Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-17 / 24. szám
J / Új vadmentési módszerek Л nagyüzemi növénytermesztés feltétele az új termelés technológiai eljárások kidolgozása, a munkák teljes gépes! tése és ezzel együtt a kemízálási munkák mind nagyobb mérvű alkalmazása. Mindezek alkalmazása közvetve vagy közvetlenül befolyásolja az adott terület vadgazdálkodását, s tér mészetes. hogy az új technoló giai eljárások a vad biológiájára, ökológiájára igen nagy hatással vannak. Annak megvizsgálására, hogy a gépesítési és a kemizálási folyamatok milyen hatással vannak a vadállományra, létesült Magyarországon a Vadvédelemtechnológiai Állomás, azzal a céllal, hogy a vad megvédésére megfelelő vadvédelmi (vadriasztásl) és vadkárelhárítást technológiákat dolgozzon jelent valamennyi hasznos apróvadunkra. A pillangósok kaszálásakor a vadállományban előforduló károkat vizsgálva, megállapítottuk, hogy a régi láncfüggönyös vadriasztó a ro tációs fűkaszánál nem alkalmazható eredményesen. A gép haladási sebességéhez viszo nyitva késve és nem megfelelő mértékben riasztja a pillangósokban levő állatot. Sűrű növényállomány esetén a láncfüggöny a növényzet tetejére csúszik. A rotációs kaszával kapcsolatos megfigyeléseinket a dalmandi Állami Gazdaságban végeztük. Az új berendezést a gazdaság területén általánosan alkalmazták. Az új riasztó berendezéssel felszerelt rotációs kasza által okozott vadkár minimális volt a hagyományos (láncfüggönyös) készü szövetkezet területén próbálták ki a mezeipocok ellen. A kezelések után a vad megjelent ugyan a területen, de csak ke veset evett és rövid ott tartózkodás után elhagyta a kezelt területet. A riasztó hatást feltehetően a káliszappan szokatlan íze okozhatta. A csak Thior* dánnál kezelt pillangós konttroll-területeken a vad megjelent és ott bőségesen táplálko zott. A káliszappannal kombi náltun alkalmazott Thiodanos kezelésnél — a kontroli-területtel szemben — nem követke zett be vadelliullás. A kísérle teket hasznos vadban gazdag és mezeipocokkal erősen fertőzött területeken RSNV-növényvédögéppel végezték. Felhasználás: 1,5 Thiodan rágcsálószer + 300 liter víz + 1 °/o-os káliszappan/kat. hold. ra akasztottuk. Az őzállomány az erdőszélről elvándorolt és a kísérlet beállításától (szeptem bér 15-től október 15-ig) számi tott egy hónapon keresztül nem jelent meg ezen a táblán, illetve az erdőrészen. A fenti megfigyelés alapján az Ekán I. vadriasztó-zsinór őzállomány riasztására alkat mazható azokon a területeken, amelyek növényvédőszerrel ke zeítek. —NI— I ■3 a-3 a > ■л 40 X ■ ■X и s Я ki és adjon át a gyakorló agrárszakembereknek és vadgazdáknak. A Fácánkertben levő Vadvédelemtechnológiai Állomás vizsgálatait országosan, de főleg a megyében levő vadásztársaságok, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok területén eszközük. Ez az intézmény szoros kapcsolatot tart fenn különböző tudományos, vadászati és növényvédelmi szervekkel ismeretbővítés és vadgazdasági tapasztalatszerzés céljából. Az állomás fő feladatai közé tartozik különösen: — a mezőgazdaságban használt gépek által okozott károk vizsgálata és ezek kiküszöbölésére megfelelő vadmentési módszerek és technológiák kidolgozása; — a hasznos vad tartózkodási areáljrban alkalmazott különböző növényvédőszerek és egyéb kemikáliák közvetlen hatásvizsgálata az apróvadállományra; — növényvédelmi munkák során az adott mezőgazdasági területről a vad távoltartása a szer hatástartalmának idejére. A mezeipocok elleni védekezés vadriasztási tapasztalatai: 1. Az apróvad-állomány tartózkodási helye főleg a pillangósok növénykultúrája. A pillangósok betakarítására használt gépek közül legnagyobb veszélyt a rotációs kasza jelenti. Az egyre jobban terjedő új munkagéptípus nagy veszélyt lékkel kaszált területeken tapasztalt vadkárral szemben. A lánckarikás vadriasztó berendezés vázlatos rajzát a mellékelt ábrán szemléltetjük. A riasztási szélesség 2 m. A megfelelő riasztást 6 db láncon függő 25 cm 0 vaskarika biztosítja. A vaskarikák 10—12 mm 0 gömbvasból készültek. A keret és a rögzítőkar anyagának legjobban megfelel a profilcső. így a készülék könnyű súlyú és az erőgép kezelője egyedül is el tudja látni a fel- és leszerelés munkáját. A lánckarikás vadriasztó berendezés az erőgép elejére szerelhető, így az erőgép kezelője könnyen figyelemmel tudja tartani. Az erőgép kezelését, vezetését ;ez legkisebb mértékben sem nehezíti. A készülék elkészítése igen olcsó. 2. A hasznos vadállományban a legnagyobb károsodást a pillangósokban végzett mezeipocok elleni növényvédelmi munkák okozzák. A vegyszeres kezelés utáni problémát minden esetben a hasznos vadnak a területről való eltávolítása okozza. Az állomás dolgozói 1971. évben többféle módszert próbál tak ki, továbbá több szer riasztó hatását vizsgálták meg. Ennek során a legjobb eredményt a rágcsálóirtószerrel összekevert és azzal együtt a területre kijuttatott káliszappanos vegyszeres kezelés adta. Thiodán rágcsálószer + káliszappanos kezelést 3 termetó-Eddig végzett kísérletek értékelhető eredményeket nyújtottak, ezért a kísérletek széles körű alkalmazása pillangós területeken endo sulfát hatóanyagú rágcsálószer felhasználásával — feltétlenül indokolt. 3. Ekán I. vadriasztó-zsinór hatásának eredményei. Öz- és mczeinyűl-állományban gazdag területen (Tengelici Vadásztársaság területén) vizsgáltuk az Ekán I. vadriasztó-zsinór riasztóhatását, ill. a riasztás tartósságát. 100 kh kiterjedésű — egyik oldalról erdővel szegélyezett lucernaterületen — végeztük megfigyelésünket. A vadriasztó zsinórt 60 cm hosszú földbe vert karókra helyeztük az erdő felőli oldalon. A megfigyelés során megállapítottuk, hogy a kihelyezett zsinór a mezeinyulakat nem riasztotta. A mezei nyulak a korábban megszokott létszámban megjelentek a területen és ott zavartalanul táplálkoztak. Az őzek a vadriasztó-zsinórtól 8—10 m távolságban megtorpantak, nyugtalanul járkáltak és a levegőbe szima tolva, a zsinórral lezárt tábla részre nem hatoltak be. A pillangós terület betakarítási munkái miatt két hét után a felszedett vadriasztó anyagot a területet szegélyező erdő fái•Э Hl Ht»H * J A házinyúl elhelyezése 4 A tenyésztői munka sikerét elsősorban az állatok szakszerű elhelyezése dönti el. A ketrec védi a nyulakat az időjárás viszontagságai ellen és a külső ellenségek behatolásától, megakadályozza, hogy az állatok elszökhessenek. A ketrecnek a nyulak számára jó környezetet (mikroklíma) kell nyújtania, meg kell felelnie az egészségügyi követelményeknek. Igen fontos, hogy a ketrec könnyen takarítható és fertőtleníthető, továbbá világos, huzattól és nedvességtől mentes legyen. A ketrec méretei és építésének módja álljon összhangban a tenyésztett fajta testnagyságával, az elhelyezett állatok darabszámával és a termelés célkitűzéseivel. A nyúlketrecek általában fából készülnek. A ketrec váza keményfából készüljön, melyet a nyulat kevésbé tudnak megrágni. Az oldalfalak kemény furnér lemezből, farostlemezből vagy deszkából készíthetők. A lemezeket vagy deszkalapokat lehetőleg úgy illesszük egymáshoz, hogy a nyulak ne kezdhessék ki. A ketrec legfontosabb és leginkább igénybevett része a padozat, melyen az állat egész életén át tartózkodik, itt fogyasztja takarmányét és itt ürít. A nagyfokú szennyeződési lehetőség fertőző betegségek forrása lehet. A takarítás megkönnyítése és a tökéletes fertőtleníthetőség érdekében a padozat kihúzható legyen. A tisztaság általános szükségszerűségén kívül különösen a kokcidiózis elleni védekezés szempontjából nélkülözhetetlen a rácsos padozat, melyen át az ürülék és a vizelet távozhat. Az ilyen megoldású ketrecek padozatának hátulsó Vs-t vagy felét Tács alkossa, míg elülső ún. pihenő részét telepadló. A nyálketrec méretei: Méret Közepes testnagyságú fajta számára cm Nagytestű fajtának cm Növendékeknek . (8—10 állat) cin Hosszúság 70—80 90—100 140 Szélesség 60-70 70 70—80 Magasság 45 -50 50 50 Alapterület 0,5 ni2 0,63 m2 1,0 m2 A rácsos rész készülhet 1,5 X 1,5, vagy 2X2 cm lyukbőségű, 2,2—2,5 mm vastagságú kifeszített drótfonalból vagy hasonló méretű résekkel ellátott lécrácsból. A tekercselve fonott drótnál jobb a hullámfonat, mert ez állatok lábát nem sérti, ezért szívesebben is tartózkodnak rajta. Emeletes ketrecek rácsos padozatrésze alá ürülékelvezető lemez szükséges, mely hátrafelé 45 °-os szögben lejtő bádog vagy kátrányozott furnérlemez, és a lehulló ürüléket a ketrec mögött létesített trágyagyüjtő csatornába vezeti. Ha a ketreceket szabadban állítjuk fel, vigyázni kell arra, hogy az ne legyen huzatos, ezért hátul az ürülékvezető lemez mögött gondoskodjunk szélvédőről. A ketrec ajtaját léckeretre kifeszített 3,5X3,5 cm lyukbőségű drótfonal alkotja, melyen a szopós nyulak sem férnek ki, ugyanakkor a nyulak a kívülről adagolt szálastakarmányt könnyedén behúzhatják. Ketrecblokkokon a szomszédos ketrecek közötti válaszfalak is kihűzhatók legyenek, hogy az egymás melletti ketreceket szükség szerint öszzenyithassuk. A ketrec tartozékai: a szénazseb, az elletőláda, az etetőés itatóedények. A szénazseb két végén háromszög elájul deszkalapocskákra szögezett falemez, melyet az ajtó keretére kívülről úgy függesztünk fel, hogy a könnyű takarílha lóság érdekében billenthető le gyen. Az anyák részére gondoskodjunk elletőládáról. Legjobb a felnyitható tetővel ellátott zárt elletőláda, melyen csak egy bebuvó nyílás található. A búvónyílás 10—15 cm magas küszöbbel készüljön, hogy a pár napos fiókák ki ne eshessenek belőle. A láda méretei: a közepes testnngyságú fajtáké 50 cm hosszú, 35 cm széles" 35 cm magas, 18—18 cm búvónyílással: óriások elletőládájánuk hossza 70 cm, szélessége 45 cm, magassága 45 cm, búvónyllása 22X22 cm. Az etető- és itatóedények rendszerint betonból készülnek, mert ezeket nem tudja az állat feldönteni és viszonylag könnyen takarítliatók. A beton felülete azonban érdes, a lágyeleség nehezen távolítható el róla, fgy erjedésnek indulhat. Egyes tenyésztők ezért mfianyagr vagy üvegtálkákat ágyaznak betonba, melyek tökéletesen tisztán tarthatók, ugyanakkor elég súlyosak Is. Egyenként tartott állatok számára megfelelő a kör alakú etetőedény, szoptatós anyák és növendékek részére azonban jobb a téglalap alakú, melyhez több állat ts hozzáfér. A blokkba épített emeletes ketrecek közül legjobban azok váltak be. melyekben egymás fölött 3 emelet, és egy egy eme létén egymás mellett 3 ketrec helyezkedik el. Szabadban felállított ketrecek fölé építsünk tetőt, mely az esőtől és tűző naptól megvédi állatainkat. Még helyesebb, ha a ketreceket fészer alett állítjuk fel. A nyulak elhelyezésére csendes, széltől védett területet válasszunk. A ketreceket úgy állítsuk fel, hogy az uralkodó szél irányának háttal legyenek. Legmegfelelőbb, ha a ketrecek eleje keleti vagy déli irányba néz. Egészséges, edzett tenyésznyulak nevelésére igen alkalmas a nevelőliázas kifutó. A nevelőházban i nyálra 1 m2 alapterületet számítunk, a kifutóban pedig 10—15 m2 t. Ha kisebb a kifutó, gyakori a marakodás, ezenkívül a talaj hamar elfertőződik. Kifutóba csak erősebb 2,5—3 hónapos- növendékeket rakjunk ki, melyek ellenállóképessége már kielégítő, különben nagy lesz az elhullási veszteség. Gazdaságossági szempontból célszerű az állatok épületben történő elhelyezése, mert az egész éven át tartó szaporítás csak így oldható meg. Nyúlház céljára csak olyan épület felel meg, amely száraz, világos, huzatniéntes, de jól szellőztethető. Olyan épületet és ketreceket kell tervezni, amelyből az ürülék és bélsár könnyen és rendszeresen eltávolítható, hogy ne szennyezze a levegőt. A nyúl vizelete különösen sok ammóniát tartalmaz, amely a levegőben felhalmozódva -állandó légzőszervi megbetegedéseket okoz. Nyúlház tervezésékor figye-' lembe veendő élettani adatok: + Napi bélsártermelés áll. 170 g + Évi bélsár. mennyiség 50 kg + Naponta termelt vizelet 180—440 ml + Óránként elhasznált levegő testsúlykilogrammonként 1250 ml Óránként elhasznált oxigén testsúlykilogrammonként 260 ml + Óránként termelt széndioxid testsúlykilogrammonként 290 ml Korszerű tenyészetekben az etetés, Itatás és az ürülék eltávolítása automatizált. Vásárolt, vagy beteggyanús állatok elkülönítésére a ketrecállomány 1/10-ed részének megfelelő számú ketrec szükséges. MÉRGEZŐ ÉS ÉGŐ GÁZOK A BAROMFITRÁGYA HALMOKBAN A trágyagödrökben keletkező gázok halált okozó mérgezést okozhatnak mind az ember, mind az állatok számára — mondja W. J. Fletcher. (National Safety Council, Chicago, III., USA). Egy ízben a baroinfitrágyahalomban keletkezett nagymennyiségű metángáz egy amerikai ba romfitelep ólját vetette szét. Üjabban mind több olyan tojőházat építenek, melyben a trágya nagy mennyiségben gyűlik fel az e célra kialakított pinceszerű trágyaakná ban. Ezáltal a trágyát hónapokig nem keli elszállítani, s ez nagymérvű munkamegtakarítást jelent. Hátrányos azonban, hogy nagy mennyiségben gyülemlenek fel ártalmas gázok, elsősorban ammónia, széndioxid, metán és kénhidrogén, s a koncentráció veszélyes mértéket ölthet. Az ammónia könnyebb lévén a levegőnél, erősen irritáló hatású, gyorsan feloldódik vízben és szellőztetéssel könnyen eltávolítható. A széndioxid nehezebb a levegőnél, szaglással nem érzékelhető, a belélegzőt megfojthatja anélkül, hogy az észrevenné. A metán Is fojtó hatású, de rendszerint elhagyja az épületet mesterséges ventilláciő nélkül is. Különben robbanhat, és jelentős károkat okozhat. A kénhidrogén záptojásszagú és mérgező. A levegőben már 500 milliomodrész gátolja a lélegzést, és szükséges lehet a mesterséges légzés. 800 milliomodrész koncentrációt is mértek már baromfiól padlózatán, ha alatta trágyaakna volt. Nehezebb a levegőnél, és csaknem mindig észlelhető a trágyaaknában. A rekeszizomra bénító hatást gyakorol. Tulajdonképpen minden zárt hely gázveszélylyel jár: a sílógödör, szennyvízakna, de még a kút is. E gödrök tartalmának megbolygatása nagymennyiségű gáz felszabadítását okozhatja. Minden akna, tartály a robbanógáz veszélyét rejti magában, tehát közelében gyufát gyújtani, nyílt lángot használni tilosl (Poultry Digest)
