Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-17 / 24. szám

KÜTTS 1-Ю1 FÄRA MÁSZÖ HALAK Nyolc színes képen mu­tatja be a N. G. Magazin a Délkelet-Ázsiában őshonos kúszógébet (Periophthalmus chrysospilos). Ez a sekély mocsarakban élő hal több szempontból Is érdekes. Pél­dául, ha kiszárad az élőhe­lye, akkor a nedves iszapon mellúszőival — mintha man­kókon járna — változtathat­ja a helyét. Ha úgy hozza a sors, hogy csak 1 cm-nyi víz áll rendelkezésére, ez még nem jelenti pusztulását, ugyanis a kopoltyúján ke­resztül haladó vízzel együtt légköri levegőt is keresztül présel, melyet „pipálással“ gyűjt, tehát magából a le­vegőből is fedezni képei oxigén szükségletét. A leg­különösebb sajátsága, hogy rövidebb-hosszabb ideig — pl. még 1 órán át Is — ké-A folyami sügért nálunk a szeméthalak csoportjába sorol­ja a horgászember, hiszen meg­állapított fogási mérete nincs, sőt úgy tudom, a tilalmi idő sem vonatkozik rá. Nagyon gyakori halfajta ez mind a fo­lyóvizekben, mind a tavakban. Követelményeinek és szaporo­dásának megfelel a folyótól kezdődően a vízlevezető csa­tornákig (kanális) azt lehet mondani bármilyen álló, vagy folyóvíz. Horgászat közben na­gyon gyakran kezünkbe kerül. Talán éppen azért, mivel gya­kori vendég és leggyakrabban csak néhány dekás kerül ho­rogra, a legtöbb horgász cifra szitkozódás közben szedi le a fennakadt sügért a horgáról, s olykor a földhöz verve he­verni hagyja a folyó- vagy a tóparton. Igaz, az embert fel­bosszantja, ha keszegezés köz­ben akár csak egy ujjnyi nagy­ságú sügér kapja el a horgot, mert az úgy elnyeli, hogy szin­te ki kell „operálni“ belőle. Pedig nézetem szerint a sügé­rek nem érdemlik meg sem azt a lenézést, amelyben részesítik, sem pedig azt a kegyetlensé­get, amiben legtöbbször részük van, hogy ott a vízparton, ful­dokolva várják pusztulásukat. Mert ha éppen nem valamilyen nemes hal fogására pályázunk, hanem a szórakozás a célunk, úgy szórakozást a sügérek nemcsak a nyári hónapokban nyújthatnak, amikor a rekkenő hőségben más halfajták nem igen kapnak a horogra, hanem a téli fagyos napokon is, ami­kor a hideg könnyen a kör­münk alá mászik. pes a „szárazföldön“ nem egyszer apró cserjék, mang­­rővék vízből kiálló léggyö­kerem tartózkodni. Mivel hasúszói tapadókorong mód­jára működnek, még a füg­gőlegesen álló fatörzsekre is fel tudja függeszteni kü­lönben sikamlós testét. Sze­me, a légköri adottságokhoz gyorsan alkalmazkodik, szá­razföldön épp oly élesen lát, mint a víz alatt. (Nat. Georg. Magazin) A PESTMEGYEI HÍRLAPBAN OLVASTUK a karteli Oj Élet TSZ-ről, melynek „halfeldolgoző üze­mében“ — a Budapesti Kon­zervgyárral kötött szerződés alapján — többek között ringlit konzerválnak, de fel­dolgoznak más halféléket is. Az itt dolgozó 90 asszony­nak és lánynak helybeli munkalehetőséget biztosít az üzem s anyagilag is megta­lálják számításaikat. A sügérek általában csopor­tosan fordulnak elő. Ahol egy a horogra akad, ott legtöbbször utána jön a többi is. Amint mondani szokás „sok kicsi, sok­ra megy“, ha rájuk találunk, könnyen megfoghatunk belőlük egy kilóra vagy másfél kilóra valót is. Igaz, tisztításuk elég nehéz, de ha már elkészültünk e művelettel, ízletességük kár­pótolja fáradságunkat. Emlék­szem több esetre, amikor úgy állt a helyzet, hogy se szórako­zás, se hal. Már egészen elún­­tuk magunkat és közben elég gyakran került helyváltoztatás­ra sor. Egyszeresek valamelyi­künk ráakadt a sügérek tartóz­kodási helyére, mire egészen felvidult a társaság, mert az egyik sügér után jött a többi. Egy kora tavaszi hajnalon, amikor sügérezni indultunk, még jó csípős volt a levegő, de a derült ég szép időt ígért. Tudjuk, hogy ilyenkor még aránylag ritkák a kapások. Egyhelyben bizony nehéz vára­kozni. így aztán egyik helyről a másikra vándoroltunk. Na­gyobb hal fogására nem számí­tottunk. Inkább a szabad le­vegő csábított bennünket a hosszú téli pihenő után, no meg a rég nélkülözött szórako­zásunk. Úgy tűnt, hogy friss levegő Ilesz, de a szórakozás elmarad. Kollegám fogott két keszeget, de más nem mutatkozott. Ahogy jártuk a folyó partját, megáll­tunk egy vízbedőlt fa mellett. Úgy gondoltuk, hogy itt még Mivel minden állati eredetű kissé elidézünk és megyünk csalit felfal, így fogása megle­­haza. Elég lesz a friss levegő- hetősen könnyű. A sügér nem bői is. Ekkor az idő már dél válogatós természetű. Megeszi felé járt. Jól mozgó trágyaku- a lárvákat, a vízbe került bo­­kacokat tettünk a horogra. Az*garakat, a trágyanyüvet és a első dobásra nem volt kapás, harmatnyűvet. A nagyobb pél­­de amikor eltaláltam a megfe- dányok nem egyszer akadnak lelő tartózkodási mélyüket, jöt- meg a süllőnek szánt kisebb tek szépen sorjába. Alig dobtuk halacskával felcsalizott horog­be a horgot, kis Idő elteltével ra. Természetesen a horgász máris húztuk ki a rajta fícán- legnagyobb bosszúságára. Kü-Sügérfogás -szóra kóló sügért. Úgy belemeleged­tünk, hogy annál jobban se le­het. A kapások elszórakoztat­tak bennünket, s alig vettük észre, hogy illő lenne haza menni. A halásztarisznyában vagy másfélkiló sügér lapult, de ami a legfőbb, nagyon jól elszórakoztunk. Horgász csendélet. (A szerző felvétele) Egy másik esetet is megem­lítek. Ez nem tavasszal, hanem ősszel történt. Kollégám meg­tudta, hogy az egyik kanális­ban jó csukafogásra számítha­tunk. Úgy terveztük, hogy amint akad rá időnk, megláto­gatjuk azt a bizonyos kanálist. Mi tagadás a csukákban csa­lódtunk. Csupán egyet sikerült horogra kapni. Bizonyára ala­posan megritkították őket előt­tünk, viszont a sügérek most se hagytak cserben bennünket. A kukaccal csalizott horogra 15— 20 cm hosszúságú sügérek akadtak. Arról nem is beszélve, hogy a csukáknak szánt vil­­lantóra is jó néhány sügér rá­kapott. Ebben az esetben ismét a sügéreknek köszönhettük szó­rakozásunkat. Sokan nem ismerik vagy nem akarják elismerni a sügér hor­gászatának sportszerűségét, pe­dig nagyon jól el lehet vele szórakozni, és nem megvetendő a húsa sem. Csupán az a kár, hogy itt az alföld vizeiben nagy példányokra nem számíthat az ember. Olvastam, hogy a víz­tárolókban félkilós, sőt kilós példányok Is akadnak horogra. kozás lönféle táplálékra azt lehet mondani egyaránt igényt tart, csak meg kell a raj tartóz­kodási helyét keresni. A sügé­reket mivel általában akadá­lyokkal teli helyeken tartóz­kodnak, főképp úszós felszere­léssel foghatjuk, de horgász­ható fenekezö készséggel is. A sügér különböző mélysé­gekben fordul elő, az időjárás­tól függően. Nyáron a felsőbb vízrétegben, télen viszont a víz­fenék közelében keressük. Mi­vel többkllős példányokra nem számíthatunk, fogásuk során megfelel a keszegezéskor hasz­nált felszerelés is. A huszas, vagy huszonötös szilon megfe­lelő, hiszen azt a tíz-, húsz­­dekás, sőt a félkiló körülit is könyen meg tudjuk fékezni. Csupán nagyobb horgot kell választani, mint amilyet a ke­szegnek szántunk, mert a kis horgot falánkságánál fogva a hal egy-kettő a gyomrába he­lyezi. Aztán vakarhatjuk a fe­jünket, mert ilyen esetben hely­ben megismerkedünk belső szerveivel. Ha kishallal halá­szunk sügérre, akkor is csak egyes horgot használjunk. Elő­fordulhat, hogy sügért várunk és süllő, vagy csuka kap rá a csalira, s ha sikerül kifogni, az ilyen tévedésekért nem. harag­szanak meg a horgásztársak. Aki egyszer megismeri a sü­gérfogás nyújtotta élvezetet, azt hiszem gyakran visszatér hozzá. Hiszen manapság olyan gyakori eset, hogy a pontyok, csukák, harcsák, süllők, de né­ha még a keszegek is cserben hagyják a sporthorgászt, vi­szont a sügérek azt lehet mon­dani soha. Természetesen rá­juk kell találni. Igaz a hiúság­ból engedni kell, mert a hor­gászok szívesen emlegetnek egy-egy jő pontyfogást, csuká­­zást, vagy egy szép harcsapél­dányt, de a sügérekről hallgat­nak, nehogy nevetség tárgyává váljanak horgásztársaik szemé­ben. Pedig, ha a horgászatot sportnak vesszük, úgy a sügér­­fogás is beletartozik, nemcsak a kapitális nemes halak fogá­sába. ADAMCSlK FERENC, Sala (Vágsellye) <9 KISÁLLATTENVESZTES A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT HALASZAT látogatóban egv bantanfiteavésztőnel „Ahány ház, annyi szokás* tartja a régi közmondás. En­nek igaza ismét beigazolódott, amikor meglátogattuk Somogyi Györgyöt, a Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetsége Sládko­vičovo! (diószegi) helyi szer­vezetének gazdasági ügyvezető­jét. — Milyen állatfaj tartásával foglalkoznak helyi szervezetük tagjai? — éreklődtünk. — Eltérően más helyi szer­vezetektől, nálunk csaknem ki­zárólag baromfi tartásával fog­­lalkzunk, kivéve, elnökünket Katona Józsefet, aki juhokat is tart. — Jelenleg mekkora a tag­létszámuk? — Tizenötre csökkent, mivel egyesek kedvét szegte, hogy az elmúlt évben a Jednotának nem volt elég ládája és a tojást rendszertelenül vásárolta fel. Sajnálatos az ilyen visszaesés, mivel a helyi szervezet már 1958 februárjától jól működik. — A takarmányjuttatás mi­lyen szinten mozog? — Ez a takarmánykészletek adta lehetőségek szerint válto­zik. Tavaly például a felvásárló szerv 7 dkg takarmányt adott minden tojás után, a SZKSZ pe­dig törzskönyvezett tyúkonként 8 kg keveréktakarmányt, de csak minden tenyésztő esetében tíz tyúk erejéig. így a tavalyi húsz tagnak tizenhat métermá­zsa takarmányt osztottunk szét. — Fajtaszerint milyen ha­szontyúkokat tart? — Tavaly tojástermelésre vö­rös tollazatú (rhode island red) fajtát tartottam, amely hús­hasznosítás szempontjából is jó, hiszen nyolc hetes korban 75 dkg körüli a súlya. Tojás­termelésre legjobban a golden­­gold alkalmas, amely csaknem naponta tojik. Tollazatának színe a tejeskávéra emlékeztet. A Galántai Állami Gazdaságból érkeztek, s mivel tojástípusúak csirke nevelésével kezdtem az idényt, amelyek zöme kakas volt, s fokozatosan húsra érté­kesítettem őket. Hat hetes ko­rig- naponta és darabonként 5 dkg takarmánykeveréket, to­vábbá búzadarát kaptak tetszé­sük szerinti mennyiségben. A fehér plimuttal kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy hat hetes korukban már 80 de-Л golden gold tojótípusú tyúk testalkatuk kisebb. Ezen kívül fehér plimutot is tartok, fő­leg hústermelésre, de évi két­száz körüli tojáshozamával nem marad túlságosan le a to­jótípusok mögött. Tavaly száz kásák voltak. Tavaszig már csak tizennyolc tyúkom maradt, amelyek a három fajta együtt­működésében idényen kívül is naponta 8—13 tojást adott. — A 'közellátás céljára a ta-12. SZÁM 1972. JÚNIUS 17. A TARTALOM BŰI, f Látogatóban egy baromfitenyésztőnél 4- Vágócsirke nevelés ketrecben A Košice (Kassa) — Miskolc városok közötti galamb röpverseny 4 A házinyúl elhelyezése 4 Mérgező és égó gázok a baromfitrágya­­halmokban fiú tudni Baromfikolera Г Nemzetközi Strasszer Galambkiállítás Temesváron 4 Nem lesz galamb it 1972. évi Olimpián • Június a vadászat hónapja • Cj vadmentési módszerek ■ Lemezantennás pontyozó úszó Í Külföldi vizeken Sügérfogás — szórakozás gok idén milyen tojásmennyi­séget vállaltak eladni? — Minden tag 600—800 tojás eladását vállalta. Tavaly az említett fennakadás ellenére is 8500 tojást adtunk át a kőzet­­látás céljára. — Nyúl- vagy galambtenyész­tésre még mindig nincsen vál­lalkozó a SZKSZ helyi tagjai­nak sorából? — Tudom jól, hogy ez furcsa, de ez a való helyzet nálunk. Ha egy-két úttörő vállalkozna, talán megváltozna a helyzet és mások is kedvet kapnának egyéb kisállatok tenyésztésére. Bizonyos, hogy a megszokott­­ságot nehéz levetni, azonban a SZKSZ járási bizottsága meg­kísérelhetné ezt a helyzetet megjavítani. KUCSERA SZILÁRD IRodcjlend kakas „• helyzet magaslatán“. E fajtát a kosin ét a vörösesbarna maláji fajta keresztezéséből hozták létre kö­rülbelül lBte-ban. A fehér plimut a sávozott plimut kakasok és a leghorn tyákok keresztezéséből jött létre. (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents