Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-17 / 24. szám
Vágócsirke nevelés ketrecben Régen tudják, a vágócsirke neveléssel foglalkozók, hogy ketrecben lehetne leggazdaságosabban tartani a csirkét. Ez esetben kevesebb takarmányra lenne szükség egy kiló élősúlygyarapodáshoz, gyorsabban fejlődnének az állatok, bizonyos nagyságú helyiségben több csirke férne el és ráadásul kevesebb munkával lehetne nevelésüket végezni. Bár külföldi kiállításokon mutatnak be húscsirke nevelésére alkalmas ketreceket, a nagyüzemben e nevelési forma mégsem tudott meghonosodni, mert drága a ketrec. Némely háztáji baromfitenyésztő ötletes megoldással mégis ketrecben neveli csirkéit. Olcsó, hulladékanyagból készít nevelőketrecet, faforgáccsal almozza, ha nem áll módjában jóminőségű taposórácsot készíteni, s vályúból eteti a takarmányt. A nevelóhelyiség egy négyzetméternyi területén 15— 16 csirke nevelhető fel, viszont ha háromszintes a ketrec, akkor e létszámnak a többszöröse. Egyik meglátogatott tenyésztő ötszintes ketreceket készített olcsó hulladékanyagból, faforgáccsal almoz, két ketrecblokk között villanyégőkkel világít. Deszkavályúból eteti a takarmányt, az itatók horganyzott lemezből készültek. Hathetes csirkék a háztájiban. Hogy igazán jó eredményeket érjen el, húshibrid naposcsibéket vásárol: volt már Hybroja s van Franciaországból származó Inrája. Ezer csirkét tud egyszerre fogadni s hét-nyolc hét alatt túl is ad rajtuk a környező piacokon. A nemrég nevelt Hybro csirkével a következő eredményt érte el: egy kiló élősúly-gyarapításhoz a takarmányszükséglet 2,7 kg táp volt. Hét hét alatt 1,42 kg-os átlagsúlyt értek el csirkéi, az elhullás két százalék alatti volt. A vágócsirke nevelés nemcsak önmagában lehet hasznos elfoglaltság, s nagy előnye, hogy bármikor abbahagyható, majd ked-Egyhetes csirkék a házilag készített ketrecben. vezó értékesítési lehetőség idején ismét elkezdhető. Egy-egy nevelési idény rövid, a pénz tehát gyorsan megtérül, forog. Az utóbbi időben húshibrid naposcsibéhez a kistenyésztők is hozzájutnak, sőt válogathatnak a különböző típusúak között s igazán jó gazdasági eredmény ezekkel érhető el. Ahol vendéglő, gyermekotthon vagy más nagy konyhával rendelkező intézmény van, jó felvevője lehet a háztájiban előállított vágócsirkének. —g— Košice (Kassa)-Miskolc városok közötti galambröpverseny Az első versenynap Miskolcon 1971. július 25-én került lebonyolításra. Kassai barátaink előtte való napon érkeztek meg. Vasárnap reggel izgatottan vártuk a verseny kezdetét. Hárman kezdtünk 6 órakor, Bianki József, S. Szabó és én. Már a falkánk állását figyeltük, amikor 7 órakor Kovács István is indította falkáját. A jó idő ellenére Bianki József tenyésztőnél már 8 órakor befejeződött a verseny. Következőnek 9 óra 2 perckor Szabó József falkája zárta a versenyt. Kovács István harmadiknak fejezte be versenyét 11 óra 10 perckor, egységes megöléssel és 25 perc röpmagassággal. Nálam még javában állt a verseny. Kovács sporttársnál történt megölés után galambjaim eltűntek, a nap folyamán először. Kezdett izgalmassá válni számomra a verseny, ugyanis még 12 óra 25 perckor is tűnőben levő falkám létszáma 15 db-ra fogyott és félő volt, hogy nem lesz egységes megülés. Később kiderült, kár volt idegeskedni, mert 12 óra 43 perckor megült a 15 galamb, sikeresen befejezve a versenyt. Nagyon örültünk az eredménynek, mert Miskolcon már nagyon régen nem láttunk ilyen szép állást, amit a kassai tenyésztők is elismeréssel nyugtáztak. Nagy izgalmak között készültünk a kassai útra, a második versenynapra. Három tenyésztő közvetlenül 6 órakor Pihenő postagalambok. (K. Sz. felv.) kezdte meg a versenyt, míg egy tenyésztő csak később, a keveredés elkerülése végett 7 órakor hajtott ki. Kitűnő magasságot értek el a galambok, amit minden tenyésztő és bíráló láthatott, mivel kis körzetben bocsátottuk fel a négy röpfalkát, így látványos volt az állományok igyekezete elkerülni a keveredést. Elsőnek Taraszek Pál galambjai ültek meg egységesen és majdnem egy időben fejezték be a versenyt 9 óra 40 perckor Kerekes Alexander és Hlasný Eugén galambjai szép szállással és jó magassággal. Utoljára Janov János tenyésztőnél ültek le a galambok 4 óra sima szállás után. Az egyéni eredmények a következők: » *o 2 о N CC CC S. f- <0 5С <D CC (C CC o.«* ps E Tűnő magasság Pontszám I. Mészáros István, Miskolc 6,43 151 56 1463 11. Hlasný Eugén, Kassa 3,38 81 — 782 III. Kerekes Alexander, Kassa 3,08 55 45 728 IV. Kovács István, Miskolc 4,10 25 — 590 V. Taraszek Pál, Kassa 2,42 — — 502 VI.Bianki József, Miskolc 2,07 — — 467 VII. S. Szabó József, Miskolc 3,00 10 — 340 VIII. Janov János, Kassa 3,58 — — 198 Az értékelés közben átadtam a helyezetteknek a Miskolc 33 Egyesület tíszteletdíját, majd Kerekes sporttárs, Ismertette a csapatverseny eredményeit. Eszerint 2520 pontszámmal Miskolc csapata nyerte a versenyt Kassa csapata előtt, amely 2012 pontot ért el, és ezzel átadta a művészi és impozáns ólomkristály serleget, amelyet én vettem át Kerekes sporttárstól a miskolci csapat nevében. Befejezésül megköszönöm a két egyesület vezetőségének erkölcsi és anyagi támogatását, és nem utolsósorban tenyésztőtársaimnak azt, hogy szabad idejük feláldozásával hozzájárultak versenyünk sikeres lebonyolításához. —и— Lemezantennás pontvozö úszó A zúgó nádas mellett ponty-: kapásra vártam, közben eszembe jutottak azok a különféle úszók, melyeket több évtizedes horgászmúltam alatt használtam. Gondolatban elemezni próbáltam őket, melyiknek mi volt az előnye, mi volt a hátránya, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó pontyozó úszónak ahhoz, hogy azzal bosszankodás nélkül eredményesen lehessen horgászni. A követelményeket rendszerezve az alábi sorrendet állapítottam meg: 1. Könnyű dobási lehetőség. 2. Dobás utáni helybenmaradás. 3. A kapás kétségtelen jelzése. 4. Kapás közben ľ a felhajtó erő minimális változása. 5. Mind nappali, mind lámpavilágítás * melletti jól láthatóság. 6. Hullám-állóság. 7. Üres bevágással szembeni rugalmasság. Néhány évvel ezelőtt Földváry Béla kedves horgásztársam kísérletezni kezdett egy lapos antennás pontyozó úszóval. A villamos zseblámpa világítása melletti jól láthatóság érdekében a gömbölyű antenna helyett kb. 1,5 mm vastag, kb. 15 mm széles tejfehér, át nem látszó cellulóid lemezt alkalmazott, amelyre egymástól -kb. 2 cm távolságra keskeny fekete keresztcsíkokat festett. Az elért jő eredmények hatására az újfajta úszót magam is használni kezdtem és megállapítottam, hogy az új típusú úszónak a jól láthatóságon kívül az eddig ismert úszóknál egyéb jó tulajdonságai is vannak. Két évi használat közben szerzett tapasztalat alapján végzett módosítások után kialakult az 1. ábra szerinti úszó, amely megfelel az 1—7. pontban felsorolt feltételeknek. Az úszó önsúlya [kb. 10 g), ehhez járul még az úszó felhajtóerejének legyőzése és a lehorgonyzáshoz szükséges (kb. 5 g), horog, kb. 1 g és az újabban alkalmazott acéllánc élőké kb. 0,5 g, vagyis mindezek súlya összesen kb. 16,5 g, amely súly elegendő ahhoz, hogy akár 70-es mfmnyagzsínórral kb. 3 m hosszú bottal, az egymástól 15—20 cm-re álló jelző nádak mögötti kis öbölbe 8—10 m távolságról is, kis gyakorlat után könnyedén dobhassunk. A minél kisebb ólom használatára való törekvés, amint azt a továbbiakban megvilágítom, nem döntő jelentőségű. Az osztott súlyzás kitűnő eredményeket nyújt nyílt vizen, de 2—2,5 m mély vizen közvetlen nádfal elé vagy kis nádöbölbe való dobásra nem alkalmas. Fontos feltétele az eredméiyes horgászatnak, hogy a kívánt helyre belendített horog és ólom a vízbe érés után gyorsan és akadály nélkül a fenékre süllyedjen, illetve az úszót a zsinór ne húzza el a jónak tartott helyről. Ezt a feltételt biztosítja egyrészt a kb. 10 mm átmérőjű, kb. 5 g súlyú gömbólom, másrészt a zsinórvezető fül megfelelő kiképzése. A 2. ábra szerint a zsinórvezető fül nem gömbölyű lyuk, hanem hosszúkás nyílás, amelyen az aránylag merev 70-es zsinór is akadály nélkül átcsúszik, mert nem kell kis ívben meghajolnia. A zsinóron csúsztatható ütközőt úgy állítjuk be, hogy amikor a horog és az ólom a fenéken fekszik, az úszó antennájából 2—3 cm érjen ki a víz színe főié. Ponty vagy keszeg, esetleg compó kapáskor a fenéken fekvő csalit és az abban levő horgot behörpüli, majd megemeli, ezzel a horogtól 8—10 cm távolságra levő ólmot is megemeli. Az ólom megemelésével a lehorgonyzó erő megszűnik és gz úszó 5—10 cm-t megemelkedik, illetve az úszó antennája a vízből kiemelkedik. Néhány (6—8 másodpercig az úszó kiemelkedve marad, majd ha nem vágunk be, a hal a horgot kiköpi és az úszó eredeti helyzetébe visszasüllyed. A kiemelkedett és felkiáltójelként álló antenna minden kétséget kizáróan jelzi a kapást. Nagyon ritkán, de előfordul, hogy a hal a csalit behörpöli és anélkül, hogy az ólmot megemelné, tovább úszik. Ez esetben az úsző teljesen elmerül és ez jelzi a kapást. Az ismertetett úszó nagy méretei ellenére rendkívül érzékeny, ha a felhajtó erő és az azt ellensúlyozó ólom megfelelő arányban áll. A legfontosabb tehát az úszó helyes kitárálása oly mértékig, hogy a próbánál közvetlenül a zsinórvezető fülre kötött ólom az úszót nagyon lassan a víz színe alá süllyeszsze. A tárálást legegyszerűbben úgy végezhetjük, hogy olyan nagyságú gömbólmot kötünk a zsinórvezető fülre, amely az úszót biztosan meríti. Ez után az ólmot bicskával mindaddig faragjuk, vagy durva reszclővel fokozatosan addig kisebbítjük, míg a kívánt lassú süllyesztés be nem következik. Választhatunk olyan ólmot is, amely az úszót annyira lehúzza, hogy az antennából csak 2—3 cm álljon ki a víz színe fölé. Ez esetben egy 3—4 mm átmérőjű kis pót-ólmot helyezünk a nagy ólom elé. Külön kis ólom használatánál a kis ólmot annak összenyomásával vagy kis fadarabbal a horogtól 8—10 cm távolságra a zsinóron rögzítjük. A nagyobb ólmot a kis ólom mögött akár csúszóra, akár kis fadarabbal rögzítetten szerelhetjük. Egy ólom használatánál az ólom és a horog közé gumivagy egyéb ütközőt szerelünk és az, ólmot ugyancsak csúszóan vagy rögzítetten szereljük. Ezt a típusú úszót használó horgásztársaim egy része csúszó ólommal horgászik, magam rögzített ólommal. Meggyőződésem szerint a csúszó ólom csak a kapás jelzését késlelteti. A lehorgonyzás biztosítására elegendő a horog és a zsinór súlya, valamint az ólomnak az iszaphoz való tapadása. A jól kitáráit berendezésnél az a többletsüly, ami az úszót meríti, kb. 1 g. Ezt az 1 g súlyt, valamint az ólom vízben való mozgatása elleni ellenállást végül pedig a kapásnál bekövetkező felhajtóerő-csökkentést érzi a hal, amikor a csalit megemeli. Amikor a 10 mm széles, 1 mm vastag antenna 10 cm hosszan kiemelkedik, a felhatjó erő 1 cm3 víz súlyával, azaz 1 grammal csökken. Az ólomnak a vízben való mozgatás elleni ellenállását 0,5 g-ra becsülve, ennél a berendezésnél a kapás kezdetén 1,5 g, majd a kapás végén 2,5 g súlyt kell emelnie a halnak ahhoz, hogy az antenna 12—13 cm-re a víz színe felett kiálljon. A 2,5 g megfelel a 6 mm átmérőjű ólomgolyó súlyának. A 2,5 g súlyt úgy a 10 dkg-os keszeg, mint a 10 kg-on felüli óvatos -öreg ponty is tapasztalatom szerint gyanútlanul megemeli. A műanyag antenna, fajsúlya a víznél valamivel nagyobb, így külön felhajtó erő többletet nem képvisel. összehasonlításul megemlítem, hogy 6 mm vastag gömbölyű faantenna 10 cm-rel való kiemelésénél a felhajtó erő változása 3 g'. Az úszó kitárálását célszerű a horgászkirándulás előtt nagy fazékban, fürdőkádban, vagy egyéb alkalmas edényben otthon elvégezni és a beszabályozott ólmot a zsinórvezető fölhöz egy darabka spárgával hozzákötni, hogy ne a helyszíni szerelésnél kelljen a megfelelő ólmot keresgélni és a kitárálást elvégezni. A kapáskor kiemelkedett antenna felülete 12 cm2. Ez a felület az alaphelyzetben látható 2 cm2 felületnek a hatszorosa, így az antenna felületéről viszszaverődő és a horgász szemébe jutó fénymennyiség is hatszoros. Ez a fénymennyiségváltozás annyira nagymérvű, hogy még gyenge zseblámpafénynél is jól érzékelhető. Az úszó törzsének alsó részébe egy kb. 3 g súlyú ólomlemezt építünk be. Ennek segítségével az úszó súlypontja a törzs alsó felébe tolódik. Az alsó súlyponti helyzet biztosítja az úszónak a csendes, mint ä hullámos vízben is függőleges helyzetét. Közepes hullámzásnál a hullámhegyekben eltűnő és a hullámvölgyekben újra előtűnő antenna megemelkedése, kis gyakorlat után jól észlelhető. Nagyon erős hullámzás esetén az úsztatőval való horgászat már nem célszerű. A lemez antennás úszó kialakítása előtt hasonló törzsű, de kör keresztmetszetű faantennás úszóknál gyakran előfordult, hogy keszegkapásra történő üres bevágásnál az antenna eltörött. A lemezantenna annyira rugalmas, hogy törése még vad bevágáskor sem fordul elő. A műanyag antennának a rugalmasságán kívül előnye, hogy nem kell festeni és róla az esetleg rárakódott piszok könynyen lemosható. Az antenna egyik oldalát csíkozni lehet, míg a másik oldala tiszta fehér maradhat. A horgász azt az oldalát fordíthatja maga felé felszereléskor, amelyiket célszerűbbnek tartja. A tiszta fehéret tartom a legjobbnak, mert minden csíkozás rontja a fényeffektust, de az ízlések és az elgondolások különbözők. Ez az ún. feltolós rendszerű úsző a legritkább esetben fekszik el a víz színén és ha az antenna kiemelkedése után 6— 8 mp-en belül nem vágunk be, a hal a csalit kiköpi, 5—6 m távolságra horgászóknak az ismertetett úszónál kisebb felhajtó erejű, azaz vékonyabb törzsű úszó is megfelel, de az antenna hosszát csökkenteni nem célszerű, mert rövid antennájú úszóknál kapás közben az úszó törzsének egy része is a víz színe fölé emelkedik és ezzel az ólmot emelő felhajtó erő hirtelen, esetleg negyedrészére is lecsökken, emiatt a hal megérzi az ólom súlyát és a csalit azonnal kiköpi. Ajánlom a lemezantennás úszó használatát és kívánok azzal minden horgásztársamnak jó fogást. Borsos Szabó József
