ellenére is sikeresen halad és a helyzet úgy alakul, hogy rövid időn belül már élőnyúlbefogást Is lehet majd végezni a kérdéses területeken. Ez a jó példa is mutatja, hogy az ember ésszerűen avatkozhat a természet helyzetébe, pótolhatja a hiányosságokat és képes kihasználni a természetes feltételek adta lehetőségeket. Nagy súlyt kell fektetni a „rabsickodás“ megakadályozására. El kellene ko- Boztatni az összes olyan flóbert fegyvert, amelyek csövét nagyobbra furatták és ellenőrizni és büntetni kellene a flóbert fegyverekkel végzett tiltott vadlövést. Említést érdemel, hogy az aprővadon kívül Magyarországról behozott dámvadat is telepítenek a keleti járásokba. ÉRTÉKESÍTÉS A veszettség elterjedése az utóbbi időben európai méreteket öltött. Az úgynevezett szilvatikus vagyis erdei veszettség legveszélyesebb terjesztői a rókák. A védekezés ellenük kifüstöléssel történik. A kutyák kötelező oltása igen fontos tényező ezen a téren. A lőtt vad értékesítése terén javult a helyzet. A múltban kötelező volt a vadeladás, ezért a vadásztársaságok bizonyos mértékben eltitkolták a zsákmányt és nem állt túlságosan érdekükben a termelés. Azzal, hogy a kötelező eladás rendszere megszűnt és jelenleg csupán tájékoztató jelleggel irányszámot írunk szét, ami a tervezett kilövésnek csupán hozzávetőleg 50 %-át képezi, a statisztikailag kimutatott vadkilövés jelentékenyen megnövekedett. Másrészt azonban állandóan fokozódik a löttvad piaci értékesítése Is. Ez annak köszönhető, hogy a felvásárlási árak ma már elfogadhatók, de azért Is, mivel a baromfiipar és az egyéb felvásárló szervezetek jól előkészítik, szervezik a felvásárlást. A vadászok igyekezete arra irányul, hogy a baromfiipar legyen a vadfelvásárlás és feldolgozás kulcstényezője, mivel elég hűtőberendezéssel és szállítóeszközzel rendelkezik, továbbá mivel üzleti érdeke a vadhús konzerválása esetleg porciózva történő fagyasztása. A vadhús ugyanis előnyösen értékesíthető exportcikk. A külföldi vendégek élővadkilövése az utóbbi időben korlátozott és ez az eddigi individuális akcióktól eltérően szervezetten történik, főleg apróvadra, hajtővadászat formájában. Ezzel kapcsolatban árjegyzék áll rendelkezésre az érdeklődők számára. Medvéből évente megközelítően húsz elejtésére kerül sor. A túzok védett vad, de a jövőben kisebb menynyiség kilövését engedélyezik majd. A TÖRZSÄLLOMÄNY ALAKULÁSA Bizonyos vadfajok törzsállományát csökkenteni kívánják. Például 1956-ban, amikor nálunk fokozottabb mértékben kezdtünk törődni a vadászat helyzetének javításával, szarvasból 2051 db-ot lőttünk, viszont 1970-ben már 7650 darabot. Ez hasonlóan áll a többi csülkösvad fajokra is. Az akkori rendelet az állományemelést célozta, amit sikerült elérnünk, sőt egyes fajok esetében ez már az optimális létszám fölé emelkedett. Amikor szarvasból egy vadászterületen a kívántnál több él, csökken minősége. Ezt nemcsak az okozza, hogy kevesebb takarmány jut számára, hanem főleg a sztresszhatás, amit egymás gyakori zaklatása vált ki. Ilyenkor az állatok testsúlya Is csökken, ami a trófeaminőség rovására megy. Ezért optimális az állományszám betartásával javítani kívánnak a jelenlegi helyzeten. Tény, hogy a vad károkat i» okoz. Ha azonban kulturális és etikai érték szempontjából vizsgáljuk ezeket a károkat, úgy ez az érték magasan túlszárnyalja az ökonómiailag kimutatott károkat. A mezőgazdaságilag művelt területeken élő apróvad állományával kapcsolatban örülhetünk majd a jövőben, ha a jelenlegi állományszámot sikerül fenntartani. A mezőgazdaság további összpontosítása, szakosítása, gépesítése és kemizáciőja egyre nehezebbé teszi a vad létezését. A nagyarányú öntözőgazdálkodás például megnehezíti a nyulak szaporodását. A fácán törzsállománya viszont jelentősen emelhető, mivel az utánpótlás korszerű keltetőállomásokon jöhet világra és amikör már önálló életre képes a növendékfácán, ki lehet engedni a vadászterületre. Fácánból ezért távlatilag az évi produkció 240 ezer darab lenne, ami a jelenlegi szlovákiai törzsállománynak felel meg. A 400 ezres nyúlállomány évi 270 ezres produkciót tesz lehetővé. Fogolyból a tervezett állományszám 500 ezer, az évi produkció pedig 120 ezer. Őzből a 75 ezres állomány 20 ezres kilövést, a 20 ezres szarvasállomány pedig évi 5 ezres"kilövést tesz majd lehetővé. Az élővadbefogás az elmúlt 1971/72. évi idényben igen jelentős volt, miközben a 31 ezer nyúlból 22 ezer külföldre került. A 4 ezer befogott fácánból ezret exportáltunk. A közel 26 ezer hálóbakerült fogolyból 23 ezret exportáltunk. A nyugatszlovákial kerületben működő modrankai és salai (vágsellyei) élővadbefogó állomáson kívül a legközelebbi időben már kelet-szlovákiai kerületben is szükségessé válik ilyen állomás létesítése. A ma már ritkaságszámba menő vadból például 450 medve, több mint '800 zerge, 800 túzok, 3300 siketfajd, 2200 nyírfajd, 18 bölény stb. él hazánk területén, amelyek uédelme nemzetközi jelentőségű, A HELYZET JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN A SZVSZ KB keretein belül és a járást bizottságok kötelékében fegyelmi szenátusok működnek. Feladatuk őrködni a rendszabályok betartása felett. A legmagasabb fokú fegyelmi büntetés a tagság soraiból történő kizárás. Évente több mint száz hiúz kilövésére kerül sor hazánkban. Ez a szám nemzetközi viszonylatban igen nagy, mivel ez a ritka ragadozó már csak elvétve fordul elő. Például Svájcba 6 db hiúzt küldtünk, hogy az Alpokban kellő reaklimatizáció után ismét meghonosodjon. A nyugatnémetországi Bajor-erdőbe szintén kerültek tőlünk éló hiúzok. A készülő vadászati törvény eredeti javaslatában a hiúz teljes védettsége szerepelt, de egyes járási vadászbizottságok kérésére csupán bizonyos védettségi időt hagynak jóvá, hogy létszámát szabályozni lehessen. Nálunk kb. 500 körül lehet, a statisz-» tika még többet jelez. A vidra védelme ezidőszerint még teljes. A preparáló üzemek segítségével figyelik, hogy védett állatokat ne pusztítsanak el a vadászok. A szarvasállomány javítása érdekében szükséges elérni az 1:1-hez ivararányt és átgondolt szelekciós kilövést végezni, továbbá arányos korcsoportokat kialakítani. A kellő ismereteket szaktanfolyamokon sajátíthatják el a vadászok. A közeljövőben már minden járásban évente trófeakiállítást kell ren lezni, mégpedig kötelezően. Javításra szorul a déli járások őzállománya minőség és iyararány szempontjából. Dámvadból két vérvonal kialakításán fáradoznak a rekordot tartó magyarországi teuyészállomány segítségével. A vaddisznó trófeája a korai kilövés folytán rendszerint „éretlen“. Muflonállományunkat. csehországi tenyészanyaggal kell javítani. Vadászkutya’ tenyészanyagunk kiváló, csupán kevés a kiképzőnk. Bojnicén a hajtóebek (kopók) számára egyedülállóan korszerű kiképzőberendezést működtetnek. Hatezer vadászkutya közül négyezernek hiányzik a vizsgája, pedig egy kiképzett kutya évente 80 kg vadhúst ment meg a tönkremenéstől. A Bratislavai PRIOR ez évben specializált vadászöltöny és felszerelési üzletet nyit, amit régen kívánt a vadásztársadalom. A tizenharmadszor megszervezett „vadászat hónapja“ fó küldetése a kívülállók figyel“ mét felhívni és segítségét ki-* kérni a pillanatnyi égető kér“ dések kapcsán. Ez a helyi ren“ dezvények segítségével remélhetőleg sikerül. KUCSERA SZILÄRD Az élővad-befogás egyre nagyjbb méreteket ölt. (A szerző felvétele)
